Új Szó, 1976. december (29. évfolyam, 286-311. szám)
1976-12-23 / 305. szám, csütörtök
[ gyre fokozödó, mélyülő kulturális kapcsolatunkat jelzi a magyarországi Nyolcaknak és az Aktivistáknak a Kultúra Házában rendezett kiállítása, amelyen művészetkedvelő közönségünk megismerkedhet © két csoportnak a századunk első évtizedeiben keletkezett alkotásaival. A 20. század eleje Európában a politikában, a társadalomban, valamint a művészet terén az erjedések és forradalmak ideje. A magyar íestészetet megújító, 1890-ban létesült termé- szetelvü pleinair és impresszionista szemléletű nagybányai művésztelep életében már 1905- ben új törekvések jelentkeztek. Képviselőiket neo-soknak, keresőiknek nevezték. A néhány jelentős művészegyéniség teoretikusa, a nag/műveltségű Kern- stok Károly így tömöríti törekvésük lényegét: „A természet hívői vagyunk, nem az iskolák látásával másoljuk, értelemmel merítünk belőle.“ S 1911-re létrejön az imperialista renddel szembeszálló, a politikai és társadalmi kérdésekben haladó nézetű értelmiség köréből egy roppant jelentős művészcsoport: a Nyolcak. Avantgarde művészek voltak, oly tér- és formafelfogást juttattak érvényre, amely közelebb kerül a dolgok lényegéhez. Összefűzi őket a látható valóságon való túllépés vágya, méginkább a társadalmi problémák Iránti érdeklődés, a maradi államrenddel s az akadémikus kulturális élettel való szembenállás. Forradalmuk ezenkívül csatlakozik a század első évtizedének nemzetközi művészetéhez. Nevük: Berény Róbert, Czőbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Fór Bertalan és Tihanyi Lajos. Az első világháború vihara széjjelszórta őket. De hatásuk nem veszett el. 1915-ben Kassák Lajos szerkesztésében megjelenik a Tett című folyóirat, melyet 1916-ban háború- és államellenes izgatás miatt betiltanak. De ugyanez év vége felé megjelenik a Ma, Kassák kulturális, politikai és művészeti lapja. E két orgánum köré, a Nyolcak örökébe lépnek az egy nemzedékkel fiatalabb Aktivisták. „Az aktivízmus nem stílus, hanem magatartás", tiltakozás a minden normális emberi érzést eltipró, milliókat értelmetlenül halálba küldő háború ellen. A szocializmus és a nemzetköziség eszméje hatja át a csoport tagjait, akik egyetemes fejlődésre s a modern európai kultúra áramába való bekapcsolódásra törekszenek. A szecesszió felé hajló években az új törekvések kifejezését leghívebben a kirobbanó erejű expresszionizmus különböző egyéni árnyalatai tolmácsolták. 150 napig fennálló Tanácsköztársaság összeomlása után a Ma és köre emigrált. A Ma Bécsben továbbra is megjelent. A tárlat rendkívül érdekes része a Ma néhány kötetnyi fakszimile száma, különösképp a februári Világ szabadság különkiadása, Bortnyik „Kommunista társadalmat“ követelő metszetével. Az 1919-es májusi demonstráció különszám első oldalán ismét Bortnyik metszete mondla: „Köszöntünk, ember a forradalomban“. A tárlaton negyven művész 120 alkotása, festmények, grafikák és a vendégművészek szobrai kerültek bemutatásra. A klállítóterem első részében a Nyolcak művel sorjáznak, alakos kompozíciók, tájak, arcmások és csendéletek. A csoport szervezője és vezetője, Kernstok, a naturalizmus, a pleln air és a posztimpresszlónizmus után elérkezik a mind expresz- szívebb, modern hangvételhez. Fő témája a ruhátlan emberalak. Hatalmas vászna, a Hajnal lovasa, remekül formált, mozgással teli, izmos fiatalember, egy vágtában hirtelen megtorpanó lő hátán ül a derengő ég opálos fénye alatt. A magyar rajzművészet értékei közé tartozik a lendületes voná- sú Fához támaszkodó férfi. Pór Bertalan, a kiváló portréfestő nagyméretű, monumentális realizmussal fogalmazott alkotása a Család. Az alakok erősen expresszív arckifejezése 1909-ben megbotránkoztatta a művészet iránt érzéketlen közönséget. Berény Róbert konstruktív kompozícióra törekvő művész. Formailag tömör Korsós csendélete egyéni hangú. Kifejező Weiner Leo zeneszerző portréja. Lüktető formáival kitűnő expresszív meglátása a külső és belső embernek. Márffy Ödön Párizs neveltje. Aktkompozíciójának alakjait szín- és fénynyalábok veszik körül. Tájképén a természet üdeségéből kiemelkedő gyárkémény vonzza magához a tekintetet. Czóbel Béla anyanyelve a szín. Nem azt festi, amit lát, hanem ahogy látja. Párizsból magával hozta a Vadak frisseségét, expresszív színbe oltott érzelmeit. Erről vallanak aktjai s egy tájkép. Orbán Dezső a Nyolcak rendet áhító, villogó színárnyalatú nyelvén szól (A templom kertje). Czigány Dezsőt festői problémák izgatják. A Színésznő gondosan formált arcmásában s egy gazdagságában is áttekinthető csendéletében gyönyörködhetünk. A süketnéma Tihanyi Lajos korai vászna, a Cigányasszony A Nyolcak és oz Aktivisták BrolislavÉon Nemes Lampérth József a magyar expresszionizmus kirobbanó erejű képviselője. Erőteljes, nyers művei grafikai hagyományt teremtettek. Tájképén heves erő lüktet. Vonalas technikával rajzolt és festett aktjai robusztusok. Bortnyik Sándor Vörös mozdonya „rendet, rohanást, optimizmust, osztályharc- cot sugall.“ Vörös gyárán is minden izzik és feszül. Sárgazöld tájában konstruktív rendben állnak a házak. Uitz Béla lakatosból lett jeles grafikus. Szén- és tusrajzai — például a Mosónő — szenvedélyes hang- vételűek, monumentálisak. Olajportréi, Hevesy Iván, valamint a Nő, kötött, racionális építé- sűek, hűvös színűek. A 19-es forradalmi események felfokozott művészi tevékenységre ösztönzik. A Harc konstruktív elemekből, a fekete és fehér színek ellentétére épített kompozíció. A bécsi korszak fő műUitz Béla: A V gyermekével, fegyelmezett, érzelmi azonosulásra valló mű. Később, az aktivistákhoz tartozása idején legfajsúlyosabb alkotásai a lélektani és drámai torzulásokkal teli arcképek. Az expresszionizmus szellemében festett Kettős gyermekportré szuggesztív erejű. A Nő arcmásának óriási sötét szeme, feszült vonásai, kiáltó színei a német „Híd“ csoport hatását éreztetik. Fülep Lafos művészettörténész arcképe mesteri alkotás. Az átlós beállítás, a fej tartása, a kezek beszélő ereje s a vállak hegyesen felfelé nyújtott vonala már majdnem karikírozó túlzások, a maximumig fokozzák a kifejezést. Az eredeti tagokon kívül többen vállaltak szellemi közösséget a csoporttal, s így csapódtak hozzájuk. A vendégművészek között szerepel Lesznai Anna, aki zempléni hazájának népi motívumait, kertjük buján gazdag, égő színű stilizált virágait és hangulatait hímezte gyönyörű párnákra. Ezeknek néhány festett tervét láthatjuk. Az 1915-ben létesült Aktivisták csoportjának baloldalisága, haladó ideológiája műveikben formai újszerűséggel fonódik össze. Kmetty János két szép alakos képe: az Öregúr és az Asszony csészével, gyengéd, tiszta metszésű, tartalmas színű alkotások. Városképén a derűs házcsoportok s a két templom fölé kubista képszerkesztésű kék ég borul. Mattis Teutsch János 1925-ig az európai expresszionizmus vezető mesterei mellett a mozgalom gyújtópontjában áll. Olajképei, a Sötét, a Világos-, a Színes táj mély érzéstől átfűtött dinamikus kompozíciók, melyeknek szecessziósán hajló fái különös hangsúlyt adnak. ve a General Ludd-sorozat, mely a kor legfontosabb világnézeti, érzelmi és művészi motívumait összegezik. Egyik lapján a gépromboló munkást heves indulat feszíti. Utolsó lapja a Fehér terror. Kassák Lajos íróként, költőként harcolt a háború ellen és a nemzetköziség érdekében. „A konstruktivizmus apostola“ 1919 után Bécsben sokoldalú képző- művészeti tevékenységet is kifejt. Moholy Nagy László Be- rénynél tanult rajzolni és a grafikai technikát is elsajátítja. Roppant sokoldalú művész. A legmodernebb irányzatot képviselő német Bauhausnak tanára, Gropius mellett legfontosabb egyénisége. ^ Kassákkal együtt adják ki az Üj művészet könyvét. A tárlaton Gropius síremlékének terve