Új Szó, 1976. augusztus (29. évfolyam, 182-207. szám)
1976-08-26 / 203. szám, csütörtök
Faicsík János győzelme Amikor megszólítom az esti - szürkületben — zavarba hoz nézésével. Nem Is néz; Izekre szed, megvizsgál, leplezni sem próbálva, hogy gondolataim, szavaim, indítékaim mögé Igyekszik lesni. Aztán sarkoníordul — „elviszem ezt a hagymát...“ — lóbál meg kezében néhány fony- nyadó gubancsot s elbiceg, valahova a falu vége felé Mintha csak vízió lenne ez az egész — valószerűtlen. Tanácstalanul toporgok Bússá poros utcáján. Most ml lesz? Visszajön, vagy szóba sem áll velem? Úgy terem újból mellettem, hogy észre sem veszem lőttét. Már-már erőszakoskodva Invitál lakásába. — A feleségem mindjárt főz valamit — ültet le egy tágas szobába. — Már magam sem tudom, mikor alakult Bussán az első folklórcsoport — kezdi Faj* esik János —, de tény, hogy most három együttessel foglalkozom. Mert, ugye, van a menyecske- és a férft népdalcsoport, a legfiatalabb, a roma- együttes ... Nehéz ezt így mondani, különösen nékem, de úgy érzem ebben van a legtöbb fantázia... Bizonytalan kimenetelű vállalkozás volt. Van aki még most Is hóbortos megszállottnak tart. Hogytsnel? Már az ötlet ts...l Majd pont a Faj- cstk Jánosnak sikerül folklór együttest alapítani velük! — Most már ne hagyjuk abba) — Hát sikerült..., nem ts akármilyet. Győzelem ez; hogy mégiscsak nekem volt Igazam, nem hiába emlegettem: lehet velük dolgozni, hozzáállás, szer vezés kérdése csupán az egész. A csoportot tfz fém és kilenc nő alkotja, zömével flata lok. A legidősebb Oláh Frédi — mindössze harminchárom Ő' s... — Januárban a lakásomra hívtam néhányukat — meséli Fajcsík János —. akikről úgy gondoltam, hogy a leginkább kaphatók ilyesmire... Meglepően hamar szót értettünk. Már aznap nótáztunk egy jót... — S főttek, főnnek azóta is, nem kell senkit rábeszélni, nógatni. Örülnek, hogy van aki foglalkozik velük... Elmosolyodik... — Mindenhol panaszkodnak népiegyütteseink, hogy nem találnak zenekart, s ha igen, akkor drága. „Csak nem gondolja, hogy roma a romának pénzért fogja húzni?" — háborogtak a mi zenészeink — meséli nem kis büszkeséggel. A januári, jobbára baráti nó tázgatást — hetente hatszor — gyakran éjbenyúió próbák követték. Mivel Bussán jó Ideje használhatatlan állapotban van a kultúrház, Fajcsíkék lakásán próbáltak. Többnyire ugyan két kedéssel, de az egész falu Íz gatottun leste, slkerül-e ez a nem mindennapi vállalkozás, s egy emberként örültek, amikor februárban, a csoport első nyilvános bemutatkozása a vártnál Is jobban sikerült. Nemcsak ott hon, de a környék falvaiban Is, valamint a Tavaszi szél... — népzenei verseny járási fordulóin. Műsorukkal a nagykürtösi május elsejei ünnepségeken, majd legutóbb Érsekújvárott, ahol versenyen kívül léptek fel, arattak megérdemelt sikert. Házigazdám közben — valamelyik szekrény alól — vadonatúj magnetofont vesz elő. Figyelem mozdulatait, úgy kezeli a masinát, mint egy tizenéves beatrajongő. — Mostani műsorunkat, a Bazsarózsa címűt, a cigány dalgyűjtemény anyagából állítottuk össze. Az itteniekből viszont meglepően sok olyan dalt hallok, amelyekkel máshol még nem találkoztam. Szeretném összegyüiteni a környék cigányságának dalait, ebből ősz- szedllítani úl műsorunkat. Izgalmas feladatdörzsöli össze kezét s mintha megfeledkezne magáról, tercel a szalagon rögzített dalhoz. Nagyon szeretheti ezeket a dalokat, mert ettől kezdve hiába faggatom, kurta félszavakkal ha válaszol. Aztán engem Is magával ragadnak a sosem hallott dallamok, csak a tekercs végén ocsúdunk fel szótlanságunkból. — Meglátja, nagyszerű együttes lesz még ebből. Különösen, Lajcsik János munka közben (Prandl Sándor felvételei) ha megoldódnak a problémáink. Például nincs megfelelő öltözékünk a fellépésekhez. Vagy a kultúrház... Nekem Is van családom, Itt sem lehet mindig zavartalanul próbálni. Jó lenne tartozni valahová..., egy művelődési otthonhoz, népművelési Intézményhez... De panaszkodtak? Mtnekl? Hiszem, hogy megoldódik ez ts — mosolyog bizakodva, s talán még folytatná, de egy „jóestét“-tel vé- konycsontú cigány-lurkó robban a szobába. — Oláh Tibor a neve — mutatja be házigazdám a legény- két —, de a faluban csak Kis Sisának hívták. Együttesünk legfiatalabb tagja, tizenkétéves. — Csak azt jöttem megkérdezni, hogy mikor lesz már próbál? —- veti fel fejét Slsa, türelmetlenkedő vibrálással hangjában. — Mert ha már elkezdtük, ne hagyjuk abbal Fajcslk János mosolyog: — Nem Sisa, ezt már talán nem ts lehet csak úgy abbahagyni. PALHAZY JÓZSEF ÁLLANDÓ KAPCSOLAT Csöndes a Dernől Alapiskola hegyoldalban álló épülete. Csöndes, de nem üres. Mészáros Sándor igazgató a következő tanévre szóló nevelési terv összeállításával foglalatoskodik. Egyik gondja, hogy milyen új formák alkalmazásával kellene még hatékonyabbá tenni a szülők és az iskola kapcsolatát. Közel 200 diákja volt a múlt tanévben az Iskolának. Zömében bejáró tanulók, hiszen a dernől völgy négy községéből mind Ide járnak Iskolába a gyermekek. Az Iskola 18 pedagógusa közül is csak nyolc lakik helyben, a többiek a körzethez tartozó falvakban laknak. így magyarázza az Igazgató: — Ez bizonyos mértékig előny is, mert a tanulók együtt utaznak a pedagógusokkal, s otthon, a faluban Is állandó a szülők és az Iskola közötti kapcsolat. A szülői munkaközösség vezetőségének össztetétele is ennek megfelelően alakult. Buday Gyuláné, az elnök, valamint Ma/oros* Jánosné helybeliek, de a többiek, Anna Gábor né, Va- nyó Ferencné, Molnár Béláné, SpLák Istvánné, Mogyorósi Istvánné a környező falvakban élő szülőket képviselik. Megkérdezem, milyen volt eddig a szülők és az iskola közötti kapcsolat? Az igazgató az ablakhoz lép, s kimutat: — Nézze, ott fogjuk a sportpályát felépíteni, látja, már rendezik a terepet, természetesen a szülők segítségével, pedig nem csekélységről, mintegy 30—40 ezer korona értékű munkáról van szó. És elmondja, hogy őszintén, nyíltan a szülők elé tárták a kérdést, segítségüket kérték, meg Is kapták, annak nyomán szervezik a tereprendezési munkálatokat. Megemlíti, hogy ezen a téren nagyon hasznos segítséget nyújt számukra Zsilla István, a hnb elnöke is, mert Ismeri jól az iskola problémáit, s tudja, hogy mikor, melyik szülő segíthet, ha kell, még személyesen is intézkedik. Mintha magyarázatát akarná Illusztrálni az élet, megszólal a telefon. Figyelem a beszélgetést: — Bizony, 16 volna... Már Indulnak Is? ... KI segít majd?... Igen, nevemben is köszönjék meg, de egyébként ott lesznek majd a lerakodásnál ... Délután négyre érkeznek. Rendben van... Köszönöm. A hnb elnöke telefonált. Mázik László, a helyi nemzeti bizottság karbantartási, Javítási munkálatokkal foglalkozó dolgozója építőanyagért megy, a fel- és lerakásnál áz egyik szülő, Boholy András segédkezik majd, délután négyre megérkeznek. Ismét a munkaterv fölé hajol az Igazgató. Számba veszi, hogy eddig milyen formákat alkalmaztak a szülők és az Iskola kapcsolatában: családlátogatásokat, a szülőkkel való együttműködést a szülői munkaközösség keretei között, Iskolában egyéni beszélgetéseket a szülőkkel, írásos üzeneteket. És töpreng: — Talán nem is a formák bővítését kellene szorgalmazni, hanem a nagyobb hatékonyságot. — Megemlíti, hogy Fábián József tanító érdekes, tartalmas és valóban színvonalas előadásokat tartott a szülők számára világnézeti kérdésekről, majd feljegyzi: Családlátogatáskor erősíteni a hatást. A szót — erősíteni — kétszer Is aláhúzza. Eszébe jut: — Oj forma lehetne, ha a pionírmozgalom keretében erősítenék a szülők és az iskola közötti kapcsolatot. — Fábián Judit, a csapatvezető bejáró pedagógus, de Jó munkát végzett. Hatékonyan támogatták tevékenységét az Iskola tanítói. Vanyó Dezsöné, Bodnár István pedagógusok valóban példás módon készítették fel a pionírokat az egyik történelmi témájú járási versenyre. Jónak bizonyult az Iskola volt tanulóiból szervezett pionírinstruktorok tevékenysége is. Főleg Hütter Eleonóra, Molnár László, Szappanos Zita jeleskedtek ezen a téren, de még nem vizsgálták meg, hogy a csapat milyen kapcsolatokat tart a szülőkkel. Mondja Is az igazgató: — Megkérdőjelezzük, azután a tanévet előkészítő tantestületi ülésen megbeszéljük ezt a kérdést is. Ojabb szempontból vlzsgál- gatja a kérdést. Fontolgat: — Talán rendszeresíteni kellene a fogadóórákat... Kijelölni egy napot, amikor a szülő minden előzetes bejelentés nélkül bejöhet az Iskolába és érdeklődhet. — Feljegyzi. Azon nyomban érvel is: — Ezt feltétlenül biztosítani kell, bár csak formai megoldásról van szó, mert a gyakorlat mást bizonyít. Nem kérdem, hogy mit bizonyít. Inkább mondom: a konkrét és valóságos együttműködésnek több formája van, egyik sem mellőzhető, de a leghatásosabb. amikor közvetlen, nem naphoz, órához kötött a szülők és az Iskola közötti kapcsolat. Egyetlen szóval egészít ki az Igazgató: — Állandó.. .1 — Vagyis állandó legyen a kapcsolat. És mint a pantomln- játékban szokás, a telefonra mutat, majd az ablak felé, az ablakon túlra, ahol a sportpálya építésében tereprendezési munkálatok folynak, s kétszer egymás után a szívére mutat. Értjük: Szívből fakadó, a jövő nemzedék érdekéért tevékeny legyen a szülők és az iskola közötti állandó kapcsolat. HAJDO ANDRÁS Szokatlan vendégel voltak az Ipolyságtól alig 5—6 kilométernyire levő somosi plonírtábor- nak. 65 olyan diák volt egy hét- tlg a tábor lakója, akik az Idén fejezték be tanulmányaikat a lévai, a kékkői és az érsekújvári járás valamely magyar tannyelvű alapiskolájában és szeptember elsejétől az Ipolysági Magyar Tannyelvű Gimnázium diákjaiként tanulnak tovább. Az egyhetes táborozás azt a célt szolgálta, hogy a szórakozás, üdülés és pihenés mellett a fiatalok megismerkedjenek a SZISZ-ben végzett munkával, azokkal a feladatokkal és kötelességekkel, melyek a gimnáziumban a SZISZ-munka keretében várnak majd rájuk. Ezenkívül természetesen a leendő Iskola- és osztálytársak már szeptember előtt, itt, a táborban megismerkedtek egymással és tanáraik közül is néhánnyal. Amikor fellobogtak a tábortűz lángjai, a résztvevők már három raj tagjaiként ülték körül a tüzet és a rajok külön- külön állítottak össze műsort. Az első raj vezetője Nászaly Márta lett, a másodiké Herda Erzsébet, a harmadik raj élére pedig Gáspár Mária került. A lukanyényei Tóth Mária lett a táborvezető. Már az első este kiderült, hogy az egyes rajokban sok az ügyes fiú és lány. Különösen Pírt Mária ős Kis Egy hét a Somoson Judit énekszámai arattak nagy tetszést. Ugyancsak nagyon tetszett Gáspár Mária ra|vezető fellépése, aki kis fafurulyán szebbnél szebb magyar népdalokat játszott. A többi napon is pezsgő volt a tábor élete. Sport, játék, kirándulás, honvédelmi versenyek, sakk- és asztalltenisz- balnokság, érdekes előadások, fallújságkészítési verseny, tájékozódási és akadályversenyek, beszélgetések váltogatták egymást. A tábor résztvevői nagy figyelemmel hallgatták meg Výboch elvtársnak, a SZISZ lévai járási vezetősége dolgozójának előadását a SZISZ szervezeti felépítéséről, a SZISZ-munka lényegéről és azokról a' feladatokról, melyek a XV. pártkongresszus után és a közelgő képviselő-választások előtt állnak az egyes SZISZ- szervezetek és tagok előtt. A táborozás Ideje alatt két más érdekes előadás is elhangzott. Az egyik a könyv szerepét taglalta a modern ember életében, a másik pedig a sajtó jelentőségéről szólt. Nagy volt az Izgalom, amikor megkezdődött a honvédelmi verseny. A pároknak különféle feladatokat kellett lehetőleg minél kevesebb hibaponttal megoldaniuk. A lányok közül a Svarc Ilona—Veszely Aranka, a fiúk közül pedig az Annus Gábor—Csáky Károly páros végzett az első helyen. Érdekes volt a rajok közti fallúiságkészítési verseny is. A három raj derekasan helytállt. A zsűri hosszas tanakodás után állította fel a helyezési sorrendet: első helyre az 1. raj „Somost harsona“ című faliújságja került. Második lett a „Híradó“, melyet a 2. raj készített, harmadik pedig a „Szivárvány", a 3. raj faliújságja. A táborozás utolsó napján kis „közvéleménykutatást“ tartottunk: ki hogyan érezte magát, hogyan tetszett a táborozás, íme, néhány válasz: Tóth Piroska (Lukanyénye): Nagyon jól éreztük magunkat, Igazán jó ötlet volt a tábor szervezői részéről, hogy még a tanév megkezdése előtt megismerkedtünk egvmással mi, a leendő osztálytársak. Annak ellenére, hogy az időjárás nem volt a legkedvezőbb, sokat szórakoztunk, játszottunk, sportoltunk, sok szép élménnyel gazdagodva térünk haza Menyhér Ilonka (Ipolysza- kállosj: A sok vidám szórakozás közben rádöbbentünk, hogy gimnazistákká válva tulajdonképpen búcsút veszünk a plo- nírszervettől, SZISZ-tagok és nagydiákok leszünk. Ez olyan érzés, mintha egyik szemünk sírna, a másik meg nevetne. Csáky Károly (Deménd): Érdeklődéssel hallgattam a sajtó és a tudósítók szerepéről szóló előadást. Jómagam Is küldözgetek tudósításokat egyes lapokba és az Itt eltöltött vidám hétről is írok majd, mivel 16 ötletnek tartom a tábor megszervezését. Lehet, hogy másutt is kedvet kapnak hasonló akció megszervezésére. Nászaly Mária (Kőkeszi): Mint az 1. raj vezetője töltöttem a táborban egy szép hetet. Ügyes lányok és fiúk kerültek a rajomba, több versenyt, például a faliújságkészítési versenyt Is megnyertük. Jó érzés tudni, hogy szeptemberben már mint régi 1ó Ismerősök látjuk majd viszont egymást az iskolapadokban. Belá Adél (Terbegec): Szeptember elsejétől az Ipolysági Magvar Tannyelvű Gimnázium diákjai leszünk, örülünk, hogy ebben az festői környezetben levő táborban készítettek fel bennünket a gimnáziumi életre. Több mint hatvanéves intézetünknek szép hagyományai vannak. Mindent megteszünk maid azért, hogv méltó folytatói és őrzői legyünk e hagyományoknak. S£GI töth TIBOR Ľ 197B VIII. A Tavaszt szél... döntőjén
