Új Szó, 1976. október (29. évfolyam, 234-259. szám)
1976-10-16 / 247. szám, szombat
Kitűztük a szocialista társadalom további sokoldalú fejlesztésének programját lFolytatás az 1. oldalról) Azért említem a fejlődés bonyolultságát és nehézségét, valamint a válság éveinek társadalombomlasztó hatását, hogy mindannyian tudatosítsuk, az elért eredmények és az új választási program mostani kiindulási alapja egyáltalán nem magától értetődő. Nagy küzdelmet kellett vívni a szocializmus alapvető értékeinek kibontakoztatásáért, a dolgozók létbiztonságának megszilárdításáért, a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való barátság és együttműködés fejlesztéséért. Oj termelési ágazatokat létesítettünk és szerkezeti változtatásokat hajtottunk végre, növelve a gép és a vegyipar szerepét. Folytatódott a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés fejlődése, és a mezőgazdaság stabilizációs tényezőjévé lett a népgazdaságnak. Növekedett a munkások, a földművesek, a tudományos-műszaki értelmiség és a termelésszervezők szakképzettsége. Növekedett a nép politikai és munkaaktivitása, a párt- és a társadalmi szervekben új káderek nőttek fel. Jelentős lépést tettünk előre a lenini nemzetiségi politika megvalósítása terén. Ennek eredménye volt dolgozóink szociális- és létbiztonságának megújítása és megszilárdítása. A létbiztonság szilárdítására irányuló szociálpolitika vezetett például ahhoz, hogy csak a Cseh Szocialista Köztársaságban csaknem 12 millió a takarékbetétkönyvek száma, s a lakosság megtakarításai az 5. ötéves terv időszakában egyhar- maddal növekedtek. A hosszú lejáratú takarékoskodás iránti érdeklődés azt bizonyítja, hogy az emberek bíznak pénzünkben, s ugyanakkor azt mutatja, hogy fontos ösztönzői a takarékoskodásnak, az igényes célok, mint például a lakásépítés, gépkocsivásárlás, lakberendezés stb. Míg az ötéves tervidőszak kezdetén az éves felmondásos takarékbetétek az összes betéteknek 20 százalékát tették ki, 1975-ben már 39 százalékát. Ugyanakkor a betéttulajdonosok a Cseh Szocialista Köztársaságban 120 milliárd koronát vettek ki a takarékból, s az 5. ötéves tervidőszak folyamán 450 469 új gépkocsit, több mint 1 millió hűtőgépet, 992 825 tévé-készü- léket vásároltak, új bútor beszerzésére pedig 18 milliárd 606 millió koronát fordítottak. Meggyőző tények ezek, arról, hogy milyen magas volt népünk életszínvonala az 5. ötéves terv időszakában. Mindez feljogosít annak kijelentésére, hogy a szocializmus fejlesztése terén elért eredmények alapján az elmúlt megbízatási időszak a legsikeresebbek közé tartozik a szocialista építés történetében a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban. Ügy indulunk az új választásokba, hogy kitűztük a szocialista társadalom további sokoldalú fejlesztésének programját — hangsúlyozta Kempný elvtárs. Az egész Nemzeti Front sajátjaként fogadta el a párt XV. kongresszusának programját, mert ez céljaival kifejezi a munkásosztály és a dolgozók érdekeit és szükségleteit. Olyan program ez, amelynek megvalósítása megtöbbszörözi a társadalom gazdagságát, s magával hozza a nép anyagi és kulturális színvonalának további emelését, községeink, városaink további fejlődését. A társadalmi élet összes területei fejlődésének alapja, hogy a termelésben megteremtsük az ehhez szükséges anyagi forrásokat. A szocializmusban a munka eredményeit nem embereknek egy kis csoportja sajátítja ki, hanem az egész társadalmat illetik meg. Mindany- nyiunk munkájától függ, milyen nagy lesz a társadalom gazdagsága, s ennek eredményeképpen megnövekszik minden egyén személyes megelégedettsége is. Alkotmányunk igen pontosan jellemzi ezt az összefüggést: „A dolgozók társadalmában az egyén képességeinek teljes kibontakoztatását és jogos igényeinek érvényesítését csak az egész társadalom fejlődésében való aktív részvétellel, mindenekelőtt a társadalmi munkában való megfelelő részvétellel érheti el. Ezért a közösség érdekében végzett munka minden egyes állampolgár elsődleges kötelessége és a munkára való jog elsődleges joga.“ De nemcsak erről van szó. A termelőerők fejlődése olyan fokot ért el, hogy már távolról sem érhetjük be az akármilyen módon végzett munkával. A munkának hatékonynak kell lennie, ami a termékek meny- nyiségének növelésével, a minőség lényeges fokozásával és élvonalbeli műszaki mutatókkal is jár, s a ráfordított élőmunka mennyiségének csökkentését, az állóalapok jobb kihasználását, a nyers- és alapanyagok és az energia terén elért megtakarításokat eredményezi. Josef Kempný elvtárs Az a tény, hogy tudatosítjuk ezeket a körülményeket és nyíltan beszélünk róluk, nem ok a borúlátásra. Mert hiszen ugyanakkor ismerjük a megoldás útjait, hogyan lehet növelni a termelés hatékonyságát és javítani a munka minőségét. Legnagyobb tartalékaink a tudományos és műszaki ismeretek hatékonyabb felhasználásának, s a szocialista gazdasági integráció óriási lehetőségei kihasználásának terén vannak. Gazdálkodni tudni — folytatta Kempný elvtárs — jelenti mindenekelőtt: tudni irányítani és szervezni az egyes gazdasági folyamatokat úgy, hogy egyre jobb eredményeket érjünk el, több és jobb minőségű árut termelni, éspedig egyszersmind olcsóbban. Növelnünk kell a személyes felelősséget a termelési tervfeladatok határidőre történő teljesítéséért, ugyanígy a tervező és a műszaki tevékenység terén tervezett feladatok határidőre való teljesítéséért, s megfelelő gyorsasággal kell alkalmazni az új ismereteket a termelési gyakorlatban. Nem szabad lazítanunk, ellenkezőleg: következetesebben meg kell követelni a szakmai és a politikai színvonal emelését az irányításban dolgozóktól, a mesterektől kezdődően. A szakmai és a politikai irányítás ugyanannak a dolognak két oldala. Aki nem tud politikusán gondolkodni és cselekedni, annak az össztársadalmi érdekek biztosításával kapcsolatban a legnagyobb szakképzettség sem segít, nem tudja meggyőzni a kollektívát és kibontakoztatni kezdeményezését. „Irányítani tudni — hangsúlyozta a Központi Bizottságnak a gépiparral foglalkozó ülésén zárószavában Ilusák elvtárs — azt jelenti, hogy tudni kell szervezni, ellenőrzni a munkát, felhasználni a dolgozók és egész kollektívák tapasztalatait és ismereteit, összekapcsolni a gazdasági irányítást a politikai munkával.“ Vezető párt-, szakszervezeti és gazdasági funkcionáriusainknak ismerniük kell és tudniuk kell megmagyarázni nemcsak a konkrét, időszerű szükségleteket és feladatokat, hanem meg kell érteniük a távlati célokat is, tudniuk kell megmagyarázni az embereknek, hogy már ma a jövőjükért dolgoznak. Ilyen hozzáállást kell tanúsítani az állami tervek feladataihoz, naponta tudatosítva, hogy ha ezt részleteiben vagy egészében nem teljesítjük, akkor nehézségeket okoz további üzemek és vállalatok számára, zavart okoz a szállítói-megrendelői szerződések teljesítésében, és nagy gazdasági károkhoz vezet. A terv nem teljesítésére nem tekinthetünk csak úgy, hogy ez csak az adott üzem dolgozóinak ügye, hanem szélesebb összefüggésekben kell tekintenünk rá, mivel mindannyiunknak kárt okoz: Ezért mindenütt nagyfokú felelősséget kell megkövetelnünk, ami a terv kiegyensúlyozott teljesítését és az állami fegyelem megtartását illeti. A szocialista munkaveirseny fejlődése, s az, hogy a verseny egyre nagyobb mértékben az üzemekben mutatkozó sürgős kérdések megoldására, valamint a társadalom szempontjából fontos feladatok teljesítésére irányul, azt bizonyítja, hogy az emberek megértenek minket, és érdeklődést tanúsítanak a jó eredmények iránt. Például komplex szocialista brigádok segítségével kiváló eredményeket értek el, amelyek sok helyütt már megszokott munkanormákká lettek. A szocialista munkaverseny fejlődésében, a termelés és az irányítás racionalizálásában s a munka minőségének növelésében megnyilvánult az igazán jó gazdák hozzáállása, az a tudat, hogy nem elég a társadalomtól csak akarni és kapni, mert ahhoz, hogy többet eloszthassunk, több értéket kell létrehoznunk. A kollektívához való ez a viszony szöges ellentétben áll az egyén jogairól és a társadalom kötelességeiről alkotott kispolgári elképzelésekkel. Szomorú, hogy ilyen magatartást tanúsítanak olykor azok is, akik még néhány évvel ezelőtt sok mindent abból, amijük ma van, elérhetetlennek tartottak. Ma megfeledkeznek erről, és csak a kezüket nyújtják a társadalom felé. Ezeknek az embereknek az önzésével számolnak osztályellenségeink is, arra számítva, hogy különféle suttogó propagandával bizonytalanságot keltenek és a vásárlási láz felkeltésével zavarokat okoznak a közellátásban. Ezzel kapcsolatban szeretném hangsúlyozni, hogy a választások utáni időre is biztosított a belső piac áruellátása, és nem fogjuk emelni az árakat. Teljes mértékben érvényes, ami a Központi Bizottság tevékenységéről a XV. kongresszus elé terjesztett jelentésben áll: „A létbiztonság szilárdításának irányvonalával összhangban a következő időszakban olyan politikát fogunk folytatni, amely a lakosság alapvető létszükségleteit kielégítő árucikkek fogyasztói árszintje stabilitásának biztosítására irányul.“ Az ehhez szükséges anyagi erőforrások kialakításával kapcsolatban, ahogy ezt tervezzük, semmi ok sincs arra, hogy ezen a politikán valamit is változtassunk. Ellenkezőleg. Az anyagi források kialakításának arányában tovább akarjuk fejleszteni az életszínvonalat, s ezt nyíltan megmondjuk minden alkalommal. A választás nálunk nem ok arra, hogy könyörtelen harc alakuljon ki az államhatalomért, nem ok a politikai erők szabad játékára — mondotta a továbbiakban Kempný elvtárs. — Országunkban a politikai hatalmat egyszer s mindenkorra kivívta magának a munkásosztály és a dolgozó nép, és senkinek sem engedjük meg, hogy ezzel hazardírozzon. Mi nem alkalmazunk szociális és nacionális demagógiát, nem kavarunk politikai afférokat és bortányokat, nem játszuk meg az emberek előtt a politikai pártok küzdelmét, amelyek ha győznek is a választásokon, semmit sem változtatnak a tőkés rend alapjain, a burzsoázia gazdasági és politikai hatalmán. Mi a választásokon egy programról döntünk, az élet további módjáról és távlatairól, amelyeket saját munkánkkal alakítunk ki. Ez nálunk a választások fő és alapvető jelentősége azzal együtt, hogy a választások határozzák meg a szocialista állam képviselőtestületeinek mint a munkás- osztály és a többi dolgozó hatalmának össze télé lét. E testületek politikai, szakmai és szervezői minőségétől függ nagymértékben államunk és társadalmunk további sikeres fejlődése. Nem mindegy „Politikai aktivitása a legjobb tagokhoz mérhető“; ,,A szerző stílusa Petőfihez hasonló“ — olvashatjuk gyakran az ilyesféle mondatokat. Aki írja, nem is gondol arra, mekkora logikai hibát követ el azzal, hogy nem Ismeri a -é birtokjel szerepét, s nem használja ezt a jelet. Az -é birlokjel arra szolgál, hogy a birtokos jelzős szerkezetet tömörítsük, egy szóval is kifejezhessük. Erre akkor van szükség, amikor a birtokot kifejező szó már egyszer előfordult a mondatban, s nem akarjuk megismételni. Pl. ezek helyett: Politikai aktivitása a legjobb tagok politikai aktivitásához mérhető; A szerző stílusa Petőfi stílusához hasonló— egyszerűbben ezt írhatjuk vagy mondhatjuk: A szerző stílusa a Petőfiéhez hasonló; Politikai aktivitása a legjobb tagokéhoz mérhető. Ha elhagyjuk uz -é birtokjelet, akkor hasonlításunk logikailag helytelen, mert magához Petőfihez, nem pedig Petőfi stílusához; a legjobb tagokhoz, nem pedig a legjobb tagok eredményéhez hasonlítottuk a szóban forgó szerző stílusát vagy valakinek a politikai aktivitását. Még gyakoribb hiba, hogy több birtok esetén is esetleg csak az -é birtok jelet használják fel a birtokos jelzős szerkezet tömörítésére, tehát pl. ezt írják: „Nemcsak a saját üzemünk eredményeit tartjuk számon, hanem a velük szorosan együttműködő üzemét is.“ Mi ebben a mondatban a hiba? Az, hogy a saját üzemükkel kapcsolatban eredményeket emleget a szerző, vagyis a több birtokot kifejező személyragot használja az eredményeit szóalakban, a másik üzemmel kapcsolatban ellenben csak eredményről ír. Az üzemét szóalakban az -é birtokjel ugyanis csak egy birtokra utal, vagyis ezt fejezi ki: (a velünk szorosan együttműködő üzem eredményét. Nyilván a másik üzemmel kapcsolatban Is eredményekről kell szólanunk, tehát az -é birtokjelet ki kell egészíteni az -i többesjellel is. A mondat tehát így hangzik helyesen: „Nemcsak a saját üzemünk eredményeit tartjuk számon, hanem a velünk szorosan együttműködő üzeméit is.“ Ugyanígy csak az -t többesjellel kiegészítve helyes a Katalin név is ebben a hibás mondatban: „Ezek a könyvek a Kataliné", mert Katalinnak nem egy, hanem — mint azt a könyvek többes számú alanya bizonyítja — több könyvére utalunk. Helyesen tehát: „Ezek a könyvek a Katalinéi.“ Látjuk, mennyire kell ügyelnünk arra, hogy valóban azt írjuk vagy mondjuk, amit kifejezni szeretnénk, illetve azt, amivel a valóságot hűen ábrázoljuk. Ez viszont csak úgy lehetséges, ha tisztában vagyunk a nyelv törvényeivel. Ismerjük anyanyelvűnk eszközkészletét; nemcsak a szavakat, hanem a jeleket és a ragokat is szerepükkel egyetemben. J. LELKES ILONA Brahms — olasz módra A Bratislavai Zenei Ünnepségek első zenekari estje A Zenei Ünnepségek változatos eseménysorozatának első zenekari estjén a Bécsi Szimfonikusok vendégszerepeitek Carlo Maria Giulini vezényletével. A Bécsi Szimfonikusok testü- lete 1900-ban alakult, sokoldalú művészetével tehát több mint hetvenöt esztendeje áll az osztrák zenei élet élvonalában. Az együttes jól megalapozott, megbízható tudásával a legsúlyosabb zenei építményt is törés nélkül elbírja. Első karmesterük, Carlo Maria Giulini Brahms műsort vezényelt a patinás Wiener Symphoniker élén. Az est szólistája, Rafael Orozco két évvel ezelőtt már vendégszerepeit nálunk. Bemutatkozása valóságos szenzációt keltett. Ezúttal Brahms op. 15- ös jelzésű d-moll zongoraversenyét adta elő. Nagyvonalú drámai izzású Brahms-tolmácso- lást hallottunk, a széles hullámokat vető előadásban magas művészi szinten volósult meg a zenekar és a szólista szerepének szimfonikus egysége. A fiatal művész orkesztrális hangzással zongorázott, játéka szinte külön zenekart alkotott. Szerencsére szellemileg is követni tudja száguldását, ujjal nem szabadulnak ki a szellemi ellenőrzés alól. A műsor zárótömbje, Brahms IV. szimfóniája izgalmas tolmácsolásban hangzott el. Giulini minden idegszálával éli a zenét. Szuggesztív művészegyéniség, aki képes magával ragadni az egész zenekart. A Brahms- muzsikát általában véve olaszos lobogással érzékeltette, de ha a karmesteri elgondolás fedezete az őszinteség, Brahms, úgy látszik, ilyen úton is megközelíthető. Giulini ellenállhatatlan ostromára engedett férfias tartózkodásából, és ha néha váratlan módon is, de „megszólalt“. Végtére minden műről többféleképp lehet beszélni, és minden zeneszerzőt többféle úton-módon lehet szólásra bírni. Az előadóművészet beláthatatlan területein nem állíthatunk fel merev vagy idővel megmerevedett szabályokat. A zenekar mély színekkel árnyalt zengő hangzással, a temperamentum és a művészi fegyelem egyensúlyával követte dirigense akaratát. Osztrák művészek, olasz dirigens, spanyol zongorista ... az érdekes összeállítás érdekes és élvezetes estét eredményezett. A közönség valóságos tapsorkánnal követelte ki a ráadást, alig akarta a művészeket leengedni a dobogóról. HAVAS MÁRTA A választások tiszteletére Tartalmas képzőművészeti kiállítás Képzőművészeti kiállításokra hívott a Dunamenti Múzeum igazgatósága. Szeptember 25- én a csicsói művelődési központba, majd október 9-én a búcsi Szövetkezeti Klubba. Legutóbb pedig a perbetei művelődési otthonban szemlélhettük meg a választások tiszteletére rendezett képzőművészeti kiállítást, amelyen 19 művész alkotásai szerepelnek, a Dunamenti Múzeum rendezésében. Ezek a meghívók ünnepre szólítanak: kultúrpolitikánk ünnepére. Az alkotások ugyanis megfelelő képet festenek arról, amit művészetünkben, szocialista kultúránkban az elmúlt öt esztendőben elértünk. Kajtár József, a Dunamenti Múzeum igazgatója a kiállításokról szólva elmondta, hogy kulturális, intézményeink is jelentős szerepet vállalnak a választási előkészületekben. A Du- namenti Múzeum is fontos feladatának tartja, hogy a falvakon is bemutassa festőink, grafikusaink alkotásait. Örömmel újságolta, hogy a tárlatok iránt nagy az érdeklődés. A vándorkiállítást az említett helyeken kívül október 19- től a keszegfalusi agitációs központban is bemutatják.-szem-