Új Szó, 1976. július (29. évfolyam, 155-181. szám)

1976-07-07 / 160. szám, szerda

Tökéletesítik az irányítást Sokéves gondsk várnak megoldásra Nyáridőben, aratás előtt a a mezőgazdasági üzemek veze­tőit ritkán lehet az irodájukban megtalálni. Jókor, déltájban ér­keztem a Vágtornóci Állami Gazdaságba, a délelőtti határ­szemle után, s a délutáni fel­adatok megkezdése előtt. Dob- ročkci Pált, a gazdaság gépesí- tőjét szinte minden percben telefonhoz kérik, egyszer al­katrészekről tárgyal, máskor a lucernaszárítótői keresik. Dob- ročka elvtárs egyúttal az üze­mi pártbizottság elnöki tisztét is betölti. A mezőgazdaságra vonatkozó kongresszusi határozatok le­bontását már nagy vonalakban elvégezték a gazdaságban. Mint mindenütt, itt is sok sző esik a tartalékok feltárásáról, az új, a jobb megoldások keresé­séről. Miként jutnak el a jobb megoldásokhoz, illetve milyen akadályokat kell leküzdeniük, míg azokat elérik? S mi az, ami ezzel kapcsolatban a leg­gyakrabban hangzik el a gaz­daság kommunistáinak gyűlé­sein és a dolgozók között? A sok kérdésre tömör választ adott az elnök: — Tej, lakás, munkaerő. Lát­szólag különálló fogalmak ezek, a mi esetünkben azonban szo­rosan összefüggnek. Azzal kez­deném, hogy mindháromból ke­vés van. Nem tudunk lakást adni a dolgozóknak, tehát kevés a munkaerő, kevés dolgozóval pedig nehéz az igényes tervek­nek eleget tenni, főleg az ál­lattenyésztésben és különösen a mi viszonyaink között. Az el­ső pillanatban talán erőszakolt- nak tűnik ez az „okozati fej­tegetés s bővebb magyarázatra szorul. TEJTERMELÉS — SZIGORÚ ELLENŐRZÉS Tavaly a galántai járásban az egy tehénre jutó évi átlagos tejhozam 3300 liter körül moz­gott. A tornóci gazdaságban viszont nem érték el a 3000 li­tert sem. A megközelítőleg 1100 tehénből álló állományuk hét farmon és tizenegy istál­lóban van elhelyezve, ami ki­zárja a modern állattenyésztés lehetőségét, hiszen az egyik alapvető követelmény az ösz- szevonás és a szakosítás. A ti­zenegy istálló közül csak öt felel meg űgy-ahogy a követel­ményeknek. — Mit tesznek mégis a tej­termelés növelése érdekében? — Nézze ezt a dossziét. Eb­ben csupán azok az iratok áll­nak, melyek a tejtermeléssel foglalkoznak. Határozatot hoz­tunk például, hogy mind az öt pártalapszervezetünkben havon­ta tárgyalják meg az ezzel kap­csolatos kérdéseket, s ellenőriz­zék a feladatok teljesítését. Ezenkívül minden farmra kine­veztünk egy instruktort a veze­tő dolgozók közül, aki az ellen­őrző szerv szerepét tölti be. Hetente legkevesebb egyszer részt kell vennie egy reggeli és egy esti etetésnél, s meg­vizsgálni a takarmány mennyi­ségét, minőségét. Még tovább lehetne sorolni, hogy mi min­dent vezettünk be ezen a terü­leten. Örömmel nyugtázhatom, hogy fáradozásunk eredmény­nyel járt, az idei év első öt hónapjában teljesítettük felada­tunkat, sőt 20 000 literrel töb­bet értékesítettünk a tervezett­nél. KEVÉS A FIATAL Az állami gazdaság vezető­ségének a munkaerő-kérdés megoldása már eddig is sok fejtörést okozott. Az utóbbi öt évben a dolgozók száma 722- ről 580-ra csökkent, s egyetlen embert sem vettek fel ez idő alatt. — Fiatalok egyáltalán nem jelentkeznek — tájékoztatott Dobročka elvtárs. — A gazda­ságban magas a dolgozók át­lagos életkora, az üzemi párt- szervezetben úgyszintén: több mint negyvenöt év. Csak né­hány kilométerre van tőlünk a vágsellyei Duslo nemzeti válla­lat, ezenkívül több más kisebb üzem. A faluban földművesszö­vetkezet is működik. Ezek mind kedvezőbb feltételeket tudnak nyújtani a fiataloknak, mint mi. Mindenekelőtt lakást, ami­vel mi sajnos nem rendelke­zünk. Mikor három évvel eze­lőtt itt Tornócon összevontunk három gazdaságot, meggyőztük a környező falvakban a dolgo­zóinkat, hogy egy időre járja­nak be kerékpárral munkahe­lyükre, ide a központba, s mi két-három év alatt felépítünk számukra 48 lakást. Tavaly meg szerettük volna kezdeni az épí­tést, de a járásban a mezőgaz­dasági üzemeknek csak 12 la­Dobročka Pál kásra adtak engedélyt, ebből nekünk egy sem jutott. Elég ne­héz így megnyerni az emberek bizalmát. — Működik a gazdaságban if­júsági szervezet? — Évekkel ezelőtt sok fia­tal dolgozott nálunk, az üzemi ifjúsági szervezetnek hét alap­szervezete is volt. Jelenleg csak egy „.tengődik“, úgy néz ki, hogy rövidesen feloszlik, a ta­gok „kiöregedtek“. A KOMMUNISTÁK KEZDEMÉNYEZÉSÉVEL Ezek azok a gondok, bajok, melyeket a 3700 hektáros gaz­daság vezetőinek és 144 kom­munistájának orvosolni kell. Ez természetesen nem megy egyik napról a másikra. Ezért van szükség a párttagok megfon­tolt, jó szervező és irányító munkájára. Eddig e téren nem volt fennakadás, ennek is tud­ható be, hogy az elmúlt ötéves tervidőszakot eredményesen zárták. Minden munkaszaka­szon a kommunisták ragadták magukhoz a kezdeményezést. Ez annál inkább módjukban állt, mivel itt a dolgozók 24,5 százaléka tagja a partnak. Olyan erő és tartalék ez, amelyre bízvást támaszkodhat­nak a jövőben is. Az idei feladatok a növény- termesztésben és az állatte­nyésztésben jóval magasabbak a tavalyinál. Főleg a jó minő­ségű takarmányalap megterem­téséről és a gabonaprogram megvalósításáról van szó. Az elmúlt évivel szemben jelentő­sen növelték a búza és a kuko­rica vetésterületét, részben az árpa rovására. Szántóterületük nagy részén, összesen 2200 hek­táron termesztenek gabonano műeket. ÁLLANDÓ PROGRAM Említést érdemel még állan­dó programjuk: a termelés gé­pesítése: az ipari szintű mező- gazdasági termelés megvalósí­tása náluk valóban létkérdés a már említett munkaerőhiány miatt, öt nagy teljesítményű Kolosz kombájnjuk van, mind­egyikhez sikerült adaptereket is beszerezni, így a kukorica betakarítása is teljesen gépesí­tett. Két éve készült el saját repülőterük, tavasztól őszig ná­luk parkol egy gép, amely je­lentősen meggyorsítja és meg­könnyíti a növényvédelmi mun­kákat. Itt kell megemlíteni a három és fél millió korona ér­tékben végzett rekultivációs munkát, melynek során felszá­molták az apró parcellákat, el­tüntették a mezei utakat, s lét­rehozták a legkevesebbb 80 hek­táros táblákat, melyeken már kifizetődik a nagy teljesítmé­nyű gépek üzemeltetése. MALINAK ISTVÁN LÁNYCSAPAT ÉLÉN... Az utóbbi időben egyre ke­vesebb férfi érdeklődik a cipő­szakma iránt, fitt Hruška, a gottwaldovi Svit vállalat 22 éves felsör észkészítő je, az egyik szocialista munkabrigád tagja nem bánta meg, hogy ezt a mesterséget választotta. — Érdekel a munkám — mondta, amikor a hatalmas gyárban felkerestem. — Főleg akkor élvezet dolgozni, ha jó minőségű az anyag. Most ép­pen férfiszandálokat gyártok. Kellemes érzés látni, hogy a „rakás“ egyre nő. Nem min­denfajta lábbeli gyártása egy­aránt élvezetes. A mostani min­tát gyártani kész öröm. Gyor­san megy a munka. Szá­momra természetes, hogy ezt a szakmát választottam: gottwal­dovi vagyok s néhány közeli rokonom is a cipőgyárban dolgo­zik. A feleségem azonban nem a mi vállalatunk alkalmazottja, bár ő is idevalósi. Nemrég nő­sültem meg. Utána a vállalat­hoz lakáskérvényt adtam be. Munkájával Jifí Hruška hoz­zájárul a vállalat igényes fel­adatainak teljesítéséhez. Ezzel kapcsolatban megjegyzi: — Bizony igen gyakran szombaton is dolgoznunk kell, hogy a tervet teljesíthessük. Vállalatunk alkalmazottjainak a túlnyomó része ugyanis nő, így a gyermekgondozási szabadsá­gon levő asszonyok munkáját is el kell végeznünk. A feladatok fontosságának megértetése nagy politikai nevelő feladat. Erről az ifjúsági szervezetben sem feledkezünk meg. Hruška elvtárs az V. SZISZ- alapszervezet elnöke. Az 50-la- gú szervezet irányítását a múlt év decemberében vette át. Az előző elnöknő gyemekgondozá- si szabadságra ment. — A miénk volt a vállalat egyik legaktívabb szervezete — adózik elismeréssel elődjének. — Szervezetünk főleg lányok­ból áll. Rendezvényeink közül megemlíteném a „Mit tudsz a Szovjetunióról?“ verseny síké-* rés első fordulóját. Ennek a ve­télkedőnek a vállalati győztese a Szovjetunióba tervezett juta­Jiŕí Hruška (A szerző felvétele) lomkiránduláson vesz részt. SZISZ-tagjaink számára kirán­dulást szerveztünk a partizán- harcok színhelyére. Legutolsó rendezvényünk a kis kapus lab­darúgótorna volt. Egyébként részlegünk futballcsapatának én is a tagja vagyok. A SZISZ-ta- gok számára a vállalat bérlet­jegyet vásárolt a helyi uszo- dába. Ilyenkor nyáron kevesebb a rendezvényünk, mivel a be­járó fiatalok lakóhelyükön se­gédkeznek, például a széna be­takarításában. Az ingázó fiata­lok a szombati rendezvényekről csak későn érnek haza, mert a hétvégeken ritkábban járnak az autóbuszok. A jövőben szín* házba is ellátogatunk. Ezenkí­vül politikai iskolázást szerve­zünk és előkészítjük a tag- könyvcserét. Az V. alapszervezetben öt párttag, illetve tagjelölt is van. Egyikük Hruška elvtárs, akinek párttagságát alig két hete hagyták jóvá. Tag jelöltségre itt az üzemben szemelték ki, de jelölését a hadseregben, vagyis a tényleges katonai szolgálata idején hagyták jóvá. — Ügy vélem, a párttagtól mindenki többet vár, mint a többi dolgozótól. Erről sosem feledkezem meg — mondta be­szélgetésünk végén Jiŕí Hruška. FÜLÖP IMRE K észülUnk a választásokra. Megnő az agitátorok és az agitációs közpon­tok szerepe, hivatása is. Az agitátoroktól és az agitációs központoktól az elkövet­kező hetekben, hónapokban a sok egyéb mellett azt várjuk, hogy népszerűsítsék a választási felhívást, tegyék közismertté az elmúlt választási időszak sikerét, egyben mozgósítanak a hatodik ötéves terv fel­adatainak a teljesítésére. Az agitátornak, hogy eredményes mun­kát végezhessen nemcsak témaismeretre, a háttéranyag és az érvanyag ismeretére van szUksége, hanem tudnia kell azt is, hogy az általa meggyőzendő személy mi­lyen álláspontot képvisel, és milyen az il­lető érdeklődési köre. Fontos tudatosítani azt is, hogy a tudat formálása, fejleszté­se, a tömegek politikai befolyásolása, orientálása, céljainknak megfelelő cselek­vésre ösztönzése nem lehet spontán és al­kalomszerű, hanem céltudatosnak és rend­szeres munkát követelőnek kell lennie. A kitűzött célok — jelen esetben a választá­sok sikere — érdekében nagyon szüksé­ges, hogy az agitáció megfelelő eszkö­zökkel rendelkezzék. Annál is inkább, mert a mi agitációnk a párt politikájá­val összhangban álló, meghatározott rend­szerben, változatos módszerrel történő marxista—leninista eszmei-politikai isme­retnyújtás és meggyőzés. Közvetlen célja a közvélemény politikai befolyásolása, szemléleti alapjainak helyes irányú kiala­kítása, megfelelő szocialista, egyéni és társadalmi magatartás biztosítása érde­kében. Az agitáció a pártirányítás egyik megje­lenési formája. Ám a párt nem szervezeti utasításokkal vagy egyszerűen a kom­munista többség alapján, hanem eszmei­politikai eszközökkel irányít. A pártirá­nyítás eszmei-politikai jellege tartalmilag azt fejezi ki, hogy a párt mutatja meg a társadalom fejlesztésének fő irányát, meg­fogalmazza az építőmunka céljait és ki­dolgozza legalapvetőbb feladatait. A párt jelöli meg az egész társadalom számára a cselekvés fő irányát, biztosítja a tömeg­szervezetek és a tömegmozgalmak azonos irányba történő eszmei-politikai orientá­lását. A párt útmutatásait minden szerve­zet és mozgalom önállóan alkalmazza sa­ját tevékenységi területére, sajátos funk­ciójára. A z agitáció, amely a társadalmi tu­datformálás és cselekvés szolgá­latában áll, összefonódik a társadalom irányításával, annak minden szintjével és területével. A sokféle társadalmi hatás által kialakított személyes beállítottságra és tudásanyagra építve magyarázza az időszerű politikai kérdéseket, tennivaló­kat, jelenleg a választásokkal kapcsolatos ismereteket. Mondanivalóját mindig az egyes emberhez szólóan fogalmazza meg, de ugyanakkor az egész társadalomhoz szól, figyelembe véve az adott helyzet va­lamennyi főbb összetevőjét: a közvéle­ményt, az esemény jellegét, újszerűségét stb., stb. Az agitáció eredménytelen, ha csak megállapítja a tényeket vagy ha csak azt VALASZTASOKBA KÉSZÜLÜNK Az agitáció és az agitációs közpon­tok § A pártirányítás ismétli, amit már mindenki tud. Hatásta­lan az agitáció akkor is, ha elvont for­mában általánosítja a tényeket, eseménye­ket és folyamatokat anélkül, hogy konkrét példákat említene. A politikai agitáció ak­kor jó, és akkor éri el a kívánt hatást, ha gazdag tényanyagra épül, ha tájékoztató jellegű, érdekes, konkrét és megyőző. A politikai agitációnak az agitációs köz­pontok adják a legjobb szervezeti formát. Az agitációs központok munkáját a társa­dalmi szervezetek, a nemzeti bizottságok, az üzemek és az iskolák, a különféle in­tézmények és általában a dolgozók aktív részvételével közvetlenül a pártszerveze­tek irányítják. Érdemes elmondani azt is, hogy az agitációs központok munkaprog­ramja mindenkor a társadalom időszerű kérdéseire irányul, és felöleli a bel- és külpolitika eseményeinek az ismertetését, az új termelési- és munkamódszerek nép­szerűsítését, és sok más, a napi élettel összefüggő kérdést. A CSKP XV. konresszusának irányvona­lát követve az agitációs központok a vá­lasztások előtti időszakban is a legfonto­sabb feladatuknak azt tartják, hogy küzd­jenek a polgári, kispolgári nézet és er­kölcs maradványai ellen, szocialista-kom­munista szellemben neveljenek, sokolda­lúan és harmonikusan fejlesszék az egyén képességeit, és megteremtsék az anyagi és szellemi kultúra gazdagságát. Tulajdon­képpen arra törekednek, hogy minél több ember megismerje és mafáévá tegye a marxista—leninista tanokat, az emberek helyesen tájékozódjanak a bel- és külpo­litika kérdéseiben, tudatosan építsék a társadalmat és rendezzék be egyéni életü­ket. A vezetők konkrét munkatervet dol­goznak ki, s az agiátciós központ munka* ját úgy irányítják, hogy az mindenben megfeleljen a dolgozók '«ényeinek. Többnyire azok az agitációs-központok dolgoznak jól, amelyek az agitációs -fűli­kára megnyerik a tapasztalt pártfunkció^ náriusokat, a nemzeti bizottságok, a szö­vetkezetek, a társadalmi szervezetek és a különféle munkahelyek legjobb dolgozóit, s amelyek mindenkit érdeklő kérdések­kel foglalkoznak. M ivel az agitációs központok többsé­ge ma már állandó jellegű, mun­kájukat úgy kell megszervezni, hogy az napról-napra jobb, hatásosabb legyen, és az agitációs központok munkája révén mindenki helyesen értékelje a világban lejátszódó eseményeket, és mindenki meg­értse, hogy a munkafeladatok következe­tes teljesítése szorosan összefügg a szo­cialista tábor politikai és gazdasági erejé­nek a megszilárdításával, végső soron a béke kérdésével. A lényegét tekintve az agitációs köz­pontok hivatása és feladata sok tekintet­ben megegyezik a szocialista pedagógia és a szocialista népművelés hivatásával és feladatával. E feladat lényege: sokolda­lúan és harmonikusan fejlett szocialista- kommunfsta meggyőződésű személyiségek nevelése. Ebben az értelemben nem is be­szélhetünk az agitációs központok külön céljáról, hanem csak a szocialista társa­dalom egységes — a CSKP XV. kongresz- szusa által meghatározott — művelődési célról, azaz arról a műveltség és ember- eszményről, amelyben a szocialista és a kommunista társadalom követelményei tükröződnek, és amelyet a neve’ás egész rendszerének a segítségével, a nevelés* sokrétű feladatainak a teljesítése közben valósíthatunk és valósítunk meg. Tulaj­donképpen az agitációs központok hivatá­sát is — éppen úgy, mint az egész neve­lést — az állandóan fejlődő gazdasági és társadalmi rendszer követelményei hatá­rozzák meg. A z agitációs központ nem oldja, és nem is oldhatja meg a felvilágosí­tással kapcsolatos kérdések mindengyikét. Az agitációs központok kiterjedt hálóza­tuk és jó politikai felvilágosító munkájuk révén azonban mégis jelentősen elősegítik a választásokra történő felkészülést, va­lamint azt, hogy társadalmunk dolgozói széles látókörű, politikai és szakismere­tekkel alaposan felvértezett, művelt em­berek legyenek. BALÁZS BÉLA

Next

/
Thumbnails
Contents