Új Szó, 1976. október (29. évfolyam, 234-259. szám)

1976-10-14 / 245. szám, csütörtök

BÁZISUNK: A NÉPGAZDASÁG FELLENDÜLÉSE (Folytatás az 1. oldalról) az állami költségvetés terhére nagyjából a felével több pénz­eszközt fordítottunk, mint az 1966—1970-es években. A mostani választásokra még igényesebb programot tűztünk ki, mint öt évvel ezelőtt. Ennek teljesítését csak a gazdaság továbbfejlesztésével lehet biztosítani. Ezért számo­lunk az ipari és építőipari ter­melés, a mezőgazdaság és a többi ágazat dinamikus fejlő­désével. További szerkezeti vál­tozásokat akarunk végrehajtani az iparban, mindenekelőtt a gép- és vegyiparban. Sok ten­nivalónk van még a munkater­melékenység növelése, az ön­költség csökkentése, az állóesz­közök jobb kihasználása, a be­ruházások fejlesztése terén — elsősorban ami a munka minő­ségét illeti. Ez természetesen érvényes arra is, hogy a gya­korlatban gyorsabban kell meg­mutatkozniuk a tudományos- műszaki eredményeknek. 1980-ig tovább bővítjük a gaz­dasági együttműködést a Szov­jetunióval és a többi szocialista országgal, valamint részesedé­sünket a nemzetközi szocialis­ta gazdasági integrációban. A személyi fogyasztást nagy­jából egynegyedével kívánjuk növelni a közszükségleti cik­kek kiskereskedelmi árszintje stabilitásának megőrzése mel­lett. Bővíteni és tökéletesíteni fogjuk az egészségügyi és a szociális ellátást, az iskolahá­lózatot és a testnevelést, sok­oldalúan fejleszteni kívánjuk a kultúrát. Fel akarunk építeni 640 000 lakást, növelni ezek mi­nőségi szintjét és lényegesen javítani a járulékos beruházá­sok és a közműves szolgáltatá­sok színvonalát. 1971 és 1980 között, vagyis tíz év alatt több mint 1 millió 250 ezer lakást akarunk felépíteni. Ezzel nagy­jából 4 millió embernek nyúj­tunk olyan lakást, amely a szocialista államban megfelel a dolgozó ember magas igényei­nek. Csak az összehasonlítás kedvéért — az 1951-től 1970 ig terjedő 20 év alatt nem egé­szen 100 000 lakással építettünk fel többet, mint a most emlí­tett tíz év folyamán. Ezek a tények is azt bizonyítják, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának politikája, _ amely a nép élet- színvonalának állandó emelé­sére irányul, hosszú lejáratú és stabil, jó eredményei van­nak. Az életszínvonal további nö­vekedésének a XV. kongresszu­sa által jóváhagyott program­ja megfelel a fejlett társada­lom fejlesztési céljának. Nyíl­tan meg kell azonban monda­nunk — és most a választást megelőző időszakban ismét hangsúlyozzuk —, hogy az élet- színvonalat csak azokkal az anyagi forrásokkal összhang­ban tudjuk emelni, amelyeket magunk alakítunk ki. Érvényes volt ez azelőtt, érvényes ez ma, és érvényes lesz a követ­kező időszakra nézve is. Az életszínvonal úgy növeke. dik, ahogyan a gazdaság fej­lesztésében megteremtjük en­nek az előfeltételeit. Az élet- színvonal növekedéséről ma­gunk döntünk, mindenekelőtt mindennapi munkánkban, a népgazdaság feladatainak tel­jesítésével A CSKP Központi Bizottsága és a szövetségi kormány nyíl­tan rámutat, hogy a népgazda­ság fejlesztésével kapcsolatos további feladatok nagyon igé­nyesek, hogy teljesítésüknek feltétele a fejlődés hatékony­ságának jelentős növelése, és minden munka, elsősorban az irányító munka minőségének növelése. A CSKP Központi Bi­zottságának legutóbbi ülése ezt ismét hangoztatta, nyíltan rámutatva a fogyatékosságokra és kiküszöbölésük lehetőségei­re. A párt Központi Bizottságá­nak ez a magatartása a dolgo­zók teljes támogatásával talál­kozik. Nincs szó itt végered­ményben semmi másról, mint a XV. kongresszus határozatai­nak konkretizálásáról és gya­korlati megvalósításáról. A lé­nyeg az, hogyan tudjuk aktí­van leküzdeni belső fogyaté­kosságainkat és főként a ked­vezőtlen külső behatásokat, hogy megteremthessük a felté­teleit az életszínvonal további emelkedésinek. A lényeg te­hát az, hogy minőségileg job­ban, hatékonyabban dolgoz­zunk, s ne engedjük meg, hogy a döntő többség jó munkájának terhére élős- ködjenek a naplopók, a spekulánsok és a harácsolok. A lényeg az, hogy a jó munkáért meg legyen a jó díjazás, a jobb munkáért pedig még jobb. És természetesen a rossz mun­kának a jutalma szegényes. Az a fontos, hogy a munkakollek­tíváinkat rátermett vezetők irá­nyítsák, elvhű vezetők, akik nem térnek ki a problémák elől, hanem határozottan min­dent megtesznek megoldásuk érdekében az össztársadalmi Václav Hűla elvtárs érdekek pozíciójából. Nem könnyű ez, de az ilyen vezetők támogatásra találnak a dolgo­zók többségénél. Célunk tehát az, hogy az egész gazdasági mechanizmust teljes fordulat­számra állítsuk, az eddiginél jobb eredményeket érve el. Ez pedig összekapcsolódik az álla­mi és tervfegyelem megszilár­dításával, az állami terv tekin­télyének további szilárdításával és azzal, hogy rugalmasabb tá­mogatást találjon a különböző gazdasági szabályozókban, ame­lyeknek befolyással kell len­niük a terv minőségileg jó és hatékony teljesítésére. A nagy célokból, amelyeket magunk elé kitűztünk a magas életszínvonal további emelésé­nek biztosítására, következnek tehát azok az igényes felada­tok, 'amilyenek még sohasem voltak előttünk. Másrészt vi­szont tudjuk, hogy gazdasá­gunk még sohasem volt olyan erős, még sohasem volt olyan fejlett a gazdasági együttmű­ködés a KGST-tagországokkal és főként a Szovjetunióval. Mindez, s a jó szervező és po­litikai munka a feltétele an­nak, hogy az igényes feladato­kat is teljesíthessük, és ahogy mondani szokás, „ha mindany- nyian egy kötelet húzunk“ — ezeket kétségtelenül teljesítjük is. Minden társadalom fejlődése — folytatta Hűla elvtárs — egyebek között az alapvető energiaforrások kihasználásá­nak fokától is függ. Rendkívü­li figyelmet fordítunk így a saját fűtőanyagbázisunk fejlesz­tésére, vagyis gyakorlatilag a széntermelés fejlesztésére, va­lamint a célszerű és szoros együttműködésre a szocialista országokkal, főként a Szovjet­unióval. Az utóbbi években igen nagy beruházásokra került sor a szénbányászat fejleszté­sében, a hő-, vízi és atomerő­művek építésében, valamint azokkal az akciókkal kapcso­latban, amelyek lehetővé te­szik a behozott fűtőanyagok és energia mennyiségének növelé­sét forenburgi gázvezeték, egy­séges energetikai rendszer stb.). Mindannyian tudjuk, hogy a fűtőanyag- és energiaszükség­let fedezése komoly világprob­léma. Nemcsak hogy a kőolaj és a földgáz ára emelkedett, hanem beszerzési lehetőségeik is megnehezültek. Az atomerő­művek építésének programjá­hoz Is rengeteg probléma kap­csolódik, amelyeket meg kell oldani, s ezek nagyobbak, mint azelőtt világviszonylatban fel­tételezték. A kőolaj és a föld­gáz értékes nyersanyaggá lé­pett elő, s ezért mindkettőt sokkal nagyobb mértékben ve­gyi feldolgozásra kell felhasz­nálnunk, mint közvetlen eltü­zelésre. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a legközelebbi években növelni kell a szénter­melést az energiagazdálkodás szükségletei számára. Önök tudják a legjobban, mi. lyen jelentősége lesz a népgaz­daságnak fűtőanyagokkal és energiával való ellátása szem­pontjából nemcsak a 6. ötéves tervidőszakban, de 1980 után is éppen a mosti szénmedencé­nek. Az észak-csehországi bar­naszénmedence termelésének 1980 ig évi 70 millió tonnára és 1990-ig évi 80—85 millió ton­nára kell növekednie. Azt hi­szem, fölösleges szócséplés len­ne, ha elmondanám, mit kel­lett, mit kell most és mit kell majd a jövőben tenni. Lett lé­gyen szó a teljesítmények és a fejtés koncentrálásáról, az igényes beruházások idejé­ben történő megvalósításáról, az űj fejtő-, szállító- és rako­dógépek beállításáról. Nem kevésbé fontos felada­tok hárulnak és fognak hárul­ni az energiaiparra. Az ipar, az építőipar, a mezőgazdaság és a lakosság szükségletei dinami­kus fejlődésének fenntartása megköveteli, hogy évről évre jelentős mértékben növekedjék a villamosenergia-termelés. A termelési feladatok végrehajtá­sa egyre nagyobb igényeket tá­maszt az észak-csehországi barnaszénmed^ncéből szárma­zó szenet felhasználó hőerőmű­vekkel szemben. Éppen itt, Mostban és kör­nyékén, ahol mindenki ismeri a szén igazi értékét, szeret­ném hangsúlyozni, hogy alap­vetően meg kell változnia a fű­tőanyagokkal és energiával va­ló takarékoskodáshoz, ezek jobb kihasználásához való hoz­záállásnak. Számos üzemben úgy tekintenek a fűtőanyag- és energiafogyasztásra, mintha mi sem történnék a világban és nálunk. Pedig a cél nemcsak a energiatakarékoskodás az ipari termelésben. Mindenütt takaré­koskodni kell, az energiával nagyon takarékosan és racio­nálisan kell bánnunk. Ez nem valami átmeneti, ideiglenes ak­ció. Ez tartós feltétele a to­vábbi sikeres fejlődésnek. Tud­juk, hogy ez nem egyszerű do­log. De itt is sokkal nagyobb kezdeményezést és felelősséget kell megkövetelnünk. Kétségtelen, hogy a fűlő­anyag- és energetikai bázis, va­lamint az ipar, különösen a vegyipar intenzív fejlődése ked­vezőtlen következményekkel jár a környezetre nézve — hang­súlyozta Hüla elvtárs. — Rend­szeresen foglalkoznak azonban ezzel a városi, járási, kerületi szervek, de a legmagasabb párt­szervek, s a cseh és a szlovák kormányszervek is. Éppen a múlt héten tárgyal­tunk meg a szövetségi kor­mány elnökségében az észak­csehországi kerületet s jelen­tős mértékben éppen a mosti szénmedencét érintő két anya­got. Az egyik a tervezett épí­tőipari munkák biztosításának kérdésével foglalkozott. A kor­mány megállapította, hogy a CSKP XV. kongresszusa határo­zataival összhangban az észak­csehországi kerület fejlesztésé­nek a 6. ötéves tervidőszakban országos méretekben elsőbbsé­get kell biztosítani, s ezzel kapcsolatban több feladatot tű­zött ki. A második anyag a 6. ötéves terv vonatkozásában az észak­csehországi kerület szénmeden- ce-vidékei környezetvédelmi problémáinak komplex megol­dásával foglalkozik. A kor­mány több intézkedést hagyott jóvá, köztük több olyan beru­házási akciót is, amelyeknek célja, hogy fokozatosan csök­kentsék a kedvezőtlen követ­kezményeket. Önök tudják a legjobban, hogy ezeket teljes mértékben nem tudjuk kikü­szöbölni. Ezek az anyagok és felada­tok nemcsak a 6 . öléves terv időszakára vonatkoznak, de bi­zonyos szempontból program- anyagok is. Kötelességünk meg­teremteni a környezetjavítás feltételeit, éspedig a devasztált talajok rekultiválásával, a lég­kört szennyező anyagok csök­kentésével, s nem utolsósor­ban meglevő lakótelepek, üdü­lőközpontok, természeti isko­lák stb. minőségi