Új Szó, 1976. július (29. évfolyam, 155-181. szám)
1976-07-06 / 159. szám, kedd
Huszadszor a Kristályglóbuszért Holnap kezdődik a Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztivál A filmművészet kéthetes ünnepe kezdődik holnap Karlovy Varyban, a nemzetközi fesztivál hagyományos színhelyén. A Moszkva nagyszálló fesztiválpalotájában ezúttal huszadszor rendezik meg a nagy jelentőségű seregszemlét, Négy kontinens filmművészete ad itt találkozót, százával jönnek össze ismét a hazai és külföldi filmrendezők, esztéták, forgalmazók, színészek és újságírók, akiket a fesztivál jó híre hoz közénk. A Karlovy Vary-i filmfesztivál az egyik legrangosabb nemzetközi vetélkedő s jelentőségét nemcsak az adja meg, hogy közvetlenül a legismertebb seregszemlék (cannes-i, velencei) után Indult, hanem legfőképpen az, hogy a moszkvai fesztivállal együtt Kelet és Nyugat filmművészete között az összekötő kapocs szerepét tölti be. Megszületése óta jellemzője ennek a nagyszabású szemlének, hogy a világ összes filmmesó- nek fórumot biztosítva, a népek között megértés és tartós barátság ügyén munkálkodik. E hagyomány jegyében rendezik meg az idei fesztivált is, melyen a régi és igaz barátok mellé újak is felzárkóznak, akiket nemcsak a kíváncsiság hoz a világhírű fürdővárosba, hanem az az elhatározás is, hogy a fesztivál eszméjének és a helsinki békekonferencia záróokmányának szellemében segítsék a haladást és az emberiség ügyét. Alkotók és művészek kérnek szót ezen a találkozón, hogy a világ sorsáért érzett felelősséggel a megértés és a közeledés eszméjének gyakorlati megvalósítását munkálják. A seregszemle célkitűzése, A népek nemes kapcsolatáért és a nemzetek tartós barátságáért jelszó fejezi ki a leghívebben; a fesztivál tehát azoknak a találkozója, akiket e jelmondat egyesít s a vetélkedő az elmúlt években e cél szolgálata révén vívta ki tekintélyét a nemzetközi közvélemény és a filmvilág előtt. A Karlovy Vary-i fesztivál iránti érdeklődés arról tanúskodik, amiről az utóbbi évek több nemzetközi filmfesztiválja is jelzést adott már: hogy a világ filmművészetének erővonalai átrendeződnek s mind jelentősebb helyet kérnek maguknak az ún. harmadik világ filmjei. Jelzi ez a világ politikai és társadalmi erőviszonyainak az átalakulását is, ami iránt egyetlen alkotó egyén sem lehet közömbös művészi és emberi felelőssége tudatában. Számadatok is igazolják, hogy a Karlovy Vary-i filmfesztivál tekintélye évről évre nő. Míg 1974-ben, a mostani fesztivált megelőzően 30 ország képviseltette magát a szemlén, az Idén már 55-re emelkedett a fesztiválon részt vevő nemzetek száma. Ez azt jelenti, hogy rekord született és minden korábbinál reprezentatívabb lesz a seregszemle. A fesztiválra valamennyi szocialista ország elküldte alkotását s bejelentették részvételüket a függetlenné vált, illetve a függetlenségért harcoló országok is. Több filmgyártás hivatalosan nem nevezett be a fesztiválra, de versenyen kívül bemutatja alkotásait. A fesztivál gerincét a játékfilmverseny és a fejlődő országok filmtermékeinek szemléje adja. A harmadik világ — az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok — filmjeit szimpózium keretében mutatják be; a rendezvény célja, hogy a fiatal filmgyártással rendelkező országok alkotásainak teret adva segítse további fejlődésüket. Hazánk filmművészetét a nemzetközi mezőnyben Václav Vorlíček Pezsgő bor, Jaroslav Balík Egy ezüst és Štefan Uher Ha lenne egy nőm című filmje képviseli. A magyarok az Ár- vácska című Móricz Zsigmond- regény adaptációjával indulnak, a szovjet filmgyártást pedig a Szót kérek című alkotás reprezentálja. A versenyben szereplő 33 filmen kívül a fesztivál közönségének alkalma lesz megtekinteni az utóbbi évek legjobb filmalkotásait, egyebek közt a moszkvai, a cannes-1 filmfesztivál díjnyertes produkcióit. A kritikusok és az esztéták érdeklődésének középpontjában a szabad fórum vitája áll, melynek során a szakemberek számos kérdésre keresnek választ, megvitatják a filmművészet jövőjét a szocialista és a kapitalista társadalmakban — egyengetve ezzel a filmművészet fejlődésének útját. A fesztivál keretében meg rendezik a fekete Afrika napjait, retrospektív vetítéseket tartanak a chilei fasiszta diktatúra elleni harc mozzanatait megörökítő müvekből, sor kerül egy emlékműsorra, melynek keretében bemutatják a fiatalon elhunyt Vaszilij Suksin filmjeit s Roberto Rossellini születésének 70 évfordulója alkalmából műsorra tűzik az olasz neorea- lista alkotó néhány jelentős filmjét. A rendező bizottság — Jii'í Rybín igazgatóval az élen — arra törekedett, hogy olyan koncepciót alakítson ki, mely nem mellőzné a legfontosabbat — a nézőket, vagyis ha a filmek elsősorban azokhoz jutnának el, akiknek készülnek. Ezért az idén Karlovy Varyn kívül az ország több városában, többek közt Bratislavában is ,,minifesztivált“ rendeznek. A nemzetközi zsűri — A. M. Brousil professzor elnökletével — szerdán kezdi meg munkáját. A játékfilmek kategóriájában egy nagydíjat (a Kristályglóbuszt), négy fődíjat ítél oda, díjjal jutalmazhatja a legjobb férfi és női alakítást s kiadhat egy jubileumi különdíjat. A seregszemlére az idén is több ismert személyiséget hívtak meg. Az „előrejelzés“ szerint olyan ismert művészekkel találkozhatunk majd, mint Szer- gej Bondar csuk, Vjacseszlav Tyihonov, Roberto Rossellini, Szofiko Csiaureli, Zsanna Bolotova. Színesnek, változatosnak ígérkezik a XX. Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztivál. Kívánjuk, hogy a nagy jelentőségű rendezvény — a hagyományokhoz és a jelszóhoz híven — az idén is hatékonyan segítse a társadalmi haladást, a népek közlekedésének magasztos ügyét. TÖLGYESSY MÁRIA KORSZERŰT, SZÉPET Pillanatképek egy művelődési otthon építéséről Vak meleg van, ahogy a Bodrogközben mondják. Hátha még a csákányok, lapátok is segítenek a napnak — fűteni a testet! — Hagyjátok már abba! Menjünk egy málnára, mert elpusztulok. Egy földkupac tetejéről futnak szét ezek a sivatagi hangok, aztán gyorsan bebújnak a hatalmas téglarakások réseibe, hosszú szál deszkák közé, meg a víztartályokba, amelyekben talán meg is fürödnek. — No, várjál, megyünk, csak ezt még megcsináljuk. A szomjas fiatalember leteszi lapátját és indul. Jobban megnézem: alacsony termet®, keménykötésű, meztelen felsőteste csupa verejték. Arca ismerős, kutatok emlékezetemben, ki lehet. Képzeletben épp el akarom takarni bajuszát, hogy könyebben fölismerjem, amikor közelebb érve, éles metszésű álla, csillogó szeme — mint a könnyen mosolyra fakadó embereké — elárulja. Egykori osztálytársam, a per- benyíki Sápos Béla. Röviden elmeséljük egymásnak, mit csináltunk, hogyan éltünk azóta, hogy a kilencedik évfolyam végén, pelyhes állal, csuda fiatalon elénekeltük, „Ballag már a vén diák ..Feleségéről, kislányáról beszél; ^ családnak él — mondja, értük dolgozik, „Csernőben“, a vasútnál. — Reggel jöttem haza szolgálatból, aztán mindjárt ide. Ide, ahol az új művelődési otthon épül, társadalmi munkával. Ha elkészül, értéke közel két millió korona. — Nagyon kellett már Per- benyikbe ez a kultúrház, mondhatom, jobban mint levesbe a só. Hogy ne menjenek el a fiatalok, mert falun is lehet szépen, tartalmason élni. Nézd, ez itt az új sor. Milyen szép házak?! A falu fiataljairól mondja: — Aktívak, szeretnek dolgozni. Ha valamilyen akció van, úgy jönnek mint a csirkék. Ä múltkor az útjelző táblákat Is a fiatalok rakták ki, társadalmi munkában. Ide is jönnek szívesen, az iskolások csak hét végén tudnak bekapcsolódni. Hét közben az idősebbek, a nyugdíjasok járnak vagy a cséeszádé-sofőrök. — Eljösz-e még ide később is? — Hát persze hogy el, de most ha nem haragszol, megyek egy málnára, mert valóban elpusztulok. •ir Hátul megkötött kendőben, derékig árokban, idős néni lapátol. Amíg Bélával beszélgettem, gyakran pillantottam sűrűn hajladozó, pepita ruhába rejtett alakjára. Szótlanul lapátol, ha néha megáll, nem törli meg a homlokát. Úgy látszik, ő már a naptól sem kap annyi meleget, “mint a fiatalabbak. Szabó Ilonának hívják, 61 éves, özvegy. — Egyedül élek, nincs senkim — mondja halkan. — Nem nehéz a lapát? — Nem. Ki lehet bírni. Any- nyit teszünk rá, amennyit elbírunk. — Ma van itt először, Szabó néni?, — igen, de szívesen segítek a jövőben is. •A* Korencsák Jánosné 72 éves. Koránál fiatalabbnak látszik. — En jöttem el, a férjem beteg. Valamikor jó munkás volt, az állami gazdaságban dolgozott. — örül-e Korencsák néni, hogy lesz a faluban modern kultúrház? — Hogyne örülnék! Ha én már nem is élvezhetem, az unokáim használhatják majd. — Fölcserélné-e a jelent a múlttal? — Nem, ez a jó. Most mindenki kap nyugdíjat. Régen cselédemberek) voltunk, Fej- szésen. ☆ Közben két láda üdítőital érkezett; pillanatok alatt kiürülnek az üvegek, szomjas mind a tizennégy ember, aki ma itt dolgozik, ebben a hőségben. Csordás Károly, nyugdíjas, árnyékba húzódik néhány percre. Szikár ember, sildes sáp kában, sötétkék ingben. Arca onyhén borostás, ujjal izmosak. Huszonhat éven keresztül építésvezető volt a kassai Magasépítő Vállalatnál. Kőműves, de — mint mondja — ért mindenhez. — Itt is én vezetem az építkezést, nálam vannak a doku mentumok, minden. Eleinte nem akartam vállalni, mert fáj a lábam, de nem talált mást a hnb. hát megkértek, csináljam. Ezt olyan ember nem tudja vállalni aki munkában van, csak aki nyugdíjas. Ha úgy fog menni, mint idáig, nem lesz probléma felépíteni. Nagy brigádok voltak már itt az idén. Az idősebbek Gyermekeiknek építik, a fiatalok meg maguknak. Munka közben is tanácskoznak az emberek, úgy szeretnék, hogy minél modernebb legyen. Mi is azon vagyunk a hnb-vel, hogy a legszebb legyen. BODNAR GYULA 0} FILMEK ERETT SZÖLÖFÜRTÖK (szovje)t A grúz filmek a szovjet nemzetiségi filimművészet gazdag palettáján sajátos színt képviselnek. A népi hagyományok felhasználása, a témák lírai megközelítése, a színészi játék magas kulturáltsága — ezek a vonások jellemzik a grúz filmművészet legjobb darabjait. S az a törekvés, hogy a mai élet valódi konfliktusait, a mindennapok aprónak tűnő, jle jelentőségükben össztársadalmi érvényű gondjait ábrázolják. Otar Abeszai- dze filmje nem éri el az emlékezetes nagy sikerű grúz alkotások színvonalát (Facsemeték, Kezed melegével, Élt egyszer egy énekes rigó), de becsületes próbálkozás, hogy bepillantást adjon a grúz értelmiségi élet néhány visszás jelenségébe. Hétköznapi történetet beszél el a film, olyannyira hétköznapit és mait, hogy bármelyikünkkel bármikor megtörténhet hasonló eset. Hiszen mindannyian ismerjük a meg nem értettség keserveit, a jogtalan előnyök megszerzéséért folyó könyöklést, a megvesztegetési szándékokat, a protekcionizmust. , A film központi alakja Dzsa- ba, fiatal egyetemi docens (Tengiz Arcsvadze kelti életre). Egy új szőlőfajta kitermelésén fáradozik, ám saját kollégáinak irigységével, nyílt vagy leplezett rosszakaratával is meg kell küzdenie. Házassága sem felhőtlen, idegenvezető felesége (Megyaja Bibilejs- vili) nem tud igazi társa lenni. A konfliktusok ábrázolása azonban túlságosan leegyszerűsített, a történet — drámai mélység híján — inkább jó szándékú, pozitív példa, mint drátna. Az alkotó beérte azzal. hogy az eseményeket csak illusztrálja, ezáltal filmje didaktikussá, világos erkölcsi tanulságokat hordozó történetté vált. így aztán a mese végén nemigen csodálkozhatunk, ha Dzsaba zsaroló, intrikus kollégája, egy tehetségtelen és karrierista tudósjelölt pórul jár, az asszony pedig egyedül marad... Az amerikai kommerszfilmek alkotói már évek óta a különféle katasztrófák, elemi csapások megfilmesítésében élik ki magukat. Egyetlen céljuk, hogy minél több embert csábítsanak moziba, ami természetesen nagyobb bevételt, nekik pedig több nyereséget jelent. Számukra az sem fontos, hogy megtörtént, vagy kitalált esetet visznek-e vászonra, a lényeg, hogy sokkolják, izgalomban tartsák a nézőt. A katasztrófa-filmek sorát az 1972-ben készült Poseidon kaland nyitotta meg. A filmdráma — mely egy nyílt tengeren felborult és elsüllyedt luxushajóról szól — nem lett ugyan minden idők legnagyobb kasszasikere, ám -„gyorsasági rekordot“ állított fel: egy év alatt *2 eredeti költségnek 31- szeresét hozta be profit formájában! A sikeren felbuzdultak a hollywoodi stúdiók alkotói: nagy lehetőséget, jó üzletet láttak a katasztrófák ábrázolásában. S csaknem két évvel ezután megjelentek a piacon a Poseidon utódai és versenytársai. Egy évvel a Poseidon kalandot követően megérkezett hozzánk a divatirányzat újabb darabja, az Állkapcsok, avagy A fehér cápa. A film Peter Benchley nagy sikerű regénye alapján készült. A bestseller évekkel ezelőtt Ameriában 3,5 millió példányban kelt el. A rendező Steven Spieberg — Hollywood legújabb csodagyereke. A sztárok: Richard Drey- fuss, Roy Scheider, Robert Show — mindegyikük mögött több kirobbanó filmsiker áll. A pénztári bevétel tehát biztosítva volt. A film cselekménye egy kis tengerparti üdülőhelyen játszódik. Cápák jelennek itt meg, s ezrek nyaralását, életét veszélyeztetik. Ez a keret, ám a rendező a fokozatosság révén a történetből sok-sok izgalmat csihol ki. Módjával adagolja a feszültséget: először a láthatatlan állat csak egy nőt sebesít meg, majd a cápa uszonyát látjuk, s a parton pánik tör ki. Csupán a film második harmadában látható az egész ragadozó. Közben a rendező fokozza az izgalmat, s a nézők végig drukkolják a háromtagú cápavadász expedíció kalandjait. Az Állkapcsok szakmai szempontból kifogástalan film; nem sérti meg a műfaji szabályokat, s az sem mellékes, hogy hősei nem papírfigurák. Az emberek egymáshoz való viszonya, a cápavadászat önmagában is érdekfeszítő. Az igazi művészethez nem sok köze van, mégis több a producerek aranybányájánál. -ym1976. VII. 6. A XX. Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválon hazánkat a Pezsgő bor képviseli. Ä képen a film egyik jelenete Megyaja Bibilejsvili és Tengiz Arcsvadze a szovjet film főszerepében ÁLLKAPCSOK (amerikai)
