Új Szó, 1976. november (29. évfolyam, 260-285. szám)
1976-11-25 / 281. szám, csütörtök
A SPANYOL RAVEL Száz éve született Manuel de Falla Spanyolország kortárs zenéjéről általában keveset tudunk. Amit a zenei életből ismerünk, az inkább a század elejére nyúlik vissza, de hatóerejét még ma sem vesztette el. Manuel de Falla, aki 1876 novemberében született Cá- dizban, az újabb spanyol zene legerőteljesebb egyénisége volt. Bizonyos értelemben Spanyolország Raveljének nevezhető, és mindenképp az első zeneszerző, aki a modern nemzeti spanyol zené nek elismerést szerzett a világban. Hiszen Spanyolország, ahol az európai zene valaha virágkorát élte, csak 1900 körül ébredt fel évszázados álmából. Manuel de Falla fiatalon került Párizsba, ahol Fauré és Debussy tanítványa volt. Természetes, hogy muzsikáját alapvetően befolyásolta az impresszionista hangélmény hatása. Kompozíciós munkájának másik jellegzetessége a spanyol nemzeti ritmusok, népi táncok és témák tudatos felhasználásából ered. A két elem természetes egybeolvadása adja meg zenéjének egyéni ízét, hangulatát. Az impresszionizmus lokál- kolorittal gazdagítva spanyol földön termékeny talajra talált. Ahogy Szabolcsi Bence találóan írta: „Manuel de Falla mindenekelőtt a káprázatos, omló, olvadó és vakító színek nyelvére tanítja a hangszeres muzsikát. A zene abban a korban úgy tud festeni, úgy zeng és zsong, szikrázik és foszforeszkál, mint még soha. Igaz, hogy színességében, ebben a dicsekvő, opálfényű ragyogásban van valami, ami a télikertek üvegvázáira emlékeztet: túlságosan átvékonyult már, közel van a megpattanáshoz, az eltűréshez.“ A spanyol zeneköltő dalokat, zongoramuzsikát, egy érdekes összeállítású verseny művet, operákat és balettzenét hagyott hátra. A hangversenyéletben leginkább az Egy éj a spanyol kertekben című kompozíciója honosodott meg. A zongorára és zenekarra írt három különleges hangulati kép varázsa is főleg a hangzásban rejlik. A tematika háttérbe szorul a hangképek vonzása mellett. A zongoraszólam virtuóz ugyan, de inkább csak színértékként olvad be a zenekari anyagba. A háromszögletű kalap című balettjéből készült zenekari szvitt elvétve felbukkan a hangversenyek műsorán, de ez a pompás zene inkább szcenikus előadásban érvényesül. Későbbi, számunkra ismeretlen alkotásaiban bizonyos újklasszikus tendencia nyilvánul meg. Manuel de Falla hosszú évekig működött Granadában, ahol tisztelet és megbecsülés övezte. Később elhagyta hazáját. Élete utolsó éveit Dél- Amerikában töltötte és ott is halt meg 1946-ban. HAVAS MARTA Ml LEGYEM BELŐLE? Pályája mesébe illően kezdődött. Egy vezekényi kislány a varrógép mellől felkerekedett és elindult szerencsét próbálni. Bekopogtatott a taksonyi iskola ajtaján, de nem azért, hogy beüljön az iskolapadba, hanem — r katedrára kerülhessen ... Sipos Ilona, a Holicei (Gel- lei) Alapiskola tanítónője így emlékezik vissza ezekre az évekre: . — Az elemi iskolát befejezve, akárcsak a legtöbb szegénygyerek abban az időben, én is munkát vállaltam; a galántai varrodában dolgoztam. Az ötvenes évek elején, amikor Szlovákia szerte sorra megnyitották kapuikat a magyar tannyelvű iskolák, elhatároztam, hogy jelentkezem óvónőnek; 1953 telén már a taksonyi óvodában tanítottam. Mivel azonban nagy volt a tanítóhiány, még azon az őszön Nádszegre helyeztek az alapiskolába, pedig nem szívesen mentem, mert jól éreztem magam a kisgyerekek között. De tanítóra nagyobb szükség volt, mint óvónőre. Addig, mfg Gellére kerültem 1964-ben, sok helyen megfordultam. Tanítottam az érsekújvári, a nyitrai járás több községében. Közben persze elvégeztem a Bratislavai Pedagógiai Gimnáziumot. Idestova huszonöt éve tanítok, állandóan az alsó tagozaton, mindmáig ugyanis a kisebbek között érzem magam a legjobban. Az utat, amelyen több mint két évtizede indult el, kisebb- nagyobb állomások szegélyezték, s még ma sem mondhatja, hogy célba ért, hiszen ahogy A Šahyi (Ipolysági) Magyar Tannyelvű Gimnáziumban november első hetében minden reggel szlovákul jelentkezett az iskolarádió. Az iskolában novemberben ugyanis évről évre megrendezik a szlovák nyelv hetét. — Mi a célja, feladata a szlovák nyelv hetének? Kérdésünkre Cseri Jenő tanár, a szlovák nyelvi tantárgykör irányítója válaszolt: — A szlovák nyelv hete szerves része az iskolánkban folyó szlovák nyelvoktatásnak. Ugyanaz a célja, mint a szlovák nyelvoktatás egészének: minél jobban elsajátíttatni tanulóinkkal a szlovák nép nyelvét. Diákjaink és a szülők is jól tudják, hogy a magyar nemzetiségű diákok a főiskolákon, egyetemeken és a munkahelyeken csak akkor képesek megállni a helyüket, ha jól megtanulják a szlovák nyelvet is. Mi, az iskola szlovák szakos pedagógusai mindent megteszünk azért, hogy tanulóink szlovák nyelvtudása megfelelő legyen. — Milyen feladatokat kellett a pedagógusoknak teljesíteniük a szlovák nyelv hete során? — Elsősorban törődniük kellett azzal, hogy a szlovák tanítási órákat minél hatékonyabban használják ki és teljes mértékben kerüljék az anyanyelv használatát. A szlovák szakosok részt vettek több olyan tanítási órán is, melyet szlovák nyelven tartottak. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a természettudományi tantárgyakat oktató pedagógusaink nagy súlyt helyeznek nemc'ak a szakterminológia szí vák nyelvű tanítására, hanem szlovák nyelvű szakkon- verzációt Is eredményesen folytatnak. A tanulók fizikából, kémiából, biológiából és matematikából szlovák nyelven is megfelelő szinten képesek reprodukálni az átvett tananyagot. A pedagógusok ellenőrizték a kötelező olvasmányok olvasását, s úgy irányították tanulóinkat, hogy a szlovák napisajtó és folyóiratok rendszeres olvasásával is igyekezzenek gyarapítani szlovák nyelvtudásukat. A tanulók sajtóbe- s^ámolókat készítenek a Pravda és a Nové slovo című lapokból. A szlovák nyelv hetén a pedagógusok állították öszmegkapják a szövetkezeti lakást Komáromban, újra felkerekedik, de reméli, hogy utoljára, s végre révbe jut. — Tizenkét éve tanítok Gel- lén, de még ma sem érzem itt magam otthon, valahogy nem sikerült gyökeret eresztenem. Az okát kérdi? Magamnak sem tudom megmagyarázni. Pedig nincs okom panaszra. A tantestületben kedvelnek, a munkámat szeretem, a szülőkkel jó a kapcsolatom, gyakran járok családi látogatásra, s mindig szívélyesen fogadnak, a gyerekek is ragaszkodnak hozzám. Lakásunk megfelelő, a férjem a gellei csárdában szakács, két gyermekem van — tehát az élet sem volt mostoha hozzám, megkaptam, amire vágytam. Munkájáról beszélgetve elmondja, hogy a harmadik osztályosokat tanítja, már több sze az iskolarádió reggelenként jelentkező szlovák nyelvű adását. A műsorban sajtóbeszámoló és nyelvművelő ötperc hangzott el, metyben a tanulók egy-egy szó, nyelvtani jelenség helyes és helytelen használatát vethették egybe. Nagy sikere volt a műsoroknak, annál inkább, mert az egyes adásokban a tanulók működtek közre. A nyelvművelő előadásokat az iskola szlovák szakos pedagógusai írták és adták elő. — Milyen következtetéseket vontak le a rendezvényekből? — Elsősorban azt, hogy tovább kell haladnunk ezen az úton. A tanulók és a pedagógusok ugyanis megértették, hogy egymás munkáját támogatva rendkívül hasznos ügyet szolgálnak: a magyar fiatalok érvényesülésének ügyét, de nem utolsósorban népeink, a szlovák és a magyar nemzetiségű lakosság közeledését, kölcsönös megértését és barátságának szilárdítását. — További tervek, elképzelések? — Szeretném hangsúlyozni, hogy a szlovák nyelv hete befejeztével s^m akarunk lazítani, hiszen a szlovák nyelv iskolai oktatása nem hetekre, kampányokra szorítkozó feladat, hanem állandó kötelessége valamennyi pedagógusnak. Nem kielégítőek a tantervek, a tankönyvek, a segédeszközök — halljuk gyakran a sopánko- dást. Mi már túljutottunk ezen. Nem sopánkodni, hanem új módszerek bevezetésével tevékenykedni, dolgozni kell. Ez a ml nézetünk. Mindig újabb és újabb formákat alkalmazunk, hogy tanulóinkkal minél jobban megkedvel lessük a szlovák nyelvet. Már hozzá is láttunk például a Ki tud jobban szlovákul című vetélkedő előkészítéséhez. November végén a harmadik évfolyam tanulói számára rendezzük meg ezt a versenyt. Időről időre kerül sor ilyen versenyekre, mindig más évfolyam bekapcsolásával. Az érdeklődés igen nagy és a verseny hozzájárul a tanulmányi eredmények javulásához. Persze, a pedagógusok is állandóan tanulmányozzák az új szakirodalmat, és a tantárgykörünkben is foglalkozunk korszerű módszertani kérdésekkel. SÁGI TŰTH TIBOR éve. A közelmúltban matematikából bemutató tanítást tartott a körzet pedagógusainak, s a környékről érkezett kollégák elégedettek voltak az eredménnyel, elismerően szóltak pedagógiai módszereiről. Azt is megtudom tőle, hogy szombatonként Szarvára jár, továbbképzésen vesz részt, az új matematikaoktatási koncepcióval foglalkoznak. Iskola, család, továbbképzés. Van-e szabad ideje, jut-e idő iskolán kívüli munkára? — Szabad időm, akárcsak a legtöbb dolgozó anyának, nemigen van. Ezért iskolán kívüli munkára se igen futja, bár egy kis megerőltetéssel... Mozgékony alkatú vagyok, szeretek dolgozni, hasznosat tenni, de éreznem kell, hogy a segítségemet igénylik. Míg Nádszegen tanítottam, a falu több társadalmi szervezetének aktív tagja voltam. Színdarabot játszottam, táncot tanítottam, szabásvarrás tanfolyamot vezettem, a gyerekekkel alkotóversenyekre jártam. Amióta Gellén vagyok, úgy érzem, teljesen megtorpantam, visszahúzódtam. Pedig — mi tagadás — hiányzik az effajta munka. Igaz, hogy rendszeresen eljárok a helyi pártszervezet gyűléseire (1954 óta vagyok a párt tagja) és a Nemzeti Front dunaszerdahelyi járási bizottságának üléseire, de ez minden. Majd így folytatja: — Cigányszármazású vagyok és ezt sohasem titkoltam, a gyermekeimet is úgy nevelem, hogy sohase tagadják meg származásukat. Mindig úgy igyekeztem dolgozni, hogy senki se mondhassa: cigánymunkát végzek. Szeretem az igazságot, az őszinte embereket, s elszomorít, ha valakinél az ellenkezőjét tapasztalom. Az élettől is már csak azt várom, hogy gyermekeimet felnevelhessem, szeretném, ha az életbe kilépve becsületes, dolgos emberekké válnának. * • • Beszélgetésünk itt abbamaradt, Sípos Ilona ugyanis sietett vissza a tanterembe, a kis harmadikosok közé. Magába zárta titkát (ha egyáltalán van ilyen), melyet bármennyire is igyekeztem, mégsem sikerült megfejtenem. TÖLGYESSY MARIA KULTURÁLIS HÍREK © Dylan Thomas több mint három évtizedig lappangó regénye, a „The Death of the King’s Canary“ (A király kanári madarának halála) hamarosan megjelenik. A regényt a költő John Davenport kritikussal közösen írta, s az apja iratai után kutató Diana Davenport találta meg a texasi egyetem könyvtárában, 1973-ban. A „király kanárija“ utalás egy újonnan kitüntetett poeta lau- reatusra, s a mű a hírek szerint kitűnő paródiákat tartalmaz, többek között W. H. Auden, Eliot és Wiliam Einpson műveiről. Újrafelbukkanása óta azért nem kerülhetett nyomdába, mert a még élő Audenre és a kritikus Cyril Connollyra nézve sértő lehetett. Auden, majd Connolly elhunytával azonban megnyílt az út Dylan Thomas regényének publikálása előtt. Q Az NDK Művészeti Akadémiája az 1976-os Heinrich Mann-díjjal Annemarie Auer irodalomtörténészt esszéiért és irodalmi