Új Szó, 1976. október (29. évfolyam, 234-259. szám)

1976-10-05 / 237. szám, kedd

Választási tanácsadó központ kezdte meg működését a prágai Le­nin Múzeumban. A tanácsadó szolgálatot a Károly Egyetem Jog­tudományi Kara rendezi. A képen: Antonín Sýkora (baloldalon), a SZISZ prágai I. kerületi bizottságának tagja válaszol a íiatal választók kérdéseire. (Felvétel; ČSTK) VÁLASZ OLVASÓINKNAK VAGYONJOGI ÜGYEKBEN S. B.: A mezőgazdasági adó­ról szóló 1974/103 sz. törvény 32. és következő paragrafusai értelmében a belterjes zöld­ségtermelésből származó jöve­delem után földjövedelmi adót köteles fizetni. Az évi 3000 ko­ronát meg nem haladó tiszta bevétel után az adó 5 százalék. D. B.: 1970. január 1-én lé­pett hatályba az 1975/123 sz. törvény a föld és más mező- gazdasági vagyon használatá­ról a termelés biztosítása érdé kében. A törvény értelmében az efsz-t is, mint szocialista me­zőgazdasági szervezetet (öze met) időben nem korlátozott, és ingyenes használati jog il­leti meg mindazon mezőgazda- sági földet és esetleg további mezőgazdasági vagyont illetően is, amelyet a törvény hatályba lépésének napján, azaz 197(i. január 1-én bármilyen jogcí­men, esetleg jogcím nélkül, de ténylegesen használt. Az említett törvény csak ak­kor nem vonatkozna Önökre, ha szövetkezeti tagok lenné­nek. Ebben az esetben a szö­vetkezetnek amúgyis van a törvényes földtársítási kötele­zettség alapján szövetkezeti földhasználati joga a társított löldeket illetően. Ha a kérdé­ses területét az efsz tagosítás keretén belül (1955/47 sz. ren­delet) vette igénybe, akkor a hnb-től kérhetik megfelelő pótföld juttatását. Ezzel csak akkor számolhatnak, ha azt az 1975/123 sz. törvény 6. §-a ér­telmében saját munkájukkal, korszerű színvonalon és a tár­sadalmi érdekeknek megfelelő módon tudnák megművelni. Mivel ebben az esetben a kérdéses területet illetően nem került sor kisajátításra, ezen az alapon nem követelhetnek senkitől kisajátítási kártérítést, és az említett törvény értel­mében nem követelhetnek térí­tést az efsz-től sem. Az idézett törvény 6. § ának bekezdése számol azzal, hogy a mezőgazdasági termeléssel nem foglalkozó földtulajdono­sok írásbeli ajándékozási szer­ződéssel az államnak ajándé­kozzák nz ilyen, általuk szemé­lyesen s korszerűen meg nem művelt földet. . Ha nem kerülne sor ajándékozási szerződés megkötésére, a jnb végzést ad ki, amellyel a kérdéses terü­letre valamelyik mezőgazdasági nagyüzem részére biztosít idő­ben nem korlátozott, ingyenes használati jogot. Az Ünök esetében a felvásár­lóüzem joggal védekezik azzal, hogy Önökkel nincs jogviszony­ban, mivel a kérdéses területet nekik az efsz engedte át. Az idézett 1975/123 sz. tör­vény 10. §-a alapján a szocia­lista mezőgazdasági nagyüzem, ebben az esetben az efsz, írás­beli szerződéssel, ellenszolgál­tatás nélkül más szocialista nagyüzemre ruházhatja át hasz­nálati jogát Az idézett törvény értelmé­ben a használatra jogosult szo­cialista mezőgazdasági nagy­üzem a termelés növelése ér­dekében változásokat eszközöl­het a használt földeken, meg­változtathatja annak lényegét és meríthet belőle (pl. kavics­bányát nyithat) s az üzem cél­jai érdekében épületeket is emelhet. M. I.: a fenti tájékoztató teljes mértékben vonatkozik Önökre is. K. J.: A házasság tartama alatt szerzett osztatlan közös tulajdon megosztását illetően a volt házastársak a polgári törvénykönyv 149. §-a értelmé­ben szabadon megegyezhetnek. A törvény nem követeli meg az írásbeli formát sem. Némely esetben megegyezéses megosz­tásnak tekinti a bírósági gya­korlat a tényleges, hallgatóla­gos megegyezést is, ez pl. ab­ban nyilvánul meg, hogy a volt közös otthonból eltávozott férj és apa a válás után hosz- szú idő eltelte után sem kéri a közösen vett lakberendezés megosztását. Az igény azonban nem évül el. NYUGDÍJÜGYEKBEN N. L.: Ha az 1975/135 sz. rendelet értelmében megköten­dő 7 havi, rövid ideig tartó munkaviszonya idejére része­sülni szeretne a negyedéven­kénti 1,75 százalékos nyugdíj- emelésben (a nyugdíjigénye megnyfltakori redukált átlagfi­zetéséből számítva), akkor ezt a szerződés megkötése után 8 napon belül be kell jelentenie a nyugdíjtörzsszámára hivat­kozva a Társadalombiztosítási Hivatalnál (Úrad dôchodkového zabezpečenia, Bratislava) azzal, hogy munkaviszonyának idejére lemond nyugdíjának folyósítá­sáról, és ebben az esetben ter­mészetesen csak fizetést kapna, nyugdíjat viszont nem. Ha 7 hónapra menne brigád­munkára, dolgozhatna teljes nyugdíjának folyósítása mellett is, de ebben az esetben nyug­díja nem emelkedne munkavi­szonya alapján semmivel sem. Ha valaki kiemelt munkakör­ben (termelés, szolgáltatás, egészségügy, stb.) dolgozik tar­tós munkaviszonyban havi 1100 koronára csökkentett nyugdíj mellett, nyugdíja nem emelke­dik. B. F.: Levele értelmében 1935—42 között munkaviszony* ban 7 évet szerzett, 1942-* 1945 között a magyar hadseregben szolgált, 1945—49 között pedig hadifogoly, utána 1949—1958 között újból munkaviszonyban, majd 1959—1974 között mint egyénileg gazdálkodó dolgozott. Ezután 1974—76 között újból munkaviszonyban dolgozik. Ka tonáskodásának és hadifogságá­nak idejét kérelmére a járási nemzeti bizottság járadékbizott­ságának döntése alapján beszá­míthatják (ezt külön kell ké­relmeznie), magángazdálkodá­sának idejét, ha rendesen fi­zette a nyugdíjbiztosítást, szin­tén beszámítják. Nyugdíjátlaga valószínűleg csak az újabb két­éves munkaviszonya alatt emel­kedett és így ajánljuk, hogy nyugdíjának emelése érdeké­ben legalább még három évig dolgozzék s csak aztán kérje nyugdíját. J. F.: Az 1962-ben elszenve­dett üzemi balesetével kapcsolat­ban igényei már megszűntek. Részleges rokkuntjáradékot csak akkor igényelhetne, ha egész­ségének tartós leromlása követ­keztében az utolsó 6 hónapban keresete legalább egyharmadá- val csökkent volna. Részleges rokkantságáról, ha az említett gazdasági feltétel adva lenne, a kezelőorvos ajánlása alapján a járási nemzeti bizottság tár­sadalombiztosítási véleménye­ző bizottsága döntene. Dr. F. J. ÚJSZERŰ RUGÓZÁSI RENDSZEREK Az a törekvés, hogy növeljék az utasok kényelmét, a gépkocsik úttartását, stabili­tását, és ugyanakkor a sebességet is, a leg­különbözőbb rugózások kifejlesztéséhez ve­zetett az autótechnikában. A fejlődés még korántsem zárult le, egyre újabb kerékfel- függesztési rendszerekkel és újszerű rugókkal keresik a legjobb megoldást. A rugózás alapvető feladata idők során ** alig módosult, de a sebesség növelésé­vel mind fontosabbá vált a szerepe. A vele szemben támasztott követelményeket lényegé­ben a korszerű utak sem csökkentették. A gépkocsi rugózását nem lehet elkülöníteni a teljes futóműegységtől. A gumiabroncs, a ke­réktárcsa, a tengely vagy tengelycsonk, a fék- szerkezet, a lengéscsillapító és természetesen a felfüggesztő karok rendszere a stabilizátorok- kal ugyan szorosan a futóműhöz tartozik, de mindnek szerepe van a rugózásban is. Éppen ezért a futóművek tökéletesítése jelentősen hozzájárulhat a gyors autók menetbiztonságá­nak növeléséhez, viszont gyakran a rugózási rendszer fogyatékossága gátolja a sebesség mo­torikusán könnyen elérhető fokozását. A gyorsan haladó keréknek jól kell követnie az út egyenetlenségeit is, a rugózás, a kerékfel­függesztés egyik feladata pedig annak biztosí­tása, hogy a jármű váza, felépítménye lehetőleg csak minimális mértékben mozduljon el az útra merőleges tengelyétől. A húszas évek végétől e cél érdekében kerültek előtérbe a két első kerék egymástól független mozgását biztosító felfüggesztő elemek és az újszerű rugók. Meg­jelentek a torziós rudak, elterjedtek a csavar­rugók, s néhány tervező már akkoriban ered­ményesen kísérletezett a gubibetétes rugózás­sal. A tervezők leleményességéről tanúskodik az­óta is a különféle rugók, a lengőkarok számos kombinációja. A hagyományostól eltérő felfüg­gesztési módokkal csaknem minden esetben csökkentetnék a futómű rugózatlan tömegét is. Mérséklődtek a rugózási lökések, tehát kevés­bé rongálódtak a jármű szerkezetei. Az egymástól függetlenített kerekekkel ele­jét vették unnak is, hogy a rugózási lengések káros hatásai átkerüljenek az egyik oldalról a másikra. De az új futóművek megkönnyítet­ték a vázkeret süllyesztését is, tehát kedvezőbb, a régieknél alacsonyabb súlypont kialakítását tették lehetővé. A független kerékfelfüggesztés, amely ma már teljesen felváltotta az évtizede­kig uralkodó merev tengelyes megoldást, több­nyire csavarrugóval párosul. A csavarrugó súlya általában kisebb, mint a lemezrúgóé. Minthogy azonban a tengőkarok, illetve a hajtó- és fékező erők átvitelére szol­gáló vezetőbetétek nélkül nem töltheti be sze­repét, még a legújabb kocsikon is gyakran visz- szatérnek a korszerűen kialakított (egyre „so­ványabb“ ) lemezrugókhoz. A legújabb kocsikon nem ritkaság a légru­gózás, a hidropneumatikus vagy hidrolostic né­ven Ismert rendszer. Tizenöt húsz évvel ezelőtt még a szenzáció erejével hatottak. Kétségtelen, hogy sok korábbi rendszerrel szemben számos előnyük van, s a jövőben bizonyára egyre szé­lesedik alkalmazási területük. A lengőkaros lég­rugóelemekkel még göröngyös talajon is egye­nesen tartható a felépítmény, és a nívószabá­lyozás azonos padlószintet tart akkor is, ha csak egy ember, s akkor is, ha több utas és pogy- gyász súlya terheli a koc§it. Ráadásul, a leg­több esetben, állítható karral menet közben meg­változtatható maga a padlószint is. így a sima felületű, jó úton alacsony padlószinttel halad­hat a kocsi, de ha rossz, göröngyös úton vagy éppen nehéz terepen kell továbbjutnia, akkor mintegy tíz centiméterrel megemelhető a tel­jes felépítmény. E legújabb rugózási rendszerek magukban foglalják a lengéscsillapító szerkezetet is, és kiküszöbölik az autózás egyik nagyon kellemet­len jelenségét, a bólintó lengéseket. Előnyük még. hogy viszonylag kis helyet foglalnak el, súlyuk sem túlzott, működésük teljesen zajta­lan, s jóformán nem igényelnek karbantartást. Régen kizárólag a kényelmet szolgálta a ru­gózás. Ma már a rugóknak és a kerékfelfüg­gesztési rendszereknek döntő szerepük van a járművek sebességében és az autózás bizton­ságában is. A kényelem, sebesség és biztonság ellentmondó követelményeit pedig egyáltalán nem könnyű egymással összhangban kielégíte­ni. Ez a magyarázata a sokféle rugózási rend­szernek, a különböző változatoknak, az állandó útkeresésnek. A PISAI FERDE TORONY MEGMENTÉSE Pisa város dómjának híres harangtornya ismé­telten az érdeklődés középpontjában áll. Vajon valóban szükséges e a toszkániai román stílusú egyházi építészet e márványcsodájának a meg­mentése? Vagy csupán az idegenforgalmi pro­paganda kedvéért kürtölték világgá a hírét? (A városnak évente hárommillió, a toronynak évi 120 ezer fizető turista vendége van.) A torony építésze Pisano Bonano 1174-ben, a dóm befejezése idején fogott hozzá a kör alapú, hatemeletesre szánt harangtorony készí­téséhez. Az utókor sokáig úgy vélte, hogy a a torony alapjai facölöpökre — a mélyebben fekvő, teherbíró talajrétegekig lenyúló cölöp­csoportra — épültek. Sajnos, nem így történt, és 1185-ben már maga Bonano mester is kese­rűen tapasztalta, hogy az akkor még három- emeletes torony (ma hétemeletes, a hetedik szint, az úgynevezett harangkamra 1250 ben ké­szült cl) a déli oldalon összenyomta a talajt, és észak-déli irányban elferdült. Azóta is folytatódik a torony besiippedése a talajba és eldőlése. 1920-ban az angol Sidney Toy mérései szerint már 4,4 méter volt a kihaj­lás, amely egyébként napjainkig évente mint­egy 9—10 mm-rel növekszik. A harmincas évek­ben — az idegenforgalom és a közlekedés nö­vekedése miatt — ismételten megkísérelték ta­lajszilárdítással, az alapok megerősítésével meg­állítani a mozgást. Az alapfalakat akarván meg­erősíteni, azokba lyukakat fúrtak, és vasbeté­tekkel bélelve cementtel telítették. Így az alap­falakat egy rejtett vasbetonváz kapcsolja ösz- sze. Ez hasznos ugyan a ferdülés miatt bekövet­kező nem függőleges erőhatások ellen, de nem akadályozza meg a további dőlést. A torony déli oldala most 1,9 méterrel fek­szik mélyebben az északinál, s a kihajlás meg­haladja az 5 métert. A sztatikai számításik sze­rint legalább kétszáz év kellene még ahhoz, hogy a torony magától felboruljon. Gondolni kell azonban a természet erőire is. Egy várat­lan — akár kisebb nagyságú — földrengésnek a torony alatti talaprétegekre gyakorolt szeiz­mikus hatására úgynevezett talajtörés keletkez­het. Hűt még ha a földrengés szélviharral páro­sul, amely oldalról nyomja a tornyot. A szta- "tikai számításokban a legkedvezőtlenebb lehető­ségekkel is számolni kell. Éppen ideje tehát, hogy megakadályozzák ennek a ferde torony­csodának előbb utóbb mégiscsak bekövetkező felborulását. A torony kiegyenesítéséről nyilván szó sem lehet: ezt nem engedi meg az idegenforgalom érdeke, sem a helyi hagyomány. A tornyot jelenlegi állapotában és a művészi külsőre vi­gyázva kell stabilizálni. A kitámasztó szerkezet nem zavarhatja meg a csodás kék éggel koro­názott építményegyüttes összhatását. Mit javasolnak hát a szakemberek? A sok tervezet közül csak a legérdekesebbeket említ­jük meg. Gazdaságtalansága miatt vetették el azt, hogy az Abú Simbel-i módszerrel dolgozza­nak, azaz alkotóköveire szétszedve Bonano tor­nyát, új alapokat készítsenek, és azon állítsák fel újra az egészet. A talajmechanikusok arra gondoltak, hogy az alapfalak alá utólag verje­nek le cölöpöket, s így hárítsák el a talaj további összenyomódását. Ugyanezt mások ce­mentinjektálással, a talaj teherbírásának növe­lésével kívánták elérni. Egyik megoldás sem biztonságos, hiszen mindkét esetben hozzá kell nyúlni a kritikus rétegekhez. R. Chauvet francia mérnök javaslata szerint acélrudakból álló valóságos rostélyt kellene be­építeni az épület alá, amely nagymértékben csökkentené a terhelést. Malkov szovjet mér­nök az északi oldalon a torony alapzatán ke­resztül egy bumeráng vonalú acéloszlopot épí­tene be. Egyik szárát a fal harmadik emeleti belső részéhez erősíteni, míg kinyúló vízszintes karját a toronytól távolabb, fölülről megterhel­né. Letterio F. Donato és mások is azt tervez­ték, hogy 15—16 darab — egyenként 10000 ton* na teherbírású — daruval az alapokba erősített gyűrűknél fogva a tornyot kissé megemelik és így tartják, amíg alatta az új, erősebb ala­pokat el nem készítik ... (dj) A legnagyobb lengyel utasszállító hajó Báthory István nevét viseli. Az Atlanti-óceán vizein úszik és nemzetközi viszonylatban is nagy köz­kedveltségnek örvend. A kényelmes utazást biz­tosító ha/ó egyebek között turistajáratokat is biztosit, például a Kanári-szigetekre. Nemcsak lengyelek, hanem németek, angolok, franciák és amerikaiak is gyakori vendégei. 197B. X. 5.

Next

/
Thumbnails
Contents