Új Szó, 1976. október (29. évfolyam, 234-259. szám)
1976-10-08 / 240. szám, péntek
Fábry Zoltán időszerűsége Kelet Szlovákia népe mérhetetlenül sokat szenvedett a második világháború alatt. Ezért érthető, hogy élénken reagál minden olyan megmozdulásra, amely a békét hivatott megerősíteni. Dolgozóink mély meggyőződésből támogatják a Szovjetunió és a többi szocialista ország békepolitikáját, a leszerelésért és a békés egymás mellett élés elveinek megvalósításáért vívott következetes harcát. Ennek a pozitív megnyilvánulásnak egyik ékes példája az is, hogy Kelet- Szlovákia dolgozói szeptember végéig különböző munkahelyeken több mint 500 ezren írták alá a stockholmi békefelhívást támogató határozatokat. Az antikommunista és a monopolista körök különböző mesterkedései ellenére jelentősen szaporodik azoknak a száma, akik a helsinki konferencia szellemében aktív munkát végeznek a világbéke megszilárdításáért. E nagy jelentőségű ideológiai, politikai és szociális harc közepette mély megbecsüléssel idézzük föl azoknak az emlékét, akik tettel és tollal harcoltak a háború és a fasizmus ellen. Közéjük tartozott Fábry Zoltán is, akinek gondolatai ma is rendkívül időszerűek. Az európai formátumú antifasiszta gondolkodó, író, kritikus, esztéta életműve halhatatlan. Néhány héttel ezelőtt fiatal írókat kalauzoltam Stószra. Megvallom, megdöbbentem, hogy Fábryról mennyire egyoldalúak és hézagosak az ismereteik. Fiatal barátaim szinte kizárólag csak kritikusnak tartották. Fábry Zoltán csehszlovákiai magyar gondolkodó volt, aki esztétikai, irodalomkritikai, politikai, szociális kérdésekről egyaránt éleslátóan, világosan vallott. Sokoldalú volt: sajátos hazai magyar problémákról és világméretű politikai gondokról ugyanúgy hallatta szavát. Többet kellene foglalkoznunk Fábry Zoltánnal, halhatatlan életművével. Európában elsők között mutatott rá, hogy hova vezet a fasizmus gátat, megállást nem ismerő ideológiája, terjeszkedése. Július Fučík, Bedfich Václavek, Edo Urx, Laco Novomeský, Vlado Cle- mentis és más kommunista alkotó harcostársa volt. Tehetségét, minden erejét a fasisztaellenes harcnak szentelte. Oj műfajt fedezett föl, amelynek neve: antífasizmus. Betegsége, amely az I. világháború kegyetlen örökségeként nehezítette életét, megakadályozta, hogy huzamosabb időre elhagyja stoszi lakhelyét. De hatalmas fegyverét, a tollat egészen haláláig nem ütötte ki a kezéből. Fábry Zoltán a sótszi magányát erős őrhely- lyé, harci színtérré alakította át. Szenvedélyes szavakkal őrizte, féltette a békét, éleslátóan kérlelhetetlen őszinteséggel leplezte le a gyilkos fasizmust. Európa haladó szellemű gondolkodóival, magyarokkal, szlovákokkal, szovjetekkel, németekkel, franciákkal, romániaikkal és másokkal tartott fenn sokoldalú kapcsolatot. Beteg ember volt és mégis hallatta a szavát 1934 ben a košicei Állami Színház előtti antifasiszta tüntetésen, 1938- ban a kárpátaljai, valamint a kelet-szlovákiai dolgozók nagyszabású tömegmegmozdulásán és máshol. Müvei hatalmas fegyvert jelentettek az antifasiszta harcban. Újra és újra fellapozom a műveit. A Vigyázzó szemmel, a Kor parancs, a Vigyázzatok a strázsún ma is élő gondolatokat tartalmaz. Fábry Zoltán életműve a csehszlovákiai haladó kultúra becses öröksége is. Érdemes, idézni azokat a sorokat, amelyeket a Fegyver s vitéz ellen című könyvében olvashatunk: „Nem vagyunk sápítozó pacifisták, mi végbizonyosságot szuggerálunk, tettre ösztökélünk, és fegyver s vitéz ellen énekelve, fegyvert is igenlünk, de fegyverlürö fegyvert, igazsáBeszédes plasztikák BEMUTATÓ A MAJERNÍK GALÉRIÁBAN Mikuláš Palkó Közép-Szlová- kiának megkapó természeti szépségekben gazdag vidékén, s annak is egyik legvonzóbb, sajátos népművészetéről híres városában, Delván született 1941-ben. A bratislavai Képzőművészeti Főiskolán J. Kostka tanár formálta, irányította plasztikai készségét, segítette tehetsége kibontakozását. A fiatal szobrász járt a Szovjetunióban, tanulmányúton volt Párizsban és Velencében. A hazai tájjal nőtt össze testestől lelkestől. Egyénien átélt tájélményeit domborműveken fejezi ki. Ügy látszik, ez az Igazi műfaja. A szabálytalan alakú, hullámos felületű, lapos, vagy magas reliefek agyagból formáltak. S ez a képlékeny anyag magán viseli a mintázó kéz, a kezet mozdító indulatok nyomát. Kevés eszközzel dolgozik, s aránylag kis formában rögzíti realista ihletésű gondolatait és érzelmeit. Szobrászi látása festői látással párosul. Mély tónusú, lefogott árnyalatú színei fokozzák műveinek expresszivitását és hangsúlyozzák a közlés drámáját. Sok mindent elmond kis felületen. A formailag nehezen megragadható élményt is sikerült kifejeznie, sűrítve visszaadni gipszben, bronzban, az alumínium és réz együttesében, meg az epoxidban. Hetvenkettes évjelzésű munkáin természeti jelenségeket ragad meg. Az Olvadás fehér és sárga tónusaiból kibontakozik a föld meleg barnája, s az első gyönge csírák bátortalanul bújnak ki belőle. A Visszatérők, a Villásfarkú fecskék csa- potostól érkeznek a távolból meghitt régi otthonukba. Majd közeleg a Vihar, az Első gos harc igazolt eszközét, mert csak a vitézt levitézeltető ember keiében nyer a fegyver változtató és így forradalmi értelmet. Csak fegyver s vitéz utolsó barbarizmusát, a fasizmust likvidáló tettnek van értelme. Szó és fegyver itt egyértelmű: ai emberméltó földi lét igenlése. Hogy a bűn ne lehessen újra erény, hazuqság ne lehessen igazság, imperialista fegyver ne lehessen szociális értelem, hogy qyilkos virtus, vitéz, ha zsoldos vagy szolga, ne lehessen hős: szót kellett kérni. Hogy a fasizmus az első számú közellenség igazsága maradhasson, leleplezett hazugság: tanúbizonyságot kellett tenni. íme a bizonyíték: fegyver s vitéz ellen éneklek. Az kit írtam, nem mulatságból írtam. És nem magam, itt nem én beszélek. Hullák és némák, vakok és gyilkosok vádoló beszéde ez, akik szót kérnek, amikor gonosz indulatban, az utánam az özönvíz felelőtlenségével, az élet mai urai újra hullákká, némákká, vakokká és gyilkosokká züllesz- tik az embert. Vegyétek: ez a mi mondanivalónk. Ennyi a mi értelmünk és örökségünk! Fegyver s vitéz ellen éneklek... Add tovább!“ Ma is időszerű gondolatok. Ha Fábry Zoltán élne, minden bizonnyal hallatná szavát a chilei, a dél-afrikai és más tragikus eseményekkel kapcsolatban. Az antifasiszta író, harcos meghalt, de gondolatai számtalan tanulsággal szolgálnak, tettekre ösztönöznek. Ezért kell jobban ismernünk őt. Többet, sokkal többet kell tennünk azért, hogy Fábry Zoltánt a csehszlovákiai magyarok, továbbá a szlovák és a cseh, valamint a határainkon túli olvasók is jobban ismerjék. Fábry Zoltán mindazoké, akik szívükön viselik a béke ügyét és harcolnak érte ... VOJTECH CHOLEVA mennydörgés megremegteti a levegőt. A sűrű sörét felhőből súlyos cseppekben hull a földre a tavaszi eső. A kiegyensúlyozott kompozíciók finom részletei, a mintázott és bevésett elemek harmonikus egészet képeznek. Háborúellenes, tiltakozó munkáiban az emberért való tenni akarás szólal meg. Mondanivalóját humánum szövi át. Az 1944 őszét, a kort, amelyben a fasizmus vaspatája taposott végig országunkon, jelképi motívumokkal érzékelteti. Ám szimbólumai nem silányulnak allegóriává. A Háború légkörét fémesen csillogó, fenyegető szuronyhegyek sűrű tömegével, alattuk fájó könnyek, vagy vér- cseppek nyomával jeleníti meg. Fel a hegyekbe fegyveres partizánok vonulnak a havas lejtőn, az erdő fái alatt, hogy elhárítsák a fenyegető Veszedelmet. Majd a kegyeletet és hálát jelképező hosszú szárú, sötétpiros Rózsák nyílnak a Hősök sírján. Távolba néző szemmel emlékeztet Allende halálára. A sötétből vörösen fénylik elő a Hold sarlója, s megvilágítja a gyilkos támadás áldozataként, a magasból a mélybe lezuhanó holtra sebzett, tártszárnyú .madarat. De ismét visszatér a hazai röghöz. A Szántás a jelkép általánosító erejével utal az ember munkájával megváltoztatott természetre. Az ekevasak mélyen hasítanak bele az omlós, zsíros talajba, amely várja a belehulló magvakat. A mezőket rengő kalásztenger borítja később. S Aratás után az áldott Rög mellett puha fehér Szelet kenyér kínálja jó ízét az embernek. Néhány tus- és ceruzarajz szerepel a tárlaton: Paganini démoni temperamentummal szólaltatja meg hegedűjét. S a békésen úszó Hajöt villámgyors röptű sirályok követik. Egy-egy bronzérem, köztük a VII. Csehszlovák Univerziádé alkalmából készült is hozzájárul Mikuláš Palkó munkássága keresztmetszetének pontosabb jelzéséhez. BÁRKÄNY JENŐNÉ A muzsika namkörében Holnap kezdődnek a XII. Bratislavai Zenei Ünnepségek Szlovákia fővárosában minden évben a muzsika jegyében indul az ősz. Bratislava holnaptól ismét a zene áramkörébe kerül, a várost két héten keresztül átszövi és uralja a muzsika. Régebben a zenének nem tulajdonítottak „emberformáló“ jelentőséget, sőt a zenét nem is sorolták a „hatósugarú“ művészetek közé. Mi tudjuk, hogy a társadalomnak szüksége van zenére, mert a muzsika fejleszti, nemesíti az ízlést, s bizonyos értelemben egész gondolkodásmódunkat és jellemünket is formálja. Azelőtt Zenei Tavasz volt az évente ismétlődő fesztivál neve. Zenei Tavaszunk azonban az évek múlásával egyre szélesebb hullámokat vetett, míg végül átköltözött az őszi hónapokra és nemcsak névleg változott meg, valóban ünnepségekké fejlődött, formailag és tartalmilag egyaránt. A Bratislavai Zenei Ünnepségek első évfolyamával ígéretes nemzetközi fesztivál bontogatta szárnyát. „Csengő heteinket“ felívelő tendencia jellemezte és örvendetes megújulása ma már állandósult. A zenei ősz a Slov- koncert körültekintő rendezésében bizonyos nemes patinát kapott, erőteljes színnel gazdagítja fővárosunk őszi évadját és néhány évi ingadozás után jelentős kulturális eseménnyé fejlődött, ami szervesen hozzátartozik Bratislava kultúréleté- hez. A Zenei Ünnepségek XII. évfolyamát a Szlovák Kamarazenekar matinéja nyitja meg október 9-én a Prímáspalota tükörtermében ünnepélyes keretek között. A fesztivál zenei kínálata ebben az esztendőben is vonzó és változatos. Az első zenekari hangversenyen nagy múltú együttessel találkozunk. Carlo Maria Giulini a Bécsi Szimfonikusok élén Brahms műsort vezényel. Az értékes művészi hagyományok hűséges őrzője és továbbfejlesztője, a Cseh Filharmónia két estén át vendégszerepei. A prágai FOK két hangversenye ugyancsak érdekes zenei élményt ígér. Az Ünnepségek folyamán a bolgár Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarával is megismerkedhetünk. A hirdetett karmesterek neve — többek között Carlo Maria Giulini, Zdenék Košler, Václav Neumann, Miltiades Caridis — külön is biztosítja a zenekari estek magas színvonalát. A Teatro Comunale Bologna vendégszereplése is érdekes zenei csemegével kecsegtet. A szólisták között új nevek mellett régi ismerősökkel is találkozunk. A fiatal spanyol zongoraművész, Raľael Orozco művészete például már 1974-ben nagy visszhangot keltett a közönség körében. A kamarazene hívei is sok rendezvény között választhatnak. Josef Suk szonátadélutánja, a Vietnami zene estje, a klasszikus és modern japán zene. a Borodin kvartett, a Müncheni Kamarazenekar, a római Beethoven kvartett, a Prágai Kamaraszólisták, a Bratislavai Kamaratársulás, 'Žilinai Kamarazenekar, Operaáriák estje ... hosszú lista, érdekesnek ígérkező produkciók a Csehszlovák Rádió hangversenytermében, a Prímáspalotában és a Klarisz- száknál. Válogatott opera- és balettelőadásokkal Operaházunk is tevékenyen részt vesz a zeneiszínházi esemény-sorozatban. Csak két érdekesség a sok közül: a Moszkvai Kamara Opera Sosztakovics: „Az orr“ című alkotásával, a Wiener Volksoper Mozart operával látogat el hozzánk. Az Interpódium estjein fiatal művészek kapnak szereplési és ezzel egyben „bizonyítási“ lehetőséget, ami számukra felbecsülhetetlen segítséget jelent, mert bevezeti őket a nemzetközi hangversenyéletbe és a bontakozó tehetségeknek megköny- nyíti a pályakezdést. Zenefesztiválunk az előjelek szerint ebben az évijen is teljesíti a művészet küldetését, amit Robert Schumann így fogalmazott meg: „Küldjetek fényt az emberi szívek mélyére!“ HAVAS MÁRTA A 99dotffosőí6 Reggeltől úton voltunk, megszomjaztunk, s betértünk az út- széli vendéglőbe. Ennek köszönhetem, hogy egy fél óráig grófnak érezhettem magam. Leültünk az asztalhoz, a pincér máris jött, és letett elénk három pohár sört. Eszünk ágában sem volt sört inni, és ez lett a vesztünk. A pincér dühösen elvitte a poharakat, és aztán „elfeledkezett“ rólunk. Váltig szólítgattuk, integettünk, felénk sem nézett. Mikor minden próbálkozás kudarcot vallott, úgy véltük, megbeszéljük a dolgot a vendéglő vezetőjével. S ekkor léptetett elő gróffá a mindenható „közhangulat“. A pincér azzal védekezett, hogy mások is vannak a vendéglőben, és ciz ő szemében mindenki egyforma. Véleménye szerint csak az volt a bűne, hogy nem ugrott mindjárt. Ki tudja, mire jutottunk volna, ha nem szól közbe egy erőteljes, öblös hang: — Az istenit, mit szórakoznak itt. Ne tartsák fel a Karcsit, itt dolgozók vannak, nem grófok. Akinek nem tetszik, KULTURÁLIS HÍREK • Az Újvidéki Színház 1970 —1977-es műsortervében szerepel Ivan Ivanji „Lassalle“ című, a német munkásmozgalom kiemelkedő alakjával foglalko-. zó drámája, Csehov Cseresnyés- kertje, Szép Ernő Lila akáca és Molnár Ferenc Játék a kastélyban című vígjátéka. • A XIV—XVIII. századi orosz képzőművészet mintegy száz remekét mutatták be egy moszkvai kiállításon. Ezen a kiállításon első ízben gyűjtötték össze és mutatták be az észak-oroszországi írásos zsá- nerben készült festmények ritkaságszámba menő emlékeit. • Caligula római császár életéről forgat filmet Gore Vimenjen ki — vette védelmébe a pincért. Négy overallos férfi ült a sarokasztal körül, ahonnan a hang jött, előttük tucat söröskorsó. Látszott, hogy a társaság már jó ideje ül ott, s nem is akar egyhamar távozni. A pincér vérszemet kapott az önkéntes pártfogó szavaitól. — Na látják — mondta — nem ugrálhatok örökké. Rám- döglik a sör, és a tervet teljesíteni kell. Aztán elcsendesült a vihar. Mi megkaptuk, amit akartunk, grófoknak kijáró udvarias meghajlással. Később fizettünk. El- jövet megállított a nagyhangú „dolgozó“. Rövid eszmecsere után egész jól megértettük egymást. Megegyeztünk abban, hogy mifelénk mostanság kevés a valószínűsége annak, hogy grófok térjenek be a vendéglőbe. A végén meg azt is elismerte, hogy mi is dolgozók vagyunk. Csak tudnám, hogy mit keresett a vendéglőben — a legnagyobb munkaidőben. Csak nem gróf volt? PALÁGYI LAJOS dal forgatókönyve alapján Tin- to Brass olasz rendező. Caligulát Malcoim MacDovell alakítja, partnere Maria Schneider. • Németh László Gyász című regényét megjelentette a berlini Aufbau Verlag. A művet Henriette és Géza Engl fordította, az utószót Jörg Buschmann írta. • A Kreml katedrálisában befejezték a XVI. században festett ikonok restaurálását. • Űj irodalmi folyóirat indult az NSZK-ban „L 76“ címmel, Günther Grass, Heinrich Böll és Carola Stern szerkesztésében. A Kölnben megjelenő folyóirat első számát szeptember közepén, a frankfurti könyvvásár megnyitásakor kezdték árusítani. 1978. X. 8. Mikuláš Palkó: Fel a hegyekbe
