Új Szó, 1976. október (29. évfolyam, 234-259. szám)

1976-10-05 / 237. szám, kedd

Háttal a felhőknek Szombat, borongós idő. A felhők néha oly alacsonyra me­részkednek, szinte súrolják a dúslombú örösi fák teteti- Ki tudja, mi a szándékuk? Talán az itteni emberek nagy munka­kedvéről akarnak hírt vinni más tájakra. Vagy — be-be- nézve udvarokba, kertekbe azért kíváncsiskodnak hogy megtudják, mikor adjanak esőt, most, vagy majd este, ha már pihen a falu? Hírt vihetnek, van miről, de az esővel várja­nak még, Galgen Lásilóék is sokat terveztek mára, a mel­léképületet szeretnék rendbe tenni. Gerendák, fűrészek, fej­szék. Kezek. — A feleségét keresem, elbe­szélgetni egy kicsit, ha ideje engedi — mondom az udvar végéről siető Galgán Lászlónak. Egy pillanat, átszaladok a szomszédba“. Mosolygós fiatal- asszonnyal az oldalán tér visz- sza, aztán hátra, végezni to­vább a munkát. Emeleti szoba, kényelmes, hangulatos. — Májusban esküdtünk, a szülőkkel lakunk — mondja a 21 éves Galgán Lászlóné, aki­hez utcán elhangzó szavak irá­nyítottak, amikor a falu kultu­rális életéről érdeklődtem. A hnb-én dolgozik, 74-től a CSE­MADOK helyi szervezetének elnöke. Borongós arccal kezdi, pedig háttal ül a felhőknek: — Aktívan hozzáfogtam, amikor megválasztottak. de már elhagy a kedvem. Nem úgy megy a munka, ahogyan kellene. Nem tudom megmon­dani miért, túl fiatal vagyok ahhoz. Kicsi falu, 776 lakójából 178-an dolgoznak másutt, főleg Csernőben; kevés a fiatal, kö­zülük is többen eljárnak, csak hétvégén tartózkodnak itthon. Velük lehetne dolgozni, ha rendezünk valamit, szívesen el­jönnek, Igen jól sikerült a Harminc év szabad hazában cí­mű vetélkedő, örültek neki. — Véleménye szerint, ho­gyan lehetne élénkebb-eredmé- nyesebb kulturális munkára serkenteni az embereket? — Jó szervező kellene, na­gyobb akarás, aktívabb hozzá­állás. A feltételek megvannak. Az elmúlt években jobb ered­ményeink voltak. Galgán László lép a szobá­ba. Megfontolt, komoly szavú fiatalember. Mozdonyvezető, reggel jött meg a munkából. Munkába. Tekintete, mozgása friss, pedig egyetlen percet sem aludt. ■— A Harminc év szabad ha­zában című vetélkedő magas színvonalú volt — mondja. — Üten állítottuk össze a kérdé­seket, aztán megkértünk né­hány felnőttet, jöjjön el zsiiri- tagnag. Jöttek, szívesen, pedig nekik is készülni kellett, hogy megítélhessék a válaszokat. Kö­zel harminc fiatal vett részt a versenyben és meglepődtünk, mennyire ismerik az elmúlt harminc év eseményeit, ered­ményeit. Egy másik vetélkedőt közösen rendeztünk a dobrai Silo ifjúsági szervezetével és a bacskai fiatalokkal. Az idén gyengébben megy. Igaz, SZISZ- szervezetünk tagjai két szom­baton, két vasárnap részt vet­tek az aratási munkákban. A pénzből berendezési tárgyakat vásároltunk a klubba, és kirán­dulni voltunk. A házaspár szépen beszél a nemrégen egyesített szövetke­zet elnökéről, Csontos Gábor­ról. aki mindig szívesen segít, „bármilyen problémával lehet hozzá menni“. Ugyanúgy a hnb elnökéhez, Juhász Jánosnéhoz. * * » — Azért ne gondolja, hogy az emberek elzárják magukat a kultúrától — mondja Gal­gán Lászlóné. — A MATESZ- elöadásokat Nagykövesden né­zik meg,, a Szőttest például Nagygéresben látták, a szövet­kezét biztosított jegyeket; ha valamilyen rendezvény van Királyhelmecen, oda is elmen­nek. Aztán itt van a telezívió, a rádió, az újság. — Van-e könyvtár? — Van, de npm működik, előbb rendbe kell