szerepel. Különös jelenség, hogy ehhez az előőrs művészcsapathoz tartozik a gyönge idegzetű Gulácsy Lajos is, a nagy magányos és álmodozó, a szecesszlonista és korai szürrealista. Ellenállhatatlanul vonzza Olaszország varázsa, a korai reneszánsz és a preraffaellsták. A valóságból egy múltbeli, elképzelt világba menekül. A korukat az avantgarde felszabadító erejével intenzíven átélő művészek közül helyszűkében több alkotót nem említhettem meg. A kor krónikája hiányos, gondolatébresztő és szemet gyönyörködtető alkotásaik nélkül. A hiány pótolható, ha a nézők szemtől szemben állanak majd a művekkel. A szlovák főváros közönsége is nyilván méltó érdeklődéssel fogja látogatni a vonzó és értékes kiállítást. akárcsak a prágaiak és ostravaiak az elmúlt hónapokban. 3ÄRKÄNY JEMÖNÉ KEVESEBB ORVOS. ItfBB MÉRNÖK Milyenek a továbbtanulási lehetőségek az egyetemeken és a főiskolákon? A pályaválasztásról, a továbbtanulásról ezekben a hetekben a szokásosnál is több szó esik. S ez így van rendjén, jó, hogy az érdekeltek a kérdést napirenden tartják és a döntést nem az utolsó percekre hagyják vagy a véletlenre bízzák. Az egyetemi és a főiskolai továbbtanulási lehetőségek listáját böngészve, még a kívülállónak is szemébe ötlik két adat: az 1977—78-as tanévben a szlovákiai egyetemeken 2845 fiatal, a műszaki főiskolákon pedig 5860 diák folytathatja tanulmányait. Lehetséges lenne,' hogy a műszaki főiskolákra kétszer annyi érettségizett mehet, mint az egyetem egyes karaira? — vetődik fel a kérdés nem egy fiatalban és szülőben. Sokan talán kétkedve vagy csalódva veszik vagy vették tudomásul azt is, hogy a jövő tanévben az orvosi karra 15 százalékkal kevesebb, a gépészeti karra viszont 10 százalékkal több jelentkezőt vesznek fel. A számok — bármennyire is igazak és könyörtelenek — azonban csak puszta adatok maradnak, ha nem látjuk — vagy nem akarjuk tudomásul venni —, hogy mi van mögöttük, magyarán: mit fejeznek ki. Évek óta hangoztatjuk és hangsúlyozzuk: a tudomány és a technika gyors ütemű fejlődése, az egyre nagyobb méreteket öltő gazdasági előrehaladás, a tudományos-technikai forradalom megköveteli a társadalomban foglalkoztatott egyének összetételének a megváltoztatását is. Ez nemcsak azt jelenti, hogy fokozottabb mértékben előtérbe kerül a műveltség, a szakképzettség kérdése, hanem elsősorban o műszaki végzettségű egyének számának a növelését feltételezi. Hiszen a tudományos-technikai forradalomban a műszaki és természettudományos ismereteknek kulcsszerepük van. A hatodik ötéves tervidőszakban tehát feltétlenül növekednie kell a műszaki képzésben részt vevő fiatalok hányadának. Ez a követelmény egyébként kifejezésre jut a népgazdaságfejlesztési irányelvekben is; a 6. ötéves tervidőszakban gépiparunknak 10 000, a számítás- technikának 4000, az egyes tervezőirodáknak pedig 3000 mérnökre lesz szükségük. Hogy ezeknek a feladatoknak eleget tehessünk, az oktatási intézményeknek feltétlenül igazodniuk kell a jövő igényeihez. Ha tehát Szlovákiában az orvosi karra nyáron 100 fiatallal (15 százalékkal) kevesebbet vesznek fel, mint az előző évben, a kérdést nem leegyszerűsítve kell értelmezni, s úgy magyarázni, hogy 100 érettségizettet megfosztanak a továbbtanulás lehetőségétől. Erről szó sincs. A cél csupán az, hogy a fiatalokat a műszaki pályák felé orientálják. Míg tehát az orvosira 15 százalékkal kevesebb diák mehet, addig a gépészeti karra 10 százalékkal többen juthatnak be, s ezáltal — a korábbi évhez képest — további 130 tanuló számára válik lehetővé, hogy főiskolai képesítést szerezzen. Persze, lesznek akik a hír hallatára felsóhajtanak, mert úgy vélik: ellentmondás van az oktatás demokratizmusa és a művelődéshez való jog között. A felületes szemlélő számára valóban úgy tűnik, hogy a továbbtanulási lehetőségek korlátozásáról van szó. Am az ilyen és ehhez hasonló nézetek egy-, oldalúak, nélkülözik a valós helyzet reális megítélését, s ráadásul káros beidegződéseken alapszanak. A helytelen szemlélet. a hagyomány súlya pedig nemegyszer megnehezíti a lehetőségek helyes felismerését. Mert az adott lehetőségek, a helyzet reális megítéléséről tanúskodik-e az a tény, hogy például pszichológiára tizenkétszeres, a művészeti főiskolákra hatszoros, a szociológiára ötszörös, a közgazdasági főiskolára négyszeres, a jogi és az orvosi karra pedig háromszoros a túljelentkezés? Ezzel szemben pedig a műszaki főiskola egyes karaira pályázók száma alig fedi a felvehetők számátl Vagy: amikor egy osztályból legalább tízen-tlzenöten orvosi, illetve jogi karra kérik felvételüket, s műszaki pályákra esetleg öten-hatan jelentkeznek. Beszélhetünk-e ilyen esetben megfontolt pályaválasztásról, célszerű, felelősségteljes pálya- irányításról? Az adatok nem tükröznek-e elhamarkodott döntést, meggondolatlanságot, vagy előítéletet? A téves szemlélet nemcsak társadalmilag káros; árt a fiatalnak is, mert csökkenti továbbtanulási esélyeit. Ha ugyanis a jövő tanévben például az orvosi karon 550-en tanulhatnak tovább, de a jelentkezők száma esetleg meghaladja a másfél ezret, nyilvánvaló, hogy a jóképességű tanulók közül is csak a legjobbak juthatnak be, a többiek az intézmény kapuján kívül rekednek. Számos rátermett, tehetséges diák tehát zsákutcába jut, képességeit el- tékozolja, csupán kényelemszeretetből vagy mert fél a matematikától — megkárosítva önmagát s ezáltal társadalmunkat is. A humán • irányzatok megrohamozásának azonban van egy másik negatív kísérőjelensége is. Ha ugyanis a legtöbb tehetséges fiatal csak az egyetemeket ostromolja, s a műszaki főiskolákra pályázók száma alig fedi — vagy csak valamelyest haladja meg — a tervszámot, szinte valamennyi jelentkezőt kénytelenek felvenni, hogy ne maradjon betöltetlen férőhely. Márpedig ez esetben nincs meg az egészséges szelektálás lehetősége; ily módon a gyengébb képességű tanulók is bekorül- nek valamelyik műszaki karra, s mivel adottságaik nem felelnek meg a követelményeknek — fokozatosan lemorzsolódnak. Köztudott, hogy a szocialista társadalomban tudományosan megalapozott tervek alapján határozzák meg az egyes felsőoktatási Intézmények irányszámát, mégpedig úgy, hogy a szakemberek a jövő követelményeit, azaz a népgazda* ság szükségleteit veszik alapul. Ennek megfelelően a szlovákiai intézményekben a tervszámok a következőképpen alakulnak: az 1977/78 as tanévben az építészeti karon 1030, az elektrotechnikáin 1120, a gépészetin 1810, a kohászatin 310, a bányaiparin 130, a vegyészetin pedig 680 diák tanulhat tovább. A mezőgazdasági főiskolán 690, az állatorvosin 150, az erdészeti és faipari főskolán 280, a közlekedésiparin 700 érettségizőnek tudnak helyet biztosítani. Az orvosi karokra 550, a jogira 360, a természettudományira 610, a bölcsészkarra 375, a pedagógiai fakultásokra 1190 tanulót vesznek fel. A közgazda- sági főiskolán 1100, a színház- és zeneművészetln 60, a képzőművészetin 25 fiatal számára van hely. Újdonság, hogy Szlovákiában két új kar is létesül. A Košicei Műszaki Főiskolán építészeti kar is nyílik (220 tanuló nyerhet felvételt), Banská Bystricán pedig (a Bratislavai Közgazdasági Főiskola kihelyezett karaként) megnyitják a szolgáltatások és idegenforgalom gazdaságtanának karát (100 elsőéves hallgató számára). Befejezésül szükségesnek tartjuk hangsúlyozni: rendkívül fontos, hogy az Igazgatók, a pedagógusok nagy körültekintéssel és felelősséggel irányítsák a tanulókat, hogy a fiatalok megtalálják a tehetségüknek legmegfelelőbb pályát. Ne javasolják a diákot olyan szakra, amelyhez nincs vonzalma, rátermettsége. A pedagógusok a középiskolai évek során közelebbről is megismerhették tanítványaik képességeit, s ennek megfelelően helyes mederbe terelhetik a fiatalok érdeklődését. Még nem késő! TÖLGYESSY MARIA 197Ü. XII. 23.
