Új Szó, 1976. szeptember (29. évfolyam, 208-233. szám)
1976-09-23 / 227. szám, csütörtök
»SÄjAN Az összefogás eredménye Jól dolgoztak a képviselők ® Épül a szolgáltatóház ® A legjobbak között TISZTES MEGÉLHETÉST SZAVATOLUNK Életszínvonalunk emelkedésének, a jobb egészségügyi gondoskodásnak és néhány más körülménynek köszönhetően az emberek nálunk mind magasabb életkort érnek meg. Ennek természetes velejáróra, hogy többen jutnak túl a nyugdíjkorhatáron is. Jelenleg hazánk lakosságának hozzávetőleg az egyötöde (!) járadékélvező. Körülbelül hárommillió főnyi óriási tömeg ez, amely joggal elvárja rendszerünktől, hogy gyakorlatilag szavatolja számára a tisztes megélhetést ezokban az években, amikor élete alkonyához ért vagy megrokkant az egészsége. Szocialista rendszerünk ennek érdekében minden tőle telhetőt megtesz. Ezzel nem állítjuk azt, hogy ebben a kategóriában fenékig tejfel az élet. Hiszen minden eddigi népjóléti intézkedésünk ellenére, amely sok esetben igyekezett legalább részben orvosolni a tőkés viszonyok számlájára írható égbekiáltó igazságtalanságokat is, ezen a területen vannak még adósságaink. Ám bármennyire is fejlett állam vagyunk, itt is érvényes, hogy csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takarónk ér. Az azonban elvitathatatlan, hogy szociális biztosításunk szüntelenül fejlődik. Most nem beszélünk azokról a nagy hatósugarú népjóléti intézkedésekről, amelyek ez év elején léptek hatályba. Az eltelt öt esztendőben sem kellett szégyenkeznünk. Beteg- és járadékbiztosításra 1375-ben összesen 51,9 milliárd koronát fordítottunk (ebből járadékokra 31,4 milliárdot), ami a tervidőszak kezdetéhez képest meghaladja a 27 százalékos növekedést. Ellentmondások magától értetődően még akadnak — ki is tagadná ezt. Elsősorban törvényszerűen a szociális jövedelmek szintje és a rendelkezésre álló források között. Viszont éppen a már említett idei lépés a tanúbizonysága annak, hogy pártunk és kormányunk hosszú távon számon tartja ezt a problémát és szándékában áll — a hazánk dolgozói által megteremtett lehetőségeknek megfelelően — ezen a le nem becsülhető fontos területen is javítani a helyzeten. (gály) Az igaz szó erejével Ketten ülnek a mikrofon előtt. A harmadik, Urbánová Helena csöndes figyelmeztetése hallik: négy. három kettő, egy ..., azután kattan a kapcsoló, s a község hangszóróiban felhangzik a szó: Itt az agitációs központ hangszórós csoportja jelentkezik műsorával. Köszöntjíik kedves hallgatóinkat ... öeková Zuzanna, az agitációs központ vezetője úgy szervezte meg a hangszórós kör tevékenységét, hogy abba nemcsak a kör tagiai és az agitátorok kapcsolódnak be. hanem a hnb alkalmazottai, a tanítók, az efsz vezetői, a tömegszervezetek tisztségviselői, a pionírok is. Jelentős segítséget, erkölcsi támogatást módszerMikrofon előtt Halász Gyuláné, Tárnyik Andrásné és Urbánová Helena (balról jobbra). (A szerző felvétele) Sár ovce (Sáró) községben hetente kétszer, újabban már háromszor megismétlődik ez, hiszen közeledik a választások időpontja, egyre több közölnivalója van az agitációs központnak. A mikrofon előtt Tárnyik Andrásné, az óvoda igazgatója és Halász Gyuláné, a napközi otthon nevelőnője ül. Szlovák és magyar nvelvű a műsoruk. Nem hosszú, nem terjengős. Gyakran csak tőmondatok hangzanak, de amit közölnek. érdekes. Észrevették már? — ezzel a kérdéssel kezdik. majd rövid mondatokban beszámolnak arról, hogv a legutóbbi választási időszakban milyen eredményeket ért el a község a faluépítés terén. Máskor így kezdik: Bizonyára érdekli a lakosokat, hogy... És közlik: mikor, hol, milyon rendezvényre kerül sor. Hétvégeken kicsit „ünnepibb“ a műsoruk. Ilyenkor pionírok jönnek velük, akik a mikrofon elé állva versekkel, dalokkal köszöntik a hallgatókat. Néha még rövid jelenteket is előadnak. A helyi nemzeti bizottság irodaházának egyik szobácskájába, ahol a hangszóró-hálózat központja van elhelyezve véletlenül toppantam be. Álltunk az utcán, s észrevettük hogy egyre többen és többen figyelik a helyi hangosan beszélő műsorát. önkéntelenül is kíváncsi voltam arra, hogy kik szerkesztik a műsort, minek köszönhetik sikerüket. Mindkét kérdésre az a magyarázat, hogy a műsor szerkesztése és közvetítése nemcsak hármóiuk feladata. Mátani segédanyagot, ötleteket, félig kész műsorokat kapnak a želiezovcei (zselízi) művelődési háztól. Nem kevés a munkájuk, de érdekes, és értékes, hiszen Sáróban mindenki felfigyel, amikor a hangszóróból meghallja: Köszöntjük kedves hallgatóinkat! (hajdú.) Kiterjedésére nézve Lúč na Ostrove (Nagylúcs és a közigazgatásilag hozzá kapcsolt Kislúcs) a járás legkisebb falvai közé tartozik. A kettőnek együttvéve 730 lakosa van. De bármilyen parányi is. az értékrendben elfoglalt helyét nem ez határozza meg, hanem az a kis közösségre jellemző összefogás és egyet akarás, amely kimutatható eredményeiben a legjobbak közé emeli. Még a járási székhelyen, Dunajská Stredán (Dunaszer- dahelyen) kapott tájékoztatás és dicséret keltette fel a kíváncsiságunkat, s nyomban elhatároztuk, hogy meggyőződünk róla személyesen is. Mióta falvainkból eltünedeztek a régi parasztházak, amelyek tájegységenként magukon viselték a népi építőművészet stílusjegyeit, községeink mintha egy kicsit elszíntelenedtek volna. Mintha az egyéniségükből veszítettek volna. Éppen ezért került előtérbe unnak szükségessége, hogy mégis legyen valami jellemző vonásuk, amit az ember mint valami kedves képet vagy emléket magával vihet. Ezt a bizonyos jellemző képet ma már egyre ritkábban jelentik az utcák vagy házsorok, de annál gyakrabban azok egyénivé formált környezete. Ilyen jellemző kép lehet az utcasarok találkozásánál kialakított és ízléssel rendezett tér is vagy egy-egy fasor, amely a falu bejáratát strázsálja. Nagylúcsról — mert a két testvérfalu közül a nagyobbik- ban jártunk — igen eleven és jellegzetes képet hozhattunk magunkkal. Olyan a falu, mii»t a virágoskert. A szivárvány színeiben pompázó őszirózsák, dá liák, muskátlik, petúniák, rózsatövek, s nehéz is lenne felsorolni, még miféle virágok tarkaságának kora őszi pompája varázsolja meghitté a légkört. Aszfaltúttest és betonjárda vezet mindenüvé. S ami szintén jellemzője ennek a falunak: az utcák rendezettsége s főlag a tisztasága. A korszerű családi házuk felett az új kultúrház épülete dominál. Méretei és jó beosztása teszik lehetővé, hogy a nézőtéren, színpadon és színészöltözőkön kívül egy presszó, egy központi tűzoltószertár, a sportolók öltözője, egy tekepálya s végül a hnb — tanácstermével és