Új Szó, 1976. november (29. évfolyam, 260-285. szám)

1976-11-24 / 280. szám, szerda

Épül a prágai földalatti vasút Mustek állomásának 34 méter hosszú szellőztetőalagútja. Ezzel egyidejűleg az állomás csarnokában is folyik a munka. A Mustek állomás az 1978-ban átadásra Jcerülő 1 A metrószakasz része. (Felvétel: J. Sýbek — ČSTK) Mozgalmas barátsági napok Szovjet vendégek látogatásai ® Kulturális rendezvények • Véradó katonák A csehszlovák—szovjet ba­rátság hónapja alkalmából a levicei (lévai) járásban is szá­mos ünnepséget, emlékestet és egyéb kulturális rendezvényt tartottak. Eddig két harminc­tagú szovjet turistacsoport lá­togatott a járásba. A bátovcei CSSZBSZ Efsz és a žemberov- cei V. 1. Lenin Efsz tagjai ked­ves szovjet vendégeket fogad­tak, akik a mezőgazdasági ter­melés terén szerzett tapasztala­taikat cserélték ki, illetőleg osztották meg barátaikkal, ven­déglátóikkal. De jártak szovjet vendégek a šahyi (ipolysági) Piéta üzemben és a város töb­bi üzemében is, ahol számos új barátságot kötöttok. A nyugat-szlovákiai kerület­ben vendégeskedő négytagú szovjet küldöttség, amelyet G. Medvegyeva elvtársnő, a kul- tucki járási pártbizottság első titkára vezetett, szintén elláto­gatott a járásba. A delegációt G. B. Rajevszkij, a bratislavai szovjet konzulátus konzulja és Karol Savéi, a CSSZBSZ Szlo­vákiai Központi Bizottságának vezető titkára kísérte el a já­rásba. A küldöttséget dr. Šte­fan Uhnák, a járási pártbizott­ság vezető titkára fogadta a járási pártbizottság épületében, s beszámolt vendégeinek a já­rásban elért termelési eredmé­nyekről. Rendkívül lelkes volt a hangulat a lévai Družba Mű­velődési Otthonban, ahol a ven­dégek a város fiataljaival talál­koztak. A fiatalok ajkáról fel­csendülő dalok, a vendégek szí­vélyes fogadtatása, az átnyúj­tott virágcsokrok, a V. I. Lenin nevét viselő textilgyár, vala­mint a Szlovák Energetikai Gépgyár Sz. M. Kirov üzeme fiatal dolgozóinak felszólalá­sai, akik gyáraik és a szovjet, gyárak együttműködéséről be­széltek, őszinte elismeréssel adózva a szovjet szakemberek segítőkészségének, mindez hí­ven tükrözte azt, hogy a fia­talok igen jól látják a kölcsö­nös segítség és barátság sok­féle előnyét, s a termelés és a kultúra terén erősödnek a régi barátság kötelékei. A ven­dégek ellátogattak a Pohron­ský Ruskov-i (oroszkai) Felvi­rágzás Efsz-be is. Itt Muzslai Sándor elnök fogadta és kísér­te el a vendégeket a szövetke­zet cukorrépa földjeire, ahol éppen a termést takarították be gépekkel. A lévai filmszínházban ünne­pélyes keretek között nyitotta meg J. Petríkovič, a CSSZBSZ JB elnöke a szovjet filmek fesz­tiválját, majd azt a kiállítást, amely a Szovjetunió dolgozói­nak az utóbbi ötéves tervidő­szakban elért eredményeiről nyújt átfogó képet. A barátsági hónap végén a šahyi lakosok­nak is alkalmuk lesz megtekin­teni a szovjet művészek új fim- alkotásait. A léyai fiataloknak remek szórakozást nyújtott a Litván Szocialista Szovjet Köz­társaságból hazánkba érkező URSZMESZ vokálegyüttes. A barátsági hónap eddigi napjainak legszebb színfoltja az a valóban igaz emberi és ön­zetlen baráti segíteni akarás volt, amelyre szovjet katonák húsztagú csoportja határozta el magát, amikor felkereste a Já­rási Egészségügyi Intézetet, hogy véradással tegyen tanúbi­zonyságot a barátságról. A fiatal katonák megérde­melték az intézet dolgozóitól kapott vérpiros szegfűket, ame­lyek ott virítottak zöld katona­zubbonyaik gomblyukában, em­lékeztetve megbonthatatlan ba­rátságunkra. NORBERT POVAŽSKÝ Az utóbbi évtizedek társa­dalmi változásai beleszóltak a család életébe is. Elsősor­ban felszabadították az asz- szonyt alárendelt helyzetéből, értelmét és képességeit épp­úgy módjában áll kamatoz­tatni, mint a férfinak. A dolgozó anyák helyzetét azonban mindaddig nem le­het egyértelműen megoldott­nak tekinteni, amíg a bölcső- dék, óvodák befogadóképes­sége nem bővül akkorára, hogy minden igényt ki tud­junk elégíteni. Addig pedig társadalmi fontosságú szere­pet töltenek be a nagyma­mák, akik a család megválto­zott életében sok esetben a szülők helyébe lépnek. Fela­datuk sokrétűbb, mint bármi­kor volt az idők folyamán, hiszen a dolgozó anyát nem­csak a házimunkában a gyermekek ellátásában, egész­ségük és testi épségük óvásá­ban helyettesítik, hanem az unokák neveléséből, értelmük fejlesztéséből, érzelemviláguk gazdagításából, látókörük szélesítéséből is nagy részt vállalnak. Sok szülő mindezt természetesnek és magától értetődőnek veszi, s megfe­ledkezik arról, hogy a mai nagymamák mögött már munkában eltöltött évtizedek sora áll. S talán szívesen le­tennék a gyermeknevelés gondját is, hiszen a rájuk ki­mért feladatokat már becsü­lettel elvégezték. Talán szí­vesen elmennének végre nya­ralni is, hiszen oly kevés al­kalmuk volt eddig a pihenés­re. Az egészségükkel is töb­bet kellene törődniük, vagy éppen pihenni, olvasgatni szerelnének. Önfeláldozó nagymamák ők, akik zokszó nélkül vál­lalják szerepüket a család életében, de néha előfordul, hogy még köszönetét sem kapnak érte. Nemrég hallot­tam egy esetet, amely amel­lett, hogy szomorú elgondol­Nagymamák koztató is. Egy kétgyermekes fiatal házaspár a férfi szülei­nél lakik az idős emberek négyszobás lakásában. A fia­talok anyagi helyzete jó, au­tójuk van, külföldre járnak nyaralni, munkahelyükön si­keresen helyt állnak. A két gyermeket a nyugdíjas nagy­szülők nevelik. Ez eddig rendben is volna, csak­hogy ... A fiatalok egy fillér­rel sem járulnak hozzá a lak­bér megfizetéséhez, nagy rit­kán jut csak az eszükbe, hogy a háztartás kiadásaihoz hozzájáruljanak néhány koro­nával. Minden házi munkát a nagymama végez, sőt alkalmi munkát is vállal, hogy gyer­mekeinek és unokáinak még többet adhasson. Amíg a nagymama dolgozik, az idős nagyapa vigyáz az unokákra, pedig az ő helyzete sem' könnyű, mert nyugdíjas lété­re munkába jár, és sokszor éjszakai műszakban dolgozik. Szerencsére a fiatalok ilyen hozzáállása nem általá­nosítható. Gyakoribb az ellen­kezője, amikor hálával és szeretettel, fokozott megbe­csüléssel igyekeznek leróni áldozatkész szüleik iránti tartozásukat. Egy fiatalasz- szony szavai jutnak most eszembe, aki az egyik bratis­lavai kórház orvosa. Megkér­deztem tőle, minek köszön­heti a munkája terén elért sikereit és eredményeit. Azt válaszolta, hogy elsősorban az édesanyjának. Mert ha ő nem vállalta, voina gyermekei gondozását, nem tudott volna olyan mértékben szakmailag továbbfejlődni. Nagyon jól tudja azt is, milyen nagy er­kölcsi tartozása van az édes­anyjával szemben. De épp ilyen jól tudatosítja ezt egy másik fiatal orvosnő is, aki éjszakai szolgálatainak idejé­re Trenčínbol hívja távirati­lag édesanyját a gyermekei­hez. A nagymama pedig szí­vesen jön és áldozatkészen vállalja az utazás fáradalma­it, mert tudja, ha egyszer ő kerül abba a helyzetbe, hogy segítségre lesz szüksége, a lányánál otthonra és ápolás­ra talál majd. Ez az amiről nekünk, fiataloknak nem sza­bad megfeledkeznünk. Hogy a nagymamák egyszer csak kidőlnek a sorból, s akkor eljön az alkalom adósságaink törlesztésére. Ha pedig erre nem kerül sor, akkor majd a saját gyermekeinknek kell hasonló módon segítenünk, ha szükség lesz ránk. KOVÁCS ELVIRA Küldetésükhöz híven... A mindennapi élet forgatagában gyakran észre sem vesszük, hogy szomszédunk, háztömbünk valamelyik lakó­ja egyedül maradt. A havonta folyósított nyugdíj megfe­lelő megélhetést biztosít szám'tra, ám ez nem minden. A magukra maradt idős embereknek gyakran segítségre volna, szükségük, de mivel magukba zárkóznak, nem kilin­cselnek a hivatalokban, nem tudhatunk gondjaikról. Nemegyszer előfordult már a nagyobb városokban, hogy magára maradt idős ember halálát csak napok múlva vették észre. Szocialista társadalmunk nagy gondot fordít a nagy családokról és az idős emberekről való gondoskodásra, főleg azzal, hogy elmélyíti a szociális gondoskodás egyes formáit. Ebből nagy feladat hárul a nemzeti bizottságok­ra. Bardejovban például feltérképezték a magukra maradt idős emberek helyzetét, s azt, m'ben lehetnek a segítsé­gükre. Itt, de Szlovákia más részeiben is az említettekben nagy segítséget nyújtanak a Csehszlovák Vöröskereszt alapszervezetei. Toborozzák és felkészítik a gondozókat, egészségügyi nevelőmunkát végeznek a cigányszármazású lakosok között, s nem utolsósorban megszervezik a jel­zőszolgálatot az egyes községekben. Az utóbbi fél évben a CSVK 2740 ápolója 4448 emberről gondoskodott díjtalanul. Ez valóban dicséretes teljesít­mény, nemes cselekedet. A szóban forpó idő alatt 450 kü­lönböző kirándulást rendeztek az idősek és rokkantak ré­szére, amelyeken csaknem 9000-en vettek részt. Az idősek üdültetését a Tátrában, Topolčiankyban, Poprádon, Bojni- cén és Topolcanyban bonyolítják le kiváló eredménnyel. Mindezek mellett figyelmet érdemel, hogy Bratislavában, Poprádon és Nové Zámkyban (Érsekújvárott) a Vöröske­reszt járási bizottságai tanácsadó szolgálatot vezettek ne az idős, nyugdíjas emberek részére. Ebben a munkában részt vesznek orvosok, jogászok, pszichológusok és a jnb szociális osztályának dolgozói. Az idős emberek bátran fordulhatnak hozzájuk bármilyen kérdéssel. A Vöröskereszt önfeláldozó tagjai meglátogatják és se­gítséget nyújtanak a magukra maradt többgyermekes édesanyáknak és azoknak a családoknak, ahol a gyermek nem kapja meg a kellő nsaládi szeretetni, ahol a szülők rendezetlen életet élnek. Az utóbbi fél évben az érsekúj­vári járásban 1200, a poprádiban 350 és a Rimavská So- botaiban (rimaszombatiban) 147 családot látogattak meg. Tudjuk, ez nem mindig hálás feladat, de a veszélyeztetett gyerekek miatt ez társadalmi szempontból is szükséges. A Vöröskereszt egyik fontos feladatnak tekinti a cigá­nyok nevelését. Meglátogatják a családokat, számos elő­adást, tanfolyamot rendeznek számukra. Az év első felé­ben a cigánytelepüléseken 339 előadást, 215 tanfolyamot tartottak, amelyeken több mint 10 000-en vettek részt. A felsoroltakon kívül sok más akciót is rendeztek részükre. Hogy a Csehszlovák Vöröskereszt alapszervezetei igen komolyan veszik a pártunk szociális politikájából rájuk háruló feladatokat, az is bizonyítja, hogy minden egyes helyi szervezet vezetőségében külön foglalkoznak a szo­ciális kérdésekkel. További eredményes munkájukhoz szükséges a lakosság segítsége: az hogy többen jelentkez­zenek az önkéntes ápolók soraiba. NÉMET JÁNOS MINDANNYIUNK FELELŐSSEGE Csökken a fiatalkorú bűnözők száma örvendetes - jelenség, hogy szocialista hazánkban egyre csökken a fiatalkorú bűnözők szúrna. Szeretnénk, ha fiatal* jaüik közül egy se tévedne lej­tőre. Nem vitás, hogy a nem­zeti bizottságok rendkívül nagy segítséget nyújthatnak az ifjú­kori bűnözés felszámolásában. A statisztikai adatokra hivat­kozva elmondhatjuk, hogy amíg 1974-ben a bűnözők 8,4 százalé­ka volt fiatalkorú, 1976-ban ez az arány lényegesen csökkent. A nemzeti bizottságok szlová­kiai méretben 174 esetben lép­tek közbe családvédelmi ügyek­ben. 1400 esetben azonnali se­gítséget nyújtottak, 836 eset­ben eljárlak a családeltartási kötelesség megtartása érdeké­ben. Mindent egybevetve a Szlovák Szocialista Köztársa­ságban 6530 esetben léptek köz­be a nemzeti bizottságok csa­lád- és ifjúságvédelmi ügyek­ben. Ez pedig nem kis gond, hiszen családokról, elhagyott gyermekekről kellett gondos­kodniuk. Valóban probléma, hogy so­kan megfeledkeznek gyermek­tartási kötelességükről. De fe­lelősség terheli azokat az ad­minisztratív dolgozókat is, akik nem vezetnek szabályszerű fel­vételi nyilvántartást. Előfordul, hogy családapák rejtőznek „bi­zonyos“ munkahelyeken, ahol nem kérték bejelentőlapjukat. Mindez összefügg az ifjúkori bűnözéssel, hiszen a probléma, mondhatnánk, már a gyermek­korban kezdődik, mégpedig a szülői gondoskodás elhanyago­lásával. Az elmúlt iskolai év­ben csupán a kelet szlovákiai kerületben több mint 1 milió órát maradtak táv/ol igazolatla­nul a tanításról a tanulók. Ezek a gyermekek az elmulasztott tanítási órák idején több eset­ben törvénybe ütköző cseleke­detekre ragadtatták magukat. Felvetődik a kérdés, vajon ki felelős ezekért a gyerekekért? Legfelsőbb párt- és kormány- szerveink mindent megtettek annak érdekében, hogy mini­málisra csökkentsék az ifjúkori bűnözők számát. Komplex in­tézkedéseket hagytak jóvá bűn­üldöző szerveink munkáját il­letően. Elsősorban a családvé­delemre irányították a figyel­müket. A bűnüldözés további szempontját tekintve arra is kell gondolnunk, hogy a bünte­tésüket betöltő fiatalok a neve­lő-javító Intézetekben valóban okuljanak, illetve beismerjék, hogy eddigi életmódjuk nem fe­lelt meg a szocialista együtt­élés követelményeinek. Ezen a ponton kerül előtérbe vala­mennyiünk felelőssége. Törvé­nyeink szigorúak. Mindazok, akik falatozókban vendéglá­tóhelyeken dolgoznak büntetés­ben részesülnek, ha megszegik az érvényes rendeleteket és fia­taloknak szolgálnak fel szeszes italt. A legutóbbi kormányren­delet utasítja a bűnüldöző szer­veket, hogy a nemzeti bizottsá­gokkal karöltve erélyes meg­fontoltsággal lépjenek fel a fia­talkorú bűnözőkkel szemben. ,Arról is szó van, hogy a meg­botlott fiatalokat életútjuk megváltoztatására késztessék. Nem könnyű feladat ez. Időre, és olyan emberekre van szük­ség, akik a kérdést gyökeréig ismerik. Azonban elengedhetet­len, hogy e nem csekéy feladat megoldásában valamennyien bekapcsolódjunk, hiszen a múltból örökölt hibákról van szó. Néhány „fiúról“, aki meg­tévedt és társadalmunk megbe­csült tagja is lehetne! (bpíj ■ »1-1! s »1*1 SI 4 P [f:TK -I i3

Next

/
Thumbnails
Contents