Új Szó, 1976. december (29. évfolyam, 286-311. szám)
1976-12-29 / 309. szám, szerda
A Szovjetunió a legnagyobb rendelője azoknak a légnyomásos színesfémszóró préseknek, amelyeket a sninai Vihorlat nemzeti Vállalat dolgozói gyártanak a KGST valamennyi tagországa számára. Az idén a vállalatban a Szovjetunió számára több mint 121 darab prést gyártottak. Jelenleg a szovjet vállalatokban a sninai Vihorlat több mint 1500 prése működik, többek között a Togliatti autógyárban is, ahol az ismert Zsiguli személygépkocsikat gyártják. Felvételünkön: Stefan Miker és Cyril Lelko, a CSSZBSZ szocialista munkabrigád tagjai a 250/25-ös típusú prés szerelése közben. IFelvétel: A. Haščák — CSTKJ MAGUKNAK ÉPÍTIK Gyorsítóit ütemben teljesítik a választási programot Lövészárok a falu felett TÖBB MINT HÁROM ÉVTIZEDE TÖRTÉNT Apró hó szitál, fehérbe öltözteti az eső áztatta földeket. A falu házait is beborítja, amelyek mint fehér kockák húzódnak meg a domb alján. A falu feletti dombról belátni az egész vidéket, a szeszélyesen kanyargó Ipoly vonulatát is. Ezért Is építettek itt védelmi vonalat a visszavonuló német egységek. Abban bíztak, hogy a megáradt Ipoly és a lövészárkok megállítják a sikeresen előrenyomuló szovjet csapatokat, Ám nem így történt. — 1944. őszén az ideihez hasonló ősz volt — mondja Pölhös István, akivel az akkori idők emlékét Idézzük. A szüntelen esőzés feláztatta a földet, a termés egy részét be sem lehetett takarítani. Igaz, közrejátszott ebben az is, hogy férfinép alig akadt a faluban, hiszen a kétségbeesetten védekező német csapatok támogatására a Szálasi-kormány, majd minden férfit bevonultatott. November 26-án minden 18—52 éves férfinek be kellett vonulnia. Én is köztük voltam. A drégel y palá n ki va sú tá 11 omásra lovas kocsikkal vittek minket, onnan pedig vonattal Szobra, ahol különféle csapattestekhez osztották be a bevonultakat. Közülünk többen a Hunyadypáncélosokhoz kerültek, mi, a korhatár alsó felén lévők, tüzérségi állásokat készítettünk és hidat vertünk Ipolydamásduál. Néhány nap alán Hatvan, Legénd, Kösd környékére irányítottak bennünket, ahol védelmi vonalakat készítettünk német felügyelet mellett. A munka nem tartott sokáig, hiszen a szovjet csapatok abban a térségben sikeresen nyomultak előre. December ötödikén, amint megkezdtük a munkát, a falu közelében robbanásokat hallottunk. Gyanús volt ez nekünk, annak ellenére, hogy a német őr „megnyugtatott“, hogy a községben elhelyezett fegyverjavítók próbálják ki a lövegeket. Az igazság rövidesen kiderült. Az ügyeletes szolgálatos sietve érkezett hozzánk és közölte: — Az oroszok áttörték a németek védelmi vonalát, és erőteljesen nyomulnak előre. Mindenki fogja a felszerelését és meneküljön nyugat felé! jöttek a kakastőllas csendőrök is, akik már konkrét parancsot adtak: — Mindenki azonnal induljon Szob felé! Ott találkozunk! Senkinek sem kellett kétszer mondani, szerszámot, felszerelést otthagyva, rendezetlen sorokban, csoportokba verődve indultunk útnak. Mi Ipoly mentiek a nagy zűrzavarban „eltévesztettük“ az irányt és estére hazaértünk a falunkba. Nagy volt az öröm, hogy ilyen gyorsan sikerült „leszerelnünk.“ — A faluban lévő németek nem gyanakodtak? — Azok, akik a faluban tartózkodtak, ugyanúgy kerültek a háborúba, mint mi. Tartalékosok voltak, akiket itt igyekeztek felkészíteni a hadviselésre. De a sáros szántóföldeken, a zuhogó esőben való gyakorlatozás inkább elvette, mint erősítette harci kedvüket. Egyébként, mivel házaknál voltak elszállásolva, szinte családtagnak számítottak, gyorsan megbarátkoztunk velük. A ,,mi németünk“, magyarul is beszélő osztrák legény, amikor meglátott, mindjárt kérdezte: — Mi van Stefani? Miért jöttél haza? — Jönnek az oroszok. Maguk is csomagolhatnak rövidesen. Ügy nézett rám, mint akit először ériniett meg a háború, a közvetlen veszély lehe- lete. S valóban, alig telt e! egy óra, parancsot kaptak: el kell hagyniok a falut. Inám lakói szorongva, figyelték az eseményeket. A falu feletti német lövészárok-rend- szer, mely négy község határán át vonult, baljós jelnek bizonyult. Tudták ugyanis, hogy megfelelő erősítés mellett komoly ellenállást fejthetnek ki a németek, romba dönthetik a falu házait is. December 8-án a front már közvetlenül éreztette hatását. Szovjet repülőgépek jelentek meg a falu felett, kisebb bombákat, légi aknákat dobtak a német hadállásokra. Megjelent egy német vadászrepülő is, harcba szállt a szovjet gépekkel. de rövid kísérletezés után jobbnak látta megfutamodni. A falu lakóinak nagy része ekkor már a falu közelében lévő pincesorban húzta meg magát, érezte, hogy rövidesen kenyértörésre kerül sor. A szovjet csapatok már az Ipoly túlsó partján voltak és december 12-re virradó éjjel Oncsarov gárdaalezredes dandárparancsnok egységei Ipoly- balog és Ipolynagyfalu között két zászlóaljnvi erővel átkeltek a megáradt folyón és hídfőállást foglaltak el. Rövidesen Ipolybalog is a szovjet csapatok kezére került, így várható volt Inám felszabadítása is. December 18-án meg is indultak a szovjet katonák s rövid harc után, délután két óra körül már elfoglalták a falut. Igaz, a németek, amint az várható is volt, a kiépített védelmi vonalnál megvetették a lábukat, tígy látszott, a szovjet csapatok nem erőltetik a támadást, csak a községet tartották ellenőrzés alatt. De a napok nem teltek eseménytelenül. A falu felett mintegy 50 méterre lévő németek főleg éjszakánként harcot kezdeményeztek, betörtek a faluba, de reggelre ismét kiűzték őket a szovjet katonák. A németek ellenállását a szomszédos (Vinica (Ipolynyék) községben állomásozó harckocsizó egység is támogatta. Észak felől megközelítették a falut, néhány lövést adlak le, majd a szovjet páncéltörő „figyelmeztetésére“ rövidesen vissza is fordultak. Igaz, egyik alkalommal katonai célpont helyett a templom tornyát lőtték s erősen meg-* rongálták. — A szovjet katonák lassan Ismerősök lettek a falúban és segítséget is kaptak a lakosoktól. Egy alkalommal a szomszéd községbe, Ipolybalogra mentünk ökrös szekérrel tüzérségi lövedékért. Holdvilágos éjszaka volt, a keményre fagyott úton zörgött a szekér, várható volt, hogy a dombon vigyázó németek észreveszik a mozgást és lőnnek. De sikerült szerencsésen visszatérni, bár az éjszakában itt-ott eldördült egy-egy lövés. A karácsony elég békésen telt el, de december 27-én megmozdult a front. A kora reggeli köd leple alatt megindított gyors támadásnak a megerősített német védelmi vonal nem tudott ellenállni. Rövid harc után a szovjet harcosok kiűzték az ellenséget és a falut végleg felszabadították. Ma már a lövészárok helyén betonoszlopos szőlősorok vonulnak végig, búza, kukorica terem ott, ahol több mint három évtizede még a halál leselkedett a falura. A beomlott lövészárkokat még néhol fel lehet fedezni, bár az idő vasfoga lassan eltemeti, mint a szomorú napok, a rettegés időszakának emlékeit. BOJTOS JÁNOS A véletlen hozott Nové Mesto nad Váhomba. Benéztem a városi nemzeti bizottságra. Rosszkor érkeztem, éppen plenáris ülést tartottak. Az egyik alkalmazott azt javasolta, hogy ha érdekel a Nemzeti Front választási programja, látogassam meg a helyi Gépesítési és Automatizálási Kutatóintézetet, ahol a program keretében egészségügyi központot létesítenek. Az üzemi őr készségesen beengedett. Csupán annyit mondott útravalóul, hogy az építőket könnyen megtalálom, elárulja őket a betonkeverő és a körfűrész zaja. Igaza volt. Még jóformán körül sem néztem, amikor megállt előttem Emil Bartek, az építkezésen dolgozó 16 tagú szocialista munkabrigád vezetője. Nem kis büszkeséggel mondta: — Augusztus közepén kezdtük el az alapok ásását, s amint látja, a kétszintes épület nemsokára tető alá kerül. A tervek szerint ez évben 170 000 korona értékű munkát kellett volna elvégezni, de mi ezt 500 000 koronára módosítottuk. Ide kívánkozik, hogy ott, ahol az építkezés folyik, nemrég még raktárak álltak. Ezeket nemcsak hogy le kellett bontaniuk, hanem helyettük újat is kellett építeniük. — Meghfinytuk-vetettük a dolgokat és úgy határoztunk, hogy az. üzem területén „felejtett“ két hangárból készítünk raktárt. Ezeken ajtót vágtunk, közfalakat pedig a lebontott épület deszkáiból építettünk — mondja Alekszandrr Ružička, a beruházási részleg vezetője. — Az épület zsaluzásához is régi deszkákat használtunk fel. Ezzel 38 000 koronát takarítottunk meg. Až épület körül többen is szorgoskodnak. Megtudom, hogy az üzem szocialista munkabrigádjainak a tagjai munkaidőben eljárnak segíteni. A termelésben azonban ezzel nem keletkezik lemaradás. Szabad idejükben állnak a gépek mellé. Az építkezésen ingyen dolgoznak. Azt vallják, hogy az épületet maguknak építik, s azzal mindnyájan csak nyernek, ha mielőbb elkészül, mert nem kel] a túlzsúfolt városi rendelőbe járniuk. — A tervek szerint három év alatt kell az új létesítménynek elkészülnie — mondja az építésvezető. — Az idén, amint már említettem, tető alá kerül. Jövőre elvégezzük a szerelési munkálatokat, kivakoljuk, kifestjük. 1978-ban pedig, amikor is sor kerül az átadásra, bekötjük a villanyvezetékeket, rendbe tesszük az épület környékét. Az átadás után négy orvos — köztük szakorvos is — 4000 ember egészségéről gondoskodik majd. Az egészségügyi központban lesz röntgen, az orvosoknak pihenőszolja, a betegek részére pedig tágas váróterem. A Nové Mesto nad Váhoin- íak igazán dicséretet érdemelnek igyekezetükért. Pedig nem volt könnyű dolguk. A Prefa üzemben pl. meghibásodott a paneleket készítő gép. Mindössze öt napig állt. Az intézet dblgozói beszerezték a szükséges alkatrészeket, és megindulhatott a termelés. Ük is jól jártak, de rajtuk kívül számos más építkezés is, mivel idejében építőelemekhez jutottak. — A kollektívánk nemrég úgy határozott, hogy a már említett 500 000 korona értékű munkán felül az idén további 80 000 korona értékű munkát végzünk el — mondja búcsúzóul Bartoš elvtárs. — A brigád ezenkívül díjmentesen 84 órát dolgozik le társadalmi munkában. Többet igazán nem is várhatunk tőlük. ................. — nj— A HŐERŐMŰ SZAKSZERVEZETI KONFERENCIÁJÁNAK MARGÓJÁRA Egy emberként, ugyanazért... " Reggelre alaposan megfagyott az előző napon keréknyomoktól „mintázott“ kásás hó. A kelet-szlovákiai síkságon rakoncátlanul ficánkolt az északi szél. A Vojanyi (Vajá- ni) Hőerőmű két hatalmas kéménye s az öblös vízhűtő tornyok mintha rendre intették, lelassították volna. A hazánk egyik legjelentősebb energiaközpontjává fejlődő hőerőmű óriási épületei felől enyhébb levegő áramlott. A közelében folydogáló Labore vizét se vonta be jégréteg. Az egymás után érkező autóbuszokból és személygépkocsikból kiszálló, munkába igyekvő emberek lehajtott kabátgallérokkal, néhányan a bá- ránybőrsapkát is kézben tartva lépték át a hőerőmű küszöbét. Itt, az üzem bejáratánál találkoztunk a vállalat igazgatójával, Ivó Gernocký mérnökkel. Épp egyik munkatársával, ]ozef Curma mérnökkel, az FSZM vállalati bizottságának elnökével beszélgetett. Meghívásuknak eleget téve részt vettem a vállalati szakszervezeti konferencián. Itt szerzett tapasztalataimról szeretnék szót ejteni. Rögtön azzal kezdeném, amit a konferencián ülő küldöttek arcáról leolvastam. Volt köztük szlovák, cseh, magyar, ukrán nemzetiségű — akárcsak a hőerőmű közel 1700 embert számláló munkaközösségében —, és szemükben olyan fény ragyogott, amit a közösen végzett munka, a sikeres gazdasági mérleg s nem utolsósorban az együvé tartozás, egymásra utaltság tudata ébreszt. — A 6. ötéves tervidőszak első esztendeje lassan a végéhez közeledik — hangsúlyozta a beszámoló —, de üzemünk \ez idei tervét határidő előtt, 51 nappal korábban teljesítettük. A bruttó termelés tervét 122,8 s a munkatermelékenységét 122 százalékra túlszárnyaltuk. Ez a rövid ténymegállapítás mindennél többet mond. Azonban köztudott, semmilyen siker sem születik magától. Minden eredmény mögött ott van lelkes tenniakarásával, becsületesen végzett munkájával az alkotó ember. A Vajáni Hőerőmű esetében is az egész munkaközösség politikai öntudatának, a dolgozók kezdeményezésének s a céltudatosan végzett szervező munkának köszönhető, hogy az év elejétől egyenletesen teljesíti tervét, s csaknem 7 százalékkal csökkentette a műszaki berendezések meghibásodása t. Az utóbbi kérdésnél szükségesnek tartom — legalább néhány szó erejéig — megállni. Először is tudnunk kell azt, hogy egy ilyen üzemben a műszaki berendezésék legkisebb meghibásodása is igen nagy kiesést jelenthet az energiatermelésben. Ezért a rekonstrukciós munkálatokat, a műszaki berendezések karbantartását, felújítását nagyon céltudatosan, lelkiismeretesen — többnyire maguk a hőerőmű szakemberei végzik. Ennek köszönhető az is, hogy az áramtermelő blokkok üzemzavar miatt történő kiesésének aránya Va- jánban a 110 MW-os blokkokkal működő erőmüvek országos átlagánál alacsonyabb. A 21-es, majd később az 5-ös blokk főjavításánál végzett sikeres, közös munka is az együvé tartozás, a helyes irányban fejlődő közösségi élet eredményeként könyvelhető el. A hőerőműben működő szak- szervezeti szervek tevékenységükben a termelőmunka és a társadalmi élet minden területét érintő, nagy körültekintéssel kidolgozott dokumentumból, a dolgozókról való gondoskodás komplex programjából indulnak ki. Ennek szellemében szervezik és értékelik a több mint 1300 dolgozó részvételével folyó szocialista munkaversenyt, tökéletesítik az irányító-, és szervező munkát, gondoskodnak a dolgozók szak- képzettségének növeléséről, munka- és életkörülményeinek javításáról.. A Vajáni Hőerőműben sikeresen fejlődik a szocialista munkabrigádok mozgalma. Három évvei ezelőtt 12 szocialista munkabrigád működött itt, azóta számuk 38-ra emelkedett. Az első aranyérmes szocialista munkabrigád címet a központi karbantartó üzem géplakatos műhelyének Kondor Sándor vezette kollektívája nyerte el 1976 őszén. Említést érdemel a hat ifjúsági szocialista munka- brigád is. Nehéz lenne a dolgozókról való sokrétű gondoskodás valamennyi formájáról beszámolni. Azt viszont elmondjuk, jóleső érzéssel hallottunk arról, hogy a vállalat az egészségvédelem fokozása érdekében, — beruházási terve szerint —, jelentős összeggel járul hozzá a nagy- kaposi poliklinika építéséhez, illetve bővítéséhez. Üzembe helyezték a vállalat 400 férőhelyes étkezdéjét. A vállalat 8 millió koronával járult hozzá az autóbuszmegállóhelyek építéséhez. A Veiké Kapusany-i (Nagykaposi) Városi Nemzeti Bizottsággal együttműködve jelentős mértékben támogatja a lakásépítkezés legkülönbözőbb formáit, részt vállalt a város új lakónegyedeiben a környezet- szépítési munkálatokból is. A megoldásra váró problémák között szerepei a bölcsődék, óvodák építésének kérdése. Tekintettel arra, hogy a komplex lakásépítés keretében ezek építése meglehetősén lassú ütemű, a vállalat tervében számol gyermekintézmények építésével. A szakszervezeti konferencián szóba kerültek az 1977. évi gazdasági feladatok is. Több mint 5 millió MW áram termelését tervezik. A Vajáni Hőerőmű dolgozóinak 98,9 százaléka szakszervezeti tag. A küldöttek az ő nevükben is meghatározták a tennivalókat. A konferencián szerzett tapasztalatok alapján azzal a meggyőződéssel távoztunk, hogy a dolgozók mindannyian egy emberként, ugyanazért: a hőerőmű jövő évi igényes feladatainak megvalósításáért szállnak síkra. KULIK GELLÉRT 197G. XII. 29.
