Új Szó, 1976. augusztus (29. évfolyam, 182-207. szám)

1976-08-04 / 184. szám, szerda

EMLÉKÉREM A JÓ MUNKÁÉRT Á hnb épületének tágas fo­lyosóján az egyik helyiségből Írógépkattogás hallatszik, oda kopogok be. — Az elnök elvtárs szabad­ságon van, de a szövetkezet­ben megtalálhatja, ott brigádo- zik — kapom a felvilágosítást a hnb alkalmazottjától. A gépesítő központ portáján szolgálatkész fiatalasszony fo­gad, rögtön hívja az elnököt. Néhány perc múlva már Kollár Dušan hnb-elnök irodájában ülök. Meglepően fiatal az el­nöki tisztséget csak 1974-től tölti be. Veiké Túrovce tulajdonkép­pen új név a helységnevek fő­zött, ugyanis csak 1967-től ne­vezik így ezt a H28 lakosú köz séget, mely Alsó és Középtúr egyesüléséből jött létre. A két falu egyesülése természetszerű volt, hiszen annyira egymás mellé épültek, hogy az idegen aligha tudná meghúzni a ha­tárt a két helység között. Az utóbbi években különösen so­kat fejlődött, amiben nagy ré­sze van a legutóbbi program­nak is. — Néhány mondatban ho­gyan lehetne összefoglalni az utóbbi öt esztendő eredmé­nyeit? — kérdezem az elnököt. — Maradandó értékeket hoz­tunk létre az elmúlt évek alatt — mondja, miközben előszedi a választási programot. — Egyike ezeknek a kultúrház. Je­lentős épület ez, amit a két­millió 175 ezer korona beru­házási költség is bizonyít. De nemcsak jelentős, nevezetes is, hiszen építését — a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évforduló­jának tiszteletére -- határidő előtt fejeztük be. Az odaadó munkára emlékeztet a bejárat­nál elhelyezett táblán levő szö­veg is: „Áz épület az SZNF 30. évfordulójának tiszteletére épült.“ Elkészülésében nagy ér­deme van az wlőző hnb-elnök- nek, Tóth Gézának, aki éveken át becsülettel töltötte be tiszt­ségét. Ma már nyugdíjas, de a község igen sokat köszönhet neki ezen az épületen kívül is. —■ Mi minden kapott itt bo­lyét? — Egy beépített színpaddal ellátott, filmvetítésre is alkal­mas színházterem, a hnb he­lyiségei, köztük a polgári ügyek .testületének díszterme, vala­mint az óvoda. Persze nem csu­Az aratásból is kiveszi részét a hub elnöke (jobboldalt) és Már­kus Ján, a SZISZ titkára pán belül kellemes itt. Azzal Is törődünk, hogy a környéke szép legyen. A főút mellett áll, így a község rangját is emeli. Akárcsak az idén átadott, 500 ezer koronás költséggel és ren­geteg társadalmi munkával fel­épült vendéglátóüzem is. Ez az épület „titokban“ épült, ugyan­is csak akkor bontottuk le elő­le a régi, romos épületet, ami­kor már teljesen elkészült. — Mekkora értéket hozlak létre az elmúlt választási idő­szak alatt? — Talán nem is az a lényeg „mennyivel“, inkább az, hogy ml mindennel lettünk gazda­gabbak. Az említett létesítmé­nyen kívül bekerítettük a há­romhektáros községi parkot, a száraz, öreg fákat kivágtuk, he­lyükbe facsemetéket ültettünk. Gazdagodott a helyi úthálózat• új utca épült, a szövet t-.t felé vezető utat megjavítottuk. Már minden ucánk aszfaltozott. Hidat építettünk a Korponn-pa- takon, korszerűsítettük a közvi­lágítást és a helyi hangszórót. — Szívesen végeznek társa­dalmi munkát a község polgá­rai? — A ledolgozott órák száma és a létrehozott értékek azt igazolják, hogy elégedettek le­hetünk az aktivitásukkal. Éven­te átlag 4500 óra társadalmi munkát végeztek. Majd min­denki részt vett az akciókban. A legaktívabbak közé tartozik Vidra János és felesége, továb­bá Hévízy István, aki munka után teherautóval is kisegített, Antal Ferenc kőműves, vala­mint Sedláček fános, a sport­egyesület elnöke és az egész sportegyesület. — Van még tennivaló a köz­ségben? — Az új választási program­ban további jelentős akciók megvalósítását tűztük ki célul. A két község közötti szakaszon r-T az új utcákban ki kell épí­teni a közvilágítást, tovább bő­víteni a hangszóróhálózatot. Egyik legjelentősebb akciónk lesz a községi vízvezeték épí­tésének megkezdése. Oj öltözőt is tervezünk a sportolók részé­re, és tovább rendezzük a par­kot. Terven felül ugyan, de sze­retnénk felépíteni egy gyalog­lódat a Korponán, bekeríteni a kultúrházat, s a vízvezeték át­adása után megkezdeni a jár­dák építését. — Komoly tervek, melyek megvalósításához nagy összefo­gásra van szükség. Bizonyára a képviselők nagyban segítik a kitűzött célok megvalósítását? — Vannak, akik nem nyújt­ják a várt segítséget, de a többség aktív. Csókási József a gyűléseken mindig megjelent, talpraesett hozzászólásaival se­gítette a község problémáinak megoldását. Matyó József, a szö­vetkezet agronómusa jó szerve­ző, Pavlovicsová Alžbeta jel­lemzője a pontosság. Fél évig a hnb elnöki tisztségét is el­látta. De sorolhatnánk tovább: Jozef Klobučníkot, Tóth Józse­fet és másokat. Mert a maga módján majd mindannyian igyekeznek hozzájárulni a köz­ség ügyeinek intézéséhez, lakó­helyük szebbé, gazdagabbá té­teléhez. Ennek az aktivitásnak nyomán értük el eddigi ered­ményeinket, ez a biztosíték cél­jaink megvalósításához is. Szöveg és kép: BÖJTÜS JÁNOS Sírna h a foltfóh A PATAKOK NEM SZEMÉTDOMBOK! A kultúrház bejárata Hazánk természeti szépségek­ben gazdag ország. Nemcsak szép hegyekben, hanem síksá­gokban, bővizű folyókban, pata­kokban is bővelkedik. A folyó­vizek első pillantásra szépen mutatnak, de ha közelebbről megnézzük őket, bizony sok­szor megfájdul a szívünk, mert azt tapasztaljuk, hogy patak helyett sok helyen szemétdomb van, amelyeken alig tud átfoly­ni a víz. így van, egyre több az élettelen folyóvíz. Azt hiszem, egy ország kul­turális fejlettségét és lakossá­gának életszínvonalát nemcsak az eladott autók, tévékészülé­kek, hűtőszekrények, könyvek, színházak számával lehet kife­jezni, hanem környezetével is. Fontos szempont, milyen kör­nyezetben él a lakosság és ho­gyan tartja rendben, hogyan szépíti lakhelyéi és a közterü­leteket. Minderre gondolniuk kell az új üzemek tervezőinek, nem szabad megfeledkeznünk a víz­tisztító állomásokról, nehogy a folyóvizekben lehetetlenné vál­jon az élet. Nem szabad elfe­lejteni, hogy a szárazföldi élő­lényeken kívül vízi élőlények is vannak, amelyek számára a víz legalább annyira fontos, mint a többieknek a levegő. Amiről megfeledkeztek a gyors ütemű iparosítás során, azt most helyre kell hozni. Gondot kell fordítani a vizek tisztítá­sára még akkor is, ha ez na­gyobb kiadásokat igényel. Az utólagos büntetés a vizek szeny- nyezéséért nem nyújt teljes ér­tékű kárpótlást, mert az élővi­láguktól megfosztott vizeket nem népesíti be újra. Milyen jó lenne például, ha egy szép na­pon arra ébrednénk, hogy Banská Bystricában a vasúti kisállomás melletti hídon állva a vízben ismét megpillantanánk a kövi csíkot, vagy a keszegek ezüstösen csillogó pikkelyeit. Sajnos, mindez csak álom. Nemcsak a nagyobb folyók, folyamok vize vált az utóbbi időben elviselhetetlenül szeny- nyezetté, hanem a kisebb fo­lyóvizeké, a patakoké is. A fal­vak mellett a patakok partja szemétdomb. A nemzeti bizott­ságoknak kellene e téren ren­det teremteniük és megtaníta­niuk a lakosságot, hogy a hul­ladékot a kijelölt szemétgyűjtő helyekre vigyék. Végső soron a nemzeti bizottságok egyik legfontosabb kötelessége, hogy gondoskodjanak a községek és a hozzájuk tartozó területek környezetéről. Ezért érvényesí­teniük kellene a köztisztaság megőrzésével kapcsolatos elő­írásokat, az előírások megsér­tőit pedig büntetéssel kellene sújtaniuk. Tarthatatlan, hogy a patakok partján sétálva az em­ber ócska kerékpártól és gye­rekkocsitól kezdve ócska edé­nyekig mindenfajta háztartási szemetet, hulladékot talál. Figyelmeztetni szeretnénk a gépjárművezetőket, hogy ne mossák az autókat a patakok­ban, mert így mérgező anya­gokat juttatnak a vízbe, lehe­tetlenné téve ezzel a halak életét. Reméljük, hogy legalább né- hányan odafigyelnek az itt el­mondottakra, elgondolkodnak ď problémáról. Ha sikerül a mos­tani rossz helyzetben legalább valamit javítani, ennek nem­csak a halászok, hanem mind­azok örülni fognak, akik szere­tik a természetet. KAROL KUBÍČEK Védnökségi mozgalom a Szovjetunióban Vitcsenko és százötven fia Nem sokszor fordul elő az életben, hogy valakinek sikerül híres emberrel találkoznia. Hát még külföldön. S kü­lönösen akkor, ha azt sem tudjuk, hogy az a híres ember hol lakik, hol él. Be­vallom, hogy amikor nemrégiben a Szovjetunióba utaztam, magam sem gondoltam arra, hogy ilyen szerencse ér. De hát lássuk sorjában a dolgokat. Moszkvában, a csehszlovák nagykö­vetség mellett levő társasház 813-as szobájában egy este éppen a rádiót hallgattam. Az egyik adásban magára vonta figyelmemet egy energikus fér­fihang, „tulajdonosa“ nem mindennapi lelkesedéssel beszélt arról, hogy jó né­hány esztendőn át mint „védnök“ ifjú­munkásokkal foglalkozott. Beszámolt tapasztalatairól. Egyszerre kezdtem jobban odafigyelni. Úgy tűnt fel ugyan­is, hogy egy olyan embert hallgatok itt, akiről E. M. Tjazselnylkov, a Kom­szomol KB első titkára is beszélt a Komszomol XVII. kongresszusán, s pél­daként említette meg ezen a kongresz- szuson Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára is. Gyorsan papírt és tollat vettem elő. Jól tettem, mert az adás végén bemondták, hogy Sztyepan Sztye- panovics Vitcsenko, a Szocialista Mun­ka Hőse, volt ezredes beszélt az ifjú­munkások között kifejtett érdemes munkásságáról, és hogy jelenleg Le- nlngrádban lakik. Márpedig útitervem szerint éppen másnap Leningrádba re­pültem ... TALÁLKOZÁS A VÉDNÖKSÉGI MOZGALOM ATYJÁVAL Mindjárt másnap, ahogy megérkez­tünk Leningrádba, és találkoztam az Ifjú Gárda hat élő tagja közül az utol­sóval, V. I. Levasovvaí, megemlítettem neki azt a bizonyos rádióadást, és kö­zöltem vele kívánságomat, hogy sze­retnék találkozni Vitcsenko elvtárssal. De nem tudom hogyan, mert akárkivel beszéltem eddig, senki sem tudta meg­mondani, hol lakik ebben a több mint négymilliós városban. Levasov elvtárs végigsimította ősz haját és pajkosan elmosolyodott. Szó nélkül elővette zsebéből kis telefon- jegyzékét, és már ment is a másik szobába a készülékhez. Kisvártatva visszajött, s közölte, hogy Vitcsenko elvtárs másnap reggel nyolckor felke­res a szállodámban, mivel még a dél­után folyamán Ukrajnába utazik. Meg­jegyezte, hogy jól ismerik egymást, együtt voltak a Komszomol XVII. kong resszusán. Másnap reggel Vitcsenko elvtárs ka­tonás pontossággal kopogtatott szállo­dai szobám ajtaján. Tisztelettel üdvözöltem a széles vál lú, kissé őszes férfit, akinek kemény metszésű arcából barátságos szempár mosolygutt rám. Bizony nem mondtam volna, hogy már csaknem hetven éves. s mint később kiderült, nemrég szívin­farktuson esett át. Csakhamar jó ismerősökként beszél­gettünk. Megkínáltam egy pohár hazai szilvóriummal, s megkértem, hogy leg­alább egy keveset meséljen sok izga­lommal, kalanddal teli életéből, külö­nösen azonban az utóbbi évekről. Mert nem mindennapi dolog, ha valakit fő­ként a nyugállományban végzett mun­káért a Szocialista Munka Hőse cím­mel tüntetnek ki, filmet készítenek, könyvet írnak róla. S nemcsak itt, a Szovjetunióban ... Sztyepan Sztyepanovics Vitcsenko ki­nézett az ablakon, egy pillanatra meg­pihent tekintete a közeli Szmolnij-palo­tán, ahonnan Lenin a forradalmat és a fiatal szovjet államot irányította. — Az akkori Harkov kormányzóság­ban születtem a század elején. Kilenc- hónapos voltam, amikor szüleim meg­haltak kolerában ... Ott maradtam nagyszüleiül nyakán még hét testvé­remmel. Szörnyű nyomor szakadt ránk ... Már nyolcéves koromban dol­gozni jártam gazdag parasztokhoz. Ké­sőbb mint bányász dolgoztam Donbasz- ban. 192?-ban beléptem a Vörös Hadse­regbe. Mindössze két elemit jártam ki... Nehéz sorom volt gyermekkorom­ban, de nem sokkal később felvettek a szaratovi szakmunkásképző iskolá­ba ... Huszonöt évet szolgáltam a határőr­ségnél. Elvégeztem a katonaiskolát, to­vábbképeztem magam, míg a végén pa­rancsnok lett belőlem. Hogy hol mindenütt harcoltam a Nagy Honvédő Háborúban? Itt, Lenin- grádban a blokád idején. Szörnyű nehéz idők voltak. Egyszer hét napig álltunk Tüzérségi tűz alatt. Igen, meg is sebe­sültem. Súlyosan. Még mindig megvan a nyoma, egy több mint 20 cm hosszú forradás, Itt a derekam fölött... Nem — folytatja —. a kórházból nem mentem rokkantállomanyba, pedig küldtek. Először a Leningrád védelmé­re alakult bizottság pártszervezetének voltam a titkára, s részt vettem a ká­dereknek a frontszolgálatra való fel­készítésében. Természetesen szóba kerülnek kitün­tetései is. Sztyepan Sztyepanovics nem szívesen beszél róluk, csak röviden fel­sorolja őket: megkapta a Vörös Zászló Érdemrendet, a Vörös Zászló Érdem­rend első fokozatát, kétszer a Vörös Csillag Érdemrendet, az Októberi Forradalom Érdemrendet és más ka­tonai kitüntetéseket, nemrég pedig a Sztyepan S/íyepanovics Vitcsenko Szocialista Munka Hőse címet és az aranycsillaggpl ékesített Lenin-ren- det. EZREDESBŐL — LAKATOS Mint megtudtam, Sztyepan Sztyepa­novics Vitcsenko ezeket az utóbbi ma­gas kitüntetéseket éppen a munkásfia­talok nevelése terén szerzett érdeme­kért kapta. — Sztyepan Sztyepanovics, szeretnék valamit az önök kezdeményezéséről hallani, erről a Szovjetunióban kibon­takozott jelentős mozgalomról, amely­ről nálunk csak nagyon kevesen tud­nak valamit. Milyen volt a kezdet, ho­gyan indult a védnökségi mozgalom? Szemlátomást szívesen beszél erről. — ötvenkilencben nyugdíjba mehet­tem volna. De erre még csak nem is gondoltam. Tudja, mit csináltam? Egy­szerűen felcseréltem az ezredesi egyen-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents