Új Szó, 1976. november (29. évfolyam, 260-285. szám)
1976-11-01 / 260. szám, hétfő
AMIRŐL BESZÉLNEK A müanyagpályák is alkalmasak síversenyzők nevelésére, jó felkészülést biztosítanak a téli idényre EGÉSZSÉGŰNK ÉRDEKÉBEN Már évek óta nem győzzük eléggé hangsúlyozni a sízés előnyeit. Ez a sport azok közé tartozik, amelynek a legegészségesebb környezetben lehet hódolni. Bizonyára éppen ennek köszönhető az a fokozott érdeklődés, mely az utóbbi években a síelés iránt az egész világon és természetesen országunkban is megnyilvánul. Nálunk már elmúltak azok az idők, amikor csak a jómódúak élvezhették a hóval borított unióban, az NDK-ban, Csehszlovákiában kitűnő gárda nevelődött, s hogy a régi nagyokhoz felnőttek a fiatalok Is, az elsősorban a szocialista nevelés gondoskodásának köszönhető. Rocsevet, Szaveljevet, Bazsu- kovot, Kulakovát, Szmetanyinát, Grimmert, Petzoldot, Henychet, Fajstavrt, Paulűt, Napalkovot, Aschenbachot, Höhnlt, Balcart — és sorolhatnánk még tovább — nem kell külön bemutatnunk. Gyakran hívták fel Henych az elmúlt évek legsikeresebb csehszlovák sífutója 1976. XI. 1. hegyoldalak adta örömet. A sízéshez elengedhetetlenül szükséges kellékek nem tartoznak a drága sportfelszerelések közé. A csehszlovák gyártmányú Artis, Botas sílécek, cipők, öltözékek jutányos áron kaphatók és a minőségük megfelelő. Azoknak, akik csupán kedvtelésből síelnek, ugyanis nincs szükségük olyan felszerelésre, mint az olimpián vagy világ- bajnokságokon részt vevő síversenyzőknek. A csehszlovák sízők az északi számokban huzamosabb idő óta a világ élvonalába tartoznak. A síugrók, a futók és az északi összetett versenyzők olimpiai és világbajnoki, valamint a különböző nagy nemzetközi összecsapásokon elért sikerei jótékony hutást gyakorolnak e sportág fejlődésére. Alig győzik kielégíteni az évente tömegesen jelentkező fiatalok érdeklődését, akik valamennyien Raškáék, Henychék, Paulóék nyomdokaiba szeretnének lépni. Az utóbbi években örvendetes jelenségnek lehettünk szemtanúi. A csehszlovák versenyzők az alpesi számokban is betörtek a világ élvonalába. A lesiklás, műlesiklás mesterei már nem játszanak másodrendű szerepet az Európa Kupa és Világ Kupa versenyein. Sőt, az elmúlt idényben néhányukat már győztesekként ünnepelték. A szocialista tábor országaiban eddig a sífutás és. ugrás dominált. A természetadta lehetőségekkel élve a Szovjetmagúkra a figyelmet a nagy világversenyeken szerzett győzelmeikkel, értékes helyezéseikkel. Az alpesi számokban azonban ilyen sok sikert elért versenyzőkkel nem dicsekedhetnek. Eddig csupán egy-két csehszlovák és lengyel lesikló hívta fel magára a figyelmet és az elmúlt idényben a szovjet női műlesiklók is kezdték bontogatni szárnyukat. Az 1980-as téli olimpián azonban már a szocialista országok sízői is szeretnének jelentősebb szerepet játszani. Ezt a célt szolgálta a nemrég Jablonecen megtartott értekezlet, melyen szovjet, bolgár, magyar, lengyel és természetesen csehszlovák szakemberek vettek részt. Leonyid Tjagacsev, aki a szovjet válogatott olimpiai felkészüléséért felelős, hangsúlyozta, hogy a Szovjetunióban az utóbbi években nemcsak az érdeklődés növekedett meg az alpesi számok iránt, hanem ez a sport sokat fejlődött és színvonala is emelkedett. Zdenék Remza központi edző örömmel szögezte le, hogy a külföldi edzők kivétel nélkül nagyra értékelték a csehszlovák lesik- lók edzésrendszerét, valamint az ifjúsággal folyó munkát. A sízés idénysport, s bár mindenütt szaparodnak a műanyagpályák, hóhoz van kötve, s ilyenkor november elején e sportág szerelmesei türelmetlenül várják az első hó érkezését. Mert nyáron csak a le- geslegjobbaknak adatik meg a lehetőség, hogy dél-amerikai vagy ausztráliai versenyen, edzőtáborozáson vegyenek részt. A futók korábban kedzhetik, mivel nincsen szükségük hegyes vidékre. A szovjet sífutók