javításával, Illetve új, korszerű, ilyen lé­tesítmények építésével. Az ér­deklődés homlokterében ter­mészetesen az új Most felépí­tése áll, mely város „itt nő a szemünk előtt“. Azt szeretnénk, hogy példás szocialista város legyen. HEMENYEMKKUPIM HEG NflEVOBB CÉLOKAT ŰZHETEM KI (Folytatás az 1. oldalról) Semmiféle hangoskodás, tar­ka reklám, sőt még a különbö­ző burzsoá politikai pártok je­löltjeinek kortesfogásai sem képesek elhomályosítani azt a tényt, hogy a kapitalista or­szágokban a gazdasági és a politikai hatalom a gazdagok és a burzsoázia kezében van, s ezek közvetítésével elsősorban a monopólium-csoportosulások irányítása alatt áll. A politikai pártoknak a hatalomban való váltakozása nem változtatja meg lényegesen a burzsoá tár­sadalmi rend?r*rt. amely to­Cuúuvít Pezlár elvtárs vábbra is a magántulajdonon, és az embernek ember általi kizsákmányolásán alapul, ha­nem csupán a pénzoligarchia uralma alatt álló eszközök vál­tozását jelenti. Természetesen a kapitalista országok uralko­dó körei jól működő propa­ganda-apparátust építettek ki, amely — a tömegtájékoztatá­si eszközök és más propagan­daszervek segítségével — az emberek tudatában összeza­varja a valóságot, a meglevő problémákat képzeletbeli prob­lémákkal, a tartós értékeket hamis értékekkel helyettesíti és olyan Illúziót kelt, hogy az egyszerű embernek bizonyos dolgokban döntési joga van, viszont a politikai hatalom va­lódi forrását gondosan leple­zi. A szocialista* demokrácia tel­jesen más alapokon nyugszik: ez a dolgozó emberek demok­ráciája, amely a dolgozók szük­ségleteiből és érdeklődési kö­réből indul ki. Társadalmunk­ban nincs antagonista társa­dalmi osztály, s ezért nincs szükség olyan politikai intéz­ményekre és pártokra sem, amelyek a kizsákmányolt osz­tály érdekeit védik. „A többsé­gi hatalom különböző jelszavai­val, amit olyan melegen ajánl nekünk a burzsoá propaganda, tulajdonképpen egy visszafelé teendő lépést akarnak ránk kényszeríteni, törvényesíteni akarják a kizsákmányoló osz­tály maradványainak társada­lomellenes tevékenységét, azo- kénak, akik a szocialista for­radalom során elvesztették va­gyonukat és politikai hatalmu­kat, s ezzel a lénnyel mind­máig nem tudtak megbékélni. Hogy hová vezet a meghátrá­lás a hazai és külföldi szocia­listaellenes erők elől, azt az 1968—3969-es évek válságos időszakában láthattuk. Ez né­pünk forradalmi vívmányainak veszélyeztetéséhez és az ellen­forradalomhoz vezetett. Számos példát is említhet­nénk a mindennapi életből, amely rámutat a ml demokrá­ciánk és a burzsoá értelmezés szerinti demokrácia közötti szöges ellentétre. így például a szlovákiai főiskolákon jelen­leg a tanulók (30 százaléka munkás- és pai asztesaládok gyermeke, d.3 a fejlett kapita­lista országokban ezeknek a száma alig éri el a 10 százalé­kot. Milyen távlatokat nyújt a If­júságnak a jelenlegi burzsoá társadalom? A fiatal emberek vállán nyugszik ennek a tár­sadalomnak minden fogyatékos­sága: az áiiláslalanság, amely a főiskolák végzettjeit sújtja, a mély osztálykülönbségek, amelyek a fiatalság nagy ré­sze előtt elzárják a továbbkép­zéshez vezető utat, a gazdasá­gi élet militarizáiása, amely arra kényszeríti a fiatalokat, hogy tudásukat ne az építés, hanem a megsemmisítés szol­gálatába állítsák. A kapitalista országok vezető körei a fiatal­ságot ma is olyan háborús ka­landokba akarják sodorni, mint amilyen a vietnami háború volt. A burzsoá ideológusok és propagandisták szemében szál­ka az a tény, hogy a szocia­lista társadalomban a kommu­nista párlé a vezető szerep. Értelmesen gondolkozó ember előtt világos, hogy amit eddig elértünk és amire olyan büsz­kék vagyunk — az elmaradott­ság leküzdése, országunk gaz­dasági fejlettségének elérése, a lakosság magas élet- és kul­turális színvonala —, azt csak­is a kommunista párt által ve­zetett, egész nemzedékeken át vívott forradalmi harc győzel­mével valósíthattuk meg. A burzsoá propaganda kedvelt fogása, hogy kétségbe vonja a kommunisták hazafias érzését, pedig éppen ők tettekkel iga­zolták és állandóan igazolják, hogy valóban hazafiak. Népün­kért senki sem hozott annyi áldozatot és nem Jeitett ki annyi erőt, mint éppen a kom­munisták. Elég, ha megemlít­jük, hogy a fasizmus elleni küz­delem éveiben pártunk tagsá­gának egynegyede áldozta éle­tét. A kommunisták mindig né­pünk forradalmi harcának az élén állottak. Ellenségeink igen kedvelt trükkje, amelyel ifjúságunkat igyekeznek befolyásolni, hogy rámutatnak arra, miszerint a kapitalista országok egyes mu­tatók terén, például az autók számában megelőzik a szocia­lista országokat. Természetesen arról bölcsen hallgatnak, hogy a szocialista világ miben előzte meg őket, például az ifjúság és a felnőttek továbbképzésé­ben elért sikerek tekintetében. Propagandájukban azt a rafi­nált módszert alkalmazzák, hogy a szocialista társadalmi rendszerre hárítják mindazo­kért a tényékért a felelőssé­get, amelyek az ezt megelőző időszakoknak, vagyis az orszá­gok kapitalizmus előtti és ka­pitalista fejlődésének, esetleg a volt imperialista hatalomtól való függőségnek következmé­nyei és bűnei. Jóllehet ritkán, de mégis el­hangzanak olyan propaganda- szólamok is, amelyek az ifjú­ság között a politikamentessé­get propagálják: mire kell az ifjúságnak a politika, elég a hangos, modern zene és a kel­lemesen eltöltött szabad idő. Apolitikus jelszavaikkal eltérí­tik a figyelmet a társadalom kulcsproblémáiról, a világnak azokról a jelentős eseményeiről és azokról a tényekről, ame­lyeknek az ifjúság jövője szem­pontjából döntő jelentőségük van. Az emberek akár elisme­rik, akár nem ismerik el, tény marad, hogy a politikai élet és a történések elől tartósan megfutamodni egyszerűen nem lehet sem az egyénnek, még kevésbé az egész nemzedék­nek. Néha az idősebb emberek részéről panasz hangzik el a fiatalságra. Egyes észrevételek jogosak, főképp abban az eset­ten, amikor az idősebb nem­zedék harca és munkája ered­ményeivel való visszaélésről van szó. Észre kell azonban vennünk, hogy a fiatal nemze­dék sorsát, életelképzeléseit és vágyait összekötötte a szo­cializmussal. Fiatalságunkra —* a többi szocialista ország fia­talságával, elsősorban a szov­jet komszomolistákkal együtt — igen nagy és igényes fel­adatok várnak, amelyek közül különösképpen fontos, hogy a tudományos-technikai forrada­lom vívmányait összekapcsolja a szocialista társadalmi rend­szer előnyeivel. Ez a feladat éppen annyira forradalmi és történelmi jelentőségű, mint volt a szocializmus építése so­rán, amelyet az idősebb nem­zedék sikeresen valósított meg. A fejlett szocialista társadalom a fiatal nemzedék előtt öj táv­latot nyitott, s olyan igényes és felelősségteljes feladattal bízta meg, mint amilyen az előző nemzedék forradalmi harca eredményeinek a gyara­pítása. Ez a feladat megköve­teli, hogy a fiatal emberek kép­zettek, bátrak, hősiesek és lel­kesek legyenek.

Next

/
Thumbnails
Contents