Új Szó, 1976. szeptember (29. évfolyam, 208-233. szám)

1976-09-02 / 209. szám, csütörtök

A FELLENDULES f msasmm UTJÁN LÁTOGATÓBAN A TÁTRAI HEGYI SZOLGÁLAT VEZETŐJÉNÉL A tátrai hegyffal nem sétány Augusztusi napfényben úszott hegyóriásunk, csupán a maga­sabb csúcsokat takarta felhő- koszorú. Start) Smokovécen a Grand Hotel előtti virágos parkban nnpimádók lepték el a pado­kat. Azon tanakodtam, hol te­lepedhetnék le néhány percre, hocy arcbőrömre legalább hal­vány csokoládészínt varázsol­jon a tátrai napsütés. Nem ta­láltam üres helyet, viszont azt észrevettem, hogy az út másik oldalán állő épület előtt — amely a Magas-Tátrai Hegyi­szolgálat székháza — aránylag nagy vnlt a sürgés-forgás. Retértem az épületbe. Eey turistaruhás fiatal hegyiszolgá- lalos fogadott, kérdezte, mit óhajtok. Megmondtam, hogy a vezetővel szeretnék beszélni. — Sajnos, most lehetetlen — közölte —, nagvon el van fog­lalva, és jelenleg nincs is itt. Tegnap rátaláltak egy hegymá­szó tetemére. De még ma visz- szajön — biztatott. Pontosan nem tudom, meny* nyi idő telt el — mert a friss tátrai levegőt élvezve, nézelőd­ve sétálgattam az épület előtt — amikor kiszólt egy göndör hajú fiatalember. — A főnök megérkezett, tessék bejönni. Ján Klinko elvtárs készsége­sen fogadott, elmondta merre járt. — Feltehetően a tavaly sze­rencsétlenül járt hegymászó csoport egyik tagjáról lesz szó. Kilétéről csak a hivatalos azo­nosítás után beszélhetünk. A Szalókl völgy déli részében egy turista egész véletlenül talált a tetemre. Hát kérem, a tátrai hegyfalakon nem lehet virtus­kod ni. Ezt nem győzzük eleget hangoztatni, mégis megszegik a7, előírásokat, szabályokat. A Hegyiszolgálat nem gaz­dasági egység, de mérleget le­het vonni az itt szolgálatot teljesítő emberek munkájáról, a balesetekről. Erről kértem tájékoztatást. — Az idén sajnos, már tíz halálos baleset történt a Ma- gas-Tátrában — hangsúlyozta Klinko elvtárs. — Az ok csak­nem mindegyik esetben a szak­vezetők mellőzése, a hegymá­szó-képesség hiánya, felelőt­lenség. Helikopter közel] zúgására figyelünk fel. — Úgy látszik, Milan Fabik őrnagy visszaérkezett a Bel­ügyminisztérium Ml-2-es heli­kopterével — mondja Klinko elvtárs. A gép az épület köze­lében, a Jakub réten leszáll, s néhány perc múlva a köz- biztonsági szervek dolgozói közük: a személyazonosítás megtörtént, a szerencsétlenül iárt turista Bohumír Sauer, Ceské Budöjovice-i mérnöto — Fiatal ember volt még, kár érte — jegyzi meg Klinko elv­társ. — Halálát az okozta, hogy túlbecsülte kénességeit, mint legutóbb Eva Krotká, 23 éves ko^irni orvostanhallgatónő, aki vőlegényével megfelelő kíséret nélkül vágott neki a Triumetal csúcs megmászásának, miköz­ben megcsúszott és a mélybe zuhant. — A turizmus és motorizmus fejlődése következtébpn a vi­lágon talán a legkönnyebben megközelíthető nagy hegység a Magas-Tátra — közli Klinko elvtárs. — Ha úgy tetszik, Pop- rádig repülőgéppel is utazhat­nak. Villamossal, fogaskerekű­vel, felvonókkal két-három óra alatt bárki kényelmesen eljut­hat a hegyek közé. Ilyen lehe­tőség máshol sehol a világon nincs. Ez csábítja a tapaszta­latlan embereket is a veszélye­sebb hegyfalakig. Jó időjárás esetén, a hegymászás közben úgy tűnik az embernek, hogy ez nem is olyan nehéz és ve­szélyes sport. Pedig nem já­ték. Erre sokan akkor ébrednek rá, amikor lefelé indulnak a csúcsról, tájékozatlanok, elrom­lik az időjárás és a látási vi­szonyok. És itt kezdődik a baj. Ha időben rátalálunk a bajba jutottakra, szerencséjük van. — Az idén is sok a külföldi a Tátrában, közülük kikkel van a legtöbb gondjuk? — kérde­zem. — Talán a németekkel, oszt­rákokkal és a magyarországi turistákkal — válaszolja Klin­ko elvtárs. — Elég gyakran kísérők nélkül indulnak a tú­rára, letérnek a megjelölt utak­ról, felmásznak a legveszélye­sebb helyekre, például a hűs hómezőkre, melyek éppen nyá­ron igen sok veszélyt rejte­getnek. — És a hazai turisták? — Közülük is bőven akad könnyelmű, de általában fe­gyelmezettebbek, mint a kül­földiek. Igénybe veszik az álta­lunk közel 350 km távon meg­jelölt turistautakat, a nehezebb túrákat vezetők irányítása alatt teszik meg. Nálunk 57 ilyen he­gyi vezető dolgozik. Az álta­lunk foganatosított megelőző intézkedések, előadások, beszél­getések szintén elősegítik a balesetek csökkentését. Az üdü­lőkben, iskolákban közel hat­száz előadást rendeztünk, me­lyeken csaknem negyvenezer ember vett részt. Évente közel négyszáz tömeges, csoportos hegyi sétát szervezünk az is­kolák, üzemek, szövetkezetek dolgozói részére. Természete­sen vezetők felügyelete alatt. Ezek az emberek gazdag élmé­nyekkel, egészségesen térnek vissza a hegyek közül. Sajnos, akik kíséret és tapasztalat nél­kül indulnak túrára, azok a leg­több esetben a huszonegy hiva­tásos hegyiszolgálatos és száz­ötven önkéntes mentő segítsé­gére szorulnak. Ha ugyan idő­ben érkezhetnek a tragédia színhelyére. Néha a helikopter is csak a halálos baleset után érkezik a helyszínre. Júliusban harmincnyolc esetben kellett beavatkozni a mentőszolgálat­nak. Kimondom kereken, a mi igyekezetünknek csak akkor le­het teljes a sikere, ha a Ma- gas-Tátrába érkező turisták végre tudomásul veszik, hogy a tátrai hegyfal nem városi korzó, vagy tengerparti sé­tány. A közeli rétről talán már hatodszor száll fel a helikopter ezen a napon. Motorjának zú­gását gyorsan elnyelik a hegy- katlanok. Nem tudni még, mi­lyen szállítmánnyal tér vissza. KULIK GELLÉRT Iparunk szilárd bázisán Kissé nézzünk szét a vi­lágban, nyitott szemmel mér­jük fel a legfejlettebb tőkés­országoknak az utóbbi évek­ben kialakult helyzetét és en­nek hátterén nem is fog olyan köznapinak tűnni az egyszerű ténymegállapítás: az eltelt ötéves tervidőszakban iparunk minden ágazatában növekedett a termelés. Ez a növekedés nem is volt akármilyen. Globálisan elér­te a 37,5 százalékot, de cgves kiemelt ágazatokban, például a gép- és a vegyipar­ban még ennél is gyorsabb volt. A százalékoknál többet mond, hogy dolgozóink kor­szerű gépi és technológiai bá­zisra épülő, szinte példátlan munkaigyekezetének köszön­hetően terven felül hozzáve­tőleg 50 milliárd korona ér­tékig gyártmánnyal gazdago­dott az ország és ilyformán mi valamennyien is. Gépi és technológiai bázis­ról, lényegében a munkater­melékenység dinamikus növe­lésének legfontosabb ténye­zőiről beszélünk és joggal. Hiszen a valóban kimagasló eredmények nem annak kö­szönhetőek, hogy talán meg­hosszabbítjuk a munkaidőt, vagy fokozzuk a munka inten­zitását, más szóval többet sajtolunk ki a munkásból, de még annak sem, hogy nyakló nélkül további új munkaerő­ket állítunk be. Nem, nem erről van szó. A termelésnövelés szinte egyeduralkodó tényezője lett nálunk a munkatermelékeny­ségnek — a dolgozó által bi­zonyos munkaidő alatt kiter­melt brmékek mennyiségének — fokozása. Kell-e ennek bi­zonyítására meggyőzőbb adat annál, hogy az 1971—1975-ös években a teljes termelésnö­vekedés 90 százalékát értük el a munkatermelékenység 33 százalékos „felfuttatásával“. Az iparfejlesztésről szólva, még egy jelentős körülmény­re szeretnénk felhívni a fi­gyelmet. Nevezetesen arra, hogy az 5. ötéves tervidőszak­ban — éppen a jövő fejlődé­sének szilárd megalapozásá­ra gondolva — 40 százalék­kal növeltük a termelőeszkö­zök, vagyis lényegében a ne­hézipar és „csak“ 32 százalék­kal a fogyasztási cikkek, lé­nyegében a könnyűipar ter­melését. Nem tagadjuk — így ma valamivel kevesebb kerül asztalunkra, hogy holnap an­nál gazdagabb legyen teríté­künk. Ezt mindenki megérti, aki jól tud sáfárkodni. (gály) A Trnavai Magasépítő Válla­lat dolgozói építik a Trenčín- Léi lakótelep 40 tantermes ki­lencéves alapiskoláját. A dolgo­zók ígéretet tettek, hogy 10 tantermet még szeptember 1-ig átadnak. Ugyancsak a Trnavai Magasépítő Vállalat építi a la­kótelep 120 gyermek bejogadá- sára alkalmas óvodáját és 90 férőhelyes bölcsődéjét. Ezeket a létesítményeket is még ha­táridőben, október 1-ig átadják. Felvételünkön: az épülő óvoda és bölcsőde. (ČSTK — P. Simoncík felv.) Filozófiánk békefilozófia Helikoptér szállítja a mentőket a baleset színhelyére A szocializmus történelmi útja a Dekrétum a bé­kéről és A dolgozó és kizsák­mányolt nép jogainak kinyilat­koztatása című dokumentumok­kal kezdődött. így lépett a színre a lenini békefilozófia, melyet a forradalmi munkás­osztály az első szocialista ál­lam hivatalos politikájának rangjára emelt. Mint Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta az SZKP XXV. kongresszusán: „Mi a nagy Lenin útmutatását kö­vettük, aki minél több olyan döntést és intézkedést követelt, »amelyek valóban elvezetnének a békéhez, ha már nem beszél­hetünk a háború veszélyének teljes kiküszöböléséről«.“ Ma a Szovjetunió nemzetközi helyze­te olyan szilárd, amilyen még soha nem volt. Negyedik évti­zede élünk békében. A szocia­lizmus hadállásai megszilárdul­tak. A feszültség enyhülése uralkodó irányzattá vált. „Bé- kefilozójiánk a történelmi op­timizmus filozófiája — állapí­totta meg Leonyid Brezsnyev. — A mai helyzet bonyolultsága és ellentmondásossága ellenére biztosak vagyunk a ma széle­sen kibontakozó békeojfenzíva sikerében.“ Ellentétben a pacifistákkal, akik absztrakt békeszeretetre biztattak, a kommunisták a béke eszméjét közvetlenül összekap­csolták a nemzeti felszabadulá­sért és a társadalmi haladásért vívott harc eszméjével. A béke kedvéért nem abbahagyni kell a nemzetközi osztályharcot, (ami különben is utópia), ha­nem — tiszteletben tartva a különböző társadalmi rendsze­rű országok békés egymás mel­lett élésének és kölcsönösen előnyös együttműködésének el­veit — a gazdasági verseny és az ideológiai harc medrébe kell terelni azt. Ez felel meg a tár­sadalmi fejlődés objektív fo­lyamatainak és a népek létér­dekeinek. A nemzetközi erőviszonyok­nak a szocializmus javára tör­tént megváltozása, a Szovjet­unió és más szocialista orszá­gok céltudatos békepolitikája, a népek tevékeny részvétele a háborúval és békével összefüg­gő problémák megoldásában lehetővé tette, hogy az emberi­ség eltávolodjék a szakadék szélerő!, ahol a hidegháború hosszú évei alatt áll. De nem kerültünk olyan messze a tá­tongó mélységtől, hogy végleg fellélegezhessünk, hogy nyu­godtak legyünk a jövő felől. A világháború közvetlen veszé­lye elhárult, de továbbra is konfliktusok tűzfészkei parázs- lanak, folytatódik a fegyver­kezési hajsza. A világhelyzet még nem elég stabil, bizonyos mértékig átme­neti jellegű, vagyis a kérdés így áll: vagy vissza, a hideg­háborúhoz, vagy előre, a lesze­relésen alapuló szilárd, igazsá­gos békéhez. Találgatni sem kell, hogy a népek melyik utat választják. És ez az út a való­ság parancsát követi, a jelen­kori történelmi folyamat nem akaratunk által irányított moz­gásához igazodik. A világhely­zetet nemcsak a fegyverraktá­rakban tárolt készletek aránya határozza meg. A fegyver lo­gikája szükségképpen a harc logikája. A nemzetközi kapcso­latok jelenlegi fejlődését vi­szont egyre inkább azok a ha­talmas politikai erők befolyá­solják, amelyeket a forradalmi korszak állított a történelem előterébe. Ebből fakad derűlá­tásunk, amely áthatja békefilo­zófiánkat. Egyes teoretikusok és publi­cisták különböző modellek se­gítségével ábrázolják a nemzet­közi erőviszonyokat. A kétpó­lusú modell szerint a Szovjet­unió és az Egyesült Államok befolyásolja döntően a helyzet alakulását, mások a hárompó­lusú modell hívei (melyben a Szovjetunió, az Egyesült Álla­mok és Kína a három legfon­tosabb ország); ismét mások szerint ütpólusú a világ (ebben az előző országok, valamint Japán és az egységként felfo­gott Nyugat-Európa a pólusok). Mindezek a változatok a nagy­hatalmak játékterének tekin­tik a világot, úgy vélik, hogy a nagyhatalmaknak vetélkedése vagy megegyezése a világpoli­tika tengelye. Nem vitatható, hogy a nagy­hatalmaknak, elsősorban a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak mint a két külön­böző társadalmi rendszer leg­erősebb államainak nagy a be­folyásuk, és különösen nagy a felelősségük a világhelyzetért. Az is kétségtelen azonban, hogy kizárólag ezzel a befo­lyással nem magyarázhatók a nemzetközi küzdőtéren történő változások. Ezek csak akkor ér­telmezhetők helyesen, ha osz­tályszempontból vizsgáljuk a politikát. A világ jövőjével kapcsola­tos bizakodásunk elsősorban azon alapul, hogy létezik, fej­lődik és mind jobban erősödik a valóságos szocializmus, a bé­ke állandó, hatalmas és len­dületes tényezője. A szocializ­mus békeszerelő politikája e társadalmi rendszer lényegéből fakad. A szocialista államok többségének nézetazonossága és cselekvési egysége biztosí­téka e politika sikerének. „Egyetlen tárgyilagos szemlélő sem tagadhatja — mondta Leo­nyid Brezsnyev az SZKP XXV. kongresszusán —, hogy a szo­cializmus országai mind erő­sebb, mind határozottabb befo­lyást gyakorolnak a világese­ményekre. Es ez, elvtársak, 1976. IX. 2.

Next

/
Thumbnails
Contents