Új Szó, 1976. július (29. évfolyam, 155-181. szám)
1976-07-06 / 159. szám, kedd
TELJES JÓVÁHAGYÁS ÖSSZNÉPI TÁMOGATÁS A moszkvai Pravda a berlini konferenciáról Moszkva — „Teljes jóváhagyás, össznépi támogatás“ címmel a moszkvai Pravda hétfői száma újabb kommentárt szentelt az európai kommunista és munkáspártok berlini tanácskozásának. A lap megállapítja, hogy az egész szovjet nép helyesléssel fogadta az SZKP KB Politikai Bizottságának az értekezlettel kapcsolatos állásfoglalását. Az SZKP lapja emlékeztet, hogy a konferencia demonstrálta a békkért és a társadalmi haladásért vívott harc elszakíthatatlan kapcsolatát. majd megállapítja: a kommunisták a feszütség enyhülését fontos hozzájárulásnak tekintik a társadalmi haladásnak kedvező nemzetközi . feltételek megteremtéséhez. A kommunista mozgalom óriási tapasztalatokkal rendelkezik a dolgozók létérdekeinek megvédésében, a forradalmi erők konszolidációjában, a szocializmusért vívott harcban. Ez a tapasztalat összegezésre és elméleti feldolgozásra méltó. Óriási jelentőségűnek nevezi a Pravda a berlini konferencia dokumentumának megállapítását „az antikommunizmus elszigetelésének és legyőzésének“ szükségességéről, s egyebek között megjegyzi, hogy az európai békéért vívott harcban eddig elért eredményeket nemcsak a militarizmus és a reakció erői fogadták ellenségesen, nyugtalansággal fogadták őket azok is, akik „kereszteshadjáratot“ próbálnak szervezni a szocialista országok, a kommunisták ellen, s azok is, akik Kina maoista vezetőihez hasonlóan nyíltan háborús készülődésre szólítanak fel, mert arra számítanak, hogy más országokat és népeket egymás ellen tüzelve, a maguk számára húzhatnak hasznot. A béke, a biztonság és a haladás sikerei nagymértékben függnek ma a kommunisták nemzeközi hadseregének egységétől. A proletár internacionalizmus a kommunista pártok, az egész munkásosztály leí/ha talmasabb és kipróbált fequve- re volt ós marad abban a harcban, melyet a világnak a munkásemberek érdekében való átalakításáért vív. Jelentős: a konferencia kijelentette, hogy a kommunista pártok fejleszteni fogják internacionalista együttműködésüket és szolidaritásukat Marx, Engels és Lenin nagy eszméi alapján. Most az a fontos, hogy tovább dolgozzanak a kommunisták következetes egyesítéséért az alkoló marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus elvei alapján, az élet által napirendre tűzött problémák együttes megoldásáért. Ünnepségek az USA 200. évfordulója alkalmából Walter Stoessel nagykövet nyilatkozata a Szovjet Televízióban Moszkva — Az utóbbi években a Szovjetunió és az Egyesült Államok új erőfeszítéseket tettek, hogy az egész emberiség számára jobb jövőt biztosítsanak korábbi és jelenlegi közös eredményeink alapján — jelentette ki Waller Stoessel amerikai nagykövet az Egyesült Államok függetlenné válásának 200. évfordulója alkalmából a Központi Szovjet Televízióban elhangzott nyilatkozatában. „Ezen az úton — mondotta többek között a nagykövet — együtt haladtunk előre és meggyőződésem, hogy ha továbbra Kommentárunk is a béke a közös célunk — sikeresen még tovább haladunk“. Washington — Gerald Ford amerikai elnök július 4-én ünnepi beszédet mondott Pennsylvania Valley Forge városában az Egyesült Államok függetlensége kikiáltásának 200. évfordulóján. Az amerikai elnök Pennsyl- vániából Philadelphiába repült, ahol 200 évvel ezelőtt aláírták a Függetlenségi Nyilatkozatot. Ottani beszédében hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok fennállásának harmadik évszázadában még sok a teendő. ERŐFESZÍTÉSEK A LIBANONI VÁLSÁG MEGOLDÁSÁRA Az Arab Liga közvetítő bizottsága folytatja tanácskozásait Bejrút, Damaszkusz, Szofar — Hat óra hosszat tartott a libanoni válság rendezésében érdekelt felek vasárnapi első tanácskozása. A Bejruttól 25 kilométerrel keletre, Szofar hegyvidéki üdülőhelyen megrendezett eszmecserén résztvett az Arab Liga Mahmud Riad vezette háromtagú közvetítő bizottsága, Abdel Halom Khaddam szíriai külügyminiszter, a PFSZ, valamint a libanoni haladó és konzervatív erők több képviselője. Mahmud Riad Szofarból vasárnap Damaszkuszba utazott. A szíriai fővárosba érkezve úgy nyilatkozott, hogy az érdekelt felek „minden meghatalmazással felruházott" képviselői folytatják tanácskozásaikat. Mahmud Riad „derűlátóan“ nyilatkozott arról, hogy Libanonban egymással hadakozó összes felek végre fogják hajtani a tűzszünetet. „Ezután át lehet majd térni a megoldás politikai szakaszára” — fűzte hozzá. A palesztin menekültek Teli Zaatar táborát immár két hét óta ostromló libanoni jobboldali fegyveresek és a tábor palesztin védői megállapodtak abban, a tábor körüli védelmi vonalakon átbocsátják a vöröskereszt mentő autóit, hogy elszállítsák a sebesülteket. Az erre vonatkozó megállapodás Pierre Gomajel, a libanoni jobboldali falangista párt vezetője és Ilasszan Sazbri Al-Kholi, az Arab Liga megbízottja megbeszélésén jött létre. Palesztin források szerint, a tábor helyzete válságos, de Teli Zaatar védői visszaverték a jobboldali fegyveresek vasárnapi újabb támadásait. Egyébként Bejrútban és Libanon más körzeteiben a „hagyományos“ frontokon vasárnap is folytatódtak a harcok. A hét végén 170 személy vesztette életét és háromszázan megsebesültek. E veszteségmérleg nem foglalja magában a Teli Zaatar-i halottak és sebesültek számát. Tripoli — II a fez Asszad, szíriai államfő vasárnap fogadta a libanoni válság megoldását célzó erőfeszítésekben fontos szerepet betöltő Abdusszalam Dzsullud líbiai miniszterelnököt, aki felkérte a szíriai felelős vezetőket, hogy határozzák meg a Libanonban tartózkodó szíriai csapatok kivonásának ütemtervét. A Jordán folyó megszállt nyugati partján levő Nabluszban az izraeli katonák brutálisan elfojtottak egy tüntetést, agyonlőttek egy 16 éves arab fiüt és 15 személyt megsebesítettek. A városban a megszálló hatóságok kijárási tilalmat rendeltek el. Az utcákon izraeli katonai járatok cirkálnak. (Telefoto: ČSTK — AP] LEONYID BREZSNYEV, Nyikolaj Podgornij és Alekszej Koszigin üdvözölte az algériai népet az ország függetlensége kikiáltásának 14. évfordulója alkalmából. A szovjet vezetők Huari Bumedienhez, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság Forradalmi Tanácsa elnökéhez, az ország kormányfőjéhez intézték táviratukat. MOGADISHUBAN hivatalosan bejelentették, hogy a Szomáli Demokratikus Köztársaság államtitkári tanácsát minisztertanáccsá alakították át. A Mohammed Sziad Barre elnök vezetésével létrehozott miniszter- tanács tagja lett a volt legfelsőbb forradalmi tanács több tagja, valamint a volt államtitkárok egy része. Hadügyminiszterré Mohamed Ali Szamantart nevezték ki. NICOSIÁBAN bejelentették, hogy a Ciprusi Török Közösség vezetője, Rauf Denktas, a „Ciprusi Török Szövetségi Állam“ elnökeként letette az esküt. Miniszterelnökké N. Kanukot, a Nemzeti Egységpárt főtitkárát nevezték ki. ELUTAZOTT MOSZKVÁBÓL a svéd parlament a riksdag küldöttsége, amely Henry Allard parlamenti elnök vezetésével hivatalos látogatást tett a Szovjetunióban. A svéd delegáció a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának vendége volt. A küldöttséget elutazásakor Vitalij Ruben, a Legfelsőbb Tanács nemzetiségi tanácsának elnöke és több más hivatalos személyiség búcsúztatta. ABDEL HALIM KHADDAM, az Arab Újjászületés Szocialista Pártja vezetőségének tagja, szíriai miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter hétfőn hivatalos baráti látogatásra Moszkvába érkezett — jelentették be a szovjet fővárosban. JASSZER ARAFAT, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet elnöke vasárnap visszatért Bejrútba, — jelentette a Wafa palesztinai hírügynökség. Arafat június 1-én, a szíriai csapatok Libanonba érkezésekor hagyta el az országot és több arab fővárosban járt, hogy tárgyaljon a libanoni helyzet rendezéséről. A merikában az Amerikai Egyesült Államok 200 éves fennállása tiszteletére rendezett ünnepségek e napokban érték el tetőfokukat. 1776-ban egyesült az angol fennhatóság alá tartozó 13 észak-amerikai brit gyarmat, és 1776. július 4- én elfogadták az emlékezetes Függetlenségi Nyilatkozatot. A Függetlenségi Nyilatkozatnak az amerikai Űnió fennállása első éveiben éppúgy, mint néhány más politikai nyilatkozatnak, demokratikus és haladó jellege volt. A nyilatkozat elítélte a gyarmati elnyomást és hangsúlyozta azv el nyomottak felkelési jogát. A 200. évfordulóval kapcsolatos ünnepségek alkalmából az Egyesült Államokban és más kapitalista országokban is hatalmas, a tényeket elferdítő vagy csak néhány tényt elhallgató propagandakampány zajlik. Nagy általánosságban szó van a szabadságról, az Egyesült Államok fejlődéséről, a gazdasági előrehaladásról, de az éremnek mindig csak az egyik oldalát mutatják meg. Úgy írnak, hogy amennyire csak lehet, ne tudatosítsa a nagyközönség: a 200 évvel ezelőtt Amerikában meghirdetett pozitív gondolatok nem valósultak meg. Abban az időben, amikor elfogadták a Nyilatkozatot a „minden ember egyenlőnek teremtetett“ kitételiel együtt, az Egyesült Államokban rabszolgatartó társadalmi rend uralkodott és azt az 1776-os forradalom sem számolta fel. A négerek megalázó kizsákmányolását és jogilag egyenlőtlen helyzetét a rabszolgaság eltörlése sem szüntette meg. Az amerikai négerek keresete még ma Is jóval alacsonyabb, mint a fehéreké, soraikban — százalékban kimutatható — lényegesen több a munkanélküli mint a fehérek között, sok helyütt a négerek nem látogathatják ugyanazt az iskolát mint a fehérek, nem léphetnek be a fehérek számára fenntartott vendéglőkbe és tömegközlekedési eszközökbe. S nemcsak a négerek harcolnak a legalapvetőbb lepülési engedély kiadását olyanoktól, akik tagjai valamely más ország kommunista pártjának. Az úgynevezett Arae- rika-ellenes tevékenységet kivizsgáló bizottság aktivitása a demokratikus erők ellen irányult. 1947-ben elfogadták a munkásellenes Taft-Hartley- t örvényt, amely az amerikai szakszervezetek tevékenysége Ideálok és valóság jogaikért. Az indián őslakosságot rezervátumokba zárták, és megfosztották őket a szabad fejlődés lehetőségétői. Az Egyesült Államokban másodrendű helyzetük van a mexikóiaknak, a japánoknak, a kínaiaknak és más nemzetek tagjainak. A Nyilatkozatban foglalt egyenlőségről és szabadságról szóló tétel megvalósítását nem csak nemzetiségi és faji szemszögből kell megítélni, politikai oldaláról is meg kell azt vizsgálnunk. Még élénken él emlékezetünkben, hogy a második világháború után egész sor megtorló intézkedést foganatosítottak az amerikai kommunisták ellen. Sokat közülük hamis vádak alapján több éves börtönbüntetésre ítéltek. Az amerikai Kongresszus 1950 ben elfogadta a „belső biztonság megőrzésére“ irányuló törvényt, amely elrendelte az Egyesült Államok Kommunista Pártja funkcionáriusainak és tagjainak kötelező nyilvántartását, a pártszervek pénzügyi helyzetének és tevékenységének ellenőrzését, megtiltotta számos vállalatban a kommunisták nlkal- njazását és megtagadta a leteellen irányult. Ez a néhány példa is bizonyítja, hogy a ir.ai Egyesült Államokban igazán szabad politikai tevékenységet csak az fejthet ki, aki az uralkodó körök érdekében és azok szája íze szerint teszi azt. A múlt század végén és századunk elején az amerikai ipar gyors fejlődésnek indult és az Egyesült Államok a világ legfejlettebb és leghatalmasabb kapitalista országává vált. Az országban van néhány tízezer milliomos, de évek óta hatmillió, jelenleg pedig sokkal több munkanélküli, s ezek számához még hozzá kell adni a jelentős számot kitevő részben-fog- lalkoztatottak számát is. A kormányhivatal jelentése szerint a népszámlálás folyamán megállapították, hogy 26 millió ame- rikai állampolgár jövedelme „az alacsonynál is alacsonyabb”. Ezek az emberek szegénységben, sőt sokan teljes nyomorban élnek. A munkanélkülieken kívül ilyen a helyzete a nyugdíjasok többségének is. Az USA-ban ugyanis a nyugdíj- biztosítás nagyon tökéletlen és a mostani inflációs idők leginkább a nyugdíjasokat sújtják, mert az árak rohamos emelkedése ellenére a nyugdíjak lényegében állandó szinten maradnak. A gazdag Egyesült Államokban százezrek hajléktalanok, autókban, különféle bódékban alszanak. Növekszik a társadalom szociális ellentéte, aminek következtében mélyülnek a szociális összeütközések. Az országot rettegésben tartja a banditizmus és a szaporodó bűnözés, egyre erőteljesebben mutatkoznak a narkománia káros következményei, aminek évről évre több ember válik rabjává. Az Egyesült Államokban éppen az utóbbi hónapokban tárgyaltak arról, hogy az eladósodott nagyvárosok igazgatását átveszik a bankok, mint ahogy néhány évvel ezelőtt Detroit esetében történt. A New York i egyetem a közelmúltban bezárta kapuit és bejelentette, hogy a következő szemeszterben csak azoknak a hallgatóknak nyújthat tudományt, akik hajlandók megfizetni a 800 dolláros tandíjat. Az USA-ban 1,5 millió írástudatlan és néhány millió félanalfabéta él, akik leírják nevüket és el tudnak olvasni egyszerű, nyomtatott szöveget. Ezek és hasonló tények bizonyítják, hogy az Egyesült Államok milyen problémák között vergődik és milyen kevéssé lehet ebben az országban az 1776-os forradalom eszméi értelmében egyenlőségről beszél- ni. Az Amerikai Egyesült Államok születésekor bölcsőjénél ott állt az idegen hatalom és a gyarmati uralom megdöntésének a gondolata is. Ha a Nyitlatkozat fennkölt szavait összehasonlítjuk az USA valódi politikájával, láthatjuk, hogy az amerikai uralkodó körök elárulták a függetlenség és az államok szabadságára vonatkozó eszméket. Az amerikai imperializmus — ahol csak teheti és módja van rá — mindenütt igyekszik hatalmát kiterjeszteni. Az Egyesült Álla* mok ösztönözte és irányította a koreai katonai intervenciót, katonasága beavatkozott Vietnam, Guatemala, a Dominikai Köztársaság belügyelbe és Amerika hivatalos képviselői katonai beavatkozással fenyegetik az arab országokat és további államokat. Az USA megtagadja a Panama-csatorna építése idején elfoglalt területek visszaadását Panamának. Az amerikai titkosszolgálat tevékenységéről szóló hivatalos tájékoztatások, melyek arról számolnak be, hogy a titkosszolgálat, a CIA hol mindenütt szervezett reakciós államcsínyt, hány helyen segítette az imperializmusnak kényelmetlen, a nép választotta vezetők eltávolítását, kiegészítik az arról alkotott elképzelésünket, hogy az amerikai politika milyen messze esik a 200 éve hirdetett eszméktől: Nem kétséges, az önállóság első évei az Amerikai Egyesült Államok történelmének a jobbik feléhez tartoznak. A mai Egyesült Államoknak nagyon kevés köze van azokhoz az ideálokhoz, melyeket 1776-ban hirdettek ki. Az imperializmusnak ezek az eszmék nem felelnek meg. S amikor a mai hivatalos propaganda hivatkozik rájuk és dicséri azokat, csak a nyilvánosság félrevezetése a célja. Az amerikaiak hétköznapi politikája és az USA-ban uralkodó viszonyok ezt egyértelműen igazolják. JAN B LANSKÝ
