Új Szó, 1976. november (29. évfolyam, 260-285. szám)

1976-11-16 / 273. szám, kedd

VÁLASZ OLVASÓINKNAK MUNKAJOGI ÜGYEKBEN KEZÜNKBEN AZ ANTI ANYAG! A\ni néhány évtizeddel ezelőtt még csak megV'kkentő fel­tevés volt, ma már egyre bizonyosabb valóság: anyagi vilá­gunk „tükörképe“, az antianyag is létezhet a természetben. A földi kísérletek után most a csillagászokon a sor, hogy felderítsék, vunnak-e önálló „antianyagszigelek“ a világegye­temben. H. Z.: Az efsz az új, 1975/122 sz. szövetkezeti törvény 79. §-a, s a munkatörvénykönyv rendelkezései értelmében tár­gyi (azaz a vétkesség esetle­ges felróhatóságára való tekin­tet nélkül) felelősséggel tar­tozik az üzemi baleset kárta­lanításáért. Ezt a tárgyi fele­lősséget részletesebben a mun­katörvénykönyv 190. és követ­kező paragrafusai szabályoz­zák. A tárgyi felelősség alól a szövetkezet csak akkor mente­sülhet. ha bizonyítani tudná, hogy az üzemi balesetet felró­ható módon maga a dolgozó idézte elő a munkabiztonsági előírások megszegésével, noha az efsz özek megtartását rész­letes ismertetésükkel megköve­telte és rendszeresen ellenőriz­te. Akkor sem lenne köteles a szövetkezet kártalanítást nyúj­tani. ha a baleset kizárólag a dolgozó ittasságának a követ­kezménye és a szövetkezetnek nem állt módjában a balesetet megakadályozni. Részben men­tesül a szövetkezet az említett tárgyi felelőssége alól, ha a dolgozó is (bár nem felróható módon) megszegte a munka- biztonsági előírásokat, ha a balesetet részben a dolgozó ittassága okozta, továbbá, ha a dolgozó, bár nem sértette meg a munkabiztonsfgi előírásokat, vagy a fölöttesek által kiadott utasításokat, de joggal kifogá­solható lenne, hogy minősíté­se és tapasztalata alapján tu­datosíthatta, hogy könnyelmű eljárásával balesetet, illetve foglalkozási betegséget okozhat saját magának. A közös (meg­osztott) felelősség esetében a dolgozó kiróható magatartása arányában részben viseli a bal­eset következményeit, egyéb­ként a munkaadó vállalat (eb­ben az esetben az efsz) leg­a.ább a kár egyharmadát kö­teles viselni. A munkatörvénykönyv 191. §-ának 5. bekezdé 3 hangsú­lyozza, hogy nem lehet köny- nyelmú eljárásnak tekinteni a „szokásos óva osságotés nem lehet a dolgozóra áthárítani a munka végzésével kapcrolatos kockázatot. Üzemi balesete alapján igé- nyj van az efsz-szel szemben í orvos (kórház) által pon­tokban megállapított fájdalom­díjra (bolestné), melyet az or­vos rendszerint a kezelés be­fejezésekor á"apít meg, vala­mint tartós következmények esetében igénye lenne a társa­dalmi érvényesülésének meg­nehezülése cicién járó egysze­ri térítésre. Ezt a térítést szin­tén pontokban, rendszerint a baleset után egy évvel az or­vos (kórház) állapítja meg az 1965/3i sz. hirdetmény alapján. Minden pontért 10 korona térí­tés jár. H.. a fájdalomdíj 30 pontnál kevesebb, akkor külön .éríiés nem igényelhető. A betegáwomány ideje alatt igénye van a balesetet megelő­ző naptári évben (Óra. ál az 1974-es év) elért havi tiszta átlagkeresete és a fizetett táp­pénze közötti különbözetre. Ez igény az utolsó táppénz ki­eseti ének napjával válik ese­dékessé A betegállomány megszűnte után idénye van a már emlí­tett a baleket előtti havi tiszta átlagkeresete és a munkába lépése u*án elért alacsonyabb átlagkeresete közti különbség­re, éspedig 2500 korona átlag- keresetig teljes összegben, ezen felül pedig fe’s összegben. Ez a korlátozás nem vonatkozik arra az esetre, ha a balesetet szár’škosan okozták, vagy ha az kizárólagosan a munkabiz­tonsági előírásoknak az üzem (efsz) részéről való megsértése miatt következett be. Az el­esett kereset ilyen megtérítésé­be be kell számítani az eset­leges részleges, vagy teljes rokkantjáradékot. Az elesett kereset akkor vá­lik esedékessé, ha a dolgozó részleges, illetve teljes rok­kantnyugdíját kikézbesítették, vagy akkor, amikor újból mun­kába állt, és keresetcsökkené­se az üzemi balesettel van oko­zati összefüggésben, s először folyósították bérét alacsonyabb összegben. A felsorolt igények az egyes részigények említett esedékes­sé válásától számított egy éven belül érvényesíthetők annak kockáztatása nélkül, hogy a vállalat (ebben az esetben az efsz) nem védekezne az igé­nyek elévülésének kifogásával. Az ön esetében a szövetke­zet — noha ön már kérte bal­esetének kártalanítását — ki­térő választ adott és ajánlotta, hogy igényelje a részleges rok­kantjáradékot. ön ezt meg is tette, de eredménytelenül. így egyenlőre csak csökkentett munkaképességű személynek számít és azáltal, hogy csak könnyebb munkát végezhet, keresete lényegesen alacso­nyabb. Úgy tűnik, hogy olyan eset­ről van szó, amelyet az efsz- nek a fentiek értelmében tel­jes egészében kártalanítania kellene. Ajánljuk, hogy a részigények viszonylag korai, egyéves el­évülése miatt, mielőbb fordul jón ügyvédhez, hogy az minél előbb adjon be az ön nevében Indítványt az efsz egyeztető bizottságának (zmierčia komi­sia), mert az új, 1975/122 szá­mú szö”etkezetí törvény 82. és következő paragrafusai szerint a tagsági viszonyból eredő jog­igényt először a szövetkezet­ben létesült békéltető bizott­ságnál kell beadni (lásd az 1975/137 sz. új mintaalapsza­bályok 32. cikkelyét Is). Ha az Indítvány beadásától számítva 30 napon belül nem kerül sor az egyezség megkötésére, vagy ab^an az esetben, ha a szövet­kezetnél mét? nem alakították meg az említett rendelkezé­sek szerint a békéltető bizott­ságot, lehet a keresetet az il­letékes járásbíróságnál bead­ni. Ha az efsz-nek van a Szlo­vák Állami Biztosítóval kötött önkéntes balesetbiztosítása, ak­kor a szövetkezet a káreset bejelentése alapján kérheti, hogy a biztosító a szerződés­nek megfelelően a kártérítés kifizetésének nagyobb részét viselje. K. S.: Az 1968/103 sz. hir­detmény 9. §-a értelmében, mely az éjjeliőrök, üzemi őrök, tűzoltók és portások fizetési feltételeiről szól, a munkaadó vállalat azoknak az őröknek, akik a munkidőn túl is törőd­nek a vállalatot őrző kutyák gyakorlásával és etetésével, ha­vi 80 koronáig terjedő jutalmat adhat. A „szolgálati kutya“ élelmezési költségeit egyébként a munkaadó vállalatnak kelle­ne viselnie, tekintet nélkül ar­ra, hogy a kutya esetlen az ön tulajdona. A törvénymagyarázat szerint a kutyát szolgálati eb­nek kell tekinteni, ha azt az üzem őrzésére használják a vállalat, illetve az üzem veze­tőségének tudomásával. A fen­tiek értelmében ajánljuk, hogy lehetőleg kölcsönös megállapo­dással szabályozzák a kutya költségeinek viselését. Egyébként fizetésének arány- lagosságát és helyes kiszámí­tását csak a vállalat bérosztá­lyán tudná megállapítani. Az előírások több szektorban el­térőek. P. J.: Ha nem kötött a szö­vetkezettel az anyagi felelős­ség vállalásáról írásbeli szer­ződést, akkor a^ volt szövetke­zeti törvény és * a szövetkezeti alapszabályok értelmében tar­tozik kártérítési felelősséggel. Mivel ebben az esetben a bíró­ság szádékos bűncselekményt állapított meg, elvben az oko­zott teljes kárt tartozik meg­téríteni. Ha az ítélet nem ma­rasztalta el a kár megtéríté­sére, akkor a polgári ügyekben megindított esetleges per során védekezhet az efsz közös fe­lelősségével. Ennek arányát a bíróság a tényállás alapján ál­lapíthatja meg. A jogerős bíró­sági Ítéletben megítélt kárösz- szeg behajtása iránt 10 éven belül lehet végrehajtási kérel­met beadni. Ha a kárigényt il­letően a polgári per útjára uta­sították a károsult szövetkezet ós a döntés kézbesítésétől szá­mított egy év alatt a polgári pert nem adták be, az ilyen igény későbbi perelése eseté­ben védekezhetne az igény el­évülésével. Dr. F. J. A világsajtó 1970 januárjá­** ban különös hírt közölt: a szerpuhovi , szinkrofazotron — a rendkívül nagy energiájú részecskegyorsító — nehézhid­rogén (deutérium) antimago- kat „termel“. Néhány héttel később pedig újabb szenzáció híre röppent fel: a nagy ener­giák fizikájának szerpuhovi intézetében a periódusos rend­szer második elemének atom­magját, a hélium „antimagját“ Is sikerült előállítani. Anatolij Logunov akadémikus így világította meg ennek je­lentőségét: „A XX. század egyik legnagyszerűbb felfede­zése a magfizikában a termé­szet sajátos szimmetriájának felismerése. Ennek az a lénye­ge, hogy minden elemi részecs­kének létezik egy „ikertestvé­re“, antirészecskéje. Tömegük ugyanakkora, mint „normális testvéreiké“, de viLlamos és egyéb töltéseik ellenkező elő­jelűek ...“ Az antirészecskék megisme­résének története rendkívül kalandos. Dirac amerikai fizi­kus 1931-ben, tisztán elméleti úton, arra a következtetésre jutott, hogy léteznie kell po­zitív villamos töltésű elektron­nak Is. Ez olyan paradox állí­tásnak látszott, hogy akkor senki sem hitte el, sőt még ő maga Is kétségbe vonta gon­dolatmenetének helyességét. Akkoriban ugyanis már bizo­nyosnak tudták a iizlkusok, hogy környező világunk min­den atomja pozitív villamos töltésű magból és negatív töl­tésű elektronok burkolatából áll. 1932-ben azonban meglepő dolog történt. Anderson ame­rikai fizikus olyan nyomot észlelt egy küdkamra-felvéte- len, amely csak elektrontól származhatott, de ezzel ellen­tétes pályájú volt. A különös jelenségre csak egyféle magya­rázat illett: az elektronnal azonos tömegű, de pozitív vil­lamos töltésű részecske adott életjelt magáról. Az elektron „ikertestvére“ a pozitron nevet kapta. Később kiderült, hogy amikor nagy energiájú foton (a fény részecskéje! ütközik az atommagba, egy elektron és egy pozitron képződik. Ez az ún. párképződés, erre figyelt fel Anderson a kozmikus su­gárzás vizsgálata közben. A pozitron ugyanolyan kö­zönséges részecskének lenne tekinthető, mint a többi elemi rész, ha nem derül fény ké­sőbb különös sajátosságára: elektronnal találkozva a két részecske fotonok alakjában szétsugárzódik. Anderson felfedezése után a nagy fizikai laboratóriumokban világszerte megkezdődött a hajsza annak felderítésére, van-e a többi elemi résznek is antirészecske-párja, „ikertest­vére“. Először protonok anti- lészecskéi után nyomoztak a kutatók. Minthogy a proton csaknem kétezerszer „súlyo­sabb“ az elektronnál, az „ikertestvér“ megtalálására csak az atomfizika „nehéztü­zérségi fegyverei“, a hatalmas részecskegyorsító berendezések teremtettek lehetőséget, így az antiprotonok előállítása 1955-ben valósulhatott meg. Segré, Chamberlain amerikai fizikusok és munkatársaik az akkor elkészült Bevatron gyor­sító-berendezésben rézlemezt bombáztak nagy energiájú pro­tonokkal és a protonnal egye­ző tömegű, de negatív villa­mos töltésű antiprotonok létre­jöttét sikerült megfigyelniük. Szovjet tudósok 1959-ben állí­tottak elő antiprotonokat a dubnai 10 milliárd elektronvol­tos szinkrofazotronnal. A szét- sugárzódás az antiprotonokra is érvényesnek bizonyult: ha közönséges protonba ütköznek, mezonokká sugárzódnak szét, de csaknem kétezerszer akkora energia szabadul fel, mint az elektron-pozitron ütközéskor. Közben, 1956-ban az atom­mag villamosán semleges al­kotórészét, az antineutront is előállították, tehát bebizonyo­sodott, hogy az atom minden alkotórészecskéjének van „el lenlábasa“, antirészecskéje, s később a többi elemi rész anti- párját is sikerült megtalálni, illetve előállítani. Ezzel eltűnt az a furcsa aszimmetria, amely eddig jellemzőnek lát­szott az anyagra: az elemi ne­gatív villamos töltés az elekt­ronhoz, az elemi pozitív töltés pedig a protonhoz kapcsolódik. Az antirészek felfedezésével helyreállt a rend, és a részek- antirészek szimmetriája a fizi­ka alapvető tétele lett. De ha az atom minden alko­tórészének van antirészecskéje, nincs akadálya — gondolták a fizikusok —, hogy az anyag ellenkező töltésű változata, az antianyag Is létezzék. Az elmélet gyakorlati bizo­nyítása a nagy részecskegyor­sító berendezésekre várt, s néhány évvel ezelőtt valóban sikerült előállítani Brookhaven- ben, majd Dubnában a nehéz- hidrogén antiváltozatát, amely­nek magja egy antiprotonból és egy antine.itronból áll. A legegyszerűbb atomok anti­változatát tehát már sikerült előállítani a laboratóriumok­ban. Ezek persze környeze­tünkben nem fordulhatnak elő tartósan, mert közönséges anyaggal érintke?ve, a szétsu- gárzás áldozatául esnek. De ha a természet számára a pozitív és negatív töltés teljesen egyenrangú, miért csak az anyag egyik változata uralko­dik világunkban"? Ha a termé­szet törvényei nem tesznek különbséget közönséges anyag és antianyag köpött, nyilván­való, hogy egv meghatározott térrészben csak az anyag tígyik változata maradhat fenn, hiszen antianyaggal keverve szétsugárzódnak. Tejútrendsze­rünkön túl, a világtér távoli mélységeiben azonban elvileg létezhetnek olyan anyagszige­tek, amelyek antlanyagból épülnek fel, s ez az anyag ott ugyanúgy alkothat csillagokat, csillagrendszereket, mint ami­lyenek kozmikus környezetünk­ben találhatók. Meglepetések sora vár a kutatókra attól a naptól kezdve, hogy 1967-ben felavatták a szerpuhovi szinkrofazotront, amely a dubnai óriás berendezésénél hétszer nagyobb energiára gyorsítja az elemi részecskéket. Ebben az energiatartományban sikerült először be­bizonyítaniuk a szovjet fizikusoknak, hogy a hélium ellenkező villamos töltésű atommagja is létezhet a természetben. A KGST MOSZKVAI SZÉKHAZA A KGST-országok széles körű együttműködése folytán a tagállamok küldöttei szinte állandóan üléseznek hol a Szovjetunióban, hol pedig va­lamelyik másik államban. A küldöttek régi vá­gya teljesült a KGST új moszkvai székházának megépítésével. A külsejében és belső kialakítá­sában egyaránt reprezentatív épületcsoport kü­lönböző célokat szolgáló épületekből áll. Így pl. egy 30 emeletes toronyházban helyezték el az irodákat, a titkárságot, valamint’a szabványosí­tási főiskolát. Egy háromszög alapú épületbe került az ülésterem, s egy 12 emeletes épület­ben helyeztek el a korszerű, minden kényelem­mel ellátott szállodát. Az épületkomplexum térfogata 300 000 köbmé­ter. Ez megfelel 1560 lakás térfogatának. Az irodai szobák kubatúrája kb. 250 000 m3. Az im­pozáns épületcsoport 4,6 hektár területet foglal el. A 30 emeletes toronyépület alaprajza kiter­jesztett szárnyra emlékeztet. A függőleges tar­tószerkezet egy része harántfalakból, más része nagy teherbírású, de karcsú pillérekből áll. A 40X40 cm keresztmetszetű pillérek 6X6 m-es hálóban helyezkednek el. A pillérek belső mag­lát alkotó vasbelét hengerelt acélból készült. A 6X6 méteres, hálós rendszerű pillérállások lehetővé tették, hogy minden szinten egységes vízszintes teherhordozó szerkezetet alkalmazza­nak. Az épületet statikailag úgy méretezték, hogy a legnagyobb szélterhet is biztonságban visel­je. A számítások szerint a legnagyobb kilengés — az épület csúcsán mérve — nem haladja meg a 7 cm-t. A külső felületet hatalmas acél- és alumínium keretekben elhelyezett színes üvegből és nyers­betonból alakították ki. A főbejárat előtti tera­szon kb. 100 gépkocsi részé re biztosítottak par­kírozó lehetőséget. A terasz alatt korszerű, egy­szerre 80 gépkocsit befogadó garázs épült. Az érkező gépkocsik föld alatti alagúton közelít­hetik meg a garázst. A főbejárat mögötti előtérben ruhatárat ala­kítottak ki kb. 2Ö0 vendég részére. Az épület magjában helyezkedik el az amfiteátrumszerű tanácsterem, ahonnan közvetlen kijáratok nyíl­nak az utcai front felé. Az előadások tolmácso­lását egy tizenöt nyelvű tolmácsolóberendezés biztosítja. A szálloda belső elrendezését, illetve térki­alakítását szellemesen oldották meg. Középfolyo­sós rendszer folytán leegyszerűsödik a szobák és lakosztályok elhelyezése. A szállodában 250 szo­ba van, nagyrészt 1. illetve 3 személyesek. A szálloda előcsarnokából 5 felvonó szállítja fel a vendégeket. Az előcsarnokból nyílnak a ban­kett-termek, illetve az éttermek. Az épületegyüttesbe 4000 tonna acélszerkeze­tet, 300 tonna alumíniumot és 15 000 m3 előre­gyártott vasbetonszerkezetet építettek be. A KGST-székház korszerűségével és esztétikus megoldásával (a tagállamok közös terve alap­ján építették fel) méltó sikert arat a szakembe­rek körében. (dj)

Next

/
Thumbnails
Contents