Új Szó, 1976. október (29. évfolyam, 234-259. szám)

1976-10-19 / 249. szám, kedd

Törődni az emberek problémáival rfFolytatás ai 1. oldalról/ nagy haszna: az emberek nem­csak kéréaelkkel, Igényeikkel állnak elő, hanem ezek megol­dását Is javasolják. Nemcsak azt adják elő, mit várnak ©1 az adott nemzeti bizottságtól, ha­nem azt is, hogyan szeretnék kivenni részüket az igények ki­elégítéséből. Sokat beszélnek olyan különféle apró ügyekről is, amelyek többnyire fölösle­gesen nehezítik meg életün­ket. Közben azonban az embe­rek a nagy társadalmi felada­tokról sem feledkeznek meg. Sok helyen a lakosság a vá­lasztásokat öntkéntes műsza­kokkal, társadalmi munkával köszöntötte. Mindez mutatja a szocialista demokrácia nagy előnyeit. Demokráciánk a for­mális demokráciával szemben gyakorlati, vagyis nem ünnepi díszbe öltöztetett szavakkal hir­deti a demokrácia elvét, hanem a mindennapi gyakorlati életben hatékonyan érvényesítik. Ellen­ségeink kárörvendően mutat­nak rá egyes hibáinkra és gyen­ge pontjainkra. Csakhogy mi náluk is jobban tudjuk, hol szorít a cipő, tudjuk, mit kell javítani és tökéletesíteni. A párt és állami szervek a széles nyilvánosságra támasz­kodva nagy erőfeszítéseket tet­tek a választási előkészületek során. Ezek az erőfeszítések nemcsak a jő választási ered­mények elérésére irányultak. Ezzel egyidejűleg a képviselő- testületek tevékenységének ja­vítását elősegítő feltételeket is megteremtjük. Fontos célunk, hogy az értékes tapasztalato­kat, a bevált módszereket és a fogyatékosságok bírálatából le­vont tanulságot kamatoztatni tudjuk a jövő időszakban. Az agitátoroknak a válasz­tókkal megtartott sok ezer nyilvános gyűlése, beszélgetése, találkozója azt mutatja, hogy az emberek nagyra értékelik a nemzeti bizottságok jó munka­eredményeit és a képviselők áldozatkész erőkifejtését. Egy­idejűleg azonban az is bebizo­nyosodott, hogy még többet várnak el az újonnan megvá­lasztandó nemzeti bizottságok­tól. Ez a képviselőjelöltek szá­mára megbecsülés, de kötele­zettség is A gyűléseken sok dologról esett szó, tükröződött itt az élet sokrétűsége. Az em­berek egészséges és kellemes létkörnyezetet, a nők családja­ik szükségleteinek jobb kielégí­tését, a fiatalok pedig sokold»* lú fejlődésük biztosítását akar­ják elérni. Ezek mind olyan cé­lok, amelyeket a CSKP XV. kongresszusa is kiemelt. A kongresszusi határozatok és az emberek céljai közti teljes összhang bizonyítja, hogy leg­felsőbb párt- és állami szer­veink jól ismerik az emberek véleményét és szükségleteit. Másrészt az emberek érzik és he­lyesen tudatosítják, hogy a bol­dog életükről való gondoskodás pártunk és államunk politiká­jának legfőbb értelme és cél­kitűzése. Az egyes kerületek, járások, városok és községek fejleszté­séről folytatott viták során az is kiderült, mennyire fontos szerep hárul a nemzeti bizott­ságokra, mint a néphatalom megtestesítőire az egyes terü­let-egységekben, valamint az is, mennyire fontos szerepet ját­szanak a nemzeti bizottságok a lakosság anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítésében, ami a 6. ötéves terv legfőbb célja. Az emberek nyugodtab- ban akarnak élni, tovább akar­ják lavítanl élet- és munkakö­rülményeiket. Ez így helyes. Küzdöttek a szocializmusért, ezért joggal követelhetik meg vívmányainak kihasználását. A nemzeti bizottságok nagy gaz­dasági erőt képviselnek. A gaz- . dálkodás eredményeit nemcsak a könyvelők mérhetik le, ha­nem a politikusok is, annak alapján, mennyire elégedettek az emberek a vállalatok mun­kájával és a szolgáltatások színvonalával. Nagyra értékeljük, hogy az emberek többsége támogatta a jövő Időszakra vonatkozó reá­lis terveket, amelyek nem be­csülik túl, de nem is kicsiny­ük le lehetőségeinket. Minden célunk nem fért el az új vá­lasztási programokban és a 6. ötéves tervben. A fontos azon­ban az, hogy valóban mindent szóvátettünk, mindenhez állást foglaltunk és nyíltan meg­mondtuk, mikor lehetséges az emberek jogos igényeit megva­lósítani. A lakosság megérti, hogy nem lehet mindent azon­nal, rögtön elérni. Nem sza­bad azonban megválaszolatla­nul hagyni -a jó szándékkal mondott észrevételeket. Célunk ezért az, hogy az emberek — úgy, ahogy a Szovjetunióban —* büszkén és nagy biztonságér­zettel mondhassák „Mindaz, ami ma még lehetetlen, holnap már lehetséges“. Az ilyen de­Josef Kordák elvtárs rűlátó állásfoglalás nagyon ér­tékes, mert az aktivitás és az öntudatosság egyik forrása. Bi­zonyítja ez azt az Igazságot Is, hogy demokratikus mindaz, ami a nép és a szocialista építés érdekeit szolgálja. Korčák elvtárs a továbbiak­ban azokkal a gazdasági ered­ményekkel foglalkozott, ame­lyeket társadalmunk az utóbbi Időszakban elért. Jó eredmé­nyek tudatában tartjuk meg a választásokat, ennél jobb agi­táció nem szükséges. Ez azon­ban nem jelenti azt, hogy iga­zolni akarjuk fogyatékosságain­kat. Távol áll tőlünk a gyenge pontok eltitkolása és a prob­lémák megkerülése. Az embe­rek joggal látják ebben a szo­cialista demokrácia nagy elő­nyét, a párt és az állami ve­zetőségnek a lakosság iránti nagy felelősségtudatát. Ellenségeinknek is el kell is­merniük, hogy hazánk azon ke­vés országok egyike, amelyek­ben az utóbbi években nem csökkentek, hanem emelkedtek a reálbérek, ahol nem csökkent a vásárlóerő, ahol nem került sor áremelésre. Ezen az úton akarunk továbbhaladni a jövő­ben is, erre kötelezett bennün­ket pártunk XV. kongresszusa. Ez reális, érthető és hatékony megoldás, amely kifejezi vala­mennyiünk legsajátosabb érde­keit A folytatás nem lesz egy­szerű és könnyű, Inkább nehe­zebb. Vajon van-e elég erőnk ahhoz, hogy megbirkózzunk a nehezebb és igényesebb felada­tokkal? Kétségtelen, hogy igen. Már csak ezért is fontos, hogy kihasználjuk a tartalékokat, amelyekből akad bőven. Minde­nekelőtt igen fontos, hogy tel­jesítsük a terveket kevesebb nyersanyag és energia impor­tálása mellett is. Sok a kihasz­nálatlan tartalék a munkaerő­gazdálkodásban, az irányító­munka tökéletesítésében, a szo­cialista munkaverseny fejlesz­tésében. Ezért az lenne a legnagyobb hiba, ha azt gondolnánk, hogy a problémák önmaguktól megol­dódnak, hogy már mindent el­értünk és semmi sem jelenthet gondot. Az idei év hátralevő hónapjaiban, a Jövő évben és a további években is minden dol­gozónak még nagyobb teljesít­ményeket kell felmutatnia a népgazdaság fejlesztése érdeké­ben. Persze, nem mindenki egy­formán igényes. Csakhogy a gazdasági törvények mindenkit érintenek. A szociális és a gazdasági program egysége a 6. ötéves terv fő jellemvonása. így jut a gyakorlatban érvényre a „Mindent az emberért, az em­ber javáért és boldogságáért“ elv. Az életszínvonal emelése s egyúttal a termelés és haté­konysága növelése szempontjá­ból Is fontos szerepet játszik a lakásépítés. Ezen a téren is igényes célokat tűztünk ki, amit bizonyít az a tény, hogy Csehországban 410 000 új lakás építését tervezzük. A lakásépí­tési kapacitások célszerű terü­leti elosztása és helyes ki­használása megteremti ehhez a fontos előfeltételeket. Nemcsak a lakások számának növelésére kell törekedni, hanem szem előtt kell tartani a lakások mi­nőségét és árát is, meg azt, hogy az új lakások mellől ne hiányozzanak a járulékos beru­házások, hogy az új lakótele­peken elvtársi kapcsolatokban bővelkedő politikai és társadal­mi élet alakuljon ki, amelyet a szocialista életmód jellemez. Az emberek növekvő szükség­leteinek kielégítése szocialista politikánk állandó, változatlan Irányvonala, párt- és állami szerveink tevékenységének fő értelme. Éppen ezért fokozzuk minden téren az igényességet, éppen ezért akarjuk minél ener- gikusabban és következeteseb­ben felszámolni mindazt, ami előrehaladásunk útjában áll, ami valamilyen értéktől megfoszt bennünket. Jövő célkitűzéseink világo­sak. Továbbra is érvényesnek tekintjük azt az elvet- „Ami­lyen becsületesen, jól és haté­konyan fogunk dolgozni, any- nyira gazdagon és elégedetten fogunk élni“. A létbiztonság megszilárdítását célzó irány­vonallal összhangban a jövő időszakban követni fogjuk a XV. kogresszus határozatát, hogy változatlanok maradjanak a fogyasztói árak s maradékta­lanul kielégítsük a lakosság alapvető létszükségleteit. Ez a feladat nem puszta óhaj, ha­nem népgazdaságunk h#lyzeto és lehetőségei objektív értéke­lésének az eredménye. E cél elérése attól függ, sikeresen tel­jesítjük-e a kitűzött terveket. Helyes, ha a fogyasztó szemé­vel Is foglalkozunk az árak kér­déseivel, az már viszont hiba ha valaki kimondottan csak fogyasztói szemszögből nézi a helyzetet, s mint dolgozó nem veti fel a kérdést: milyen érték­ben és hogyan termel. KorCák elv társ ezután nem­zetközi kérdésekkel foglalko­zott, ismertette a Szovjetunió legújabb békejavaslatait. Vége­zetül megállapította: meg akar­juk szerezni minden becsületes állampolgár szavazatát, a fej­lett szocialista társadalom épí­tése programjának, jó és igaz- sőgos ügyünk támogatásúnak. Célunk azonban nemcsak az, hogy az emberek megválasszák képviselőiket, és támogatásukat fejezzék ki a választási progra­mok Iránt. Jól tudjuk: a párt- kongresszuson és a választási programokban kitűzött felada­tok teljesítése szempontjából döntő fontosságú, hogy ameny- nyire erejéből futja, mindenki munkához lásson. Támogassuk a Nemzeti Front képviselőjelölt­jeit és választási programját. Szavazatunkkal a választások­ban. majd munkánkkal, tette­inkkel a választások után. (Folytatás az 1. oldalról) rülnek be — engedjék, hogy kimondjam — a történelembe, és alakítják nemzedékek új éle­tét. Ezek azok a szilárd kövek, amelyekre jövőnk épül. Az ország minden becsületes polgára hozzájárult ezeknek az értékeknek a megteremtéséhez. Közösen — a kommunista, a pártonkívüll vagy más politi­kai pártok és társadalmi szer­vezetek, a cseh és a szlovák nemzet és a nemzetiségek tag­jai, a hivők és az ateisták — közösen jó munkájukkal kifeje­zésire juttatták felelősségérze­tüket és szeretetüket hazájuk, a szocialista társadalom iránt. Utunkon nem csupán sikerek voltak és vannak. Voltak, van­nak és lesznek akadályok, prob­lémák és fogyatékosságok. A legtöbbjük ugyan üj, bár egye­sek szívósan ismétlődnek. Nálunk azonban nem a fo­gyatékosságok vagy a hibák a jellemzőek, ahogy azt egyesek be akarják nekünk beszélni. Hiába eregetnek ilyen szap­panbuborékokat a burzsoá pro­pagandisták. Nyugaton, a tőkésországok­ban, a válságra a dolgozók fi­zetnek rá, éspedig drasztiku­san. A burzsoázia, a tőkések veszteség nélkül kerülnek ki ebből a válságból és sokan nem­csak megtartották, hanem még növelték is profitjaikat. S a kapitalista országok kormányai támogatják e<zt az Igazságtalan, aszociális és kizsákmányoló po­litikát, végső fokon tanácstala­nul állnak e helyzettel szem­ben, amikor csakis és kizáró­lag a burzsoázia érdekeit kény­telenek védelmezni. Ebből látjuk, hogy azon kér­dések közül, amelyeknek meg­oldásával jelenleg foglalko­zunk, egyetlen egyet sem lehet összehasonlítani azokkal a problémákkal, amelyekkel az egyszerű emberek a tőkésorszá­gokban szemben állnak, akikre teljes súllyal nehezedik a kapi­A kezdeményezés és az áldozatkészség műhelye talizmus mély válságának ter­he. A mi problémáink, ellenkező­leg, társadalmunk dinamikus fejlődéséből, az állandóan nö­vekvő életszínvonalból, az egész lakosság egyre növekvő igényeiből erednek. A választásokra tehát nem­csak jó mérleggel, de főként jó programmal — a párt XV. kongresszusának programiával Indulunk. Nagy és méltó prog­ram ez, amely következetesen népünk élet- és kulturális szín­vonalának emelését tartja szem előtt. Feltételezi ezért az ipar, a mezőgazdaság, a szállítóipar, és az építőipar további jelen­tős fejlődését. Csak ha teljesít­jük a 6. ötéves terv feladatait, teljesítjük a párt XV. kongresz- szusának szociálprogramját, valamennyi elképzelésünket az élet- és a kulturális színvonal területén. Ezért kell pártunk XV. kongresszusa határozatai teljesítésének a legnagyobb fi­gyelmet szentelni s ezzel kap­csolatban a lehető legnagyobb igyekezetei kifejteni. Céljainkat úgy érjük el, ha dolgozóink — a munkások, a szövetkezeti parasztok, a szo­cialista értelmiség — képessé­geire és ügyességére támaszko­dunk, ha könyörtelen harcot folytatunk mindenfajta felelőt­lenség, a passzivitás a hanyag­ság ellen, a becsület hiányának mindenfajta megnyilvánulása ellen. Nálunk sem a választási kampány, sem maga a válasz­tás nem formális kérdés, nem olyan akció, amelynek kereté­ben szavazatokat Vásárolnának, amikor olyan politikát tűzné­nek ki, amelytől fölösleges te­herként igyekeznek a válasz­tás után megszabadulni, mint ahogyan az a polgári demokrá­ciák viszonyai között történik. Hasonlítsuk össze, milyen vi­szonyok között folyik éppen a választási kampány a fejlett tő­késállamokban és nálunk. Míg ott a legnagyobb mun­kanélküliség uralkodik az egész háború utáni időszakban, infláció, bizonytalanság és kilá- tástalanság nehezedik a lakos­ság széles rétegeire — nálunk a választás a sikerek sereg­Oldrich Svestka elvtárs szemléje, alkalom új tervek ki­dolgozására. A választási prog­ram nemcsak a Nemzeti Front és a nemzeti bizottságok szer­veinek, hanem valamennyi ál­lampolgárnak az ügye. Az em­berek jöttek ötleteikkel, elkép­zeléseikkel, kezdeményezésük­kel, és munkájukkal hozzájá­rultak ezek megvalósításához. A választási programok a ke­rületekben, járősokban, városok­ban, községekben a XV. kong­resszus hatőrozatainak az al­kalmazását jelentik e közigaz­gatás! egységek feltételei kö­zött. Maga a vőlasztás további demonstrőclója lesz a párt és a nép egységének, mert a nép szívében és lelkében szilárdan meggyökereztek a szocializmus eszméi. Természetesen akadnak kétel­kedők, örök elégedetlenek s el­lenséges érzelműek is, akik megpróbálják kétségbe vonni, vagy nevetségessé tenni népünk sikeres országépítő igyekeze­tét. De fölöslegesen erőlködnek, mert a valóságot egyszerűen nem lehet összhangba hozni kí- vônságukkal, s azt a legna­gyobb hazugság sem kendőzheti el. Sikereink kiváltják az osz­tói yellenség, a polgári propa­gandisták és tollnokalk epés dü­hét, különösen most, amikor a tőkésországokat olyan mély vál­ság sújtja. Dühíti őket, hogy pártunk ve­zetősége Gustáv Husák elvtárs­sal az élen, oly gyorsan kive­zeti® a pártot és az országot a válságból, hogy oly sikeresen fejlődik szocialista hazánk, hogy népünk olyan gyorsan megértette, mi volt a szándék 1968—69-ben, és határozottan elítélte a jobboldali opportunis­tákat, s így ezek a revizionista erők teljesen elszigetelődtek. Bosszantja őket a tény, hogy az emberek döntő többsége teljes mértékben egyetért pártunk po­litikájával, hogy sajátjaként fogadta el a XV. kongresszus határozatait és hogy ezeket a jövője érdekében teljesíti. Végül belátják, hogy nem számíthatnak semmiféle válto­zásra, fordulatra, és hogy ba­rátaikra, szekértolőikra, a jobb­oldali opportunistákra és a re- vizionistákra már egyáltalán nem támaszkodhatnak. Ennek ellenére a legkevésbé sem sza­bad lebecsülnünk a jobboldali opportunisták és a revizionis­ta k becstelen nézeteit és el­lenséges tevékenységét, akár itthon élnek, vagy külföldön harcolnak hazánk ellen. Ma, ugyanúgy, mint régen, az osztályellenség a demokrácia nevében folytat harcot elle­nünk, és választások előtt min­dig erősödik ez a harc. A hel­sinki értekezlet záróokmányai­ban foglaltakkal kapcsolatban is növeli támadásaik erejét a szocialista demokrácia ellen, mert azt hiszik, hogy ez erős kártya a kezükben. A demokrácia lényegének és osztályjellegének kérdései így sokkal inkább, mint bármikor azelőtt, az éles ideológiai harc tárgyát képezik. Meg kell mondani, hogy noha a burzsoá propaganda minden­féle rágalmakat és hazugságo­kat talál ki és terjeszt — s ta­lán éppen ezért e téren is de­fenzívába kerül, s nem talál nálunk termékeny .talajra. A szocializmus elválaszthatat­lan a demokráciától. A szocia­lizmus azért is születik, hegy megvalósítsa az egyenlőséget és a demokráciát az elnyomott tö­megek és az összes haladó erők számára, mert egyes-egye- dül csakis a szocializmus képes ezt megvalósítani. A szocialista demokrácia ere­je — a formális polgári demok­ráciával szemben — realitásá­ban van. Abban, hogy a szo­cialista rendszer biztosítja a dolgozóknak azokat a jogokat, amelyeket a burzsoá rendszer még csak formálisan sem tu­dott meghirdetni, nemhogy reá­lisan biztosítani — a jogot a munkára, a művelődésre, az öregségi és betegbiztosításra, az egészségügyi ellátásra stb. A szocialista demokrácia fej­lesztése kommunista pártunk tartós feladata. Ez nálunk egyi­ke az emberek kezdeményezése nagy forrásainak a társadalom építésében. Svestka elvtárs végezetül ki­merítően beszélt a tartós béke megőrzéséért folyó harc kérdé­seiről, nagyra értékelte a Szov­jetunió és a többi szocialista ország reális külpolitikáját, bé- kepolilikáját. ti} szó 1970. X. 19.

Next

/
Thumbnails
Contents