Új Szó, 1976. október (29. évfolyam, 234-259. szám)

1976-10-02 / 235. szám, szombat

A SZOVJETUNIÓ KÉSZ NORMALIZÁLNI KAPCSOLATAIT KÍNÁVAL Szovjet vezetők üdvözlete ^ A moszkvai Pravda cikke Moszkva — A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnök­sége és a Szovjetunió Minisz­tertanácsa a Kínai Népköztár­saság kikiáltásának 27. évfor­dulója alkalmából üdvözletét küldött a Kínai Országos Népi Gyűlés állandó bizottságának és a KNK Államtanácsának. „A népi forradalom győzelme a kínai dolgozók történelmi vívmánya volt, törvényszerű eredménye annak az önfelál­dozó harcnak, amelyet nemzeti és társadalmi felszabadulásu­kért vívtak és hatalmas ese­ménnyé vált Kína és a világ­forradalmi folyamat fejlődésé­ben“ — állapítja meg többek között az üdvözlet. A Szovjet­unió népei mindig szilárdan .és következetesen a kínai forra­dalom oldalán álltak, a barát­ság és rokonszenv érzését táp­lálják Kína munkásosztálya, parasztsága, dolgozó értelmisé­ge iránt, mindazok iránt, akik a szocializmus eszméinek meg­valósításáért küzdenek. „A Szovjetunió és Kína kap­csolatainak normalizálása, azok fejlesztése az egyenjogúság, a szuverenitás és a területi in­tegritás tiszteletben tartása, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elveinek alapján, megfelel országaink népei óha­jának, amelyek érdekeltek a szocializmus és a kommuniz­mus felépítésében, a béke és biztonság megőrzésében és erő­sítésében az egész világon“ — hangsúlyozza az üdvözlet. A szovjet—kínai kapcsolatok története igazolja Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtit­kára szavainak helyességét, miszerint a szovjet és a kínai nép érdekei nem keresztezik egymást, hanem egybeesnek — írja a moszkvai Pravda pén­teki számában l. Alekszandrov. A Kínai Népköztársaság ki­kiáltásának 27. évfordulója al­kalmából megjelent cikk hang­súlyozza, hogy a szovjet és a kínai nép barátsága nem teg­nap alakult ki, hanem hosszú múltra tekint vissza. Ez a barátság a közös osztályellen­ség ellen, a nemzeti felszaba­dulásért, a szocializmusért és a világbékéért vívott együttes harcban erősödött meg. Ezt a barátságot rögzítette az 1950- ben aláírt barátsági, szövetségi és kölcsöns segítségnyújtási szerződés. A moszkvai Pravda emlékez­tet arra, hogy a hatvanas évek elején, nem a szovjet fél hi­bájából, a két ország és párt kapcsolatai romlani kezdtek, majd megállapítja, hogy a Szovjeunitó és az SZKP min­dent megtett annak érdekében, hogy megakadályozza ezt a fo­lyamatot, helyreállítsa a való­ban jószomszédi, baráti kapcso­latokat a két ország és párt között. Az SZKP XXV. kong­resszusán megerősítették, hogy a Szovjetunió kész normalizál- ni kapcsolatait a Kínai Nép­köztársasággal — mutat rá a moszkvai Pravda. A szovjet és kínai nép sok­éves barátságának és együtt­működésének tapasztalatai szemléletesen tükrözik a Szov­jetunió jóakaratát, baráti viszo­nyát a kínai néphez, a kínai forradalomhoz és szocialista vívmányaihoz, azt az óhaját, hogy — mint Leonyid Brezs­nyev mondotta — „Kínát vi­rágzó szocialista hatalomnak lássa“. Meggyőződésünk, hogy a kínai nép képes lesz elérni ezt a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való ba­rátság és együttműködés útján — írja a moszkvai Pravda. Ezért abból indulunk ki, hogy az államaink közötti kap­csolatainkban nincsenek olyan problémák, amelyeket kölcsö­nös óhaj esetén nem lehetne megoldani a jószomszédság, a kölcsönös előnyök, egymás ér­dekeinek figyelembevétele szel­lemében — hangsúlyozza az SZKP központi lapja. KÜLPOLITIKAI KERESEK ÁLLKAK A NYUGATNÉMET VÁLASZTÁSI KAMPÁNY ELŐTERÉBEN 1976 X. 2. Bonn — Csütörtökön este négyórás tv-vitát folytatott egy­mással a négy legnagyobb nyu gatnémet párt választási csúcs­jelöltje, Helmut Schmidt kan­cellár (SPD), Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter (FDP), Helmut Kohl (CDU) el­lenzéki kancellárjelölt és Franz Josef Strauss, a CSU elnöke, az NSZK bel- és külpolitikájának széles területét felölelő kérdé­sekre válaszolt az ARD és a ZDF tv-társaság közös műsorá­ban. A vita külpolitikai részét el­sősorban a két német állam vi­szonyára vonatkozó kérdések töltötték ki. A koalíció két ve­zetője újból hitet tett amellett, hogy folytatni kell a norma­lizálást törekvéseket az NDK- vál, tárgyalni kell a gazdasági és politikai kapcsolatok javítá­sáról. Schmidt és Genscher utalt arra, hogy az NSZK nem­zetközi tekintélye éppen a ke­leti politika sikereinek köszön­hetően növekedett. Mint rámu­tattak, a nyugatnémet gazda­ságnak jelentős érdekei fűződ­nek a gazdasági együttműködés fenntartásához és fejlesztésé­hez. Ugyanakkor jelezték, hogy változatlanul távlati feladatuk­nak tekintik a két német ál­lam újraegyesítését és Nyu- gat-Berlin minél szorosabb be­vonását a nemzetközi kapcso­latokba. Kohl kancellárjelölt válaszá­ban elismerte, hogy a már meg­kötött keleti szerződéseket egy CDU—CSU kormánynak is tisz­teletben kell tartania. Hozzá­fűzte: a szerződéseket az Unió nem úgy értelmezné, mint a jelenlegi kormány, hanem „szi­gorúan a szolgáltatások és el­lenszolgáltatások egyensúlyára alapozva“. Kohl azt állította, hogy az SPD—FDP konlíció „túl sokat adott és túl ko"-'r'Pt kapott cseréid“ a szoci ta országokkal folytatott tárgya­lásai során. IANYä33 BAN . Spanyolországban folytatódik a gazdasági válság, főleg a munka- nélküliség elleni sztrájkmozgalom. A madridi postások sztrájkja már több mint két hete tart, s ennek következtében — mint azt képünkön is láthatjuk — küldemények sokasága halmozódik fel naponta a postákon. (ČSTK — UPI felvétele) Üj szovjet leszerelési javassal A TASZSZ hírmagyarázója írja A katonai enyhülés kérdé- seire, a fegyverkezési haj­sza megszüntetésére és a le­szerelésre összpontosul most az államok és a népek figyelme. Ennek oka az — írja Alekszej Petrov, a TASZSZ politikai hírmagyarázója —, hogy a fegyverkezési hajsza' napjaink­ban mind méreteit, mind eset­leges következményeit tekint­ve, rendkívül veszélyes. A kér­dés ma így hangzik: vagy meg­állítják a fegyverkezési haj­szát és az államok rátérnek a leszerelésre, lépésről lépésre csökkentik a katonai konflik­tus veszélyét, vagy pedig a há­ború előkészítésének gigászi gépezete mindinkább felemész­ti a lét-fontosságú javakat és a háborús katasztrófa veszélye mind nagyobb mértékben fe­nyegeti a népeket. Az SZKP XXV. kongresszusán hozott határozatoknak megfe­lelően a Szovjetunió szeptem­ber 28-án az ENSZ-közgyűlése elé terjesztette a fegyverkezé­si hajsza megszüntetésének kérdéseire és a leszerelésre vonatkozó emlékiratát. A szov­jet emlékirat nagy politikai je­lentőségű dokumentum — hangsúlyozza Alekszej Petrov, összegezi mindazokat az ered­ményeket. amelyeket a népek és az államok ez ideig elértek a fegyverkezési hajsza megfé­kezésében. A szovjet javaslatok — mu­tat rá a TASZSZ hírmagyará­zója — számos fontos kérdés­ben olyan új elemeket is tartal­maznak, amelyek figyelembe veszik egyes államok már ki­fejezett óhajait, következéskép­pen elősegítik az általánosan elfogadható döntések felkuta­tását. Alekszej Petrov felhívja a fi­gyelmet: A szovjet emlékiratot áthatja az a törekvés, hogy meggyorsítsák az ügy haladá­sát, serkentsék a már megkez­dett tárgyalásokat. Ez a tárgy­szerű gyakorlati megközelítés az alapja annak a javaslatnak, hogy mielőbb össze kell hívni a leszerelési világkonferenciát. A Szovjetunió azonban e kér­désben is realista álláspontot foglal el: mint hogy egyes nagyhatalmak — és köztudott, hogy melyek azok — továbbra is ellenzik a világkonferencia összehívását, az emlékirat ál­lást foglal amellett, hogy hív­ják össze az ENSZ-közgyűlésé- nek a leszerelés kérdéseivel foglalkozó rendkívüli üléssza­kát, amely hasznos, közbeeső szakasz lesz a leszerelési világ- konferencia felé — mutat rá Alekszej Petrov. Schmidt kancellár érvelésé­ben fontos szerepet kapott a szovjet—nyugatnémet viszony is. Az SPD-politikus részlete­sen kitért Leonyid Brezsnyev várható látogatására és megerő­sítette: a kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlesztésére tett lépések megvitatása mellett tárgyalni kíván a Helsinkiben hozott határozatok megvalósí­tásáról, Nyugat-Berlin kérdésé­ről, a bécsi haderő- és fegyver­zetkorlátozási tárgyalások meg­gyorsításáról. Reményét fejezte ki, hogy az amerikai elnökvá­lasztásokat követően hamaro­san sor kerül az újabb szov­jet—amerikai SALT-megállapo- dás aláírására. Schmidt és Genscher ugyanakkor állást foglalt a nyugati szövetsége­sekhez fűződő viszony erősíté­se mellett is. A Német Kommunista Párt az október 3-i parlamenti vá­lasztásokra történő előkészüle­teket a különböző társadalmi rendszerű államok együttműkö­dése és kölcsönös megértése politikájának biztosításáért, a helsinki konferencia záróokmá­nyában foglaltak gyakorlatban való érvényesítéséért, az NSZK és az európai szocialista álla­mok között megkötött szerző­dések és megállapodások kö­vetkezetes végrehajtásáért ví­vott harc jegyében folytatja. Nürnbergben mondott beszé­dében Max Reimann, a német és a nemzetközi munkásmoz­galom kiemelkedő személyisé­ge, a Német Kommunista Párt tiszteletbeli elnöke kijelentette, hogy napjainkban a békés egy­más mellett élés politikájának és az enyhülési folyamatnak nincs semmiféle alternatívája Európában. A nép alapvető ér­dekeitől vezettetve a nyugat­német kommunisták az enyhü­lés politikája és a fegyverke­zési hajsza beszüntetése mel­lett szállnak síkra — hangsú­lyozta a kommunista politikus. SZOCIÁLPOLITIKAI INTÉZKEDÉSEK AZ NDK-BAN Berlin — A Német Demok­ratikus Köztársaságban pénte­ken hatályba lépett a Német Szocialista Egységpárt Közpon­ti Bizottságának, a szakszerve­zetek elnökségének és az NDK kormányának az idén május 27-én hozott közös határozata, amely egy része az NSZEP ta­vasszal megtartott IX. kong­resszusán kidolgozott és az 1976—80-as időszakban megva­lósítandó szociálpolitikai in­tézkedéseknek. A most életbelépett rendel­kezés értelmében a teljes mun­kaidőben foglalkoztatott mun­kások és alkalmazottak mini­mális brutto havi jövedelmét október 1-től az eddigi 350 márkáról 400 márkára emelték, az 500 márka alatti brutto jö­vedelmeket pedig 15—50 már­ka közötti összegben különbö­ző mértékben növelték. Az in­tézkedés mintegy 1 millió em­bert érint. Az 1976—80-as idő­szak különböző bér- és jövede­lempolitikai rendelkezései — beleértve a mostani lépést is — összesen mintegy 2,5 millió dolgozóra, a bérből és fizetés­ből élő foglalkoztatottaknak körülbelül egyharmadára vonat­koznak. Ezekre a szociálpolitikai In­tézkedésekre ebben az 5 évben 4 milliárd márkát fordítanak az NDK-ban. A LAOSZI PÁRT- ÉS KOR­MÁNYKÜLDÖTTSÉG, amelyet Kaysone Phomvihane, a Laoszi Forradalmi Néppárt KB főtitká­ra, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke vezetett. Szófiából Varsóba uta­zott. AZ OTTAWAI külügyminisz­térium szóvivője bejelentette, hogy Kanada kész támogatni a Vietnami Szocialista Köztársa­ság ENSZ-tagfelvételi kérelmét. LUIGI ROMITÁT választották az Olasz Szociáldemokrata Párt új főtitkárává a lemondott Guiseppé Saragat helyett. WILLI STOPH, az NDK Ál­lamtanácsának elnöke három­napos hivatalos látogatásra a Szomáliái Demokratikus Köz­társaságba utazott. Röviddel megérkezése után tárgyalni kezdett Mohamed Siad Barre Szomáliái elnökkel. KÁDÁR JÁNOS, az MSZMP KB első titkára tegnap fogadta a Budapesten tartózkodó Nicolas Savit, a Libanoni Kommunista Párt főtitkárát. A KÍNAI NUKLEÁRIS rob­bantás nyomán keletkezett ra­dioaktív szennyeződés miatt át­menetileg be kellett szüntetni egy kutatási célokat szolgáló japán atomreaktor működését, mert a hűtővíz radioaktív szennyezettsége nyolcszorosára emelkedett a normálisnak. MANEA MANESCU, az RSZK kormányelnöke befejezte auszt­riai hivatalos látogatását, és visszatért hazájába. Manescu tárgyalásokat folytatott Bruno Kreisky kancellárral, és fo­gadta őt Rudolf Kirchschläger osztrák elnök is. JOSEF ERTL, az NSZK élel­mezésügyi minisztere a hanno­veri 25. burgonyabörzén beje­lentette, hogy az idei 9,3 millió tonnás burgonyatermés 14 szá- ■ zalékkal lesz kevesebb, mint ta­valy. A hiányzó burgonya­mennyiséget Hollandiából és más országokból importálják majd. AZ OKP ösztönzésére októ­ber 10-ig egész Olaszországban tüntetéseket és nagygyűléseket rendeznek. Bolognában és más olasz városokban már megkez­dődtek az első tüntetések; a dolgozók a gazdasági válság megoldását követelik. JOSEF STINGL, a Szövetségi Munkahivatal elnöke tegnap Nürnbergben bejelentette, hogy az NSZK-ban szeptemberben 898 700 munkanélküli volt. TEL AVIVBAN bejelentették, hogy október 1-től több mint 40 ezer minisztériumi és bíró­sági dolgozó megtagadja a fél­fogadást. Így fejezik ki, hogy nem értenek egyet az izraeli kormány inflációs politikájával, és fizetésemelést követelnek. A portugál kormány reakciós határozatai Az Intersindical 6 éve Lisszabon — Portugália és Angola nagyköveti szinten dip­lomáciai kapcsolatot létesített egymással és októberben nagy­követet akkreditál egymás fő­városában. Az erről szóló meg­állapodás Ferreira portugál és Dos Santos angolai külügymi­niszter között született meg. Luandában és Lisszabonban konzulátusokat is létesítenek. A tárgyalásokról közzétett hi­vatalos közlemény szerint ve­gyes bizottságokat alakítanak az Angolában élő portugál és a Portugáliában élő angolai kö­zösségek gondjainak orvoslásá­ra. Lisszabon — A portugál kor­mány feloldotta a szakszerve­zeti egységről szóló törvényt, amelyet 1975 tavaszán adtak ki, s amely lehetetlenné tette két vagy több szakszervezeti szö­vetség létezését egy ágazaton belül — jelenti ki a kormány üléséről kiadott nyilatkozat. A kormány egyébként több olyan intézkedésről döntött, amelyek a munkaviszonyt érin­tik, például részben vagy tel­jesen érvénytelenítik a kollek­tív szerződéseket a vállalatok­nál, s ezek tevékenységébe az állam egyre nagyobb mérték­ben avatkozik be. Október vé­gére a kormány törvényterve­zeteket készít elő, amelyek a kollektív szerződésekre fognak vonatkozni, és „szabályozni“ fogják az üzemekben a munká­sok által végzett ellenőrzést, a sztrájkra és a szakszervezeti tagságra való jogot. Egy további nyilatkozatban a kormány amnesztiát hirdetett néhány „politikai bűncselek­ményre" vonatkozóan, amelye­ket 1974. április 25-e után kö­vettek el. Az amnesztia való­színűleg Spinola volt elnök hí­veire vonatkozik. Amikor a kormány a portu­gál szakszervezeti mozgalom jövőjéért folytatott éles harc légkörében és a körülmények véletlen következtében nyilvá­nosságra hozta a szakszervezeti egységre vonatkozó törvény visszavonását — ünnepli fenn­állásának 6. évfordulóját az Intersindical portugál szakszer­vezet. Több portugál üzemben nagygyűléseket rendeztek, ame­lyeken a dolgozók megemlé­keztek az Intersindical pozitív szerepéről, és a közeljövőben megrendezésre kerülő össz- szakszervezeti kongresszusról vitáztak. Az Intersindical megalakulá­sakor 14, ma pedig 198 szak- szervezeti szövetséget tömörít magába, ami körülbelül 2 mil­lió dolgozót jelent. Az utóbbi hónapokban a jobboldali erők és a kormányon levő Portugál Szocialista Párt részéről sok támadás érte. Az Intersindical ellen lépett fel néhány szak- szervezeti szövetség is. ame­lyek a pluralizmus elvének megvalósít^-'fít követelik a szakszer vezeLi mozgalomban, ami — mint arra a haladó erők figyelmeztetnek — csak meg­bontaná a dolgozók szükséges és fontos egységét.

Next

/
Thumbnails
Contents