Új Szó, 1976. szeptember (29. évfolyam, 208-233. szám)

1976-09-29 / 232. szám, szerda

A LAKOSSAGGAL A LAKOSSÁGÉRT SZÁMVETÉS IDEJEN A NOVč ZÁMKY-I JÁRÁSBAN Nagy eredmények és igények A lakásépítéssel eddig lé­nyegében csak egy mondat ereiéig foglalkoztunk. Leszö­geztük, hogy az 5. ötéves tervidőszakban összesen B15 ezer lakást éltettünk. Ve- eviik csak szemügyre most ezt a felette fontos területet — hiszen minden eredmény és siker ellenére még sokan várnak lakásproblémájuk meg­oldására — kissé tüzeteseb­ben. Igen jelentős és sokat mondó mutató, hogy míg a 4. ötéves tervidőszakban évi átlagban 1000 lakosra 6,1 la­kás épült, addig az 5. öt­éves tervidőszakban már 8,4 lakás. Különben az egyes ke­rületek listavezetőié a kerü­leti hatáskörrel felruházott Bratislava. Szlovákia főváro­sában ugyanis például 1975- ben 1000 lakosra nem keve­sebb mint 22,2 lakás épült fel, míg a többi kerület 8— 11,8 lakással gyarapodott 1000 lakosra számítva. Az. említett 8,4-es arány­szám különben annyit jelent, hogy nemzetközi viszonylat­ban sem kell szégyenkez­nünk. A szocialista országok közül ennél többet csak a Szovjetunió épített, míg Cseh­szlovákia a második helyen áll. S bár megelőznek ben­nünket olyan országok, ami­lyen pl. Svédország, Svájc, Hollandia, Kanada és Japán, alig maradunk le az Egyesült Államok lakásépítésének vi­szonylagos üteme mögött (1973-ban 1000 lakosra 9,8 la­kás), viszont megelőzzük Bel­giumot, Ausztriát és Nagy- Britanniát. További örvendetes adat, hogy napjainkban már a ház­tartások több mint harminc százalékának van I. kategó­riájú összkomfortos, korszerű lakása. Ezzel egyidejűleg az új lakások globális számá­ban növekszik a 3- és több­szobás lakások hányada, ami már csak az utóbbi évek ked­vező népesedés-alakulását te­kintve is kívánatos tenden­cia. Általában azt mondhatjuk, hogy ezen a területen nagyok az eredmények, de további feladatok sem kisebbek. Nem könnyű dolog ugyanis orvo­solni minden ezzel összefüggő panaszt, megoldani minden lakásproblémát és közben lé­pést tartani a lakáskultúra fejlődésével s — tegyük hozzá — valamennyiünk természe­tesen növekvő igényeivel. Meggyőződésünk azonban, hogy ebben a törekvésünkben sem maradunk alul. (gály) Á Nové Zámky-i (érsekújvá­ri) járás vezetői ottjártunkkor nagyon szép eredményekről számolhatlak be. Ez arról ta­núskodik. hogy nemcsak azt tették, amit elvártak tőlük, ha­nem valami többet is adtak. Stefan Vajda, a jnb elnöke elmondotta, hogy az érsekújvá- ri járásban az elmúlt választási időszakban növekedett az ipa­ri üzemek száma, több mint négyezer ipari munkahellyel bővült a munkalehetőség. Ez különösen a nők számára je­lent nagy előnyt. Intenzívebbé vált a mezőzgazdnsági terme­lés, növekedtek a hektárhoza­mok. Ez megteremtette a felté­teleit annak, hogy gyarapod­hasson az állatállomány, több húst. tejet és tojást termelhes­senek a járás mezőgazdasági üzemei. Figyelemreméltó eredmények születtek a községfejlesztés te­rén is. 213 millió korona érté­kű létesítménnyel gazdagodtak a járás faival és községei. Hogy csak a legfontosabbakat említ­sük: üzletekkel, óvodákkal, Is­kolai étkezdékkel, sportpályák­kal, fedett autóbuszmegállók­kal, újabb zöldövezetekkel. Ezek az adatok ugyan önma­gukért beszélnek, de kíváncsiak voltunk, hogy a járás vezetőin kívül kiknek a munkája és lel­kesedése rejlik mögöttük. Ezért körutat tettünk a járásban. Mi a véleményük, Nagy elvtárs? Tvrdošovcén (Tardoskedden) új iskolaépületben kezdték meg az új tanévet. Amikor ott jár­tam — jó néhány héttel az át­adás előtt — különféle