Új Szó, 1976. augusztus (29. évfolyam, 182-207. szám)

1976-08-10 / 189. szám, kedd

VÁLASZ OLVASÓINKNAK Nyugdíjügyekben Amikor Galilei 1609-ben, durva készítésű táv­csövével megpillantotta a Hold krátereit, a Venus sarlóját és a Jupiter holdjait, megkezdődött a csillagászatban az optikai asztronómia korsza­ka. Oj ablakot tárt ki a világmindenség feló 1932-ben K. G. Jansky az első rádióteleszkóp feltalálásával. A transzatlanti rádiótelefon-ösz- szeköttetést zavaró zajok okát kutatva fedezte fel, hogy e sugárzások egy része tejútrendsze­rünk centrumából ered. A haladás következő mérföldköve az 1946 os esztendő: ekkor röpített fel első ízben rakéta egy kis spektrográfot a Nap ultraibolya színképének rögzítésére. És vé­gül 1957-ben az első szputnyik az űrkutatás egészen új távlatait nyitotta meg. Jelentős ada­tokkal gazdagítják ismereteinket a magaslég­köri kutató léggömbökkel a magasba juttatott műszerek feljegyzései is, legújabban pedig a Föld körül keringő űrállomások, valamint a bolygótársaink felé repülő űrszondák is egyre újabb információkat szolgáltatnak. Az űrcsillagászat fölénye A légkörön kívül végzett csillagászati meg­figyelések gazdag ígérete érthetővé téSzi azo­kat az áldozatokat, amelyeket az űrkutatási programok végrehajtására szánnak. Mit tud nyújtani az űrállomáson létesített obszervató­rium, amire földi műszereink nem képesek? Először is a földi távcső — akár optikai, akár rádió — a teljes elektromágneses sugár­zás-spektrumnak csupán egy szűk kivágását foghatja fel, a színkép többi részére a légkör átlátszatlan. Másodszor az égbolt háttér sugár­zása — szórt fény és a légkörben végbemenő folyamatok saját fénye — szürke fátyollal von­ja be a fényképező lemezt, korlátozva ezzel a megvilágítási időket, bizonyos nagyságrend alatti tárgyak felvételét pedig teljesen meg­hiúsítja. Harmadszor: légkörünk szüntelen ka­vargása, turbulenciája elmossa minden tárgy képét. És végül a nehézségi erő meghajlítja, el­torzítja optikai szerkezeteinket, gyakorlati technikai korlátokat szabva méretnövelésük elé. Az űrállomásban keringő távcső mentesül mind e problémák alól. Nehézségek természe­tesen itt is vannak, de ezek technológiai jelle­gűek és nem elviek. Még a léggömb előtt is, amely maga alatt hagyja a légkör 97 százalékát, beleértve a víz­gőz és a széndioxid teljes mennyiségét, csak az infravörös tartomány nyílik meg, de rejtve marad a teljes röntgen- és gammaspektrum és a 15 méternél hosszabb rádióhullámok. Igen nagy probléma a már említett háttérsu­gárzás. Ha ez nem lenne, nappal is láthatnánk a csillagokat. Éjszaka a mesterséges fényforrá­sokból, a kivilágított városokból származó lég­köri szórt fény egyre nagyobb nehézségeket jelent az obszervatóriumok számára. A fényér­zékeny lemezen keletkező fátyolhoz természe­tesen maguknak a csillagoknak a szórt fénye is hozzájárul. A magaslégköri ballonok számára a szórt fény már nem jelent zavaró hatást, da továbbra is érzékelhető a légkör saját fénye. A légkör szüntelen termikus kavargása okoz­za a csillagok sziporkázását. Ez ugyanaz a vib­rálás, amit a kályha fölötti levegőn átnézve, vagy nyáron a forró aszfalt fölött látunk. Ezért építik előszeretettel magas hegyre az obszer­vatóriumokat. Ha valaki belenéz egy nagy táv­csőbe, csalódottan tapasztalja, hogy a bolygók éles körvonalú korongja helyett, elmosódó fény- és árnyékfoltok kavargását látja . Mind e nehézségek mellett sokkal többre jut­nánk, ha kétszer, háromszor vagy tízszer ak­kora teleszkópot készítenénk, mint az ötméteres Palomar-távcső. A Szovjetunióban már egy hat méter átmérőjű teleszkóp működik, de ezzeJ kö­rülbelül el is jutottunk a lehetőségek határáig. Az ok: a nehézségi erő. A minden irányban el­forgatható tükör deformációja nem haladhatja meg a fényhullámhossz egy tized részét. Kozmikus obszeivatórium A távcsővel felszerelt űrállomás mintegy 40 ezer km magasan lenne szinkronban a Földdel. Ez a magasság túlemeli a légkörön és a Föld mágnesterén, a szlnkronforgás következtében pedig ugyanazzal a földi vevőállomással tarthat fenn állandó kapcsolatot. A nagy magasság elő­nye, hogy a Föld kevesebbet takar el az ég­boltból belőle. A nagyobb magasságban kedvezőbben alakul­nak azok a zavaró nyomatékok is, amelyek ha­tását az űrállomás iránytarló rendszerének kell kiegyenlítenie. A légellenállás helyét ebben a magasságban a szórványos gázmolekulák és atomok véletlen ütközései váltják fel. Megje­lenik a nehézségi gradiens okozta nyomaték, amelynek eredete az a körülmény, hogy mivel a mesterséges bolygó egyes részel különböző távolságokban vannak, más-más nagyságú ne­hézségi erő hat rájuk Ez a hatás a Föld kö­zéppontjától való távolság köbével csökken. További zavaró nyomatékok Is létrejönnek, ezekkel azonban itt nem foglalkozunk. Kikü- szöbölhetetlen a meteorit-bombázás hatása: az egyetlen védekezés gyorsan működő irányító rendszer beépítése, amely minél hamarább helyreállítja a kitűzött helyzetet. A tervezők azt remélik, hogy elérhető a 0,1 ívmásodpercirányítás, ami megfelel a távcső felbontóképességének a láthatatlan spektrum­ban. Mit várhatunk az űrasztronómiától? Nehéz megjósolni a légkörön kívüli csillagá­szat várható eredményeit, de a lehetőségek szinte korlátlanok. Az égitestek nagy része, így a fiatal kék csillagok és a fehér törpék jóval melegebbek, mint Napunk a maga 6000 fok fe­lületi hőmérsékletével. Sugárzásuk Jelentékeny része tehát az ultraibolya tartományba esik, amit a légkör teljesen leárnyékol. De még a hidegebb csillagok megismerését is nagyon korlátozza az a szűk ablak, amelyen keresztül sugárzásuk eljut hozzánk. A röntgenspektrum tanulmányozása nemcsak az égitestek abszolút spektrális intenzitására vezethetne rá minket, hanem felbecsülhetetlen tájékoztatást adhatna azokról a bonyolult köl­csönhatásokról,-amelyek mágnesterek és töltött részecskék között létrejönnek a csillagokban és a tejútrendszerekben. Feltételezhető, hogy a naprendszert érő röntgensugárzás nagy része kozmikus méretű részecskegyorsítókból szárma­zik. Ha sikerül megoldani a röntgenoptikát, a röntgensugarak fókuszállását, az hatalmas ug­rást hozna a felbontóképességben. Elméletileg a felbontóképesség úgy javul, mint ahogy a hullámhossz rövidül. így egy pont képének az átmérője 5 angstrom röntgensugárral leképez­ve, ezredrésze annak, amit 5000 angströmös sárga fénnyel nyerünk, vagy ezerszeresen csök­kenthető a röntgentávcső nyílása ahhoz, hogy a látható fénnyel egyező szögfelbontást kapjuk. Néhány kísérlet már történt a röntgensugarak fókuszának megoldására — nem is eredmény­telenül —, de a jó gyakorlati eszközöktől még messze vagyunk. Külön vonzóerejük a kis méret és súly, amely megkönnyíti kijuttatásukat a világűrbe. A Naprendszeren bellii elnyújtott, a Jupiter közelébe húzódó pályára küldött mesterséges bolygó a földpályánál jóval nagyobb alapvonal­ról végzett méréseivel a jelenleginél pontosabb távolság'megha tározásokat tenne lehetővé. „HANGOLLÓVAL” SZELETELIK A VÍRUSOKAT Csaba jeligére: On most tölti be 65 életévét és 1977. január­jában kíván öregségi nyugdíjba lépni. Eddig nem kérte nyug­díjának megállapítását és nyugdíjának százalékos emel­kedése érdekéiben dolgozott tovább (1975. dec. 31-lg 4 szá­zalékos, 1976. janiíár 1-től 7 százalék a nyugdíjigény meg­nyílása idejében járó havi át­lagkereset összegéből). önre mint efsz-dolgozóra is vonatkozik az 1975/121 számú új társadalombiztosítási tör­vény 152 §-a. Ennek értelmé­ben azon dolgozók teljes öreg­ségi nyugdíjának összegét, akik az öregségi nyugdíj feltételeit .lég 1976. január 1. előtt telje­sítették, és 1975. december 31- ig, illetve még ezután is to­vább dolgoztak anélkül, hogy öregségi nyugdíjukat teljes összegében, vagy leszállított összegben igényelték és felvet­ték volna, nyugdíjigényüket a nyugdíj összegét illetően már az új törvény alapján kell el­bírálni. így tehát önre is vo­natkozik majd az új törvény 14 §-ának 2. bekezdése, mely­nek értelmében a nyugdíj ki­számítása szempontjából döntő havi átlagkeresetét a nyugdíj- korhatár betöltése előtti 5 vagy 10 év eredménye alapján kell kiszámítani. Kivételt je­lent az, ha ön számára kedve­zőbb az idézett rendelkezés 3. bekezdése, melynek értelmében a dolgozó számára kedvezőbb 5 vagy 10 évet a tényleges nyugdíjba lépés időpontját megelőző utolsó 5 vagy 10 nap­tári év eredménye alapján kell kiszámítani. Mivel ön számára az utolsó 5 év eredménye a legkedvezőbb, tehát az 1972— 1976-os évek eredménye alap­ján kell majd nyugdíját kiszá­mítani. Az idézett előírások feltéte­le természetesen, hogy az öregségi nyugdíj feltételeit, ami a ledolgozott évek számát illeti, már korábban teljesítet­te, és nyugdíjának folyósítása nélkül tovább dolgozott. Ismerősei az előző, 1964/103 számú efsz-nyugdíjtörvény 42. §-ának 2. bekezdését értelmez­ték helytelenül. Ez a rendelke­zés lényegében azonos az új törvény fentebb idézett 14. §- ának 2. és 3. bekezdéseivel. Említi ugyan a 60 évnél Idő­sebb szövetkezeti dolgozókat, de csak abban a vonatkozás­ban, hogy a 60. életév betölté­se előtti 5 vagy 10 évből kell kiindulni abban az esetben, ha az kedvezőbb lenne, mint a tényleges nyugdíjba lépés előtti 5 naptári év eredménye. U. R.: ön most 69 éves, ré­gebben 1924—1929 között mint munkásnő gyárban dolgozott, azután 6 gyermekének felneve­léséről és háztartásáról gon­doskodott. Utoljára 1971-1972- ben dolgozott nem egészen két évet. öregségi nyugdíjra nem ke­letkezett igénye, mivel a kor­határ betöltésén kívül (a gyer­mekek száma szerint már 53 éves korában) nem teljesítette a 25 beszámítható év feltételét, még akkor sem, ha kb. 15 év pótidőt szerezhetett a gyerme­keiről azok hároméves koráig való gondoskodás címén. To­vábbá hiányzott az igény meg­nyílta előtti utolsó két év alat­ti munkaviszony vagy munka- tevékenység. A fiatal korában munkaviszonyban ledolgozott éveit csak újabb három év le­dolgozása esetében lehetett volna beszámítani, bár a jnb járadékbizottsága indokolt esetben a beszámítást engedé­lyezhetné (pl. a gyermek fel­nevelése alapján, vagy beteg­ség stb. indoka alapján . A jnb járadékbizottságánál mint 65 évnél idősebb nő az új törvény 43. § a alapján fele­ségjáradék iránt adhatna be kérvényt (dôchodok manžel­ky). Ez a járadék önkéntes juttatás, melyre senkinek sincs perelhető igénye. Rendszerint a családban az egy főre jutó bevételből Indulnak ki. T. B.: A jnb szociális osztá­lya ügyének felülvizsgálása alapján arról értesítette, hogy a betegállományban a támoga­tási idő legfeljebb egy év az efsz betegbiztosítási előírásai­nak értelmében Mivel az idé­zett előírások ( az 1964/103 sz. törvény 8 §-ának 3. és 4. be­kezdése) szerint a támogatási időt nem hosszabbították meg —, ez iránt elsősorban önnek kellett volna folyamodnia a jnb szociális osztályán az or­vos ajánlása alapján. A túlfize­tést helyesen állapították meg. Az átirat értelmében az efsz elnöke és vezetősége kérni fogja az idézett törvény 119. §-a alapján az előírt túlfizetés csökkentését azzal, hogy ezt az efsz szociális és kulturális alapjából fogják majd megtéri teni, mivel a túlfizetést nagy­részt maga az efsz okozta az ön felróható hibája nélkül. Ü 73 B. J.: ön 73 éves és nyugdíja 670 korona. Jelenleg mint állatgondozó dolgozik 2500—2800 korona havi fizetés­sel. Az ön által végzett munka kiemelt munkakörnek számít és így állandó jellegű munka­viszonyban teljes nyugdíjának meghagyása mellett (mivel nem éri el a havi 1100 koro­nát), keresetének összegére való tekintet nélkül dolgozhat. Ha munkaviszonyát mint rö­vid ideig tartó munkaviszonyt legfeljebb évi 180 munkanapra kötötte meg, akkor ennek el­telte után az év végéig legfel­jebb olyan munkát végezhetne, melyért nem fizetnek többet havi bruttó 800 koronánál. Az 1975/135 sz. rendelet ugyanis kimondja, hogy a 180 napos (vagy évi 1200 órás), rövid ideig tarló, ú. n. brigádmunka- viszonyt már nem lehet kombi­nálni az ú. n. kiemelt munka- viszonnyal. Ha ilyen esetről lenne szó, akkor mindkét, azaz a rövid ideig tartó brigádmun­kaviszonyban, és a tartós mun­kaviszonyban is egy egy naptá­ri évben legfeljebb 180 mun­kanapot lehet dolgozni (lásd az idézett rendelet 5. §-át). Nyugodtan köthet tartós mun­kaviszonyt, mivel az ön öreg­ségi nyugdíja 670 korona és így nem jön számításba az ilyen munkaviszony idejére a nyug­díjnak a havi 1100 korona ösz- • szegre való csökkentése. „Nyugdíjas jeligére: A fenti válasz vonatkozik lényegében önre is. Az ez évben kötött, 180 napra szóló, rövid ideig tartó munkaviszonya alatt nem csökkenthetik 1300 korona ösz- szegű öregségi nyugdíját. A 180 nap eltelte után brigád­munkaviszonyát az 1975/135 sz. rendelet 5. § a értelmében nem válthatja fel az ú. n. ki­emelt (termelés, mezőgazdaság, szolgáltatások, stb.) munkavi­szonnyal, ahol havi 1100 koro­nára csökkentenék le öregségi nyugdíját. A 180 munkanap [9 és fél hónap) után az év vé­géig legfeljebb olyan munkát vállalhatna, ahol keresete nem haladná meg a havi bruttó 800 koronát. A CSSZSZK kormánya által kiadott 1975/135 sz. rendelet teljes elnevezése így szól „...nyugdíj kivételes folyósí­tása bizonyos dolgozó nyugdí­jasoknak“. Egyébként a rende­let szövege nem változott. Mindkét kérdés arra mutat, hogy a továbbdolgozó nyugdí­jasok egy része még mindig nem tudatosította az idézett rendelet 5. §-ának azon új rendelkezését, hogy egy-egy naptári évben a legfeljebb 180 munkanapot tartó, rövid ideig tartó munkaviszonyt (teljes nyugdíj teljes fizetése mellett) ez év január 1-től már nem lehet felváltani a kiemelt mun­kakörben bizonytalan időre, vagy meghatározott időre kö­tött munkaviszonnyal, azzal, hogy a nyugdíjat erre az időre havi 1100 koronára csökkentik. Az egyes naptári évben már kimerített 180 munkanapot (esetleg évi 1200 munkaórát) csak olyan munkaviszonnyal lehet felváltani, melyben a nyugdíjas nem keres többet havi bruttó 800 koronánál. Ha a nyugdíjas ezeket a rendelke­zéseket nem tartaná be, a Nyugdíjellátási Hivatal kötelez­né a jogtalanul élvezett nyug­díj visszatérítését. A nyugdíjasnak a 180 mun­kanap ledolgozása után módja van esetleg olyan megoldást választania, hogy tovább dol­gozik és erre az időre lemond nyugdíjának folyósításáról és ennek ellenében minden így ledolgozott 3 hónap után nyug­díja 1,75 százalékkal emelked­nék. Dr. F. J. Ha valahol vírusbetegség üti fel a fejét, az első teendő a kórokozó meghatározása. A tü­netekből sokszor nagyon ne­héz felismerni a betegséget, ezért is sürgős a vírus azono­sítása. Ezt általában úgy vég­zik el, hogy az ismeretlen kór­okozóval megfertőzött anyag­ból (testszövetből) agar-kocso- nyára tesznek egy keveset, az edény másik részébe pedig kü­lönféle ellenanyagokat (anti­testeket) helyeznek, amelyek mindegyike csak egyfajta ví­russal lép kapcsolatba. Amikor a táptalajban szaporodó fertő­zött sejt és benne a kórokozó vírus találkozik ellenanyagá­val, jól felismerhető csapadék keletkezik. A vírus aszerint azonosítható, hogy melyik an­titest hatására keletkezett a csapadék. Ez a módszer tökéletesen megfelel a kicsiny, gömb ala­kú vírusok azonosítására, de túlságosan hosszadalmas, ha a vírusok hosszúak, mert a pál­ca alakú, rostos, mikroorganiz­musok csak nehezen oszlanak szét a táptalajban. Újabban olyan „ollót“ találtak fel, amellyel vágni lehet őket, s Ily módon sokkal rövidebb Idő alatt megy végbe a folyamat. Az „ollók“ szerepét ultrahang tölti be, amely a hosszú, ros­tos szerkezetű kórokozót rövid részecskékre töri. Ezek a töre­dékek a kísérletek során ugyanolyan választ váltottak ki az antitestekből, mint az egész, mert az antitestek a legkisebb fehérjedarabokat is „felisme­rik“. (dj) A Vltava /Moldva) folyó két partját Prága területén :i- zenhárom nagy híd köti össze. Ezenkívül további 250 híd, palló és legkülönfélébb átjáró is. A prágai hidak — a legré­gibb Károly-hídtól a Klement Gottwáld-hídig — hídépítésze- tünk fejlődésének bizonyítékai a középkortól napjainkig. — A képen a híres Karlov most, amelyet 1357-ben IV. Károly cseh király építtetett. Létesítésével Petr Tarlér építészt bízta meg. A híd 516 m hoss-zú, nem egész 10 m széles és 16 pillé­ren nyugszik. A XVIII. században a legismertebb művészek barokk szobrokkal díszítették fel. Az utóbbi nyolc évben nagyarányú karbantartási munkálatokat végeztek el a hídon. KOZMIKUS CSILLAGÁSZATI OBSZERVATÓRIUMOK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents