Új Szó, 1976. augusztus (29. évfolyam, 182-207. szám)

1976-08-07 / 187. szám, szombat

A SÖBflBPfl TEBMESZTtSE ÍS BETflKflBÍTflSfl TÖBB REVEMET EBÍVEL A pótkocsikról azonnal a szárítóba kerül az értékes lucerna. Sokat érő berendezés A sörárpának a felhasználás szempontjából nagy népgazda­sági jelentősége van. Ezt* az Is bizonyítja, hogy a termesztett növénvek vetésterület szerinti sorrendjében világviszonylat­ban a 4. helyen, nálunk a 2. helyen szerepel, mindjárt a bú­za után. Az utóbbi 20 év alatt a sörárpa termesztése az egész világon 59 millió tonnáról több mint 130 millió tonnára nőtt. A fpltételezések szerint a kö­vetkező tíz év alatt a sörfo­gyasztás 20—30 százalékkal emelkedik. Az országok többsé­gében saját termelésből nem tudiák fedezni a malátagyár­táshoz szükséges árpát, ezért évről évre növekszik az érdek­lődés a csehszlovák maláta iránt. Az export növelése ér­tékes devizaeszközökhöz juttat­ja népgazdaságunkat. A maláta továbbra is egyik legfontosabb kiviteli cikkünk, bár az utóbbi években csök­kent a csehszlovák maláta részaránya a világpiacon. A csökkenésnek több oka is van. Elsősorban az, hogy a régi ka­pacitásokat elöregedésük miatt fokozatosan felszámolják, bár újak is épülnek, ezek egyelőre csak a megszüntetett kapacitá­sokat helyettesítik. Az is jelen­tős szerepet játszik, hogy itt­hon is megnövekedett a sörfo­gyasztás, s ennek megfelelően a hazai malátaszükséglet. Szlovákia malátaipara az utóbbi 15 év alatt sokat fejlő­dött. Oj malátaüzemek épültek TopoICanyban, Trnaván, Micha- lovcén, Rimavská Sobotán (Ri­maszombatban), Hurbanovón (Ögyallán) és Levicén (Léván). Jelenleg Veľký Sarišban is épül egy korszerű malátaüzem, s a 6. ötéves tervidőszak végén el­kezdődik egy további üzem épí­tése. Szlovákiában 1946-ban mindössze 20 000 tonna malá­tát gvártottunk, s 1965-ig a gyártott mennyiség évi 79 000 tonnára emelkedett. Az utóbbi években a termelés már az évi 180 000 tonnát is megha­ladta. Bár a szlovákiai maláta­termelés állandóan növekszik, mégsem tudjuk fedezni az ér­tékesítési lehetőségeket. Szlo­vákia malátakivitele meghalad­ja az évi 100 000 tonnát, ami­vel az egész csehszlovákiai ki­vitelnek 51 százalékát fedez­zük. A legnagyobb megrende­lők a szocialista államok kö­zül a Szovjetunió, Jugoszlávia, Kuba és Románia, a kapitalista államok közül Japán, az NSZK és Svájc. Az alapvető nyersanyag, a sörárpa minőségében az utóbbi években jelentős fogyatékossá­gok fordultak elő, ami az ex­portot Is kedvezőtlenül befo­lyásolja. A legnagyobb hiba a mag csíraképességének és a csírázás! energiának a csökke­nése. Ennek több oka is lehet, például a kedvezőtlen időjárás a betakarítás ideje alatt, a csépléskor okozott sérülések, főleg pedig a helytelen szárí­tás és raktározás. Gyakran ta­lálkozunk nagyarányú sérült magvakkal, s a fehérjetartalom Is eléri a 12 százalékot. Ez nö­veli a malátában a nemkívá­natos nitrogéntartalmú anyagok mennyiségét. A nitrogéntartal­mú anyagok mennyiségének a növekedését részben a termesz­tett fajták tulajdonságai okoz­zák. A termesztők jól tudják, hogy a sörárpa mipőségi osz­tályozásakor nagy jelentősége van a nitrogéntartalmú anya­gok mennyiségének, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják a feldolgozás techniológiai folya­matait és a maláta minőségét. A szlovákiai malátát több vi­lágrészbe is exportáljuk, meg­rendelőink az igényesebb part­nerek közé tartoznak, s gyak­ran rámutatnak ezekre a fo­gyatékosságokra. A reklamá­ciók nem tesznek jót szocialis­ta mezőgazdaságunk, sör- és malátaiparunk hírnevének. Néhány nappal ezelőtt a sör- és malátaipari vezérigazgatóság és a Szlovák Tudományos Mű­szaki Társaság üzemi szakosz­tálya kezdeményezésére szlová­kiai aktívaértekezletet tartot­tak Hurbanovón (Ögyallán) ezekkel a kérdésekkel kapcso­latban. Elhangzottak itt külön­böző elismerő és bíráló sza­vak a termelők címére, s a résztvevők felhívást is Intéz­tek a sörárpa betakarítását végző dolgozókhoz. A nagyüze­mi betakarítás feltételein kí­vül nagyon fontos követelmény a kombájnok szakszerű beállí­tása és a megfelelő haladási sebesség megtartása. Hasonlóan igényes figyelmet kell szentel­ni a termés betakarítás utáni kezelésének, különösen a min­den szempontból megfelelő raktározási területek kiválasz­tásának. A sörárpa felvásárlásában és feldolgozásában érdekelt szer­vek és szervezetek már eddig is jelentős munkát végeztek annak érdekében, hogy javul­jon a termesztett árpa minő­sége. Felvilágosító tevékenysé­get folytatnak a mezőgazdasági termelők körében, s szaktaná­csokkal látják el a gépesítőket, az agronómusokat. Jó feltéte­leink vannak hozzá, hogy Szlo­vákiában kiváló minőségű sör­árpát termesszünk, s a maláta minősége is kielégítse a kül­földi megrendelők igényeit. Elég sajnálatos dolog, hogy sok helyen a tipikus sörárpa-fajtá- kat más ipari célokra termesz­tik, vagy a takarmányalapba sorolják. Kiváló sörárpavetőma- got vetnek el, s takarmányként (íratják. Pedig a mezőgazdasági üzemek anyagilag is érdekeltek a kiváló sörárpa termesztésé­ben, s igyekezetüket a három éve meghirdetett szlovákiai ver­seny is serkenti, amely maxi­mális mennyiségű és kiváló minőségű sörárpa termesztésé­re irányul. Ha figyelembe vesszük, hogy néhány évvel ezelőtt kevésbé intenzív fajtákkal, kevésbé tö­kéletes műszaki ellátással, s lényegében azonos talaj- és ég­hajlati viszonyok között jó mi­nőségű árpát tudtunk termelni, semmi sem állhat útjában an­nak, hogy ezt az eredményes munkát a legközelebbi években tovább folytassuk. Szlovákia sör- és malátaipari dolgozói örömmel vették tudo­másul a CSKP KB és a szövet­ségi kormány aratási felhívá­sát, s az ágazatra háruló fel­adatokat néhány nappal ezelőtt a termelési-gazdasági egység igazgatósági tanácsán meg is tárgyalták, ahol jelentős intéz­kedéseket fogadtak el. A sör­árpa, mint a sör- és a maláta- gyártás legfontosabb alapanya­ga megérdemli a fokozottabb figyelmet, mert következetesen akarjuk teljesíteni a CSKP XV, kongresszusának előirányzatait, valamint termelési-gazdasági egységünk igényes exportfela­datait. VLADIMÍR DOLEŽAL Pártunk XV. kongresszusa nagy és szép célokat tűzött me­zőgazdaságunk elé is, amelyek csak fokozott intenzitással, a rendelkezésünkre álló erőforrá­sok hatékonyabb kihasználásá­val érhetők el. Ilyen és ehhez hasonló gon­dolatok jártak a fejemben, ami­kor a jurovái (dercsikal) Ba­rátság társult szövetkezet egy- házkarcsai részlegén jártam Benján József üzemgazdász és Gyökeres Imre mérnök társasá­gában. Az ésszerű Irányítás nyo­mai már itt is látszanak: be­tonút vezet bennünket a rész­leg büszkeségéhez, a teljesen csak most elkészült MGF-OB/HP jelzésű magyar gyártmányú szá­rítóhoz. Az üzemgazdász el­mondja, hogy a korszerű me­zőgazdasági nagyüzemben ma már nélkülözhetetlen szárítót magyarországi szakemberek se­gítségével, 5,5 millió korona be­fektetéssel építették fel. A fiatal mérnök, a szárító fő­nöke elmagyarázza, mi a kis „gyár“ jelentősége: „Ismert tény, hogy például a lucerna — az egyik legfontosabb takar­mány — a kaszálás után, míg a szövetkezetek udvarára ke­rült, rengeteg kalóriát vesztett. A kinti természetes szárítás fo­lyamán sok fehérje kallódott el. A forgatással, szállítással, boglyázással mindig hullott az értékes lucernalevél. Sokszor előfordult, hogy a rendben he­verő lucernát többször is eső áztatta. A szárító felépítésével ezt most szinte teljesen kizár­tuk, s így függetlenekké vál­tunk az időjárás szeszélyeitől. A lucerna vagy más zöld ta­karmány a kaszálás után akár zuhogó esőben Is szállítható. A pótkocsiról a szárítók hatalmas, lassan forgó dobjába kerül. A dobból, amely zölden szárítja meg a lucernát, átmegy a hűtő- berendezésen, végül a szemcsé- zőn, amelyből a zsákokba jut. A szárítót nem csupán lucerna szárítására használhatja ki a szövetkezet. Az őszi hónapok­ban sor kerül a többi takar­mány, a silókukorica, a répa­szelet szárítására is. Az egész üzemegység zökkenőmentes és gazdaságos üzemeltetését mind­össze három ember látja el.“ 1VANICS ISTVAM Páljy József és Hafdušek Ivan a már szemcsézett takarmányt ellenőrzik. (A szerző felvétele) HATÁRSZEMLÉN - ARATÁS UTÁN Fóliaponyvák alatt is tárolják a gabonát © Szállítás közben sok szem szóródik az utakra $ Kisegítöcsoportok a szalmabegyűjtés meggyorsítására ® A gyakori csa­padéktól jól fejlődnek a nyári keverékek @ A szalma egy részét is szilázsolják A levicei (lévai) járás dél­keleti részén is utolsó forduló­jukat tették meg a kombájnok a gabonaföldeken. Az utakon hosszú sorokban haladnak, kö­zülük a Szlovákia északi kör­zeteiben és a cseh országré­szekben gazdálkodó mezőgaz­dasági üzemek megsegítésére. Több kombájnos 3—4 helyen is arat, hogy gépével minél na­gyobb területről gyűjthesse be a termést. A gabonatáblákon még mindig sok a szalma. Be­takarítását hátráltatják a viha­rokkal járó esők. A mezőgazda­ság dolgozói mindent megtesz­nek annak érdekében, hogy a szalma idejében kazlakba kerül­jön és jó részét takarmányo­zásra használhassák fel. A be­gyűjtött gabonát a raktárakban állandóan forgatják, hogy ned­vességtartalma csökkenjen. A zuhogó esőben kezdődő ha­társzemle alkalmával láttuk, hogy a Hontianska Vrbica-i (hontfüzesgyarmati) és zbrojní- ki (fegyvernek!) útszakaszon a szállítóeszközökről jelentős mennyiségű szem hullott az út­testre. Ogy látszik, ezt már az illetékes szervek is észrevették, mert a szembejövő, gabonát szállító teherautók rakfelületét már fóliaponyvákkal takarták le. Gondosan tárolják, szárítják a gabonát Gése Alfonz, a Šahyi (Ipoly­sági) Állami Gazdaság Pustá Ves-i (pusztafalusi) részlegé­nek vezetője az észlelt szem­veszteséggel kapcsolatban el­mondotta, hogy ők állandóan ellenőrzik a szállítóeszközöket, s ha azt látják, hogy túlterhe­lik őket, akkor megbüntátik a gépkocsivezetőt. Meggyőződ­tünk róla, hogy a gabonaszál­lítás fit igazán példásan fo­lyik. Az egész gazdaság terü­letéről a 600 vagon befogadó- képességű korszerű raktárba hordják a gabonát. Nedvesség- tartalmát állandóan ellenőrzik és egy „Horn“ típusú géppel a szükségletnek megfelelően forgatják. A részlegvezető örömmel újságolta, hogy az aszály ellenére is 42 mázsás hozamot értek el gabonából. A Száva fajta búza 55 és a Trumf fajta árpa szintén 55 mázsát adott hektáronként. Az arány­lag gazdag termést megfelelő körülmények között raktároz­zák és vigyáznak arra, hogy egy szem se vesszen kárba. i Minden lehetőséget \ felhasználnak V á szalmabegyűjtés meggyorsítására A Horné Semerovce-1 (Felső- szeinerédi) Efsz-ben minden erőt a szalma betakarítására összpontosítottak. Amikor a gazdaságba érkeztünk, a veze­tők és a könyvelésben dolgo­zók csoportja segített a szal­ma összehordásában. Matuška István elnök is ott serényke­dett a többiek között. A gabo­natáblákról gyorsan fogyott a szalma és emelkedtek a kaz­lak. A lánctalpas traktorok máris szántották a tarlót. Vie­ra Szabóvá mérnöknőtől, a kö­zös gazdaság főagronómusától ^megtudtuk, hogy a hosszan tar­tó szárazság ellenére nagy hek­tárhozamokat érlek el. Árpából 44,22, búzából pedig 43 mázsát gyűjtöttek be minden hektár­ról. A hozamok parcellánként változtak. A Trumf fajta árpa 65 hektáros területen 58,5 má­zsás hektárhozammal jeleske­dett. De más parcellákon Is vol­tak hasonló csúcshozamok. Be­szélgetés közben érkezik meg Matuška János üzemgazdász, aki sürgeti az agronómust, hogy gyorsan vegyenek mintát a búzából, mert meg kell ál­lapítani a nedvességtartalmát, ö Is örül a jó termésnek és elégedetten közli, hogy a közös gazdaság pénzügyileg is jól áll. A tiszta bevétel félévi tervét 860 000 koronával túlteljesítet­ték. Pavel Tajboš mérnök, fő­zootechnikus motorkerékpárjá­val robog hozzánk. Jelenti, hogy a következő napon az ál­lattenyésztők brigádja segít ösz- szehordani a szalmát. Naponta hét vagon búzát szárítanak A Pláštovcei (Polásti) Béke Efsz-ben a rozs aratásával fe­jezték be a gabona begyűjtését. Sikora István mérnök, termelé­si felelős arról tájékoztat, hogy a búza átlagos hektárhozama 42 mázsa volt. Sajnos, a száraz­ság főleg a dombosabb terüle­teken nagy károkat okozott. A Száva fajta búza jól tűrte a szárazságot, átlagosan 65 má­zsa termett hektáronként. Egy 15 hektáros parcellán 81 má­zsás hozamot értek el. Ebben a nagy kiterjedésű gazdaságban példásan szervezték meg az aratást. Volt olyan időszak, amikor 30 kombájn is dolgozott a határban. A szemet tehát gyorsan begyűjtötték a gabo­natáblákról, azonban ezzel egy­idejűleg növekedtek a tárolási gondok. A gazdasági udvaron láttuk, hogy a „búzapiramiso­kat“ fekete fóliával takarták le. Az elnökhelyettes elmon­dotta, hogy ilyen szükségmeg­oldáshoz kellett folyamodniuk, mert sajnos, nagyon kevés a raktártér, és a felvásárló szer­vek Is csak úgy veszik át a gabonát, ha azt kellően kitisz­títják. Naponta hét vagon ga­bonát szárítanak. Ha valami közbe nem jön, akkor a gabo­nát igazán jó minőségben ad­hatják el. A közben megérkező Kovács János agronómussal és még több vezető dolgozóval a ta­karmánygondokról beszélge­tünk. A vezetőség már a szá­razság idején gondolt arra, hogy keverékekkel pótolják a szálastakarmány-hiányt. Száz hektár keveréket olyan terület­re vetettek, ahol azt szükség szerint öntözhetik. Remélik, hogy nagy mennyiségű tömeg­takarmányt ad. A szalmát eb­ben a gazdaságban gyorsan gyűjtik be és nagy részét úgy tárolják, hogy takarmányozás céljára is felhasználhassák. Kí­sérletképpen több vagon szal­mát szakszerűen szilázsolnak. Ezt főleg majd a hízó szarvas- marhákkal etetik. A gyakori esőzések egyrészt hátráltatják a munkálatokat, másrészt hasz­nosak. A nagy kiterjedésű le­gelőn már zöldell a fű, és a teheneket hosszabb ideig legel­tethetik majd rajta. A nyárutói határszemle al­kalmából meggyőződtünk róla, hogy a lelkes földművesek a központi szervek felhívására válaszolva mindent megtesznek azért, hogy a már begyűjtött gabonát megfelelően tárolják, és a keverékek öntözésével, va­lamint más módon elegendő ta­karmányt biztosítsanak az ál­latállomány számára. A szalma- begyűjtés meggyorsításához azonban nagyobb mértékben hozzájárulhatnának az ipari üze­mek is, hogy minden gazdaság­ban idejében elvégezhessék a tarlóhántást. BALLA JÖZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents