Új Szó, 1976. július (29. évfolyam, 155-181. szám)
1976-07-12 / 164. szám, hétfő
A tipegésről, a járásról és az ügetésről Az alsó végtagokról eltérőek a nézeteink. Az újszülöttnél ugyan nem tulajdonítunk túlságosan nagy súlyt nekik, de ő ennek ellenére piskóta- lábinkóit szívesen használja, amit energikus mozdulatokkal nyilvánít ki. Másként van ez a végtagokkal a csecsemőnél. A csecsemő ugyan nem jár még a szó szoros értelmében véve, hanem tipeg. Először megpróbál felülni, s amikor ez sikerül neki, már csak egy lépés az emberi járáshoz. A mozgás először „hason“, később négykézláb történik. Ha a tipegésnek ennél a szakaszánál maradnánk egész életünkön át, micsoda áldás lenne ez a gerincünk számára! Végül elérkezik — filozofikusan mondva — a minőség változás, az ugrás. A büszke apa két lépésnyire eltávolodik, kitárja a karjait és így szól: Nocsak, Emánekl És Emánek bizonyos fontolgatás után elindul első „túrájára“. Az első lépések határtalan, kifejezetten örömmel töltik el az apát, de a csecsemő mindjárt előreesik és beüti az orrát. Bőg, de az első kis lépés — tehát „ugrás“ — itt van. Néhány héten belül a gyermek elvadul, hogy csikorognak a szülők idegei. A csecsemőből iskolás gyermek lesz, és a végtagok érvényesülnek a „tudományban“, vagyis az iskolába vagy az iskola mögé járásban. Ha nem lennének lábaink, halálunkig analfabéták maradnánk. Jönnek az álmodozás évei, s végtagjai elviszik a rózsaszín ködökben lebegő ifjoncot a lányok után, amiért otthon aztán elhúzzák a nótáját. Mert azt mondják, erre még van idefe elég, a papa is csak tizenhat éves korában kezdte. A virágzó szőkeséget mindenféle „utcalánynak“ lehordják, amikor éjfél után jön haza. „Hol voltál, amikor tízkor itthon kellett volna lenned. Majd én adok neked az Alois- sal csavarogni.“ Az ismeretség nagyon szép dolog. Kettesben sétálgatni, kéz a kézben — és mondjuk bútort keresni —, ilyenkor az egyik, vagy mind a ketten jócskán kimászkálják magukat. Kettesben szokás még néhány hetet járni a házas állapotban is, sétálni a parkban, moziban, meghallgatni Smetanát és beülni a Slávia- pályára. A mindenit, oda aztán csak úgy özönlik a tömeg — a játékosok egyszer itt vannak, aztán mindjárt amott, és ha nem lennének falábaik, illetve végtagjaik, akkor biztosan megvernék a Spartát. A lábak elviszik olykor az ember testét a Pinkas sörö zőbe is egy-egy pohár pilseni sörre, amiből fokozatosan kialakul a „sörözni járás". A szerencsétlen fiatalasszony, hogy ne maradjon egyedül, kénytelen maga is eljárni. Irányt vesz tehát a sörözőbe és máris kész a válás. Amikor már nem szolgálnak a lábak és ruganyos járás helyett már csak csoszogunk, megállavítjuk, hogy már nem sok év van hátra Ahogy szaladnak velünk a hátsó végtagjaink, úgy szalad el az életünk. A lábak viszik az embert a munkába, a bíróságra, a fizetésért, az előléptetésért és a lefokozásért. És a természetbe is. Ezzel elválaszthatatlanul összefügg a turisztika, ahol a „futáshoz“ felhasználjuk mind a száz százalékot. Az ilyen turista meghatározása: vándorló kétlábú, aki egy pillanatra megcsodálja a földi paradicsomot, amelyet a leglehetetlenebb „csavargók" találnak ki. Egyénileg és „csoportosan“. Turistával, aki ezt halálosan komolyan veszi, találkozhatunk műszak után, és mindenekelőtt szombaton meg vasárnap a Brdyn, a Svätý Kopekeken, a Felső Garam völgyében és a Szilicei-fenn- síkon. Akár tűz a nap vagy zuhog az eső, mintha dézsából öntenék, viharban, hófúvásban, tavasszal, nyáron, ősszel és szántalpakon. Találkozhatunk vele a Keprníken is, ahogy mutatóujjával bököd a ködbe: „Ott van, Krys- týnka, a Praded, nyolc óra alatt ott vagyunk. És ott behajítunk egy féldeci Pradé- det.“ A turisták szerveznek olyan lehetetlen dolgokat is, mint a távolsági menetek, átkeléseket hegyeken, folyókon, tájékozódási versenyeket, közös túrákat tesznek, a havon éjszakáznak, a Snézkán és szalmaboglyában a Csallóközben. Semmiképpen sem hagyják lebeszélni magukat, ellenkezőleg, -igyekeznek ezekkel a szerencsétlen ötleteikkel megfertőzni más békés polgárokat is. Amikor ez nem sikerül nekik, legalább az asz.- szonyokat és a gyerekeket. Egyébként az ilyen közöúsé- ges „távolság faló“ egészen igénytelen személy. Megalszik a „hálózsák“ fotelban bárhol és bármikor, a „hátizsák" hotelban étkezik. S ezért, minthogy nem segítik elő az akkumulációt, rettentően nem szeretik őket, különösen a vendéglátóipari üzemek vezetői. Az ilyen fanatikusnak nem elég 30—40 km, hanem nekivág ötvennek, száznak, meg még ennél is nagyobb távolságoknak. S mindezt huszonnégy óra alatt! Mint minden a világon, ugyanis a turisztika is fejlődik. Ki tudja, nem érjük-e meg nálunk is a tibeti tung-gomot, amikor az emberek úgyszólván a földet sem érintve, száz kilométeres távolságokat hidalnak át naponta. Bevallom, e fanatikusok közé tartozom. És elememben vagyok, amikor „gyalogolok“. S itt-ott még „ügető“ inter- mezzót is közbeiktatok. Az ilyen megszállottnak sok érdekes élményben van része. Egyszer Prágából indultam a Sázava völgyébe, Bene'šovba és onnan vissza Prágába. Testvérek között megvan százhúsz kilométer és ezt huszonegy óra alatt tettem meg. Üvaly- ban a kocsmában bizalmatlanul nézegettek valamiféle bácsikák. Amikor bevallottam, hogy honnan jövök —■ s ak kor még csak az első húsz ki- limétert tettem meg — megvetéssel mutogattak rám: „Ez egyenesen Prágából jön, biztosan valami bolond.“ Bebizonyították, hogy a hegylakók és az igazi turisták magas kort érnek meg, s csak úgy buzog bennük az egészség. Nem éri őket infarktus, s ugyanígy ellenállók a hongkongi, az angol, meg mindenféle más influenzával szemben. Amint az a fentebb elmondottakból kiviláglik, a lábak tehát rendkívül fontosak. Nélkülük egyszerűen meg se tudnánk mozdulni ezen a világon... BLAHOSLAV BRAUN Az erők összefogására ösztönző szavak A CSKP Központi Bizottsága és a szövetségi kormány a hét közepén felhívással fordult az ország lakosságához, amelyben az aratás és az egyéb időszerű nyári mezőgazdasági munkák eredményes elvégzése érdekében széles körű társadalmi összefogás szükségét hangsúlyozza. A felhívás mindenkinek szól: a mezőgazdasági- és a véd- nökségi ipari üzemek dolgozóihoz, a szocialista munkabrigádokhoz és az e címért versenyző munkáskollektívákhoz, de a helybeli lakossághoz és az ifjúsághoz is. A felhívást tehát nemcsak a mezőgazdasági üzemekben, hanem más ágazatok pártszervezeteiben, nemzeti- és szakszervezeti bizottságokban és az egyes tömegszervezetekben is megvitatják. Gondosan számba veszik azokat a formákat, ahogy — lehetőségeikhez mérten — segítő kezet nyújthatnak a mezőgazdasági dolgozóknak az immár lassan négy hete tartó aszály következtében felmerült problémák megoldásában. A segítségnyújtás területeit, formáit a felhívás részletesen taglalja. Lényeges helyen említi az egyik legidőszerűbb mezőgazdasági munkát, az aratást. A szárazság kedvezőtlenül hatott a gabona érésére, ami végeredményben majd az idei gabonahozamoknál is megmutatkozik. Az időjárás káros következményei azonban gondos és gyors munkával még jelentős mértékben csökkenthetők: a termés sorsa és a hozamok végső alakulása nagy mértékben függ a betakarítástól. Például ha Szlovákia valamennyi mezőgazdasági üzemében csak egy százalékkal csökkentik a veszteségeket, akkor a népgazdaság számára ezzel 280 ezer métermázsa gabonát mentünk meg. A tűzrendészed előírások pontos megtartása is jelentős tételt jelenthet, hiszen tavaly kétmillió korona értékű gabona vált a lángok martalékává. Az sem titok, hogy a lábán beérett gabona a teljes érést követő néhány nap múltán naponta legkevesebb egy százalékot veszít fajsúlyából. Nem vitás, hogy az aratás sikere elsősorban a mezőgazdasági dolgozók kezében v;in. Vannak azonban olyan munka- területek, ahol a társadalom segítsége nagyon hasznos lehet és sokat jelenthet. Ilyen munka a szalma betakarítása és a tarló felszántása. Mindkettő az aratás szerves része, és az idén e munkákról minden eddiginél többet beszélünk, aminek szintén megvan az oka. A szárazság következtében megnövekedett a szalma értéke, hiszen — ha szükséges lesz — jelentősen enyhítheti a takarmányproblémákat, a tarló gyors felszántásával és a talaj lezárásával pedig a még meglevő talajnedvesség jelentős részét lehet megmenteni. És — talán mondani is felesleges —, hogy a szalma betakarítása és a tarlószántás már olyan munkalehetőségek, ahol a védnökségi üzemek dolgozói, a helyi lakosság és az ifjúság nagyon sokat segíthet. A segítségnyújtásra talán még alkalmasabb terület az öntözés, amely napjainkban fontosságát tekintve az aratással egyenrangú. Az egyes nem mezőgazdasági jellegű üzemekben, szervezetekben számtalan olyan szivattyúberendezés van, amit a földek öntözésére kitűnően lehet és ki is kell használni. A gép persze még nem minden. Az egyik jelentős egységes földművesszövetkezetünk elnöke a napokban panaszkodott: az öntözés máris feleannyi embert Igényel, mint az aratás, és most, hogy szeretnék bevezetni az éjszakai műszakot, komoly emberhiánynyal állnak szemben. A rendkívüli szárazságra való tekintettel a mezőgazdasági üzemek éjjel-napal, hétköznap és munkaszüneti napokon akár egyfolytában öntözhetnek, átmenetileg az energetikai csúcsórákban sem kell leállniuk. E hatalmas munkában minden bizonnyal és mindenütt szívesen fogadják a társadalom segítségét. A védnökségi üzemek dolgozói, a helybeli lakosság és az ifjúság a leghasznosabb segítséget a szálas takarmányok betakarításánál nyújthatja. Ahhoz, hogy a mezőgazdasági üzemek takarékosan gazdálkodhassanak a gabonával — gazdaságosan hasznosíthassák a koncentrált takarmányokat —, megfelelő mennyiségű tömegtakarmányra van szükségük. A tartalékot a szétforgácsolt, gépi szedésre alkalmatlan árokpartok, vasúti töltések, erdei rétek, gyárakhoz, üzemekhez tartozó füves területek jelentik. Érdemes e területet hasznosítani, hiszen csak a nyugat-szlovákiai kerületben mintegy ötezer hektárt tesznek ki. Társadalmi összefogással, a fű kaszálásával, esetleg a már kész széna átadásával sokat lehet segíteni a mezőgazdasági üzemeken, mivel a szárazság miatt a szálas takarmányok nem hozzák a várt hozamokat. A társadalom összefogásának, és a mezőgazdaság e napokban, hetekben való segítésének valamennyi módját természetesen még ezzel sem merítettük ki, de ez nem is volt célunk. A pár példával csupán a lehetőségek hosszú sorára akartuk felhívni a figyelmet. A lakosság hiánytalan és folyamatos közélelmezése társadalmi feladat, a CSKP KB és a szövetségi kormány felhívását — társadalmi méretben — ennek megfelelően kell tudatosítani. EGRI FERENC Bulgária és a Szovjetunió színesfémkohászati együttműködése A jelenlegi ötéves tervidőszakban a Szovjetunió műszaki segítséget nyújt Bulgáriának 14 fémkohászati létesítmény építéséhez, bővítéséhez, korszerűsítéséhez. A két ország 1970—1980-as évekre szóló színesfémkohászati integrációs programját a múlt hét végén írta alá Szófiában Csakrov bolgár gépgyártási és fémkohászati miniszter, illetve Lomako szovjet színesfémkohászati miniszter. A dokumentum szerint a szovjet fél nemcsak gépeket és berendezéseket szállít, hanem vezető szakembereket is küld a helyszínre a munkálatok irányítására. Az integrációs program előirányozza még a gyártásszakosítást és a termelési kooperáció kiszélesítését ebben az iparágban, különösen néhány bányászati felszerelés gyártásával kapcsolatban. Végül bővül a műszaki-tudományos együttműködés a bolgár és a szovjet vállalatok és intézetek között. A tengeri nyersanyagszállítás Az angol tengorszállítási kutatóintézet tanulmánya szerint a folyón szállított nyersanyagok mennyiségének növekedési üteme 1985-ig évi 4 százalékra esik vissza, a hatvanas évek folyamán kimutatott 8 százalékról. Ebben közrejátszik a japán gazdaságban várható változás és az általános ipari fejlődés lassúbb üteme. A tengeri nyersanyagszállítmányok 80 százaléka 1985-ben Japánba, vagy Európába iráFokozzáik a teljesítményt Számos feladat teljesítése vár a mostani ötéves tervidőszakban a tallini (Észt SZSZK) tengeri kikötő dolgozóira. Egyebek között növelniük kell az áruátrakás terjedelmét. Ennek érdekében korszerű technológiai eljárásokat vezetnek be és javítják a munkaszervezést. Az év eleje óta a kikötőben 65 000 tonna árut raktak át terven felül. A kénen a tallini kikötő egy része. (Felvétel: CSTK — TASZSZ) nyúl, de a fejlődő országok is növekvő mértékben Importálnak majd nyersanyagokat. Minden tengeri szállítmány fele japánba kerül, így ennek az országnak aránytalanul nagy a befolyása a tengerhajózási piacon. A tengeri szállítmányok volumenének lassúbb növekedésében közrejátszik az is, hogy széles körben igyekeznek minél több nyersanyagot már a forrásnál feldolgozni. Ezért a tömegáruk szállítására alkalmas tengerjáró hajók Iránt kisebb lesz a kereslet, mint régebben. Gyorsul az infláció Franciaországban Az infláció üteme Ismét „kétszámjegyű“ lesz az Idén Franciaországban, ha a jelenlegi ütemben folytatódik a fogyasztói árak emelkedése — mondja a Banque de France negyedévi jelentése. Tavaly a drágulás üteme 9,6 százalékos volt, az év eleji hivatalos jóslatok 1976-ra még 7,5 százalékos inflációról szóltak, Four- cade pénzügyminiszter pedig áprilisban már a kiskereskedelmi árak 8,5 százalékos emelkedését tartotta valószínűnek. A központi bank jelentése szerint viszont az árak emelkedése elérheti, sőt meghaladhatja a 12 százalékot Is. Az első negyedévben az áremelkedés 2,7 százalék volt, 0,7 százalékkal nagyobb, mint egy évvel korábban. A CGT szakszervezeti központ szerint májusban az infláció évi ütemre számítva 13,1 százaléknak felelt meg. A Banque de France megjegyzi, hogy az Infláció erősödése ' egyes esetekben az árellenőrzés szigorítására szorította a kormányt, enyhítették viszont néhány olyan ipari termék esetében a korlátozásokat, amelynek éles versenynyel kell megküzdeni. Negatív fejlemény a munkanélküliség emelkedése. A munkát keresők száma májusban 17 000-rel 961 000-re emelkedett.
