Új Szó, 1976. december (29. évfolyam, 286-311. szám)
1976-12-24 / 306. szám, péntek
Reggeltől délutánig A gyermekek „átvétele" reggel hét órakor kezdődik a nesvadyi (naszvadi) bölcsődében. Ezt a munkamozzanatot szakszerűen „szűrésnek" nevezik egymás között a nővérek. Ellenőrzik a gyermekek egészségi állapotát. Megpróbálják a EGY NAP A BÖLCSÖDÉBEN Azután lekerülnek a polcról a gyermekhangszerek, mert próbál a négytagú ,,zenekar". Műsorral készülnek a legközelebbi szülői értekezletre. Két teremben foglalkoztatják a gyermekeket. A kisebbekkel Gál Teréz és Tomcsányi SzidóMegy a gőzös, megy a gőzös.. beteg gyermeket „kiszűrni" az egészségesek közül, nehogy járványt okozzon. Szó szerint értendő, hogy megpróbálják, mert az általános tapasztalat szerint a bölcsődébe járó gyermekek előbb vagy utóbb a szokásos, bölcsődés betegségeket ógyis elkapják. Ez persze nem csak Naszvadon probléma. A pontos napirend szerint nyolc órakor kezdődik a reggeli torna. Egyszerű, úgynevezett utánzó mozdulatokat végeznek. Hogyan ugrál a veréb? Hogyan repül a madár? Napközben négyszer étkeznek: a kiadós reggeli után tízóraira gyümölcsöt • kapnak, ebédre naponta húst, az uzsonna tej és kifli. Jó, ízletes, koruknak megfelelő, szakszerűen elkészített ételeket kapnak. Az étkezés rendjére nagyon ügyel Psenák Klára, a bölcsőde vezetője. A tízórai után szabad foglalkozás következik. Előkerül a kocka, a baba, meg a rendőrautó. Szilviké eleven, ügyes kislány. Kockákból olyan magas tornyot épít, mint ő maga. (A szerző felvétele) nia foglalkoznak, a nagyobbakkal Katarína furásová és Dézsi Klára. Csakhogy a tizenkilenc 2—3 éves gyermek számára bizony szűk a terem, ezért két csoportra osztva igyekeznek a gyermekeket okosan és célszerűen foglalkoztatni. Az egyik csoport fest, a többiek egy sarokba szorulva mesét hallgatnak. Akárhogy is mérlegeljük, igaza van a bölcsőde vezetőjének: kevés a hely. Egyébként a higiéniai követelményeknek sem 'felel meg teljes mértékben, hiszen a gyermekek ugyanabban a helyiségben ét. keznek, játszanak, alusznak. Igyekeznek otthonosabbá tenni a bölcsődét. A paplanhuzatokat, a függönyöket Psenák Klára és Gál Teréz varrták, a kézimunkákat Dézsi Klára és Tomcsányi Szidónia készítették, a polcokat Katarína Jurásová festette. Ez persze dicséretre méltó, de a helyiség problémáját nem oldja meg. A nővérek — és nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a szülők is — a probléma megoldását a 6. ötéves tervidőszakban építendő új bölcsődétől várják. Ha kedvező az időjárás, a játszást az udvaron folytatják. A szabadban jobb a gyermekek étvágya is. A szakács néni pedig szívesen kihordja nekik az ételt. Homokozó, hinták várják a gyermekeket. Nyaranként pedig meleg vizet engednek a kis medencébe, a gyermekek vígan lubickolhatnak. Az udvaron való foglalkőztatás különös figyelmet kíván a nővéréktől. Besegíteni az apróságokat a hintába, megszabni, hogy ki ki után következik, mert persze mindenki ugyanabba a hintába akar beülni. Közeledik a dél, a gyermekek kézmosáshoz sorakoznak. Megérkezik dr. Vaulieder József, az orvos, aki naponta megvizsgálja őket. Ebéd után szétnyitják az ágyacskákat: mind a tizenkilencet. Olyan szűk a hely, hogy még az ajtót sem lehet kinyitni. A gyermekek elalszanak, délután 3 óráig szuszogásukkal teli a terem. Uzsonna után már jönnek a szülők. Szilvikére kétszer is rá kell szólni: Itt van az anyukád. Siessél, holnap újból találkozunk! TÖTH ERl(CA KATONAI KARÁCSONY Az ünnepek olott is éberen örködnek 0 A hagyományos rántott ponty sem hiányzik az tisztáiról # Vidám műsorok Még az utolsó bevásárlások és előkészületek — s itt a békesség ünnepe, a karácsony. A karácsonynak, bárhol is ünneplik, sajátos jellege, varázsa van. Azoknak a fiataloknak, akik tényleges katonai szolgálatukat töltik, idén katonai karácsonyuk, vagy ahogy katonakörökben mondják, „zöld karácsonyuk" lesz. A katonai alakulatok karácsonya természetesen különbözik a családi körben eltöltött ünneptől. A hadseregnek a harci készültség feladatait egész évben, tehát az ünnepek alatt is teljesítenie kell. Sok fiatal katona lesz szolgálatban a parancsnokokkal együtt karácsony este is az űrállomásokon, a rádiólokátorok képernyői előtt és másutt. Éberen őrködnek, hogy szocialista hazánkban a karácsonyi ünnepek békességben teljenek. Katonáink tudatosítják a hadsereg küldetését, kijelölt feladataikat komolyan, felelősségteljesen végzik, ahogyan azt esküjük is megköveteli. A karácsony azonban a kaszárnyákban sem jelent csuA Spisská Bélá i favorina ipari termelőszövetkezetben, ahol fából készítenek művészi tárgyakat, hét vietnami fafaragó gyakorolja e mesterséget. Felvételünkön: Milan PorubovW mester gyakorlati oktatást tart. (Felvétel: A. Hascák — CSTK) pán szolgálatot. Itt is ünnepi a hangulat. Mindenekelőtt a SZISZ-alapszervezetek gondoskodnak gazdag és tarka műsorról a „Katonai karácsony 1976" akció keretében. Annál az alakulatnál is, ahol fán Nóvák őrvezető tölti szolgálatát, gazdag kulturális és sportműsort készítettek az ünnepre. Karácsony este a közös ünnepi vacsoránál katonák és parancsnokok együtt ülik körül az ünnepi asztalt, melyről a rántott ponty, különböző édességek és gyümölcsök sem hiányoznak majd. Ezt követően az egységek SZISZ-szervezetei veszik át a szót: a parancsnokok jelenlétében átadják a katonáknak a hozzátartozóiktól kapott könyveket, s aztán kezdődik a „Szakasz szórakoztatja a századot" című mäsor. E műsor keretében mindenki megmutathatja, mit tud. Az egyik szaval, a másik elmond egy jó viccet, egyesek énekelnek stb. A saját „forrásokból" összeállított műsor mindekinek élményt jelent. Teritmszetésen ezenkívül különböző Kulturális csoportok is hozzájárulnak fellépéseikkel a katonák karácsonyának változatosabbá tételéhez. Az említett alakulat SZISZtagjai a sportról és a különböző vetélkedőkről sem feledkeztek meg. Lesz asztaliteniszés sakkverseny, terepfutás stb. A legjobb, tagokat és kollektívákat a SZISZ az idei katonai karácsony emlékére ajándékkal jutalmazza meg. Az irodalom- és filmkedvelőknek sem lesz okuk panaszra. A szabadnapok alatt állandóan rendelkezésükre áll majd az alakulat könyvtára, s kéthárom egész estét betöltő filmet is vetítenek naponta. Az ünnejii hangulat tehát csakugyan nem hiányzik a kaszárnyákból sem. A katonai karácsonynak is megvan a maga varázsa. Akik legalább egyszer átélték, szívesen emlékeznek rá. \ - gf A lakószobában ült gondolataiba merülve. Ügy éreztem, rosszkor érkeztem, megzavartam. Néhány pillanatnyi hallgatás után azonban megszólalt. — Már tizennégy éve, hogy eltemettük férjemet. Nagyon gyorsan múlik az idő — mondta szomorúan, majd bocsánatot kért, hogy figyelmetlen háziaszszony és máris kávéval kínált. — Tudja — folytatta —, Stefan fiam tegnap hozott haza a Tátrából, ahol gyógykezelésen voltam. Már néhány éve a légcsövemmel bajlódom. Figyelmesen végignézem a ma is szép, fiatalos asszonyt, és alig akarom elhinni, hogy tizenhárom gyereket — egy lányt és tizenkét fiút — hozott a világra, nevelt fel. Csak ősz haja és a szája körüli finom ráncok árulkodnak koráról. A SpaCek családot Bratislava népnegyednek nevezett részében csaknem mindenki ismeri. A családi ház, amelyben még nőtlen fiaival lakik, évről évre csendesebb. — Amikor férjemmel Hlohovecből ideköltöztünk, ez a négyszobás ház olyan volt számunkra, mint egy kastély. Addig ugyanis albérletben éltünk. Nehezen, kölcsönre vettük, de végre a sajátunk lett. Amint szaporodtak a gyerekek „kastélyunk" fokozatosan tömegszállássá vált, tele volt nevetéssel, sírással és főleg ágyakkal. Na és nagy fazekakkal. Persze, néha szomorúsággal is — emlékezik. — Boldog életünket két szomorú esemény zavarta meg. 1962-ben 55 éves korában meghalt a férjem. Tanító volt, szívbetegség vitte a sírba. Sok munkát vállalt, azt akarta, hogy gyermekeink jobb körülmények között nőjenek fel, mint ő és én. Mindketten nyolcgyermekes családból származunk. A férjem apja tanító, az enyém kőműves volt, nagy nehézségek árán nevelték gyermekeiket. Másodszor 1966-ban költözött szomorúság a házunkba. Legidősebb fiam, aki mérnök volt a Teslában, gépkocsiszerencsétlenség áldozata lett. Harminchárom éves volt. Amint nőttek a gyerekek, egyre több lett a gond, a munka, gyakran azt se tudta, mit végezzen el előbb. Férje későn járt haza, esténként különmunkát MEGALAPOZOTT BOLDOGSÁG vállalt, ezért otthon nyugalomra volt szüksége. Ma már csaknem valamenynyien elvégezték tanulmányaikat, esetleg levelező hallgatóként tanulnak, a nőtlenek anyjukkal maradtak, ez alól csak az építészmérnök Peter kivétel, igaz, hogy ő is gyakrabban van anyjánál, mint kis lakásában. — Szerénységre neveltem gyermekeimet, hiszen amikor a legidősebbek kicsinyek voltak, férjem nem sokat keresett, és a családi pótlék is ismeretlen fogalom volt még. Én nem mehettem dolgozni, ki gondozta volna a gyerekeket, ki takarított, ki főzött volna? A házimunkát elosztottuk. Az egyik bevásárolt, a másik mosogatott, egy másik segített a főzésben, esetleg takarított. Férjem is szerénységre és szorIlyen nagy fazekakban készül az ünnepi ebéd. galomra tanította őket. Jó muzsikus volt, nagyon szépen orgonált és gyakorlatilag az összes hangszeren játszott. A gyerekek tőle örökölték zenei hallásukat. Szaxafonon, klarinéton, gitáron, zongorán és harmonikán játszanak. Az idősebbek zenekart is alakítottak, alkalomadtán felléptek, keresetükből, hűtőszekrényt, televíziókészüléket , és más háztartási gépeket vettek nekem. Az volt nálunk a szokás, hogy az idősebbek szünet alatt dolgoztak. Az iskolaévben is minden alkalmat megragadtak, tejet hordtak, szenet lapátoltak, vagy a kikötőben vagonokat raktak ki. Amikor férje -meghalt, sokan nem tudták elképzelni, hogyan birkózik meg Jana Spacková a sok feladattal. A gyerekek azonban nagyon sokat segítettek. Ha a nyugdíjból és az ösztöndíjból nem futotta a váratlan kiadásokra, a fiúk azonnal találtak valamilyen kereseti lehetőséget. Mindig feltalálták magukat. — Mit is adhattunk volna nekik. Vagyonunk nem volt, így a felelősségérzetet, a munkaszeretetet, a tudásszomjat kapták tőlünk örökségbe. A testvérek és az anya példásan öszszetartanak. Amikor a legidősebb gyermek, Jana befejezte tanulmányait az orvosi karon, természetesnek tartotta, hogy fizetéséből hozzájáruljon a háztartáshoz. Az .idősebbek mindig törődtek a fiatatóbbakkal, gondjaikat megosztották. Ma már valamennyien felnőttek. A legfiatalabbak, a 24 éves ikrek, nemrég fejezték be a főiskolát, Laco vegyészmérnök, Jano közgazdász. Ük még otthon laknak, a tényleges katonai szolgálatra készülnek. Szerények, mindig készen állnak, hogy segítsenek édesanyjuknak. A 26 éves Pavel építészmérnök, de mivel nőtlen, természetesen ő is otthon lakik. Azok közül, akik családot alapítottak, csak a 25 éves Emil lakik otthon, egyelőre nincs lakása. Levelező hallgatóként a közgazdasági főiskolán tanul, mérnök felesége Is jól beilleszkedett a családba. Részt vállal a házimunkákból, gyakran mondja anyósának: — 'Mama, pihenjen, magunk is elvégzünk mindent. — Sokszor és szívesen szereznek nekem örömet. Most, hogy hazajöttem a gyógykezelésről, ünnepi asztallal vártak, gyermekeim és unokáim közül, aki csak tehette, eljött. Janka a háziorvosuk. Zilinán él, két gyereke van, akik legszívesebben mindig a nagymamánál lennének. Jana mindig talál időt anyja és testvérei számára. Autóba ül és máris Bratisla'vában van. A gyógyításhoz a -10 éves Frantisek is ért, aki gyógyszerész, a természettudományok doktora. Hány sebet, zúzódást gyógyított ki különleges kenőcseivel! Eduard is közgazdász. Amint egy kis szabadideje van, egész családjával felkeresi a mamát. Ernest építészmérnök, Stefan mérnökként dolgozik a Geodéziai és Kartográfiai Intézetben, s Jozef Is közgazdász. A fiúk közül csak Juraj él Bratislaván kívül, Holicében állatorvos. — Ha mind hazajönnek feleségeikkel, gyermekeikkel, illetve Jana férjével és gyerekeivel, el sem tudja képzelni, milyen boldogok vagyunk. Az unokákat felküldöm az emeleti szobába, kakaót és süteményt kapnaít, mi pedig ebben a szobában beszélgetünk. Nem nagy a szoba, de elférünk. A legszebbek a karácsonyi találkozások. A fiúk már hetekkel az ünnepek előtt csomagokkal érkeznek. Mindenki hoz valamit nekem és testvéreinek is. Az unokákról sem feledkeznek meg. István-napkor kora reggeltől gyülekezünk. Ilyenkor mind együtt vagyunk. Együtt ülünk az ünnepi asztalhoz, izgatottan bontjuk fel a karácsonyfa alá helyezett csomagokat. A gyerekek főleg játékokat kapnak. Ha visszagondolok, milyen más volt az én gyermekkorom. Apám örült, ha egy cipőt, vagy egy Inget tehetett a karácsonyfa alá. Az unokák gyakran énekelnek, mi is velük. A fiúk előveszik hangszereiket, a ház tele van vidám dallal. Sudja^ többször észrevétlenül kiosonok a szobából, nem akarom, hogy lássák könynyeimet. A boldogságtól sírok. JOZEF SLUKA 1976. XII. 24.