Új Szó, 1976. november (29. évfolyam, 260-285. szám)

1976-11-30 / 285. szám, kedd

A felejthetetlen Leonóra MARGITA ČESÁNYIOVÁ HATVANÖT ÉVES Az igazán szép drámai szop­ránhang ritkaságszámba megy. Ezért kevés énekesnő tudta oly tökéletes és természetes for­mában megszólaltatni az ope­rairodalom legdrámaibb szere­peit, mint Margita Česányiová. Nála az éneklés belső megnyi­latkozás, énekhangjában egész személyisége benne van. Elő­adásai a kezdő énekesek szá­mára a tökéletes szerepismere­tet, a belsőség megteremtett fi­gurát, vagyis a szerepre szüle­tettséget, a ritmustartást és a vokális fölényt példázták. A közönség pedig mindig rendkí­vüli művészi élményben része­sült. Alig hihető, hogy a művész­nő, akit olyan sokan hallottunk Csajkovszkij Anyeginjének Tat­jánájaként, aki még nemrég Leonóra szerepét adta elő igaz átéléssel és megrendítő ember­séggel, éltének ilyen jelentős Jubileumához érkezett. A malackyi születésű énekes­nő — sok más művészünkhöz hasonlóan — a bratislavai Ze­nei és Drámai Akadémián ta­nult énekelni Jozef Egem pro­fesszornál. 1933-ban a Szlovák Nemzeti Színház operatársulata szerződtette. Ebben az időben Bohuš Vilém, Krešimír Bara- novič és Milan Zuna vezetése alatt kezdte pályafutását. Kez­detben operettszerepeket is énekelt Lehár, Kálmán, Strauss, Millöcker és Offenbach művei­ben, de érezte, hogy ez a mű­faj nem a sajátja. Egy életre az operának kötelezte el ma­gát s hamarosan operaszínpa­dunk első drámai szopránja lett. Ezt a kitartó és követke­zetes munkával kivívott művé­szi rangot és színvonalat har­minc évadon át tartotta. Egész élele és munkássága a Szlovák Nemzeti Színház ope­raegyütteséhez kapcsolódott. Énekelt különböző Mozart, Rossini, Puccini szerepekben, kiváló előadója volt Antonín Dvofák és Bedfich Smetana operáinak is. Muszorgszkij és Janáček operáiban éppoly kitű­nő volt, mint Richard Wagner A bolygó hollandijának Sentá­ja, vagy Richard Strauss Ariad­na Naxosban című operájának főszerepében. Margita Česányiová saját be­vallása szerint a legszívesebben azonban Dvofák Ruszalkáját, Suchoft Örvény című operájá­nak Katrena szerepét, a Verdi hősnők közül Desdemonát az Otelló című operából és Csaj­Margita Česányiová — Az el­adott menyasszony szerepében kovszkij .»nyeginjéből Tatjána szerepét énekelte. Szóljunk egy kicsit részlete­sebben Tatjanának, az orosz operairodalom e nagyszerű alakjának a megszólaltatásáról. A művésznőhöz nagyon közel áll Csajkovszkij zenéje. Česá­nyiová Tatjánája az egyik leg­nagyszerűbb Tatjána volt ope­raszínpadunkon. Az ő alakítá­sában szép, egyenletes hang­szín, a tiszta, áradó ének és a jellemábrázolás teljes egységbe olvadt össze. Nagy érdemeket szerzett az új szloyák operák bemutatásá­val is. Ján Cikker Juro jáno- sílc című operájában Zúzát ala­kította, Eugen Suchoň művei­ben, az Örvényben Katrena, a Svätoplukban pedig Milena sze­repét énekelte nagy sikerrel. Hangbeli adottságai a leg­jobban a nagy olasz operasze­repekben, Verdi hősnőinek színpadi megelevenítésében ér­vényesültek. Nemcsak ideálisan szép drámai színezetű hangjá­val és technikailag tökéletes felkészültségével, hanem a sze­rep felfogásával és megkapóan szenvedélyes előadásával is a legnagyszerűbb olasz drámai" szopránénekesnők szintjére emelkedett. Az operalátogatók sohasem felejtik el a nílusi je­lenetet Verdi Aida című operá­jának előadásából, Margita Če- sányiovával és az azóta el­hunyt Imrich Jakubekkal a fő­szerepben. Említsünk meg még egy je­lentős epizódot művészi pálya­futásából. 1965-ben átütő sikert aratott tlalévy A zsidó nő cí­mű operájának Recha szerepé­ben. A bemutatón a közönség Margita Cesányiovát olyan ün­neplésben részesítette, ami­lyent a Szlovák Nemzeti Szín­ház a leghíresebb külföldi éne­kescsillagok vendégszereplése­kor is csak ritkán élt meg. Művészetével megismerked­hetett több ország zeneszerető közönsége is. Művészkörútjai alkalmával járt a Szovjetunió­ban, Magyarországon, a Német Demokratikus Köztársaságban, Romániában, Belgiumban, Olasz­országban, Svédországban, In­diában és Kínában. Margita Česányiová művésze­tét számos kitüntetés is fém­jelzi. Az operairodalom egyik legigényesebb alkotásának, Beethoven Fidéliójának Leonó­ra szerepéért — amely az ő előadásában klasszikus példa marad a fiatalabb énekesgene­ráció számára — és az Örvény Katrenájánalc megformálásáért 1952-ben állami díjat kapott. Később A kiváló munkáért ki­tüntetéssel, aztán az érdemes, majd a nemzeti művész címmel tüntették ki. A nagy akaraterejéről és sze­rénységéről ismert énekesnő egyedülálló tehetség volt ope­ránk színpadán. Figyelemre­méltó és tartós sikereinek tit­ka emberi és énekesi tulajdon­ságaiban rejlik. SCHLOSSER KLÁRA Környezetünk szépítői A Vili. szlovákiai iparművészeti és alkalmazott művészeti tárlat A bratislavai Kultúra Házá­ban figyelmet érdemlő, átfogó kiállítás nyílt meg: 112 művész és 50 vállalat mintegy 1200 mű­vel vázolja fel iparművésze­tiünk mai körképét. Az iparművészet napjainkban szinte újjászületik s minden te­rületen jelentős szerepet tölt be. Ez a műfaj befolyásolja a modern ember környezetét, fo­kozza annak esztétikai értékét, s ennél fogva már nem alacso­nyabb rendű, hanem a „nagy művészet“ kategóriájába tarto­zik. Alakulása a kultúra egé­szére is hatással van. Az ipar­művész és az ipari tervező ál­tal létrehozott tárgyak a dul- gozók mindennapi elmaradna tatlan kísérői lettek. Századunk formanyelvének sokfélesége nyilvánul meg a tekintélyes seregszemlén, me­lyen számos fiatal is jelentke­zik. így mind higgadt kísérlet­nek, mind pedig izgalmas vál­tozásoknak lehetünk tanúi. Vegyük elsősorban szemügy­re az embernek és tudatosan alakított otthonának a kapcso­latát. A bútortervezők törekvé­sei, mint a Bauhaus korában Moholy Nagyé volt: „mai idő­ben mai munkát alkotni.“ Ezenkívül megnyilvánul egy bi­zonyos szembenállás a túltech- nizáltsággaU A szépen beren­dezett dolgozó-, háló-, lakó- és gyermekszobák mesterségbeli avatottságről, szakmai igényes­ségről vallanak. De a kényel­mes heverőkkel berendezett hálószobán kívül a többi szép és funkciós holmi még — ta­lán nem sokáig — a „jövő ze­néje“. Mert előrepillantó tárlat ez, melynek anyaga, reméljük, egy-két éven belül a sorozat- gyártás révén hozzáférhető lesz. És akkor kaphatók lesz­nek F. Jirak és a többiek ötle­tes és praktikus szekrényei, a jó pihenést ígérő karosszékek, valamint Holešták-Holubár ösz- szeállíthatő és fejleszthető könyvszekrénye, Peressényi Pé­ter szellemes, tetszetős előszo­bafala, s megvásárolhatjuk majd S. Petrivý technikai biz­tonsággal tervezett íróasztalát és sflk más hasznos dolgot be­fogadó nyitott szekrényét és ülőgarnitúráját könnyű Thonet- szerű székeit, amiket Le Corbu­sier vezetett be. Boltjainkban majd megjelenik a csupa derű, praktikus gyerekszoba bútor is, sőt M. Lovas és J. Gelia társal­gója és a seregnyi prototípus­ként bemutatott székből is so­kat fognak gyártani. A házi­asszonyok vágyálma a minden kényelemmel felszerelt célsze­rű berendezésű konyha. Ebből is többet láthatunk. A szépen terített asztal díszei J. Calov- ka csillogó fémkancsói és evő­eszközei, R. Grepper ötletes formájú, ébenfa nyelű konyha­kései, valamint asztali evőesz­közei. Vonzó