novemberben a szverdlovszki versennyel nyitják az évadot, ezután Kavgolov, Reit im Winkel, Lahti, Falun következik. A csehszlovák sízők első havas edzésüket októberben az ausztriai Dachsteinben kezdték, majd e hó elején a svédországi Kirunában folytatják felkészülésüket. Senki sem titkolja, hogy az edzések, a versenyek az 1978. évi Lahtiban megrendezésre kerülő világbajnokság jegyében zajlanak. Ez viszont érthető, hiszen a két olimpia közt a világbajnokságok jelentik a legfontosabb állomást. Akik az olimpián jól szerepeltek, ismételni akarnak, azok pedig, akik csalódást keltettek, a VB-n szeretné feledtetni a kudarcot. Ezért nincs kihagyás, ezért nem lehet gondolni hosszabb pihenőkre. Jönnek az új feladatok, amelyekre még jobban fel kell készülni. Elöljáróban hangsúlyoztuk a sízés iránt évről évre növekvő érdeklődést. Ez így van rendjén! Mivel azonban a sport már régen nem a fiatalok privilégiuma, egyáltalán nem csodálkozunk azon, hogy az idősebbek is kedvet kapnak a sízéshez. A két korosztály között természetesen nem lehet és nem is szabad párhuzamot vonni. Más a mérce a versenyzők felkészülésénél, a megfelelő feltételek biztosításánál, és megint másként kell foglalkozni azokkal, akik szórakozásból, egészségük megszilárdításának érdekében síelnek. Az idő múlik, senki sem lesz fiatalabb, valljuk be őszintén, minden egyes X súlyosabban nehezedik az ember vállára. Az aktív testedzés, a rendszeres sportolás könnyebbé teszi e teher elviselését. Télen kiürülnek a nyitott uszodák, a teniszpályák, s mivel kevés a tornaterem, a szabadban kell sportolási lehetőség után nézni. A legalkalmasabb erre a sífutás, amelynek sík vagy lankás vidéken is lehet hódolni. A sífutás technikáját sokkal köny- nyebb elsajátítátaní, mint a műlesiklásét. a sérülés lehetősége pedig minimális, fimi különösen idősebb korban nem másodrendű kérdés. Arról nem is beszélve, hogy a felszerelés a lesík- lókénál összehasonlíthatatlanul olcsóbb. Hányszor halljuk: „Ha sietek, alig kapok levegőt“, „Ügy dobog néha a szívem“, „Jaj, de rosszul alszom az utóbbi időben“, és ehhez hasonló panaszokat. A sífutás, fokozatosan növelve az adagokat, mindezen sokat segíthet és akik rendszeresen hódolnak ennek a szép sportnak, könnyebben lélegze- nek majd, a szívverésük is egyenletes lesz és Ismét jól fognak aludni. Arról nem is beszélve, hogy mindennapi munkájukat 'is könnyebben végzik ma:d. Egyszóval egészségesebbek lesznek, s ez a sport, a testnevelés legnemesebb célja. (kollár) A félelem taktikája? Régi lemez, de talán nem árt újra feltenni, annál is inkább, mert szerdán a Slovan Bratislava ismét a szigetországban szerepel: a csehszlovák csapatok nem bírnak Anglia együtteseivel a nemzetközi labdarúgó kupakiizdchiiríkijen. Eddig még egyetlenegyszer sem sikerült „kiejteniük“ angol csapatat az európai kupák valamelyikéből, sőt, gólt is csak egy alkalommal lőttek angol kapusnak idegenben. Erről tanúskodik a statisztika is — BEK: Dukla Praha—Manchester United 1:0 és 0:3 (1957), Dukla Praha —Tottenham Hotspur 1:0 és 1:4 (19Ö2), Spartak Trnava—Derby County 1:0 és 0:2 (1973), Slovan Bratislava—Derby County 1:0 és 0:3 (1975). KEK: Slovan Bratislava—Tottenham Hotspur 2:0 és 0:6 (1062), Sparta Praha—West Ham United 2:1 és 0:2 (19&4), VVK: Sparta Praha—Leeds United 0:6 és 2 3 (1970). Október 20- án a Slovan Bratislava 3:3 ra játszott az UEFA Kupa második fordulójának első mérkőzésén a Q.ieens Park Rangers ellen, Bratislavában ... Nagy általánosságban azt mondhatnánk, hogy törvényszerűek a vereségek és a sikertelenségek, mert a világ élmezőnyébe tartozó angol labdarúgás nagyszerű klubcsapatokkal rendelkezik. Ez így igaz. De csakugyan elkerülhetetlen-e a csehszlovák csapatok kiesése az angol együttesekkel szemben? Sokan a fátumot, a megmásíthatatlan sorsot, a végzetet emlegetik... Ilyen messzire nem s/abad menni. Tény és való: a feltett kérdésre sokféleképpen lehet válaszolni, és a többség valószínűleg azt vallja: ha nem fogad bennünket kegyeibe a szerencse (a sokévi átlagnál is jobban!) akkor nincs mentség, elvesztünk. Igen, Fortuna istenasszony fontos szerepet játszik a labdarúgásban. Gondoljunk csak például 1975-re, amikor a Slovan Bratislava jobbnál jobb helyzeteit sem tudta kihasználni otthonában a Derby County elleni meccsen, s csak egy gólt rúgott. Pedig a pasz- szívan futballozó angol csapat három-négy „darabra“ is érett volt. Ez mind igaz. A szerencse kérdése azonban csak másodrangú probléma. A helyzeteket be kell rúgni! Egyszóva nem a hadiszerencse hiányára kell panaszkodnunk. Nézzük meg inkább más szempontból „végzetünket“ az angol klubcsapatokkal szemben. A napnál is világosabb, hogy együtteseink nagyon is egyértelműen nyilvánvaló gondolattal lépnek pályára Angliában: csak akkor „csinálhatnak“ jó eredményt, ha kimondottan védekezni fognak. Szívósan, ha lehet szabályosan, főleg a büntetőterület környékén, minél tovább tartani a labdát, „gurigázni“, lehetőleg a pálya közepén, távol a kaputól, az imitált támadásra csak egy, maximálisan két emberrel összpontosítani. Más szóval: passzív, félénk játékkal megúszni gól nélkül a meccset, illetve minél kisebb arányú vereséget szenvedni, minél kevesebb gólt kapni, mert — ha az égiek is úgy akarják — mi is lőhetünk gólt, amely esetleg a győzelmet, a továbbjutást jelentené. De nem jelenti! Mert az égiek nem segítenek, gólokat nem rúgunk, ellenkezőleg, gólokat kapunk. Nem is keveset. Hármat, négyet, hatot... Az angol edzők már jó előre számolnak taktikánkkal. Nem kell törniük a fejüket, hogy mivel lepjük meg őket. Tudják: csapataink félelem taktikájával lépnek pályára Angliában! Ezért nyilatkoztathatják szinte hihetetlen magabiztossággal a mérkőzés előtt, hogy mondjuk három góllal nyernek. Ezt tette az elmúlt esztendőben MacKay, a Derby County edzője is, aki aztán a Slovan elleni meccs után a megtestesül próféta szerepében tetszel- gett. Pedig 20 perccel a találkozó befejezése előtt még nagyon távolinak tűnt a tippje. MacKay bizonyos fokú idegessége ellenére is valószínűleg nyugodt volt, mert tudhatta: csapatunk meg sem próbálja átcsoportosítani erejét, nem képes ritmust váltani, ellentámadásba lendülni, két-hárnm játékossal megerősíteni a csatársort. Mindez természetesen kockázattal járt volna. De hát nem ugyanolyan kockázatos dolog állandóan a tizenhatos környékén „táncolni“ és várni, hogy a lavinaszerű angol támadások közül melyik végződik góllal?! Dehogy nem! Ráadásul a meggondolatlan „bekkelés“ rossz fényben tünteti fel az illető csapat kétségtelen tudását is. Újra ismételjük: a csehszlovák csapatok a félelem taktikájával lépnek pályára Angliában. És ez már önmagában is vereséget jelent. A tavalyi Derby County—Slovan Bratislava meccsen sok mindent szemére vethettünk volna a bratislavai futballistáknak. De minek? Klubcsapataink hiányosságait esztendők óta ismerjük, és esztendők óta nem tudnak előbre lépni a nemzetközi porondon. Azt mondják, egyik napról a másikra nem lehet megváltoztatni egy csapat játékfelfogását, játékstílusát, az edzők szemléletét. Klubcsapataink esetében azonban mór nem napokról van szó. A Derby County—Slovan meccs óta egy esztendővel öregebbek és talán okosabbak lettünk, mert közben a csehszlovák válogatott „kiejtette“ az Európa-bajnokság mezőnyéből az angol tanítómestereket. A snrs most ismét összehozta a csehszlovák és az angol labdarúgást. Mi történne akkor, ha Slovan nem a félelem taktikájával lépne pályára Londonban az UEFA Kupa-visszavágón?! Rosszabbul biztosan nem alakulna az eredmény, mint az elmúlt 19 esztendő során ... Tomí VINCE A műlesiklás sem tartozik a könnyű sportok közé. Tehetség, szorgalom, bátorság szükséges a jó eredmények eléréséhez.
