Új Szó, 1976. július (29. évfolyam, 155-181. szám)

1976-07-17 / 169. szám, szombat

Hazánk legnagyobb műtrágyagyártó kombinátjában, a vágsellyei Duslo nemzeti vállalatban sikeresen teljesítették az ötödik ötéves tervidőszak feladatait. Annak ellenére, hogy lassan már a hetvenhatos év második felének eredményei is ismertek lesznek, nem idejétmúlt dolog egy-két mondat erejéig — legalább az összehasonlítás kedvéért — visszatérni hozzájuk. Például az elmúlt évben 2 milliárd 39 millió korona értékű volt a vállalat nyerstermelése. az idén már 361 millióval emelkedik, s 1977-ben a tervek szerint eléri a 2 milliard 490 millió koron**

Ján Pelecz

Elgondolkodtató számok

ezek, hiszen a terv teljesítése érdekében a gyár gazdasági vezetőitől kezdve a segédmunkásokig az oly gyakran hangoztatott színvonalas munka mellett egy sereg nehézséget is le kell küzdeniük.

Ján Pelecz, az üzemi pártbizottság titkára, beszélgetésünk során kifejtette, hogy egyrészt a termelés intenzifikációjával, másrészt a munkatermelékenység növelésével akarnak a feladatoknak eleget tenni. Az elsőre jó példa a kombinált műtrágyákat gyártó részlegen folyó rekonstrukció. A nagy teljesítményű gépsorok és berendezések produktivitása növelhető azáltal, hogy a termelési láncba bekapcsolt néhány kisebb kapacitású berendezést felújítják, műszakilag tökéletesítik, s ezáltal nagyobb lesz a teljesítményük. így nem fékezik majd a többi berendezés teljesítményét sem.

Minden műszakban

— A gazdasági feladatokból adódóan milyen fontos tenniHatékony pártmunka — jó gazdasági eredmények

igényes feladatok várnak a Duslo kommunistáira

valók hárulnak a pártbizottságra?

— Elöljáróban néhány jellemző adatot a pártbizottság életéből. A Duslo közel 6000 dolgozót foglalkoztat, a kommunisták száma meghaladja a 700-at, tehát elég magas a szervezettség. Az hiszem, nemcsak a mi gyárunkban tapasztalhattuk azelőtt, hogy az egyik műszakban a dolgozók jobb eredményeket értek el, mint a másikban. Több részleget is megvizsgáltunk, s rájöttünk, hogy az ,,erfis“ műszakban sok kommunista dolgozott, míg a másikban kevés, esetleg egy sem. Ezért átszerveztük a műszakokat, s így sikerült elérnünk, hogy majd minden részlegen és műszakban dolgozik 4—5 párttag is, akik egy kis sejtet alkotnak. A munkaeredmények jelentősen javultak.

A pártbizottság terve szerint 1980-ig elérjük a 15 százalékos szervezettséget. Egyedül a nők helyzetével nem lehetünk elégedettek. Megközelítőleg 1500 nő van nálunk alkalmazásban, s csupán 3 százalékuk tagja a pártnak.

— Várható-e javulás?

— Igen. Tavalyelőtt 20, a múlt évben pedig 10 nőt vettünk fel párttagjelölteknek. Mivel egyelőre csak számokról beszéltünk, hangsúlyozni szeretném, hogy nem a mennyiségről van szó. A fiatalokat körültekintő kiválasztás után vesszük csak fel, s hatékony politikai nevelő munkát , végzünk körükben. A szakkádereket saját tanonciskolánkból szerezzük be. Nagy segítségünkre van az ifjúsági szervezet, melynek tevékenységét az utóbbi időben csak dicsérni lehet.

Hatmillió — társadalmi munkában

Amint megtudtam, a Dusló: ban — beleértve a tanonciskof. lát is — 17 alapszervezet működik, közel 1400 taggal. Az ifjúsági szervezet tagjai közül 84-en párttagok, 93-an pedig jelöltek. A fiatalok a gazdasági feladatok teljesítéséből jelentősen kiveszik részüket, 25 ifjúsági kollektíva áll versenyben „Az üzemi SZISZ-szervezet vándorzászlajáért“ . Az ifjúsági szocialista munkabrigádok például ez év első negyedében 5468 órát dolgoztak le társadalmi munkában környezetük, bölcsődék, óvodák és iskolák szépítésén. Ezzel hatmillió korona értéket hoztak létre.

Az Ifjúsági Fényszóró keretében 18 csoport működik, melyek figyelmüket főleg a ki nem használt berendezésekre, a nyersanyagokkal és energiával való takarékosságra irányították. Ezzel több mint félmillió koronát takarítottak meg a vállalatnak. A fiatal újítók eddig 42 javaslatot nyújtottak be, ebből hetet már megvalósítottak.

A fiatalok és a többi dolgozó politikai továbbképzéséről az üzemi pártbizottság mellett létrehozott „politikai nevelés kabinetje“ gondoskodik. Vezetője, Stefan Bekő elmondotta, hogy a kabinetnek 35 lektora

van, akik három csoportban dolgoznak.

Nemcsak rajtuk múlik

A bevezetőben említett néhány számadat jól érzékelteti a termelési feladatok nagyságát, melyeknek megvalósítása komoly munkát jelent a vállalat vezetőségének és a pártbizottságnak egyaránt.

— Mi okozta az utóbbi időben a legtöbb gondot a dolgozóknak?

— Egykét példát említek, melyek nem mai keletűek — vette át ismét a szót Pelecz elvtárs. — Tudvalevő. hogy legfőbb alapanyagunk a földgáz, ebből állítjuk elő — különféle vegyi eljárásokkal — kész termékeinket. Terveink ideális körülményeket feltételeznek, vagyis azt, hogy mindig egyenletesen kapjuk a szükséges mennyiséget. Rajtunk nem az segít, hogy pél A vinilacetátot gyártó részlegen öt kollektíva versenyzik a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. Nemcsoda hát, hogy az utóbbi időben rekorderedményeket értek el, óránkénti tervüket 100,7 százalékra teljesítették. Felvételünkön Pavol Danada, a legjobb dolgozók egyike látható. (M. Lipovsky felvételei)

Rajmund Hatala mérnök

dául télen kétsze- annyit kapnánk, mint kellene, nyáron pedig csak a felét. Hasonló a helyzet a villanyenergia ellátásban. Berendezéseink csak akkor üzemelnek, ha a szükségesnél maximum 20 százalékkal kapunk kevesebbet. Ha a hiány ezt meghaladja, akkor akadozik a termelés.

Az „aranyfedezet"

Az említett fogyatékosságok ellenére a Duslo dolgozói 1972 óta minden évben teljesítették tervüket. Ebben jelentős szerepet játszott a munkaverseny, melynek további fejlesztése mintegy „aranyfedezetet“ jelent az előttünk álló öt esztendő feladatainak megvalósításához. Szükség lesz a dolgozók aktivitására, hiszen ebben az ötéves tervben a termelés 27 százalékos növekedését tűzték ki célul, a munkatermelékenységet pedig 22,1 százalékkal kívánják fokozni. Jelenleg 186 kollektíva versenyzik a szocialista munkabrigád mozgalomban, közülük 93 a bronz, 20 pedig az ezüstfokozat tulajdonosa.

A komplex racionalizációs brigádok terén más a helyzet. A kombinátban jelenleg nyolcat tartanak nyilván. Ezek a brigádok akkor jönnek létre, ha valamilyen nagyobb akció lebonyolításáról van szó, mint például a már említett rekonstrukció. Ennél külön említést érdemel Rajmund Hatnia mérnök kollektívája, amely rövid három hónap alatt nem várt eredményeket tudott felmutatni.

Munkájukkal jelentősen hozzájárultak a vinilacetát gyártásának növeléséhez, mely fontos alapanyaga például a festékgyártásnak és a bútoriparnak.

MALINAK ISTVÁN

amely világviszonylatban mint egységes hatalmi tényező szerepel, akcióképesnek, egységesnek kell lennie a világméretű osztályharcban. Egységesnek — de ezalatt nem az azonosságot értjük, hanem egységesnek kell lennie, ami a szocializmus felé irányuló közös orientációt jelenti, a koordinációt a történelmi fejlődés minden szakaszában. Mert csak így lehet biztosítani a közös haladást.

A marxizmus— leninizmus válasza

Az e cél elérésére irányuló törekvéseket egyre jobban kiéleződő ideológiai, politikai harc kíséri. Nemcsak az a lényeg, hogy állandó viták folynak az egyes események értelmezése körül, hanem egyáltalán kétségbe vonják a kommunista pártok akcióegységének szükségességét is.

Azoknak az érvei közé, akik kétségbe vonják a kommunista mozgalom né*et- és akcióegy- ségének szükségességét, elsősorban az ilyesfajta nézet tartozik: minden egyes kommunista párt országának határai között dolgozik s itt igyekszik megoldani alapvető feladatát. Vannak állítások arra nézve, hogy csak az ilyen tevékenységek összessége képezi alapját a nemzetközi osztályharcnak. Ez — úgymond — nem követel a kommunistáktól semmiféle összehangolt nemzetközi irányvonalat.

Hogyan válaszol erre a marxizmus—leninizmus? Helyes, hogy minden egyes párt mindenekelőtt országának feltételei között dolgozik. Természetes, hogy saját stratégiával és taktikával kell rendelkeznie; enélkül nem lehetne élcsapata a néptömegeknek. Az új feladatok és körülmények, az új erők, amelyek belépnek a forradalmi mozgalomba, a néptömegek nagyfokú elégedetlensége a tőkésországokban végbemenő társadalmi haladással minden párttól megköveteli, hogy aktívan kidolgozza politikáját saját szükségletei és érdekei szerint. Az osztályharccal komolyan foglalkozó egyetlen párt sem ámíthatja magát azzal, hogy egyedül harcol saját országának burzsoáziájával. Feltételezhető-e, hogy a forradalmi munkásmozgalomnak ez vagy az a része teljesítheti forradalmi feladatait a jelenkor olyan erős realitásának megléte nélkül, mint amilyen a Szovjetunió és a szocialista világközösség s az egész kommunista mozgalom? Képletesen szólva, fontos az, hogv lássuk a fától az erdőt

Ma egyszerűen egyetlen józan politikusnak sem szabad figyelmen kívül hagynia a világméretű osztályerők mai viszonyát és kölcsönös harcát. Ebben van az egész emberiség szociális történelmének lényege a mai modern korban. Ez azt jelenti, hogy az idők folyamán az osztályharc internacin- nalizálódásáncik foka nemcsak, hogy nem csökken, hanem ellenkezőleg, még jobban növekszik.

A jelen időszakban az internacionalizmus jelentőségének a növekedése következik a termelés internacionalizálódásá- nak egészben véve intenzív folyamatából, mely összefügg a tudományos-műszaki forradalom fejlődésével, a nemzetközi monopóliumoknak a tőkésországok lakosságára gyakorolt

befolyása növekedésével. A termelőerők internacionalizálódá- sának következtében kedvezőbb feltételek alakulnak ki a szocializmusba való átmenethez is. Bővül az antiimperialista harc szociális bázisa, nemzeti, de főként nemzetközi méretekben.

Elvtársi szolidaritás

A kommunista pártoknak azért van szükségük egységes nézetekre és egybehangolt politikára, hogy sikeresen harcolhassanak nemzeti és internacionalista céljaikért.

