Új Szó, 1976. szeptember (29. évfolyam, 208-233. szám)
1976-09-24 / 228. szám, péntek
Nem eredménytelen törekvés Nem kell sokat bizonygatnunk, hogy egészségügyünk rondkivül fontos terület. Színvonala vetekszik a legfejlettebb országok egészségügyi szolgáltatásainak minőségével, de ugyanakkor a tőkés- országokhoz mérten sokkal demokratikusabb, jóval nagyobb a rádiusza. Éppen felette szerteágazó feladatainak törvényszerű, de nem kívánatos velejárója, bogy a fejlesztésére fordított sokmilliárdos tételek ellenére vannak még gyenge pontjai. Nagy hányaduk felszámolását célozza pl. az a tartós törekvés, hogy nemcsak abszolút viszonylatban, hanem a lakosság létszámához mérten is növeljük az orvosok számát. Nein eredménytelen törekvés ez. Az elmúlt ötéves tervidőszakban, annak utolsó évében hazánkban első ízben léptük túl až orvosok számában a 40 ezer fő „bűvös“ határát. Szép eredmény ez, ha tekintetbe vesszük, hogy a tervidőszak elején még csak alig valamivel több mint 33 ezer orvosunk volt, nem is beszélve az 1937. évi 11 684 főnyi, tehát jóval kisebb orvos-liad- seregről. Az arányok is kedvezőek, sőt világviszonylatban figyelmet érdemiőek: nálunk 1970-ban 432, 1975 ben pedig már csak 366 lakos jutott egy orvosra. Most pedig lapozzunk tovább és vessünk egy pillantást az iskolaügyre. Ez esetben is csak néhány adattal szeretnénk nagy vonalakban érzékeltetni az eltelt fél évtizedben bekövetkezett fejlődést és államunk gondoskodását. Az iskolaügyre a szóban- forgó időszakban kormányzatunk több mint 88 milliárd koronát fordított. A tanintézetek minden típusában gyarapodott a tanulók száma. A főiskolások 58 százaléka lakott internátjisokban és 54 százalékuk kapott ösztöndíjat. De nem kevésbé fontos mutató, hogy ebben az időszakban az iskolákon az 1970. évi 10,7 százalékról 1975-ben 6,5 százalékra csökkent a többváltásos tanítás. Írhatnánk még arról, hogy hány helyen épült korszerű iskola stb., de az adatokból talán ennyi is elég. A szülők és a tanulók saját tapasztalataik alapján is lemérhetik, hogy mi minden változott meg előnyére. (gály] A fogyasztási szövetkezetek csehországi szövetsége propagációs vállalatának brnói üzemében a küszöbönálló választások alkalmából különféle propagációs anyagot készítenek a szemléltető agitáció részére. (Felvétel: ČSTK — F. Nesvadba) Az Ostí nad Labem-i Vegyipari Kombinát agitációs központját az egyik üzemegységben rendezték be, hogy a dolgozók a délelőtti és a délutáni műszakok szüneteiben is felkereshessék. Felvételünkön: Zdenék Za- jíöek, a központ vezetője, és Zuzana Pechová, aki első ízben járul az urnához. (Felvétel: ČSTK — O. Holan) Bizalom és lehetőség • Egy téma - két előadás ® Lesz-e klubjuk a fiataloknak? Dél-szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár. Egy olyan vállalat neve, amely népgazdaságunk szempontjából nagy jelentőségű, s országhatárainkon túl is jól ismerik. Az évek során közösségek, munkáskollektívák kovácsolódtak itt össze. Aránylag fiatal a párkányi gyár, éppúgy, mint dolgozóinak nagy része. A vállalat nyolc SZISZ- szervezetében ma már 480 tagot számlálnak. A legutóbbi látogatásomkor a gyár vezetői s a pártszervezet elnöke is elismerően nyilatkoztak a fiatalok tevékenységéről. A legilletékesebbhez, a SZISZ üzemi bizottságának elnökéhez, Robert Simurkához fordultam, hogy megtudjam, mi rejlik a dicsérő szavak mögött. Egész kis váró« a gyár, nehéz egy embert megtalálni. A sok hasztalan telefonálás után személyesen próbáltam szerencsét. — Megzavartam? — Nem, jöjjön csak bátran. Nemsokára pártbizottsági ülésünk lesz, de addig beszélgethetünk. A középtermetű, barna fiatalember — a Toldi Ifjúsági Munkabrigádnak is tagja, — saját magáról nagyon keveset beszél, az ilyen vonatkozású kérdéseket ügyesen kikerüli. — Nem dicsekvésként mondom, ifjúsági szervezetünk jelentős fejlődésen ment keresztül az utóbbi években. A gyár vezetősége is komolyan veszi a fiatalok kezdeményezéseit. Számít ránk, bizalmat, lehetőséget kapunk, hogy részt vegyünk a gyár irányításában. Egyébként a termelési részlegünk vezetője és a pártalapszervezet elnöke is SZISZ-tog. Szeretnék, ha jelszavuk: „Minden fiatal elsőrendű jeladata, hogy munkáját oda- adóan, tudása legjavát nj/újtva végezze“ — ne csak írott sró maradjon. Éppen ezért fordítanak nagy gondot a fiatalok szaktudásának bővítésére, hiszen ez fontos előfeltétele a termelés növelésének. Szép sikereket érnek el a szakmai versenyeken is. Két fiatalokból álló racionalizáciős brigádot alakítottak. A XV. kongresszus tiszteletére huszonöt újítási javaslatot nyújtottak be, ebből 17-et elfogadtak, és 11 -et már megvalósítottak. A fiatalok ésszerűsítő és úji- tőmozgalmát az Ifjú Szakmunkások Tanácsa irányítja. Elnöke Metyko Gyula, aki időközben betoppant az irodába, mintha csak megrendelésre érkezett volna. Áprilisban a Zenit nevet viselő járási kiállításon fiataljaink is részt vettek újítási javaslataikkal — egészíti ki az elhangzottakat Metyko elvtárs —, s nem vallottak szégyent. A második helyen végeztek. A politikai nevelés terén még jócskán akad javítanivaló. Például csak 64 százalékos a részvétel. Sok gondot okoz az iskolázások megszervezése, hiszen több műszakban dolgoznak. s néha lehetetlen összeegyeztetni az időpontot. Mivel minden bajra van orvosság, erre is találtak. Minden témáról két előrfdúst tartanak. Számos szakkör is működik a gyárban, foto- és filmkör, s a sport területén sem maradnak le. Ez utóbbi nyilván még jobban föllendül maid, ha átadják rendeltetésének az új ipari tanuló-intézetet. i.mely mellett korszerű sportcsarnok is létesül. Az átadás határidejét társadalmi munkával igyekeznek minél közelebb hozni. Közkedveltek a kérdés-felelet játékok is. Legutóbb a XV. kongresszus tiszteletére rendeztek ilyet, témáját a CSKP történetéből és a jelenlegi politikai helyzettel kapcsolatos kérdésekből állították össze, jó munkáért jutalom is jár — ezért a SZISZ vezetősége minden évben kirándulásokat szervez jól dolgozó tagjai részére. Jártak már Leningrádban. Mur- mnnszkban, Jugoszláviában ez idén pedig Bulgáriában. — Van egy fájó pontunk is — veszi át a szót ismét az elT nők — .nincs klubhelyiségünk, pedig nagyon hiányzik. Tagjaink ezt már több alkalommal szóvá tették, s legfőbb ideje, hogy a kérdést megoldjuk. A gyárnak a városban van egy raktára. A vezetőséggel már tárgyaltunk róla, hogy azt átköltöztetik a gyárba, a régi helyiséget pedig klubbá szeretnénk átalakítani. Jó lenne, ha a helyes elképzelést tett követné, és az új klub mielőbb elkészülne. ÜRBÁN KLÁRA A VEZETŐ DOLGOZÓ OSZTHATATLAN FELELŐSSÉGE Tiéletesítsi a tnsüarvezGk nlüjéi írta: MILOSlAV BOÖA, az SZLKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának elnöke Pártunk XV. kongresszusa a lakosság életszínvonala növelésének, létbiztonsága megszilárdításának s a szocialista életmód fejlesztésének követelményével összhangban igényes feladatokat tűzött ki. Ezek a célkitűzések elválaszthatatlanul összefüggnek az utóbbi öt évben elért eredményekkel és népgazdaságunknak az anyagi termelés adta reális lehetőségeivel. Ezek az igényes feladatok, valamint a jelenkor új körülményei — amikor a termelés és az egész társadalmi élet egyre bonyolultabbá válik, gyors ütemben halad előre a tudományos-műszaki fejlődés, egyre bővül a szocialista gazdasági integráció és a nemzetközi munkamegosztás, s egyre inkább előtérbe kerülnek a tudományos irányító módszerek — rendkívül nagy igényeket támasztanak azokkal a dolgozókkal szemben, akik a termelést irányítják. A szocialista társadalom építésének időszakában pártunk sok olyan vezető dolgozót vértezett fel tudással, akik jő gazdaként beváltak, és megálltak helyüket a válság idején a legnehezebb körülmények közepette is. Persze mindig voltak olyanok Is, akik előnyben részesítették személyes érdekeiket a társadalmi érdekekkel szemben. akik nem tették magukévá a dolgozók érdekeit, akik nem voltak képesek ellenállni a jobboldali erők nyomásának, vagy nyíltan szocialistaellenes cé'okat követtek. A társadalmi válság éveiben, amikor igazában megmutatkozott, melyik vezető felelős a népnek, a pártnak, néhány emberben csalódnunk kellett. Pártunk ezeknek a személyeknek a megüresedett helyét olyan munkásokkal, földművesekkel, értelmiségiekkel töltötte be, akik bebizonyították, hogy értik a dolgukat, jó a szervező- képességük, odaadóak a közös ügy, a nép, a párt, a szocializmus ügye iránt. Az eredmények igazolták, hogy pártunk a helyes utat választotta. A pártszervekben a káder- és a személyzeti munkával kapcsolatban végiehajtott ellenőrzések megmutatták, hogy bevált termelésszervezők segítségével és a pártalapszervezetek vezetésével az fij vezető dolgozók sokkal többre voltak képesek, mint amit ilyen rövid idő alatt el lehetett tőlük várni. TARTALÉKOK AZ IRÁNYÍTÓ MUNKÁBAN Valóban nagy sikerek születtek, mert az utóbbi öt évben az anyagi termelésben sikeresen megvalósítottuk a párt irányelveit. Jóllehet a tőkés piacokon előre nem látott nehézségek következtek be, a lakosság életszínvonalának emelése terén a tervezettnél többet sikerült elérnünk. Mégsem mondhatjuk azonban el, hogy az összes vezető dolgozó mindent megtett, amire erejéből futotta, és amit képes volna megtenni. Ezt bizonyítja az is, hogy néhány üzem és munkahely nem teljesítette feladatait. Ezt többnyire az a fogyatékosság okozta, hogy az illetékes vezető dolgozók nem voltak képesek céltudatosan, rendszeresen és szívósan felszámolni az egész munkaközösség tervfeladatainak pontos * teljesítését gátló akadályokat. Egyesek lebecsülik, vagy nem ismerik a tervteljesítésben való lemaradás következményeit, pedig az ilyen lemaradás gyakran kedvezőtlenül, láncreakciószerűen hat számos munkahely tevékenységének ütemére. Ebből adódnak az anyagi- niűszaki ellátottság közismert nehézségei is. Már az idei tapasztalatokból nyilvánvaló, hogy a termelés anyagi-műszaki ellátottságának javítása terén nem használják ki megfelelő mértékben azokat a lehetőségeket, amelyeket a szállítói—megrendelői kapcsolatokról az 1977. évi terv előkészítése során folytatott tanácskozások nyújtanak. Az egyes termelők közti ellentétekről a vezérigazgatóságok csak túl későn vagy egyáltalán nem értesülnek, az illetékes központi szervek pedig csak nagyon kevés esetben, bár közismert tény, hogy a termelési szükségletek fedezése terén egész sor olyan komoly probléma szokott adódni, amelyeket már jó előre meg kell oldani. A tervfeladatok teljesítése terén mutatkozó lemaradást az illetékes felelős dolgozók kényelemszeretete is okozza. Gyakran igyekeznek elkerülni az olyan konfliktusos helyzeteket, amelyek komoly termelési problémák megoldását vetik fel, vagy nem hoznak határozatokat olyan kérdésekben, amelyek hatáskörükbe tartoznak. Az ilyen jelenségeket, amelyek előfordulását nem lenne szabad megtűrni, néhány szervezetben mégis elnézik, főleg azzal, hogy megtestesítőjük — bár a kollektívának és az egész társadalomnak erkölcsi és anyagi károkat okoz — olyan fizetést kap, mintha munkája kitűnő lenne, s munkáját még kedvezően is értékelik. A XV. pártkongresszus határozataiból nyilvánvalóan következik, hogy igényesebbek legyünk ezekkel a dolgozókkal szemben. Ezt megkövetelik jelenlegi igényes feladataink, a politikai öntudat, az általános és szakképzettség emelkedő szintje, a tapasztalatok és a vezető dolgozók kulturális szintje növelésének igénye. Egy vezető dolgozótól ma már nemcsak azt kell elvárnunk hogy eszmeileg, politikailag érett legyen és ismerje a marxista-leninista elméletet, továbbá felelősséget érezzen beosz tottjai iránt, a tervfeladatok kifogástalan teljesítésének megszervezéséért, hanem azt is, hogy tudományos ismeretei legyenek az irányításról, ezen belül különösen a munkaszervezésről, és képes legyen tevékenységét e tudományos ismeretekkel összhangba hozni. A termelésben az egyik legfontosabb követelmény, hogy célszerűen osszák meg a munkát. Ebből adódik, hogy a munkaerőket helyesen kell eloszlani, gondoskodni kell az egyes munkahelyek pontos anyagi-műszaki ellátottságáról és célszerű felszereléséről, a munkaütem egyenletességéről, a munka és a pihenés ésszerű váltakozásáról, a tudományosan megalapozott normakészítésről, a munka hatékony erkölcsi és anyagi ösztönzéséről, a munkahelyek esztétikai körülményeiről stb. SZEMÉLYI FELELŐSSÉG Mindezen elveknek, amelyek a munkaszervezés tudományos ismereteiből következnek, valamint annak, hogy mennyire érvényesülnek az irányító munkában, döntő szerepük van a közösség munkaeredményeinek elérésében. Az irányításban mutatkozó hibák, a szervezetlenség, a rendetlenség — mindez elsősorban arról tanúskodik, hogy a vezető dolgozókban nincs kellő felelősségérzet munkájukért a társadalom iránt, de különösen saját közösségüknek becsületes tagjai iránt. így aztán nekik kell vállalniuk a társadalmi feladatok teljesítésével járó felelősség terhét. Az ilyen helyzet az embereket elkedvteleníti. negatív álláspontot vált ki belőlük kötelességeik, munkaközösségük, a társadalom és vezetőik iránt, eltompítja fegyelem- és felelősségérzetüket. Az ilyen munkaközösségben a teljesítmények már nemcsak a munka- szervezésben elkövetett hibák és fogyatékosságok miatt csökkennek, hanem azért is, mert ezek a hibák negatív magatartást váltanak ki az emberekből saját munkájukkal szemben, amellyel így ők maguk sem lesznek elégedettek, és nem tartják hatékonynak. 1976 IX. 24. HA JÓ AZ IRÁNYÍTÁS