tenni. Rend­be is' tesszük, csak idő kérdé­se. Ezen tudunk segíteni, rövi­desen kijelöljük a vezetőjét is. Fél egy. Galgán Lászlónk még el szeretne intézni néhány dolgot munkahelyén, ha ked­vem tartja, elkísérhetem. A felhők följebb szálltak, ki tudja, tán ki is derül estére. — Ez a választási időszak igen eredményes volt, majdnem minden házat átépítettek — jegyzi meg útközben a fiatal- asszony. — Óvoda is épült, öt- ven gyermek részére. Gondozott udvar, gondozott épület. Hnb és művelődési ott­hon egy fedél alatt, ahogy sok községünkben. Itt van termé­szetesen az agitációs központ is, gazdag anyaggal. „A feltételek megvannak“ — idézem magamban Galgán Lász- lóné szavait. És van még vala­mi, ami mindennél fontosabb: „összetartanak az emberek“. Ezt is Galgán Lászlóné mond­ta, amikor megkértem, jelle­mezze az örösieket. Ennyit mondott, nem is keveset. BODNÄR GYULA DALLAL, TÁNCCAL, MUZSIKÁVAL HUSZONÖT ÉVES A KATONAI MÜVÉSZEGYÜTTES Huszonöt éve, 1951. október 1-én alakult meg Bratislavában a Katonai Művészegyüttes (VUS). Elődje, a Ján Nálepka kapitány nevét viselő húsztagú amatőr csoport a februári győ. zeiem után kezdte működését. Ez a lelkes kis csapat, mely­nek műsorán gyakran szerepel­tek orosz, bolgár, lengyel da­lok és mozgalmi indulók, a kezdettől fogva hazafiságra, po­litikai felkészültségre nevelte hadseregünk tagjait. A sikerei révén csakhamar ismertté vált együttes röviddel a megalaku­lása után — éppen negyedszá­zada — hivatásos képviselője lett a művészetnek, s mindvé­gig hű maradt Ján Nálepka ka­pitánynak, a Szovjetunió Hősé­nek nevéhez. A Katonai Művészegyüttes létrejötte óta neves pártfogók­ra talált művészeink körében. Kiváló zeneszerzőink ■— Eu­gen Suchoň, Ján Cikker, Ale­xander Moyzes — kezdettől fi­gyelő gonddal segítették a fia­tal katonákat, akik sikeres elő. adásokkal hamarosan bizonyí­tották, hogy az együttes veze­tése jó kezekbe került. Feltét­lenül meg kell említenünk La­dislav Holoubek, Zdenko Miku- la és Jozef Stelzer munkássá-» gát. Ismert karmestereink és énekeseink közül sokan itt kezdték pályafutásukat. A si­keres előadások alkalmával nemegyszer Bystrík Režucha, Ondrej Lénárd és Pavol Bagin állt a karmesteri dobogón. Az együttesben szerepelt éneke­sek közül Andrej Kucharský ma már Európa szerte elismert tenorista. Nehéz felsorolni azoknak a művészeknek a nevét, akik te­hetségüket és munkájukat a katonáknak szentelték. A sok név közül említsük meg leg­alább Stefan Ladižinskýt, mint az együttes első művészeti ve­zetőjét és későbbi dramaturg­ját, Ján Guoth koreográfust és Jozef Valouch karmestert. Az együttes mostani művé­A cseh irodalom külföldön A korábbi évekhez hasonlóan ebben az esztendőben is sok cseh irodalmi alkotás jelenik meg idegen nyelven. A klasz- szikusokon kívül egyre növek­szik az érdeklődés a mai írók művei iránt. A Szovjetunióban most jelent meg a Progressz Kiadó gondozásában Bohumil Ríha Előttem térdelj le című regénye. Új köntösben lát nap­világot több cseh klasszikus alkotás. A legifjabb olvasók František Hrubín, Václav Čtvr- tek gyermekverseit és ifjúsági regényét olvashatják ezekben a hónapokban. A következő év elejére tervezik Jirí Kfenka, Já­romira Kolárová és Stanislav Rudolf új könyveinek fordítá­sát. Magyarországon az idén jele­nik meg a Cseh költészet an­tológiája. Üj kiadásban jelen­tetik meg Ivan Olbracht Anna és Václav Ŕezáč Válaszúton cí­mű regényét. Kiadják Karel Ča­pek válogatott műveit is. Az NDK-ban Karel Čapek drámáit gyűjtötték kötetbe és ismét a könyvesboltokba kerül a Sumava királya és a Verhe­tetlen tizenegy című könyv Is. Mai szerzők közül Vladimír Pribský Fellángolás és La­dislav Fuks Boldogultak bálja című könyve jelenik meg né­met fordításban. A lengyel kiadók ebben az esztendőben M. V. Kratochvíl Európa tangót táncolt, Donar Sajner A jóság ága, Eduard Pe- tiška Nászéjszakák című regé­nyét és Václav Čtvrtelc elbe­szélés-kötetét adják ki. Több cseh könyvet jelentet­nek meg Bulgáriában is. Közü­lük különösen főleg Ján Ko­zák Szent Mihály lova és Ka­rel Toman Utánunk a vízözön című regényét várják nagy ér­deklődéssel. jugoszláváiban Mi­loš Macourek meséit és Óta Hofman új alkotását, A vörös pajtát jelentetik meg. A kapitalista országokban Karel Čapek és Július Fučík műveit fordítják továbbra is a leggyakrabban. A többi szer­ző közül Óta Hofman, Stanislav Rudolf és Zdenka Bezdéková alkotásait fordítják le többek között m NSZK-ban, Hollan* diában, Angliában és Dániá­ban. —jy—f szeti vezetője Milan Novák al­ezredes, érdemes művész ava­tott mestere a zenének. Szerze­ményeit nemcsak a Katonai Művészegyüttes zenekara, tánc. kara és énekesei interpretál­ják, hanem gyakran hallhatjuk a Szlovák Filharmónia, vagy a Csehszlovák Rádió zenekará­nak előadásában is. Munkássá­gának súlypontja azonban a Katonai Művészegyüttesben van. A műsoraikon szereplő dalok, kórusművek, táncok és önálló zenekari szerzemények nagy­részt az ő művei. Gyakran a Nagy Honvédő Háború idején keletkezett szovjet harci dalok szolgálnak számára példaként, melyekben az igazságszeretet, a haza védelme, a fasiszták elleni gyűlölet kapott szót. Ezek a szerzemények Milan No­vák feldolgozásaiban csendül­nek fel hazánk számos kato­nai alakulata előtt. Az ének-, a tánc- és a ze­nekar tagjai gyakran úton van­nak, hogy művészetükkel meg­ismertessék katonáinkat az or­szág különböző részein. Sokan emlékeznek színes műsoraikra, mint például a My fair Jánošík, a Katonaévek, a Theatri non plus ultra, a Különleges ese­mény, az Ádám két fia, a Klasz- szikusok mosolya, a Commedia deli’Arte, a Lysistradiáda, és a Múzsák nem hallgatnak című produkciókra. Emlékezetes ma­rad a Csehszlovákia Kommu­nista Pártja megalakulásának 50. évfordulója alkalmiból elő adott a Szivárvány hét színe című műsoruk is. A Katonai Művészegyüttes egy-egy műsorával megismer­kedhettek a baráti országok hadseregeinek tagjai is. Több­ször szerepeltek a Szovjetunió­ban, Lengyelországban és Bul­gáriában, a Német Demokrati­kus Köztársaságban, Romániá­ban és Magyarországon. Az együttes művészeti veze­tői az elért eredmények után szem előtt tartják küldetésük fontosságát, politikai nevelő feladatukat, a katonák alkotó és reprodukciós művészetének állandó tökéletesítését. Kitartó munkájuknak, hivatásuk szere- tetének köszönhető, hogy az együttes ma aktív résztvevője szocialista művészetünknek. SCHLOSSER KLÁRA ÚJ FIL MEK HOLNAP MEGMUTATJUK NEKIK, DRÁGÁM! (cseh) Petr Schulhof főt eddig izgal­mas történetek, bűnügyi filmek rendezőjeként ismertük. A nép­szerű cseh alkotó ezúttal mű­fajt váltott: a szatirikus vígjá­ték világába kirándult s elöl­járóban jegyezzük is meg, hogy kiruccanása sikeres volt. kísértetiesen hasonlítanak. Csu­pa dicsekvés, rongyrázás — fe­dezet nélkül. Üresek, akár a léggömb. (Például Novák úr nyugdíjas lévén eljár a filmesekhez sta­tisztálni, munkájáról azonban olyan fontoskodva beszél, mint­Iva Janžurová és Jirí Sovák a cseh vígjáték egyik jelenetében A komédia cselekménye nap­jainkban játszódik. Hősei mai emberek, de csak látszatra maiak, csupán a külsejüket te­kintve huszadik századiak; ma­gatartásuk, mentalitásuk alap­ján ítélve múlt századbeliek: vérbeli kispolgárok, tele előíté­letekkel, régi beidegződésekkel. S itt élnek közöttünk, egy nagyváros új lakótömbjének he­tedik emeletén. Mai, korszerű viszonyok között — múlt szá­zadi szemlélettel, gondolkozás­móddal. A film központi alakjai — a Novák-család és fiuk, valamint a Bartáőek-házaspár és fiatal unokahúguk — szomszédok, de csak annyiban, hogy lakásuk bejárata szomszédos. Nem tud­juk, miért oly ellenséges köz­tük a viszony, hiszen mi csak akkor Ismerkedünk meg velük, amikor már napirenden vannak a civakodások, a parázs viták, egymást szidják, becsmérlik, pocskondiázzák. Pedig mint a szólásmondás tartja: az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz; teljesen egyformák, a kispolgárok jellegzetes minta- példányai, még viselkedésük, az egymás bosszantására ki­agyalt eszközeik-módszereik is ha a film az ő szereplésén áll­na vagy bukna. Bartáček vi­szont fennen hangoztatja, hogy igazgató, holott raktáros. No- vákék taxisofőr fia pedig csak­is doktorként vagy mérnök­ként mutatkozik be.) Az űj cseh film tükröt tart az ember elé: ilyen vagy, ilyen üres, semmiember. A tükör azonban görbe, hiszen a kis­polgári életformát eltorzítja, felnagyítja — szándékosan, hogy az emberek magukra is­merve borzadjanak el önma- guktól. A szatirikus vígjáték remek típusokat vonultat fel, leplezi a kicsinyességet, bemu­tatva, hogy a köznapi látszat mögött milyen valóságos erők és indulatok feszülnek. Jó a film alapötlete is, s bár a helyzetek igen komikusak és nevetségesek, végső fokon ke­serűek és kiábrándítónk. Ko­mor vidámság jellemzi a fil­met. Szórakoztatva harcol a kispolgáriság ellen, nevettet és elgondolkoztat. {A főszerepeket olyan ismert és tehetséges színészek játsz- szák, mint Miloš Kopecký, Iva Janžurová, Ludvík Sobota, Stel­la Zázvorková, trantišek Peter- ka, és Dagmar Veškrnová.) Berkesi András és Kardos György Kopjások című regé­nyéből Palásthy György készí­tett filmet. Á könyv szerzői egy valóságos s egykor nagy­hatalmú titkos szervezet — a kopjások mozgalmának — le­leplezésére törekedtek. Az iro A filmben Rajnay Ákos, az angolok ügynökévé lett kopjás és kémelhárító tiszt életútját követhetjük nyomon. Az alkotás a történetet azonban meglehe­tősen leegyszerűsíti és a krimi­sablonok szerint pergeti. Hiá­nyoltuk, hogy nem kaptunk be­A magyar film egyik kockája (jobbra Bálint András) dalmi alapanyag ismerete nél­kül nem ítélhetjük meg, hogy a film alkotóinak sikerülte visszaadniuk a regény történe­tét és légkörét, de az a gya­núnk. hogy a rendező túlságo­san a romantikára helyezte a súlyt, a kelleténél jobban ki­domborította, s a realista moti­vációt, a hitelességet háttérbe szorította. tekintést a történelembe, a horthysta politikai nyomozó- szervek és a háború utáni po­litikai emigránsok boszorkány- konyháiba, valamint az illegá­lis munkásmozgalom, később pedig a szocialista kémelhárí­tás tevékenységébe. A film emiatt egy pszichopata, egy be­teges bűnöző szerelmi króni­kájává laposodott. —i/m— 197fí X. 5. KOPJÁSOK (magyar)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents