Új Szó, 1976. október (29. évfolyam, 234-259. szám)
1976-10-14 / 245. szám, csütörtök
NEM CSAK TAPSOLUNK ES SZAVAZUNK Írta: Lörincz Gyula, a CSKP KB tagja, a Szövetségi Gyűlés képviselője 1976 X. 14. R égi jó elvtársam és barátom ezekkel a szavakkal fogadott egy választási gyűlésen: „Ti csak tapsoltok és szavaztok“. Emlékeztetett a régi parlamenti képviselőkre, mondván, „hogy azok igen, azok harcoltak, egy olyan Ha- rus, Krosnáf, mikor felkapták a székeket és ajjzal fenyegették meg a jobboldali képviselőket, Major, aki pünkösd napján kiállt a kosúti főtérre a csendőrszuronyok elé, hogy a sztráj- kolóknak megmagyarázza! a további teendőket, nem is beszélve Gottwaldról!“ Persze emlékszem, bár akkor még nagyon fiatal voltam: 1929, Gottwald lélegzetelállító kijelentése a parlamentben, hogy „igen, ott tanultuk meg, hogy hogyan kell kitekerni az önök, kapitalisták, kizsákmányolók nyakát!“ Hát fgen! Forradalmi, haladó, harcos hagyományaink legszebb, legmaradandóbb emlékei. A szocializmus megvalósításáért küzdő hős, harcos elődeink küzdelmét, bátor kiállását nem szabad elfelejtenünk. Reményeik, álmaik teljesülnek korunk szocialista valóságában. Emléküket kellő tisztelettel akkor őrizzük, ha szocialista jelenünket áldozathozatalaik árán keresztül értékeljük, becsüljük. Ezek a bátor elődjeink egy kizsákmányoló rendszer megdöntésén fáradoztak, a kormánnyal szemben ellenzékben voltak, és vakmerő kiállással követelték, hogy a hatalom a munkásosztály, a dolgozók kezébe kerüljön. Ez csak a második világháború után, hazánknak a hős szovjet hadsereg által történt felszabadítása után és végérvényesen csak az 1948- as Februári Győzelem után valósult meg. Nem akarok szemináriumi okfejtést csinálni arról, mi a különbség az ellenzéki képviselőség és az uralkodó osztály képviselete között, hiszen régi jó elvtársam ezt ugyanúgy tudja, mint én, mégis úgy gondolom, ha nem válaszolhattam neki részletesen arra, hogy „hiszen a televízióban látom, hogy csak tapsoltok és szavaztok“, néhány példával jó lesz rámutatni, hogy nem csak tapsolunk és szavazunk, annál is inkább, mert rajta kívül ezt még többen is így hiszik. Meg kell jegyezni, a televízió riporterét sem irigylem, mikor a Szövetségi Gyűlés plenáris ülését kell közvetítenie, mert egy ideig felveheti a képviselőket és az elnökséget, ahogy mozdulatlanul ülnek a helyükön, esetlege jegyzeteket készítenek, de ezt a sztatikus képet nem vetítheti sokáig. Lesi az alkalmat, hogy mikor mozdul a kép, mikor lesz valami cselekmény, és ez akkor van, mikor tapsolunk, vagy szavazunk. így aztán a néző ezt látja a parlamentből, és esetleg ebből ítél. A tapsot komoly, felelős munka előzi meg. A Szövetségi Gyűlés mindkét kamarája, a Népi Kamara és a Nemzetek Kamarája különféle szervei, bizottságai és képviselői következetesen dolgoztak a XIV. pártkongresszus szellemében, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága határozatait beépítették a Szövetségi Gyűlés terveibe és fokozatosan megvalósították. A XIV. pártkongresszus irányelveinek megfelelően fokozott figyelmet szenteltünk elsősorban a szocialista törvényhozás tökéletesítésének és a szocialista törvényesség megszilárdításának. A most záruló választási időszakban letárgyaltunk és jóváhagytunk 45 törvényt, melyek jelentékenyen elősegítik népgazdaságunk továbbfejlesztését, a szocialista államiság megszilárdítását és a szocialista demokrácia kiszélesítését. Minden törvényjavaslatot letárgyalnak a képviselők a parlament megfelelő bizottságában. Az elkészített törvényvázlat elvi elfogadása után, a képviselők megjegyzéseivel bővítve, visszakerül az illetékes minisztériumhoz, ez paragrafusokba foglalja a törvényjavaslatot, melyet azután a bizottságokban újra megvitatnak a képviselők, ha szükséges, szakemberek bevonásával. Miután a képviselők javaslataival módosított, paragrafusokba foglalt törvényjavaslatot a parlament szakbizottságai elfogadták, a Népi Kamara, ;i Nemzetek Kamarája vagy a Szövetségi Gyűlés plenáris ülé- ' se elé terjesztik jóváhgvásra, megszavazásra. Ez az alapos előkészítő munka televízió, taps és szavazás nélkül zajlik le. Érdemes megjegyezni, hogy egy bizonyos idő elteltével a bizottságok értékelik, illetve ellenőrzik a törvények gyakorlati megvalósítását. Szinte minden esetben megállapították, hogy az elfogadott törvények jók, hiányosságok a törvények gyakorlati alkalmazásában mutatkoztak. Megemlítem az ellenorzes egyik formáját, a továbbiakban szükséges a másik formát is megemlítenem, hiszen ez talán még jelentősebb. A Szövetségi Gyűlés minden évben megtárgyalta és így ellenőrizte a kormányprogram teljesítései, melyet a kormány elnöke a Szövetségi Gyűlés elé terjesztett az 1971-es általános választások után. Ugyancsak minden évben megtárgyalta az állami költségvetés felhasznala- sára vonatkozó zárójelentest, és döntött a költségvetésből megmaradt felesleg felhasználásáról. Két ízben meghallgatta a külügyminiszter expozéját államunk külpolitikájáról, nemzetközi kapcsolatairól. Néhányszor programra került a szocialista törvényesség megtartásáról, a tudományos-muszakl fejlődés problémájáról, a szállítás és a közlekedés kérdéséről, valamint a tüzelőanyag- és energiaforrások felhasználásáról szóló jelentés is. M ielőtt mindezek a jelentések a Szövetségi Gyűlés plenáris ülése elé kerülnének, a parlament bizottságaiban tárgyalják meg őket. A bizottságokban az utolsó vesztési időszakban több mint 200 különféle észrevételt íűztek a képviselők az ellenőrző jelentésekhez, melyekben figyelmeztettek a megállapított hibákra, és javaslatokat tettek a hibák kiküszöbölésének módjára. Az ellenőrző jelentések megtárgyalása során nemcsak az egyes képviselők személyes tapasztalataiból indulnak ki a bizottságok, de csoportos tanulmány- utakat, kivizsgálásokat is szerveznek az üzemekbe, egységes földművesszövetkezetekbe es más munkahelyekre, hogy közvetlenül a munkahelyen győződhessenek meg a feladatok teljesítéséről, a problémákról, a dolgozókról való gondoskodás formáiról stb. Az így előkészített bizottsági gyűlés lehetővé teszi, hogy a képviselők saját ismereteiket kellőképpen konfrontálják a reszort, az üzem vezetőségének, dolgozóinak nézeteivel. így ölt a bizottság tárgyalása is komoly munkajelleget. , Szeretném megjegyezni, hogy a parlamenten kívül nagyon lényeges, milyen a képviselő kapcsolata választóival, a választókörzetével, az emberekkel, mert enélkül Aa bizottságokban sem nagyon tud hasznos és konkrét munkát kifejteni. Csak ez a kapcsolat vértezheti föl a képviselőt, hogy kellő anyagismerettel szóljon hozzá a törvényjavaslatok előkészítéséhez, a törvényeknek az életkörülmények változása által szükségessé váló novelli- zálásához. Nem lehet mereven határvonalat húzni képviselő és képviselő között a képviseleti szerv fokozata szerint. A legfelsőbb törvényhozó szerv képviselőinek nem szabad mereven elutasítaniuk a helyi problémák szükséges ismeretét azon a címen, hogy őt csak az országos problémák foglalkoztatják. Az országos problémák magukba foglalják a helyi, sőt az országon kívüli nemzetközi kérdéseket is, ezek fontos atomsze- mecskéi a helyesen értelmezett országos problémáknak. A helyi „kis“ problémákat az^ ország’ határain kívüli „nagy“, világproblémáktól, az országos problémáktól elszigetelten nem lehet reálisan megoldani, a kölcsönhatás elkerülhetetlenül szükséges. Az ország érdeke a nemzetközi kapcsolatok kiszélesítése. A Szövetségi Gyűlés ezen a téren sem maradhat le, kapcsolatait sikeresen fejleszti hivatalos küldöttségek kölcsönös látogatásával, elsőrendű feladatnak tekintve a kölcsönös tapasztalatcserét a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsával és a többi szocialista ország parlamentjével. Jó kapcsolatokat építettünk ki a fejlődő országok parlamentjeivel is, így Indiával, Szíriával, Argentínával, Mexikóval, Kolumbiával, de olyan fejlett kapitalista országok parlamentjeivel is, mint Nagy-Britannia, Franciaország, Japán, Hollandia, Norvégia, Dánia. Szövetségi Gyűlésünk aktív szerepet töltött be az Interparlamentáris Unióban is, amelyben — kevés kivétellel — tömörülnek a világ összes parlamentjei. Szóval nem csak tapsolunk és szavazunk! A nem teljesség igényével felsorolt példák is azt mutatják, hogy a Szövetségi Gyűlés, a Népi Kamara, a Nemzetek Kamarája, a parlament bizottságai és képviselői felelősség- teljes munkát vállalnak és végeznek, mielőtt a televízió képernyője elé kerülnének. T öbb választási gyűlésen elmondtam, de leírva is szeretnék egy kérdést még tisztázni. A helyi nemzeti bizottságoktól a legfelsőbb törvényhozó szervig, a Szövetségi Gyűlésig mintegy 200 ezer képviselőt választunk, a Nemzeti Front jelöltjeit. Mivel szocialista ország vagyunk, a munkásosztály az uralkodó osztály. Hazánkban a hatalmat a szövetkezeti parasztsággal és a szocialista értelmiséggel szövetségben a munkásosztály gyakorolja. Ez természetesen visz- szatükröződik a jelöltek összetételében is. A jelölteknek több mint a fele a termelésben dolgozik, munkás vagy szövetkezeti paraszt. A kerületi nemzeti bizottságokban ez 49,6 százalék, a járási nemzeti bizottságokban 53,5 százalék, a helyi nemzeti bizottságokban 61,8 százalék. Az ifjúság soraiból 35 éves korig 35,2 százalék van javasolva, ez a jelöltek több mint egyharmada. Nőkből 6 százalékkal többet jelölnek, mint az előző választások alkalmával, ez, sajnos, még mindig nem tükrözi a lakosság nemek szerinti megoszlásának arányát, mert csak 29,8 százalék. A népszámlálás adatainak megfelelően a nemzeti összetételt is szem előtt tartották. Ahogy látjuk, a Nemzeti Front és szervei mindenre tekintettel voltak a jelöltek kiválasztásánál, hogy a képviselő-testületek minél demokrati- kusabbak, minden szociális réteget képviselő testületek legyenek. A választók viszont már nem oszthatók foglalkozás, szociális rétegeződés, nemzetiségi vagy politikai hovatartozás, vallás, faj vagy más kategória szerint, éppen ezért a képviselő a választóit képviseli, vagyis a munkás ugyanúgy képviseli az értelmiségi réteghez tartozó választóit, mint a munkásokat és fordítva is, a magyar nemzetiségű képviselő a szlovák nemzetiségű választóit ugyanúgy, mint a magyarokat, és így folytathatnám tovább: a szlovák a cseh, a cseh a szlovák választókat és fordítva. Természetes viszont, hogy a magyar nemzetiségű képviselő ezenkívül