irodáival együtt — is helyet kapott benne. De ezeket a részleteket már Kovács Ernő, a hnb fiatal és rokonszenves elnöke közölte velünk. S ezenkívül még sok mást is. Vegyük csak szépen sorjában. A kultúrház tervei 1971-ben készültek el, a rákövetkező választási időszakra hárult tehát a feladat, hogy az oly fontos épület a tervekből valósággá váljon. Ez meg is történt, s 1973 májusában az épület átadásra készen állt. Közvetlen szomszédságában már épül a szolgáltatóház, amelynek tavaly rakták le az alapjait, s a befejezését még erre az évre tervezik. Élelmiszer- és zöldségbolt. Kovács Ernő hnb elnök húsbolt, ruhagyűjtő, egy fodrász- és egy borbélyműhely, valamint a könyvtár kap majd helyet benne. A könyvállomány pillanatnyilag a hnb tanácstermében található. Az a terület egyébként, amelyen a kultúrház és az épülő szolgáltatóház fekszik, a legmostohább része volt a falunak. Sem mezőgazdasági célokra, sem pedig családi házak építésére nem volt alkalmas, hiszen a talajfelszín alatt mozgó iszapréteg húzódik, azon felül pedig csak agyag, kavics és homok található. Valószínűleg a hat kilométerre folyó Duna hagyta itt örökül. Az említett két épületnél is a legnégyzetméter összterületű betonjárda készült. Nagylúcs futballpályát kapott lelátóval, Kislúcs pedig egy hektárnyi területet, amely játszótérül s egyben sportpályául szolgál a gyerekeknek. A Honvédelmi Szövetség és a sportlövészeti kör kiképzőpályát kapott. 20 000 négyzetméternyi területet — árokpartokat, családi házak, középülete’; előterét, járdaszegélyeket, félreeső, kihasználatlan területeket — parkosítottak. Az efsz épületében berendeztek egy emlékszobát, amely a falu múltjának tárgyait és emlékeit őrzi. A helyiség belső berendezését, a fényképes és írásos dokumentumok, valamint a régi használati eszközök és népművészeti tárgyak elhelyezését Kopócs Tibor képzőművész oldotta meg. Sokak szerint a )árás legszebb emlékszobája. Szovjet vendége is volt már, egy kijevi újság főszerkesztője tekintette meg nemrégiben. Mindkét falurésznek van óvodája 30—30 férőhellyel. Pillanatnyilag elég, de a vezetőség gondol a jövőre is. Az óvodák bővítése azonban már az elkövetkező választási időszak feladata lesz. De a terveket egyelőre hagyjuk. Most egy a fontos; a bizonyosság affelől, hogy sikeres és eredményekkel teli négyéves időszakot summázhatott a falu vezetősége és lakossága egyaránt. A kultúrház nagyobb gondot a megbízhatatlan talaj előkészítése és az alapok lerakása jelentette. De annál dicséretesebb az erőfeszítés, amellyel hasznossá tették ezt a parlagon heverő területet: a hajdani „mórvetőt“. A négy év munkájának további eredménye az az épület, amelyben az élelmiszerüzlet és a vendéglátóüzem kapott helyet. Ez 9 hónap alatt épült fel. Két tanítólakás is épült és mindkét falurészben egy-egy ravatalozó. A temetők rendezésére és bekerítésére is sor került. A portalanítás keretében mintegy másfél kilométernyi aszfaltozott úttest és 4500 (K. E. felvételei) És még valamit meg kell említenünk, amit Kovács Ernő hnb-elnök többször is hangsúlyozott. Jó munkát végzett a tizennyolc képviselő, jó és megbízható segítőtárs volt a falu lakosága a fent említett munkálatok során. Ugyanis mindaz, amit felsoroltunk a Z akció keretében készült. S a munkafelajánlások valóban szépek voltak. A falu minden munkabíró lakosa vállalta, hogy 500 korona értékű munkát ' elvégez azon a területen, ahol a leginkább hasznát veszik. És ilyen összefogásból csak nagyszerű eredmények születhetnek.-—mk— A közösség ügyéért való lelkesedés, kezdeményezőkészség, jó szervezőképesség jellemzi Hrdá Júliát, a Michal na Ostro- ve-i (Mihályfai) Hnb képviselőjét. A település — vagy ahogy a falubeliek nevezik, „kolónia“ — ahol lakik, 2 kilométerre esik a falutól. Itt mintegy 30 család él, akiknek sorsát éppúgy szívén viseli, mint a falu ügyét. A közös ügyek közül a falu szépítésén fáradozott legtöbbet az elmúlt választási időszakban. Mint képviselő s mint a Nőszövetség helyi szervezetének elnöke szervezte, irányította, s kétkezi munkával is segítette a terek parkosítását. — Nagy területet füvesítettünk be a hnb előtt, fákat, bokrokat ültettünk ki. Sok Mihályién az olyan asszony, aki tettre kész, ha társadalmi munkáról van szó. Hadd említsem meg a legaktívabbakat: Abrahámnét, Sárkány Gabriellát, Iva- 7\ics Máriát, Fegyveres Emíliát, Álló Ilonát, Füle Franciskát. Ha már a társadalmi munkáról beszélünk, el kell mondanunk, hogy Hrdáné szervezésében egy düledező irodaépület lebontásában, a romok eltaA távolság nem akadály karításában és a terület rendbe hozásában is segítettek az asz- szonyok. Mindnyájuk érdeke volt, hogy ez a hely felszabaduljon ugyanis egy áruház épül mejd a helyén, ahol sok olyan árucikket beszerezhetnek majd, amit eddig csak más községben vagy a járási székhelyen vásárolhattak meg. Amikor az utak portalanítása folyt, a járdaszegélyek rendezését vállalta k. — A település, ahol lakik, messzire esik a községtől. Nem akadályozza ez a munkájában? — A távolság nem akadály. Nem élünk elszigetelten a falu lakosságától. Azóta még jobb a kapcsolat a kolónia és a falu között, hogy három évvel ezelőtt a választási program teljesítése során megjavították a faluval összekötő utat. Azelőtt az esős évszakokban olyan sáros volt, hogy alig lehetett járni rajta. Vannak azért sajátos problémáik a kolónia lakóinak. Hogy milyenek? Hadd mondja el ezt is a képviselő: — Legnagyobb gondunk az óvodás korú gyerekek és a kisiskolások beszállítása a faluba. Rendszeres autóbuszjárat nincs, egyedüli megoldásként marad a kerékpár, de rossz idő esetén ez sem segít. Mióta az én unokáim is óvodás korba kerültek, a lányom vállalta, hogy összegyűjt néhány gyereket, s a mieinkkel együtt személygépkocsin beviszi őket. Azóta akadt még egy önkéntes akivel megosztják a munkát, de ez nem minden szülő gondját oldja meg. Annyi jelentkező pedig nincs, hogy érdemes volna itt helyben egy óvodai osztályt nyitni. Sok javaslat született már a kérdés rendezésére, de egyelőre még nincs döntés. Még egy problémánk van, amely nagyon égető és sürgős megoldásra vár. A telefon kérdése. A legközelebbi telefonkészülék jó kilométerre van Innen, az efsz telepén. Bármikor'előadódhat egy rosszullét, szülés, almikor Nagymama szerepben. (A szerző felvétele) orvosi segítségre van szűk ség... Ezeknek a problémáknak a megoldását éppúgy kötelességének tartja, mint a falufejlesztésben kifejtett tevékenységet. Fáradozását bizonyára siker koronázza. Ha előbb nem, a következő választási időszakban. —kv —
