Új Szó, 1976. december (29. évfolyam, 286-311. szám)
1976-12-28 / 308. szám, kedd
n Stíl fa nad Myjavouban, a Szlovák Műselyemgyár dolgozói az idei év 11 hónapja alatt 2,5 százalékkal túlszárnyalták a tőkés- országokba irányuló exporttermelést. Felvételünkön: Anna Fide- rická a kártológép mellett. (Felvétel J. Kolenčík—ČSTK) Um OLVASÓINKNAK Munkajogi ügyekben K. Zs.: Abban az esetben, ha a kérdéses üzemben akar tovább dolgozni, a munkatörvénykönyv 61. §-a értelmében írásban jelentse be, hogy az azonnali hatállyal adott felmondást érvénytelennek tekinti és ragaszkodik ahhoz, hogy munkaviszonya továbbra is érvényben maradjon, és az elesett megtérítését is igényli. A munkatörvénykönyv 64. § a értelmében a felmondás érvénytelenítése iránti keresetet legkésőbb attól az időponttól számított 3 hónapon belül lehet a járásbíróságon beadni, amely napon a felmondás szerint a munkaviszonynak véget kellett érnie. A már idézett 61. § értei mében a bíróság az elesett keresetét legfeljebb a per beadása előtti időre, csak 1 hónapra ítélheti meg. A munkaadó által adott felmondás csak akkor érvényes, ha írásban adták és a felmondásba annak kézbesítése előtt az üzemi bizottság is beleegyezett. A felmondási ok a munkatörvénykönyv 53. §-a 1. bek. b) pontja esetében (a munka- viszony azonnali beszüntetése) a munkafegyelem olyan súlyos megsértését tételezi fel, hogy a dolgozót nem lehet a vállalatnál tovább megtűrni a munkafegyelem megőrzése érdeké ben. A munkaidő elosztása a vállalat vezetőjének jogkörébe tartozik. A túlórázást a 18 évnél fiatalabbak esetében a törvény tiltja — munkatörvénykönyv 166. § 1. bek.) Az Ön többi érvét a bíróság alaposan megvizsgálná. Egyébként a munka^örvény- könyv 25. §-ának 2. bek. d) pontja értelmében joga van munkaperének idejére más vállalatnál ideiglenes munkaviszonyba lépni. Ha saját maga nem találna munkát, forduljon a járási nemzeti bizottság munkaügyi osztályához. Egyébként a felmondás hatálytalanítása iránti perében aiánljuk, forduljon az ügyvédi tanácsadó irodához. K. Ö.: A munkatörvénykönyv 101. §-ának 5. bekezdése értelmében a nem egyenlő elosztású munkaidőben dolgozók esetében (ilyennek számítanak Önök is. mint a vasút dolgozói), annyi munkanap szabadságra van igényük, amennyi munkanap esik az egész évi átlagban a törvény szerint járó szabadságukra. Az előírás utal arra a lehetőségre, hogy a vasút központi szervei a különböző munkaidőben dolgozók részére a szabadságot naptári napokban állapítsák meg. Feltételezhető, hogy az Önök esetében is van ilyen rendelkezés. Forduljanak elsősorban üzemi bizottságukhoz, hogy pontosan tá'ékoztas- sák Önöket az esetleges ilyen rendelkezés tartalmáról. 1*. L.: A polgárt bíróságot R^tPipzf a büntetőbíróság jogerő«? abban a kérdésben hogy bűncselekmény (esetleg vétség vagy kihágás) történt. Egyébként a polgári bíróság saját maga állapítja A TUDOMÁNYOS KUTATÁS ÉS A VÉLETLEN meg a tényállást. Ebben az esetben a kártérítési perben a munkatörvénykönyv 172. és következő paragrafusai értelmében a bíróság, mivel gondatlanságból okozott kárról van szó, korlátozott kártérítést ítélt meg (a legmagasabb ösz- szeg a 3 havi bruttó-fizetés, a legalacsonyabb a tényleges kár egyharmada. Ha ez magasabb, mint a három havi bruttó-fizetés, akkor a kártérítést legfeljebb egy havi fizetésre lehet csökkenteni). Mivel az ügyet már a kerületi bíróság is tárgyalta, és az ítélet jogerőssé is vált, új bizonyíték esetében perújítást kérhetne (az ilyen okról való tudomás szerzésétől három hónapon belül, de legkésőbb az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 3 éven belül), és ha törvénysértés forogna fenn, a Legfelsőbb Ügyészségnél (Generálna prokuratúra, Bratislava) beadott kérelemben kérhetné, hogy tanulmányozzák át az iratokat és adjanak be a kifogásolt ítélet ellen törvénysértési panaszt, főként az általános érdeket tartva szem előtt. A panasz beadására senkinek sincs jogigénye. Mivel a polgárjogi eljárásban a bíróságot kötelezi a büntetőbíróság gondatlanságból elkövetett károkozást meg állapító büntetőítélete, nem tartjuk valószínűnek, hogy az említett rendkívüli jogorvoslatokkal több szerencséje lesz. Mindenképpen beszélje meg az ügyet ügyvédjével is. M. T.: Ha a munkaadó vállalat tudomásával és utasításai alapján dolgozott a szerződéstől eltérően napi 8 órát 6 óra helyett, igénye van (legfeljebb egy évre visszamenően) a kérdéses túlórái munkáért is fizetésre. Cs. J.: Űj fizetési beosztására nyilván a bérek ésszerűsítése (racionalizálása) során került sor. Régebbi beosztására nem hivatkozhat és ennek alapján nem igényelhet magasabb fizetést. A fizetés a végzett munka szerint az érvényes fizetéši előírások szerint jár. Nincs olyan előírás, amely szerint 45. életévének betöltése után nem lehet önt más osztályba besorolni. A munkatörvénykönyv 121. §-ának 3. bek. értlemében a vállalat bérosztálya az ön kérelmére köteles betekintést nyújtani azokba az iratokba, amelyek alapján bérét folyósítják. Ch. M.: Férjének üzemi balesetét a kérdéses Magnemesítő Állami Gazdaság tartozik kártalanítani. Az igény 1977. május 25. előtt semmiképpen sem évülhet el. Ha január végéig, amikor a bérosztály vezetője visszajön, nem fizetnék ki a kártalanítást, férje forduljon ügyvédhez. Előzetesen állapítsák meg, van-e a vállalatnál döntőbíráskodás! bizottság (rozhodcovská komisia), mert ha van, akkor először ennél a bizottságnál kellene a kártalanítási Indítványt beadni. Ha nem lenne, akkor férje igényeit a járásbírógáson beadott keresetben igényelhetné. Dr. F. J. A tudományos kutatástól távol álló ember nem is sejti, hány sikertelen kísérlet, vizsgálat előzi meg a legkiválóbb kutatók sikerét is. Sokszor még a kutatással közvetlenül nem foglalkozó szakember — például a gyakorló orvos vagy az üzemi mérnök — is csak gyanítja ezt, mert a kutatásokról beszámoló közleményekben, a szakfolyóiratok cikkeiben — elsősorban a rövidség kedvéért — rendszerint csak azokat a kísérleteket és vizsgálatokat ismertetik, amelyek közvetlenül a célhoz vezettek, az eredményt megelőző, gyakran meglehetősen nagyszámú sikertelen próbálkozásról azonban nem számolnak be. Ezek a — sokszor igen tanulságos — tények és események többnyire csak a kutatók levelezéséből, önéletrajzi írásaiból derülnek ki. így tudhatjuk meg azt is, hogy az elmúlt századok tudományos kutatómunkájában — néha egészen mulatságos formában — nagy szerepe volt a véletlennek is. Nem árt azonban elöljáróban felhívnunk a figyelmet arra, hogy a tudományban még ma is sok az ismeretlen, a megoldatlan kérdés, tehát a véletlen mindenkit sokszor „fölkeres“. Példáinkból az tűnik ki: a véletlen nem valami misztikus jelenség, amely csak a kiválasztottakkal történik meg, és a kutató szellemre épp az a jellemző, hogy a véletlen jelenségben megsejti az ismeretlent. Például a legtöbb üstökös fölfedezése abból a véletlenből született, hogy a távcső ezernyi lehetséges helyzet közül éppen az üstökösre irányult — a csillagász „csak““ ahhoz kellett, hogy rájöjjön: a látott kép nem ködfolt, hanem a csillagok között elmozduló objektum. íme, néhány nem túlságosan ismert példa. AMIKOR A GYERTYÁK KORMOZVA ÉGNEK 1834-ben X. Károly francia király egyik estélyén nagy botrányt okoztak a terem világítására használt viaszgyertyák. Amikor ugyanis meggyújtották a szép fehér viaszgyertyákat, feltűnően kormozva égtek, és valamilyen csípős szagú gázt fejlesztettek, alaposan megköhögtetve az előkelő vendégeket. Az eset kivizsgálásával Brogniart-t, a sévres-i porcelángyár akkori igazgatóját bízták meg. 0 azonban — inkább geológus, mint kémikus lévén — vejét, Jean Baptiste Dumas-t, az abban az időben már jónevű vegyészt hívta segítségül. Dumas hamarosan megállapította, hogy a gyertyaöntő — ki akarván használni a kémia újabb vívmányait — a gyertyákhoz használt viaszt a textíliákhoz hasonlóan klórral fehérítette. Mivel pedig a gyertyák elégetésekor sósavgáz keletkezett, nyilván az történt, hogy a klór egy része valamilyen módon benne maradt a viaszban. Szerencsére Dumas nem érte be ennyivel, hanem rendszeresen vizsgálni kezdte, hogy a szerves vegyületek miként viselkednek a klór és bróm hatására. Ennek során felismerte, hogy a szerves vegyületekben a hidrogénatomok klórral helyettesíthetők, idegen szóval szubsztituáIhatok. Az akkori kémiai kötéselmélet fényében az ilyen szubsztitúciós reakciók teljesen érthetetlenek voltak, és ezért fölfedezését kortársai csak akkor hitték el, amikor Dumas már több új vegyületet (például triklórecetsa- vat) állított elő úgy, hogy a megfelelő szerves anyagokat klórral kezelte. Árra, hogy a fölfedezések indítéka milyen sokszor a mindennapi életből származó egyszerű megfigyelés is lehet, jó példa a belgyógyászok ma is leggyakrabban használt egyszerű műszerének, a sztetoszkóp feltalálásának története. 1816-ban Laennec párizsi orvos az akkori szokás szerint a szív zörejeit a mellkasra heA „véletlen“ eredménye? A képen egy különleges állat-ivadékot látunk, amelynek anyja zebra (a Jelvételen), apja pedig öszvér. Anyjától a csíkozott lábakat örökölte, apjától pedig a hosszú füleket. Egy japán állatkertben jött a világra. lyezett fülével hallgatta. Ez az eljárása azonban — főleg a kövérebb betegek esetében — nehézségekbe ütközött. Az egyik napon a doktor a Louvre udvarán átmenet gyermekeket látott játszani, akik azzal szórakoztak, hogy míg egyikük az udvaron heverő hosszú gerenda egyik végére tette a fülét, társa a gerenda másik oldalát ütögetve jelzéseket adott. Ez a jelenet jutott eszébe Laenecnek, amikor legközelebb egy nagyon kövér betegének a szívhangját próbálta sikertelenül meghallgatni, üsz- szecsavarta a táskájában véletlenül léznél levő füzetet, az így keletkezett csőnek egyik végét a beteg mellkasára tette, és a másik végén hallgatózott. Örömmel tapasztalta, hogy a szívhangokat így sokkal tisztábban hallja, mint akkor, ha közvetlenül a mellkasra tapasztotta a fülét. Az eljárás annyira megtetszett neki, hogy az öszszecsavart füzet helyett hamarosan egy megfelelő állandó szerkezetet készített — és megszületett az orvosi sztetoszkóp. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ilyen véletlenek csak a múltra jellemzők, és korunkban a helyzet teljesen megváltozott. Igaz ugyan, hogy a természettudományi kutatásokban ma már csak rendszeres és logikus, lépés^ ről lépésre előrehaladó munkával lehet új ismereteket elérni, érdekes módon azonban jelen- tős fölfedezések megszületésében olykor rendkívül nagy szerepe van ma is a véletlennek, a váratlan megtermékenyítő ötletnek. Az persze más kérdés, hogy ha egy valóban nagy jelentőségű fölfedezés megszületett, annak értékelése és továbbfejlesztése rendszeres, gyakran hosszadalmas munkát igényel. Ezt példázza a Teflon fölfedezésének története. ELROMLOTT A BERENDEZÉS? A Teflon — kémiai nevén a politetrafloure* tllén — jelenleg az egyik legértékesebb fizikai és kémiai sajátságú műanyag: nagyon szilárd, amellett mintegy 300 C-fokig hőálló, és az olvasztott nátrium és kálium kivételével mindennek ellenáll. A műanyagok körében ezek egészen kivételes tulajdonságok. Emiatt — magas ára ellenére is — széles körben használ* ják a gépipartól az űrhajózásig. Történetét föltalálója, Roy J. Plunkett amerikai vegyész így írta le: „1938 nyarán a DuPont cég kutatóvegyészeként a fluorozott szénhidrogének előállításával foglalkoztam. Egyik problémám megoldásához nagyobb mennyiségű tetrafluoretilénre lett volna szükségem. Minthogy korábbi Ismereteim tanúsága szerint a tetrafluoretilén más anyagokkal reagálva új vegyületeket hozott létre, hosszabb kísérletsorozatot akartam vele végezni. Ezt a szobahőmérsékleten gáz alakú vegyületet addig csak igen kis mennyiségben, laboratóriumi kísérletekkel állították elő. A kísérletsorozathoz szükséges mintegy 50 kilőnyl tetrafluoretilént egy kis üzemi berendezésben állítottam elő diklórtetrafluoretánból. A kapott anyagot szárazjéggel hűtött gázpalackban tároltam. Ebből vezettem a tetrafluoretilént egy gáztérfogatot mérő órán keresztül a reaktorba, ahol azután más vegyszerekkel kölcsönhatásba lépett. Egy nap, nem sokkal a kísérlet megindítása után, segédem, jack Rebock figyelmeztetett rá, hogy megszűnt a tetrafluoretilén áramlása. Az eredményből arra következtettem, hogy a palacknak még jelentős mennyiségű anyagot kell tartalmaznia. Teljesen kinyitottam a szelepet, és mivel arra gyanakodtam, hogy esetleg valami szennyeződés dugaszolta el, egy drótdarabbal piszkáltam. De hiába: csak nem jött a gáz. A palackot megrázva úgy hallottam, hogy valamilyen szilárd anyag van benne. Lecsavartam a szelepet ,és a palackba valóban nagy meny- nyiségű fehér port találtam. Rögtön arra gondoltam, hogy a tetrafluoreti- lén állás közben polimerizálódott, és a fehér por a tetrafluoretilén polimerje. Ezt az analitikai vizsgálat hamarosan igazolta is ...“ A SZERENCSE MÉG NEM ELÉG... Közismert dolog — különösen Maurois nagysikerű regényes életrajzának megjelenése óta —, hogy milyen hétköznapi véletlen vezetett a penicillinnek és rajta keresztül az antibiotikumoknak a fölfedezéséhez is: 1928-ban Alexander Fleming skót kutató észrevette, hogy egyik baktériumtenyészetét ellepte a penész, és a tenyészet tönkrement. Hasonló jelenséget már előtte is nem egy bakteriológus észlelt, de ő volt az első, aki nemcsak bosszankodott a tönkrement kísérleten, hanem fölfigyelt reá, és levonta a megfelelő következtetéseket is. Az elmondott példáknak, noha a tudomány különböző területeiről származnak, számos közös sajátosságuk van. Így az, hogy fölfedezésükben a szerencsés véletlenen kívül nagy szerepe volt a gondos megfigyelésnek és a teremtő ötletnek is. Az alapvető fölfedezés után a hasznosításhoz még hosszú, aprólékos munkára volt szükség, amelyhez nem annyira fantázia, mint inkább türelem, kitartás és megfelelő szervezettség kellett. A tanulságot minden idők egyik legzseniálisabb kutatója, Pasteur így fogalmazta meg: „A kedvező véletlen csak azokat keresi fel, akik méltó szellemi felkészültséggel várják őt.“ Ennél tömörebben és találóbban azóta sem fogalmazta meg senki a véletlen jelentőségét a tudományos kutatásban: a szerencse önmagában nem elég, mert felismeréséhez, hasznosításához kellő képzelőerővel és tudományos felkészültséggel fölvértezett ember is kell! (dj)
