Új Szó, 1976. augusztus (29. évfolyam, 182-207. szám)

1976-08-11 / 190. szám, szerda

SZILÁRDULÓ EGYÜTTMÜKÖDÉS Szovjet - Szomáliái közös közlemény Az észak-írországi szélsőségesek újabb terrorhullámának követ­kezménye: lángoló teherautók Belfast utcáin. (ČSTK — AP fevétele) FOLYTATÓDÓ ZAVARGÁSOK BELFASTBAN London — Az észak-ír tarto­mány székhelyén a keddre vir­radó éjszaka Is folytatódtak a zavargások. A tüntetők, akik immár harmadik napja vannak az utcán, ismét összecsaptak a belfasti helyőrség katonáival. Egyes csoportjaik benzinnel töltött palackokkal gyújtogat­tak és hét helyen okoztak tű­re*. Egy lakóház teljesen le­égett ós két gyermek életve­szélyesen megsebesült. A város egyik pontján a tüntetők meg­támadták a kivezényelt tűzoltó­kat is és közben heves tűzharc zajlott le a katonák és a tömeg mögé rejtőzött orvlövészek kö­zött. Ojabb pokolgépes me­rénylet Is történt és ennek kö­vetkeztében egy angol katona megsebesült. ELLENTMONDÓ HÍREK LIBANONBÓL Bejrút — A libanoni jobbol­dal tüzérsége hétfőn reggel erősen ágyúzta Bejrút déli kül­városát, valamint Tripoli kikö­tővárost. A főváros több pont­járól összecsapásokról érkezett jelentés. Ami a diplomáciai erőfeszí­téseket illeti, a szembenálló fe­lek katonai képviselői hétfőn a legújabb tűzszünetről tárgyal­tak. Felmerült annak lehetősé­ge, hogy a Teli Zaatar mene­külttábort, amely hetedik hete áll a jobboldali erők ágyútüze alatt, teljesen kiürítik. A politi­kai rendezés esélyei egy hét­tel ismét eltolódtak, mivel a tárgyalásokon kulcsszerepet be­töltő Faruk Khaddumi, a PFSZ politikai osztályának vezetője és Abdelhalim Khaddam szíriai külügyminiszter az el nem kö­telezett országok colombói ér­tekezletére utazott. Ellentmondó jelentések ér­keztek a hétfőn Tyr libanoni kikötőben felrobbant görög ha­jóról. Egy palesztin rádióadó szerint a baloldali erők számá­ra utánpótlást szállító hajót iz­raeli torpedó találta el. Más tudósítások arról szólnak, hogy a gépteremben következett be robbanás. Személyi sérülés nem történt, mert a legénység már a hét végén elhagyta a hajót. Milliárdok fegyverkezésre Washington — Az amerikai szenátus hétfő este rekordma­gasságú, 104 milliárd dolláros katonai költségvetést fogadott el az 1977-es pénzügyi évre. Ugyanezen az ülésen a sze­nátus úgy döntött, hogy az el­nökválasztási kampányban is nagy szerepet játszó B—1 tí­pusú bombázó repülőgép ügyé­ben a döntést a választások utánra halasztja. A vietnami háború idejéből Is hírhedt B— 52-es óriásbombázók helyettesí­tésére szánt új. típus, a B—1-es gyártása rendkívül költséges­nek ígérkezik. Ford elnök, aki az új bombázó mellett van, 1000 millió dollárt kért az 1977-es katonai költségvetésből az új típus első három kísér­leti példányának elkészítésére. Jimmy Carter ellenben fölösle­ges pénzpocsékolásnak minősí­ti és ellenzi *2 új óriásbombá- ző gyártását. A RHODESIÁI KORMÁNY szó­vivője hétfőn bejelentette, hogy a fehértelepes kormány bizton­sági erői behatoltak a szom­szédos Mozambik területére és megtámadtak egy „gerillatá­bort“. A szóvivő azt mondotta, hogy „jelentős veszteségeket okoztak a terroristáknak és tá­mogatóiknak“. MAX VAN DER STOEL, hol­land külügyminiszter, az EGK miniszteri tanácsának soros el­nöke, befejezte négynapos hi­vatalos görögországi látogatá­sát és hazautazott Athénból. A holland diplomácia vezetőjét a görög fővárosban Karamanlisz miniszterelnök tájékoztatta kormánya álláspontjáról az Égei-tengeri helyzettel kapcso­latban. A Közös Piac szeretne hozzájárulni a görög—török válság rendezéséhez, — han­goztatta elutazása előtt tett nyilatkozatában Van der Stoel. A SEYCHELLES KÖZTÁRSA­SÁG Kurt Waldheim ENSZ-fő- titkárhoz küldött üzenetében kérte felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. A más­fél hónapja független Indiai óceáni szigetország — ha fel­vételét a Biztonsági Tanács ja­vasolja és a közgyűlés megsza­vazza — a világszervezet leg­kisebb tagállama lesz. A 144 tagot számláló világszervezet­ben eddig Sao Tomé és Princi­pe tartja a „miniállamok“ kö­zött a rekordot: ez az ország jelenleg az ENSZ legkisebb tag­állama. A BERLINI BlRÚSÁG élet­fogytiglani börtönbüntetésre ítélte ős megfosztotta állam- polgári jogaitól Herbert Dra- bantot, az egykori SS bizton­sági szolgálatának tagját. Dra- bant több háborús és emberi­ség ellen irányuló bűntettet követett el. Az SS „12-es ope­ratív különítményé“-nek tagja­ként résztvett békés szovjet polgárok lemészárlásában, illet­ve letartóztatásában, és kény­szermunkára való küldésében. A KÍNAI HATÓSÁGOK kedden újabb földrengések veszélyére hívták fel a kínai fővárosban tartózkodó újságírók figyelmét és felszólították őket, hogy te­gyék meg a szükséges intézke­déseket biztonságuk érdeké­ben. A kínai földrengés-szakér­tők a szeizmológiai aktivitás megélénküléséről számolnak be az országban, így a korábban is földrengés sújtotta észak­kelet-kínai Tangsan körzetében vasárnaptól hétiő hajnalig hat újabb földlökést észleltek, ame­lyek mindegyike meghaladta az ötös erősséget a Richler- skálán. Moszkva — Moszkvában ked­den közös közleményt hoztak nyilvánosságra, a Szomáliái párt- és kormányküldöttség au­gusztus 2—7-i hivatalos és ba­ráti látogatásáról. A Szomáliái küldöttséget Mohamed Alt Sza- mantar, a Szomáliái Forradal­mi Szocialista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságá­nak tagja, az ország alelnöke és hadügyminisztere vezette. A tárgyalásokon részt vett Andre/ Kirilenko, az SZKP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A közlemény szerint a Szov­jetunió és Szomália egyaránt az enyhülési folyamat megszi­lárdításának és fejlesztésének előmozdítására törekszik, átfo­gó jellegűvé kívánja tenni azt. A tárgyaló felek meggyőző- désükek fejezték ki, hogy a Közel-Keleten csak akkor ér­hető el az igazságos és tartós béke, ha Izrael teljes egészé­ben kiüríti a megszállt arab te­rületeket, ha biztosítják a pa­lesztinai arab nép nemzeti jo­gait. A tárgyalások során az volt a közös vélemény, hogy feltétlenül meg kell szüntetni a harcokat Libanonban. A Szovjetunió és Szomália ki­jelentette: támogatja azt a har­cot, amelyet Zimbabwe, Nami­bia, Djibuti és Dél-Afrika népe folytat az egyenjogúságért, az önrendelkezésért, a szabadsá­gért és a nemzeti függetlensé­gért. A felek aláhúzták, hogy az imperialista körök kapcsola­tai a dél-afrikai és a rhodesiai fajgyűlölő rendszerekkel lénye­gében az embertelen politika folytatására ösztönzik a fajül­dözőket. Faji zavargások Dél-Afrikában A Vorster-rendszer taktikázik Johannesburg — Hétfőn dél­után is folytatódtak a Johan­nesburg körüli feketék lakta településeken a fiatalok heves tüntetései és összecsapásai a rendőrséggel. A kivezényelt, nagy létszámú rendőri alakula­tok több ízben a fegyverüket használták és könnygázbom­bákkal kísérelték meg szétosz­latni a felháborodott tömege­ket. Nem hivatalos jelentés sze­rint a múlt hét szerdája óta az összetűzéseknek tizenegy halá­los áldozata van. Vorster dél-afrikai miniszter­elnök — nyilvánvalóan a jelen­legi feszült helyzetre való re­akcióként — bejelentette, hogy az ország indiai és más színes­bőrű, de nem néger lakosainak képviselőit bevonják egy újon­nan létrehozott tanácsba, amelyben rajtuk kívül a jelen­legi kormány politikusai is részt vesznek. A konzultatív jellegű tanács­nak nem lesz végrehajtó hatal­mi jogköre. Vorster nyilatkoza­ta szerint a tanács első ülése szeptember 24-én lesz. (Az or­szágban 2,4 millió, nem néger színesbőrű és hétszázezer in­diai származású él.) Vorster dél-afrikai miniszter­elnök a The Point című johan­nesburgi magazinban kedden megjelent nyilatkozatában a jelenlegi tüntetésekre és az egyre fokozódó tiltakozásokról szólva kijelentette: a kormány nem tűri el a törvény és a rend elleni akciókat. Maga is elismerte azonban, hogy a hely­zet súlyos. A miniszterelnök kiábrándító­nak nevezte Anglia és Francia- ország legutóbbi állásfoglalását. Mint ismeretes, a két ország a Biztonsági Tanács ülésön el­ítélte Dél-Afrika Zambia elleni agresszióját. Kormányátalakítás Szudánban Khartum — Gaajar Nimeri szudáni államfő hétfőh televí­ziós beszédben jelentette be, hogy kormányátalakítást hajt végre: lemond néhány fontos tisztségéről, amelyekre más po­litikusokat nevez ki. Az elnök Szajed Rasid Al- Tahert, a Népi Tanács eddigi elnökét nevezte ki miniszterel­nökké, egyben elnökhelyettesé. A hadügyi táreflt — egyben a szudáni fegyveres erők főpa­rancsnoki tisztjét — Mohamed Ali altábornagy kapta. A hatal­mon lévő szudáni Szocialista Unió főtitkára AbdulG aszún Mohamed Ibrahim őrnagy lett. Valamennyi posztot eddig Ni­meri töltötte be. A szudáni államfő televíziós beszédében kijelentette, az át­alakítások célja „a szudáni forradalom vívmányainak erő­sítése“. Jelezte, hogy a jövő év elején — miután összehív­ták a nemzeti kongresz- szust — nagyobb méretű kor­mányátszervezésre kerül sor. 1378 VIII. 11. A nemzetközi enyhülés né­hány évvel ezelőtt kezdett ki­bontakozni. Hosszú idő kellett ahhoz, hogy az előrehaladás eléggé meggyőző legyen. Ma az enyhülés a hetvenes évek köze­pének valósága lett. Korunk életritmusa olyan gyors, hogy már az enyhülést is „hajtjuk“, „sürgetjük“. • Az enyhülés azonban olyan tevé­kenység eredménye, amelynek minden lépését események egész sora készítette elő. A türelmetlen borúlátók jaj- veszékelnek: milyen enyhülés az, amikor a világot a kis és nagy háborútól való félelem ár­nyékolja be, amikor bár korlá­tok között, de folytatódnak az (^tomkísérletek, amikor semmi sem korlátozza a szörnyű tö­megpusztító fegyverek gyártá­sát?! ,,A harmadik világháború veszélye egyre növekszik. Az atomháborútól való félelem el­fojtása növeli kirobbanásának lehetőségét“ — vélik a pesszi­misták. A derűlátók, akiknek tábo­rába mi Is tartozunk, szintén kérdéseket tesznek fel, kétsé­geik vannak, de nem állnak meg ennél a pontnál. A nehéz­ségek és a veszélyek elhárítá­sára olyan konkrét módszere­ket keresnek és találnak, ame­lyekről a pesszimisták lemon­danak. A szovjet diplomáciának a le­szerelésért vívott fél évszáza­dos harca során számtalan nyu­gati pacifista frázist, beszélge­tést és megnyugtatást, néha há­borúellenes esküdözést hallhat­tunk. Hatvan évvel ezelőtt Le­A STOCKHOLMI FELHÍVÁS JELENTŐSÉGE A szavak és a tettek ellentéte nln arról beszélt, hogy kevés országot találunk, ahol készség­gel vállalják a béka biztosítá­sának akár a legegyszerűbb reális lépéseit. Ilyen és hason­ló kérdésekben az általános ki­jelentések és ünnepélyes ígére­tek helyett szívesebben üdvözöl­nénk az egyszerű, világos dön­téseket és intézkedéseket, ame­lyek valóban a békéhez vezet­nének, nem beszélve a háború veszélyének teljes elhárításáról. Ez az álom valóság lett. Nap­jainkban megváltozott a hely­zet. A „világos döntések és in­tézkedések megvalósításában, amelyek valóban a békéhez ve­zetnének“, sok minden történt. Ebben nagy szerepe volt a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország lenini külpolitiká­jának. Következetesség kezdeménye­zés és eredményesség — ez az a három elv, amelyen a szocia­lista külpolitika alapszik. A béke biztosításáról, az általá­nos és teljes leszerelésről a Szovjetunió és a többi baráti szocialista állam teljes nyíltság­gal beszél. Az utóbbi években általános támogatást nyertek a szocialista országok javaslatai: a leszerelési világkonferencia összehívása, a Biztonsági Ta­nács állandó tagállamai kato­nai költségvetésének 10 száza­lékos csökkentése, a légkör ős a természeti közeg katonai cé­lokra való felhasználását betil­tó javaslat, az erőszak alkalma­zásának tilalma a nemzetközi kapcsolatokban stb. terén. Genfben rendszeresen össze­ül és tanácskozik a leszerelési bizottság. A szocialista államok aktív részvételével kidolgozták és elfogadták az atomfegyve­rek korlátozásáról szóló szer­ződést, valamint azt a szerző­dést, amely megtiltja az atom­fegyverek és más tömegpusztí­tó eszközök felhalmozását a tengerekben és az óceánokban, és a bakteriológiai fegyverek alkalmazását betiltó szerződést. Az európai államok egy cso­portja, valamint az USA és Ka­nada 1973-ban megkezdte a fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről szóló tárgyalásokat. A megbeszélések egyik kezdeményezője és szer­vezője a Szovjetunió volt. Helsinkiben 1969 novemberé­ben megkezdődtek a stratégiai fegyverek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai tárgyalások. A megbeszélések állandó szín­helye 1973 óta Genf lett. A stratégiai támadófegyverek kor­látozásáról szóló tárgyalások különösen bonyolultak, mivel a honvédelem és a katonai-poli­tikai doktrínák legtitkosabb kér­déseit Is érintik. A lázas fegy­verkezés megállítása terén je­lentős eredmények születtek: a rakétaelhárító rendszerek kor­látozásáról szóló szovjet—ame­rikai megállapodás a szovjet- amerikai ideiglenes megállapo­dás a stratégiai támadófegyve­rek korlátozásának néhány in­tézkedéséről, valamint az atom­fegyverek el nem terjesztéséről szőlő szerződés. A nemzetközi kapcsolatok gyakorlatában újabb sikert je­lent az atomfegyverek nem ter­vezett vagy jóváhagyott alkal­mazásának bejelentéséről szó­ló szovjet —francia szerződés, amely a két ország kapcsola­tai utóbbi évtizedes fejlődésé­nek logikus következménye. Röviden szólva közvetlen tá­madás folyik a háborús erők és a lázas fegyverkezés ellen. Eb­ben a harcban Jelentős szere­pet játszik a Szovjetunió és a többi szocialista ország. A szocializmustól távol áll, hogy a béke megszilárdításában szerzett érdemeket egyedül sa­ját magának tulajdonítsa. Az újabb háború veszélye elleni harcosok a békevédők nemzeti tanácsaiban, bizottságaiban ős más szervezeteiben tömörült társadalmi erők. Természetes, hogy a mozgalom különböző részel nem rendelkeznek egy­formán hatékony eszközökkel. Senki sem tagadhatja le a szo­cializmus nagyszerű szervező- munkáját a békéért és a fegy­verkezés ellen küzdő haladó erők mozgósítása terén. Az egész világ lelkesedéssel fogadta az európai kommunista és munkáspártok berlini konfe­renciájának felhívását, az eny­hülés elmélyítésére, visszafor­díthatatlanná tételére, a politi­kai enyhülés katonai enyhülés­sel való kiegészítésére. Az emberiség joggal vár po­zitív eredményeket a békesze­rető erők világtalálkozójától (Moszkva 1976 december) és a lázas fegyverkezés megállításá­ról, a leszerelésről és az eny­hülésről szóló világkonferen­ciától (Helsinki 1976 szeptem­ber). E találkozók szervezői munkájának nagy részét a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország vállalta. A nehéz harcban egyre szilár­dul a béke, de a békeerők po­litikai kezdeményezése és kö­vetkezetessége már a jövőre előkészíti a kedvező feltétele­ket. Kétségtelen, hogy a jövő kedvezőbb lesz. „Természetesen ideális lenne elérni az általános és teljes leszerelést, amely magában foglalná az atomfegy­verek és a katonai tömbök problémájának megoldását“ — jelentette ki L. I. Brezsnyev. E célokért a Szovjetunió már ré­gen következetesen harcol. Nyugati partnereink, sajnos, eddig nem hajlandók elfogadni Ilyen döntéseket. Talán tétle­nül várjuk, amíg a mennyei manna ölünkbe hull? Nem, a „mindent vagy semmit“ elv a nemzetközi politikában semmi­képpen sem érvényes. Állandó előrehaladásra van szükség és t rre minden lehetőséget fel ;ell használni. A. CSIBISZOV

Next

/
Thumbnails
Contents