Új Szó, 1976. július (29. évfolyam, 155-181. szám)
1976-07-03 / 157. szám, szombat
AZ EURÓPAI KOMMUNISTA ÉS MUNKÁSPÁRTOK KONFERENCIÁJÁNAK DOKUMENTUMA Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy az egyetemes béke még koránt sincs szavatolva, hogy az enyhülés még nem szilárdult meg, s hogy a tartós biztonsághoz és együttműködéshez vezető úton még nagy akadályokat kell leküzdeni. A legveszélyesebb romboló kapacitással rendelkező, rendkívül nagy fegyveres erők koncentrálása az európai kontinensen, a fegyverkezési hajsza fokozódása, az egyre nagyobb fegyverkészletek — köztük tömegpusztító fegyverek — tárolása, külföldi katonai támaszpontok és külföldi fegyveres erők fenntartása más államok területén, az imperialista nyomás és a belügyekbe való beavatkozás közvetlenül veszélyezteti a békét, a biztonságot és az államok közötti együttműködést, akadályokat gördít a népek függetlenségre és haladásra irányuló törekvéseink megvalósulása elé. Az imperializmus, a neokolonia- lizmus politikája, az elnyomás és a kizsákmányolás minden formája továbbra is a főveszély a béke, a népek függetlensége és egyenjogúsága számára. Az egyenlőtlen gaz-» dasági fejlődés, a nem egyenjogú gazdasági és politikai kapcsolatok ugyancsak a feszültségek, a konfliktusok forrásai, és súlyos akadályt jelentenek a függetlenséghez és a társadalmi haladáshoz vezető úton. Az Imperializmus lényege nem változott, de az erőviszonyok változása következtében pozíciói gyen-= gébbek. Ez kifejeződik abban, hogy nem képes felszámolni a szocializmus történelmi vívmányait, és feltartóztatni a haladó erőknek, valamint a népek felszabadító és függetlenségi mozgalmának előretörését. Az imperialista rendszer nehézségei a kapitalista rendszer általános válságának további elmélyüléséből fakadnak; ez a válság a kapitalista társadalom életének valamennyi — gazdasági, társadalmi, erkölcsi és politikai — területére kiterjed, és a különféle országokban eltérő formában és mértékben nyilvánul meg. Különösen élesen mutatkoznak meg a jelenlegi súlyos válság olyan jellemző vonásai, mint a krónikus infláció, a valutarendszer válsága, a termelőkapacitások növekvő kihasználatlansága, a dolgozók millióinak munkanélkülisége. A válság mindenütt terhes következményekkel jár a munkásosztály, a paraszt* ság és a középrétegek élet- és munkakörülményeire, s különösen érzékenyen érinti az ifjúságot, a nőket és a vendégmunkásokat. A válságot az erkölcsi hanyatlás jelenségei és olyan megrázkódtatások kísérik, amelyek a válság politikai jellegéről tanúskodnak. A válság mély ellentmondásokat idéz elő a nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatokban. Kifejeződik egyebek között az egyes országok — így az EGK-tagálíamok — monopolista csoporjai közötti kereskedelmi konfliktusokban, az elkeseredett konkurrenciaharcban, valamint a kapitalista monopóliumok és a fejlődő országok közötti ellentétekben. Mindez bizonyítja, hogy a kapt tál ista társadalom gazdasági és társadalmi szerkezete egyre inkább ellentmond a dolgozók és a néptö- megek szükségleteinek, valamint a társadalmi haladás és a demokrati3 kus politikai fejlődés követelményeinek. A munkásosztály, a kapitalista Európa dolgozói a válságból való demokratikus kiútért küzdenek, olyan kíútért, amely megfelel a néptömegek érdekeinek, és megnyitja az utat a társadalom szocialista átalakulása felé. A nagytőke reakciós körei úgy igyekeznek kiutat találni ebből a helyzetből, hogy korlátozzák a néptömegek demokratikus és szociális jogait, igyekeznek rájuk hárítani j válság terheit. Ezenfelül arra törekednek, hogy akadályozzák az enyhülés és az aktív együttműködés politikáját, aláássák a helsinki értekezlet eredményeit, és az államközi kapcsolatokban ismét a feszültség és a konfrontáció légkörét teremtsék meg. Bizonyos erők még mindig annak a hidegháborús politikának visszatérése mellett lépnek fel, amelynek következményeként a kontinens egymással szemben álló tömbökre hasadt. Az ilyen politika ellen harcoltak és harcolnak a kommunista pártok és más demokratikus és békeszerető erők. Véget kell vetni a fegyverkezési hajszának, hozzá kell látni a fegyverzet és a fegyveres erők csökken^ téséhez. A növekvő fegyverkezési kiadások mind súlyosabb terheket rónak a dolgozókra, a néptömegekre. Ha ezt az óriási anyagi erőt a népek életszínvonalának emelésére fordítanák, az hatalmas hasznára válnék az egész emberiség haladásának. Ezekért a célokért küzdenek az európai szocialista, el nem kötelezett és más békeszerető országok, kommunista és munkáspártok, haladó és demokratikus erők. Kontinensünk valamennyi népe számára sürgető, létfontosságú feladat, hogy legyőzzék a NATO-országok reakciós köreinek, és más konzervatív erőknek ezzel szemben kifejtett ellenállását. Amikor a konferencián részt vevő pártok fellépnek Európa tömbökre osztottságának megszüntetéséért, a leszerelési politikáért, akkor egyúttal állást foglalnak minj den olyan intézkedéssel szemben, mely ezzel ellentétes. Egyfelől a békéért, az enyhülésért, a biztonságért, a békés egymás mellett élés elveinek érvényesítéséért, a népek s az országok közötti kölcsönös bizalom megerősítéséért vívott harc, másfelől a dolgozók új gazdasági és politikai vívmányaiért és a társadalmi haladásért vívott küzdelem szoros kölcsönhatásban van egymással. A konferencián részt vevő kommunista és munkáspártok úgy vélik, hogy e kitűzött célokat annál gyorsabban lehet elérni, minél hatékonyabbá válik az a küzdelem, amely a reakciós és tekintélyuralmi jellegű irányzatok megfékezéséért, a fegyverkezési hajsza megállításáért, a leszerelés megvalósításáért, a monopóliumok egyes országokban, a nemzetközi életben megnyilvánuló hatalmának korlátozásáért és megtöréséért folyik. Véleményük szerint az enyhülő sért vívott harc fontos hozzájárulás az olyan nemzetközi feltételek megteremtéséhez, amelyek elősegítik a társadalmi haladást. Az az álláspontjuk, hogy a békés egymás melj lett élés elveinek egyre átfogóbb ér-» vényesítése, mindenekelőtt ami Európát illeti, a helsinki záródokumentumban rögzített elvek valóra váltása kedvező feltételeket teremt az országok teljes függetlenségéhez, önálló fejlődéséhez, és előrelendíti a népeknek a gazdasági és társadalmi haladásért folyó harcát. Mindez a tőkésországokban kedvezőbb harci feltételeket hoz létre a demokratikus és szocialista átalakuláshoz. Segíti a szocialista országok további sokoldalú gazdasági, szociális és politikai fejlődését, a szocialista társadalom lehetőségeinek még teljesebb kibontakoztatását. E tényezők együttes hatásaként fokozódik a népeknek az igazságosságra és a békére való törekvése. A szocializmus eszméi mindinkább áthatják a széles tömegek tudatát. Az európai országok kommunista és munkáspártjai, a többi demokratikus és békeszerető erővel együtt döntő szerepet játszottak azokban a politikai akciókban, amelyek Európában lehetővé tették az enyhülés, a biztonság megerősítése és az együttműködés irányában tett fordulatot. A konferencián részt vevő pártok a jövőben is tevékenyen fellépnek a béke, az együttműködés A konferencia részvevői felszó3 lítanak azoknak az alapelveknek és megállapodásoknak pontos megtartására és teljes megvalósítására, amelyeket az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokés a társadalmi haladás Európájáért. Ebben a szellemben fogják fejleszteni internacionalista, elvtársi önkéntes együttműködésüket és szolidaritásukat Marx, Engels és Lenin nagy eszméinek alapján, szigorúan figyelembe véve az egyes pártok egyenjogúságát és szuverén függetlenségét, a belügyekbe való be nem avatkozást, tiszteletben tartva a haladó társadalmi átalakulásért és a szocializmusért vívott harc különböző útjai megválasztásának szabadságát. A szocializmusért a saját országban vívott harc és minden egyes pártnak saját munkásosztálya és népe iránti felelőssége összefügg a világ dolgozóinak, összes haladó mozgalmainak és néj peinek a szabadságért és a függetlenség megerősítéséért a demokráciáért, a szocializmusért és a világbékéért folytatott küzdelemben való kölcsönös szolidaritásával A kommunista és munkáspártok tudatában vannak annak, hogy a haladás és a béke Európája csak sokirányú erőfeszítések eredményeként, a legszélesebb politikai és társadalmi erők közeledésének, kölcsönös megértésének és együttműködésének eredményeként jöhet létre. Szükségesnek tartják a kommunisták és az összes többi demokratikus, békeszerető erők közötti párbeszédet és együttműködést. Eközben abból indulnak ki, ami összekö-» ti őket és fellépnek az együttműködést gátló bizalmatlanság, az előítéletek leküzdéséért. Kötelességüknek tartják felhívni a népi erők figyelmét azokra a károkra, amelyeket az elvakult anti- kommunizmus okoz a békéért és a haladásért indított mozgalom kibontakoztatásának. A kommunista pártok semmiképpen sem tekintik antikommunistáknak mindazokat, akik nem értenek egyet politikájukkal, bírálják tevékenységüket. Az antikommunizmus olyan eszköz volt és marad, amelyet az imperialista rekciós erők nemcsak a kommunisták, hanem más demokraták és a demokratikus szabadságjogok ellen is felhasználnak. Ezek az erők kampányokat folytatnak a kommunista pártok, a szocialista országok ellen, kezdve a Szovjetunióval, a szocializmus és a haladás erői ellen, azzal a céllal, hogy lejárassák a kommunisták politikájának és eszméinek hitelét a néptömegek előtt, megosszák a munkásmozgalmat, akadályokat gördítsenek a demokratikus és a népi erők együttműködése elé. A haladásért és a demokj ratikus fejlődésért indított népi mozgalom érdeke, hogy elszigetelje és lektizdje az antikommunizmust. A kommunista és munkáspártok úgy fognak tevékenykedni, hogy politikájuk s az igazságosság és haladás eszméi — amelyeknek ők a hordozói — egyre inkább a dolgozók és a néptömegek legszélesebb egységét előmozdító erővé váljanak. A konferencia részvevői üdvözlik azokat a sikereket, amelyeket számos országban és nemzetközi téren a kommunista és a szocialista, szociáldemokrata pártok közötti együttműködés fejlesztésében értek el. Az a nézetük, hogy a munkásosztály és valamennyi dolgozó alapvető érdekei megkövetelik a még meglevő akadályok elhárítását, amelyek az együttműködés útjában állnak, és megnehezítik a dolgozó tömegeknek a monopoltőke, a reakciós és konzervatív erők ellen vívott harcát. A konferencián részt vevő kommunista és munkáspártok ismételten megerősítik, hogy elutasítanak minden olyan politikát és világnézetet, amely lényegét tekintve a munkásosztályt a Kapitalista rendmánya tartalmaz, valamint minden olyan szerződés és megegyezés végrehajtására, amely ezeknek az alapelveknek megfelel, s a békét és a biztonságot szolgálja. Az enyhülés tartóssá tétele, főszernek rendeli alá. Hangsúlyozzák azt az akaratukat, hogy következetesen síkraszállnak pártjaik erősí-» téséért, valamint a munkásosztályhoz és az összes dolgozó tömegei^ hez fűződő kapcsolataik kiszélesítéséért. Egyúttal újból hangsúlyozzák készségüket, hogy hozzá kívánnak járulni az egyenjogú együttműködéshez valamennyi demokratikus erővel és különösen a szocialista és szociáldemokrata pártokkal a békéért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért vívott harcban. A harcnak, amelyet földrészünk kommunista pártja és a kapitalista országok demokratikus erői a fasiszta rendszerek maradványainak felszámolásáért, a demokrácia fejlesztéséért, a békéért, az ellen az állandóan növekvő fenyegetés ellen folytatnak, amelyet a nemzetközi monopóliumok és multinacionális társaságok tevékenysége jelent minden egyes ország szuverenitására és függetlenségére nézve, nagy jelentősége van abban, hogy Európa a béke és a haladás kontinensévé váljék. A konferencián részt vevő kommunista és munkáspártok hangsúly ózzák, hogy a dolgozóknak közös érdekeik vannak és közös akcióik döntő szerepet játszanak jogaik hathatós védelmében. Ezért fontos- nak tartják, hogy valamennyi dolgozó — függetlenül politikai és vallási nézeteitől — egyesítse erőfeszítéseit a létérdekeiért folytatott harcban. A munkásosztály befolyása meg-* növekszik azáltal, hogy szakszervezeti szervei egyesítik erőfeszítéseiket nemzeti és nemzetközi téren egyaránt. A kommunisták a jövőben is minden módon támogatni fogják a szakszervezeti szervekben egyre növekvő egységtörekvéseket és a szakszervezetek önálló akcióit is. A dolgozók jogaiért, a demokráciáért és a békéért vívott harcban fontos szerepet játszanak egyre szélesebb katolikus erők, más keresztény vallási közösségek tagjai és egyéb vallások hívei. A kommunista és munkáspártok tudatában vannak, hogy mennyire szükség van a párbeszédre és a közös akciókra ezekkel az erőkkel, amelyek elválaszthatatlan részei az Európának de^ mokratikus szellemben, a társadalmi haladás irányában való fejlődésért vívott harcnak. A konferencián részt vevő kom-1 munista és munkáspártok felhívással fordulnak a nőkhöz, akiknek a szakmai munkában, a mindennapi szociális és politikai harcban való részvétele egyre növekszik és felszólítják őket, hogy növeljék a béke és a társadalmi haladás ösz- szes erőinek közös ügyéhez történő hozzájárulásukat, mert ez nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy megvalósuljon a nők valódi egyenjogúsága és emancipációja. A konferencia részvevői támogatják a kontinensünk jövőjét kézé* ben tartó ifjúság arra irányuló törekvéseit, hogy fokozott energiával vegyen részt a békének, a haladásnak és a szabadságnak a szocialista jövő felé haladó Európájáért folytatott harcban. A konferencián részt vevő kommunista és munkáspártok a mun-* kásokhoz és alkalmazottakhoz, a parasztokhoz, a középrétegekhez, a tudományos-műszaki értelmiséghez, a kulturális személyiségekhez, valamennyi politikai párthoz, tömegszervezethez és egyesüléshez, minden, a haladásban és Európa békés jövőjében érdekelt emberhez azzal a felhívással fordulnak, hogy tevékenyen vegyenek részt abban a küzdelemben, amely a következő célokért folyik: vábbi elmélyítése és kibővítése célj jából a Helsinkiben elfogadott határozatokat alá kell támasztani és még kell erősíteni azáltal, hogy a néptömegek harcot vívnak teljes megvalósításukért, az olyan reak1. Az enyhülési folyamat elmélyítéséért a leszerelésre és az európai biztonság növelésére irányuló hatékony intézkedések megvalósításával
