Új Szó, 1976. október (29. évfolyam, 234-259. szám)

1976-10-08 / 240. szám, péntek

Katonai hatalomátvétel Thaiföldön

Antikommunista jelszóval tervezett puccs # Bezárták a tanintézeteket # Kormány helyett „közigazgatási reformtanács"

ANGOLAI PÁRT- ÍS ÁLLAMI KÜLDÖTTSÉG MOSZKVÁBAN

Tokió — Thaiföldön ismét bezárult a kör. Nem egészen három évvel az 1972 októberi diákfelkelés után, amikor megdöntötték a katonai diktatúrát, szerdán ismét a hadsereg vette kezébe a hatalmat. Egyelőre nem világos, kik írták meg a katonai diktatúra visszaállításának forgatókönyvét. Az események azonban önmagukért beszélnek Széni Pramodzs volt miniszterelnök, engedve a katonai és a polgári jobboldal nyomásának beleegyezését adta ahhoz, hogy Thanom Kitti- kacsom marsall, egykori diktátor „egyszerű szerzetesként“ visszatérjen az országba.

Az első pillanattól kezdve várható volt, hogy a buddhista szerzetessé átvedlett marsall jelenléte felborítja majd az amúgyis bizonytalan belpolitikai egyensúlyt. A haladó politikájáról ismert thaiföldi Országos Diákközpont, amely döntő szerepet játszott a katonai diktatúra megdöntésében, békés tömeggyűlésen követelte a kormánytól, távolítsa el az országból az egykori diktátort, akinek hívei régóta készülnek a hatalom visszahódítására. A kormány azonban gyakorlatilag tétlenül figyelte az eseményeket. Egyetlen határozott cselekedete az volt, amikor ezer rohamrendőrt vezényelt az bangkoki Thammasat egyetem épületében ülősztrájkot folytató diákok ellen. A rendőrség, többezer szélsőséges jobboldali elem támogatásával megrohamozta az egyetemet. A véres akció következtében meghalt harmincöt ember, száznyolcva- nan megsebesültek és letartóztattak csaknem másfélezer diákot, köztük az Országos Diákközpont egész vezetőségét.

A haladó diákok elleni fegyveres támadással egyidejűleg a rendőrség és a hadsereg vezetői által támogatott ultrajobboldali szervezetek többtízezres tüntetésen követelték, hogy Széni Pramodzs miniszterelnök azonnal távolítsa el kormányából a „kommunista elemeket“.

A hatórás dráma befejező aktusa megfigyelők szerint nyilvánvaló volt: Szangad Csa- laviu admirális vezetésével katonai junta vette kezébe a hatalmat. A tudatosan kiprovokált és tervszerűen végrehajtott puccsra pár nappal azt követően került sor, hogy a thaiföldi szakszervezetek bejelentették, általános sztrájkot indítanak Thanom Kittikacsorn eltávolításának kikényszerítése érdekében.

Azt, hogy nem váratlan válságról volt szó, meggyőzően bizonyítja az AP amerikai hír- ügynökség szeptember 14-1 kommentárja, amely a thaiföldi belpolitikai helyzetet jellemezve kifejtette, sokan egy mondabeli hősre várnak, aki megjelenik fehér lován, hogy kivezesse az országot a zűrzavarból. A társadalom egy jelentős hányada azt sem bánja, ha ez a hős katonai egyenruhát visel. S íme, a „hős“ megjelent és tengerésztiszti egyenruhában. Az pedig, hogy merre kívánja vezetni a sok vihart és megpróbáltatást látott országot, aligha kétséges, ha figyelembe vesszük, hogy az új katonai junta vezetője közismert kommunista-ellenességéről ós amerikai orientációjáról — mutatnak rá megfigyelők.

A nyugati hírügynökségek csütörtök reggeli jelentéséből kitűnik, hogy a Szangad Csala- viu tengernagy vezette thaiföldi „nemzeti reformtanács“, amely szerdán magához ragadta a hatalmat, gyors intézkedésekkel igyekszik megszilárdítani az új katonai hatóságok pozícióját.

Az UPl amerikai hírügynökség jelentette, hogy Bangkok stratégiai fontosságú pontjain harckocsik sorakoztak fel, a parlament kihalt épületeivel szemben katonák bunkereket építenek.

Csütörtökön betiltották az összes bangkoki napilap utcai

árusítását. Az állami és magánkézben lévő rádióadókat utasították, hogy csak a hivatalos thaiföldi rádió programját sugározzák.

Szangad Csalaviu tengernagy, a „nemzeti reformtanács“ vezetője már szerdán közölte, hogy az ország új vezető testületté a fegyveres erők magasrangú tisztjeiből áll. Ám 15 órával az államcsíny végrehajtása után a testületnek mindössze három tagját „nevezték ki“. Ezek: Szangad Csalaviu

tengernagy, a megdöntött Széni Pramodzs kormány hadügyminisztere, aki a múlt hétig a thaiföldi fegyveres erők legfelsőbb parancsnokának tisztét töltötte be; Kamol De fát unka marsall, a légierő főparancsnoka, aki az egész ország biztonságáért felelős; Szermana Nakorn tábornok, hadseregparancsnok, Bangkok új biztonsági főnöke.

Az Af P jólértesült körökre hivatkozva azt jelentette, hogy szerdán éjjel letartóztatták Vuey Ungpakort, a bangkoki Thammaszat egyelem rektorát, nemzetközi hírű közgazdászt.

A Reuter iroda felhívta a figyelmet arra, hogy semmi hír sincs arról az ezerhétszáz egyetemi hallgatóról, akiket szerdán reggel tartóztattak le a Thammaszat-egyetem területén lezajlott véres összecsapásokban.

A thaiföldi tanintézetekben további intézkedésig szünetel az oktatás, Bangkokban éjféltől reggel öt óráig kijárási tilalom van.

A TASZSZ A THAIFÖLDI ESEMÉNYEKRŐL

New York — A TASZSZ szovjet hírügynökség csütörtöki jelentésében ismerteti a thaiföldi katonai puccs után kialakult helyzetet, s a legújabb intézkedésekről szólva közli, hogy Széni Pramodzsot, a megdöntött kormány miniszterelnökét a biztonsági erők tartják fogva.

Szangad Csalaviu tengernagy, a puccsot vezető hadügyminiszter — mint az Associated Press jelenti — szerdai rádióbeszédé- ben a megdöntött kormányt azzal vádolta, hogy képtelen volt Thaiföldön „feltartóztatni a kommunizmust“. A hírügynökség szavai szerint az államcsíny Thaiföldön véget vetett ,,a demokráciával való kísérletezésnek“.

Az Amerika-barát katonai diktatúrát megdöntő 1973. októberi fordulat óta eltelt három esztendő alatt egymást követő kormányok megpróbálták stabilizálni az ország politikai és gazdasági helyzetét, kidolgozni független külpolitikai vonalát. Az utóbbi időben érezhetővé vált Thaiföld törekvése az el nem kötelezettségre, a szomszédos országokkal fenntartott kapcsolatok normalizálására, függetlenül azok társadalmi és politikai berendezkedésétől. Ugyanakkor az akciók az alapvető gazdasági és társadalmi kérdésekre vonatkozó kormánydöntések határozatlansága elégedetlenséget szült a tömegekben, s ezt a jobboldali és katonai körök sietlek kihasználni.

Mint egy katonai képviselő a bangkoki lapok tudósítóival közölte, a hatalomátvétel után létrehozott „közigazgatási reformtanács“ az új kormány megalakításáig tevékenykedik.

Moszkva — Agostinho Neto, az Angolai Népi Köztársaság és az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom (MPLA) elnöke pártós állami delegáció élén tegnap hivatalos látogatásra Moszkvába érkezeit. Az angolai államfő a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága. a Szovjet Legfelsőbb Tanács Elnöksége és a szovjet kormány meghívásának tesz eleget.

A szovjet és angolai zászlókkal feldíszített repülőtéren a vendégeket Nyikolaj Podgornij, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagja, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke és más magas rangú személyiségek fogadták. A két ország állami himnuszának elhangzása után Agostinho Neto fogadta a tiszteletére felsorakozott diszszá- zad parancsnokának jelentését, majd kíséretével együtt szállására hajtatott.

A szovjet főváros utcáin az angolai népet, az MPLA-t, a szovjet és angolai nép barátságát és együttműködését éltető orosz és portugál nyelvű feliratok köszöntötték a vendégeket.

A NYUGTALAN SPANYOLORSZÁG

Madrid — San Sebastian városában szerdán este újabb lövöldözésre került sor baszk nacionalisták, jobboldali szélsőségesek és a rendőrség között. Több ember megsebesült.

Mint jelentettük, a hét elején San Sebastianban merénylet áldozata lelt Juan Maria de Ara- luce, a spanyol koronatanács tagja, valamint a kíséretéhez tartozó négy személy. A merényletet a szélsőjobboldal kormányellenes támadásokra használja fel. A jobboldaliak Madridban korábban egy tüntetésen felforgatással és a Franco alapította rezsim elárulásával vádolták Suarez kormányát. A „Polgárháborús Veteránok Szövetsége“ nyilatkozatában azt állítja, hogy a nyugtalanságot a kormány demokratizálási törekvései váltották ki.

Egyes jobboldali körök a

EDWARD GIEREK, a LEMP KB első titkára Nicolae Ceau- sescu, az RKP főtitkára, román államfő meghívására Romániába utazott.

[ÜANNISZ HRISZTOFIDESZ

ciprusi külügyminiszter New Yorkban találkozott Henry Kissinger amerikai külügyminiszterrel. A tárgyaláson Kissinger kifejtette, hogy szükségesnek tartja a ciprusi görög és török közösség közötti tárgyalások újraíelvételét.

MAKARIOSZ elnök döntése értelmében felújítják a Ciprusi Nemzeti Tanács munkáját. Az

1975-ben megalakított szervezet ez év áprilisában Glavkosz

kormány lemondását és katonai hatalomátvételt követelnek. Az El Pais című madridi lap a kormány átalakításának lehetőségéről ír.

Jose Luis Zamamllo képviselő a parlamentben ismertette a kormány nyilatkozatát, amely hangoztatja, hogy a kormány „nem esik bele a csapdába“, s nem hevíti a politikai légkört szükségállapot kihirdetésével.

Marcelino Oreja Aguirre spanyol külügyminiszter magához kérette Franciaország madridi nagykövetét és határozottan tiltakozott amiatt, hogy Franciaország déli részén három álarcos baszk nacionalista sajtóértekezleten ismertette a San Sebastian-1 merényletet. A spanyol kormány jegyzéke szerint az ilyen tevékenység „a nemzetközi jog elemi normáinak megsértése4'.

Kleridesz lemondása után szüntette be tevékenységét.

ROY JENKINS brit munkáspárti volt államminiszter, az Európai Közösségek Brüsszeli Bizottságának jövendő elnöke (a Közös Piac jövendő „vezér- igazgatója“), miután néhány napig megbeszéléseket folytatott Rómában a pártok és a kormány vezetőivel, elutazott az olasz fővárosból.

A FINN KP Központi Bizottságának Politikai Bizottsága ülést tartott, amelyen áttekintette a dolgozók jövedelmének növeléséért folyó harc kérdéseit, s kijelölte azokat a konkrét intézkedéseket, amelyeket a munkanélküliség csökkentése érdekében meg kell valósítani az országban.

A fejlődési világkonferencia elé

A béke és a haladás elválaszthatatlan

1978

X. 8.

M

a, október 8-án ül össze Budapesten a fejlődési világkonferencia, hogy egynapos tanácskozáson megvitassa és meghatározza a nemzetközi békemozgalom feladatait a fejlődő országok népei helyzetének javítása érdekében. A konferencia témája: A békeerők

szerepe a fejlődésért vívott együttes harcban. A nagy jelentőségű tanácskozásra 400 külföldi és 200 magyar küldöttet várnak, részt vesz rajta Ro- mesh Chandra, a Béke-világta- nács főtitkára is.

A Béke-világtanács történetében első ízben kerül sor olyan nemzetközi békemozgalmi tanácskozásra, amely átfogóan és részletesen elemzi a béke és a haladás összefüggéseit, kidolgozza a békemozgalom feladatait, akcióit a fejlődő országok küzdelmének támogatására. A nemzetközi békemozgalom pontosan felismerte, hogy a békeharc elválaszthatatlan a gazdasági függetlenség kivívásáért, a nyomor és éhezés ellen folytatott küzdelemtől. Bebizonyosodott, hogy a béke elképzelhetetlen az elmaradott országok fejlődése nélkül, az elmaradottság „konzerválása“ pedig súlyos konflikutások forrásává válhat és végeredményben veszélyezteti a világbékét.

A nyomor, elmaradottság és ennek okozója, a gazdasági függőség elleni harc kulcskérdése annak elismerése, hogy minden

országnak joga van rendelkezni természeti kincsei felett. A fejlődő országok elsődleges fontosságot tulajdonítanak ennek az elvnek. Az el nem kötelezett országok állam- és kormányfőinek tanácskozásai, a külügyminiszterek limai tanácskozása és az UNCTAD 4. ülésszaka kifejezésre juttatták a gyarmati sorból felszabadult országoknak azt a szilárd eltökéltségét, hogy véget vetnek a természeti kincseik imperialista és multinacionális részvénytársaságok általi szégyenletes kiaknázásának. A nemzetközi enyhülés elválaszthatatlan része és előfeltétele a gazdasági együttműködés az egyenlőség és a kölcsönös előnyök alapján. Az imperializmus azonban a fejlődő országokkal szemben az egyenlőtlenség, a diktátum és a megkülönböztetés gazdaságpolitikáját alkalmazza. E diktátum elleni harc a béke alapvető tényezőinek megerősítéséi szolgálja.

A világkonferenciát előkészítő négy bizottság felette nyomós adatokkal és érvekkel támasztja alá a békeharc és a haladásért folytatott küzdelem elvá- laszthataHanságénak szükségességét. Megállapították többek között, hogy 1945 óta a pusztító és véres háborúk úgyszólván kizárólag a fejlődő államokat sújtották. Ma a világon mintegy 300 milliárd dollárt költenek fegyverkezésre. A harmadik világnak nyújtott évi támogatás 12 milliárd dollárt tesz ki, tehát a világ 20—25- ször többet költ fegyverkezésre, mint a fejlődő országok megsegítésére. Ezenfelül a fejlett kapitalista országok által nyújtott segítség csak az idegen tőke támogatására szolgál, és így a természeti kincsek kiaknázásából eredő haszon kiáramlását segíti elő. Ennek következménye, hogy például 1973 és 1975 között a multinacionális vállalatok több mint 23 milliárd dollárt vittek ki a fejlődő országokból mint nettó nyereséget. Nem teljes adatok szerint az USA nemzetközi részvény- társaságainak 25 000 leányválla- ta van külföldön, a nyugat-európai és japán társaságok száma pedig meghaladja a 30 000-t. Ezek a formálisan önálló vállalatok a valóságban 400—500 mammutvállalat részét képezik és érdekeit szolgálják.

Kiszámították, hogy a fejlett ipari országok évi katonai kiadásainak összege megfelel az összes fejlődő ország évi nemzeti jövedelmének. A katonai kutatásra költött évi kiadások a négyszeresét teszik ki annak az összegnek, amit a világon orvostudományi kutatások céljaira költenek. Ezzel kapcsolatban jelentős kezdeményezés a Szovjetunió ENSZ-ben előterjesztett javaslata, amely szerint a Biztonsági Tanács állandó tagjai csökkentsék 10 százalékkal katonai költségvetésüket és az így megtakarított összeg egy részét fordítsák a fejlődő államok támogatására.

A gyarmati uralom öröksége és a neokolonialista kizsákmányolás nagy akadályt gördít a fejlődő országok gazdasági fel- emelkedése elé. Tovább nyílik az ún. „olló“, amely a fejlett és fejlődő országok közti gazdasági szakadék mélyítését jelképezi. A tőkés államokban az egy főre jutó átlagos jövedelem 2000-ról 4000 dollárra növekedett, a fejlődő országokban viszont csak 175-ről 300 dollárra. Ezt a fejlődést nem csupán a sokat emlegetett „akce- leráció“ okozza, miszerint a fejlettebb technikával rendelkező országok szükségszerűen nagyobb gyorsulással fejlődnek, hanem főleg az rontja a helyzetet, hogy a neokolonializmus egyenlőtlen cserefeltételeket kényszerít ki a fejlődő országokkal folytatott kereskedelemben.

Az imperializmus fegyvertára a gazdasági harc terén is újabb „fegyvernemekkel“ bővül. Az imperialista zsarolás és elnyomás legújabban alkalmazott eszköze az „éheztetés fegyvere“. Az élelmiszerek nemzetközi elosztásának manipuláció- járói van itt szó, amikor az élelmiszerszáliitmányokat azoktól az országoktól vonják meg, amelyek nem hajlandók elfogadni az imperialista monopóliumok feltételeit. A katasztrofális élelmiszerhelyzet és az éhínség veszélye behozatalra kényszerít számos fejlődő országot s a szükséghelyzettel való embertelen visszaélést az iilperializmus a zsarolás eszközévé próbálja tenni.

A budapesti tanácskozás előkészítése során elemezték azt a kérdést is, milyen társadalmi és politikai fejlődés segítheti elő a legcélszerűbben az elmaradott országok helyzetének javítását. A nemzetközi munkaügyi szervezet adatai szerint 1975-ben Ázsia, Afrika, és Lutin-Amerika országaiban több mint 280 millió ember volt munka nélkül, vagy szükségmunkát volt kénytelen vállalni. A munkanélküliek száma ezekben az országokban a munkaképes lakosság 30 százalékát teszi ki. Ahhoz, hogy a fejlődő országok kivívhassák az egyenlőséget a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban, feltétlenül szükséges az elavult mezőgazdasági struktúra megváltoztatása, és az iparosítás megvalósítása. E tényezők a gazdasági függőség felszámolását célozzák, s így egyben a nemzetközi kapcsolatok normalizálásának, tehát az enyhülés folyamatának tényezői is lettek.

Az egyenlő kapcsolatok kiharcolásának jelentős eszköze az állami ellenőrzés fokozása az iparban és a gazdasági irányításban. A multinacionális társaságok államosítása és állami ellenőrzése kényszerítheti e vállalatokat, hogy tevékenységükben a fejlődő ország nemzeti érdekeit is figyelembe vegyék. Az elemzések megállapítják, hogy a magánszektor a fejlődő országokban képtelen megoldani a gazdasági és a társadalmi haladás sürgető problé(Folytatás a 4. oldalonJ