Új Szó, 1976. július (29. évfolyam, 155-181. szám)

1976-07-27 / 177. szám, kedd

Az európai konrmrasta- és munkáspártok berlini konferenciájának eredményei Milyen Európáért harcolnak a kommunisták? 2. Az imperializmus a béke és a haladás fő ellensége A kommunista mártír Jón Osoha születésének 75. évfordulója Bátor harcosra, kiemelkedő Szovjetunióban szerzett ta­kommunistára emlékszünk, pasztalatait már ekkor gyü­Ma 75 éve született Ján Oso- mölcsözően érvényesítette. A ha, a CSKP egyik alapító tag- szlovákiai ktsparasztók és ja, a szlovákiai kommunista zsellérek szövetkezete 1937­mozgalom jeles képviselője. ben titkárává választotta. A Ián Osoha szegény szülik ”Shen‘ ár"lá* uMn, B.r°“s- gyerekeként Podollnban szüle- ž f 'J1 szerv|zt® a Párt 1,le' lett. Az elemi Iskola elvégzé- Äní"cf.*• Érdemel elisme­se után molnárnak tanult A résé<Ut “8|a len 0 l>ärl Blsö’ haladó eszmékkel fiatalon megismerkedett. Ipari tanuló­ként kapcsolódott be a forra­dalmi munkásmozgalomba. Alig húszéves, amikor meg­alakul Csehszlovákia Kommu­nista Pártja. Az újtípusú párt megalakításáért ő is küzdött, és elsőként lépett soraiba. A burzsoá köztársaság vi­szonyai és a munkásságot ért igazságtalanságok szilárdítot­ták osztályöntudatát. Lelkesen terjesztette a kommunista esz­mét, és bátran fellépett a dol­gozók jogaiért. A masaryki „ demokrácia“ azonban nen nézte jó szemmel törekvését. A hivatalokkal gyakran tá­madt nézeteltérése. Ezért is döntött 1925-ben úgy, hogy az Interhelpo szövetkezet [a fia­tal szovjet köztársaság meg­segítésére alakult szervezet) keretében a Szovjetunióba költözik, hogy segítse az első proletár állam szocialista''épí­tését. Ján Osoha elvtárs mintegy tíz évet töltött a Szovjetunió­ban. Közben tagja lett a Szovjetunió Kommunista Párt­jának. A Szovjetunióban elvé­gezte a középiskolát, majd a mezőgazdasági dolgozók két­éves főiskoláját és az SZKP politikai főiskoláját. Szakmai­lag is, politikailag is gazdag ismeretekre tett szert, jeles szervezőnek, agitátornak ér pártmunkásnak bizonyult. Az emberek tisztelték, szerették. Népszerűségét munkájával, elvhű magatartásával vívta ki. Ismereteit sokrétűen kamatoz­tatta. Már diákkorában nem­csak tanult, tanított is. Csehszlovákiába 1935-ben tért vissza. Kezdetben Kelet- Szlovákiában dolgozott, mint a CSKP kerületi titkára. A majd annak likvidálása után a párt második központi bi­zottságának. Az ő nevéhez fű­ződik a párt harmadik illegá­lis központi bizottságának a megszervezése. Ján Osohát a fasiszta ál­lamrendőrség ügynökei 1942- ben letartóztatták. Sokáig el­különítve tartották börtönben. A Szlovák Nemzeti Felkelés idején szökéssel próbálkozott. Sikertelenül. A fasiszták 1945 februárjában koncentrációs tá­borba szállították. Útközben a csoportot amerikai bombatá- madás érte. A szlovák nép számos jeles fiával együtt ál­dozatul esett Ján Osoha elv­társ is. Ján Osoha következetes és fáradhatatlan kommunistának bizonyult. Élete nagy vágyát, a felszabadulást sajnos nem érte meg, küzdelme, törekvé­se azonban nem volt hiába­való. Amiért élt és dolgozott, ma megvalósul a gyakorlat­ban. Emlékét az utókor ke­gyelettel őrzi. (zsa) Elvszerűen, kommunista módra KOVÁCS MIKLÓS VALLOMÁSA Amint az utóbbi évek tapasz­talatai mutatják, még nem ért véget a nemzetközi feszültség enyhülési folyamatának elmé­lyítéséért vívott harc. A berlini konferencia tekintetbe vette az enyhülés ellenségei, a reakciós és a militarista erők aktivitásá­nak fokozódását, akik Európát és az egész világot szeretnék visszavetni a hidegháború idő­szakába, szeretnék ismét az atomkatasztróf a szakadékénak szélére sodorni. Az enyhülési folyamattal szemben a legna­gyobb ellenállást állandóan, azok a körük támasztják, ame­lyek nem akarják tiszteletben tartani a világban kialakult je­lenlegi reális helyzetet és ame­lyek készek bármilyen eszközt felhasználni arra, hogy meghiú­sítsák a haladó erők erőfeszí­téseit és rákényszerítsék a né­pekre akaratukat. Ezek: a mo­nopoltőke legreakciósabb szár­nya, mindenekelőtt a katonai- ipari komplexum vezetői, az új­gyarmatosítók, a reakciós szol- dateszka, az újfasiszták. Annak ellenére, hogy mesterkedéseik lehetőségei lényegesen leszű­kültek és egyre inkább kényte­lenek elleplezni igazi szándé­kaikat, a tőkés válság kiélező­désével összefüggésben tevé­kenységük aktivizálódott és így komoly veszélyt jelent. A tőkés világ reálisan mérle­gelő politikusai, akik egészben véve követik az enyhülési irány­vonalat, ugyanakkor egyes kér­désekben néha meghátrálnak az agresszív körök előtt. Kísérle­tek történnek a politikai eny­hülés korlátozására, annak megakadályozására, hogy a po­litikai enyhülést kiegészítse a katonai enyhülés, és ugyanak­kor a szocialista államokra olyan feltételeket szeretnének rákényszeríteni, amelyek lehe­tővé tennék a belügyeikbe való beavatkozást és gyengítenék helyzetüket. A nemzetközi szo­ciáldemokrácia jobboldali veze­tői nemegyszer helyezkednek ilyen álláspontra. Veszélyes játék H. Mles elvtárs, a Német Kommunista Párt elnöke a kon­ferencián nyomatékosan figyel­meztetett a Bundeswehr átszer­vezésére és nagyarányú fel­fegyverzésére, a nyugatnémet fegyverkezési iparnak és a Bundeswehr vezérkarának az Észak-Atlanti Szövetség meg­erősítését sürgető követelései­re, hegemónia-igényeire, más államok ügyeibe való beavatko­zására, azokra a törekvésekre, hogy előírják a szocialista or­szágoknak, hogyan éljenek. Fi­gyelmeztetett az NSZK legreak­ciósabb erőinek arra a kísérle­tére is, hogy a pekingi vezetők­kel paktálva a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen szövetkezzenek a béke és az NSZK népe érdekeinek ellené­re. A kommunista- és munkás­pártok képviselői a berlini kon­ferencián igen nyomatékosan felhívták a figyelmet arra, hogy Európa továbbra is olyan terü­let amelyen rengetek tömeg- pusztító fegyver van. A világ közvéleményét egyértelmű és meggyőző tényekkel figyelmez­tették erre. Leonyid Brezsnyev elvtárs, az SZKP küldöttségé­nek vezetője, felszólalásában rámutatott, hogy míg a Szovjet­unió nem növeli katonai kiadá­sait és kitart a nagyhatalmak katonai költségvetésének álta­lános arányos csökkentése mel­lett, az Egyesült Államok kato­nai költségvetése szüntelenül emelkedik, s meghaladta a 100 milliárd dollárt, a NATO nyu­gat-európai országaiban pedig a katonai kiadások öt év alatt (1971—1975j megkétszereződ­tek. A szocialista országok lankadatlan kezdeményezése Ami az európai biztonság megszilárdításának kérdéseit illeti, számos tény tanúskodik arról, hogy ezért csupán a Szovjetunió és más szocialista országok szállnak szüntelenül síkra. Ezzel szemben a Nyugat minden lehetőt megtesz ennek az erőfeszítésnek a meghiúsítá­sára. így pl. a Szovjetunió meg­állapodást javasolt az Egyesült Államoknak a Földközi-tenge­ren levő atomfegyvereket hor­dozó szovjet és amerikai hajók és tengeralattjárók kivonásáról. E javaslatot elutasították. A szocialista országok megegye­zést javasolnak a fegyveres erők és a fegyverzet egyenlő csökkentéséről, olyan módon, hogy ne változzanak meg az erő- szonyok és hogy így csökkent­sék a katonai kiadásokat, va­lamint a NATO és a Varsói Szerződés közötti összecsapás kockázatát. A NATO-országok azonban csökönyös kísérleteket tesznek annak elérésére, hogy az erőviszonyokat saját javuk­ra és a szocialista országok ro­vására megváltoztassák. A NA­TO folytatja a Közép-Európá- ban levő fegyveres erői létszá­mának és ütőerejének növelé­sét. Ezek a tények meggyőzően beszélnek arról, hogy melyik rendszer bűnös a fegyverkezési versenyben, melyik rendszer fé­kezi az időszerű szociális prob­lémák megoldását és ugyanak­kor újabb világháborúval fenye­geti az emberiséget. Ez a tőkés rendszer. A kommunista- és munkás­pártok konferenciáján igen vi­lágosan rámutattak, hogy az imperialista politika fő eszköze Európában és nemcsak Európá­ban, továbbra is a NATO. Ez az agresszív tömb egyrészt a szocialista országok ellen, más­részt a tőkésországok forradal­mi és haladó erői ellen, a nem­zeti felszabadító mozgalom el­len irányul. Az imperializmus reakciós erői a NATO útján nemcsak ka­tonai konfliktusokat készítenek elő, hanem elnyomják a dolgo­zó tömegek demokratikus sza­badságjogait és mozgalmait is. Elszigetelni az aintikommunizmust A háború és az agresszió, a reakció és a fasizmus fő esz­mei-politikai ereje az antikom- munizmus, az antiszovjetizmus volt és marad. Nagy Jelentősé­gűek a konferencia záródoku­mentumában foglalt megállapí­tások arról, hogy el kell szige­telni és le kell küzdeni az an- tikommunizmust, s harcolni kell azon erők ellen, amelyek kampányokat szerveznek a kommunista pártok és a szocia­lista országok, elsősorban a Szovjetunió ellen, a munkás- mozgalom és a haladó erők ellen. Az élet igazolja, hogy az an- tikommunizmus táplálja a mi­litarizmus politikáját ós a szocialista országokkal való szembenállás politikáját. Ez diszkriminációs gyakorlat és megtorlások alapja nemcsak a kommunistákkal szemben, ha­nem ténylegesen mindazokkal szemben, akik fellépnek a ki­zsákmányolás, a nemzetiségi el­nyomás ellen, a monopoltőko uralma ellen, a demokráciáért és a társadalmi haladásért. Az antikommunizmus ellenkezik minden ország nemzeti érde­keivel. Bár a reális szocializmusnak, külpolitikájának a sikerei szét­zúzták az antikommunizmus és az antiszovjetizmus hagyo­mányos dogmáit és mítoszait, az antikommunisták igyekez­nek alkalmazkodni az új hely­zethez. Minden ürügyet felhasz­nálnak a rágalomhadjáratra, hogy a tömegek szemében disz- kreditálják a szocializmus vív­mányait. Gyengíteni igyekez­nek a tőkésországok néptöme­geinek a mély társadalmi át­alakulásokra irányuló erőfeszí­téseit, bizalmatlanságot igye­keznek kelteni a szocialista külpolitika iránt és meg akar­ják nehezíteni az enyhülést. Ezért a testvérpártok harcra szólítanak mindazok ellen, akik az EGK-t szeretnék katonai­politikai csoportosulássá átala­kítani a szocialista közösség ellen, harcra szólítanak mind­azok ellen, akik Európában tá­mogatják a revansizmust és a II. világháború eredményeinek revízióját és kétségbe vonják az európai konferencia ered­ményeit. Aktívabban kell harcolni a békéért és a biztonságért Amint a testvérpártok berli­ni konferenciája bizonyítja, Európa jelenlegi történelmi szakaszának sajátossága abban rejlik, hogy az elkezdődött enyhülési folyamat a tőkés rendszer általános válságának rohamos kiéleződése közepette megy végbe. Ezt a reakció fel­használhatja a szocialista or­szágokkal való békés egymás mellett élés kapcsolatainak ve­szélyeztetésére, kísérletekre, hogy a burzsoá társadalom bel­ső problémáinak élét a nemzet­közi feszültség újabb növelésé­vel vegye el. E válság kiélező­dése magában rejti újabb ag- ressszív kalandok veszélyét Európában és kontinensünkön kívül is, valamint fasiszta pro­vokációk és összeesküvések ve­szélyét egyes országokon be­lül, ami ugyancsak növelheti a háborús veszélyt. Ezért első­rendű feladat leküzdeni a „hi­degháború“ örökségét, amely­re a jobboldali erők támaszkod­nak. Az európai kommunista pár­tok abból a helyzetből indul­nak ki, amely azáltal követke­zett be, hogy egyrészt nagy le­hetőségek nyílnak az enyhülés visszafordíthatatlanná tételére, másrészt pedig növekszenek a komoly veszélyek és nehézsé­gek ezen az úton. Szem előtt tartják a dolgozók létszükség­letei kielégítése, a demokrá­cia és a szocializmus erői po­zícióinak megszilárdítása, va­lamint a béke és a békés egy­más mellett élés megerősítése közötti törvényszerű összefüg­gést is Ezért arra a követ­keztetésre jutottak, hogy to­vább kell fokozni a békéért és a népek biztonságáért vívott harcban az új távlatok elérésé­re irányuló erőfeszítéseket. Tömött kalászokat ringató búzatábla. A túlsó végén por­felhőbe burkolózva egyenletes lassúsággal mozognak a kom­bájnok. Fölöttem és körülöttem olyan nagy a hőség, hogy csak az izzadság párafüggönyén át látok. — Ezen a parcellán csak a Koloszok aratnak — tájékoz­tat Bogyai Ferenc, a vásárúti Efsz főgépesítője, aki szíves örömest elkísért erre az aratá­si körsétára. Míg a kombájnok a forduló­hoz érkeznek, meghitten be­szélgetünk. A gépesítő, bárhol is kezdi, minduntalan a Kolo­szok dicséreténél hagyja ab­ban a inondókáját. Tényleg olyan megbízhatóak? — Az attól függ, ki dolgo­zik rajtuk. Nálunk képzett, fia- tak szakemberek ülnek a gé­pek nyergében, akiknek már a puszta jelenléte is fokozza a kombájnok teljesítőképessé gét... A felénk közeledő Kolosz vö­rös acélteste méltóságteljesen ringatózik a renden. De nini, kigyulladt a fülke tetején a sárga fényű lámpa. Ez azt je­lenti, megtelt a tartály, íziben ki kell üríteni. Hasztalan próbálom fürkész­ni a fülkét, az ablak elé sze­relt redőnyök elzárják a látó­szöget, ezért a kombájnvezető alakját se látni. — De ő jól kilát — magya­rázza a főgépesitő. — Egyéb­ként egyik legnevesebb kom­munista kombájnvezetőnk, Ko­vács Miklós ül a gép nyergé­ben ... Kovács Miklós lágy mozdu­lattal elzárja a tartályürítű csi­gaszerkezetet, majd leszáll a gép nyergéből és átadja helyét Matus Tibor segédkombájnve- zetőnek. — Minden perc drága ilyen­kor — mondja megkönnyebbül­ten és zsebkendőjével megtö- rölgeti a verejtéktől gyönygyö- ző arcát. A Kolosz tovább úszik a bú­zatengerben, egyáltalán nem venni észre, hogy segédkom- bájnvezető kormányozza. — Ügy tessék ám érteni — dicséri társát Kovács Miklós — hogy nálunk csak az állhatja meg a helyét, aki univerzális ember. Egy szövetkezet gépesí- tőjének a motorok javításától az ekevas élesítésig minden munkafolyamatot tökéletesen ismernie kell. — Ezt csak a szakmára vo­natkozólag gondolja? — Nemcsak arra, hanem pél­dául a politikai felkészülésre is. Mert a mezőgazdaságban dolgozó ifjú szakmunkásnak tudnia kell azt, hogy mit miért és hogyan csináljon. Magya­rán: forradalminak kell lennie mind a cselekedetben, mind a gondolkodásban... Én is azért járok az esti egyetem tanfo­lyamaira, hogy a szakmaiak mellé kellő politikai műveltsé­get szerezzek. Enélkül kevésbé boldogulhat ma már az em­ber ... Az alig huszonnyolc éves kombájnvezető meggyőzően, lelkesen beszél szakmája szép­ségéről és társai munkájáról. Pedig naponta legalább tizen­két órát tölt el tűző napsütés­ben és porban a tarlón. — De ezen ne is csodálkoz­zon — mondja búcsúzóul —, hiszen ezekben a' napokban az ország, mindnyájunk kenyeré­ről van szó, s ez önmagában is nagy kötelezettséget, áldozat- vállalást és a szakma szerete- tét követeli meg... SZOMBATH AMBRUS (Folytatjuk) IVAN HLIVKA A rakvicei (breclavi járás) Vörös Október Efsz-ben a sikeres aratás jelentős mértékben köszönhető a SZISZ-tagoknak. Mind­nyájan részt vesznek a SZISZ „Egyetlen szem s'e vesszen kárba“ akcióján. Felvételünkön: kombájnok a Vörös Október Efsz föld­jein. (Felvétel: CSTK — V. Korčák |)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents