Új Szó, 1976. július (29. évfolyam, 155-181. szám)
1976-07-20 / 171. szám, kedd
szakosítják az Állattenyésztést Sikeresen teljesítik a szerződéses eladási terveket Az Ipeľský Sokolec-I (Ipoly- szakállasl) Csehszlovák—Magyar Barátság Efsz-ben fokozatosan kibontakozik az állattenyésztésben a szakosítás. A több mint 4000 hektáros gazdaságban komoly erőfeszítéseket Igényel az irányító- és szervező munka. Olykor-olykor nehézségekbe ütközik olyan határozatok gyakorlati megvalósítása, amelyek a helyi jellegű érde- »keken túl az egész gazdaság fejlődését szolgálják. Az egyes termelési szakaszokon csak türelmes, meggyőző munka után honosodnak meg az új munkamódszerek. A sok-sok probléma közepette Németh István mérnök, a közös gazdaság elnöke a vezető gárdával együtt arra törekszik, hogy a hatodik ötéves tervidőszakban szüntelenül növekedjen a termelés. Az ál'attenyésztés szakosítását is ennek szolgálatába állították. Vladimír Kostolník mérnök, főzootechnikus máris az ilyen Jellegű törekvések következtében létrejött eredményekről beszél. Az egyesítés előtt az efsz-ben öt részlegben tartottak teheneket, most háromban. A borjakat a bielovcei (ipolybéli), a hízó szarvasmarhákat pedig a lontovl (lontói) részlegben összpontosították. Az állategészségügyi szolgálattal együttműködve fokozatosan megfelelő higiéniai körülményeket teremtenek. Erre nagy szükség van, mert a fertőző betegségek miatt a múlt évben sok borjú elhullott. Ez az áldatlan helyzet bántotta a vezetőket és a dolgozókat egyaránt és végül is a szakemberek úgy döntöttek, hogy az Ipolyiéi i részlegen minden igényt kielégítő borjúistállókat építenek. A sertésólakat és az elavult tehénistállókat átalakították, ete- tővályúkat és rácsokkal ellátott kifutókat építettek. A borjakat a rekeszekben kisebb-nagyobb csoportokban helyezték el. A párhetes borjakat ablakon keresztül itatják, hogy ily módon is védjék őket a fertőzéstől. Selmecí Kálmán bácsi, az egyik borjúgondozó elmondotta, hogy az egészségügyi szempontból megfelelő rekeszekben tartott borjak közül február óta egy sem pusztult el. Biztató jelenség, hogy a múlt év hasonló időszakához képest ugyanannyi tehéntől jóval több borjút választottak el. A gondozók az első sikereken felbuzdulva elhatározták, hogy 100 tehéntől legalább 90 borjút választanak el. Az állatok hasznosságának fokozása érdekében az eddiginél sokkal gazdaságosabban használják fel mind a szemes, mind a szálas takarmányokat. Az elnök indokoltnak látja a takarékossági intézkedéseket, mert a felméréskor rájöttek, hogy ugyanannyi és ugyanolyan minőségű takarmány használatánál az egyes gazdasági részlegeken lényegesen eltérő az állatok gyarapodása. Rendszeresen ellenőrzik a takarmányfogyasztást és a dolgozókat szaktanácsokkal látják el, hogy minél eredményesebben dolgozhassanak. A termelés fokozásának érdekében az üzemi pártszervezet kezdeményezésére nagyarányú kötelezettségvállalási mozgalom született. A dolgozók — megvitatva a XV. pártkongresszus határozatát — vállalták, hogy terven felül 15 000 liter tejet és 100 mázsa húst termelnek. Nem kis feladat, de a szocialista munkaverseny már eddig is jó munkára serkentette a dolgozókat. A kubáňovói (sze- tei) részlegen a versenyző dolgozók három év alatt 1000 literrel emelték a tehenek évi tejhozamát. A két bronzérmes szocialista munkabrigád tagjai kiváló eredményeket értek el. A sok tapasztalattal és szaktudással rendelkező vezető dolgozók arra törekednek, hogy a lehető legnagyobb hasznosságú tehenekkel frissítsék fel az állományt. A szlovák tarka és a holland piros szarvasmarhákat keresztezik. Az új fajta előreláthatólag lói tűri majd a helyi viszonyokat és megfelelő gondozás, takarmányozás következtében nagy hozamokat ad. A dombos területeken több száz juhot tartanak. A juhtenyésztés a hatodik ötéves tervidőszakban lényegesen fellendült. Az első eredmények ezen a szakaszon is biztatóak, mert a kubáňovói részlegen Tuhársz- ky Józsi bácsi merinó fajta ju- hokról darabonként 4,9 kg gyapjút nyírt. Irányt vesznek a broilerbárányok tenyésztésére is. BALLA JÓZSEF Jöhet az új gabona... Itt az aratás, sok helyen már pereg a szem a búgó kombájnok tartályába. A mezőről a termés nagy része a felvásárló üzemek magtárába kerül. Vajon hogyan készültek fel az új termés befogadására a Veľký Krtíš-i (nagykürtösi) járásban? Ez iránt érdeklődtem Vincent Krnáötól, a leszenyei siló vezetőjétől. — Tárolási lehetőségeink jelentősek, de teljes mértékben nem fedik az igényeket. Járási méretben 2000 tonna gabona számára még nincs megfelelő tárolási lehetőségünk. Mi itt, a leszenyei silóban 2100 vagont tudunk elhelyezni. Már mindent előkészítettünk, a kamrák fertőtlenítve várják a gabonát. Leszenyén kívül 210 vagonnal Vinicán (Ipolynyéken), 110 vagonnal Podlužanyban, 50 vagonnal Iliášovban is el tudunk helyezni. Vincent Krnáö üzemvezető és Macko György, az üzem egyik legjobb gépkocsivezetője. — Biztosítani tudják a jelvásárlás folyamatosságát? — Arra törekszünk, hogy zökkenőmentes legyen a gabona átvétele. Itt 20 óra alatt 1360 tonnát tudunk átvenni a szárítók segítségével, melyeket Nászaly János, Halász Károly, Pavol Macko és Július Čierny kezel. Egyébként dolgozóink számát is növeljük a csúcsmunkák idejére. Brigádosokat veszünk fel, hogy minél eredményesebben tudjuk végezni felelősségteljes munkánkat. — Terv szerint mennyi gabonát vesznek át? • — Az állami alapokba 52 850 tonnát, takarmányalapra ennél jóval többet, 126 339 tonnát vásárolunk fel. — Gondok, problémák akadnak? — Bár korszerű tárolóval rendelkezünk, akadnak még hiányosságok, melyek nehezítik munkánkat. Itt van például a személyfelvonó, melynek alkatrészei itt porosodnak, rozsdásodnak, és évek óta nem akad senki, aki összeszerelné. Pedig nem kis teljesítmény egy műszak alatt kétszer-háromszor felgyalogolni a hetedik emeletre. Több mint kétszáz lépcsőt kell végigjárni odáig. — Es mi a kívánsága a termelőktől? — Az, hogy törekedjenek minőségi árut szállítani, és jó szervezéssel biztosítsák a szállítás folyamatosságát. Az esetleges problémáknál legyenek megértők, vegyék figyelembe, hogy itt a közelmúltban lényeges változásokra került sor, melyek nyomán adódhatnak kisebb zökkenők. De ml mindezek ellenőre igyekezni fogunk úgy végezni munkánkat, hogy azzal mindenki elégedett legyen. Szöveg és kép: BÖJTÖS JÄNOS A TITOKZATOS MARS Bolygótestvéreink közül leginkább a Mais foglalkoztatja évezredek óta a csillagászok és a laikusok képzeletét, érdeklődését. Ez az érdeklődés az utóbbi évtizedekben még fokozódott, amióta űrszondák segítségével igyekszünk megismerni fizikai sajátosságait. Legújabban az amerikai Viking kozmikus küldött érkezett a Mais térségébe, hogy ott simán leszállva további részleteket áruljon el titokzatos szomszédunkról. V érvörös színe miatt a görögök és a rómaiak — Ares, illetve Mars személyében — hadistenüket tisztelték a Mars bolygóban. A görög—római kultúrkör csillagászati tudományágát összefoglaló és betetőző Ptole- maiosz halála (1. u. 180) után a bolygók tanulmányozása is hanyatlani kezdett. A középkor sötét évszázadai alatt az asztronómia nevetséges áltudománnyá, asztrológiává fajult amelynek művelői vészthozó, ördögi égitestként tartották számon a Marsot. A kopernikuszi fordulatot követő fejlődés mind többet távolított el a vörös bolygót övező misztikumból, mégis egyre nagyobb figyelmet szenteltek az égitestnek. Mind sűrűbben bukkant fel neve tudományos közleményekben éppúgy, mint a fantasztikus regények lapjain. Mi az oka ennek a népszerűségnek? Talán valamiféle nosztalgia az asztrológia babiloni homályba vesző babonái iránt? Talán Schiaparelli, az 1877-ben optikai csalódásnak esve áldozatul, felfedezni vélte a Marson értelmes lények keze nyomán létrejött csatornákat? Kétségtelen: még ma is szép számmal akadnak ugyan emberek, akiket „megfertőzött“ az asztrológia, a kivételes érdeklődésnek azonban mégis sokkal józanabb okai vannak. Ezek a következők: A Mars forgástengelyének inklimációja,- valamint forgásának szögsebessége csak kismértékben tér el a földitől. (A tengely és a pályasík szöge 25 fok, a rotációs periódus 24,62 óra.) A nappalok és az éjszakák, valamint az évszakok tehát a Marson hasonló módon váltják egymást, mint a Földön. A Mars másfélszer olyan messze kering a Naptól, mint a Föld, így még elegendő sugárzást kap ahhoz, hogy — aránylag ritka légköre ellenére is — a nyári hőmérséklet plusz 20 és 50 fek, a téli pedig mínusz 50 és 80 fok között ingadozzék, vagyis a földihez közel álló életformák számára esetleg elviselhető legyen. Minthogy légköre átlátszó, sokkal többet tudunk róla, mint a többi bolygóról. A légmozgás általános képes és az átlagos szélsebesség (32 km/óra) nagyon hasonlít a földihez. A felszíni gravitációs gyorsulás és a talajmenti nyomás értéke szempontjából az űrhajósok életfeltételei viszonylag könnyen biztosíthatók — annak ellenére, hogy a légkör főként széndioxidból áll. Mindebből nyilvánvaló, hogy a Naprendszer valamennyi bolygója közül leginkább a Mars hasonlít a Földhöz. Érthető tehát, hogy állandó, nemzetközileg megszervezett megfigyelés alatt áll és legnagyobb földközelsége idején mind a szakemberek, mind pedig az amatőrök figyelmének központjába kerül. Az 1956-os oppozíció alkalmával többen megkísérelték, hogy a Mars színképének Infravörös részében kimutassák az esetleges növényzetre jellemző elnyelési sávokat. Klorofill jelenlétét ugyan nem sikerült kimutatni, Sinton amerikai csillagász azonban talált olyan sávokat, amelyeket szénhidrogénmolekulák okoznak. Hogy ezek élő eredetűek-e vagy sem? — ezt nem sikerült eldönteni. Az aktív űrkutatás megindulása óta a mesterséges bolygókat is a Mars tanulmányozásának szolgálatába állították. Kiemelkedő eredményt hozott 1965-ben a Mariner 4. űrszonda, amely felfedezte a Mars-krátereket és végérvényesen bebizonyította, hogy a Marsnak nincs sem mag- netoszférája, sem említésre méltó mágneses te-# TŰZOLTÁS ROBBANÓ PORRAL A poroltó anyagok hatását mindeddig azzal mügyarázták, hogy pl. a szódabikarbóna — széndioxidra és vízre bomlik szét a lángban. Csak nemrégiben derült ki, hogy hatásuk egészen másnak köszönhető, s ez a felfedezés mindjárt egy újfajta, az eddigieknél jóval hatásosabb tűzoltó vegyszer kifejlesztéséhez vezetett. A tüzet azzal lehet eloltani, hogy eltávolítják magát az égő anyagot, vagy elzárják az oxigéntől, vagy pedig elvezetik a hőt, pontosabban: az égési reakció fenntartásához szükséges mérték alá csökkentik a lángban a szabad gyökök számát. Ez az utóbbi a magyarázata a poroltók hatásának, s ennek a felismerésnek köszönhető, hogy olyan anyagot fejlesztettek ki, amely nemcsak azt biztosítja, hogy a helyszínen elsőként megjelenő ember már elfojthassa a tüzet, hanem lehetővé teszi teljesen önműködő tűzol- tóberendezések alkalmazását is pl. a repülőterek kifutópályáin. Az angol kutatók a szódánál nagyobb hatású káliummal kísérleteztek s amikor enné' sokkal finomabb szemcséjű port kerestek, a kái.amoxa- láthoz jutottak, amely ugyan túlságosan mérgező anyag ahhoz, hogy kereskedelmi forgalomba kerüljön, de rendkívül hatásos oltóanyagnak bizonyult. Az új oltóanyagot gyakorlott tűzoltók és képzetlen személyek egyaránt kipróbálták. re. Kiderült az is, hogy bolygószomszédunk ionoszférája a földi E és F rétegekhez hasonló két részből áll. Az eredményes „űrszondázás“ után az 1969-es Mars-oppozíció ismét kitűnő alkalmat nyújtott szomszédunk tanulmányozására; ekkor újabb két Mariner-űrszondát indítottak a Mars irányába. Feladatuk volt a bolygó felszínének fényképezése különböző távolságokból, a morfológiai adottságok pontosabb meghatározása céljából, Mars felszínének és légkörének fotometriai, spektroszkópiai vizsgálata, a fizikai viszonyok elemzése stb. Kifejezetten azzal a céllal küldték útjukra ezt a két űrszondát, hogv felderítsék: ténylegesen alkalmas-e a marsbéli környezet az élet fenntartására? Milyen az ottani légkör pontos összetétele? Szárazjégből v;igy megfagyott vízből állnak-e a Földről is jól látható sarki sapkák? A képfelvétel és a továbbítás technikája ekkor már annyira tökéletesedett, hogy a Mariner 4. negyven ezer képpontos felvételeivel szemben a Mariner 6. és 7. képei már 350 ezer ponbtól álltak. így mind a képminőség, mind pedig a felbontóképesség lényegesen javult és a közelfelvételek ötszázszor részletgazdagabbak voltak, mint a legjobb földi távcsövekkel készített képek. A Mariner 6. és 7. által a mintegy százmillió kilométer távolságból hazasugárzott információk választ adtak néhány régi kérdésre, de ugyanakkor számos újat is felvetettek. Végérvényesen beigazolódott, hogy a Mars légköre túlnyomórészt széndioxidból áll. Hidrogén és oxigén jelenléte ugyancsak kimutatható, a nitrogéné viszont nem. Így tehát, ha van is élet a Marson, az élő anyag vegyi összetételének és anyagcseréjének a földiétől eltérőnek kell lennie. Semmi kétség sem fér többé hozzá, hogy u marsfelszín nagy részét — a Holdhoz hasonlóan — krátermezők bontják. Eredetüket a legkézenfekvőbb meteorbecsapódásokkal, a legna- gyobbakét — amelyeknek átmérője az 500 kilométert Is elérheti — esetleg kisbolygók becsapódásával magyarázni. Bár a sarki sapkák főként szárazjégből állnak — hőmérsékletük mínusz 88 fok —, az infravörös színképelemző segítségével fagyott állapotban levő víz jelenlétét nem sikerült kimutatni a bolygón. A mesterséges bolygók méréseiből adódó — Évtizedünk legmeglepőbb és leyelgondolkoz- tatóbb csillagászati felvételeinek egyike a Ma- riner-6 űrszonda 18-as közelképe. A felszín 100x77 kilojnéteres darabjáról készült. A nagy kráter 38 kilométeres átmérőjű, különösen nyugati belső peremén figyelhető meg jól az eróziós erők hatása. A nyugati szélén látható — középponti csúccsal rendelkező — kis kráter nyilvánvalóan fiatalabb képződmény. szinte már hagyományos — rejtélyek ezúttal a következők: A Mars felszínét ugyan általában kráterek borítják, egyes felvételeken azonban hatalmas sima területek is megfigyelhetők. Hogyan lehetséges, hogy ezeket a részeket „megkímélték“ a meteorok? A vörös bolygón nagy kiterjedésű, kaotikusán összevissza szabdalt vidékek találhatók, rövid hegyvonulatokkal, mély völgyekkel, zord szirt- fokokkal és szakadékokkal. Ilyen tájakat nem ismerünk a Holdon és a Földön is csak egyes vulkánok környéke hasonlítható hozzájuk. A földi példák azonban sem méreteikben, sem zordságukban nem vetekedhetnek a marsbéliekkel. Az infravörös színképelemző 18 egymást követő felvétele alapján sikerült ammónia és metán jelenlétét is kimutatni a Mars pólussapkáinak szélén. Ezek a gázok részben szerves anyagok bomlásából keletkeznek a Földön, az óriásbolygók légkörében viszont nagy mennyiségben találhatók nyilvánvalón szervetlen eredettel. Csak a jövő adhat választ a kérdésre: vajon idegen élet nyomát találtuk-e meg, vagy csupán bolygószomszédunk ősatmoszférájának késői maradványát? Erre és számos további kérdésre vár választ a világ a Viking űrszondától, amely már június 20-a óta kering a Mars körül. Jól fel van szerelve feladata elvégzésére s ezért érdeklődéssel várjuk, milyen új adatokat fog szolgáltatni a Mars légkörének összetételéről és hőmérsékletéről, a bolygó szeizmológiai sajátosságairól és nem utolsósorban arról, hogy van-e a Marson élet. (dj) 1976 VII. 20.