festé­kek elegyes illata terjengett a folyosókon, de Száraz Pál, az ifjú építésvezető nem a festő­ket, hanem az épületasztaloso­kat dicsérte: — Ha Nagyék nem hajtanak rá — magyaráz­ta —, lemaradnánk a határ­időről, a festők sem dolgozhat­nának itt. Fel is jegyeztem Nagy József csoportvezető rés sorba a derék épületasztalosok nevét: SzőlVósi Miklós, Spleha József, Kazán Sándor, Bednarik Béla, Jassa Gyula, Vancsó Sán­dor. Az építésvezető elmagya­rázta, mit kell érteni „ráhaj- tás“ alatt: — Nem az órát né­zik, hanem a munkát. Biztat­ják egymást. Meglesz ez még ma? Ha kell, ha a munka úgy kívánja, kilenc-tíz órát is dol­goznak egy munkanapon. Még azt is elmondta, hogy ilyenkor csak utólag vezetik rá a mun­kalapra, hogy melyik munka ki­nek a teljesítménye volt, való­jában csak azzal törődnek, hogy minél előbb készen legyenek, segítsenek egymásnak. Elővette saját kimutatását is: Nézze, a csoport tagjainak ne­ve mellett egyetlen A betűt sem lát, amely akkor kerül a dolgozó neve mellé a napi ki­mutatásba, ha hiányzik. Telje­sítményük példás, 100 százalé­kon felüli, munkájuk kifogásta­lan, nincs szükség arra, hogy Nagy József csoportvezető mun­ka közben Bogdány Géza felvétele igazítás címén utólag tegyék elfogadhatóvá. És szerények. Valóban szeré­nyek a munkacsoport tagjai, hiszen a nyilvánvaló dicséretet sem hallgatták végig. Arra hi­vatkozva, hogy egy másik mun­kahelyen már várják őket, el­mentek. Nem tartották fontos­nak, hogy az újságíró előtt bő­vebben beszéljenek saját mun­kájukról. Melyik szocialista munkabri­MOZGALMAS NAPOK Hazánk népe a választások­ra készül. Az agitációs közpon­tok most az elért sikerek be­mutatására helyezik a fő súlyt. A tablókon látható fényképek, statisztikai adatok és különféle kimutatások sok szép ered­ményről számolnak be. Az el­következő időszakban nagyobb teret kapnak majd az új célok. Megkezdték működésüket a vá­lasztási bizottságok, sor került az NF jelöltjeinek nyilvántar­tásba vételére, s megtörténtek az előkészületek a jelöltek be­mutatására. így van ez Štúrovón (Pár­kányban) is. A választással kapcsolatos teendőkről, felada­tokról Barin Alojz, a vnb tit­kára tájékoztatta a választási bizottságok tagjait. A vnb tes­tületébe 65 képviselőt lelőttek az NF-be tömörült szervezetek. Ennek megfelelően 65 választó- körzetet hoztak létre a város­ban és a városhoz tartozó ná- nai, állomási és ebedi városrész­ben. A jelöltek bemutatására gyűléseket szerveznek. A vá­lasztópolgárokat a városi hang­szórón keresztül és az agitket- tősök útján hívják meg. A vá­lasztási bizottságok tagjaitól is elvárják, hogy körzetükben ha­tékony propagandát fejtsenek ki. Bíznak benne, hogy a vá­lasztók nagy számban eljönnek majd ezekre a gyűlésekre, hisz ott nemcsak az elért eredmé­nyeket és a hiányosságok okait, hanem a következő választási időszak céljait is ismertetik. Szeretnék, ha a választók vé­leményt mondanának és észre­vételeikkel elősegítenék, hogy az új választási program a leg­fontosabb teendőket tartalmaz­za. A választókon tehát a sor, hogy a konkrét tények ismere­tében dicsérő vagy elmaraszta­ló szavakkal illessék majd nem­csak az elmúlt időszakról szó­ló számadást, hanem a jövőre vonatkozó terveket is. Szívesen fogadják javaslataikat, észre­vételeiket, ötleteiket. VÉRCSE MIKLÖS gádhoz tartoznak? — kérdez­tem az építésvezetőtől. Megle­pett a válasz: egyikhez sem, ők amolyan vándormunkások, néha nem is együtt, nem egy munkahelyen dolgoznak. Azu­tán másra terelődött a szó. Ha­táridőkről, anyagellátásról, a tervezésről beszélt az