Új Szó, 1976. november (29. évfolyam, 260-285. szám)

1976-11-10 / 268. szám, szerda

ELSŐK A TIJTERMELESBEN TEVÉKENY PÁRTALAPSZERVEZET MUNKAHELY ÉS OTTHON REGGELI MŰSZAK UTÄN A megbeszéltnél jóval korábban indultam a gyárba. A ligeti parkban leültem egy padra az évszázados fák alá. A fák ágait szél cibálta, de hatalmas törzsük meg se moccant. Vajon az ember mikor érzi, hogy megka­paszkodott? Hogy gyökeret eresztett? A kiválóan működő párt­alapszervezetek közé tartozik a Trsticei (Nádszegi) Efsz alápszervezete. Ez a pártszer­vezet figyelemmel követi és irányítja mindazt, ami a szö­vetkezetben történik. A kong­resszusi határozatok értelmé­ben az egyik legfontosabb fel­adat a gabonafélék termeszté­sének további növelése, vala­mint a takarmánytermelés fo­kozása. Az állattenyésztésben továbbra is nagy figyelmet kell szentelni a szarvasmarha­állomány gyarapításának. A tervek szerint 1980-ig el kell érni tehenenként az évi 3000— 3100 liter fejési átlagot. A napokban juhos Árpáddal, a pártalapszervezet elnökével beszélgettem arról, hogyan tel­jesíti szövetkezetük a kong­resszusi határozatokat. — Hazánk 1976—1930. évi gazdasági és szociális fejlődé­sének irányelvei szerint 1980- ban a gabonaneműek hektárho­zamának országos átlaga el kell hogy érje a 41—42 méter- mázsát. Szövetkezetünk már évek óta 60 métermázsán felüli hozamokkal dicsekedhet. Az idén átlagosan 65,18 métermá­zsa búzát és árpát takarítot­tunk be. A 220 hektáron ter­mesztett Száva búzafajta hek­tárhozama 75,9, a szovjet Ju- bilejnajáé pedig 68,7 mázsa volt. A búza hozamának nö­velését mindenekelőtt a talaj jó előkészítésével és a vetés idejekoráni elvégzésével érjük el. Pártalapszervezetünk intéz­kedéseket foganatosított az őszi mezőgazdasági munkákkal kap­csolatban. Ezt az okmányt a növénytermesztő részleg és a gépjavítóműhely pártcsoportja is megvitatta, utána pedig a taggyűlés hagyta jóvá. A kom­munisták jó példával járnak elöl a feladatok teljesítésében, de a pártonkívüliek Is kiveszik részüket az őszi mezőgazdasá­gi munkákból. A talaj megfe­lelő előkészítése érdekében a traktorosok hosszabbított mű­szakokban dolgoztak, így a kedvezőtlen időjárás ellenére is sikerült elvetniük az őszi búzát a tervezett 720 hektáron. Viszonylag jól halad a cukor­répa és a kukorica begyűjtése is. A galántai járás efsz-ei kö­zül önök mutatták fel a leg­szebb eredményeket a tejter­melésben. Ezt hogyan sikerült elérniük? — Az idén tavasszal elkezd­tük a préselt takarmányok ké­Sokat gondolkodó, sokat töp­rengő ember. A nyílt, őszinte beszélgetőtársaknak abból a faj­tájából, akiről az első közösen eltöltött félóra után határozott véleményt lehet formálni. Az őszinteség az erős ember tu­lajdonsága, azé, akinek nincs takargatni valója. Aki kimond­ja azt is, amit más talán nem. Mert mer vállalni, mer): teljes életet él, jól és néha hibázva is: az alkotó ember igényével. — Mennyiben alkotó a peda­gógus? Ezt így, kettesben ne­héz megfogalmazni. Minden­képpen az ismert frázisokhoz nyúlnánk. De talán egy jól si­került órát végighallgatni, s utána beszélgetni a gyerekek­kel: Vagy nem is kell beszél­getni, csak figyelni őket. Ami­kor megkérdezik: Jól csinál­tam? Vagy egyszerűen annyit: Miért? Mert nem az a jó óra, ahol nincs kérdés, amikor a ta­nító egy kerek előadást tart és minden világos. Lehet hogy oda se figyelnek. A gyerek képes arra, hogy látszólag kövesse a tanítóját, de lélekben másutt van. Megbüntetni? Nem nehéz. De eredménytelen. Ilyenkor jó lenne tudni, hogy hol van a gyerek, ott hévül... Ez az iga­zi pedagógia. Az öröm. Sajnos elég ritkán sikerül. Majancsik István 12 évvel ez­előtt szerezte meg a tanítói képesítést Nyitrán. A saját szak­ján, a kémián és a műhelymun­kán kívül honvédelmi nevelést is tanít. — Annak idején,,.friss“ okle­szílését. E takarmányok alap­anyaga a lucernaliszt, az őrölt silókukorica és több más szálas takarmány. Ehhez a keverék­hez melaszt és ásványi anya­gokat adagolunk. A granulált takarmányok segítségével nö­velni tudjuk a tejtermelést és a fiatal hízómarhák súlygyara­podását. Februárban a fejőste­heneknek egyenként 4 kg pré­selt takarmányt adtunk. Három hónap alatt napi tejtermelé­sünk 7,8 literről 10,5 literre emelkedett, a fiatal hízómar­hák napi súlygyarapodása 1 kg-ról 1,15 kg-ra nőtt. Juhos Árpád, a szövetkezet pártalapszervezeíének elnöke „A XV. pártkongresszus mun­kacsoport ia“ névvel kitüntetett tehéngondozók tavaly a XV. pártkongresszus tiszteletére szocialista felajánlást tettek, amelyben megígérték, hogy az idén 50 000 liter tejet adnak el terven felül. Megtartották ígéretüket? — Az ütemterv szserint tej­termelésünknek íTtWig el kel­lett érnie az 1 250 000 litert. A valóság azonban 1 450 000 li­ter lett, ami azt jelenti, hogy a tehéngondozók felajánlásukat már 150 000 literrel túlszár­nyalták. Szövetkezetünk 94 má­zsával teljesítette túl liúseladá- si tervét. Minek köszönhetők ezek a szép sikerek? — Azt hiszem, a szövetkeze­ti tagok, a szövetkezet veze­tősége jó munkájának, párt­alapszervezetünk céltudatos te­vékenységének. KRAJCSOVICS BERDINÁND véllel és a szülőfaluban egy tanítói állással a tarsolyban boldog lehetett az indulás. Egy tucat esztendő távlatából, illet­ve ennyi év után mennyit őr- ' zött meg ebből az örömből? — Tagadhatatlan, hogy bol­dog voltam. De nem akartam ide, Tornára jönni. Ügy gon­doltam, néhány évig valahol másutt fogok tanítaiy, s majd ha már minden jól megy, ak­kor jövök haza. — A közmondás szerint sen­ki sem lehet próféta saját ha­zájában ... ' — Igen, talán ezért is. Mit őriztem meg? Két gyere­kem van. Tanítok, tehát meg­valósult, amiről gyerekfejjel ál­modtam. Mit mondjak még? Majancsik István 1968 óla tagja a pártnak. Az iskola párt- alapszervezete javasolta a kép­viselői tisztségre s a választá­sokon a lakosok is bizalommal szavaztak rá. Egy faluban, ahol* mindenki ismer mindenkit, ez részben könnyíti, részbe nehe­zíti a képviselő dolgát, hiszen például az idősebbek, akiknek ő úgymond a szemük előtt nőtt fel olyan dolgokkal is fordul­nak hozzá, melyekkel egy város­ban nemigen tennék. — Úgy gondolom, hogy a bi­zalom, a közvetlen kapcsolat sok nehézséget legyőz. Viszont amit vállal az ember, azt meg is kell csinálni, mert itt hamar megkérdik: „Hát milyen képvi­selő vagy te, ha ennyit sem tudsz elintézni?“ Mely feladatok megoldását tartja elsődlegesnek? Amint T izenhetedik éve dolgozom a gyárban. Most 33 éves vagyok. Azelőtt kőművesmun­kát végeztem a szülőfalumban. Ott többnyire reggeltől estig „húztuk“, s mivel nagyon fia­tal voltam, szórakozásra, sza­bad időre vágytam. A sógorom meg két testvérem a Matador­ban dolgozott. így kerültem ide én is. A változást hamar meg­szoktam. Mindjárt a gépekhez tettek. A munka elég nehéz volt, de azért könnyebb mint az előző. Persze akkor még a régi munkacsarnokban termel­tünk. Egy év után berukkol­tam. Mire leszereltem, új mun­kacsarnok épült. A réginél sokkal korszerűbb és biztonsá­gosabb. Ebben lényegesen töb­bet termelünk. Ragasztót gyár­tunk. Több félét, Főleg olyat, amilyennel a padlógumit rögzí­tik. A Zebraprent is mi gyárt­juk. Ez az az anyag, amivel az utakra a zebrát festik. Én ke­verő vagyok. Vagyis én jutta­tom bele azokat az alapanya­gokat a gépbe, melyekből a ra­gasztó vagy a festék készül. Munkámtól nagymértékben függ a termék minősége. Azt szeretem, ha kifogástalan a ra­gasztó, meg a festék. Na meg, ha a mennyiségi tervet is telje­sítjük. Szeretem a kollektívánkat. Nyolcán vagyunk a partiban. Ismerjük egymás gondját-ba- ját. Tagjai vagyunk annak a szocialista munkabrigádnak, mely két csoportból áll. A bronz fokozatot még 1974-ben megkaptuk. Brigádunk többek között azt vállalta, hogy az esetleges reklamációknak mun­ka után eleget teszünk. Meg azt, hogy szükség esetén külön műszakra is bejövünk. Erre fő­leg a munkaerőhiány miatt van szükség. A külön műszakot ter­mészetesen megfizetik. Nagyon megkedveltem a munkahelyem. Már eszembe sem jut, hogy itt­hagyjam. Brigádunk többi tag­ja sem akar elmenni. Egyálta­lán nem haboztam, amikor megígérték: ha aláírom, hogy 12 évig a gyárban maradok, akkor lakást kapok. 1972-ben kaptam lakást. A reggeli műszak véget ér. Beülünk Érsek József hó­fehér Skodájába és haza indu­mondotta, több is van. A tor­nai cementgyár felépítése nagy­ban megváltoztatta a falu arcu­latát, s az emberek tudatában is sok változást hozott. — Úgy tudom, a gyárnak szánt lakások egy részét Szep- siben építik fel. Üj lakótele­pünk szegényebb lesz, mert megint csak elmarad a közmű­vesítés stb. Pedig ráférne a községre egy komoly rendezés, sok turista jár erre, aki az Áji völgybe, vagy a Szédelői völgy­be megy. Mint pedagógus, szívügyének tekinti az iskola gondját. A tornai magyar iskola évek óta helyszűkével küszködik. Például tornatermet a folyosón rendez­tek be, körbe ajtók vannak, melyek mögött tanítás folyik. Télen komoly tornaórákról te­hát szó sem lehet. A környék apróbb falvaiban, így pl. Mé­hészen a kevés gyerek miatt megszűnt a magyar iskola. Szá- delőben Is hasonló a helyzet, olyan alacsony a létszám, hogy jövőre talán ott sem tudják megnyitni az egyosztályos ma­gyar iskolát. Ezekből a falvak­ból Tornára kellene járni a gyerekeknek, ott viszont kevés a hely. Égető kérdéssé vált te­hát a tornai magyar iskola bő­vítése. Majancsik István tagja a CSEMADOK helyi szervezete ve­zetőségének. Amint elmondotta, a tagság jó munkát végez, kü­lönösen dicséretes az irodalmi színpad tevékenysége. Emléke­zetes műsorokat állítottak ösz- sze, pl. a magyar költészet lég­iünk. Az új hídon át máris a bratislavai várnál, majd az ál­latkertnél vagyunk. Aztán a Dúbravka nevű új lakónegyed felé közeledünk. Az úttól kő- hajításnyiru a Kis-Kárpátok lejlői. A fák már az őszi divat „diktalta“ színekben pompáznak, de a íü változatla­nul zöldéi]. A magasban ga­lambok repülnek, az égen úszó felhők a dévényi vár felé tar­tanak. A levegő tiszta, szinte kívánja az ember tiideie. — Szeretem a városnak ezt a részét. Bár a központtól mintegy kilenc kilométernyire esik, igen jó itt lakni. Nem­csak kocsival, busszal is köny- nyen bejutok a belvárosba. A városi buszok gyakran járnak, csak kár, hogy rendszerint zsú­foltak. A megálló csak egy ugrásnyira van a házunktól. Az áruház és a piac is. Itt la­kunk — mutat egy nyolceme­letes épületre, miután lepar­kolunk a ház előiti téren. A második emöieti lakás há­rom szoba összkomfortos. Még csak a harmadik osztályos Évi­ke van otthon. Ifjabb Érsek Jó­zsef a bratislavai Slovan sport­iskolájába jár, s most éppen edzésen van. A híres sportegye­sület kölyökcsapatában játszik. — Szívesen eljárok a fiú mérkőzéseire — mondja az ap­ja. — Akkor is, ha idegen pá­lyán játszanak. A természetbe is szeretek kijárni. Lehetőleg a családdal együtt. Hosszasan el­nézem a fákat, a gyökereket. Ha valami különös alakú gyö­keret találok, haza is hozom, s szobrot faricskálok belőle. Ez itt egy nőalak, s szintén gyö­kérből készült. Ez meg egy ál­latfigura — mutat a vitrin, il­letve a tévé tetején álló szob­rocskákra. — A szobrok általá­ban érdekelnek. Meg a képek is. Szívesen járok kiállításokra. Újabban a fényképezés is vonz. K özben megérkezik a fiú az edzésről. Néhány szóban beszámol napjáról, meg arról, hány dugót rúgott, aztán előve­szi könyveit. Ha egy tantárgy­ból megírja leckéjét, bemutatja édesapjának. — Felváltva ellenőrizzük a Majancsik István szebb verseiből válogatták Sze­relem, szerelem című műsoru­kat, vagy megemlíthetjük a Rad- nóti-összeállílást, az Oly kor­ban éltem én e földön címűt. — Szerepléseink alkalmi jel­legűek, de gyakran fellépünk. Rendezvényeink megszervezésé­ben jól együttműködünk a Nő­szövetség helyi szervezetével, az asszonyok énekkara gyak­ran fellép műsorainkban. A kö­zönség? Sajnos, a tv eléggé otthon tartja az embereket. Kommunista, pedagógus, kép­viselő, önkéntes népművelő és családapa, öt fontos, lelkiisme­retességet követő szerepkör. Mint fiatal képviselőnek csak azt kívánhatom, olyan legyen munkája is, mint egy egy jó tanítási óra. A kérdésekre a fa­lu vezetőinek segítségével min­dig meg tudja adni a becsüle­tes választ. MAL1NÁK ISTVÁN gyerekek házi feladatát: egyik héten a feleségem, a másik hé­ten én. Attól függően, melyi­künk dolgozik délelőtt. Az te­hát elsősorban a gyerekek szempontjából jó, hogy egyi­künk reggel, a másik pedig dél­ben megy el hazulról. A kocsit mindketten használjuk. Hétvé­geken többnyire az egész csa­lád útra kel. Rendszeresen já­runk a szülőfalunkba. Egy ideje a Csallóközbe is, ahol a Duna partján hétvégi házat építünk. Ha majd elkészül, rengeteget akarunk csónakázni, horgászni. Igen tetszik a Duna-part. Ha­zánkban sok szép táj van. Az ország- nagy részét már bejár­tuk. A nyári szabadságok alatt rendszerint elmegyünk valaho­vá. Ez idén a Balatonnál vol­tunk, meg Nyugat-Csehország- ban. Egy napra az NDK-ba is átmentünk. Üzemünknek is van­nak üdülőházai, többek közt a Tátrában, meg Bulgáriában. Már mi is voltunk Bulgáriában. Vállalatunk gondoskodik a dol­gozókról. Az elmúlt 16 év alatt azt tapasztaltam, hogy az em­berek túlnyomó többsége igyek­szik becsületes munkát végezni. A dolgozók helytállását nem­csak anyagilag méltányolják, hanem erkölcsileg is. Többször előfordult már, hogy az üzem legjobb dolgozójaként értékel­tek. Nemrég ezért érmet kap­tam. A közelmúltban a kommu­nista párt tagjelöltjeinek sorá­ba is felvettek. Megszólal a csengő. A gye­rekek egyszerre kiáltják, hogy megjött anyu. Rövidesen be­kapcsolódik a beszélgetésbe: — Zöldség- és gyümölcsüzlet­ben vagyok elárusító —- mond­ja. — Persze a gyárat is alapo­san ismerem, hiszen 1970-től 1.973-ig én is ott dolgoztam. Ugyanabban a munkacsarnok­ban, amelyikben a férjem. Sze­rintem jó, hogy külön műszak­ban is dolgozhat, s így többet kereshet. De még jobb, ha mi­nél többet van együtt a család. Ezért mindig a hét vége a leg­szebb. Nekem az igazi hétvégét mégis a vasárnapok jelentik, mert minden második szomba­ton dolgozom. A lakás nagyon tetszik. Talán egy szobával több lehetne, mivel nőnek a gyere­kek. Hogy még kell-e valami­lyen berendezés? Ide már csak akkor hozhatunk be, ha előbb kiviszünk valamit — mondja jó­ízűen nevetve. E lbúcsúzom a kedves Érsek családtól, s elindulok ha­za. Az utcát már csak a lám­pák *világítják meg, melyek úgy állnak, mint a fák. Mintha gyö­keret vertek volna a betonba. FÜLÖP IMRE Kérdésre felelet Kivetésre méltó példa A Honvédelmi Szövetség topoíníkyi (nyárasdi) és do- valovi helyi szervezete a já* rásť szervek kezdeményezé­sére már régebben barátsá­got kötött, hogy jobbá és érdekesebbé tegyék tevé­kenységüket, főleg a ta­pasztalatok kölcsönös kicse­rélése útján. Első közös rendezvényük a Dovalovban megrendezett céllövőverseny volt, melyen két-két csapat — felnőtt és ifjúsági — vett részt. A vetélkedés előtt Jurča és Borkovič elvtárs, az alapszervezetek elnökei a versenyzők és a nagyszá­mú közönség előtt reményü­ket fejezték ki, hogy a jö­vőben sok hasonló közös akciót rendeznek majd. A versenyző csapatokat komplexen értékelték. Szo­ros pontkülönbséggel a nyárasdi csapat megelőzte az esélyeseknek tartott do- valoviakat. Újdonság volt a versenyen a vaddisznófutó­cél, amely főleg a fiatalok körében keltett nagy érdek­lődést. ZIMÄNYI LAJOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents