Új Szó, 1976. október (29. évfolyam, 234-259. szám)
1976-10-05 / 237. szám, kedd
Választási tanácsadó központ kezdte meg működését a prágai Lenin Múzeumban. A tanácsadó szolgálatot a Károly Egyetem Jogtudományi Kara rendezi. A képen: Antonín Sýkora (baloldalon), a SZISZ prágai I. kerületi bizottságának tagja válaszol a íiatal választók kérdéseire. (Felvétel; ČSTK) VÁLASZ OLVASÓINKNAK VAGYONJOGI ÜGYEKBEN S. B.: A mezőgazdasági adóról szóló 1974/103 sz. törvény 32. és következő paragrafusai értelmében a belterjes zöldségtermelésből származó jövedelem után földjövedelmi adót köteles fizetni. Az évi 3000 koronát meg nem haladó tiszta bevétel után az adó 5 százalék. D. B.: 1970. január 1-én lépett hatályba az 1975/123 sz. törvény a föld és más mező- gazdasági vagyon használatáról a termelés biztosítása érdé kében. A törvény értelmében az efsz-t is, mint szocialista mezőgazdasági szervezetet (öze met) időben nem korlátozott, és ingyenes használati jog illeti meg mindazon mezőgazda- sági földet és esetleg további mezőgazdasági vagyont illetően is, amelyet a törvény hatályba lépésének napján, azaz 197(i. január 1-én bármilyen jogcímen, esetleg jogcím nélkül, de ténylegesen használt. Az említett törvény csak akkor nem vonatkozna Önökre, ha szövetkezeti tagok lennének. Ebben az esetben a szövetkezetnek amúgyis van a törvényes földtársítási kötelezettség alapján szövetkezeti földhasználati joga a társított löldeket illetően. Ha a kérdéses területét az efsz tagosítás keretén belül (1955/47 sz. rendelet) vette igénybe, akkor a hnb-től kérhetik megfelelő pótföld juttatását. Ezzel csak akkor számolhatnak, ha azt az 1975/123 sz. törvény 6. §-a értelmében saját munkájukkal, korszerű színvonalon és a társadalmi érdekeknek megfelelő módon tudnák megművelni. Mivel ebben az esetben a kérdéses területet illetően nem került sor kisajátításra, ezen az alapon nem követelhetnek senkitől kisajátítási kártérítést, és az említett törvény értelmében nem követelhetnek térítést az efsz-től sem. Az idézett törvény 6. § ának bekezdése számol azzal, hogy a mezőgazdasági termeléssel nem foglalkozó földtulajdonosok írásbeli ajándékozási szerződéssel az államnak ajándékozzák nz ilyen, általuk személyesen s korszerűen meg nem művelt földet. . Ha nem kerülne sor ajándékozási szerződés megkötésére, a jnb végzést ad ki, amellyel a kérdéses területre valamelyik mezőgazdasági nagyüzem részére biztosít időben nem korlátozott, ingyenes használati jogot. Az Ünök esetében a felvásárlóüzem joggal védekezik azzal, hogy Önökkel nincs jogviszonyban, mivel a kérdéses területet nekik az efsz engedte át. Az idézett 1975/123 sz. törvény 10. §-a alapján a szocialista mezőgazdasági nagyüzem, ebben az esetben az efsz, írásbeli szerződéssel, ellenszolgáltatás nélkül más szocialista nagyüzemre ruházhatja át használati jogát Az idézett törvény értelmében a használatra jogosult szocialista mezőgazdasági nagyüzem a termelés növelése érdekében változásokat eszközölhet a használt földeken, megváltoztathatja annak lényegét és meríthet belőle (pl. kavicsbányát nyithat) s az üzem céljai érdekében épületeket is emelhet. M. I.: a fenti tájékoztató teljes mértékben vonatkozik Önökre is. K. J.: A házasság tartama alatt szerzett osztatlan közös tulajdon megosztását illetően a volt házastársak a polgári törvénykönyv 149. §-a értelmében szabadon megegyezhetnek. A törvény nem követeli meg az írásbeli formát sem. Némely esetben megegyezéses megosztásnak tekinti a bírósági gyakorlat a tényleges, hallgatólagos megegyezést is, ez pl. abban nyilvánul meg, hogy a volt közös otthonból eltávozott férj és apa a válás után hosz- szú idő eltelte után sem kéri a közösen vett lakberendezés megosztását. Az igény azonban nem évül el. NYUGDÍJÜGYEKBEN N. L.: Ha az 1975/135 sz. rendelet értelmében megkötendő 7 havi, rövid ideig tartó munkaviszonya idejére részesülni szeretne a negyedévenkénti 1,75 százalékos nyugdíj- emelésben (a nyugdíjigénye megnyfltakori redukált átlagfizetéséből számítva), akkor ezt a szerződés megkötése után 8 napon belül be kell jelentenie a nyugdíjtörzsszámára hivatkozva a Társadalombiztosítási Hivatalnál (Úrad dôchodkového zabezpečenia, Bratislava) azzal, hogy munkaviszonyának idejére lemond nyugdíjának folyósításáról, és ebben az esetben természetesen csak fizetést kapna, nyugdíjat viszont nem. Ha 7 hónapra menne brigádmunkára, dolgozhatna teljes nyugdíjának folyósítása mellett is, de ebben az esetben nyugdíja nem emelkedne munkaviszonya alapján semmivel sem. Ha valaki kiemelt munkakörben (termelés, szolgáltatás, egészségügy, stb.) dolgozik tartós munkaviszonyban havi 1100 koronára csökkentett nyugdíj mellett, nyugdíja nem emelkedik. B. F.: Levele értelmében 1935—42 között munkaviszony* ban 7 évet szerzett, 1942-* 1945 között a magyar hadseregben szolgált, 1945—49 között pedig hadifogoly, utána 1949—1958 között újból munkaviszonyban, majd 1959—1974 között mint egyénileg gazdálkodó dolgozott. Ezután 1974—76 között újból munkaviszonyban dolgozik. Ka tonáskodásának és hadifogságának idejét kérelmére a járási nemzeti bizottság járadékbizottságának döntése alapján beszámíthatják (ezt külön kell kérelmeznie), magángazdálkodásának idejét, ha rendesen fizette a nyugdíjbiztosítást, szintén beszámítják. Nyugdíjátlaga valószínűleg csak az újabb kétéves munkaviszonya alatt emelkedett és így ajánljuk, hogy nyugdíjának emelése érdekében legalább még három évig dolgozzék s csak aztán kérje nyugdíját. J. F.: Az 1962-ben elszenvedett üzemi balesetével kapcsolatban igényei már megszűntek. Részleges rokkuntjáradékot csak akkor igényelhetne, ha egészségének tartós leromlása következtében az utolsó 6 hónapban keresete legalább egyharmadá- val csökkent volna. Részleges rokkantságáról, ha az említett gazdasági feltétel adva lenne, a kezelőorvos ajánlása alapján a járási nemzeti bizottság társadalombiztosítási véleményező bizottsága döntene. Dr. F. J. ÚJSZERŰ RUGÓZÁSI RENDSZEREK Az a törekvés, hogy növeljék az utasok kényelmét, a gépkocsik úttartását, stabilitását, és ugyanakkor a sebességet is, a legkülönbözőbb rugózások kifejlesztéséhez vezetett az autótechnikában. A fejlődés még korántsem zárult le, egyre újabb kerékfel- függesztési rendszerekkel és újszerű rugókkal keresik a legjobb megoldást. A rugózás alapvető feladata idők során ** alig módosult, de a sebesség növelésével mind fontosabbá vált a szerepe. A vele szemben támasztott követelményeket lényegében a korszerű utak sem csökkentették. A gépkocsi rugózását nem lehet elkülöníteni a teljes futóműegységtől. A gumiabroncs, a keréktárcsa, a tengely vagy tengelycsonk, a fék- szerkezet, a lengéscsillapító és természetesen a felfüggesztő karok rendszere a stabilizátorok- kal ugyan szorosan a futóműhöz tartozik, de mindnek szerepe van a rugózásban is. Éppen ezért a futóművek tökéletesítése jelentősen hozzájárulhat a gyors autók menetbiztonságának növeléséhez, viszont gyakran a rugózási rendszer fogyatékossága gátolja a sebesség motorikusán könnyen elérhető fokozását. A gyorsan haladó keréknek jól kell követnie az út egyenetlenségeit is, a rugózás, a kerékfelfüggesztés egyik feladata pedig annak biztosítása, hogy a jármű váza, felépítménye lehetőleg csak minimális mértékben mozduljon el az útra merőleges tengelyétől. A húszas évek végétől e cél érdekében kerültek előtérbe a két első kerék egymástól független mozgását biztosító felfüggesztő elemek és az újszerű rugók. Megjelentek a torziós rudak, elterjedtek a csavarrugók, s néhány tervező már akkoriban eredményesen kísérletezett a gubibetétes rugózással. A tervezők leleményességéről tanúskodik azóta is a különféle rugók, a lengőkarok számos kombinációja. A hagyományostól eltérő felfüggesztési módokkal csaknem minden esetben csökkentetnék a futómű rugózatlan tömegét is. Mérséklődtek a rugózási lökések, tehát kevésbé rongálódtak a jármű szerkezetei. Az egymástól függetlenített kerekekkel elejét vették unnak is, hogy a rugózási lengések káros hatásai átkerüljenek az egyik oldalról a másikra. De az új futóművek megkönnyítették a vázkeret süllyesztését is, tehát kedvezőbb, a régieknél alacsonyabb súlypont kialakítását tették lehetővé. A független kerékfelfüggesztés, amely ma már teljesen felváltotta az évtizedekig uralkodó merev tengelyes megoldást, többnyire csavarrugóval párosul. A csavarrugó súlya általában kisebb, mint a lemezrúgóé. Minthogy azonban a tengőkarok, illetve a hajtó- és fékező erők átvitelére szolgáló vezetőbetétek nélkül nem töltheti be szerepét, még a legújabb kocsikon is gyakran visz- szatérnek a korszerűen kialakított (egyre „soványabb“ ) lemezrugókhoz. A legújabb kocsikon nem ritkaság a légrugózás, a hidropneumatikus vagy hidrolostic néven Ismert rendszer. Tizenöt húsz évvel ezelőtt még a szenzáció erejével hatottak. Kétségtelen, hogy sok korábbi rendszerrel szemben számos előnyük van, s a jövőben bizonyára egyre szélesedik alkalmazási területük. A lengőkaros légrugóelemekkel még göröngyös talajon is egyenesen tartható a felépítmény, és a nívószabályozás azonos padlószintet tart akkor is, ha csak egy ember, s akkor is, ha több utas és pogy- gyász súlya terheli a koc§it. Ráadásul, a legtöbb esetben, állítható karral menet közben megváltoztatható maga a padlószint is. így a sima felületű, jó úton alacsony padlószinttel haladhat a kocsi, de ha rossz, göröngyös úton vagy éppen nehéz terepen kell továbbjutnia, akkor mintegy tíz centiméterrel megemelhető a teljes felépítmény. E legújabb rugózási rendszerek magukban foglalják a lengéscsillapító szerkezetet is, és kiküszöbölik az autózás egyik nagyon kellemetlen jelenségét, a bólintó lengéseket. Előnyük még. hogy viszonylag kis helyet foglalnak el, súlyuk sem túlzott, működésük teljesen zajtalan, s jóformán nem igényelnek karbantartást. Régen kizárólag a kényelmet szolgálta a rugózás. Ma már a rugóknak és a kerékfelfüggesztési rendszereknek döntő szerepük van a járművek sebességében és az autózás biztonságában is. A kényelem, sebesség és biztonság ellentmondó követelményeit pedig egyáltalán nem könnyű egymással összhangban kielégíteni. Ez a magyarázata a sokféle rugózási rendszernek, a különböző változatoknak, az állandó útkeresésnek. A PISAI FERDE TORONY MEGMENTÉSE Pisa város dómjának híres harangtornya ismételten az érdeklődés középpontjában áll. Vajon valóban szükséges e a toszkániai román stílusú egyházi építészet e márványcsodájának a megmentése? Vagy csupán az idegenforgalmi propaganda kedvéért kürtölték világgá a hírét? (A városnak évente hárommillió, a toronynak évi 120 ezer fizető turista vendége van.) A torony építésze Pisano Bonano 1174-ben, a dóm befejezése idején fogott hozzá a kör alapú, hatemeletesre szánt harangtorony készítéséhez. Az utókor sokáig úgy vélte, hogy a a torony alapjai facölöpökre — a mélyebben fekvő, teherbíró talajrétegekig lenyúló cölöpcsoportra — épültek. Sajnos, nem így történt, és 1185-ben már maga Bonano mester is keserűen tapasztalta, hogy az akkor még három- emeletes torony (ma hétemeletes, a hetedik szint, az úgynevezett harangkamra 1250 ben készült cl) a déli oldalon összenyomta a talajt, és észak-déli irányban elferdült. Azóta is folytatódik a torony besiippedése a talajba és eldőlése. 1920-ban az angol Sidney Toy mérései szerint már 4,4 méter volt a kihajlás, amely egyébként napjainkig évente mintegy 9—10 mm-rel növekszik. A harmincas években — az idegenforgalom és a közlekedés növekedése miatt — ismételten megkísérelték talajszilárdítással, az alapok megerősítésével megállítani a mozgást. Az alapfalakat akarván megerősíteni, azokba lyukakat fúrtak, és vasbetétekkel bélelve cementtel telítették. Így az alapfalakat egy rejtett vasbetonváz kapcsolja ösz- sze. Ez hasznos ugyan a ferdülés miatt bekövetkező nem függőleges erőhatások ellen, de nem akadályozza meg a további dőlést. A torony déli oldala most 1,9 méterrel fekszik mélyebben az északinál, s a kihajlás meghaladja az 5 métert. A sztatikai számításik szerint legalább kétszáz év kellene még ahhoz, hogy a torony magától felboruljon. Gondolni kell azonban a természet erőire is. Egy váratlan — akár kisebb nagyságú — földrengésnek a torony alatti talaprétegekre gyakorolt szeizmikus hatására úgynevezett talajtörés keletkezhet. Hűt még ha a földrengés szélviharral párosul, amely oldalról nyomja a tornyot. A szta- "tikai számításokban a legkedvezőtlenebb lehetőségekkel is számolni kell. Éppen ideje tehát, hogy megakadályozzák ennek a ferde toronycsodának előbb utóbb mégiscsak bekövetkező felborulását. A torony kiegyenesítéséről nyilván szó sem lehet: ezt nem engedi meg az idegenforgalom érdeke, sem a helyi hagyomány. A tornyot jelenlegi állapotában és a művészi külsőre vigyázva kell stabilizálni. A kitámasztó szerkezet nem zavarhatja meg a csodás kék éggel koronázott építményegyüttes összhatását. Mit javasolnak hát a szakemberek? A sok tervezet közül csak a legérdekesebbeket említjük meg. Gazdaságtalansága miatt vetették el azt, hogy az Abú Simbel-i módszerrel dolgozzanak, azaz alkotóköveire szétszedve Bonano tornyát, új alapokat készítsenek, és azon állítsák fel újra az egészet. A talajmechanikusok arra gondoltak, hogy az alapfalak alá utólag verjenek le cölöpöket, s így hárítsák el a talaj további összenyomódását. Ugyanezt mások cementinjektálással, a talaj teherbírásának növelésével kívánták elérni. Egyik megoldás sem biztonságos, hiszen mindkét esetben hozzá kell nyúlni a kritikus rétegekhez. R. Chauvet francia mérnök javaslata szerint acélrudakból álló valóságos rostélyt kellene beépíteni az épület alá, amely nagymértékben csökkentené a terhelést. Malkov szovjet mérnök az északi oldalon a torony alapzatán keresztül egy bumeráng vonalú acéloszlopot építene be. Egyik szárát a fal harmadik emeleti belső részéhez erősíteni, míg kinyúló vízszintes karját a toronytól távolabb, fölülről megterhelné. Letterio F. Donato és mások is azt tervezték, hogy 15—16 darab — egyenként 10000 ton* na teherbírású — daruval az alapokba erősített gyűrűknél fogva a tornyot kissé megemelik és így tartják, amíg alatta az új, erősebb alapokat el nem készítik ... (dj) A legnagyobb lengyel utasszállító hajó Báthory István nevét viseli. Az Atlanti-óceán vizein úszik és nemzetközi viszonylatban is nagy közkedveltségnek örvend. A kényelmes utazást biztosító ha/ó egyebek között turistajáratokat is biztosit, például a Kanári-szigetekre. Nemcsak lengyelek, hanem németek, angolok, franciák és amerikaiak is gyakori vendégei. 197B. X. 5.