Új Szó, 1976. szeptember (29. évfolyam, 208-233. szám)

1976-09-28 / 231. szám, kedd

Bájócskát játszik a Nap (Karel Kubíček felvétele) VÁLASZ OIVASÖINKNAK BETEGBIZTOSÍTÁSI ÉS NYUGDÍJÜGYEKBEN Z. J.: Ajánljuk, hogy az ügy­re vonatkozó irataival újból fordujon a Trebišovi (Terebesi) Járási Nemzeti Bizottság társa­dalombiztosítási osztályához. Rajtuk keresztül sürgesse meg az ügy elintézését. Ha a kivizs­gálás még egy ideig eltartana, kérje előleg folyósítását. T. V.: Az efsz és a jnb tájé­koztatása helyes volt az efsz-ta- gok táppénzének a munkavi­szonyban dolgozókétól eltérő kiszámítása ügyében. A naptár­ban megjelent tájékoztató a munkaviszonyban dolgozók táp­pénzének (az 1954/56 és a tör­vényt kiegészítő és módosító rendelkezések) kiszámításáról számolt be. Az efsz-tagcknak és a tagsági viszonyhoz hasonló kapcsolat alapján dolgozóknak a betegállomány idejére az új tár­sadalombiztosítási törvény ha­tályba lépése után is a 1964/103 sz, efsz-nyugdíjtörvény és az 1964/104 sz. végrehajtási hir­detmény, valamint több kiegé­szítő és módosító rendelkezése értelmében jár a táppénz és ezeknek a rendelkezéseknek ér­telmében kell a táppénzt kiszá­mítani, éspedig az 1964/103 sz. törvény 9. §-a értelmében a megbetegedés előtti 12 naptári hónapban elért kereset havi átlagából. Ez a kiszámítási műd azoknak a dolgozóknak esetében, akik a téli időszak­ban kisebb mértékben veszik ki részüket a munkatevékenység­ből, természetesen alacsonyabb átlagot eredményez. Mint isme­retes, a munkaviszony esetében a napi tiszta keresetet és ebből a táppénzt rendszerint a meg­betegedés előtti naptári évben elért kereset alapján kell ki­számítani. Kivételt képeznek az új munkaviszonyok és az alap­bérnek lényeges megváltozása. B. É.: A lapunkban megje­lent tájékoztatás helyes volt. A tájékoztatás elsősorban a munkaviszonyban dolgozókra vonatkozik, és főként az 1968/88 sz. törvény 18. §-a 2. bekezdé­sének magyarázatára támaszko­dik. Ugyanezt az előírást tartal­mazza az efsz tagokra vonatko­zóan az 1964/103 sz. törvény 31. §-ónak 2. bekezdése is (az 1965/141, 1967/116 és az 1968/89 sz. törvények szerinti módosítá­sokkal). A törvénymagyarázatok értel­mében a középiskolások és a főiskolások esetében is a záró­vizsga (önnél az érettségi vizs­ga) után közvetlenül következő nyári szünidőt, a július és au­gusztus hónapot még az isko­laév kiegészítő részének kell tekinteni és erre az időre a 26. életévét be nem töltött, tanul­mányait végző tanulóra is van igény családi pótlékra. Kivételt jelent, ha a gyermek a szünidő­ben tartós jellegű munkavi­szonyba lép. Hasonló értelmű tájékoztatást tartalmaz a betegbiztosítás hi­vatalos szaklapjában, a Národné poistenie 1976. júliusi számá­ban a 15. oldalon adott válasz is. Megjegyezzük, ha meghatá­rozott időre kötne munkavi­szonyt, a meghatározott időpont­tal munkaviszonya megszűnne minden külön felmondás nél­kül. Édesapja kérje ismételten a családi pótlék fizetését a já­rási nemzeti bizottság szociá­lis ügyosztályán beadott kér­vényben. Nemleges döntés ese­tében 15 napon belül fellebbez­het a kerületi nemzeti bizott­sághoz. Léva jeligére: A járási nem­zeti bizottság társadalombizto­sítási osztályán a kezelőorvosi igazolások alapján kérheti, hogy rokkantnak, esetleg rész­leges rokkantnak Ismerjék el. Mivel ön az utolsó 10 évben több mint 5 éven át dolgo­zott, az előírt ledolgozott évek feltételét az 1975/121. sz. tör­vény 26. §-a értelmében telje­sítené. Az 1975/121 sz. törvény 25. §-ának 3. bek. értelmében az olyan dolgozót kell rokkant­nak (teljes rokkantnak) tekin­teni, aki képtelen rendszere­sen bármilyen foglalkozás vég­zésére, ha a rendszeres fog­lalkozás súlyosan rontaná egészségi állapotát, aki ugyan képes rendszeresen foglalkozá­sát ellátni, de csak olyat, amely teljesen aránytalan elő­ző, és az eddigi hivatása tár­sadalmi jelentőségéhez viszo­nyítva. Végül teljes rokkant­nak kell tekinteni azt a dol­gozót Is, aki ugyan képes rendszeres foglalkozás betölté sére, de csak rendkívüli fel­tételek mellett (világtalanok, járássérültek stb.)_ Részleges rokkantaknak kell tekinteni azokat, akik a hosz- szú ideje tartó kedvezőtlen egészségi állapotuk miatt az eddigi, vagy a hasonló minő sítésű foglalkozást csak rend­kívüli könnyítések esetében tudják végezni, vagy rendsze­resen csak kevésbé minősített foglalkozást képesek ellátni és ezért keresetük lényegesen csökkent. Az Idézett törvény végrehajtási rendelete szerint a lényeges keresetcsökkenésen azt kell érteni, hogy a dolgozó az utolsó hat hónapban a ko­rábbi (az igény megnyílása előtti) átlagkeresetének két­harmadát sem tudja megkeres­ni. K. Gy.: A rokkantság törvé­nyes meghatározását már fen­tebb Idéztük. Felesége esetében a nemleges döntés elleni felül­vizsgálat (kerületi és Legfel sőbb Bíróságon) eredményte­len maradt. Mivel a Legfelsőbb Bíróság döntése ellen már fellebbezni nem lehet, felesége csak egész­ségi állapotának további rom lása esetében folyamodhatna újból a fentebb felsorolt tör­vényes feltételek teljesítése esetében teljes vagy részleges rokkantjáradék iránt a lakó helye szerint illetékes járási nemzeti bizottság társadalom- biztosítási osztályán. B. A.: Ön az orvosi és el­lenőrző vizsgálatok alapján to­vábbra is valószínűleg még hosszabb ideig teljes rokkant­nak számít. Nézetünk szerint esetleges munkavállalását elő zőleg kezelőorvosával kellene megbeszélnie. Ha volt felesége a jogerős ítéletben megszabott osztatlan közös tulajdonból való kifize­tési kötelezettségének nem tett eleget, a bíróságon végre hajtást kérhet ellene. A jog erős ítélet alapján a megítélt összeg végrehajtási behajtása iránti indítványt legkésőbb 10 éven belül lehet beadni. Lakáskérdésének megoldását beszélje meg rokonságával és a helyi nemzeti bizottsággal. Talán az is megoldás lenne, ha szüleinek legszükségesebb ellátását a hnb szociális osztá­lya biztosítaná. Dr. F. J VISSZATÉRNEK A LÉGHAJÓK? A második világháborúval végképp befelleg­zett a léghajóknak, a repülőgépek véglegesnek látszó győzelmet arattak. Manapság azonban egyre több szó esik reneszánszukról, korsze­rűsített változataikra számos terv születik. El­sősorban légi teherszállításra tervezik alkal­mazni őket, s csak másodsorban utasszállítás­ra. Kérdés azonban, hogy a sok tervből meg­valósul-e valamelyik is. M élyen a szuperszónikus repülőgépek útvo nala alatt szerte a világon olykor színes léggömbök jelennek meg, s úsznak el a hegyek és dombok fölött, kosarukban két-három utassal, legalább olyan meglepő látványt nyújt­va, mint száz évvel ezelőtti őseik. Csak úiabban divatos, s a legrégebbi léghajózási elvet korsze­rűsített eszközökkel alkalmazó sport ez. Egyes országokban a városok fölött olykor szi­var alakú léghajók jelennek meg esténként, fe­lületükön színes izzókból álló feliratokkal. Csak reklám ez, s a léghajók, amelyek ezt a szolgá­latot ellátják, törpék azokhoz a 40—50 évvel ezelőtti léghajókhoz képest, amelyek akkof a légi közlekedés fő eszközeinek ígérkeztek. Vagy mégsem csak sport és reklám, hanem a légha­jók feltámadásának előhírnökei ezek a színes léggömbök és kivilágított törpeléghajók? A harmincas években még nem dőlt el a ver­seny a repülőgépek javára. De az utasszállító léghajók sorozatos szerencsétlenségei már nem sok jót ígértek, s amikor 1937-ben a németek Hindenburg nevű léghajója leszállás közben ki­gyulladt az amerikai Lakehurstban, s teljesen megsemmisült, a léghajók korszaka valóban le Is zárult. A második világháború hadirepülőgé­pei, majd azok nyomán a polgári repülőgépek hirtelen fejlődése a háború után végképp el­döntötte a versenyt. Az amerikai haditengeré­szet egy darabig még alkalmazott néhány lég­hajót különleges célokra, de azután ezek Is ki­öregedtek, s a léghajózás jóformán teljesen fe­ledésbe merült. Néhány éve azonban egyre több országban, s egyre többen ébresztgetik gondolatát, s tervek készülnek immár lényegesen korszerűbb légha­jók építésére, felhasználva mindazt a technikai újítást, amely az átaludt évek alatt született, s a léghajók számára hasznos lehet. S persze mindazok, akik a léghajó feltámasztásán fára­doznak, nem mulasztják el felsorakoztatni a mellette szóló érveket. Nem szennyezik a leve­gőt, nem zajosak, kényelmesebb utazást nyúj­tanak a repülőgépeknél, nagyobb befogadóké- pességűek, akár személy-, akár teherszállításról van szó., s mióta nem hidrogénnel töltöttek, ha­nem héliummal, amely nem gyullad és nem ég, már teljességgel biztonságosak is. Mindezzel szemben csak lassúságuk említhető Igazi hát­ránynak, ám ez a hátrányuk Is relatív: a hajók­nál jóval gyorsabbak, a náluk gyorsabb repü­lőgépeknél viszont jóval olcsóbban szállítanak. Magától értetődő, hogy az új léghajóknak sok­kal többet kellene tudniuk azoknál, amelyeknél a fejlődés abbamaradt. Az új léghajók terveihez jó összehasonlítási alapul szolgálnak tehát a Hindenburg léghajó adatai: hossza 245, legna­gyobb átmérője 41 méter volt, 200 ezer köbmé­ter hidrogént tartalmazott, teljes súlya 232 ton­na volt, hasznos terhelése 60 tonna lehetett. Négy, egyenként 1050 lóerős Diesel-motorjával 130 km/óra sebességet ért el, s hatótávolsága 14 600 km volt. Gondolájában 25 kabin, olvasó­terem, szalon, ebédlő, bár és dohányzó szol­gálta a 40 fős legénység és az 50—72 utas ké­nyelmét. Az utóbbi években született tervek közül a legkorszerűbbeknek vitathatatlanul az atomener­giával hajtott léghajók ítélhetők. Az első Ilyen -tervét a bostoni egyetem francia származású professzora, Morse készítette még a hatvanas évek elején. A 294 m hosszúra tervezett légha­jón 400 utas számára ugyanúgy kabinok állná­nak rendelkezésre, mint egy utasszállító hajón. Atomreaktora 20 tonnával kevesebbet nyomna, FŰTÉS NAPMELEGGEL Az amerikai űrhajózási hivatal (NASA) szak­értői következetesen azon fáradoznak, hogy az olcsó napenergiát a háztartások számára hasz­nosítsák. Az alabamai asztronautikai laborató­riumban egy családi háznak megfelelő körülmé­nyeket úgy hoztak létre, hogy három nagy la­kókocsit kapcsoltak össze. Egy családi ház energiafogyasztásának körülbelül 75 százaléka szükséges a hőfejlesztésre — fűtésre, légkondi­cionálásra, vízmelegítésre —, a többi 25 száza­lék pedig világításra és a háztartási gépek mű­ködtetésére. A kísérleteknek az a célja, hogy télen a fű­tésre, nyáron pedig a klímaberendezés működ­tetésére szükséges hőenergiának legalább a háromnegyedét a napenergia átalakításával fe­dezzék. A fűtés céljaira 20,5 kilowattnyi hőt termelnek — ezt a teljesítményt energiatárolás­sal három egymást követő borús napon és éj­szakán át is fenntartják. A napfűtés-rendszer fő eleme egy 120 négy­zetméter felületű, A-formájú tető — ez fogja fel a napsugarakat, 31 hosszirányban hornyolt alu­míniumlemez van szendvicsszerűen egymáson ezen a tetőn, a lemezek üregeiben pedig víz áramlik A tető alatt megfelelő szigetelőréteg, a nap felé néző oldalán pedig különleges bevo­nat van — ilyen módon a beeső napenergiának mintegy 90 százalékát lehet tárolni. Ez az ener­gia 110 fokra melegíti fel a tetőn átvezetett vizet. mint amennyi súlyú üzemanyagot kellett magá­val vinnie a Hindenburgnak egy-egy atlanti­óceáni útra, s a léghajó 150 km/óra sebességet biztosítana. Egy későbbi terv ennél jóval többet ígér. Egy osztrák mérnök ALV—1 nevű atomszi­varja 324 m hosszú. 408 ezer légköbméteres, az utas- és raktározóteret üj elgondolásként nem gondolában, hanem a törzsön belül tartalmazó léghajója 500 utast és 100 tonna árut szállít­hatna, tervezett rekordként nem kevesebb, mint 300 km/óra sebességgel, tehát a Hindenburg atlanti-óceáni 44 órás útját mintegy a fele Idő­re csökkentve. A legújabb atomhajtású léghajó terve a Szovjetunióban készült: hossza mintegy 300 m, legnagyobb átmérője 60 ni, a luxus vál­tozata 600, turista változata 1800 utast szállíta­na maximálisan 320 km/óra sebességgel. Reakto­ra 200 ezer kilowattnyi energiát termelne, s két, egyenként hétezer lóerős gázturbinát hajtana. Az utasok sugárveszély elleni védelmét a ter­vezők megoldottnak tekintik, egyrészt a kellő szigetelés lehetőségiével, másrészt azáltal, hogy a reaktort nagy távolságban helyezhetik el az utastértől. Se szeri, se száma az egyéb, szerényebb vagy éppen még merészebb terveknek, mégpedig a legkülönbözőbb célú léghajókra. A legtöbb terv teherszállító léghajókra születik, s ez érthető. A jelenlegi legnagyobb teherszállító repülőgépek száz tonnát szállíthatnak, s kapacitásuk gaz­daságosan már nemigen növelhető. A léghajók ennél többre vállalkozhatnak, ráadásul képessé tehetők olyan méretű tárgyak szállítására is, amilyenek szállítására a legnagyobb teherszállí­tó repülőgépek sem alkalmasak. A léghajók egyik nagy előnyeként emlegetik a repülőgépek­kel szemben, hogy egy lóerővel a repülőgép csak 3,6 kg, a léghajó viszont 55 kg terhet szál­lít. A teherszállító hajókkal szemben viszont se­bességük az előnyük: egy szerényebb átlagse­bességű (180 km/ó) léghajó is hatszor gyorsabb egy teherszállító hajó átlagsebességénél. A legvalószínűbb, hogy az ilyen vonatkozású tervek közül leghamarabb a konténer-szállító léghajók valósulnak meg. A legújabb, s min­dentudó teherszállító léghajóterv ígéri viszont a legtöbbet. Merőben új elképzelésre épül, s tu­lajdonképpen felfújt törzsű repülőgépnek ne­vezhető az amerikai Megalifter. Teher nélkül a gép könnyebb a levegőnél, s így, miként a töb­bi léghajó, magától is felemelkedne. Teherrel megrakodva már nehezebb, mégis felszáll: a szárnyaira szerelt, két-két sugárhajtómű toló- ereje hozza létre a kellő felhajtóerőt a 200 mé­ter hosszúságú óriás szárnyain, mihelýt eléri a kifutópályán a 130 km/órás sebességet. Bármilyen szellemesnek ígérkezik ez a repü­lőgépet és léghajót egyesítő terv, s a többi űj el­képzelés, az ilyen újszerű elképzelések sok lég­hajózási szakember alapelvével ellenkeznek. „Előbb egy klasszikus és nem túl nagy léghajó kísérleti példányával kell felfrissíteni a korábbi tapasztalatokat, ha nem akarunk kockáztatni“ — mondják. Kockáztatni pedig elsősorban azok nem akarnak, akik a pénzt adnák a léghajók építésére, s ez az oka, hogy a tízegynéhány éve születgető, s jóformán kivétel nélkül kivitelez­hetőnek és hasznosnak ítélt tervek közül egy sem valósult meg. Még az olyan kifizetődőnek ítélt léghajóra sem akadt vállalkozó, mint ami­lyen Hans Tönnes berlini mérnök terve. Légha­jója ráadásul még „konzervatív“ is, csak éppen kétszerese a Hindenburgnak: 500 méter hosszú, 84 méter átmérőjű, 890 utast és 160 tonna árut szállíthat 150—200 km/óra sebességgel, hat, ösz- szesen 20 ezer lóerős Diesel-motorral felszerel­ve. Építési költsége két őv alatt megtérülne. (dj) Katamarán léghajó lenne tulajdonkeppen a 400 tonna emelőképességgel tervezett francia léghajódaru. Szárazföldi járművekkel nehezen, vagy éppen sehogysem megközelíthető munka- területeken kihorgonyozva véqezhetné munká­ját. Utazási sebességét 145 km/órára, a két úszótest hosszát 225, a legnagyobb átmérőjét pedig 60 méterre tervezik. 1970. IX. 28. 6

Next

/
Thumbnails
Contents