építés- vezető. Csak bennem maradt meg a gondolat: Miért ne kap­csolódhatnának be szervezetten a munkaversenybe Nagyék Is? Nem rejtettem véka alá elkép­zelésemet. És magyarázni kezd­tem: ez egy összeszokott, jó munkacsoport, csupán szervezés kérdése, hogy a munkaverseny­ben, a brigádmozgalom kereté­ben dolgozzanak. Bizonyára új lendületet kapna munkájuk, ha a címért versenyezhetnének. Bi­zonyára másként alakulna a csoport tagjai közötti emberi, baráti kapcsolat is, ha annak alapot egy munkabrigád adna. Mondtam, mondtam a magamét, de azután elhallgattam, mert körülöttem többen Is mondták: nem lehet. Hozzáértők, építő­munkások, szakmabeliek mond­ták: Túlságosan körülményes az Ilyesmi, nem olyan a munka- beosztásuk, egyszerűen nem le­het. Elhallgattam, de megma­radt bennem az elképzelés: ilyen munkacsoportból nagysze­rű versenyző kollektívát lehet­ne szervezni... Közben eltelt néhány hét. Messzi tájakon, szovjet földön jártam. Harmincórás utazásom alatt olyan vasutassal beszél­tem, aki az ARTIKA gyorsvo­naton szolgál két brigádtársá­val, egyébként állandóan uta­zó vasutasok a brigád tagjai, de időnként találkoznak Lenin- grádban, tanácskoznak, megbe­szélik feladataikat. A mur- manszki kikötőben olyan darus­sal beszéltem, aki brigádtag, bár munkatársai a fjord kijá­ratánál levő Kildin-szigeten fel­állított darukon dolgoznak. Ki- zsi szigetén három olyan sze­relővel találkoztam, akik szin­tén brigádlagok, annak a bri-' gádnak a tagjai, amely a petro- závodszki Onyega Fémgyárban (68 km re a szigettől) tevé­kenykedik. És mindig Nagyék jutottak az eszembe: lám, ha­sonló a helyzetük. Eltelt néhány hét, s a köz­ben szerzett tapasztalatok meg­erősítették hitemet az elképze­lésemre vonatkozólag: Csupán szervezés kérdése és Nagyék munkacsoportjából nagyszerű versenyző kollektívát lehetne alakítani, később még szocia­lista munkabrigád is lehetne belőle .... Mi a véleményük, Nagy elv­társ? HAJDÚ ANDRÁS Jó példát mutatnak A TESLA nemzeti vállalat ér­sekújvári fióküzeme egyike azoknak az ipari létesítmények­nek, amelyek új munkalehető­ségeket biztosítanak a kör­nyék lakosságának. 1974-ben kezdte meg üzemelését. A dol­gozok szociális problémáinak megoldása volt az üzem veze­tőségének első és legfontosabb tennivalója. 30 gyermek részé­re létesítettek bölcsődét és to­vábbi 30 gyermek óvodát ka­pott. 40 szövetkezeti lakás épült az üzem dolgozói szá­mára, és azt is feladatuknak tekintették, hogy minden év­ben gondoskodjanak a dolgozók 45—50 százalékának üdültetésé­ről. Az egészségügyi ellátás kérdése is megoldódott, és üze­mi étkezde is nyílt. Sok fejtö­rés, éjszakákba nyúló tárgyalá­sok árán jött mindez létre. De nemcsak a vezetőség áldozta fel a köz érdekében szabad idejének értékes óráit, hanem maguk íf dolgozók is hozzájá­rultak ahhoz, hogy az üzem ne­vét ma már példaként emleget­hessék. 4000 órát dolgoztak le önként a város téli stadionjá­nak építésén. Az üzemben gyár­tott égőkkel megoldották a vá­ros főterének, a Ni trí folyó hídjának és a vasútállomás előt­ti térnek a megvilágítását. Az óvoda és a bölcsőde környékét parkosították és ők rendezték be a játszóteret a kicsinyek számára. Önként vállalt többletmunka Utunk következő állomása Bíňa (Bény) volt. Bényi látoga­tásunk során jó érzéssel ta­pasztaltuk, hogy a vezetőség és a lakosság egyaránt szóvügyé- nek tartja a falu szépítését és gazdagítását. Egy hnb-titkár munkája ne- hezeni egyeztethető a napi nyolc órás munkaidővel. Bi­zony nemegyszer előfordul, hogy a duplájára van szükség ahhoz, hogy a feladatát elvé­gezhesse. Wojnár Károly, a bé­nyi hnb titkára azonban nem­csak a szabad idejének nagy részét áldozta fel a falu érde­kében, hanem például több ezer kilométert futott le a saját ko­csijával, amikor építőanyagot kellett beszereznie a középüle­tekhez. Mindezért természete­sen nem kért ellenszolgáltatást, úgy vette, mint a közösségért végzett munka és vállalt áldo­zat őrá eső részét. Tőle tudtuk meg, mi minden épült a faluban az elmúlt négy év alatt. Első­sorban egy korszerű épület, amelyben a posta, az efsz iro­dái, a hnb, a kultúrház és a szövetkezeti klub kapott helyet. Továbbá felújították a közvilá­gítást és a helyi hangszóró há­lózatát. 1100 méter járdát, két fedett autóbuszmegállót, fut­ball pályát és motocross-ver­senypályát létesítettek. Ezek mögött az eredmények mögött sok önkéntes vállalás, sok fel­áldozott szabad idő rejlik. A falu felnőtt lakossága szemé­lyenként legalább 16 órát dol­gozott le évente társadalmi munkában. A hnb és a szövetkezet együttműködése Ugyanez a közösségi szellem és a közös munkavállalás jel­lemző Svodínrn (Szögényre) is. Ami mégis különösképpen meg­ragadott bennünket Szőgyén- ben, az a hnb és az efsz pél­dás együttműködése. Hogy egy példával érzékeltessük: a hnb a saját költségvetéséből létesí­tett és üzemeltet két óvodát, amelyekben főként a szövetke­zetben dolgozó családok gyer­mekeit helyezték el. Ennek el­lenértékeképpen az efsz anya­gilag és munkaerővel is támo­gatja az épülőfélben levő új központi épület létrehozását. 1971-ben kezdték meg az épí­tést. Az értéke több mint 6 mil­lió korona lesz. Hatalmas, im­pozáns ez az épület, mintegy szimbóluma a falu kulturális és politikai életének. Az efsz iro­dái is helyet kapnak benne, azonkívül filmvetítőterem, kul­túrház, klubok, könyvtár, egy­szóval valódi népművelési köz­pont lesz. A hnb irodái is ide költöznek majd át. Nemcsak a falu, hanem az egész környék büszkesége lesz ez az épület, amelyet az elkövetkező év fo­lyamán már átadnak rendelte­tésének. Ezzel azonban még nem me­rült ki a szőgyéniek aktivitása. Beszélgetésünk során, amelyet Metz Kornéllal, a hnb elnöké­vel, Bartos Károllyal, a hnb titkárával és Kovács Józseffel, az efsz elnökével folytattunk, kiderült, hogy sok égető fon­tosságú kérdést sikerült meg­oldaniuk a faluban. így többek között 2 millió korona ráfordí­tással megépült a vízvezetékhá­lózat, kétmillió korona érték­ben utat építettek, s elkészül­tek a község járdái is. Egyet­len megoldásra váró kérdés maradt csak hátra, de ez sem a vezetőségen múlott. A JED­NOTA fogyasztási szövetkezet járási szervei ígéretet tettek egy üzletház felépítésére, amelyre már nagy szükség van. Az építés megkezdése azonban késik. * # * Itt állunk az új választási időszak küszöbén. Jó alkalom ez arra, hogy számba vegyük az eddigi eredményeket és fel­mérjük, ml az, amire még szük­ség lesz. Az érsekújvári járás is további feladatokat tűz maga elé, és ha a vezetőség s a la­kosság lelkesedése nem lankad, néhány év múlva bizonyára épp Ilyen jó eredményekről számol­hatunk majd be. KOVÁCS ELVIRA A košicei Kelet-szlovákiai Vasműben sikeresen folytatják a szé­les sávú meleghengerlő gépsor korszerűsítését és rekonstrukció­ját. A korszerűsítés befejezése után a gépsor évi kapacitása egy­millió tonnával növekszik. Az eredeti ütemterv szerint a munkát 28 nap alatt kellett volna elvégezni, a dolgozók azonban felaján­lást teltek, hogy három nappal a határidő előtt befejezik. Fel­vételünkön: Jugoszláv szerelők a hűtőberendezést korszerűsítik. (Felvételi A. Haščák — ČSTK)

Next

/
Thumbnails
Contents