Új Szó, 1976. augusztus (29. évfolyam, 182-207. szám)
1976-08-24 / 201. szám, kedd
LETŰNT KOROK VALLOMÁSA Rajzok a XIX. századból Az 1976-os bratislavai kulturális nyár rendezvényeit nemesebbé és gazdagabbá a jg. század vízfestéseinek és rajzainak "bemutatója a Mirbach- palotában. A gyorsuló idő sodrában úgy érezzük, hogy a valóságosnál jóval nagyobb távolság választ el a múlt századtól. Érthető, mert hatalmas változások tanúi vagyunk. így az egykori Pozsony arculatát, környező tájait s társadalmát idéző rajzok és képek mintha egy régesrég lezárult korszakra emlékeztetnének A 18. században az ország politikai és társadalmi életének középpontja Bécs, a császárváros volt. Fénye magához vonzotta a főnemességet. Pozsonynak ennek ellenére is meg volt a sajátos kulturális légköre. A császári helytartó, Albert herceg, a bőkezű műgyűjtő, a városban értékes képzőművészet anyagot halmozott fel, s pártfogolta a helyi művészeket is. II. József a hatalom központosítására törekedve Budára helyezte a fő hivatalokat. Az ott magas tisztségeket betöltő főnemesek, s a kegyeikre szoruló művészek is Budára költöztek A francia forradalom, s a felvilágosodás szelleme földrészünk legtöbb országának vérkeringését is felfrissítette. Nálunk is megváltozott a társadalmi rétegeződés. Az új politikai és gazdasági viszonyok között a polgárság lett a hangadó. Az ő gondolkozása és ízlése kezdett érvényesülni. Művészet iránti érdeklődésének egyik rugója a tekintély növelésére való törekvés volt. A polgári szemléletnek megfelelően háttérbe szorultak a történeti és vallási témák. Inkább a nyájas életképek, a hangulatos tájképek vonzották őket. S szívesen látták a maguk és családtagjaik arcmását otthonuk falain. Mivel kezdetben erre nem fordíthattak jelentékeny összegeket, pangás állott be a pozsonyi művészetben. Az elcsendesedett város a 19. század elején csak az országgyűlések idején élénkült meg. S ismét régi fényében ragyogott, ha királyt koronáztak. Ilyenkor jelennek meg a neves piktorok, hogy az ideiglenesen itt tartózkodó előkelőségek megrendelésének eleget tegyenek, portrékat, lát-, és tájképeket fessenek. A század vége felé mégis fellendült a festői tevékenység. A fő irányzat a régi stílusokon élősködő elektic.izmus. A < legközelebbi művészeti központok Pest-Buda, Bécs, München, később Prága bizonyos fokú késéssel közvetítik a kor művészi törekvéseit. Az akvareli, ez a finom és igényes technikájú műfaj, mint a többi művészeti ág a klasszicizmus sima, kemény, higgadt vonalait követi. Jellemző erre a stílusra a J. Fischbachnak tulajdonított tájkép. A kiegyensúlyozott tiszta cerurarajzon őszi fák között antik római vízvezeték romjai tűnnek fel. Jellegzetes R. Theer hideg, klasszikus szépségű, szabályos arcú hölgyének feketefehér színekben tartott képmása. A 19. századi klasszicizmusra és az antik példára erőteljes visszahatás a romantikus művészet, mely az előbbinek törvényszerű szabályozásával szemben felszabadítja az egyént, és a képzeletet az értelem fölé helyezi. Szakít a józan, kemény festési móddal. Visszaidézi elmúlt korok nagyjainak színességét. Szép, regényes tájábrázolás J. Rgnzmayer derűs akvarellje: Pozsony látképe. Hegyek szelíd körvonala, a Duna nyugodt folyása képezi a hátteret. Magasba tör a vár és néhány templomtorony emelkedik ki a házak közül. Színes fák. s bokrok övezik a város peremét és él az egész. Egy ismeretlen piktor a természet erőinek hatalmát érzékelteti a Vihar című kis kompozíción. Kegyetlenül süvölt a szél. recs- csennek a kiszáradt ágak. A lombos fák félőn, remegve bújnak egymáshoz. Az előtér kicsiny emberi figurái nehezen birkóznak az ellenséges elemmel. Az arcképfestők francia hatásra, kedvelik a miniatúrát. M. Daffinger akvareli arcmása ábrándos tekitetű, meleg érzelmű férfit mutat. A klasszicizmus lassú elhalása közben kifejlődött átmeneti stílus, a biedermeier, a klasszikus merevségtől lassan eltávolodva közeledett a természetnek új szemmel való tanulmányozása felé. Egv ismeretlen festő bájos, gyöngéd érzést kifejező női arcképe tanúskodik a polgáriasuk biedermeier felfogásról. Az 1848-as évben jószerével egész Európát forradalmi láz hevíti. Megváltozik az emberek világnézete, a józan valóság felé fordulnak. A tájfestésben most éli virágkorát az akvareli. A festő szemtől szemben a természettől annak mását rögzíti, légkörét érezteti. A bécsi Alt család feje, Josef áttetsző, finom színekkel kelti életre a tájat. Fia, Rudolf a pozsonyi Ferenciek terét veti papírra a forradalmi évben. 48-ban. A városháza és az emeletes épületek közt fenyegető ágyúk sorakoznak. A szél nemzeti színű zászlót lobogtat. Lovasok száguldoznak. S forró izgalom fűti az embereket. Az arcmások a kendőzetlen valóságot tükrözik (A. Gaupman: Zöld ruhás hölgye és Fekete kabátos férfi). Majsch Ede gondosan figyeli a tájat, melyet emberekkel, állatokkal népesít be. K. Kiette szép légies akvarelljei Dévényt, s a Patrónka! malmot őrizték meg számunkra. Szívesen, de nosztalgia nélkül pillantunk vissza a múlt idilli nyugodt tájaira, a vidékies Po- zsonyra, de nem cserélnék fel vele a mai Bratislavát. BÁRKÄNY JENÖNÉ A helsinki zótóokmóiy szellemében A MOSZKVAI PRAVDA CIKKE A KÖNYVEK NEMZETKÖZI CSERÉJÉRŐL Az Európai Biztonsági Értekezlet záróokmányában fontos helyet tölt be a népek szellemi közeledésének, kulturális kapcsolatainak elmélyítése, az Információcsere javítása, mint a bizalom és a kölcsönös megértés légköre megteremtésének elengedhetetlen feltétele — írja Borisz Sztukalin, a Szovjetunió Állami Kiadói Bizottságának elnöke. Az enyhülési folyamat előbbrevitelében fontos szerepet tölt be a könyvkiadás. A Szovjetunióban számos fontos intézkedés született a könyvek, filmek. művészeti alkotások cseréjének fejlesztése érdekében. A Szovjetunió Állami Kiadói Bizottsága jegyzőkönyveket írt alá a lefordított irodalom kölcsönös kiadásának bővítéséről és egyéb könyvkiadási és terjesztési kérdésekről a testvérországok könyvkiadó központjaival, valamint a kapitalista és fejlődő országok számos könyvkiadó vállalatával. Az együttműködés eddigi eredményei közül említést érdemel, hogy például az Egyesült Államokban most fordítják a Nagy Szovjet Enciklopédia harmadik kiadását, és hogy szovjet és amerikai tudósok közös munkájának eredményeként 1975—1976-ban számos jelentős orvostudományi, biológiai, vegyészeti, űrkutatási témájú szakkönyv jelent meg. A szovjet kiadók jelenleg több mint 150 művet készítenek elő külföldi partnereikkel közös kiadásra. A könyvvilágpiacon egyre növekszik a szovjet irodalom iránti érdeklődés, emelkedik a megrendelések száma. Éppen ezért a jelenlegi ötéves tervidőszakban a Szovjetunió idegen nyelvű könyvkiadása háromszorosára növekszik. A Szovjetunióban és a többi szocialista országban kiadott irodalom nyugaton történő terjesztése azonban nem ritkán mesterséges akadályokba ütkö-. zik, Természetesen naivitás lenne feltételezni, hogy a helsinki megállapodások valamiféle ideológiai megbékélést terem tettek volna. A két ellentétes világnézet harca tovább folytatódik, de ez mégsem mond ellent a helsinki záróokmány tételeinek, amelyek előirányozzák a kulturális kapcsolatok fejlesztését és a népek közötti információcsere bővítését. A szocialista országok könyvkiadóinak az eszmei álláspontok egységén alapuló közös akciói arra irányulnak, hogy megvalósítsák a Helsinkiben elért megállapodásokat, azaz ténylegesen felszámolják a hidegháború maradványait, minden lehetséges módon — köztük a könyvek útján is — növeljék a népek közötti kölcsönös megértést, elősegítsék az objektív információcsere állandó bővülését. KULTURÁLIS HÍREK • Székesfehérvár ad otthont augusztus 30-a és szeptember 6 a között az egyik legrangosabb, ókori tudományos kérdésekkel foglalkozó nemzetközi tanácskozásnak, a Limes-kongresszusnak. A tudományos konferenciára a római birodalommal kapcsolatba került országokból több mint száznegyven tudós érkezik majd, hogy megvitassa az egvkori római birodalommal kapcsolatos történettudományi kérdéseket. • Gustav Mahler fesztivált rendeznek szeptember 26. és október 25. között a New York i Carnegie Hall ban. A New York-i filharmónikusok zenekarát Pierre Boulez, Erich Leinsdorf és ames Levine vezénylik. • Indiai régészek nagyarányú ásatásokba kezdtek azoknak a híres helyeknek és csatatereknek a felkutatására, amelyeken a Ramayana és Mahabharata című hindu eposzok cselekménye végbement. Ásatások folynak Has- tinapurában, abban a helységben, ahol a Mahabharata cselekménye lezajlott, és Mathurában, Krishna isten szülőföldjén. • Római kisplasztika: egy 1600—1700 éves bronz lószo- bor került elő Pécsett a Jókai utca alatt, ahol távfűtő vezetéket építenek. Pécsnek ez a része, a Postapalota környéke volt a római kori Sopianae város centruma, és a korábbi leletek tanúsága szerint tekintélyes épületek állhattak itt. Feltehetőleg a bronzló is, amely valószínűleg szoborcsoport vagy díszítmény része lehetett, valame lyik palota uráé volt. Ugyancsak a Jókai utca mélyén, a szobor közelében császárkori II—IV. századi bronzérmeket találtak. ★ • Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című könyvét negyedik kiadásban bocsátotta közre a bukaresti Kriterion Könyvkiadó. ★ • Az ember és művészeti környezete jegyében rendezik meg az idén szeptember 18. és 26. között immáron második alkalommal a képző- művészeti világhetet. ★ • Henry Moore és Max Ernst rézkarcaiból és litográfiáiból összeállított kiállítás nyílt Zürichben. ÚJ Fii MEK VILLANEGYED (bolgár) Újoncbúcsúztatóra jönnek össze a bolgár film szereplői, s ha egy társaság összegyűlik — mondjuk egy kerti murin — ott minden megtörténhet. Nehéz, sőt lehetetlen a film történetét elmondani, s nem is lenne sok értelme, hiszen az alkotásban nem a cselekménytegyenek szert. A házak felépültek, az emberek azonban nem tartottak lépést ezzel a fejlődéssel. Keserű és komikus alakok a társaság tagjai: a kényszeredett ünnepelt, a becsvágyó vendéglátók, a duhaj sógor, a befolyásos vendég. Nevetséges és A bolgár film egyik kockája: a kerti összejövetel résztvevői nek, hanem maguknak a szereplőknek, magatartásuknak, életformájuknak van jelentősége. Az ünnep és az ünneplés leleplez. Az alkalom, a néhány tétlen óra és pohár ital kizökkenti az embereket hétköznapjaikból, ezáltal nemcsak felengednek a vendégek, hanem levetik álarcukat, a magukra erőltetett modorukat, a külsőségként magukévá tett magatartási formákat. Egy ilyen társaságot mutat be Eduard Za- harjev, a Villanegyed című filmben. A társaság tagjait a régi erkölcs, a vad anyagiasság mozgatja, az ünnepség részvevői ugyanis agyondolgozták magukat, hogy új házra, hétvégi nyaralóra, szőlőskertre tragikus fordulatokat érlel estétől hajnalig a kerti összejövetel, Az üres társalgást, az árulkodó mondatokat, a megszokott formákat pontosan, sőt tökéltesen rögzíti a rendező. Az összejövetel részvevői levetettek mindenféle álarcot és a nézőnek megmutatják igazi énjüket. Ez pedig nem különösebben vonzó. Szuggesztiv egyszerűség jellemzi Zaharjev szatíráját. A Villanegyed társadalomkritikai tabló, melyen komikusnak, anakronisztikusnak látszik az egész estély és annak minden részvevője. Az alkotás az idei XX. Karlovy Vary-i nemzetközi film- fesztiválon a zsűri különdíját kapta. A jugoszláv filmesek évek óta változatlan érdeklődéssel fordulnak a második világháború témájához. Az alkotók egy része főleg a történelmi eseményekre helyezi a hangsúlyt, s feszültséget teremtve bonyolítja a cselekményt; másik része a nemzeti felszabadító harcot és ellenállási mozgalmat ábrázolva elsősorban a hősökre, magatartásukra és emberi helytállásukra irányítja a figvelmet. Midhat Mutap- csics rendező is ezt az utóbbi ábrázolási lehetőséget választotta; művének középpontjába az embert állította, azt vizsgálta, milyen hatást váltottak ki az egyénekben a történelmi események, hogvan acélosodott a harcokban az emberek akarata és önfeláldozása. A film a legendás hírű koza- rai „vörös“ orvosról, Mladen Sztojanovicsról szól, aki kimagasló forradalmár, s a kozarai felkelés szervezője volt. Az orvos nem költött figura; doktor Mladen valóban létezett, hiszen tisztességéről a nép balladában is megemlékezett. Ismert antifasiszta harcos volt, a róla elnevezett partizáncsapat élén állt, s mint ilyen, az egyik legelszántabb fasisztaellenes harcos hírében állt. Az alkotók elsősorban hitelességre törekedtek; erről tanúskodik az a tény is, hogy a forgatókönyvet Rade Basics írta. aki Sztojanovics ' partizáncsapatában harcolt. Bár doktor Mladen már életében legendás hírű volt (az orvos egy if|úkori barátja árulása folytán pusztul élj. az alkotók ügyeltek arra, hogy alakját ne glorlfikálják. Ezért főleg emberi arculatát, nézeteit, magatartását, tulajdonságait domborították ki. A színes jugoszláv film főszerepét Ljuba Tadics játssza. A western, ez a sajátos amerikai fllmműfaj már rég átlépte Amerika határait és több — főleg nyugat-európai — filmművészetben is meghonosodott. Az olasz ún. spagetti wester- nek után megjelentek a wester- nek spanyol változatai is. Ezek egyike Rafael R. Marcheut filmje, az Ügyetlen kezek. Az alkotó a műfaj szabályait követve bonyolítja a történetet, a film azonban így is csak utánzat, az átlagos színvonalú westernek gyenge hasonmása. Nem nélkülözi ugyan a kellő feszültséget, a romantikát, ám egy a több tucat közül.—ym— DOKTOR MLADEN (jugoszláv) jelenet a jugoszláv filmből ÜGYETLEN KEZEK (spanyol)
