Új Szó, 1976. augusztus (29. évfolyam, 182-207. szám)

1976-08-18 / 196. szám, szerda

Fiatalos lendülettel... Török Istvánt, az egyesített szövetkezet alelnökét, a fej­lesztési részleg vezetőjét, a dolinka! (inámij részlegen ta­láltam meg. Tetőszerkezet kér­désében kellett döntenie, meg­beszélni beosztottjaival annak elkészítését. Egyébként is Itt született ebben a községben, itt választották meg 1964-ben a helyi és 1971-ben pedig a Járá­si nemzeti bizottság képviselő­jévé. — A szövetkezet megalaku­lásáig, azaz 1957-lg a Banská Bystrica-i Magasépítő Vállalat­nál dolgoztam — kezdi el a beszélgetést. Amikor hazake­rültem, a szövetkezetben trak­toros voltam, majd gépesítő lettem. Volt a részlegpártszervezet, 1971-től pedig az üzemi párt­szervezet elnöke, jelenleg a járási pártbizottság tagja. Itt az Ifjúsági albizottságban tevé­kenykedik. Van tehát éppen elég funkciója. Éppen ezért igyekszik munkáját úgy össze­hangolni, hogy a feladatokat minden téren elvégezze, igaz, néha a napot az éjszakai pihe­nésből „ellopott“ órákkal hosz- szabbítja meg. — Választóimmal a nyilvá­nos gyűléseken találkozom a leginkább de gyakran az úton is megállítanak — mondja. — A fiatalok építkezési engedély, az Idősebb nyugdíjügyek­ben vagy fürdőbeutaló elinté­zése céljából. Ahol tudok, se­gítek. Ebben a nem egészen 600 la­kosú községben a jelenlegi meg­bízatási időszakban csupán az utak portalanítására mintegy egymillió koronát fordítottak. Járdát építettek, rendbetették a lefolyóárkokat, korszerűsítet­ték az óvodát és az iskolát, átadták rendeltetésének az au­tóbuszvárótermet és a tűzoltó­szertárat. Z-akcló keretében több mint 7000 korona ráfor­dítással hidat építenek. — A jövőben tovább folytat­juk a Járdák építését, kiszéle­sítjük a közvilágítási hálózatot, átépítjük a hangosanbeszélő hálózatot — mondja. — Lesz munkánk bőven az elkövetkező választási időszakban is. Török István Jelölésével az lnámiak a jövőben is számol­nak. Komoly, szavahihető és rendszerető embernek ismerik. Tagja csaknem minden tömeg­szervezetnek és nem egyben funkciót Is betölt. Elfoglaltsá­ga ellenére mindig talált időt arra, hogy a község érdekéért dolgozzon. Pedig három évig a marxista esti egyetemre járt és tanulnia is kellett. — Mi tagadás, a funkciók el­rabolják az ember szabad ide­jének nagy részét — mondja. — De nem sajnálom. Annak pedig igen örülök, hogy jelö­lésemmel a jövőben is számol­nak. Igyekszem nem visszaél­ni a bizalommal, hanem úgy dolgozni, hogy mindenkor emelt fővel állhassak válasz­tóim elé. Ez a 37 éves fiatalember, ha akad szabad ideje, néhány ár- nyi szőlőjét gondozza, olvas és vasárnaponként kijár a fut­ballmérkőzésre. Megtudtam tő­le, hogy a sportegyesületet tá­mogatja a szövetkezet is. Ám sokkal célszerűbb volna — ezt már tervbe is vették —, ha ezek a szövetkezetek példáján okulva egyesülnének. Ami ké­sik, nem múlik, tartja a köz­mondás. Az elkövetkező vá­lasztási időszakban e téren is megtalálják majd a megfelelő megoldást. — Gyakran eljárok a fiata­lok közé, megértjük egymást — mondja búcsúzóul. Segítet­tek a terménybetakarítási munkálatokban, t most az agi­táció» központban fejtenek ki tevékenységet. N. J. Pihen az építőcsoport, melynek feladata az iizletház építése Ötmillió koronás tétel az üzletház felépítése E lnökválasztásra készülnek Amerikában. Lázasan gyűjtik a szavazatokat az el» nökjelöltek. Ford, Carter, meg a többiek. Furcsa, néha elké* pesztő híreket kapunk az ame­rikai szavazatgyűjtés esemé­nyeiről. Nálunk is közeledik az általános képviselőválasztások időpontja. Tartalmában, külde­tésében más ez a választás, mint az amerikai. És persze egészen más jellegű a szava­zatgyűjtés is. Erről BuŠincén (Bussán) járva győződtünk meg. Mivel érvelnek? kérdeztük Vámos Géza elvtárs­tól, a hnb elnökétől. Egyetlen szóval válaszolt: Tényekkel. Azután falunézésre indultunk, mert a tényekről nem elég csak beszélni. Meg kell győ­ződni azok valóságáról. Megáll­tunk az iskolai étkezde épüle­te előtt. Tessék megnézni 1 — mondta az elnök, és sorolta az adatokat: Értéke 2 millió 966 ezer korona, Z akcióban építet­tük, vagyis az érték 30 száza­léka társadalmi munkából adó­dik. Azután szétnéztünk az épületben. Az étterem 160 fé­rőhelyes, a konyha modern fel­szerelésű. Klubhelyiségek sora az emeleten. Közülük négyet tanteremként fognak használ­ni az új tanévben, mert ör­vendetesen növekszik az Isko­lába járó gyermekek száma és bizony már kevés a tanterem. Megjegyeztem: Ojabb gond. Az elnök mosolygott: Kedves gond az Ilyen, hiszen a lakosok szá­ma még csak 1580, de jó len­ne, ha a kétezer lélekszámú községek sorába tartoznánk. Szóba került a szavazatgyűj­tés. Erre ilyen magyarázatot kaptam: Decemberben adtuk át rendeltetésének ezt az épü­letet, és akik készségesen dol­goztak az építésénél, már „le­voksoltak“. Nem is akárho­gyan. Két bányász nevét emlí­tette: Kamensky Ján, Szekeres Barnabás. Nem tanácstagok. Választók, akik szombatot és vasárnapot Is áldoztak a társa­dalmi munkában. Példás helyt­állásukért pénzjutalmat kaptak a hnb tanácsától. És igazat kell adnom az elnök érvelésé­nek: Akik velük tartanak, akik példájukat követik, mind-mind a ml szavazóink, azokat támo­gatják, akik a faluépítés prog­ramjáért küzdenek. Ötmilliós tétel a faluszépítés programjában az üzletház. Ebben a választási időszakban kezdték meg az építését, a következőben feje­zik be, de már tető alatt az épület, Koncz István mestert, az építésvezetőt kerestük, de mivel halaszthatatlan ügyben a járási székhelyre utazott, a betonkeverő mellett dolgozó munkásokkal beszélgettünk. Prazsenica Tibor, a csapatveze­tő megállíttatta a gépet: No, ha beszélgetésről van szó, ak­kor közben tízóraizhatunk Is, ne vesztegessük az időnket fe­leslegesen. Az irodának hasz­nált, deszkából összerótt ház­ban leültünk, s falatozás köz­ben elejtett szólásokból érde­kes beszélgetés kerekedett. Ki­tűnt, hogy az alapozási mun­kálatokból derekasan kivették részüket társadalmi munkával a lakosok is. Egyébként a ki­vitelező vállalat, a Járási Épí­tőipari Vállalat, csak úgy vál­lalta el az üzletház felépítését, ha számára munkaerőt bizto­sít, toboroz a hnb. De nem­csak a faluból toborzott mun­kások, hanem a többiek is jól ismerik az építéssel kapcsola­tos problémákat: a költségve­tést, a határidőket, mindnyá­jan tájékoztattak a faluépítés gondjait Illetően. Egyikőjük SZAVAZAT6YÜITÍS HAZAI MODRA Az iskolai étkezde értéke 2 millió 966 ezer Korona örömmel újságolta: Következik a művelődési ház felépítése. Másik: Azután szolgáltatóházat is építünk. Amikor kétkedni próbáltam, szinte „letorkol­tak“, mondván: Elintézett ügyek, mert mindkettő építése benne szerepel a választási programban. Cigánykérdés nincs Ezt kell írnom, mert miközben a falu túlsó vége felé igye­keztünk és tapasztaltam, hogy az elnök itt-ott megállt, jól öl­tözött, de tagadhatatlanul ci­gányszármazású lakosokkal is szót váltott, az úgynevezett ci­gánykérdésről is beszélgettünk. Az elnök figyelmeztetett: Ne­hogy a négerkérdéssel hason­lítsa össze, mert az más, ég és föld a kettő, de igazán jól ak­kor fog írni, ha úgynevezett cigánykérdésről ír majd. Meg­magyarázta, hogy azért, mert Bussán mintegy 300 cigány él, de már 6 éve nincs péró, vi­szont országos hírű, művészeti vonalon is nagyra értékelt, már több kitüntetést megérde­melt folklóregyüttest szervez­tek a bussai cigányok. Elmond­ta, hogy közülük Pleskó Gusz­táv a hnb tagja, Oláh Ferdi­nand pedig a cigánykérdéssel foglalkozó bizottság elnöke. És így foglalta össze általánosító véleményét: Nem mondom, akad közülük egy, vagy két olyan, akitől szívesen halla­nánk, hogy más faluba szeret­ne költözni, de ilyen nemcsak közöttük található. Azon nyom­ban válaszoltam: Ha ez a hely­zet, akkor még úgynevezett ci­gánykérdés sincs. Fontolgatta, latolgatta megállapításom sú­lyát, azután újabb érvet he­lyezett latba: Annyi bizonyos, hogy a társadalmi munkából ugyanúgy kiveszik részüket, mint mások. Még egy tény mondta az elnök, amikor a te­metőben megálltunk és rámu­tatott a halottasházra. Már messziről is szépnek, a hely rendeltetése szempontjából jól épített alkotásnak látszott, kö- zelebbre érve azonban észre­vettem, hogy az utolsó simítá­sokat végző munkacsoport nem is olyan egyszerű, hanem több helyiségből álló ravatalozót épített. Szirotka Lajos elvtárs­tól, az építésvezetőtől meg is kérdeztem.: Mibe került a fel­építése? Válasz: Z-akcióban 600 000 korona. Az elnök ki­egészítette a magyarázatot: Az ilyen kisebb építéseket saját munkacsoportunkra szoktuk bízni, de következetesen ra­gaszkodunk ahhoz, hogy min­den építést a Z-akció kereté­ben valósítsunk meg. KrnáC Jozef, Győri János, Gyavó Jó­zsef, a munkacsoport éppen ott dolgozó tagjai azt is elmond­ták, hogy igazán jól akkor ha­ladnak a munkával, ha a hét­végeken segítséget kapnak, ha ja megoldani, viszont ezek a problémák jó agitációs célt szolgálnak. Tanácskoztunk a választókkal és már döntöt­tünk. Még ebben az évben ren­dezni, portalanítani fogjuk se­gítségükkel a Bányász utcát, új autóbuszvárótermet építünk, Z-akcióban, 40—50 000 koronás költséggel, büfé, szociális he­lyiség is lesz mellette, és űjabb zödsávokat is létesítünk majd. Mindez persze az új vá­lasztási program része. Bizo­nyos része. A választás napján Az „utolsó simítások" a halottasház építésénél. Felvételünkön: (balról fóbbra) Gyavó József, Győri János, Krnáč Jozef és Szi­rotka Lajos az anyagot bekészítik számuk­ra, ha rendezik a terepet. Megkérdeztem tőlük, hogy a választásokkal kapcsolatban mi a véleményük a jelöltekről. Győri János válaszolt: Rájuk szavazunk, hiszen az annyit je­lent .mintha a munkára, a ke­nyérre szavaznánk. Lehet problémával agitálni? Utunk végén mindjárt ezt sze­rettem volna megkérdezni, de előbb elmondtam, hogy nem­csak azt láttam, amit mutat­tak. És soroltam: A Bányász utca még rendezetlen, kevés a zöldsáv az utak mentén, ütött- kopott és széllelbélelt az autó- buszmegálló. Az elnök szeme meg se rebbent. És mintha ki­találta volna elhallgatott kér­désemet, így válaszolt: Ismer­jük ezeket a problémákat, de persze egyedül, magában sem a 11 tagú tanács, sem a 29 ta­gú nemzeti bizottság nem tud­erre a programra gyűjtjük majd a szavazatokat. Nem tudom, hogy másnak mi a véleménye, de nekem In­kább tetszik, ha ötmilliós té­telt építésre költenek, mint Jimmy Carter feliratú trikóra. És az is inkább tetszik, ha a propagandista azzal érvel, hogy mit kell felépíteni a következő választási időszakban, ahhoz milyen méretű társadalmi munkára van szükség, mint hogy olyasmit halljak, amit az Egyesült Államokban a Ronald Reagan jelölését propagáló agi­tátorok mondtak az egyik ka­liforniai gyűlésen: „Reagan kormányzó nem tudott háborút indítani, Reagan elnök megte­hetné.“ így tehát sokkal, de sokkal Jobbban tetszik a szava­zatgyűjtés hazai módra. És úgy gondolom, hogy nem túlzók, ha azt állítom, hogy rajtam kívül még sok-sok millió választó­nak. ITAjnfl ANDRÄS

Next

/
Thumbnails
Contents