Új Szó, 1976. szeptember (29. évfolyam, 208-233. szám)

1976-09-15 / 220. szám, szerda

Kohó- es gépiparunk fejlődése a CSKP Ml. kongresszusa után A szerkezeti átalakítás a technikai fejlesztést szolgálja A termelés műszaki-gazdasági színvonalának emelése (Folytatás a 4. oldalról 1 csaknem 10 milliárd korona értékben szállít gépeket és technológiai beren­dezést. A közlekedési szervezeteknek majdnem 12 milliárd korona értékben szállít gépeket és berendezést. A beruházási szállítmányok terén a gépipar feladatai általános mérlegéből és annak tagozódásából következnek. Ezek a szállítmányok nem növelhetők a gépipar kiviteli feladatainak rová­sára. Ebből az következik, hogy a be­ruházások csak a tervben meghatáro­zott szállítmányokkal számolhatnak, s a gépipari tárcákban be kell vezetni a szállítmányok teljesítése ellenőrzé­sének hatásosabb rendszerét. A szállí­tásoknál igazodni kell az állami terv­ben, főleg a kivitellel és a kötelező építkezésekkel kapcsolatban megszabott struktúrához. a téren nem jutottunk messzire, sőt a R. ötéves terv kidolgozása során sem léptünk nagyot előre. Nyilván egyi­künk sem akarja lebecsülni ezt a bo­nyolult kérdést. Mindannyian tudjuk, hogy az adott határozatot át kell ve­títeni összefüggéseibe és gondolni kell a termelésbe való ilyen jellegű beavat­kozás összes következményeire. Dönteni kell arról, hogyan pótoljuk az adott termelést hazai termeléssel vagy behozatallal. A megoldási terveze­tek nem találnak megértésre az egyes üzemekben és azok dolgozói körében sem. Csakhogy az effajta akadályok előtt nem torpanhatunk meg u végte­lenségig. A XV. kongresszuson elfoga­dott célkitűzést elkerülhetetlenül meg kell valósítani annak érdekében, hogy munkaerőt nyerjünk a fejlesztési prog­ramok végrehajtásához. Ezért ki kell dolgozni és elő kell terjeszteni a ter­melést korlátozó program első szaka­szának javaslatát és az Állami Tervbi­zottság, a Szövetségi Műszaki és Be­ruházásfejlesztési Minisztérium, a Kül­kereskedelmi Minisztérium és a mun­kaügyi minisztériumok közvetlen rész­vételével hozzá kell látni a javaslat megvalósításához. A gépipar fontos feladata a hazai piac áruválasztékának gazdagítása Nemzetközi együttműködésben A 6. ötéves terv a gépiparnak fel­adatul meghagyja, hogy nagymérték­ben gazdagítsa a hazai piacot magas műszaki színvonalú és jóminőségű gép­ipari fogyasztási cikkek szállításával. Főleg a tartós gyártmányok, illetve a háztartási munkát megkönnyítő áru­cikkek iránt növekszik a kereslet. A belkereskedelmi szállítmányok döntő hányadát teszik ki továbbra is a sze­mélygépkocsik. A géipar 840 000 gép­kocsit szállít, ami az előző ötéves terv­időszakhoz képest majdnem 180 ezerrel több. Míg 1970-ben csaknem hat ház­tartásra jutott egy személygépkocsi, addig 1975-ben már három, és 1980- ban nem egész két háztartásra. A megújítási programok keretében előkészítik új fogyasztási árucikkek, például villamos hajszárítók, vasaló­gépek, edénymosógépek, továbbá két hőfokú hűtőszekrények gyártását és bő­vítik a kompresszoros, valamint ab­szorpciós hűtő- és mélyhűtő szekré­nyek választékát, további lényeges mo­difikációjukkal. Más választékot illetően tervbe vették a színes tv-készülékek gyártá­sának jelentős növelését. A hazai piac­ra csaknem 300 000 darab kerül belő­lük. Termelési kapacitásokat biztosíta­nak a villamos kéziszerszámok, villany­fogyasztók, rádiókészülékek, zománco­zott bádog fürdőkádak és más gyárt­mányok termelésének növelésére. A gépipari ágazat fontos politikai fel­adatainak egyike, hogy a lakosság ke­resletének alakulása szerint megfelelő összetételben biztosítsa a hazai piacra irányuló szállítmányokat. Jóllehet az utóbbi években sikerült fedezni például a személygépkocsik, a tv-készülékek, a kompresszoros hűtőszekrények, a por­szívók, a gyerekkocsik stb. iránti ke­resletet, a hazai piac számára még nem biztosítottak néhány igényelt gyárimányt. Ebben az évben is egyes termelési-gazdasági egységek, főleg a Tesla és a Strojsmalt a hazai piacra nem szállítják gyártmányaikat a ter­vezett választékban. A gépipar feladata kül- és a belke­reskedelemmel karöltve fokozatosan ki­elégíteni a keresletet, amely főleg a kerékpárok, magnetofonok, elemsorok és elemek, automatikus mosógépek, me­legvízi kazánok, szerszámok és mun­kaeszközök iránt nyilvánul meg. Komoly probléma, amely tárgya a jo­gos bírálatnak, hogy hosszú ideje nincs pótalkatrész főleg a közúti közlekedési eszközük, síni járművek, traktorok, me­zőgazdasági gépek, szerszám- és for- malógépek, bőrmegmunkáló és lábbeli készítő gépek, tüzelőanyagot fejtő gé­pek és berendezések, továbbá energeti­kai berendezések és egyes közszükség­leti árucikkek számára. Ez az áldatlan helyzet nemcsak idehaza okoz nehézsé­geket, hanem főleg külföldön. A cseh­szlovák termelő elveszíti hírnevét és néha piacát is. Ennek súlyos gazdasági és politikai károk a következményei. A szövetségi kormány ez év áprili­sában intézkedéseket tett a pótalkat- rész-termelés megszervezésének és ösztönzésének javítására. Ez a hatá­rozat megteremti a pótalkatrészek ter­melése növelésének bizonyos feltételeit egyrészt a tervezésben, az anyagi ér­dekeltségben, a gyártó számára nyúj­tott árkedvezményekben, másrészt más ágazatokban a gépi kapacitás jobb ki­használásával, ami a pótalkatrészek gyártását és a karbantartást előmoz­dítja. A Gépipari Minisztériumoknak és az illetékes termelési-gazdasági egységek­nek figyelemmel kell kísérniük, hogy e tekintetben hogyan alakul a helyzet a vállalatokban és az üzemekben. Az igényelt választékban a pótalkatrészek biztosítása a tervteljesítés egyik alap­vető feladatává kell hogy váljon, s ez­zel egyidejűleg az üzemek és a válla­latok egész munkaközösségei becsület­beli, erkölcsi kötelességévé és felelős­ségérzetévé. Nálunk senki számára sem lehet közömbös az, hogy az adott gyárt­mány küldetését szolgálja-e, avagy pót- alkatrész hiányában üzemképtelenné válik-e. A XV. kongresszus által elfogadott szerkezeti politikát elsősorban a gép­iparban és a kohászatban, a fejlődés új szakaszában valósítjuk meg, amelyet már megkezdtiink és amelyben a szo­cialista gazdasági integráció jelenlegi folyamata már érvényesül. Ezért a csehszlovák gépipar jelenlegi és távlati szerkezeti átalakítása és szakosítása so­rán következetesen és átfogóan figye­lembe kell venni a külső tényezőket. A nemzetközi munkamegosztás — kü­lönösen annak fejlődése a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának kereté­ben — a csehszlovák gépipar számára az állandó növekedés döntő tényezője. Csak a szakosítás helyes irányba tere­lésével lehet hatékonyan és aktívan ki­használni belső műszaki, gazdasági és természeti forrásainkat. A KGST-tagállamok gépipari komple­xumának gyors növekedése megterem­tette az előfeltételeket ahhoz, hogy gépiparunk még intenzívebben vegyen részt ebben a folyamatban. A KGST-tagállamokba irányuló cseh­szlovák gépipari kivitel 23 százalékát adják majd 1980-ban a szakosított ter­mékek az 1975. évi 14 százalékkal szem­ben. Ugyanez az arány a Szovjetunió viszonylatában 13-ról 28 százalékra, a Német Demokratikus Köztársaság vi­szonylatában pedig az 1975-ös nem egé­szen 20 százalékról mintegy 40 száza­lékra nő. Ezzel a vitathatatlanul gyors növeke­déssel azonban nem lehetünk elégedet­tek. Sokkal kezdeményezőbb hozzáál­lást kell elvárnunk mindkét gépipari tárcától, de különösen az egyes trösz­töktől a nemzetközi szakosítás és ko­operáció elmélyítése és kibővítése te­rén. Szükséges e folyamat felgyorsítá­sa, és adottak ehhez az objektív fel­tételek is. Ezt az is bizonyítja, hogy alacsony a termelés koncentrációja az egyes országokban, hogy eddig nem si­került teljesen fedezni a szükségleteket a szakosított termékekből, nem sike­rült megfelelő mértékben elsajátítani a deficites gépek és gépi berendezések gyártását. Csak lassan fejlődik a sza­kosítás és a kooperáció, a gépcsopor­tok és az alkatrészek gyártása terén. A tipizálás, az egységesítés és a szab­ványosítás terén lemaradás mutatkozik a szakosítás és a kooperáció fejlődési szükségletei mögött. Bár ez nemcsak tőlünk függ, a mi részünkről is na­gyobb kezdeményezést kell kibontakoz­tatni és keresni kell a megoldásokat. A termékek műszaki színvonala és minősége alapvető feltétele annak, mi­lyen sikereket érünk el a jövőben gép­ipari termékeinkkel a világpiacokon és mennyire hatékonyan sikerül bekapcso­lódnunk az integrációs folyamatba. Gép- és kohóiparunk távlati szerkeze­tének célszerűségét és hatékonyságát — persze ez más ágazatokra nézve is érvényes — következetesen meg kell vizsgálni a műszaki haladás szempont­jából, de egyszersmind a világon elért legnagyobb munkatermelékenységnek, a belső források kihasználási lehető­ségeinek, főleg az anyag- és energia­igényességnek, a kapacitásnak és a kutatás színvonalának szempontjából, valamint a távlati kedvezményes eladá­si lehetőségiek szemszögéből is. Annak érdekében, hogy Csehszlová­kia megtartsa és megerősítse a KGST- tagállamokba irányuló gépipari kivitel­ben elfoglalt helyét, figyelemmel kell követnie azokat a tendenciákat, ame­lyek a külkereskedelmi forgalomban ezen a téren jelentkeznek és azokra a termékekre kell áttennie a kivitel ré­szesedési arányának súlypontját, ame­lyek magasabb megmunkálási szintet és hatékonyabb termékfejlesztési tu­lajdonságokat képviselnek. Arra kell törekedni, hogy távlatilag egyre jobban kihasználjuk a Szovjet­unióval való együttműködés lehetősé­geit néhány kutatási szempontból igé­nyes termelési szakaszban az import terén és a termelési választék összevo­násában, szakosításában. A széles körű és dinamikus szovjet piac nagyobb ará­nyú kihasználására irányuló erőfeszí­tésnek nagy kooperációs és szakosítási akciókká kellene szélesednie. Ezen akciók lehetővé tennék gépiparunk számára, hogy fejlesszük a sorozat- gyártást, csökentsük a termelési költ­ségeket s egyúttal hozzájáruljunk a szovjet népgazdaság szükségleteinek kielégítéséhez a távlatokkal rendelkező termelési szakaszokban. Ezért rendkívüli fontosságot tulajdo­nítunk Csehszlovákia tevékeny részvé­telének a KGST távlati gépipari cél­programjainak kidolgozásában. Ezt a munkát a következő két évben úgy fogjuk végezni, hogy a gépipar legfon­tosabb termelési szakaszaira össszpon- tosítjuk a figyelmet, azokra a szaka­szokra, amelyeknek döntő jelentőségük van a KGST-tagállamok tüzelő- éö nyersanyagszükségleteinek fedezése és mezőgazdasági termékekkel való ellá­tása terén, másrészt azonban saját népgazdaságunk gépekkel való ellátása s a gépipar felújítása terén. Az illetékes szervek, de különösen a gépipari reszortok előtt az a nagyon igényes feladat áll, hogy olyan prog­ramokat dolgozzanak ki és terjessze­nek elő, amelyek megfelelnek a fenti célkitűzéseknek, továbbá gondoskod­niuk kell e programok teljesítése mód­szereinek és feltételeinek kidolgozásá­ról. Nagy erőfeszítést kell kifejtenünk saját koncepciónk pontosabbá tételére és átdolgozására, mert ennek alapján kezdjük meg a nemzetközi tanácsko­zásokat. Magától értetődik, hogy ké­sőbb e koncepcióban módosításokat kell eszközölni. Persze, ha nem tisztázzuk előre az egyes termelési szakaszok „profilját“ és szerves kapcsolatát a tudományos kutatási alappal, a licenc- és a munkaerő-politikával, az állóala­pok reprodukálásával s a hatékony­sággal, nem tudunk annyira aktív sze­repet játszani a nemzetközi együttmű­ködés további elmélyítése terén, mint amilyet Csebszlovákiátől joggal elvár­nak Elvtársak, már hosszabb ideje, főleg az 5. öt­éves tervidőszakban és a 6. ötéves terv­időszak előkészítése idején foglalko­zunk gépiparunk strukturális átalakí­tásával. A párt XV. kongresszusa hatá­rozataival összhangban arra törekszünk, hogy tervszerűen megváltoztassuk a je­lenlegi, túl széles termelési programot, amely magába foglalja a világ gépipari választékának jelentős hányadát. Le­szűkítjük a termelési programokat, nö­veljük a sorozatokat és új, haladó ter­melési szakágakat hozunk létre. Ez elősegíti gépiparunk műszaki fejlődé­sét. hatékonysága növelését és mind szélesebb körű beilleszkedését a nem­zetközi munkamegosztásba, főleg a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében. A gépipar szerkezeti változásai első­sorban arra épülnek, hogy növeljük a termelés fejlesztésének ütemét a kie­melt fejlesztési programokban. Ezekben a termelés 1980-ban, 1975-höz képest, csaknem 70 százalékkal lesz nagyobb. Ugyanakkor számos gyártmány és egész szakágak fejlesztése még gyorsabb lesz. Ez vonatkozik például az atomerőmű­vek berendezéseire, a gyengeáramú technikára, az üzemelési, mérő, jelző és irányitó technikára, a műanyagok- és a kaucsuk-feldolgozó gépekre, egyes kiválasztott útépítő és más építő gé­pekre, formáló gépekre és további gyártmányokra. Csaknem kétszeresére növekszik egyes kiválasztott szerszám­gépek és a világszínvonalat elérő tex­tilipari gépek gyártása. A tapasztalatok azonban arról tanús­kodnak, hogy ezt a kitűzött programot az eddiginél jobban kell biztosítani. Egyes nagyméretű fejlesztési progra­mok vagy késedelmesen valósulnak meg, vagy egyelőre el nem hárított akadályokba ütköznek. A fejlesztési programokkal kapcsolatos orientáció elmélyítése elsősorban megkívánja, hogy magában a gépiparban javítsunk az építkezési beruházás helyzetén, s ez a gépipar dolgozóitól és építőipari dol­gozóktól függ. A műszaki haladás, a gépesítéssel és az automatizálással szembeni növekvő igények, a gépipari termelésben a fo­kozott mérték, szakosítás és kooperáció következtében főleg az utóbbi években nagy aránytalanságok nyilvánultak meg a komplettizáló termelési szakágak ka­pacitásbeli lehetőségei és az igények között. A hidraulika, sebességváltók, el­osztók, szerelékek, mérő- és szabályozó technika, forrasztó anyagok gyártásá­nak szűk keresztmetszetei nagyon za­varóan hatnak a termelési folyamat menetére. Ez az alapvető oka a szállí­tó-megrendelői kapcsolatok áldatlan helyzetének, a termelés nem kis nehéz­ségeinek. Ez gazdasági veszteségeket okoz és különféle visszás jelenségeket idéz elő az illetékes termelők maga­tartásában és kapcsolataiban. Számos súlyos probléma létezik a komplettáló gyártmányok műszaki színvonalát ille­tően is. A feladat az, hogy megteremt­sék és kibővítsék a komplettáló gépré­szek és gépcsoportok gazdag, műszaki­lag fejlett, tipizált bázisát, ami lehető­vé tenné magas műszaki és megbízha­tósági szinten a gépi egységek meg­újítását. A feladat az, hogy a komplet­táló szakágak kapacitása megfeleljen a végtermékek tervének. E tekintetben többet kell invesztálni ebbe a területbe és az egész kérdéssel újra foglalkozni kell. Mindent azonban nem oldhatunk meg a csehszlovák gépipar keretében. Néhány hazai részegységyártó terme­lési szakágazat szükséges megerősíté­sén és koncentrációján kívül meg kell gyorsítani a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa tagállamai között az e téren folyó integrációt és koordinálva kell megoldani a többi országgal az ez- irányú licenc- és kooperációs kapcso­latokat is. Csakúgy, mint az 5. ötéves tervidő­szakban, a hatodikra vonatkozóan is kitűztük, hogy kidolgozzuk és a gya­korlatba ültetjük át a távlatokkal nem rendelkező kiemelt szakaszok termelé­sét korlátozó vagy leállító programot. Az elmúlt ötéves tervidőszakban ezen Tisztelt Elvtársak! Pártunk XV. kongresszusának hatá­rozataiból egészen nyilvánvaló: ahhoz, hogy a gépipar sikeresen be tudja töl­teni szerepét és a tervezett terjedelem­ben ki tudja elégíteni a társadalom szükségleteit, erőfeszítésünket a gép­ipari termelés műszaki-gazdasági szín­vonalának emelésére, a termékek hasz­nálati értékének, minőségének és meg­bízhatóságának fokozására kell össz­pontosítanunk Ez magas igényeket ró a tevékeny­ségre és az irányításra a termelés előt­ti szakaszokban, tehát a kutatásban, a termékfejlesztésben és a konstrukciós megoldások keresésében. Gépiparunk kutatási-fejlesztési alap­ja, valamint egész gépipari termelé­sünk jelentős munkaerő-, anyagi-mű­szaki és pénzügyi forrásokkal rendel­kezik, s ezek — a szabadalmak meg­vásárlására fordított kiadások kivéte­lével — a szigorúan vett nemzetközi viszonylatban is megállják helyüket. A minőséget tekintve gépiparunk elért eredményeivel nemzetközi viszonylat­ban nem lehetünk elégedettek. Termékeink műszaki-gazdasági szín­vonalát elsősorban gépipari kivitelünk­nek a világpiacokon elért eredményei alapján ítélhetjük meg. Ha azt az átlagos árat vesszük ala­pul, amelyet egy kilogramm súlyú gép­ipari kivitelért fizetnek nekünk, és ezt elfogadtuk a műszaki színvonal, a ter­melési szerkezet és az általunk nyúj­tott műszaki-kereskedelmi szolgáltatá­sok minősége eredő mutatójának ak­kor néhány termelési szakaszban, illet­ve termékcsoportban a hetvenes évek elején a nyugat-európai országokba irányuló kivitelünkben elértük a világ­színvonalat. Ide tartoznak mosodai be­rendezéseink, szövő- és kötőgépeink, néhány szerszámgépünk, többfajta nem villamos jellegű mérőkészülékünk, a gépjárművek és a mezőgazdasági gé­pek általunk gyártott alkatrészeinek egy része. Nagyon megközelítettük a világszínvonalat a cipőipari gépek gyártásában és az* ipari varrógépek gyártása terén is. (Lubomir Strougal beszeüéiiek másudik rés/ét lapunk holnapi számában kö­zöljük.)

Next

/
Thumbnails
Contents