kritikáiért, Siegfried Pitschmann írót pedig elbeszéléseiért, hangjá tékáiért és drámáiért tüntette ki. ® Michael David angol író letelepedési engedélyt kért a Szovjetunióban, hogy kutatásokat végezhessen Csehovról készülő könyvéhez. ® Wagner Istenek alkonya című zenedrámáját nagy sikerrel mutatta be a londoni Co- vent Garden Operaház. Az előadást Götz Friedrich, a hamburgi Staatsoper főrendezője állította színpadra. ® A Cyrano de Bergerac — a francia színháztörténet egyik legnagyobb sikere — ismét szerepel a Comédie Francaise programján. A színházépület renoválása miatt a darabot a párizsi kongresszusi palotában adják elő. A tanév megkezdésével szinte minden érdekelt családban napirendre került a gyermek pályaválasztása. Mi legyen belőle, hová menjen, milyen mesterségbe kezdjen az alapiskolát, illetve a tankötelezettséget befejező fiú vagy lány. Bár a végső döntés ideje még messze van, a kérdést nem árt napirenden tartani, hiszen az elhamarkodottság és a meggondolatlanság áldatlan következményekkel járhat. Szlovákiában ebben a tanévben csaknem 80 000 tizenöt éves fiatal elhelyezéséről kell gondoskodniuk az illetékeseknek. Az SZSZK kormánya által jóváhagyott irányszámok azt mutatják, hogy a legnagyobb felvételi esély a szakmunkás- képző intézetekben lesz; a népgazdaság szükségleteit szem előtt tartva a tankötelezettséget befejező fiatalok 52 százalékának szakmát kell tanulnia. Ez azt jelenti, hogy csaknem 45 000 tanuló valamilyen szaktanintézetben vagy iparitanulő-iskolában szerezhet képesítést. Sok ez vagy kjvés? A szocialista társadalomban tudományosan megalapozott tervek alapján határozzák meg az egyes iskolatípusok irányszámát. A szakemberek a népgazdasági szükségleteket, vagyis a társadalom munkaerő-szükségletét veszik alapul az oktatási intézmények irányszámának megállapításakor. Persze, figyelembe veszik a tudomány és a technika gyors ütemű fejlődését, az egyre nagyobb méreteket öltő gazdasági előrehaladást és a tudományostechnikai forradalom diktálta követelményeket is. Ha tehát az 1976—77-es tanévben a szakmunkásképző intézetek tervszáma 45 000 tanuló, ebből egyértelműen következik, hogy a tizenöt évesek közül minden másodiknak tudnak helyet biztosítani ebben az iskolatípusban, a képesítés megszerzése után pedig a munkahelyen. (Újdonság, hogy- ebben a tanévben az alapiskolák nyolcadik évfolyamának növendékei is kérhetik felvételüket a négyosztályos, érettségit nyújtó szakmunkásképző intézetekbe.) A korábbi évek gyakorlata azonban azt mutatja, hogy a szakmák iránti érdeklődés nem felel meg az igényeknek. Társadalmunkban évek óta súlyos gondot okoz a szakmunkásutánpótlás. Bár az utóbbi egykét évben valamelyest javult a helyzet, az eredménnyel még nem lehetünk elégedettek. Továbbra is azon kell fáradoznunk, hogy minél több fiatal tanuljon szakmát, s az iparita- nuló-intézeteket egyesek ne tekintsék utolsó állomásnak, ahová csak kényszerből mennek. Fel kell számolnunk azt az egészségtelen gyakorlatot is, hogy a szaktanintézetekbe csak a gyengébb előmenetelű tanulók jelentkeznek. Nem véletlen, hanem követelő szükségszerűség az a társadalmi méretű törekvés, amely áthatja oktatáspolitikánkat: elérni, hogy a fiatalok megismerjék, megszeressék az alkotó munkát, s megtalálják helyüket az életben. E cél jut kifejezésre a párt XIV. és XV. kongresszusának, valamint 1973. évi júliusi központi bizottsági ülésének határozatában is. Az iskolák és a pedagógusok legfőbb feladata tehát, hogy megmagyarázzák a gyerekeknek a szakmai végzettség előnyét és jelentőségét, népgazdasági hasznosságát, valamint a fiatal szakmunkások érvényesülésének lehetőségeit. T. M. Ä szlovák nyeSv haté ÁLLANDÓ FELADATUK AZ OKTATÁS KORSZERŰSÍTÉSE (Könözsi István felv.)