fejezetet képeznek a kerámiák. A díszítő és hasz­nálati kerámiák zömben mű­termi munkák. D. Rosulková falra akasztható, szépen ritmi- zált felületű, kör alakú színes Virága s a Tavasz boldog, ígé­retes leányarca lírai érzékeny­ségű. E. Trachtová feketéskész- letének, tálainak, leleményes felfüggeszthető virágtartóinak ragyogó máza elragadó. E. Lugsová tárgyai közül a szak- maian tiszta fogalmazású és lírai szépségű női figurái (Sze­relem, Emlék, Zene) tűnnek ki. F. Lugs finom iróniával formálta az Ördögöt, a Bohó­cot, a Lovagot, s a Katonát. Az alkotás öröme érződik a Tyúk- anyó és csibéiben, valamint a színes, kedves madárcsaládban. P. Uhrík meleg szeretettel, sze­líd gúnnyal alakította leegysze­rűsített formájú szellemes vá­záját, a Lovacskát, s az Asz- szonyt. R. Jakubčík korongolt kőagyag vázával, dekoratív gyertyatartóval, áttört virág­vázákkal jelentkezik. Kitűnőek M. Bizmayer sötét keretben fe­hér alapból plasztikusan előtű­nő Népi zenészei. A textilképek, melyek a sík­ból gyakran kilépnek a harma­dik dimenzióba, esztétikai lát­ványt keltenek a sokszor uni-. formizált jellegű belső tereken. M. Rudovská visszatér az ősi, a népi formanyelvhez, de mai ízekkel, dinamikus, plasztikus formában, lenből, kenderből va­rázsolja ejő a Menyasszonyt, az Anyát, a Hegyek oltalmazó- ját, s a Vihart. E. Trizuljaková art protisán a Szent Iván éj­szakájának tüze magasra csap föl. A Véres szonettek egyné- melyikét is a textil nyelvére fordítja. A. Bujanová friss, fia­talos lendülettel szövi színes kárpitjait. Š. Rabina maga va­lósítja meg faliszőnyegein lírai természetélményeit. M. Dobes gobelinje színes, árnyalt körök­kel mesterein érzékelteti a fel­lobbanó Partizánlüzeket. A lé­gies csipkeművészetet E. llolé-. czyová bűbájos Testvére, V. Skrabalová Pókhálója, Hollano- vá relief hatású, különféle vas­tagságú fonalakkal és sajátos technikával készített egészen újszerű Család és Találkozó című eredeti csipke térelosztó fala. B. Votavová költői elkép­zeléssel tervezi hangulatkeltő falikárpitjait. (Pacsirta, Fehér hölgy). ' A formatervezés, a design rá­nyomja bélyegét a technikai felszerelésekre és műszerekre. Kitűnőek J. Virkut magnetofon­jai, televíziói, 5. Parti elektro­mos vízmelegítői, P. Lehotský csomagolőtechnikai megoldásai, J. Čalovka gépei, J. Pokorný szellőztetői, R. Trugda kényel­mesen berendezett, szép hajó- kajütjei. Mindezek friss szak­mai vívmányok, az ipari eszté­tika termékei, amelyek fokoz­zák a dolgozók kedvét, jóérzé­sét és szépérzékét. A különböző műfajok sajátos törvényeit érvényre juttató sok hasznos és szép tárgy a mai ember újfajta életérzésének ki­fejezője. BÄRKÄNY JENŐNÉ ŰJ fii MEK DERSZU UZALA (szovjet) „Az emberek elfeledkeztek arról, hogy az ember maga is a természet része és ragado­zó módjára pusztítják a ter­mészetet. A környezet szeny- nyezése olyan méreteket öl­tött, hogy ez probléma lett az egész földön. Szemünk láttára pusztul a növény- és állatvi­lág. Lassan nem lesz mit léleg- zeni. Ezt is kell kiáltanunk a világ minden részén. Ami en­gem illet, én a filmjeimmel be­szélek. Meg akarok mutatni d filmvásznon egy olyan embert, aki harmóniában él a termé­szettel“. Ezek a mondatok a Szovjet- szkij Ekran című lapban olvas­hatók, az Akira Kurosawa ja­pán rendezővel készült inter­júban. A beszélgetést abból az alkalomból közölték — három évvel ezelőtt —, hogy a világ­hírű rendező elvállalta Az meivel és nemegyszer halálos veszélytől mentett meg". A filmben megkapó szépség­gel bontakozik ki a tajgai va­dász és Arszenyev kapitány, il­letve az expedíció tagjainak sírig tartó barátsága, testvé­riessége. Az alkotás rendezője, Akira Kurosawa, a filmművé­szet immár klasszikussá nö­vekedett egyénisége ügyelt ar­ra, hogy a film ne pusztán ka­landos-romantikus útirajz le­gyen; Kurosawa ebben a mű­ben is a maga legmélyebb em­beri-társadalmi gondjairól be­szél — akárcsak korábbi japán filmjeiben. A tajga csak har­madik „főszereplője“ a film­nek; a szibériai táj, a környe­zet lehetővé tette számára, hogy kifejtse alkotói mondani­valóját, s megkapó szépséggel valljon az ember és a termé­szet összetartozásáról, egymás­Makszim Munzuk a szovjet film főszerepében Usszuri vidék ölén című Arsze- nyev-mű filmre vitelét. Az al­kotás — Derszu Uzala címmel — már a múlt évben elkészült, s a IX. moszkvai filmfesztivá­lon fődíjat nyert, ez év tava­szán pedig megkapta az 1975- ös év legjobb külföldi filmjé­nek járó Oscar-díjat. Most a barátsági hónapban nekünk is alkalmunk van lát­ni ezt a lenyűgözően érdekes háromórás filmet, mely az em­ber és a természet legősibb, elszakíthatatlan egymásrautalt­ságának nagy erejű igazolása. A film Vlagyimir Arszenyev útinaplója alapján készült. A mű hőse maga az író, .Arsze­nyev kapitány, aki az 1900-as évek elején expedíciójával be­barangolta az orosz Távol-Kele­tet; itt találkozott Derszu Uzu- lával, a tajgai vadásszal, Derszu valóságos személy. „Megértettem — írja Arszenyev az útinaplóban —, hogy Derszu nem egyszerű ember. Megjelent előttem a vadat követő vadász és akaratlanul is Cooper ' és Mayne Reid hősei jutottak eszembe. Derszu az Uzala nem­zetségből, a felső-usszuri gol­dok (a nanájok) nemzetségé­ből származik. A tenger mel­ra találásáról, őszinte emberi barátságának lehetőségéről. A civilizált és a még civilizálat­lan embert nem állítja szembe egymással, ellenkezőleg: éppen azt ábrázolja, hogyan kerülhet­nek egymáshoz közelebb. De nem romantizáli A címszereplő, Makszim Mun­zuk remekbe szabott alakítást nyújt. A könyv szerint Derszu amilyen harmóniában él a ter­mészettel, a filmen Makszim Munzuk, a Tuvai Drámai Szín­ház tagja éppoly tökéletes har­móniában eleveníti meg alak­ját. Az egyszerű eszközökkel élő színész játéka az utóbbi évek legnagyobb színészi tel­jesítményeinek egyike. Arsze­nyev kapitányt Jurij Szolomin, a neves moszkvai színész ala­kítja — kitűnően. Akira Kurosawa ezt a jelleg­zetesen szovjet filmet nem azért forgatta a Moszfilm-stú- dióban, mert az útinapló szer­zője orosz író, vagy mert az események színhelyén akart dolgozni. Elhatározását az in­terjúban így indokolta meg: „Japánban nem valósíthatom meg terveimet, nem forgatha­tom azt, amit akarok. Hazám­ban számomra nincsenek meg Derszu Uzala és Arszenyev kapitány (Makszim Munzuk és Jurij Szolomin ) letti tajga őslakója, együtt nőtt vele, annak gazdagságából élt és teljes egészében tőle függött. Soha nem volt háza, egész életét az erdőben töltötte, va­dászattal foglalkozott. Télen ideiglenes jurtát épített magá­nak nyírfakéregből, nyáron pedig a szabad ég alatt éjsza­kázott. Vezetőm, útitársam és barátom leTt. Feltárta előttem az Usszuri tajga titkait, megis­mertetett az állatok magatar­tásával, a vidék őslakosainak életével, szokásaival, hiedel­a munkalehetőségek. A Mosz- film-stúdió pedig megteremtet­te a termékeny együttműködés összes feltételét és ez boldog­gá tesz engem“. A klasszikus orosz útinapló- ból a japán mester és a szov­jet alkotótársak együttes erő­feszítésével egységes mű jött létre, olyan koprodukció, amelynek hasznát látja mind­két ország kultúrája, sőt az egyetemes filmművészet is.' —ym— 1976 XI. 30.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents