Új Szó, 1976. augusztus (29. évfolyam, 182-207. szám)

1976-08-28 / 205. szám, szombat

VETERAN PÁRTTAG, AZ SZNF RÉSZTVEVŐJE — Nováky — Laskáre. Tu­catnyi hasonló városrészt ta­lálni országszerte. Sehol egy jellegzetes épület vagy műem­lék, még a környező tá] sem az. VIRRADAT — Rokkantak Ipari Szövetkezete, olvasom a feliratot, 8 az jut eszembe, hogy néhány évvel ezelőtt, az üzem létrehozásával, az Itt dol­gozó csökkent munkaképessé­gű emberek élete virradt fel újból. Michal Sliezák — az üzem vezetője elnézően mosolyog. — Nem túl szentimentális vagy romantikus maga? — néz rám —, bár mond ezzel valami Igazat, ne keressen itt szív­marcangoló élettörténeteket! Aztán komoly hangon foly­tatja: — Minden sérült, rokkant ember természetes vágya, hogy fogyatékossága ellenére is hasznos, teljes értékű tagja le­gyen társadalmunknak, hogy érezze: szükség van rá és mun­A Kovosrot n. v. žilinai legnagyobb üzemének dolgozói sikere­sen teljesítik a XV. pártkongresszus tiszteletére tett felaján­lásaikat. Az első félévben terven felül csaknem 70 vagon fel­dolgozott fémhulladékot juttattak el az acélgyárakba. Felvéte­lünkön: Adam Franek, a préselésre kerülő fémhulladékot vág»* autogénnel. (Felvétel: V. Gabčo — ČSTK) Hasznosnak lenni... kájára. Ebben látom a legna­gyobb jelentőségét a mienkhez hasonló Ipari szövetkezetnek — hogy visszaadják az Itt dol­gozók önbizalmát. Mi könyvkö­tészettel foglalkozunk. Elsősor­ban brosúrá reklám- és pro­pagandakiadványok fűzését, kö­tését végezzük. A bratislavai OBZOR Kiadóvállalattól kapjuk a megrendeléseket. Évek óta legjelentősebb feladatunk a ki­adó naptárainak összeállítása — vágása, a lapok osztályozá­sa, a naptár fűzése, ragasztá­sa. Ez idén több mint 400 000 naptár nyeri el Itt végleges formáját. Eddig több mint a felével készültünk el. Velem együtt ötven alkal­mazottja van a szövetkezetnek. Évi forgalmunk meghaladja a 4 millió koronát. Nem kis büsz­keséggel tölt el, hogy elmond­hatom: üzemünk tejlesítl elsőd­leges, humános küldetését lt — lehetővé teszi, hogy haszno­san éljünk. (pálházyf Megjelent a Partéiéi 17. száma Közeledik a képviselő-testületi választások napja. A lap üj ^4- ma ebből kifolyólag A pčrtpfor- vek Aa szervezetek a választások elűkószltésében címmel figyelem­re méltó vezércikket közöl, me­lyet Jól kiegészítenek A választá­sok előkészítése — elsőrendű po­litikai feladat főcím alatt megje­lent írások. Ezek az írások szem­léltetik, hogy dolgozóink aktívan részt vesznek a választások sike­res előkészítésében. A lap új száma számos cikkben foglalkozik a CSKP XV. kongresz- szusával. Ilyen írások a lapban például a Teljesítjük a CSKP XV. kongresszusának határozatait c. összeállításban megjelent cikkek, valamint A pártmunka első ta­pasztalatai a kongresszus után (észak-csehországi tapasztalatok) és A párttal és a néppel (a né­pi mlllclákról szóló cikk) c. cik­kek. Időszerű Ifjúsági, Illetve gazda­sági kérdésekkel foglalkoznak a lapban az Elmélyíteni a párt ve­zető szerepét az ifjúsági szerve­zetben, az Előkészítjük az Ifjúsá­got a pártba való belépésre (a Bratislavai Komenský Egyetem pártszervezetének tapasztalatai), A vasutasok és szállítók kezde­ményezése és a Munkás-paraszt- szövetség és falvaink szociális­gazdasági átalakulása c. cikkek. Nagy horderejű írás a lapban Konsztantyin Csern/enko, az SZKP KB titkárának A lenini stí­lus néhány kérdése az SZKP mun­kájában c. cikke, de figyelmet érdemel A forradalmi világfolya­mat és a háború meg a béke kérdései, Illetve A gazdasági együttműködés és a nemzetközi feszültség enyhülése c. tanulmány Is. A testvérpártok életével a lap­ban A termelés minőségének sza­bályozása címmel egy szovjet és Argentína válaszúton címmel egy argentínai vonatkozású cikk fog­lalkozik. (kJ) Az udvaron tett-vett, amikor megszólítottam. Fürkészve emelte rám tekintetét. Amikor megtudta jövetelem célját, azt Indítványozta, hogy látogassunk el a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékszobába, jobban Idézhető ott a múlt. a régi harcok epi­zódjai. Egyetértettem vele. Ker­tek alján, keskeny utcákon mentünk. Martin Trajba elvtárs úgy vezetett, hogy elhaladjunk az emlékmű mellett, amelyet a Čierna Lehota-iak az SZNF-ben elesett 14 polgártársuknak állí­tottak. — A régi párt zászlónkat is megőriztük — tájékoztat, ami­kor belépünk. — A párt helyi szervezetének megalakulásakor, 1921 ben csináltuk, a kritikus időben én rejtegettem. Amint látja, megóvtuk az utókor szá­mára. Mielőtt továbbhaladnánk, hadd mutassuk be Trajba elv­társat. Tizenkét éves korában kezdte a munkát a Slavošovcei Papírgyárban. Hamar felismer­te a kor igazságtalanságát. 24 éves korában a marxista balol­dalhoz csatlakozott. A luboch- ftai konferencia után részt vett az üzemi pártszervezet megala­pításában, ahol később vezető­ségi tag lett. Néhány évvel ké­sőbb a járási és a területi ve­zetőségekbe beválasztották. Jár­ta a környező falvakat, agitált, beszédeket mondott szlovákul és magyarul. Közben részt vett a sztrájkok, a bérharcok szer­vezésében Is. Ott volt az emlé­kezetes 1927-es plešiveci (pel- sőcil konferencián Is. ahol Gottwald elvtárssal Is találko­zott. — A gyár urat megsokallot- ták pártbeit tevékenységemet és menesztettek. A szakszervezet és a párt vezetősége kiállt mel­lettem, ezért kénytelenek vol­tak visszavenni — folytatja. Po­litikát tevékenységem ezután sem hagytam abba. . Amikor 1937-ben a párt ille­galitásba kényszerült, az Ille­gális kerületi bizottságnak lett a tagja. Kőt évvel később a Sítníkl völgyben megalakították az ellenállási mozgalom törzs- karát. Az erdő sűrűjében ülé­seztek. Az üzemben is tevé­kenykedtek. szabotázsakciókat készítettek elő, és röplapokat nyomtak. Tiso pribékjei 1941- ben Havára vitték, de nem tud­tak rá államellenes cselekede­tet bizonyítani, így néhány hét múlva hazaengedték. Egy évvel később Cierna Lehotán már 12 pártsejt működött, csökkentve a lebukás veszélyét. — Banská Bystrica eleste után igen sok partizán talált nálunk otthonra — folytatja. — A mi községünkben ugyanis végetér az út, gyönyörű, he­gyeink alkalmasak voltak a vé­delmi harcokra. A fasiszták csak nehezen, december 4-én jutottak el hozzánk. En a par­tizánokkal a hegyekbe mentem, majd később titokban vissza­tértem. Amikor január 24-én a Iköz- ség felszabadult, ott folytatta munkáját, ahol abbahagyta. Még négy és fél évig volt a nemzeti bizottságon. Megszer­vezte, hogy a tönkretett vasutat néhány hét alatt rendbe hoz­ták, 1951-ben a rožňavai (rozs- nyói) járási pártbizottság elnö­ke lett. A gyárban mint mun­kavédelmi előadó 1960-ig, nyug­díjaztatásáig dolgozott, majd a szövetkezetben vállalt munkát. A politikai tevékenységről azonban nem mondott le. Szá­mos funkciója volt és van ma is. Szorgalmát, igyekezetét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az V. pártkongresszustól kezdve — kivéve a VIII-at, — amikor is betegen feküdt — mindegyiken ott volt. Ma is a járási pártbizottság tagja. — Hetvenhatodik életévemet taposom — jegyzi meg —, egy kissé elfáradtam. Az emlékeze­tem sem a legjobb már, de azért nem tétlenkedem. Eljárok a környező iskolákba a fiatalok közé, hadd ismerjék meg a párt küzdelmeit, az SZNF harcait. Igen büszke vagyok arra, hogy községünket az ellenállási moz­galomban való aktív részvételé­ért a Vörös Csillag Érdemrend­del és az SZNF érdemrend el­ső fokozatával tüntették ki. ö maga Is kilenc kitüntetés tulajdonosa. Ezek között ott van a Munkaérdemrend, az SZNF érdemrend és Az építés­ben szerzet érdemekért kitün­tetés. Miután távozunk az emlék­szobából, Ismét megállunk a domboldalon lévő házának ud­varán. Szétnézünk a falu há­zai fölött. Sok közöttük az új, az utcák sem olyan kövesek mint régen, csak a keskenysé- gük maradt meg. A mai gyere­kek már csak hallomásból, Trajba elvtárstól és társaitól tudnak arról, hogy falujukban és a környéken milyen jelentős események zajlottak le több mint három évtizede. NÉMETH JÁNOS Farkas Rudolf, a Trstlcei (Nádszegi) Hnb képviselője Idestova hetven éves, de őszü­lő fejjel Is teljesíti választól megbízatását. — Teljesíti...? Az a néze­tem, hogy a múlt Idő talán jobban megfelelne. Mert most már egyre többet gyengélke­dem... Nem nekem való már ez a tisztség, hiszen az ezzel járó gondokkal könnyeb­ben megbirkóznak a fiatalab­bak. Egyszer úgyis át kell ad­ni a stafétabotot... Ezek a mondatok annak a derék kommunistának a vallo­másai, aki egész életét mun­kában, társadalmi funkciókat vállalva töltötte, aki a felsza­badulás óta minden lépésénél töretlenül követte a párt út­mutatását, s harmincegy éven keresztül jóban-rosszban hűen képviselte szülőfaluja és vá­lasztól érdekeit. Élete olyan, mint a nyitott könyv, őszin­teséget, bátor helytállást ol­vashatunk ki belőle. A felsza­badulást követő hónapokban az új életre, a szorgos munkára serkentett. Aztán következett a falu szocialista építése, a szövetkezetesítés. Az elsők között írta alá a belépési nyi­latkozatot. Később, az ötvenes évek elején, a járási nemzeti bizottság képviselőjévé és a hnb elnökévé választották. Ak­koriban mások voltak a köz­életi munka feltételei, de a reá háruló feladatokkal mindig si­keresen megbirkózott. Mi adta ehhez az impulzust? — Elsősorban az emberek Iránti szeretető és a felelősség bátor vállalása — mondja he­lyette Juhos Árpád, az efsz Farkas Rudi bácsi Hogy most mivel foglalko­zik? A szövetkezet korszerűen kiépített telepén feleségével együtt a környezetet gondoz­za, ápolja a virágokat. Külön­ben néhány éve annak, hogy a környezet szépítéséért folyó versenyt országos viszonylat­ban ez a szövetkezet nyerte meg. — Tudom, hogy minden sza­kaszon akad még elég javíta­nivaló — mondja Farkas Rudi bácsi. — De az is biztos, hogy a pártban bízva, szavára hall­gatva helyüket az új követel­mények teljesítésekor Is meg­állják helyüket az új nemze­dék tagjai. Persze, ebben még ml, Idősebbek is szeretnénk nekik segíteni. Mind a hnb-nek, mind az efsz-nek megvannak a feltéte­lei ahhoz, 'hogy újabb sikere­ket érjenek el. SZOMBATH AMBRUS — Ha jól emlékszem, 1944 májusában két katonaszökevény jött hozzánk — mondja, — el­bújtattuk őket. Mint Szlovákla- szerte mindenütt, ezekben az időkben már mi is szervezked­tünk, hogy leszámoljunk a fa­sisztákkal és bérenceikkel. Au­gusztus 27-én lefegyvereztük a környéken élő német családo­kat és az erdészeket. Másnap Stítniken megalakítottuk az Astra 3. zászlóaljat. A falu la­kosai közül sokan a breznói he­gyekbe mentek a partizánok­hoz. Nekem maradnom kellett. Már az első nap megválasz­tották a forradalmi nemzeti bi­zottság elnökévé. Nem volt könnyű dolga. 2000 partizánról, illetve fegyveresről kellett gon­doskodnia. Elszállásolta az ér­kezőket, fuvart biztosított a harcba Indulóknak. Amint mondja, abban az időben alig maradt ideje az alvásra. — Fábry Jóskáék szeptember­ben érkeztek hozzánk — jegy­zi meg, miközben rámutat arra a vitrinre, amelyben a Petőfi- partlzánegység 243 tagjának névsora van elhelyezve. — Fáb­ry elvtárssal már korábban is­mertük egymást, ezért érkezé­süknek Igen megörültem. Amíg Itt tartózkodtak, magyar nyelvű röplapokat ts készítettünk, ame­lyeket átcsempésztünk az ál­lamhatáron. Az emlékszobában megnéztük a parflzánvezetők arcképcsar­nokát Is. Kvityinszklj, Kozlov, Jegorov, Aszmolov, Popov, Szu- kajev és mások, akiket Trajba elvtárs személyesen ismert, és ma is baráti kapcsolatot tart fenn velük. A kályha mellett kopott harmonika pihen. Az egyik orosz partizáné volt. FIATALOSAN, LELKESEN Kommunista képviselő vallomása üzemi pártalapszervezetének elnöke, aki már fiatal korá­ban Is példaképének tekintette a népszerű Rudi bácsit. Persze, ez nemcsak a párt­elnök, hanem a község-, és a gazdaságvezetők véleménye Is. Munkássága Idején mind a fa­lu mind a szövetkezet egyen­letes ütemben fejlődött. Neki Is nagy része van abban, hogy a kisemmizett napszámosok, részesaratók, kis- és középpa­rasztok utódai városi igénye­ket is kielégítő családi háza* kát építettek s a tavalyi évet véve alapul, közel negyvenhá­rom millió koronára gyarapí­tották a közös gazdálkodás bruttó termelésének évi érté­két. Rudi bácsi három évvel ez­előtt már nyugállományba vo­nult, de nem hagyta abban sem a párt-, sem a szövetkezeti munkát. — Utolsó leheletemig dol­gozni akarok — szólott biza­kodó hangon —, mert aki a munkát megszokta, az egy­könnyen az őszbe hajló kor­nak sem adja meg magát. Az efsz büszkesége: a szociális épület (Gyökeres Jenő felvételei) Érdemes volt harcolni

Next

/
Thumbnails
Contents