Új Szó, 1976. július (29. évfolyam, 155-181. szám)

1976-07-06 / 159. szám, kedd

TELJES JÓVÁHAGYÁS ÖSSZNÉPI TÁMOGATÁS A moszkvai Pravda a berlini konferenciáról Moszkva — „Teljes jóváha­gyás, össznépi támogatás“ cím­mel a moszkvai Pravda hétfői száma újabb kommentárt szen­telt az európai kommunista és munkáspártok berlini tanács­kozásának. A lap megállapítja, hogy az egész szovjet nép he­lyesléssel fogadta az SZKP KB Politikai Bizottságának az érte­kezlettel kapcsolatos állásfog­lalását. Az SZKP lapja emlékeztet, hogy a konferencia demonst­rálta a békkért és a társadalmi haladásért vívott harc elszakít­hatatlan kapcsolatát. majd megállapítja: a kommunisták a feszütség enyhülését fontos hozzájárulásnak tekintik a tár­sadalmi haladásnak kedvező nemzetközi . feltételek megte­remtéséhez. A kommunista mozgalom óriási tapasztalatokkal rendel­kezik a dolgozók létérdekeinek megvédésében, a forradalmi erők konszolidációjában, a szo­cializmusért vívott harcban. Ez a tapasztalat összegezésre és elméleti feldolgozásra méltó. Óriási jelentőségűnek nevezi a Pravda a berlini konferencia dokumentumának megállapítá­sát „az antikommunizmus elszi­getelésének és legyőzésének“ szükségességéről, s egyebek között megjegyzi, hogy az eu­rópai békéért vívott harcban eddig elért eredményeket nem­csak a militarizmus és a reak­ció erői fogadták ellenségesen, nyugtalansággal fogadták őket azok is, akik „kereszteshadjá­ratot“ próbálnak szervezni a szocialista országok, a kommu­nisták ellen, s azok is, akik Kina maoista vezetőihez hason­lóan nyíltan háborús készülő­désre szólítanak fel, mert arra számítanak, hogy más országo­kat és népeket egymás ellen tüzelve, a maguk számára húz­hatnak hasznot. A béke, a biztonság és a ha­ladás sikerei nagymértékben függnek ma a kommunisták nemzeközi hadseregének egy­ségétől. A proletár internacio­nalizmus a kommunista pártok, az egész munkásosztály leí/ha talmasabb és kipróbált fequve- re volt ós marad abban a harc­ban, melyet a világnak a mun­kásemberek érdekében való át­alakításáért vív. Jelentős: a konferencia kije­lentette, hogy a kommunista pártok fejleszteni fogják inter­nacionalista együttműködésüket és szolidaritásukat Marx, En­gels és Lenin nagy eszméi alap­ján. Most az a fontos, hogy to­vább dolgozzanak a kommunis­ták következetes egyesítéséért az alkoló marxizmus—leniniz­mus, a proletár internacionaliz­mus elvei alapján, az élet által napirendre tűzött problémák együttes megoldásáért. Ünnepségek az USA 200. évfordulója alkalmából Walter Stoessel nagykövet nyilatkozata a Szovjet Televízióban Moszkva — Az utóbbi évek­ben a Szovjetunió és az Egye­sült Államok új erőfeszítéseket tettek, hogy az egész emberi­ség számára jobb jövőt bizto­sítsanak korábbi és jelenlegi közös eredményeink alapján — jelentette ki Waller Stoessel amerikai nagykövet az Egye­sült Államok függetlenné válá­sának 200. évfordulója alkal­mából a Központi Szovjet Te­levízióban elhangzott nyilatko­zatában. „Ezen az úton — mondotta többek között a nagykövet — együtt haladtunk előre és meg­győződésem, hogy ha továbbra Kommentárunk is a béke a közös célunk — sikeresen még tovább hala­dunk“. Washington — Gerald Ford amerikai elnök július 4-én ün­nepi beszédet mondott Penn­sylvania Valley Forge városá­ban az Egyesült Államok füg­getlensége kikiáltásának 200. évfordulóján. Az amerikai elnök Pennsyl- vániából Philadelphiába repült, ahol 200 évvel ezelőtt aláírták a Függetlenségi Nyilatkozatot. Ottani beszédében hangsúlyoz­ta, hogy az Egyesült Államok fennállásának harmadik évszá­zadában még sok a teendő. ERŐFESZÍTÉSEK A LIBANONI VÁLSÁG MEGOLDÁSÁRA Az Arab Liga közvetítő bizottsága folytatja tanácskozásait Bejrút, Damaszkusz, Szofar — Hat óra hosszat tartott a li­banoni válság rendezésében ér­dekelt felek vasárnapi első ta­nácskozása. A Bejruttól 25 ki­lométerrel keletre, Szofar hegy­vidéki üdülőhelyen megrende­zett eszmecserén résztvett az Arab Liga Mahmud Riad vezet­te háromtagú közvetítő bizott­sága, Abdel Halom Khaddam szíriai külügyminiszter, a PFSZ, valamint a libanoni haladó és konzervatív erők több képvise­lője. Mahmud Riad Szofarból va­sárnap Damaszkuszba utazott. A szíriai fővárosba érkezve úgy nyilatkozott, hogy az érdekelt felek „minden meghatalmazás­sal felruházott" képviselői foly­tatják tanácskozásaikat. Mahmud Riad „derűlátóan“ nyilatkozott arról, hogy Liba­nonban egymással hadakozó összes felek végre fogják haj­tani a tűzszünetet. „Ezután át lehet majd térni a megoldás politikai szakaszára” — fűzte hozzá. A palesztin menekültek Teli Zaatar táborát immár két hét óta ostromló libanoni jobbolda­li fegyveresek és a tábor pa­lesztin védői megállapodtak ab­ban, a tábor körüli védelmi vonalakon átbocsátják a vörös­kereszt mentő autóit, hogy el­szállítsák a sebesülteket. Az erre vonatkozó megállapodás Pierre Gomajel, a libanoni jobb­oldali falangista párt vezetője és Ilasszan Sazbri Al-Kholi, az Arab Liga megbízottja megbe­szélésén jött létre. Palesztin források szerint, a tábor hely­zete válságos, de Teli Zaatar védői visszaverték a jobboldali fegyveresek vasárnapi újabb támadásait. Egyébként Bejrútban és Li­banon más körzeteiben a „ha­gyományos“ frontokon vasár­nap is folytatódtak a harcok. A hét végén 170 személy vesz­tette életét és háromszázan megsebesültek. E veszteségmér­leg nem foglalja magában a Teli Zaatar-i halottak és sebe­sültek számát. Tripoli — II a fez Asszad, szí­riai államfő vasárnap fogadta a libanoni válság megoldását célzó erőfeszítésekben fontos szerepet betöltő Abdusszalam Dzsullud líbiai miniszterelnö­köt, aki felkérte a szíriai fe­lelős vezetőket, hogy határoz­zák meg a Libanonban tartóz­kodó szíriai csapatok kivoná­sának ütemtervét. A Jordán folyó megszállt nyugati partján levő Nabluszban az iz­raeli katonák brutálisan elfojtottak egy tüntetést, agyonlőttek egy 16 éves arab fiüt és 15 személyt megsebesítettek. A város­ban a megszálló hatóságok kijárási tilalmat rendeltek el. Az ut­cákon izraeli katonai járatok cirkálnak. (Telefoto: ČSTK — AP] LEONYID BREZSNYEV, Nyi­kolaj Podgornij és Alekszej Ko­szigin üdvözölte az algériai né­pet az ország függetlensége ki­kiáltásának 14. évfordulója al­kalmából. A szovjet vezetők Huari Bumedienhez, az Algériai Demokratikus és Népi Köztár­saság Forradalmi Tanácsa el­nökéhez, az ország kormányfő­jéhez intézték táviratukat. MOGADISHUBAN hivatalosan bejelentették, hogy a Szomáli Demokratikus Köztársaság ál­lamtitkári tanácsát miniszterta­náccsá alakították át. A Mo­hammed Sziad Barre elnök ve­zetésével létrehozott miniszter- tanács tagja lett a volt legfel­sőbb forradalmi tanács több tagja, valamint a volt államtit­károk egy része. Hadügyminisz­terré Mohamed Ali Szamantart nevezték ki. NICOSIÁBAN bejelentették, hogy a Ciprusi Török Közösség vezetője, Rauf Denktas, a „Cip­rusi Török Szövetségi Állam“ elnökeként letette az esküt. Mi­niszterelnökké N. Kanukot, a Nemzeti Egységpárt főtitkárát nevezték ki. ELUTAZOTT MOSZKVÁBÓL a svéd parlament a riksdag kül­döttsége, amely Henry Allard parlamenti elnök vezetésével hivatalos látogatást tett a Szov­jetunióban. A svéd delegáció a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának vendége volt. A küldött­séget elutazásakor Vitalij Ru­ben, a Legfelsőbb Tanács nem­zetiségi tanácsának elnöke és több más hivatalos személyiség búcsúztatta. ABDEL HALIM KHADDAM, az Arab Újjászületés Szocialista Pártja vezetőségének tagja, szí­riai miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter hétfőn hivata­los baráti látogatásra Moszkvá­ba érkezett — jelentették be a szovjet fővárosban. JASSZER ARAFAT, a Palesz­tinai Felszabadítási Szervezet elnöke vasárnap visszatért Bejrútba, — jelentette a Wafa palesztinai hírügynökség. Ara­fat június 1-én, a szíriai csa­patok Libanonba érkezésekor hagyta el az országot és több arab fővárosban járt, hogy tár­gyaljon a libanoni helyzet ren­dezéséről. A merikában az Amerikai Egyesült Államok 200 éves fennállása tiszteletére ren­dezett ünnepségek e napokban érték el tetőfokukat. 1776-ban egyesült az angol fennhatóság alá tartozó 13 észak-amerikai brit gyarmat, és 1776. július 4- én elfogadták az emlékezetes Függetlenségi Nyilatkozatot. A Függetlenségi Nyilatkozat­nak az amerikai Űnió fennál­lása első éveiben éppúgy, mint néhány más politikai nyilatko­zatnak, demokratikus és hala­dó jellege volt. A nyilatkozat elítélte a gyarmati elnyomást és hangsúlyozta azv el nyomottak felkelési jogát. A 200. évfordulóval kapcso­latos ünnepségek alkalmából az Egyesült Államokban és más kapitalista országokban is ha­talmas, a tényeket elferdítő vagy csak néhány tényt elhall­gató propagandakampány zaj­lik. Nagy általánosságban szó van a szabadságról, az Egye­sült Államok fejlődéséről, a gazdasági előrehaladásról, de az éremnek mindig csak az egyik oldalát mutatják meg. Úgy írnak, hogy amennyire csak lehet, ne tudatosítsa a nagykö­zönség: a 200 évvel ezelőtt Amerikában meghirdetett pozi­tív gondolatok nem valósultak meg. Abban az időben, amikor el­fogadták a Nyilatkozatot a „minden ember egyenlőnek te­remtetett“ kitételiel együtt, az Egyesült Államokban rabszol­gatartó társadalmi rend uralko­dott és azt az 1776-os forrada­lom sem számolta fel. A nége­rek megalázó kizsákmányolását és jogilag egyenlőtlen helyze­tét a rabszolgaság eltörlése sem szüntette meg. Az ameri­kai négerek keresete még ma Is jóval alacsonyabb, mint a fehéreké, soraikban — száza­lékban kimutatható — lényege­sen több a munkanélküli mint a fehérek között, sok helyütt a négerek nem látogathatják ugyanazt az iskolát mint a fe­hérek, nem léphetnek be a fe­hérek számára fenntartott ven­déglőkbe és tömegközlekedési eszközökbe. S nemcsak a nége­rek harcolnak a legalapvetőbb lepülési engedély kiadását olyanoktól, akik tagjai vala­mely más ország kommunista pártjának. Az úgynevezett Arae- rika-ellenes tevékenységet ki­vizsgáló bizottság aktivitása a demokratikus erők ellen irá­nyult. 1947-ben elfogadták a munkásellenes Taft-Hartley- t örvényt, amely az amerikai szakszervezetek tevékenysége Ideálok és valóság jogaikért. Az indián őslakossá­got rezervátumokba zárták, és megfosztották őket a szabad fejlődés lehetőségétői. Az Egye­sült Államokban másodrendű helyzetük van a mexikóiaknak, a japánoknak, a kínaiaknak és más nemzetek tagjainak. A Nyilatkozatban foglalt egyenlőségről és szabadságról szóló tétel megvalósítását nem csak nemzetiségi és faji szem­szögből kell megítélni, politikai oldaláról is meg kell azt vizs­gálnunk. Még élénken él em­lékezetünkben, hogy a második világháború után egész sor megtorló intézkedést foganato­sítottak az amerikai kommunis­ták ellen. Sokat közülük ha­mis vádak alapján több éves börtönbüntetésre ítéltek. Az amerikai Kongresszus 1950 ben elfogadta a „belső biztonság megőrzésére“ irányuló törvényt, amely elrendelte az Egyesült Államok Kommunista Pártja funkcionáriusainak és tagjainak kötelező nyilvántartását, a pártszervek pénzügyi helyzeté­nek és tevékenységének ellen­őrzését, megtiltotta számos vál­lalatban a kommunisták nlkal- njazását és megtagadta a lete­ellen irányult. Ez a néhány példa is bizonyítja, hogy a ir.ai Egyesült Államokban igazán szabad politikai tevékenységet csak az fejthet ki, aki az ural­kodó körök érdekében és azok szája íze szerint teszi azt. A múlt század végén és szá­zadunk elején az amerikai ipar gyors fejlődésnek indult és az Egyesült Államok a világ leg­fejlettebb és leghatalmasabb kapitalista országává vált. Az országban van néhány tízezer milliomos, de évek óta hatmil­lió, jelenleg pedig sokkal több munkanélküli, s ezek számához még hozzá kell adni a jelen­tős számot kitevő részben-fog- lalkoztatottak számát is. A kor­mányhivatal jelentése szerint a népszámlálás folyamán megál­lapították, hogy 26 millió ame- rikai állampolgár jövedelme „az alacsonynál is alacso­nyabb”. Ezek az emberek sze­génységben, sőt sokan teljes nyomorban élnek. A munkanél­külieken kívül ilyen a helyzete a nyugdíjasok többségének is. Az USA-ban ugyanis a nyugdíj- biztosítás nagyon tökéletlen és a mostani inflációs idők leg­inkább a nyugdíjasokat sújtják, mert az árak rohamos emelke­dése ellenére a nyugdíjak lé­nyegében állandó szinten ma­radnak. A gazdag Egyesült Ál­lamokban százezrek hajléktala­nok, autókban, különféle bó­dékban alszanak. Növekszik a társadalom szociális ellentéte, aminek következtében mélyül­nek a szociális összeütközések. Az országot rettegésben tartja a banditizmus és a szaporodó bűnözés, egyre erőteljesebben mutatkoznak a narkománia ká­ros következményei, aminek év­ről évre több ember válik rab­jává. Az Egyesült Államokban éppen az utóbbi hónapokban tárgyaltak arról, hogy az el­adósodott nagyvárosok igazga­tását átveszik a bankok, mint ahogy néhány évvel ezelőtt Detroit esetében történt. A New York i egyetem a közel­múltban bezárta kapuit és be­jelentette, hogy a következő szemeszterben csak azoknak a hallgatóknak nyújthat tudo­mányt, akik hajlandók megfi­zetni a 800 dolláros tandíjat. Az USA-ban 1,5 millió írástu­datlan és néhány millió fél­analfabéta él, akik leírják ne­vüket és el tudnak olvasni egy­szerű, nyomtatott szöveget. Ezek és hasonló tények bizo­nyítják, hogy az Egyesült Ál­lamok milyen problémák között vergődik és milyen kevéssé le­het ebben az országban az 1776-os forradalom eszméi ér­telmében egyenlőségről beszél- ni. Az Amerikai Egyesült Álla­mok születésekor bölcsőjénél ott állt az idegen hatalom és a gyarmati uralom megdönté­sének a gondolata is. Ha a Nyitlatkozat fennkölt szavait összehasonlítjuk az USA való­di politikájával, láthatjuk, hogy az amerikai uralkodó körök el­árulták a függetlenség és az államok szabadságára vonatko­zó eszméket. Az amerikai im­perializmus — ahol csak te­heti és módja van rá — min­denütt igyekszik hatalmát ki­terjeszteni. Az Egyesült Álla* mok ösztönözte és irányította a koreai katonai intervenciót, katonasága beavatkozott Viet­nam, Guatemala, a Dominikai Köztársaság belügyelbe és Amerika hivatalos képviselői katonai beavatkozással fenye­getik az arab országokat és to­vábbi államokat. Az USA meg­tagadja a Panama-csatorna épí­tése idején elfoglalt területek visszaadását Panamának. Az amerikai titkosszolgálat tevé­kenységéről szóló hivatalos tá­jékoztatások, melyek arról szá­molnak be, hogy a titkosszol­gálat, a CIA hol mindenütt szer­vezett reakciós államcsínyt, hány helyen segítette az impe­rializmusnak kényelmetlen, a nép választotta vezetők eltávo­lítását, kiegészítik az arról al­kotott elképzelésünket, hogy az amerikai politika milyen messze esik a 200 éve hirde­tett eszméktől: Nem kétséges, az önállóság első évei az Amerikai Egyesült Államok történelmének a job­bik feléhez tartoznak. A mai Egyesült Államoknak nagyon kevés köze van azokhoz az ideálokhoz, melyeket 1776-ban hirdettek ki. Az imperializmus­nak ezek az eszmék nem felel­nek meg. S amikor a mai hi­vatalos propaganda hivatkozik rájuk és dicséri azokat, csak a nyilvánosság félrevezetése a célja. Az amerikaiak hétközna­pi politikája és az USA-ban uralkodó viszonyok ezt egyér­telműen igazolják. JAN B LANSKÝ

Next

/
Thumbnails
Contents