E nézet ellenfelei azt állítják, hogy szerintük ez a fajta magatartás azt jelenti, hogy az egyes országok kommunista pártjai lemondanak önállóságukról és függetlenségükről, kitéve magukat, annak a veszélynek hogy lehetetlenné válik számukra a normális munka. Olyanok is vannak, akik ebben látják a legnagyobb rosszat, szerintük a mozgalmon belül a nagy pártok diktatúráin, ..hegemóniája“ vacy valamiféle ..központ“ kialakítása fenyeget. Ez azután szorosan összekancsoló- dik a más pártok bel ügyeibe való beavatkozással, autonómiáink és önállóságuk korlátozásával

L. I. Brezsnyev a berlini értekezleten jogosan hangsúlyozta: „Amennyire ismeretes, soha senki nem állt elő ilyen központ létesítésének gondolatával. Ami pedig a proletár internacionalizmust illeti — vagyis a munkásoszt álif nak, valamennyi ország kommunistáinak a közös célokért folyó harcban való szolidaritását, a nemzeti felszabadulásért és társadalmi haladásért küzdő nép harcával való szolidaritásukat, a testvérpártoknak az egyenjogúság és

minden egyes párt függetlensége szigorú megtartásával megvalósuló önkéntes együttműködését, úgy véljük, hogy az ilyen elvtársi szolidaritás, amelynek zászlóvivői immár több mint száz éve kommunisták, korunkban is teljes mértékben megőrzi óriási jelentőségét.“

A marxisták—leninisták figyelmeztetnek arra, hogy az önállóságnak, függelleségnek stb. túlzott hangsúlyozása nem szabad hogy a nemzetközi felelősség elutasítását jelentse.

Nem kell ismételten hangsúlyozni, hogy a marxizmus—leninizmus összekapcsolja az egyes kommunista pártok önállóságát a kommunista világmozgalom egységével. A proletár internacionalizmus szervesen összekapcsolja az összes elvet, a szolidaritást, a kölcsönös segítségnyújtást, minden egyes kommunista párt önálló tevékenységét, teljes egyenjogúságát. Mesterségesen kiemelni bármelyik összetevőt — például a függetlenséget — és szembeállítani a többivel, az adott elv abszolutizálását, a forradalmi tartalom, a forradalmi elvek kiforgatását jelenti kispolgári szeparatizmussá. A proletár internacionalizmus elveinek éppen teljes összessége a fő fegyver a munkásosztály kezében.

Erős, bevált fegyver

Csehszlovákia Kommunista Pártja, ahogy azt a XV. kongresszus hangsúlyozza, türelmesen és következetesen keresi a kommunista pártok, az egész forradalmi antiimperialista mozgalom közötti együttműködés fejlődésének új útjait és a vitás kérdések megoldását a

közös siker érdekében. Abból indulunk ki, hogy a jelenlegi fejlődés megköveteli szilárdítani a forradalmi erők internacionalista egységét, a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért folyó közös harcban.

A marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus iránti hűség az egyik igen komoly feltétel ahhoz, hogy ,,ne tévedjünk el a történelem változásai, szeszélyei között és hogy megőrizzük az általános perspektívát, hogy meglássuk a vörös fonalat, amely összeköti a kapitalizmus egész fejlődését a szocializmushoz vezető úttal“ (Lenin).

Pártunk a XV. kongresszuson magasra emelte a proletár in- ternaeoinalizmus zászlaját. Gustáv Husák elvtárs szavaival:

„Pártunk egész története folyamán kötelességének tartotta, hogy aktívan hozzájáruljon a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének és erőinek szilárdításához a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus alapján. Az élet szüntelen bizonyságuk szolgál arra nézve» hogy az egység, az osztály- és, az internacionális szolidaritás a leghatásosabb fegyvere a forradalmi erőknek a szociális és nemzeti felszabadulásért folyó küzdelemben. A proletár internacionalizmust ezért pártunk egyik alapelvének tartjukľ

A proletár internacionalizmus a munkásosztály és a kommunisták szolidaritása hatalmas, a gyakorlatban kipróbált és bevált fegyver marad a népek szabadságáért, a dolgozó nép új életének építéséért folyó harcban.

IVAN HLIVKA, MICHAL ŠTEFAŇÄK