Új Szó, 1976. szeptember (29. évfolyam, 208-233. szám)

1976-09-01 / 208. szám, szerda

A kelet-szlovákiai kerületben, teljes ütemben folynak a kép­viselőválasztások előkészületei. A michalovcei Vihorlat Üzem­ben például új agitációs köz­pontot nyitottak a gyár köze­lében lakók részére. Felvételün­kön: az üzem szocialista mun­kabrigádjainak és ifjúsági szer­vezetének tagjai tanulmányoz­zák a választásokkal kapcsola­tos propagandaanyagot. (ČSTK — A. Haščák felvétele) A KOMMUNISTA KÉPVISELŐK Az igaz ügy szolgálatára szegődtek $ A tekintély forrása 1976. IX. 1. A pelsőc! Fő-téren létesített buszmegállónál rendszerint sok a várakozó. Az utasok zöme, hogy hasznosan eltöltse a vára­kozási időt, az újságokat bön­gészi. Mások társaságban be­szélgetnek a nap legfontosabb eseményeiről. így történt a minap is. Az egyik várakozó csoport hangos tereferéje azonban különöskép­pen felkeltette érdeklődésemet. — Ha tudni akarjátok — ér­velt nyomatékosan egy kalapos férfi —, nem rossz ez a képi- selői foglalkozás. Mert az illető mindenbe beleszólhat, s emel­lett még jól meg is fizetik a fáradozását... A megkezdett gondolatot azonban nem folytathatta to­vább, mert két autóbusz is be­gördült, és társaságával együtt ő is felszállt az Ardó felé in­duló buszra. ■ ■ ■ — Valóban csak ennyiből áll a képviselő munkája? — idéz­tem fel a jelenetet Smerek Gyula hnb-elnöknek a nemzeti bizottság székházában. A nem várt kérdés láthatóan meglepte az elnököt, mert mi­előtt válaszolt volna, mély ba­rázdákat szántott deresedő ha­jában. — Elöljáróban azonban sze­retnék leszögezni egy lényeges dolgot. Tudniillik b képviselői tisztség nem foglalkozás. Ez megbízatás, amit nyugodtan el­kötelezettségnek is nevezhet­nék. És ezt csak az vállalhatja, gyakorolhatja eredményesen, aki hivatást érez arra, hogy a köz érdekében fáradozzon. Ezt meg fizetésért csinálni nem le­het ... Beszélgetésünket az érkező Jánosdeák László hnb-titkár szavai szakították félbe. — A megbeszélt telekügyet elintéztem. Már a villanyoszlo­pok helyét is kimérték. Sőt, abban is ^megállapodtunk, hol legyenek elhelyezve az utcai lámpák... A megkezdett témáról ezután hármasban folytattunk eszme­cserét. — Tagadhatatlan — vette át n szót a hnb-titkár —, hogy a képviselő tisztségébe választói­nak bizalmából került, s ezért ez nagy megtiszteltetés; foko­zottabb gondokkal, felelősség­gel jár. A kommunista képvi­selőkre ez hatványozott mérték­ben vonatkozik. Mert nekik a választókon kívül a pártalap- szervezetnek is számot kell ad­niuk munkásságukról. Vendéglátóim legalább két évtizede dolgoznak a nemzeti bizottságban, tehát egyaránt jól Ismerik a megbízatásukból ere­dő jogaikat és kötelességeiket. Milyen tapasztalatokat vontak le a múlt választási időszakok­ból? — Jókat is, rosszakat is — vallja be őszintén Smerek elv­társ. — A két jelenség — akár akarja, akár nem — együtt jár a képviselő munkájával. Fel­tétlenül pozitívumnak tartom, hogy Pelsőc lakosai fokról fok­ra jobban élnek, nem fenyegeti őket a munkanélküliség veszé­lye. Oj családi házakat építe­nek, gyermekeiket taníttatják, korszerű lakberendezési tárgya­kat, személygépkocsikat vásá­rolnak. Megnövekedett Igényei­ket csak a lehetőségek határáig tudjuk kielégíteni. Például: a nemzeti bizottságon legalább 50 olyan jelentkező nevét tartjuk számon, - akik családi ház épí­tésére telket igényelnek, továb­bi hatvanan lakáskiutalásért fordultak hozzánk. A falu fia­taljai a kultúrház építését sür­getik egyre követelőbben ... A legutóbbi választási időszak fo­lyamán legalább 170 családot juttatunk ú| otthonhoz a szö- vetkezetl-üzeml lakásépítés tá­mogatásával, 3,5 kilométeres szakaszon pedig végrehajtottuk a Sajó szabályozását, védőgáta­kat emeltettünk, mert az árvíz- veszély állandóan rettegésben tartotta a falu népét. Bánt azon­ban, hogy a kultúrházat, noha már harmadszor szerepelt a vá­lasztási programban, most sem tudtuk tető alá hozni. A falu lakosainak egészséges türelmetlensége jó, mert szocia­lista rendszerünk fejlődéséből fakad. De tapasztalható egy olyasfajta türelmetlenség is, amely a realitások, a népgaz­daság teherbíró képességének figyelmen kívül hagyásából ered. Bátran idesorolhatjuk a kultúrház építésének igényét is. De a kommunistáknak, a képvi­selőknek ismerniük kell a köz­ség, a járás, a népgazdaság le­hetőségeit. Arra kell töreked­niük, hogy a kultúrház építésé­hez szükséges lehetőségeket maximálisan kiaknázzák, figye­lembe véve, hogy ez 5 millió korona beruházást igénylő, hosszú időre, évekre szóló fel­adat. ■ BE EZ — A nemzeti bizottságok má­sodik legfontosabb funkciója a tömegszervező és nevelő tevé­kenység. Hogyan nyilvánul meg ennek a hatása a községben? — A hnb a falu kollektív szerve — fejtette ki véleményét jánosdeák elvtárs. — A taná­cson, a végrehajtó szerven kí­vül segítőtársai az albizottsá­gok és a plénumüléseken részt vevő választópolgárok, akik je­lentős szerepet játszanak hatá­rozataink demokratizmusának alakításában. Rajtuk keresztül nagy tömegeket vonunk be a község irányításába, a köz­ügyek intézésébe. A tömegek a földekről, a műhelyekből, a hi­vatalokból magukkal hozzák az őszinteséget és azt a magatar­tást, hogy a mi viszonyaink kö­zött a szocializmus érdekeiről folytatott vita és véleménynyil­vánítás esetén sincsen veszte­nivaló. Világnézetünk, szocialis­ta politikánk és törvényeink együttesen szolgálják a garan­ciát a nép érdekében végzett munkánkban, az egészséges közgondolkodás, helyes szemlé­let, a szocialista életstílus ala­kításában. — Tehát nem az államhata­lom helyi szervének funkciójá­ból? — Ha a közvagyon, a köz- és polgáraink védelme ezt meg­követeli, akkor erélyesen fellé­pünk a törvény szigorával. Kü­lönben a nevelés és az embe­rek meggyőzése a leghatáso- sab fegyverünk. Mi képviselők igaz ügyet szolgálunk, ezzel kö­teleztük el magunkat. Ezért nem vághatjuk zsebre a hatal­mat — mint a zsebkendőt —, mert ez nem a képviselők ma­gántulajdona. Ez mindnyájunké, s mi 'csak egy szolgálatot, meg­bízatást teljesítő személyek va­gyunk, ilyen vagy olyan veze­tő beosztásban. Nem többek és nem kevesebbek. Most, a választások előkészí­tésének időszakában hasonló kérdések egész sorát vetik fel a nyilvános gyűléseken. Fejlő­désünkkel járó, természetes igény ez, amelyben igen jelen­tős kérdés, hogy elveink alap­ján ítéljük meg a közösséget szolgáló embert, a képviselőket, akik sokat fáradoznak a párt- politika megvalósításáért. SZOMBATH AMBRUS Dolgozik és tanul A KOMMUNISTA PÁRT TAGJELÖLTJE A Dunajská Streda-I (duna­szerdahelyi) Tesla üzem párt- aiapszervezete állandó felada­tának tekinti a tagság fiatalí­tását. Cáltudatosan készítik elő a fiatalokat a párttagságra, és a jelölési Időszak alatt is fi­gyelemmel kísérik tevékenysé­güket, rendsžeres Iskolázásban részesítik őket. Sidó Júlia, a tekercselő-rész­leg dolgozója 1974-től dolgo­zik az üzemben, s ez alatt az idő alatt számtalanszor bebizo- nyílotta, hogy aktivitására, szorgalmára számíthat az üzem vezetősége. Ezért is javasolták párttagnak. Vezetője az üze­mi SZISZ-szervezetnek, pénztá­rosa a CSSZBSZ-nek, tagja a szocialista munkabrigádnak. A fiatal, vidám kedélyű munkás­nő hamarosan beilleszkedett a kollektívába. A tervek teljesíté­se érdekében több alkalommal társaival együtt különmunkát vállalt. Esti tagozaton gépipa­ri technikumban képezi magát. Az ifjúsági szervezetben a kör- nyezetszépítési akciók és az If­júsági vetélkedők megszervezé­sében jeleskedik. Eredményesen vett részt a „Ki mit tud a Szovjetunióról“ és „A CSKP történetéről" nevű versenyben. Meggyőződése, hogy mint párt­Síüo Júlia tag sokkal jobban kiveheti ré szét a párt politikájának meg­valósításából. Nemcsak a párt- tagjelöliek iskolázását látogat­ja, hanem részt vesz az alap­szervezet által szervezett poli­tikai iskolázásokon is. Munkacsoportjában a párttag­jelölthöz méltó példával jár elöl. Kalmár István műhelyve­zető nagyon elégedett a mun­kájával, kezdeményező készsé­gével. Szabad idejét olvasással, társadalmi munka szervezésé­vel tölti, és ha lehetősége nyí­lik rá, sportol, főleg kéztlabdá- zik. KRASCSENICS GÉZA A MÚL T TÜKRE A nemzetközi munkásmozgalom története 1945 - 1974 A zok, akik a munkásmoz­galom múltját, történe­tét alaposabban is meg akarják ismerni, nem panaszkodhatnak. Az utóbbi Időszakban egyre- másra jelennek meg a munkás- mozgalommal foglalkozó gyűj­temények, kézikönyvek, mono­gráfiák. A sok egyéb mellett a közelmúltban került a könyv­piacra a nemzetközi munkás- mozgalom történetének első kö­tete, amely 1830-tól 1945-ig te­kinti át korunk vezető erejé­nek történetét. E forrásértékű kiadvánnyal szinte egyidőben (1973) hagyta el a Kossuth Könyvkiadó nyomdáját a Mun­kásmozgalom-történeti Lexikon, amelynek második, javított és bővített kiadása a napokban je­lent meg. És a napokban ke­rült a könyvesboltokba a har­madik fontos kiadvány: A nem­zetközi munkásmozgalom tör­ténete 1945—1974. A Kossuth Könyvkiadó gon­dozta, közel hétszáz oldalas kö­tet a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Nép- köztársaság könyvkiadási egyez­ményének keretében 30 000 pél­dányban látott napvilágot. Az új kiadvány tematikusán A nemzetközi munkásmozgalom története 1830—1945 című mű­höz kapcsolódik, de önálló kö­tetként jelept meg. Három nagy egységre tagolódik: 1. A nem­zetközi munkásmozgalom és a gyarmati felszabadító mozga­lom fellendülése a második vi­lágháború után. A szocialista világrendszer kialakulása. Az új nemzetközi erőviszonyok ki­bontakozása. 2. A nemzetközi munkásmozgalom és a nemzet­közi erőviszonyok fejlődése a hidegháborús politika kialaku­lása és válsága időszakában. A szocialista világrendszer erejé­nek és befolyásának növekedé­se. A hagyományos gyarmat­rendszer felbomlása. 3. A nem­zetközi munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalom fejlődése, a világpolitikai erő­viszonyok alakulása és a szó- cializmús építésének problémái az 1960-as években és az 1970- es ének elején. Szerzői a nemzetközi mun­kásosztály eddigi legnagyobb vívmányát: a szocialista világ- rendszer országaiban végbe­ment fejlődést a munkásmoz­galom részeként tárgyalják, egyben kitérnek a nemzetközi forradalmi mozgalom egyes nem proletár erőinek tevékeny­ségére: a nemzetközi függet­lenségi harcra, és az értelmi­ség, illetve a diákok mozgal­maira. A szervezett munkásmozga­lom viszonylag kései jelenség. A tőkés termelési viszonyok ki­alakulásakor született meg. A munkásmozgalom mindenkor a munkásosztály szervezkedése és küzdelme gazdasági és poli­tikai érdekeinek kielégítéséért, végső soron a tőkés rendszer megszüntetéséért, a szocialista, kommunista társadalom felépí­téséért. Kezdetben elszigetelt és szűk körű. Módszerei kidolgozatla­nok, tudata megreked a köz­vetlen napi érdekek felismeré­sénél. A tőkés viszonyok fejlő­désével, a munkásosztály szám­beli gyarapodásával és tapasz­talatainak gazdagodásával azonban a munkásmozgalom egyre magasabb fokot ér el, szakmai, országos, sőt nemzet­közi szinten szerveződik, törek vései mind nagyobb méretűek, egyre inkább politikai célokra irányulnak. Történetében fordu­lópontot jelentett, amikor sorai­ba behatolt a tudományos szo­cializmus elmélete. A tudomá­nyos szocializmus megvilágítot­ta a munkásosztály történelmi szerepét, mozgalmának társa­dalmi feltételeit, célkitűzéseit és módszereit. A munkásmozgalomban mind­végig a tudományos szocializ­mustól eltérő áramlatok hívei is jelen voltak és vannak. Ezek tevékenysége a munkások el­maradottabb csoportjainak tö­rekvéseit, illetve a munkásosz­tályra más osztályok és réte­gek részéről nehezedő politikai és Ideológiai nyomást tükrözi. Ilyen irányzat a reformizmus és általában a szociáldemokrá­cia, amely a tőkés rendszer lé­nyegét nem érintő részleges társadalmi átalakulásért lép fel, olykor széles, de politikai­lag kevésbé tudatos tömegek támogatásával. Az ultrabaloldali áramlatok a tőkés rendszer megdöntésének — a tömegmozgósításra való képtelenségük miatt kudarcra kárhoztatott — „rövid útját“ hirdetik. Ezek egy része a tu­dományos szocializmus talaján álló munkásmozgalom elveitől eltérő nézeteknek megfelelően szerveződött (anarchizmus, anarchoszindikalizmusj, más csoportjai a marxista—leniniéi pártokból kirekesztett vagy ki­vált elemeket tömörítik (troc- kista, maoista, „újbaloldali" csoportok). A munkásmozgalom irányza­tai közül a marxizmus—leni­nizmus talaján álló kommunista és munkáspártok képviselik mindenütt a legnagyobb erőt. A szociáldemokrata és polgári reformista munkásszervezetek a fejlett tőkésországokban, az ultrabaloldal szervezetei első­sorban Nyugat-Eurőpában és Latin-Amerikában tevékenyked nek, és élveznek váltakozó mértékű befolyást. A tudomá­nyos szocializmus hegemóniá­jáért a munkásmozgalom élen­járó erői mindinkább szélesedő körben harcolnak. A kezdetben néhány száz öntudatos munkás­ra kiterjedő munkásmozgalom híveinek a tábora ma százmil­liókra tehető. Jelenleg csupán a kommunista párt tagjainak a száma több, mint ötvenmillió. A kommunisták azt vallják, hogy az egység döntő befo­lyást gyakorol a munkásosztály ütőképességére, azért vala­mennyi, munkásokat tömörítő irányzat cselekvési egységére törekszenek. Az egységtörek­vést legutóbb a kommunista és munkáspártok Berlinben meg­tartott tanácskozásán is hang­súlyozták. A nemzetközi munkásmozga­lom története 1945—1974 című kötet nagy érdeme, hogy a kommunista és munkáspártok harcának bemutatásán kívül be­mutatja a reformista munkás- mozgalom elméleti és gyakor­lati tevékenységét is. A szocia­lizmus építésének elméleti kérdéseit egyrészt az európai és ázsiai szocialista országok fejlődésének bemutatásán ke­resztül elemzi. Érdekes, sok tanulsággal szolgáló képet raj­zol a szocialista országok tár- sadalmi-gazdasági-politikai fej­lődéséről, a szocialista építés során keletkezett elméleti és gyakorlati kérdésekről, problé­mákról. Részletesen tárgyalja a kommunista és munkáspár­toknak a kapitalista országok­ban a demokráciáért, és a szo­cializmusért folytatott küzdel­mét, valamint a függetlenné vált országok harcát a neokolo- nlalizmus ellen Ázsiában, Afri­kában és Latin-Amerikában. Kü­lön foglalkozik a Szovjetunió­ban folyó építőmunkával, illet­ve a Kínai Népköztársaság és a KKP politikájával. Az utóbbi kérdéskört tárgyaló fejezetek nem csupán történeti, hanem teoretikus leírását és kritikáját adják a gyakran bonyolult, el­lentmondásoktól nem mentes (a nagy ugrás, a kínai kulturális forradalom stb.) problematiká­jának. Szavaival: „...a KKP vezetősége új, »sajátosan kínai« gazdasági és társadalmi szer­vezet kiépítését kezdte el. Eközben a szocialista világ for­radalom meqvalósításának olyar. útjait és módszereit kör­vonalazta, amelyek szemben áll­nak a marxizmus forradalomel- méletével.“ A kötet szerkezetileg is, didaktikailag is világos, áttekinthető, gondolatmeneté­ben logikus, könnyen követhe­tő és érthető. Az események hiteles leírása és elrendezése arra készteti az olvasót, hogy maga is megfogalmazza saját álláspontját, általánosítson a konkrét történésekből, a nem­zetközi munkásmozgalom egy- ogv nagyobb vitát kiváltó ese­ménysorából. A nemzetközt munkásmozga­lom története 1945—1974 című kötet az elmúlt harminc év megbízható tükre, gazdag olvas­mány, jól hasznosítható adat- és ismerettár. balAzs béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents