Új Szó, 1976. szeptember (29. évfolyam, 208-233. szám)
1976-09-06 / 212. szám, hétfő
Örkény István: Éd es öregem Élt egyszer, réges-régen egy félbarbár király, akinek meglehetősen ékes és ugyanakkor zabolátlan életelvei voltak. Élénk képzeletű ember volt, és szeszélyeit mindig valóra váltotta. A tőle kölcsönzött ötletek között, amelyek barbárságának hírnevet szereztek. egyik a nyilvános küzdőtér volt, ahol a bátorság mutatványaival csiszolták és pallérozták népének elméjét. De még ebben is megmutatkozott féktelen, barbár szeszélye. A királyi arénát a nép szellemi erőinek gyarapítása és fejlesztése céljából építették. A költői igazságszolgáltatás színtere lett, ahol a bűn elnyerte büntetését, vagy az erény a jutalmát — a vakszerencse tetszése szerint. Ha valakit eléggé jelentős bűnnel vádoltak ahhoz, hogy felkeltse a király érdeklődését, közhírré tették, hogy ezen éš ezen a napon ennek az embernek a sorsa a királyi arénában dől el. Mikor a nép mind összegyűlt a lelátókon, és a király, udvarától körülvéve, elfoglalta trónszékét, jelt adott, megnyílt alatta egy ajtó, és a vádlott kilépett az amfiteátrumba. Szemközt vele, az aréna átellenes oldalán, két ajtó látszott Az ajtók egymás mellett nyíltak, és teljesen egyformák voltak. A vádlottnak egyenesen az ajtókhoz kellett mennie, és kinyitnia valamelyiket. Ha egyiket kinyitotta, kiéhezett tigris jött elő, nyomban rávetette magát és ízekre tépte bűnének megtorlásául. És ebben a pillanatban meg- kondultak a gyászharangok, a fizetett 8iratók zokogásban törtek ki, és az emberek lehajtott fejjel, nehéz szívvel lassan hazamentek De ha a vádlott a másik ajtót nyitotta ki, egy lány jött elő, s ezt a lányt rögtön hozzáadták feleségül, ártatlansága Jutalmaképpen. Mit sem számított, hogy annak a férfinak netalán már felesége van és gyermekei vagy menyasszonya; a király nem törődött efféle semmiségekkel. Most újabb ajtő nyílt meg a király alatt, és egy pap lépett az egymás mellett álló párhoz Mindjárt meg is történt az esketésl szertartás. Aztán megcsendültek a lakodallmi harangok, a nép vígan kurjongatott, és az ártatlan ember hazavitte menyasz- szonyát. Így szolgáltatott igazságot a király. A módszer teljes korrektsége nyilvánvaló. A bűnös nem tudhatta, melyik ajtó mögül lép ki a lány, s Ilyenformán fogalma sem lehetett arról, vajon a következő pillanatban meghal-e vagy házasodik. A királynak volt egy lánya, akit forrón szeretett. Nagyon szép lány volt. és ugyanakkor nagyon becsvágyó is, akárcsak az apja. Ügy esett, hogv beleszeretett egy ifjúba, aki rangban alatta állt. Boldogok voltak néhány hónapig, amíg a király tudomást nem szerzett szerelmükről. Az ifjút azonnyomban tömlöcbe vetették, és kitűzték próbatételének napját a királyi arénában. Különösen nevezetes alkalom volt ez Soha addig nem történt meg ilyesmi; soha addig alattvaló nem mert királylányt szeretni. Átkutatták az ország tigrisketreceit a legbőszebb vadállatokért, és a szép fiatal lányok sorait országszerte hozzáértő bírák vizslatták gonddal, hogy az Ifjúnak hozzáillő menyasszonyt adjanak, ha a végzet nem szán más sorsot neki. Elérkezett a kitűzött nap. Nagy embertömeg gyűlt a küzdőtér lelátóira. A király ott ült a helyén udvarával, a végzetes ajtókkal átellenben. Minden készen állt. Megadták a Jelt. A király alatt megnyílt egy ajtó. és a hercegnő szerelmese kijött az arénába. Magas és jóvágású volt, mindenkinek tetszett, és sajnálta mindenki. Miután előlépett, megfordult, és a szokáshoz híven meghajolt a király előtt. De egyáltalán nem a király lárt az eszében. A hercegnőt nézte, aki Jobbján Olt. Neon volt szép tőle, hogy eljött, de képtelen volt ilyen alkalommal otthon maradni. Amióta megtudta, hogy szerelmesének a királyi arénában dől el a sorsa, éjjel-nappal csak erre a nagy sorsfordulóra gondolt. És mivel nagy erő lakozott benne és kemény jelleme volt, megtette azt, amit senki más nem tudott volna megtenni: kiderítette az ajtók titkát. Megtudta, hogy a két szoba közül melyikben van a tigris, és melyikben várakozik a lány. De nemcsak azt tudta meg, hogy melyik szobában van a lány, hanem azt Is, hogy ki ez a lány. A legszebb lányok közé tartozott az udvarban, és a hercegnő gyűlölte. Gyakran látta vagy vélte látni, hogy ez a szép lány rajongva tekint az ő szerelmesére; és úgy rémlett neki, hogy szerelmese is rajong a lányért. Többször látta őket egymással beszélni. Egy két percig tartott csak, de nem tudta meg, miről is beszélgettek. Honnan is tudhatta volna meg? A lány igazán szép volt, de szemet mert vetni arra a férfira, akit a hercegnő szeretett, ős ő gyűlölte azt a nőt, aki most a néma ajtó mögött pirult és reszketett. Amikor szerelmese megfordult és ránézett, megértette, hogy a hercegnő tudja, melyik ajtó mögött van a tigris, és melyik mögött a lány. Szeme azt kérdezte: „Melyik?“ Olyan világos volt a hercegnő számára a kérdés, mintha az ifjú odakiáltott volna neki álló helyéből. Nem volt veszteni való idő. Válaszolnia kellett. Jobb keze ott feküdt előtte a mellvéden. Fölemelte kezét, és apró, élénk mozdulatot tett jobb felé. Az ifjú sarkon fordult, s határozott, gyors léptekkel keresztülvágott az arénán. A legcsekélyebb tétovázás nélkül a jobboldali ajtóhoz ment és kinyitotta. Nos, a történet csattanója ez: a tigris jött-e eló az ajtó mögül, vagy a lány? Nehéz felelni erre a kérdésre. Gondolkozz el rajta, kedves olvasó, és döntsd el. De ne saját szemszögedből dönts, hanem e forró vérű. félbarbár hercegnő szemszögéből. Vedd eszedbe kétségbeesés és féltékenység küzdelmét lelkében. Mily gyakran képzelte el irtózattal, hogy szerelmese azt az ajtót nyitja ki, amelynek túlsó oldalán a tigris vár rál De még gyakrabban látta őt a másik ajtó előtt. Borzasztó volt arra gondolnia, milyen boldog a lány láttán, aki az életet jelenti számára. Aztán a lakodalmi harangszóra és a tömeg vidám kurjongatására. És a pap ra, amint odamegy a párhoz, és az ő szeme láttára összeadja őket. Nem. ez lehetetlenl Nem volna jobb az ifjú számára egyből meghalnia? De mégis, az a szőr nyű tigris, a sikolyok, a véri De végül, miután több napon és éj szakán át töprengett, határozott magában. Tudta válaszát, és pillanatnyi habozás nélkül intett jobb felé Most pedig rátok bízom a kérdés megválaszolását: melyik jött ki a nyitott ajtón — a lány vagy a tigris? PÉCH1 GYÖRGY fordítása Az Amerikai Egyesült Államok Pennsylvania államában van egy Stockpool nevű kisváros, ahol Balla Elemérnek hívják a serifet. Már ötödízben választották meg e tisztségre, ami nem is olyan meglepő, mert a városka lakóinak többsége magyar. Él ugyan közöttük egy elég szépszámú, angolul beszélő, őshonos kisebbség, az amerikaiak, de ők is, kevés kivétellel, szintén Baliára szoktak szavazni. Ezek az amerikaiak részben szétszóródva, részben a Fő utca (Main- Street) déli végében élnek, ami persze nem jelenti azt, hogy a legkisebb mértékben is elszigetelődnének a magyaroktól. Sokan közülük, főleg a fiatalok, magyarul tanulnak, és főnyereménynek számít, ha egy amerikai család a leányának magyar fiút tud kifogni. Volt például Balla serifnek egy útmérnök fia, Smith Bessie-nek pedig egy ízig-vérig őslakos családja. Az Isten is egymásnak teremtette őket. A lakodalom mindenütt lakodalom, vagyis rengeteget szokás róla mesélni, pedig sose történik semmi különös. Ez is olyan volt. A Smith-ék háza mögött, kertjüknek gondozott pázsitján, három sor terített asztalnál ültek a vendégek, felerészt magyarok, felerészt amerikaiak, három-, vagy négyszázan, de mégis inkább négyszázan, és jókat ettek-ittak, miközben jól elbeszélgettek. Később, a hangulat emel- kedettebbb fokán, fölállt Balla serif, és pohár a kezében, ahogyan Stock- poolban mondják, föltósztolta az ifjú párt. Balla már egy kicsit beivott, de azért szépen, nyugodtan, rendbeszedetten kívánt szerencsét, boldogságot, és jó sok gyereket a fiataloknak. Aztán egy kicsit elkalandoztak a gondolatai, ős elmondotta, hogy az ő apja, aki annak idején átjött az óceánon, elmesélt neki egyszer egy történetet, mely íz óhazában játszódott. Abban a faluban, ahol az ő apjának az apja lakott — a helységnevet persze rég elfelejtette a serif — épp szőlőszüret volt a nagyapja szőlejében. Hát persze ki tudja, hogy van odaát, de úgy látszik, hogy amikor leszüreteltek, valamilyen okból átjárnak egymáshoz az emberek. Így aztán a nagyapja szőlősdombjára is fölzörgött néhány kocsi. Azt már Balla serifnek az apja se tudta, hogy a nagyapa testvéröccse, vagy az unokaöccse állított e be, mindenesetre olyan valaki, aki messziről jött vissza, vagy talán soká volt távol és nem adott hírt magáról, de most följött a dombra valami szekéren vágy kocsin. Akkor a nagyapja odalépett hozzá, és a két kezét a két vállára téve, azt mondta neki: Édes öregem, édes öregem. Az öcs pedig két kézzel a nagyapja karját fogta meg, és elkezdte himbálni, miközben ő is azt mondta, édes öregem, édes öregem. Hogy mondott-e mást is, azt most már nem tudja pontosan, mert már netm mozog valami frissen az esze, de valami megható dolog lehetett. Ettől a serif is elérzékenyedett egy kicsit, ez a kemény ember, akinek évek óta csak bankrablókkal, betörőkkel és gyilkosokkal volt dolga, de aztán igyekezett megregulázni magét, és azt mondta, ne csodálkozzanak, odaát más a világ, nem olyan könnyű megérteni, mert ott például nincsenek amerikaiak és mindenki kizárólag magyarul beszél, Az ő nagyapja tehát, miközben fogták és hinbálták egymást megint csak azt mondta, és persze magyarul mondta, hogy édes öregem, édes öregem A kertben egy kis csönd lett, mindenki Balla serifet nézte, nagy szemeket meresztve, ámulatba esve, pedig ő csak annyit mondott, hogy édes öregem, édes öregem, és angolul is hozzátette, egyébként teljesen fölöslegesen, mert mindenki, aki ott volt, tudott magyarul, hogy my good old fellow, my good old fellow Ezt az esküvőt, meg azt a tósztot aztán még sokáig emlegették, jóllehet azt, ami elhangzott, senkise tudta pontosan fölidézni, hisz ez az egyetlen óhazai emlék Balla serif emlékezetéből is elég homályosan került elő. De azért a magyarok Is tovább adták, meg az amerikaiak is tovább adták, amitől az elmosódott történet még el- mosódottabbá vált, de így is lehetett valami érdekes a dologban, mert aki tovább adta, anak emlék, és aki attól hallotta, aki továbbadta, annak is az emlékezetébe vésődött ez az emlék, és ha talált valakit, aki még nem hallotta, szívesen elmesélte neki. Pedig hát. Istenem, miről van Itt szó? Arról van szó, hogy édes öregem, édes öregem ami angolul így hangzik, hogy my good fellow, my good fellow, és ráadásul e szavak jelentése mindkét nyelven hajszál pontosan ugyanaz. Hát akkor minek ezt emlegetni? Nem Is tudom. TÖRÖK ELEMÉR VERSEI: Visszhang A fák rövidre fogják árnyukat, lombjukban fészket rakott a csend, a kisfiú játszani szeretne, meleg tenyerével végigsimítja eltört játékát, sóhajtása úgy visszhangzik az udvar négyszögében, akár egy szomorú pásztordal az alkonyba hajló sziklák felett. Csillagok tenyeréből (Ratkó Józsefnek) Előttem már a tájak is elmerülnek, merülő kő az egész, a felhők is elúsznak - tisztulni vágyik az ég. Talpam alá gyűröm a gondom, fényt fénnyel ötvözök, s amikor mór erőm se lesz megvallatni követ, fákat, félrehúzódok, mint az árnyak, és tudom már, nem leszek egyedül szívemre tengermély csend települ, s leül majd mellém egy sámán-ősöm jósolni nekem a csillagok tenyeréből Janiga József: Csallóközi tój F. R. Stock ton: Alany vagy a tigris ?
