Új Szó, 1976. október (29. évfolyam, 234-259. szám)

1976-10-08 / 240. szám, péntek

Fábry Zoltán időszerűsége Kelet Szlovákia népe mérhe­tetlenül sokat szenvedett a második világháború alatt. Ezért érthető, hogy élénken reagál minden olyan megmoz­dulásra, amely a békét hiva­tott megerősíteni. Dolgozóink mély meggyőződésből támo­gatják a Szovjetunió és a töb­bi szocialista ország békepoli­tikáját, a leszerelésért és a bé­kés egymás mellett élés elvei­nek megvalósításáért vívott következetes harcát. Ennek a po­zitív megnyilvánulásnak egyik ékes példája az is, hogy Kelet- Szlovákia dolgozói szeptember végéig különböző munkahelye­ken több mint 500 ezren írták alá a stockholmi békefelhívást tá­mogató határozatokat. Az antikommunista és a mo­nopolista körök különböző mes­terkedései ellenére jelentősen szaporodik azoknak a száma, akik a helsinki konferencia szellemében aktív munkát vé­geznek a világbéke megszilár­dításáért. E nagy jelentőségű ideoló­giai, politikai és szociális harc közepette mély megbecsüléssel idézzük föl azoknak az emlé­két, akik tettel és tollal har­coltak a háború és a fasizmus ellen. Közéjük tartozott Fábry Zoltán is, akinek gondolatai ma is rendkívül időszerűek. Az európai formátumú antifa­siszta gondolkodó, író, kritikus, esztéta életműve halhatatlan. Néhány héttel ezelőtt fiatal írókat kalauzoltam Stószra. Megvallom, megdöbbentem, hogy Fábryról mennyire egyol­dalúak és hézagosak az isme­reteik. Fiatal barátaim szinte kizárólag csak kritikusnak tar­tották. Fábry Zoltán csehszlo­vákiai magyar gondolkodó volt, aki esztétikai, irodalomkritikai, politikai, szociális kérdésekről egyaránt éleslátóan, világosan vallott. Sokoldalú volt: sajátos hazai magyar problémákról és világméretű politikai gondok­ról ugyanúgy hallatta szavát. Többet kellene foglalkoz­nunk Fábry Zoltánnal, halha­tatlan életművével. Európában elsők között mutatott rá, hogy hova vezet a fasizmus gátat, megállást nem ismerő ideoló­giája, terjeszkedése. Július Fu­čík, Bedfich Václavek, Edo Urx, Laco Novomeský, Vlado Cle- mentis és más kommunista al­kotó harcostársa volt. Tehetsé­gét, minden erejét a fasisztael­lenes harcnak szentelte. Oj mű­fajt fedezett föl, amelynek ne­ve: antífasizmus. Betegsége, amely az I. vi­lágháború kegyetlen öröksége­ként nehezítette életét, meg­akadályozta, hogy huzamosabb időre elhagyja stoszi lakhelyét. De hatalmas fegyverét, a tol­lat egészen haláláig nem ütöt­te ki a kezéből. Fábry Zoltán a sótszi magányát erős őrhely- lyé, harci színtérré alakította át. Szenvedélyes szavakkal őrizte, féltette a békét, éles­látóan kérlelhetetlen őszinte­séggel leplezte le a gyilkos fasizmust. Európa haladó szel­lemű gondolkodóival, magya­rokkal, szlovákokkal, szovje­tekkel, németekkel, franciák­kal, romániaikkal és mások­kal tartott fenn sokoldalú kap­csolatot. Beteg ember volt és mégis hallatta a szavát 1934 ben a košicei Állami Színház előtti antifasiszta tüntetésen, 1938- ban a kárpátaljai, valamint a kelet-szlovákiai dolgozók nagy­szabású tömegmegmozdulásán és máshol. Müvei hatalmas fegyvert jelentettek az antifa­siszta harcban. Újra és újra fellapozom a műveit. A Vigyázzó szemmel, a Kor parancs, a Vigyázzatok a strázsún ma is élő gondolato­kat tartalmaz. Fábry Zoltán életműve a csehszlovákiai ha­ladó kultúra becses öröksége is. Érdemes, idézni azokat a sorokat, amelyeket a Fegyver s vitéz ellen című könyvében olvashatunk: „Nem vagyunk sápítozó paci­fisták, mi végbizonyosságot szuggerálunk, tettre ösztöké­lünk, és fegyver s vitéz ellen énekelve, fegyvert is igenlünk, de fegyverlürö fegyvert, igazsá­Beszédes plasztikák BEMUTATÓ A MAJERNÍK GALÉRIÁBAN Mikuláš Palkó Közép-Szlová- kiának megkapó természeti szépségekben gazdag vidékén, s annak is egyik legvonzóbb, sajátos népművészetéről híres városában, Delván született 1941-ben. A bratislavai Képző­művészeti Főiskolán J. Kostka tanár formálta, irányította plasztikai készségét, segítette tehetsége kibontakozását. A fiatal szobrász járt a Szovjetunióban, tanulmányúton volt Párizsban és Velencében. A hazai tájjal nőtt össze tes­testől lelkestől. Egyénien át­élt tájélményeit domborműve­ken fejezi ki. Ügy látszik, ez az Igazi műfaja. A szabályta­lan alakú, hullámos felületű, lapos, vagy magas reliefek agyagból formáltak. S ez a kép­lékeny anyag magán viseli a mintázó kéz, a kezet mozdító indulatok nyomát. Kevés esz­közzel dolgozik, s aránylag kis formában rögzíti realista ihle­tésű gondolatait és érzelmeit. Szobrászi látása festői látással párosul. Mély tónusú, lefogott árnyalatú színei fokozzák mű­veinek expresszivitását és hangsúlyozzák a közlés drámá­ját. Sok mindent elmond kis fe­lületen. A formailag nehezen megragadható élményt is sike­rült kifejeznie, sűrítve vissza­adni gipszben, bronzban, az alumínium és réz együttesében, meg az epoxidban. Hetvenkettes évjelzésű mun­káin természeti jelenségeket ragad meg. Az Olvadás fehér és sárga tónusaiból kibontako­zik a föld meleg barnája, s az első gyönge csírák bátortalanul bújnak ki belőle. A Visszaté­rők, a Villásfarkú fecskék csa- potostól érkeznek a távolból meghitt régi otthonukba. Majd közeleg a Vihar, az Első gos harc igazolt eszközét, mert csak a vitézt levitézeltető em­ber keiében nyer a fegyver változtató és így forradalmi értelmet. Csak fegyver s vitéz utolsó barbarizmusát, a fasiz­must likvidáló tettnek van ér­telme. Szó és fegyver itt egy­értelmű: ai emberméltó földi lét igenlése. Hogy a bűn ne lehessen újra erény, hazuqság ne lehessen igazság, imperia­lista fegyver ne lehessen szo­ciális értelem, hogy qyilkos virtus, vitéz, ha zsoldos vagy szolga, ne lehessen hős: szót kellett kérni. Hogy a fasizmus az első számú közellenség igaz­sága maradhasson, leleplezett hazugság: tanúbizonyságot kel­lett tenni. íme a bizonyíték: fegyver s vitéz ellen éneklek. Az kit írtam, nem mulatság­ból írtam. És nem magam, itt nem én beszélek. Hullák és némák, vakok és gyilkosok vá­doló beszéde ez, akik szót kér­nek, amikor gonosz indulatban, az utánam az özönvíz felelőt­lenségével, az élet mai urai újra hullákká, némákká, va­kokká és gyilkosokká züllesz- tik az embert. Vegyétek: ez a mi mondani­valónk. Ennyi a mi értelmünk és örökségünk! Fegyver s vitéz ellen ének­lek... Add tovább!“ Ma is időszerű gondolatok. Ha Fábry Zoltán élne, minden bizonnyal hallatná szavát a chilei, a dél-afrikai és más tragikus eseményekkel kapcso­latban. Az antifasiszta író, har­cos meghalt, de gondolatai számtalan tanulsággal szolgál­nak, tettekre ösztönöznek. Ezért kell jobban ismernünk őt. Többet, sokkal többet kell tennünk azért, hogy Fábry Zol­tánt a csehszlovákiai magya­rok, továbbá a szlovák és a cseh, valamint a határainkon túli olvasók is jobban ismer­jék. Fábry Zoltán mindazoké, akik szívükön viselik a béke ügyét és harcolnak érte ... VOJTECH CHOLEVA mennydörgés megremegteti a levegőt. A sűrű sörét felhőből súlyos cseppekben hull a föld­re a tavaszi eső. A kiegyensú­lyozott kompozíciók finom részletei, a mintázott és bevé­sett elemek harmonikus egé­szet képeznek. Háborúellenes, tiltakozó mun­káiban az emberért való tenni akarás szólal meg. Mondani­valóját humánum szövi át. Az 1944 őszét, a kort, amelyben a fasizmus vaspatája taposott végig országunkon, jelképi mo­tívumokkal érzékelteti. Ám szimbólumai nem silányulnak allegóriává. A Háború légkörét fémesen csillogó, fenyegető szuronyhegyek sűrű tömegével, alattuk fájó könnyek, vagy vér- cseppek nyomával jeleníti meg. Fel a hegyekbe fegyveres partizánok vonulnak a havas lejtőn, az erdő fái alatt, hogy elhárítsák a fenyegető Vesze­delmet. Majd a kegyeletet és hálát jelképező hosszú szárú, sötétpiros Rózsák nyílnak a Hősök sírján. Távolba néző szemmel emlé­keztet Allende halálára. A sö­tétből vörösen fénylik elő a Hold sarlója, s megvilágítja a gyilkos támadás áldozataként, a magasból a mélybe lezuhanó holtra sebzett, tártszárnyú .ma­darat. De ismét visszatér a hazai röghöz. A Szántás a jelkép ál­talánosító erejével utal az em­ber munkájával megváltoztatott természetre. Az ekevasak mé­lyen hasítanak bele az omlós, zsíros talajba, amely várja a belehulló magvakat. A mező­ket rengő kalásztenger borít­ja később. S Aratás után az áldott Rög mellett puha fehér Szelet kenyér kínálja jó ízét az embernek. Néhány tus- és ceruzarajz szerepel a tárlaton: Paganini démoni temperamentummal szólaltatja meg hegedűjét. S a békésen úszó Hajöt villámgyors röptű sirályok követik. Egy-egy bronzérem, köztük a VII. Cseh­szlovák Univerziádé alkalmából készült is hozzájárul Mikuláš Palkó munkássága keresztmet­szetének pontosabb jelzéséhez. BÁRKÄNY JENŐNÉ A muzsika namkörében Holnap kezdődnek a XII. Bratislavai Zenei Ünnepségek Szlovákia fővárosában min­den évben a muzsika jegyében indul az ősz. Bratislava holnap­tól ismét a zene áramkörébe kerül, a várost két héten ke­resztül átszövi és uralja a mu­zsika. Régebben a zenének nem tu­lajdonítottak „emberformáló“ jelentőséget, sőt a zenét nem is sorolták a „hatósugarú“ mű­vészetek közé. Mi tudjuk, hogy a társadalomnak szüksége van zenére, mert a muzsika fej­leszti, nemesíti az ízlést, s bi­zonyos értelemben egész gon­dolkodásmódunkat és jellemün­ket is formálja. Azelőtt Zenei Tavasz volt az évente ismétlődő fesztivál neve. Zenei Tavaszunk azonban az évek múlásával egyre széle­sebb hullámokat vetett, míg vé­gül átköltözött az őszi hóna­pokra és nemcsak névleg vál­tozott meg, valóban ünnepsé­gekké fejlődött, formailag és tartalmilag egyaránt. A Bratis­lavai Zenei Ünnepségek első évfolyamával ígéretes nemzet­közi fesztivál bontogatta szár­nyát. „Csengő heteinket“ fel­ívelő tendencia jellemezte és örvendetes megújulása ma már állandósult. A zenei ősz a Slov- koncert körültekintő rendezé­sében bizonyos nemes patinát kapott, erőteljes színnel gazda­gítja fővárosunk őszi évadját és néhány évi ingadozás után jelentős kulturális eseménnyé fejlődött, ami szervesen hozzá­tartozik Bratislava kultúréleté- hez. A Zenei Ünnepségek XII. év­folyamát a Szlovák Kamaraze­nekar matinéja nyitja meg ok­tóber 9-én a Prímáspalota tü­körtermében ünnepélyes kere­tek között. A fesztivál zenei kínálata eb­ben az esztendőben is vonzó és változatos. Az első zenekari hangversenyen nagy múltú együttessel találkozunk. Carlo Maria Giulini a Bécsi Szimfo­nikusok élén Brahms műsort vezényel. Az értékes művészi hagyományok hűséges őrzője és továbbfejlesztője, a Cseh Fil­harmónia két estén át vendég­szerepei. A prágai FOK két hangversenye ugyancsak érde­kes zenei élményt ígér. Az Ün­nepségek folyamán a bolgár Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarával is megismerked­hetünk. A hirdetett karmeste­rek neve — többek között Car­lo Maria Giulini, Zdenék Koš­ler, Václav Neumann, Miltiades Caridis — külön is biztosítja a zenekari estek magas színvona­lát. A Teatro Comunale Bologna vendégszereplése is érdekes zenei csemegével kecsegtet. A szólisták között új nevek mel­lett régi ismerősökkel is talál­kozunk. A fiatal spanyol zon­goraművész, Raľael Orozco mű­vészete például már 1974-ben nagy visszhangot keltett a kö­zönség körében. A kamarazene hívei is sok rendezvény között választhat­nak. Josef Suk szonátadélután­ja, a Vietnami zene estje, a klasszikus és modern japán ze­ne. a Borodin kvartett, a Mün­cheni Kamarazenekar, a római Beethoven kvartett, a Prágai Kamaraszólisták, a Bratislavai Kamaratársulás, 'Žilinai Kama­razenekar, Operaáriák estje ... hosszú lista, érdekesnek ígérke­ző produkciók a Csehszlovák Rádió hangversenytermében, a Prímáspalotában és a Klarisz- száknál. Válogatott opera- és balett­előadásokkal Operaházunk is tevékenyen részt vesz a zenei­színházi esemény-sorozatban. Csak két érdekesség a sok kö­zül: a Moszkvai Kamara Opera Sosztakovics: „Az orr“ című al­kotásával, a Wiener Volksoper Mozart operával látogat el hoz­zánk. Az Interpódium estjein fiatal művészek kapnak szereplési és ezzel egyben „bizonyítási“ le­hetőséget, ami számukra fel­becsülhetetlen segítséget jelent, mert bevezeti őket a nemzetkö­zi hangversenyéletbe és a bonta­kozó tehetségeknek megköny- nyíti a pályakezdést. Zenefesztiválunk az előjelek szerint ebben az évijen is telje­síti a művészet küldetését, amit Robert Schumann így fogalma­zott meg: „Küldjetek fényt az emberi szívek mélyére!“ HAVAS MÁRTA A 99dotffosőí6 Reggeltől úton voltunk, meg­szomjaztunk, s betértünk az út- széli vendéglőbe. Ennek kö­szönhetem, hogy egy fél óráig grófnak érezhettem magam. Leültünk az asztalhoz, a pin­cér máris jött, és letett elénk három pohár sört. Eszünk ágá­ban sem volt sört inni, és ez lett a vesztünk. A pincér dühö­sen elvitte a poharakat, és aztán „elfeledkezett“ rólunk. Váltig szólítgattuk, integettünk, felénk sem nézett. Mikor minden próbálkozás kudarcot vallott, úgy véltük, megbeszéljük a dolgot a ven­déglő vezetőjével. S ekkor lép­tetett elő gróffá a mindenható „közhangulat“. A pincér azzal védekezett, hogy mások is vannak a ven­déglőben, és ciz ő szemében mindenki egyforma. Vélemé­nye szerint csak az volt a bű­ne, hogy nem ugrott mindjárt. Ki tudja, mire jutottunk vol­na, ha nem szól közbe egy erőteljes, öblös hang: — Az istenit, mit szórakoz­nak itt. Ne tartsák fel a Kar­csit, itt dolgozók vannak, nem grófok. Akinek nem tetszik, KULTURÁLIS HÍREK • Az Újvidéki Színház 1970 —1977-es műsortervében szere­pel Ivan Ivanji „Lassalle“ cí­mű, a német munkásmozgalom kiemelkedő alakjával foglalko-. zó drámája, Csehov Cseresnyés- kertje, Szép Ernő Lila akáca és Molnár Ferenc Játék a kas­télyban című vígjátéka. • A XIV—XVIII. századi orosz képzőművészet mintegy száz remekét mutatták be egy moszkvai kiállításon. Ezen a kiállításon első ízben gyűjtöt­ték össze és mutatták be az észak-oroszországi írásos zsá- nerben készült festmények rit­kaságszámba menő emlékeit. • Caligula római császár életéről forgat filmet Gore Vi­menjen ki — vette védelmébe a pincért. Négy overallos férfi ült a sarokasztal körül, ahonnan a hang jött, előttük tucat sörös­korsó. Látszott, hogy a társa­ság már jó ideje ül ott, s nem is akar egyhamar távozni. A pincér vérszemet kapott az önkéntes pártfogó szavaitól. — Na látják — mondta — nem ugrálhatok örökké. Rám- döglik a sör, és a tervet telje­síteni kell. Aztán elcsendesült a vihar. Mi megkaptuk, amit akartunk, grófoknak kijáró udvarias meg­hajlással. Később fizettünk. El- jövet megállított a nagyhangú „dolgozó“. Rövid eszmecsere után egész jól megértettük egymást. Megegyeztünk abban, hogy mifelénk mostanság kevés a valószínűsége annak, hogy grófok térjenek be a vendég­lőbe. A végén meg azt is elis­merte, hogy mi is dolgozók va­gyunk. Csak tudnám, hogy mit kere­sett a vendéglőben — a leg­nagyobb munkaidőben. Csak nem gróf volt? PALÁGYI LAJOS dal forgatókönyve alapján Tin- to Brass olasz rendező. Caligu­lát Malcoim MacDovell alakít­ja, partnere Maria Schneider. • Németh László Gyász cí­mű regényét megjelentette a berlini Aufbau Verlag. A művet Henriette és Géza Engl fordí­totta, az utószót Jörg Busch­mann írta. • A Kreml katedrálisában befejezték a XVI. században festett ikonok restaurálását. • Űj irodalmi folyóirat in­dult az NSZK-ban „L 76“ cím­mel, Günther Grass, Heinrich Böll és Carola Stern szerkeszté­sében. A Kölnben megjelenő fo­lyóirat első számát szeptember közepén, a frankfurti könyvvá­sár megnyitásakor kezdték áru­sítani. 1978. X. 8. Mikuláš Palkó: Fel a hegyekbe

Next

/
Thumbnails
Contents