valószínűleg jobban fogja ismerni a magyar nemzetiség specifikus problémáit, vagy egy munkás az üzem, a szövetkezeti paraszt a mezőgazdaság sajátosságait. Adott helyzetben ez külön előny lehet a képvise- lő-testület számára. Befejezésül szeretném idézni Husák elvtársnak a XV. párt- kongresszuson elhangzott szavait: „A pártnak rendkívüli figyelmet kell szentelnie a képviselő-testületek rendszerének, a nemzeti bizottságoknak, a Cseh és Szlovák Nemzeti Tanácsnak és a Szövetségi Gyűlésnek“. Az újonnan megválasztott képviselőktől viszont választóik jogosan elvárják, hogy elkötelezetten, együttes erővel törekedjenek Csehszlovákia Kommunista Pártja XV. kongresszusa határozatainak teljesítésére. A Nemzeti Front jelöltje} Tettekkel bizonyított Megjelenéséből életerő, mosolygós arcáról derűlátás sugárzik. Hogy Bindics Erzsébetre valóban ez a két tulajdonság a legjellemzőbb, azt eddigi élete is vbizo- nyítja. Négy gyermeket nevelt. Négy fiút. Közben a helyi efsz-be is eljárt dolgozni. Egyszer az állattenyésztésben, másszor a növény- termesztésben vállalt munkát. A családban és a munkahelyen végzett munkája azonban nem emésztette fel minden energiáját, a Vöröskereszt alapszervezetében is tevékenykedett. Gabčíkovo (Bős) lakossága ismerte közéleti tevékenységét, ezért senkit sem lepett meg, amikor az 1971-es választásokkor a Nemzeti Front képviselőnek javasolta a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) Járási Nemzeti Bizottságba. Rászavaztak és a hnb képviselőjévé is megválasztották. A jnb-n a pénzügyi bizottságban dolgozott. Mint tudjuk, a nemzeti bizottság vezetőinek feladatkörébe a falufejlesztésen kívül a lakosság személyes és hivatalos ügyeinek az intézése is beletartozik. E feladatok végzésében segítenek nekik a képviselők. így van ez Bősön is, ahol a falu vezetői az 1971— 1976-os megbízatási időszakban Bindics Erzsébetre főleg a statisztikai adatok összeírásában s az idős emberek szociális ügyeinek intézésében támaszkodhattak. Talán mindez nem tűnik nagy tettnek, de egy képviselő munkájában a nagy dolgok sokszor jelentéktelennek tűnő apróságokból tevődnek össze és gyakran apróságok akadályozhatják a nagy ügyek intézését, befolyásolhatják száz, meg száz ember hangulatát, életkörülményeit. A falu lakossága elégedett volt a község érdekében kifejtett tevékenységével, s ezért a •Nemzeti Front újra jelölte. Ha megválasztják, újabb feladatok várnak rá a falufejlesztésben, a lakosság eszmei-politikai nevelésében. A falufejlesztésben főleg a bölcsőde és a kultúrház építéséhez szükséges társadalmi munkák szervezése vár rá, továbbá az óvoda bővítését s a község híres erdőparkjának rendbehozását is tervbe vették. Gyermekei már felnőttek. Azt hinnénk, hogy otthon most már kevesebb a munkája, pedig dehogy. Unokái vannak, azok nevelésében segít és alkalmazásban van. Az állami gazdaság kultúrházának a gondnoka. Az elején azt mondtuk róla, hogy derülátó. S tegyük hozzá, nemcsak hisz a dolgok jó alakulásában, hanem a maga ré* széről mindent meg is tesz ezért. _kv_ SZEMTŐL SZEMBEN BEMUTATKOZTAK A KÉPVISELŐJELÖLTEK Egész nap hangos volt a sajószárnyai művelődési otthon környéke. A SZISZ-tagok a képviselőjelöltek bemutatkozására készítették elő a nagytermet. Mire leszállt az est, és megérkeztek a gyűlés első résztvevői, minden a legnagyobb rendben volt. Néhány perc alatt a Művelődési Otthon minden ülőhelyét elfoglalták. Rencsok László, a helyi pártszervezet elnöke nyitotta meg a gyűlést. A szlovák és a magyar iskola kultúrcsoportja vette át tőle a szót, s a gyerekek megérdemelt sikert arattak. Ezután megkezdődött a képviselők bemutatkozása. Madarász Sándort, a Lénártfalai Efsz elnökét, a Népi Kamara képviselőjét, Zuzana Kövérovát, a Szentkirályi Efsz dolgozóját, az SZNT képviselőjelöltjét más községbe szólította a kötelesség, de a falu lakosai mindkettőjüket jól ismerik. A kerületi nemzeti bizottságba Szve- reda Lászlónét jelölték. — A járási nemzeti bizottságba Dono Zoltánt javasolja a Nemzeti Front — folytatja a szónok. A termen moraj fut végig. Nem az elégedetlenségtől, hanem, mert felismerték benne idősebb Dono Zoltán fiát, aki egy ideig a községben a hnb titkárának teendőit látta el. — A városi nemzeti bizottságba Sajószárnyából Semper- (jer Máriát, Grelák ■ Lászlónét, Tóth Lajost, Ruszó Jenőt, Bib- lák Jánost, Ladislav Kupecot és Tomáš Kamenskýt javasoljuk képviselőjelöltnek... A szónok tovább beszélt. Én a szemben ülő, az előbb felsorolt emberek arcára összpontosítom figyelmemet, miközben emlékezetemben kutatok. Keresgélem magamban, mit is tudok ezekről az emberekről. Semper - ger Gáborné valamikor trakto rosként dolgozott a helyi efsz- ben. Férjhez ment, munkahelyet változtatott, két gyermeknek adott életet, s talált időt arra is, hogy a Nőszövetség helyi szervezetének elnöki tisztségét lelkiismeretesen lássa el... Grelák Lászlóné hosz- szabb anyasági szabadság után üzletvezető-helyettesként folytatja a munkát, neveli két gyermekét... Tóth Lajos, a Gö mörhorkai Cellulóz- és Papírgyár gépkocsivezetője, három gyermekét már a saját szárnyukra bocsátotta. Komoly, rendszerető ember... Ruszó Jenő, az egykori nagybőgős, ma kőműves. Biblák János gépesítő az apja nyomdokaiban halad ... Ladislav Kupec, az állami gazdaság zootechnikusa, idestova már két évtizede lakik a községben ... Tomáš Ka- menský vasúti rendőr, ott lakik a falu végén, azon a soron, ahol a szüleim is élnek ... Szveredáné a kerület, illetve a járás új választási programjavaslatát ismerteti. Több üzem épül, vasúti felüljáró légiesül Gömörpanyiban és Dobo- cán. A résztvevők nagy csendben hallgatják Peter Laincnak, a vnb elnökének 'szavait, aki beszédében a város fejlesztésével foglalkozik. Elmondja, hogy a szolgáltatásokat 30 százalékkal növelik, 6000 négyzetméterrel gyarapítják a parkokat, 2,5 kilométer hosszú járdát, 252 lakást építenek. A város sajószárnyai részlegén tatarozzák a művelődési otthont, vendéglőt építenek, rendbe teszik az utakat, Tornaiján két óvodát, egy bölcsődét és gyógyszertárat építenek, valamint továbbfejlesztik a Piesoki Gépgyár helyi üzemét stb. A vitában Valent László arról beszélt, hogy a város iskolai rossz körülmények között dolgoznak, új iskola építésére volna szükség. Jozef Včelár tanító a helyi könyvtár jobb kihasználásáról, a falut keresztülszelő patak medrének kitisztításáról beszélt. Ľudovít Stríček a vasútállomás környékének rendbetételét sürgette, Pilát Ferenc pedig a város központjában levő autóbuszállomás váróteremmel való ellátását. Hubai Éva és Majerčík Géza az ifjúsági klub berendezését tette szóvá. Késő estére járt az idő, amikor véget ért a gyűlés, ürültem, hogy én is ott lehettem, szemtől szemben ülhettem földijeimmel, szülőfalum képviselőjelöltjeivel, akik az elkövetkező megbízatási időszakban minden bizonnyal azon fáradoznak majd, hogy a község tovább épüljön, szépüljön és gyarapodjon. NÉMETH JÁNOS
