Új Szó, 1976. november (29. évfolyam, 260-285. szám)

1976-11-06 / 265. szám, szombat

(Folytatás az 1. oldalró?) XXV. kongresszusa történelmi mérföldkövet jeleni, A kong­resszusi célok megvalósítása tovább szilárdítja majd a Szov­jetunió helyzetét, mint olyan országét, amely a világ forra­dalmi, demokratikus és béke- szerető erőinek védőpajzsa. Az Októberi Forradalom dön­tő fordulatot jelent az embe­riség történetében. A világ ösz- szes dolgozóinak megmutatta, hogyan kell megszabadulni a tőkés kizsákmányolás igájától, az imperializmus és a gyarma­tosítás bilincseitől, s megnyi­totta a hódító háborúktól men­tes világ igazságos elrendezé­sének távlatát. Az emberek százmilliói világszerte csodálat­tal néznek a Szovjetunióra, örülnek az új társadalom épí­tésében elért sikereiknek, ame­lyek ösztönzik őket további harcukban. 1917 októberében Szovjet- Oroszországban a munkásosz­tály került hatalomra, megvaló­sult az igazi néphatalom. A történelemben első ízben olyan osztály vette kezébe a hatal­mat, amely — mint az összes értékek alkotója — egyedül jo­gosult arra, hogy a társadalom fejlődését céltudatosan, a mar­xizmus—leninizmus tudomá­KAREL HOFFMANN ELVTÁRS BESZÉDE nyos tanítása alapján irányít­sa. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom megmutatta, hogyan lehet a munkáshatalom, a proletárdiktatúra érvényesí­tésével véglegesen felszabadíta­ni a dolgozókat, felszámolni a kizsákmányolást, kiirtani a ka­pitalizmus gazdasági, szociális és eszmei gyökereit, forradalmi módon átalakítani a régi társa­dalmat új, szocialista társada­lommá. Az azóta eltelt csak­nem hat évtized bizonyítja, hogy a munkásosztály megállta helyét a történelemben. Meg­mutatta a világnak, hogy nem­csak képes megszerezni és megtartani a hatalmat, hanem százszor jobban képes az or­szágot vezetni és a közügyeket intézni a dolgozók javára, mint a burzsoázia. A munkáshatalom tervszerűen fejleszti a terme­lést, emeli a lakosság anyagi és kulturális színvonalát, fokozza létbiztonságát. Csak a munkás- osztály biztosíhatja az igazi de­mokráciát. Miméi tovább fejlő­dik a szocialista társadalom, annál jobban elmélyül a széles néprétegeknek az állam irányí­tásában való részvétele. ft munkásosztály a néphatalom forrása Ha a történelem előrehala­dását megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy a jövő a munkásosztályé. Ezt mutatja a Szovjetunió és a többi szocialista ország állandó fejlődése. A nemrég hazánkban megtartott választások egész népünk, kommunista pártunk és a Nemzeti Front hatalmas politikai győzelmét jelentették, meggyőzően bizonyították a szocialista állam erejét, minta munkásosztály, a dolgozó nép hatalmának forrását. Az embe­rek nagyra értékelik a szocia­lista forradalom vívmányait, köztük a szocialista demokrá­cia vívmányát. Ez lehetővé (•» szí, hogy az emberek millfös tömegei a nemzeti bizottságok és a társadalmi szervezetek ré­vén — ahogy a CSKP XV. kongresszusa is kiemelte — részt vegyenek a társadalom- fejlesztés leghatékonyabb út­jainak, lehetőségeinek keresé­sében és megvalósításában. Ez a szocialista demokrácia leg­nagyobb előnye, erre támasz­kodva nézhetünk derűlátással a jövőbe. Feladataink megvalósí­tása során mindig merítünk a szovjet nép gazdag tapasztala­taiból, mert ez a nép a kom­munista párt vezetésével első­ként és nehéz körülmények kö­zepette bizonyította be a szov­jet hatalom erejét és legyőz­hetetlenségét, miközben valóra váltotta az Októberi Forrada­lom hagyatékát. Hatalmas fejlődést ért el a Szovjetunió a régi társadalom megváltoztatásában, majd az új társadalom felépítésében, amit az októberi orosz forradalmá­rok kezdtek el. Ennek köszön­hető, hogy az ország korábbi gazdasági elmaradottsága, és a fasiszta Németország barbár pusztítása ellenére rohamosan fejlődtek a Szovjetunió terme­lőerői. A Szovjetunió új társa­dalmi rendszere tehát nemcsak hogy nem jutott csődbe — ahogy azt az osztályellenség ezerszer is megjósolta —, ha­nem teljes mértékben megállta a helyét és sikeresen fejlődik tovább. A szovjet népgazdaság sokkal gyorsabban fejlődik, mint bármely fejlett tőkésor­szág gazdasága. Számos termék és nyersanyag termelésében a Szovjetunió a világtermelésben az első helyre került. Az SZKP XXV. kongresszusa kitűzte a Szovjetunió további gazdasági és szocális fejlesztésének fel­adatait, amelyeket a 10. szovjet ötéves tervben rögzítettek. Az ország hatalmas gazdasági és tudományos-műszaki potenciál­ját alkotó módon az új felada­tok, további merész tervek megvalósítására használják fel, annak érdekében, hogy létre­hozzák a világ első kommunis­ta társadalmát. Egységesen és szolidárisán A Nagy Októberi Szocialista Forradalom a Szovjetunióban lehetővé tette a szocializmus felépítését és a kommunizmus építésének fokozatos megkez­dését, s ezenkívül azt Is, hogy az új társadalmi rendszert más országokban is építeni kezdjék. Csaknem minden világrészen ta­lálható olyan állam, mely a szo­cializmus útjára lépett. Létre­jött a szocialista világrendszer, amely egyre fontosabb szerepet játszik a nemzetközi politikai és gazdasági helyzet alakulá­sában. Az utóbbi Időszakban a szocialista országok ipara négyszer olyan gyorsan fejlő­dött, mini a fejlett tőkésorszá­goké. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom arra ösztönözte az egész világ proletariátusát, hogy legyen egységes, szolidá­ris, a kölcsönös segítségnyújtás alapján az összes haladó erők­kel közösen lépjen fel a közös ellenséggel, a tőkével szemben. A proletár nemzetköziség és a nemzetközi szolidaritás eszméi fontos szerepet játszottak ab­ban, hogy sikerült megvédeni a szovjet hatalmat a reakció erőinek összpontosított támadá­sával szemben, és sikerült biz­tosítani a szocializmus építését egy tőkésországok által körül­zárt országban, továbbá abban, hogy a szovjet nép és a fa­siszták által leigázott összes népek hősi harcot vívtak a fa­sizmus ellen. A szocialista vi­lágrendszer létrejöttével a pro­letár internacionalizmus és szo­lidaritás ereje tevékeny inter­nacionalista segítség formájá­ban tovább sokszorozódott, s mindez ahhoz vezetett, hogy győzött a szocializmus ügye Kubában, győzelmet arattak a haladó erők Vietnamban, Laosz- ban, Kambodzsában, Angolában és más elnyomott országok­ban. A proletár nemzetköziség elvei alapján szilárdult a nem­zetközi kommunista és munkás- mozgalom egysége, ami előse­gíti a haladó mozgalmak to­vábbi győzelmeinek kivívását. A proletár internacionalizmus szellemében Az internacionalista egységet bizonyította a kommunista és munkáspártok ez idei berlini értekezlete is, amely a kommu­nista és munkásmozgalom fon­tos eseménye volt. A tanácsko­zás résztvevői rámutattak a nemzetközi helyzet lelenlegi égető problémái közös megol­dásának fontosságára, valamint arra, hogy össze kell fogniuk az összes haladó, békeszerető és demokratikus erőknek a bé­kéért és a társadalmi haladá­sért vívott közös küzdelemben. Brezsnyev elvtárs, az SZKP KB főtitkára az értekezleten azt mondotta: a proletár interna­cionalizmus azt jelenti, hogy a munkásosztály, a kommunisták szolidárisán küzdenek a közös célokért, támogatják a szabad­ságukért és a társadalmi ha­ladásért harcoló népeket. Hu­sák elvtárs pártunk XV. kong­resszusán ugyancsak kiemelte: a csehszlovákiai kommunisták­nak szívügyük a szocialista or­szágok kommunista és munkás­pártjainak egysége, akcióképes­sége és együttműködése, va­lamint az egész nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom további sikeres fejlődése. Ezért továbbra is a széles im­perialistaellenes front megszi­lárdításán fáradozunk. A Nagy Októberi Forradalom eszméi — ahogy Lenin megjó­solta — ösztönözték az embe­rek millióinak nemzeti felsza­badító harcát mindenütt ott. ahol az imperialista hatalmak évszázadokon át hatalmas or­szágokat gyarmati sorba sülv- lyesztettek. Az elnyomott né­pek küzdelme teljesen romba döntötte a gyarmatbirodalmak régi rendszerét. A függőség alól felszabadult országok arra törekszenek, hogy társadalmi változásokat valósítsanak meg, s hogy országuk természeti kin­csei és lakosságuk munkája ne más javát szolgálja. Közben bonyolult társadalmi folyama­tok játszódnak le, osztályszem­pontból polarizálódnak az erők, mert sok fejlődő országban a fejlődés további útjáról kell dönteni. A nemzetközi monopó­liumok, az imperializmus ter­mészetesen a reakciót támogat­ja és arra törekszik, hogy el­szigetelje ezeket az országokat a szocialista államoktól. A Szov­jetunió és a többi szocialista ország nemzetközi tekintélye és ereje azonban lehetetlenné te­szi az imperializmus erői szá­mára, hogy ismét rabigába ta­szítsák a felszabadult országo­kat. A fejlődő országokhoz fű­ződő kapcsolatainkat követke­zetesen a lenini külpolitika alapján fejlesztjük. Nem avat­kozunk be más országok bel­ügyeibe, de nem titkoljuk, hogy a szabadság, a demokrácia, a haladás és a szocializmus erői­vel rokonszenvezünk. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom egyik legfontosabb és legvonzóbb célkitűzése a bé­ke megőrzése volt. Ezt a célt szolgálta és szolgálja a Szov­jetunió számos külpolitikai erő­feszítése. A háborús veszélyt csak az eltérő társadalmi rend­szerű országok békés egymás mellett élésével és együttmű­ködésével lehet elkerülni. Az Októberi Forradalom ily módon megmutatta a reális utat ah­hoz, hogyan lehet megszabadí­tani az emberiséget a háború borzalmaitól. Az elmúlt 59 esz­tendő során sok esetben bebizo­nyosodott, hogy a béke megőr­zése mennyire érdeke a szovjet népnek. Az SZKP XXV. kongresz- szusa hangsúlyozta: annak elle­nére, hogy a világbéke megőr­zése még nem teljes mérték­ben biztosított, joggal elmond­hatjuk: a nemzetközi enyhülés­nek köszönhető, hogy a tartós béke megőrzése ma már nem álom, hanem reális feladat. A tartós békéért és a biztonságért Különösen Európában tapasz­talhatjuk a feszültség enyhülé­sének folyamatát. Ez azért van így, mert épp ezen a földrészen a legerősebb a szocializmus, itt érezhető leginkább a szocialis­ta országok építő szellemű és koordinált politikájának pozitív hatása. így sikeresen megvaló­sulhatott az európai biztonsági és együttműködési értekezlet is. Záróokmánya megteremti az európai tartós, béke és bizton­ság érvényesítésének feltételeit. Az utóbbi években a Szovjet­uniónak, Csehszlovákiának és több más szocialista országnak számos tőkésországgal olyan kétoldalú egyezményeket sike­rült kötnie, amelyek előmoz­dítják a békés egymás mellett élés és a kölcsönösen előnyös együttműködés érvényesülését. A nemzetközi feszültség enyhü­lésének megszilárdulása és az új világégés elkerülése szem­pontjából rendkívül fontos sze­repe van a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai­nak, annak, hogy együttműkö­dési egyezményt kössenek sok fontos kérdésről. A Szovjetunió kezdeményezésére az ENSZ- közgyűlés az utóbbi években több fontos határozatot foga­dott el, amelyek a lázas fegy­verkezési hajsza leállítását, és az újfajta tömegpusztító fegy­verek kifejlesztésének és előál­lításának megtiltását célozzák. Az orosz bolsevikok győzel­me annak volt köszönhető, hogy helyesen választották meg a felkelés időpontját, sikeres harci stratégiát és taktikát dol­goztak ki. A szovjet hatalmat és a szocialista társadalmat csak azért tudták megszilárdí­tani, mert felfegyverezték ma­gukat a forradalom tudomá­nyos elméletével, mert az egész mozgalom élén a forradalom nagy vezére, az a zseniális teoretikus állott, aki alkotóan tudta továbbfejleszteni a mar­xizmust abban az időszakban, amikor korparanccsá vált az utolsó kizsákmányoló rendszer­ből a szocializmusba és a kom­munizmusba való átmenet. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom az első olyan forrada­lom volt a történelemben, amely a tudományos forradalmi elmélet alapján zajlott le és azt valósította meg a gyakor­latban. Osztályellenségeink mindent megtesznek, hogy tudományos világnézetünket kiforgassák és eltorzítsák, ezért óriási eszkö­zökkel támogatják a revizio- nistákat, az opportunistákat, sőt a szélsőbaloldali mozgalma­kat is. Annak ellenére, hogy már ezerszer azt mondták, hogy a marxizmus elavult, túl­haladott világnézet és nem fe­lel meg a jelenlegi helyzet kö­vetelményeinek — mégsem tud­ják megakadályozni terjedését. Éppen ellenkezőleg. Az Októ­beri Foradalom eszméi, a mun­kásosztály forradalmi tanítása sikeresen tovább fejlődik és gazdagodik. A marxizmus—le­ninizmus alkotó érvényesítésé­nek és fejlesztésének példaképe éppen az Októberi Foradalom szervezője, a szovjet nép veze­tő ereje — a Szovjetunió Kom­munista Pártja. Tőle tanul és fog tanulni a jövőben is Cseh­szlovákia Komunista Pártja is. Pártunk XV. kongresszusa jog­gal mutatott rá arra, hogy a marxizmus—leninizmusé a jö­vő, mert ez a tudományos el­mélet hisz a dolgozó ember­ben, kimeríthetetlen alkotóere­jében, nagy és hősi cselekede­tekre ösztönöz és harcba ve­zet a világ forradalmi átalakí­tásáért. teltétel: a párt vezető szerepe Az orosz proletariátusnak a Nagy Októberi Szocialista For­radalom sikeres győzelemrevi- telét az tette lehetővé, hogy mozgalma élén harcos forardal- mi párt állott, amely új típusú pártként a munkásosztály meg­bízható és következetes élcsa­pata volt. Az Októberi Forrada­lom és az azóta eltelt csaknem hat évtized, a Szovjetunió, a többi szocialista oszág és a nemzetközi munkásmozgalom tapasztalatai teljes mértékben bebizonyították Lenin tanításá­nak helyességét, miszerint a proletariátus csak akkor vív­hat sikeres harcot, ha vezető szerepet játszó forradalmi él­csapat áll az élén. Az orosz bolsevikok megmutatták, hogy hatalmas eszmei, politikai, er­kölcsi és szervező erejükkel képesek voltak megmozgatni a munkásság és a parasztság mil­liós tömegeit, és hősi cseleke­deteket véghezvinni a forra­dalomban a külföldi intervenció és az ellenforradalom elleni harcban. A Szovjetunió Kommu­nista Pártja kiállta a történel­mi próbát, s hatalmas egység­be kovácsolódott össze. így si­keresen vezethette a szocializ­mus építését annak miden sza­kaszában, s most is sikeresen irányítja a kommunizmus anya­gi-műszaki bázisának építését. A Szovjetunió Komunista Párt­jának tevékenysége bebizonyí­totta annak a marxista—leninis­ta tanításnak helyességét, hogy a forradalmi párt szerepe elvá­laszthatatlan a munkásosztály szerepétől; ez megfordítva is érvényes: a proletariátus nem tudja teljesíteni történelmi kül­detését forradalmi élcsapat, le­nini típusú párt nélkül. Hazánk fejlődésének legutób­bi időszaka, különösen a CSKP XV. kongresszusa bizonyítja, hogy pártunk merít a Szovjet­unió Kommunista Pártjának gazdag tapasztalataiból,, és a szovjet testvérpárt példája nyo­mán elmélyíti vezető szerepét a társadalomban, megszilárdít­ja eszmei, politikai és szerve­zeti egységét, fejleszti a dolgo­zók kommunista nevelését. A XV. pártkongresszus egyértel­műen megállapította, hogy Csehszlovákia lÉmmunistái és egész népe szilárdan és tánto- ríthatatlanul követi a szovjet kommunisták politikáját és célkitűzéseit. Most, amikor minden erőnkkel a XV. párt- kongresszus határozatainak megvalósításán fáradozunk, fo­kozott mértékben tudatosítjuk, mennyire fontos szerepet ját­szott az Októberi Forradalom hazánk történetében is. A lehe­tő legnagyobb mértékben ösz­tönözte az önálló csehszlovák állam megteremtéséért indított felszabadító mozgalom fejlődé­sét, teljessé tette a szakítást a szociáldemokrata párt forra­dalmi és opportunista vezető­sége között, ami a CSKP meg­alakulásához vezetett. Ösztönző erővel hatott továbbá az ural­kodó burzsoázia ellen vívott harcban. Az első Csehszlovák Köztársaság polgári társadalma nemcscak a gazdasági problé­mákat nem volt képes megolda­ni, de az országot sem volt képes megvédeni a hitleri fa­sizmus hódító törekvéseivel szemben. Szabadságunk, önálló­ságunk egyetlen biztosítékát csak a Szovjetunióval való szö­vetség jelentette volna. Ez a felismerés arra ösztönözte dol­gozó népünket, hogy végleg kezébe vegye a hatalmat, ami 3948 februárjában meg is tör­tént. örülünk annak, hogy a Szov­jetunió és Csehszlovákia Kom­munista Pártjának kapcsolatai a kölcsönös bizalmon, együtt­működésen alapulnak, hogy or­szágainkat a megbonthatatlan szövetség fűzi egybe. Együtt­működésünk fejlődésében fon­tos szerepet játszanak veze­tőink, különösen Husák és Brezsnyev elvtárs találkozói. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom eszméihez hűen, nem­zeteink boldog szocialista jö­vője, szabadsága és békéje ér­dekében a jövőben még szor­galmasabban fogjuk fejleszte­ni és szilárdítani a Szovjetunió­val való barátságunkat. Hűek maradunk Klement Gottwald elvtárs hagyatékához, aki azt mondta: legszentebb kötelessé­günk a Szovjetunióval való szövetség megőrzése és meg­szilárdítása. Mindig a Szovjetunió oldalán Ha visszatekintünk a Szov­jetunió csaknem hat évtizedes fejlődésének eredményeire, lát­hatjuk, mennyi forradalmi vál­tozáson ment keresztül ez az ország. Az egész világon alap­jaiban megrendült a régi ki­zsákmányoló rendszer, s világ­szerte kialakulóban van az új, társadalmilag igazságos rend­szer. Ezért november 7-e a leg­fontosabb évforduló az embe­riség történetében. Ha reálisan értékeljük a jelenlegi nemzet­közi helyzetet, láthatjuk, hogy a haladás és a reakció erőinek könyörtelen harca tovább foly­tatódik. Azt is láthatjuk azon­ban, hogy a béke, a demokrá­cia és a szocializmus erői egy­re jobban felülkerekednek. A Szővejtuniő nemzetközi tekin­télye évről évre növekszik és megszilárdul. A kizsákmányoló tőkés rendszer egyre mélyebb válságba kerül, egyre jobban kidomborodik embertelen és erőszakos jellege. Erősödik és fejlődik a munkásmozgalom, a felszabadító harc zászlaja alatt felszámolja a gyarmatosítás utolsó maradványait is, a fej­lődő országok egyre bővítik együttműködésüket a szocialis­ta országokkal. A feszültség enyhülésének köszönhető, hogy — ami a Szovjetunió és a többi szocialista ország érdeme — Európában már több mint har­minc esztendeje béke van. Elkötelezzük magunkat arra, hogy a Szovjetunió oldalán to­vábbra Is azon az úton hala­dunk előre, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszmél mutatnak. Még nagyobb mértékben fogjuk szilárdítani a szocialista tábor egységét a Szovjetunióval az élen, vala­mint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységét.­1970. XI. 6.

Next

/
Thumbnails
Contents