Új Szó, 1976. július (29. évfolyam, 155-181. szám)
1976-07-10 / 163. szám, szombat
Gázipari vezető dolgozók éileüezleie Bratislavában csütörtökön a CSKP KB, az SZLKP KB és a Szövetségi Tüzelőanyag- és Energetikaügyi Minisztérium képviselőinek részvételével megtartották a Szlovákiai Gáz- és Ásványolaj-vállalatok pártfunkcionáriusainak, szak- szervezeti és ifjúsági szervezetei elnökeinek, valamint a termelési-gazdasági egységek vezető gazdasági dolgozóinak értekezletét. A tanácskozás résztvevői megvitatták azokat a feladatokat, amelyek a CSKP XV. kongresszusa határozataiból és a 6. ötéves tervből a termelési-gazdasági egységekre hárulnak a tüzelőanyag- és energetikai alap, az ásványolaj és a földgáz jövesztése és a népgazdaságnak e tüzelőanyagokkal való ellátása társadalmi szempontból különösen fontos területén. A határozatokban rendkívüli gondot fordítanak az ásványolajipar felújítására és korszerűsítésére, a gázelosztók további építésére, az egész termelési és iizemi tevékenység ésszerűsítésére és a CSKP XV. kongresszusa irányelveiben leszögezett valamennyi elv megtartására. A Szlovákiai Gáz- éi Ásványolaj-vállalatok termelésigazdasági egységeinek 1976 első felében elért jó eredményei igazolják (a bruttó termelési tervet 100,9 százalékra teljesítették), hogy dolgozóik következetesen és aktívan fogtak hozzá a feladatok teljesítéséhez, és minden előfeltétel megvan ahhoz, hogy az 1976. évi tervet sikerrel teljesítik. Kitűzték a további feladatokat is a dolgozók, főleg a szocialista munkabrigádok, a komplex racionalizációs brigádok kezdeményezésének továbbfejlesztésében, a „szak- szervezeti milliárd“ mozga. lom, az ifjúság csoportos kötelezettség vállalásai és munkakezdeményezésének fejlesztése terén, külön figyelembe véve a választási programok kidolgozásában és a választások előkészítésében nyújtott tevékeny segítséget. Az értekezlet résztvevői határozatot fogadtak, el, amelyben egyértelműen támogatják a Béke-világtanács által kiadott új stockholmi felhívást és a 29 európai kommunista és munkáspárt berlini konferenciájának dokumentumát. A Spoíana Neratovice nemzeti vállalat újdonságai Könözsi István felvétele A folyékony műtrágya iránt nagy az érdeklődés A „Koramex L“ a Spolana Neratovice nemzeti vállalat pavilonjának kirakatában A Spolana Neratovice nemzeti vállalat az Incheba *76 nemzetközi vegyipari vásáron nagyon sok régebbi termékét állította ki. A kiállítási pavilonok megtekintő! örömmel látták azokat az autókozmetikai, ragasztó és növényvédelmi szereket, amelyeket az évek során sikerről használtak fel. Különösen felkeltette érdeklődésüket a „Koramex L“ tapéta- és papírragasztószer, \ :lamint a „Vegaflor“ folyékony műtrágya. E két újdonság közül a Koramex L elnyerte a nemzetközi vásár aranydíját. A „Koramex L“ a vállalat Velvary-i részlegén készült. Amint ár. Václav Rabas kutató elújságolta, ezt a ragasztót a Trenčíni Magasépítő Vállalat kísérleti intézetének dolgozóival együtt tejlesztették ki. Az üzem kutatói közül mintegy hatan dolgoztak rendszeresen a ragasztó alapanyagainak létrehozásán. A közös erőfeszítést végül is siker koronázta. Több helyen kipróbálták, és azt tapasztalták, hogy ha a falat a ragasztás előtt jól megtisztítják, akkor a ragadás tökéletes. Az előbbi ragasztókkal szemben az az előnye, hogy nem tartalmaz keményítőt, amely a különböző rovarok tápláléka volt. A „Koramex L“ a szó szoros értelmében elűzi a rovarokat. Mivel színtelen, nem hagy foltot a tapétán. A munka akkor tökéletes, ha ragasztás előtt még a „Koramex M“ ragasztóval egyengetik el a falat. A magasépítő vállalatok tervbe vették, hogy a leendő lakástulajdonosok kérelmére tapétázzák a konyhákat, a gyerekszobákat. a nappali- és a hálószobát. Igaz, egyszerre nagyobb a befektetés, de kifizetődő, mert a Martini Cellulóz- és Papírgyár nemzeti vállalat „Martap“ szakembere! szerint a tapéta 15—20 évig is eltart. A Martap fehér papírtapétákat is gyárt a plafonra, tehát azt sem kell festeni. A Spolana neratovicei üzeme a növénytermesztők részére nagyon sok közismert és jól bevált növényvédőszert gyárt. Megemlíthetjük a Nitrosant, a ■Sulikol K-t és a Kuprikol 50-es permetezőszert. Az utóbbit nagyon szívesen használják a szőlőtermesztők, mert hasonló a bordóiléhez, és készítésével nem kell sokat bajlódni. Említésre méltó az „Electron 3“ kitűnő hatású, burgonyabogár elleni szer. Por alakban könnyen kiszórható a növények leveleire, száraira. Teljesen elpusztítja a burgonyabogarakat és a lárvákat is. A paradicsomot is megvédhetjük a burgonyabogarak kártevésétől. A zöldséget vagy burgonyát hét hétlel a porzás után fogyaszthatjuk. A vegyszer később szétbomlik és a növények tápanyagává válik. A vállalat a „Vegaflor“ vi- láguszöld színű folyékony műtrágyát is bemutatta. Ez lényegében kiegészítő nyomelemeket tartalmazó műtrágya. Többek között vasat, mangánt, rezet, nikkelt, kobaltot és bórt tartalmaz. A szőlő, az eper és más hasonló növények leveleire permetezik. Nagyon jó hatással van a gyümölcsfák lombjának és koronájának fejlődésére is. A lombtrágya a gyökérhez is önthető. Általában 1 liter Ve- gaflort 300 liter vízzel vegyítenek. A lombot hat-tíz naponként újrapermetezik. Mivel a növények levelei gyorsabban és dúsan fejlődnek, a növényegye- dek nagyon szép, szii\te tükörfényes színű gyümölcsöt teremnek. E lombtrágyának a használata gazdaságos, mert több lesz az első osztályba sorolható gyümölcs vagy zöldség. A folyékony műtrágya iránt máris nagy az érdeklődés, az üzem mintegy félmillió litert gyárt belőle évente, és valószínű, hogy a jövőben még nagyobb mennyiséget igényelhetnek majd a mezőgazdasági üzemek. BALLA JÓZSEF A Pecsera vidékének scittogságc A pecsora—ilicsi rezerváció, amelyet 1930-ban létesítettek a Pecsora folyó völgyében, a Szovjetunió legnagyobb természetvédelmi területei közé tartozik. Területe 721000 hek tár és az ország európai részében északkeleten, a Komi Autonóm Köztársaságban terül el. A pecsora tajga arculata igen változatos. A folyó és mellékvizei medencéjében egymást váltják az árnyékos lucfenyő-erdők, a világos erdeife- nyő-llgetek, a finom zöld nyir- faerdők és a méltóságteljes, ezüstös cirbolyafenyő-erdő. A tagja azonban nemsak horizontálisan változtatja a színét. A völgyekből az Ural hegység észa ki nyúlványaira kapaszkodva kezdetben világos füzeseken, majd a sötétzöld törpe borókafenyők övezetén haladunk át, míg végül kijutunk az élénk színű havasi rétekre. A rezervációt északról dél felé három hegyvonulat szeli át. A hegycsúcsok nem maga- sabak 700—1300 méternél. Az Ural hegység nyúlványaiban számos folyó, folyócska és patak ered, amelyek mind a Pe- csorába, vagy annak nagy jobboldali mellékfolyójába, az Ilics- be torkollnak. Az első orosz utazók elbeszélései alapján, akik már a IX. században eljutottak e messzi északi vidékre, a történetírók a Pecsoráról ezt jegyezték fel: „Ez a folyó messze-messze északon, az erdőkön és a szakadékokon túl található... óriási, halban rendkívül gazdag és gyönyörű.“ A folyóban még ma is igen sok a hal. A Pecsora vízgyűjtő területének folyóvizei, mint például a Mód-patak, a Hód-gát, nevükben mindmáig megőrizték annak az értékes prémes állat-- fajtának az emlékét, amely Oroszországot már évszázadok óta híressé tette. A XVII. század első felében az orosz cár rendeletileg volt kénytelen betiltani Perm kormányzóságban (ide tartozott a mai Komi ASZSZK területe is) a hódok- nak csapdával való fogását. A tilalmat azonban nem tartották meg, mert a bojár még a házát sem hagyhatta el hódsüveg nélkül. A XIX, század elején a hó- dokat az európai Oroszország egész északkeleti részén kiirtották. 1940-ben a voronyezsi rezer- vációból 18 hódot telepítettek át a Pecsora vidékére. Az állatok meghonosodtak és ma már az ottani rezervációt el sem le-- het képzelni hódgátak nélkül. A XX. század elején a Pecsora vidéke volt Oroszország egyetlen olyan területe, ahonnan még nem pusztult ki a coboly, 1912-ben az orosz tudósok azzal a kéréssel fordultak a cári kormányhoz, hogy pénzzel támogassa egy rezerváció létesítését a cobolyok védelmére. A kérelmet a kormány azzal az indoklással utasította el, hogy az „objektum fölösleges“. Csak az Októberi Forradalom után jutott erre pénz. A szovjet kormány a természet védelmét sohasem tartotta „fölöslegesnek“ (az első természetvédelmi és a rezervációk létesítéséről szóló törvényt Lenin röviddel a forradalom után — 1918—1920- ban írta alá). A meglehetősen nagy pénzáldozatoknak, a tudósok és az erdészek erőfeszítésének köszönhető, hogy a cobolyokat megmentették a kipusztulástól. A pecsora—ilicsi reverváció a közé a néhány terület közé tak azzal a gondolattal, hogy megszelídítsék a jávorszarvasokat, az erdők e legnagyobb lakóit, csodálatra méltó óriásait, amelyek számára semmilyen terep sem jelent akadályt. A tundrákon élő rénszarvasokhoz hasonlóan a jávorszarvas is az ember pótolhatatlan segítőtársává válhat a tajgák vidékén. Ebben a rezervációban ezt a feladót már megoldották. Igába törték az erdő óriásait és ma már a Jávorszarvasokat fogják be, hogy a rakományt a kis re^ Ezek a jávorszarvasok a rezervációban már megszokták a tntlo- mányos dolgozók jelenlétét tartozik a világon, ahol egymás mellett élnek a nyusztok, a cobolyok és kereszteződésük származéka, a kidusz. Van itt éppen elég vidra, nyérc, hermelin, menyét és róka, sőt sarki róka és szibériai rozsomák is akad. Az északi tajgák hagyományos lakóját, — a barnamedvét — nem fenyegette ugyan kipusztulás, de azért védelemre szorul. A Komi ASZSZK Minisz-^ tertanácsa 19G2-ben különleges rendeletével korlátozta a medvék vadászatát. A rezervációban most Dmitrij Zsityenyev tudós és Polikarp Lizlov erdész tanulmányozza a medvék életét. — Ezt természetesen nem lehet irodában, asztal mellett ülve végezni. A természet- védelmi terület dolgozói ezért több hónapon át lépésről lépésre figyelik a medvecsalád életét, tanulmányozzák a tajga urának viselkedését és napi „programját“. 1949-ben létesítették kísérletképen a pecsora-ilicsi rezervációban a világ első olyan farmját, ahol jávorszarvasok tenyésztésével foglalkoznak. Az emberek már régóta foglalkozpülőtérről a távoli lakótelepekre szállítsák. A jávorszarvastehenek értékes, tápláló és gyógyító hatású teje ott szerepel az erdei lakótelepek lakosságának étlapján, sőt a köztársaság egyes kórházaiba is eljut. A rezerváció területe egyre növekszik. Nemrég csatoltak hozzá egy 60 000 hektárnyi, a maga nemében egyedülálló ritka növényfajtákat tartalmazó erdőséget. A Komi Köztársaságban a természetvédelemre az ipar fejlődése miatt újabb pénzösszeget kell fordítani, amelyet az állam folyósít. Megtiltották a cirbolyafenyők kivágását, el-» rendelték a városok melletti zöldövezetek, az erdők, a folyók és a tundrák védelmét. A vadászatot és a halászatot szigorúan szabályozták. Mindez a sok intézkedés a gyönyörű északi természet, a párját ritkító pecsorai tajga megmentését célozza, hogy — akárcsak tíz évszázaddal ezelőtt — még újabb tíz évszázad múlva is elmondhassa az utókor embere a meseszép folyón hajózva: ..A nagy Pecsora szerfölött gazdag és gyönyörű.“
