Új Szó, 1976. szeptember (29. évfolyam, 208-233. szám)
1976-09-14 / 219. szám, kedd
Ä gyötrelem három éve Gyümölcsöző három évtized A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola alapításának 30. évfordulóját ünnepli A parancs így szólt: Megtalálni és elkobozni! Ez alkalommal a Pinochet-rezsim rendőrsége nem a háztartásokat, könyvtárakat és iskolákat dúlta fel. Nem a marxista irodalmat kobozta el, hanem azt a propagáciős anyagot, amely- lyel nemrégen még maga a tábornok és miniszterei ajándékozták meg a külföldi vendégeket. A „Chile tegnap és ma“ című brosúrában látszólag minden rendben volt. A fasiszta propaganda mesterei a Népi Egység kormányának idejét szándékosan gyötrelmesnek rajzolták meg, a tábornokok vezette rendszert viszont „boldognak, szabadnak és nvugodtnak“. A borítólapot a boldogság jelképével díszítették: fiatal, mosolygó anya, két gyermekével. Csakhogy a képnek van egy hibája, Az anya ugyanis nem chilei, hanem Petra Adler, az NDK beli neugersdorfi textilgyár szövőnőié. A felvétel története egyszerű: Ulrich Häsler, az ADN berlini hírügynökség fotóriportere készítette 1972-ben. majd Santiagóba küldte egv kiállításra. Az államcsíny után az El Siqlo című kommunista lap elkobozott archívumában a képet felfedezte a brosúra egyik készítője, aki habozás nélkül fel is használta. A tábornok úr kellemetlenül érezte magát — már nem bízhatott sem saját propagandistáiban, sem hivatalnokaiban, sem az újságírókban, akik Chiléről ódák helyett a kegyetlen valóságot írják. Már bizalmas embereinek sem hihet, akik képtelenek az ellenállási mozgalom nyomára bukkanni. Érthető a bosszankodása. hiszen a „marxizmus elnyomása“ után három évvel a Panamericana nevű forgalmas úttal szemben levő dombokon földbevésett jelszavak tűnnek fel: „Allendé- vel és Tenchával“. (Tencha — All ende feleségének, Hortensia Allendének rövidített neve) és „Viv a el Partio Comunista" (Éljen a kommunista párt!), vagy amikor Santlagóban a Mapoch folyó partján emelkedő falról Allende elnök képe néz a népre. Ezek szerint a tábornok hívei között is akad kontár, hisz parancsot adott ki a Népi Egység kormányának gondolatait népszerűsítő falfestmény bemázolására. emberei viszont csupán néhány esős napot kibíró festékkel mázolták át a falat. Pinochet csodálkozik, miért érik kudarcok — hisz a junta tevékenykedik: államellenes „veszélyes“ irodalomnak nyilvánították néhány héttel ezelőtt Cervantes világhírű Don Quijete-ját és Agatha Christe detektívregényeit. Vörös virágok a sírokon A santiagói központi temetőben fegyveres katonák állnak őrt. Ez nem díszőrség, hanem őrjárat Carlos Prats tábornok, az Allende-kormány volt honvédelmi- és belügyminiszterének sírjánál, A sírt nem a megbecstelenítés, hanem a tiszteletadás ellen „védik“ Azt azonban nem tudják megakadályozni, hogy minduntalan ne jöjjön valaki, aki a sírkőnél kegyelettel csokrot vagy koszorút helyez el. Ugyanabban a temetőben található Pablo Neruda, a világhírű Nobel-díjas költő sírja is. A sírboltot figyelmesen kell keresni, mert a temető eldugott sarkában van, ahová az alkalmazottak az elszáradt virágot és koszorút hordják az öreg, rozsdás olajoshordó mellé, amelyet szemétkosárnak használnak. Ide „rejtették el“ a chilei kultúra jelentős képviselőjének testi maradványait. A hazafiak ennek ellenére is rátalálnak a falmélyedésre, ahol a világhírű költő hamvai találhatók. Az urnát állandóan piros virágok díszítik, s egy ismeretlen ezt írta a falra: Sem az éhség, sem a terror nem gátolhatják meg, hogy a chilei nép felegyenesedjen, éljen és harcoljon! Mások ezt a jelszót írták hozzá: ,Mijén az Unidad Popular“, és „Pablo él és harcol“. A titkosrendőrök rendszeresen feltűnnek a temető sarkáA valóság ilyen. ban, mert kissé távolabb, a fal tövében találhatók Viktoj fara énekes, a chilei hős testi maradványai, akit az államcsíny után néhány nappal „ lőttek agyon a fasiszták. A titkos- rendőrök jelenléte ellenére ide is hordják a piros virágokat, és egy ismeretlen a rózsákkal együtt egv röpcédulát is elhelyezett: „Compamero Jura, halálod harcra buzdítja az élni/omolt népet. A forradalom győz!“ Alatta egy R. betű látható — a „Resistencia“ — ellenállás szó kezdőbetűje. Az egyháztól is félnek Pinochet napirendjén szerepel az ország csendes, de nagyon hatásos ellenállásáról való tájékozódás. A junta számára már a katolikus egyház sem megbízható. A múlt év végén a junta feloszlatta az egyházi béke-tanácsot, amely nagyon határozottan fellépett a több mint 12 ezer politikai fogoly és hozzátartozó, az eltűntek ezrei felkutatásáért. Ez a béketanács az egyház segítségének leple alatt igyekezett enyhíteni az üldözöttek fizikai és szellemi szenvedésein. A chilei nép ma az illegális nyomtatványok és röpcédulák ezreivel harcol. A hazafiak titkos összejöveteleken találkoznak. Innen származnak a kezdeményezések az .ellenállási akciókhoz és a „Dolgozz lassan“ mozgalomhoz. A junta ellenségei az üzemekben, egyeté- meken, iskolákban, sportszervezetekben és nőegyletekben is megtalálhatók. Tiltakoznak a közlekedésben is: a menetjegyek hátoldalára a junta elleni harcra buzdító jelszavakat írnak. Az ellenállási mozgalomban jelentős szerepet játszanak a szakszervezetek — azok a szövetségek, amelyek működése bizonyos mértékig engedélyezett, vagy pedig teljes illegalitásban dolgoznak. Amikor az éhség az úr Egy tízéves fiú cigarettát vásárolt a koldult pénzből. Arra a kérdésre, hogy miért éppen cigarettát vesz, így válaszolt: ,,A cigaretta jobban enyhíti az éhséget, mint a zsemlye“. A kórházak tele vannak rosz- szul táplált gyerekkel. Több ezer csecsemőt halál fenyeget, a gyermekhalandóság a junta uralmának első évében Jő százalékkal emelkedett és jelenlep is tovább nő. Egy hónap alatt Sota bányászvárosban 272 újszülött halt meg. A santiagói egyetem kutatásai szerint a szegény családból származó gyerekek 40 °/o-a elégtelen táplálkozás miatt elmarad a fejlődésben. A cenzúráit lapok is elismerik, hogy a munkáscsaládok gyermekeinek krónikus rosszul- tápláltsága az agy károsodásában. az idegrendszerben és az izomzat hibás fejlődésében mutatkozik meg. Sok gyermek a szó szoros értelmében éhenhál. A gyerekek nem járnak iskolába, mert a munkanélküli szülők nem tudják megfizetni a tandíjat, a könyvek és iskolai segédeszközök árát. Az egyház jótékonysági szükségkonyhák csak néhány száz éhező gyermeknek tudnak szegényes eledelt nyújtani. Az egyik konyha vezetője, B. Herrera kénytelen naponta ismételgetni: „Értsétek meg, hogy ma nem főzünk, az árak emelkednek és nincs elég pén ziink ..A munkásnegyedek ben különféle jótékonysági egyletek jönnek létre, amelyek egy kevés élelmet kapnak a kiskereskedőktől. Azok a családok, ahol még állásban van valaki, lehetőségeikhez mérten gondoskodnak a munkanélküliek gyermekeiről, s a meggyilkoltak özvegyeit támogató egy leteket szerveznek. Az állandó terror, a gazdasá gi csőd, a lakosság egyre szélesebb rétegei életfeltételeinek a romlása, azokat is elfordítja a Pinochet rendszertől, akik a fasiszta államcsínyt üdvözölték. Elégedetlenek a kis és kő- zépkereskedők, a kereszténydemokraták és a chilei katonák hozzátartozóinak jelentős része, az altisztek és a fiatal tisztek is. Az országban széles antifasiszta front van kialakulóban. A juntát egyre nagyobb hazai és külföldi elszigetelés veszi körül. Az elkerülhetetlen bukás csakis idő kérdése. Az alapításának 30. évfordulóját ünneplő Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola pedagógusai, a párt- és a kormányszervek, valamint a hazai és a külföldi testvériskolák képviselői az iskola Tudományos Tanácsa és a karok ünnepi közgyűlésén ma nyitják meg azt a jubileumi ünnepségsorozatot, amelyen felidézik a három évtizedes fejlődés nagyszerű eredményeit, értékelik a pedagógusok és az iskola volt növendékeinek munkáját, s kitüntetéseket, emlékérmeket és díszokleveleket adnak át azoknak, akik áldozatos és kitartó munkával segítették elő az iskolára háruló feladatok sikeres teljesítését. A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolának nem csekély szerepe volt abban, hogy Szlovákia mezőgazdasága a nagyüzemi termelési módszerek eredményes sége és hatékonysága tekintetében a világ élvonalába került. A jubileumi évfordulónak külön jelentőséget ad az a tény, hogy ebben az évben adták át az iskolán a tízezredik diplomát. Ez a tízezer fiatal szakember ma hatalmas erőt képvisel szocialista mezőgazdaságunk fejlesztésében. Az iskola volt növendékei kezdemé- nyezően és bátran érvényesítik a tudományos-műszaki haladás eredményeit a termelési gyakorlatban, méghozzá olyan eredményesen, hogy ebben a tekintetben más népgazdasági ágazatok számára is követendő példát mutatnak. Sokan a tudományos kutatóintézetekben fejtenek ki hasznos tevékenységet, vagy a haladó szakismereteket terjesztik a mező- gazdasági iskolák széles hálózatában. A főiskola, melynek alapítására 1946-ban még Košicén került sor, az eltelt 30 év alatt együtt fejlődött és erősödött szocialista mezőgazdaságunkkal. A mezőgazdasági és az erdőmérnöki kar 1952-ben kettévált, az előbbi Nyitrán, az utóbbi pedig Zvolenban önálló főiskolaként talált új otthonra. Az iskola dolgozói az új környezetben ugyanolyan sikeresen megbirkóztak a kezdeti nehézségekkel, ahogy azt az alapítás utáni években tették. Az igazi kibontakozás csak ezután kezdődött, amelyhez az új iskolai komplexum kiépítése kedvező feltételeket teremtett. Az előadók és a hallgatók 1966-ban hazánk egyik legkorszerűbben berendezett iskolai létesítményét vehették birtokukba, ami új lendületet adott a munkának, különösen a tudományos kutatás és a gyakorlatnak nyújtott szakmai tanácsadás elmélyítésében. A mezőgazdasági főiskola sokoldalú fejlődése következtében Nyitra a szlovákiai mező- gazdaság inspiráló központjává, a mezőgazdasági szakemberek szívesen látogatott találkozóhelyévé vált. A végzett növendékek szoros kapcsolatokat tartanak fenn volt tanáraikkal, gyakran kérik ki tanácsaikat a termelési problémák megoldásához. Az iskola dinamikus fejlődé sére jellemző, hogy amíg Košicén 1950-ben 364 hallgatója volt a mezőgazdasági karnak, 1955-ben Nyitrán már 1036 hallgató látogatta az előadá sokat Ekkor tervezték az új épületkomplexumot, amelyben 1300 hallgatóval számoltak. A szocialista mezőgazdasági termelés azonban egyre több mezőgazdasági szakembert követelt, s így a hallgatók száma 1960-ban már megközelítette a kétezret, majd 1965-ben elérte a 3597, 1975-ben pedig a 4463 főt. Ez természetesen azt is jelenti, hogy az iskola már régen kinőtte azokat a kereteket, amelyeket az új, korszerű komplexum nyújtott a számára. A mennyiségi és minőségi fejlődés azonban nemcsak a hallgatók növekvő létszámában, s a szakoktatás színvonalának állandó emelkedésében jutott kifejezésre. A termelés követelményeinek megfelelően az iskola szervezeti felépítése is állandóan bővült, tökéletesedett, a Nyitrán létesített agro- nómiai és zootechnikai kar, valamint a kassai székhellyel működő állatorvosi kar mellé 1959-ben az üzemgazdasági, 1969-ben pedig a gépesítési kart is megnyitották. A szlovákiai közvélemény nagyon jól ismeri és kellően értékeli azt a nagy segítséget, amelyet a Nyitrai Mezőgazda- sági Főiskola a szaktanácsadás és a személyes kapcsolatok által nyújt a mezőgazdasági termelőknek. Példaként elég megemlíteni a növénytermesztési tanszék dolgozóinak tudományos-kutatási tevékenységét, s eddigi hozzájárulásukat a gabonaprogram sikeres teljesítéséhez. Mindez azt eredményezte, hogy a főiskolára külföldön is felfigyeltek, s a mezőgazda- sági tudományok nyitrai fellegvára ma már rangos helyet foglal el a legismertebb hazai és külföldi főiskolai intézmények között. jelentős az a támogatás is — amint azt Prof. Ing. Jozef Kliment, DrSc., a főiskola rektora a • jubileumi ünnepségekkel kapcsolatos sajtótájékoztatón kiemelte — amit a főiskola a fejlődő államok mezőgazdaságának nyújt. Jelenleg 66 külföldi hallgatója van a főiskolának, s az európai szocialista országok diákjai mellett főleg afrikai, dél-amerikai és a közel-keleti arab országok fiataljai látogatják az iskolát. Emellett 1968 óta az UNESCO keretében nemzetközi posztgraduális tanfolyamokat is rendeznek a fejlődő országok mezőgazdasági szakoktatói számára. A főiskolának hasznos kapcsolatai vannak a szomszédos szocialista államok hasonló intézményeivel. Az együttműködési szerződések teljesítése hozzájárul a tapasztalatcser» elmélyítéséhez a politikai nevelés és a szakoktatás, valamint a tudományos kutatás területén. Az alapítás 30. évfordulóját ünneplő intézmény dolgozói most azon fáradoznak, hogy az iskola minél hatékonyabban teljesítse küldetését a tudományos-technikai forradalom útján haladó mezőgazdaság: termelés fejlesztésében. Ez elsősorban azt jelenti, hogy a jövőben az eddiginél is szorosabbra fűzik kapcsolataikat a gyakorlatban dolgozó növendékekkel, továbbfejlesztik a posztgraduális tanulás eddigi formáit, különösen azokban a szakágazatokban, amelyek a leggyorsabb változásokon mennek át. Erre utal a jubileumi ünnepség gazdag programja is, melynek keretében holnap kerül sor a volt hallgatók találkozójára, ezt követően pedig kétnapos nemzetközi szakkonferencián vitatják meg a mezőgazdasági termelés egyik legaktuálisabb problémáját, a nagyüzemi szarvasmarha-tartás zootechnikai és szervezési kérdéseit. A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola tehát jó alapokon halad tovább azon az úton, amely harminc évvel ezelőtt még szerény keretek között, de nagy lelkesedéssel és tenni- akarássa) kezdődött. MAKRAI MIKLÓS JÄN BLAŽEJ A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola látképe (O. Veselý felvétele) A propaganda-brosúra címlapja hazudik!
