Új Szó, 1976. július (29. évfolyam, 155-181. szám)

1976-07-15 / 167. szám, csütörtök

11! könyvek - érdekes olvosműnyok Könözsi István felvétele Négy mozgalmas nap A középiskolás fiatalok találkozójáról A „Századunk mesterei“ so­rozatban jelent meg Ivan Olb- racht Anna című regénye. Az építési vállalkozó úr. fele­sége minden új cselédjének egy köteg újságkivágást ad el­riasztó olvasmányul a nagyvá­ros világáról. Annának is meg kell ismerkednie a rá váró ve­szedelmekkel, a Landru és Kiss meg a többi, hiszékeny nőket elcsábító s végül meggyilkoló szörnyetegekkel. És az elriasz­tás hatásos: Anna, az építészné tanácsa szerint még a házbe­liekkel sem áll szóba. Ám ép­pen a vállalkozó úr családjában lejátszódó különös és sötét ese­mények késztetik végül arra, hogy elfogadja egy talpraesett házbeli kiscseléd, Mafenka kö­zeledését. Az ő révén ismerke­dik meg egy másik világgal, kerül el egy munkásgyűlésre, s az új világgal a szerelem is belép az életébe. Hogyan válik Tonik, a vasgyári munkás ol­dalán Annából, a naiv paraszt­lányból öntudatos proletárasz- szony az 192ü-as, viharos, for-' radalmi megmozdulásokkal teli esztendő során, ezt mondja el a regény izgalmas események szálára fűzve, viszonylag kis térben is tökéletes és teljes kör­képet adva a húszas évek cseh­szlovákiai társadalmáról. Sok hasonló munkásregény született a húszas években, de nem vé­letlen, hogy Olbracht müve vált közülük a szocialista regény- irodalom klasszikus alkotásává, ínért hiteles társadalomábrázo­lással sikerült a 'korról és ese­ményeiről irodalmi szintű ké­pet nyújtania. • Ismét olvashatjuk Marcus Aurélius elmélkedéseit is, könyvalakban. Gyengéd humanizmus, félénk magányba menekülés, tépelődő önvizsgálat, fáradt, rezignált gondolatok — ez Marcus Au­rélius világa; a császáré, aki korlátlan hatalommal uralko­dott az akkori világ leghatal­masabb birodalma felett, a had­vezéré, aki rettenetes hadjára­tokban irtotta a birodalom el­lenségeit — de a csaták szü­netében, valahol a Garam part­ján félrevonult naplót írni. Marcus Aurélius elmélkedé­sei gondolatforrások a sztoikus filozófia műhelyéből. Olvas­mányélménnyé a mű és az al­kotó különös ellentmondásának feszültsége, a kitárulkozás szenvedélyes vágya, a vallomás közvetlen hitelessége avatja. A nagysikerű, immár máso­dik kiadásban megjelent kötet Huszti József kiváló fordításá­ban hozta forgalomba a Ma­dách Könyvkiadó. Nyáron, a szabadságok ide­jén jó szórakozást igér Békés István kiváló gyűjteményé, A világ anekdotakincse. Békés István „a történetírás törpéjé­nek“ nevezte egyik kötete elő­szavában az anekdotát. Ez a meghatározás jól illett előző köteteire (Új magyar anekdo­takincs, Legújabb magyar anekdotakincs) de igaz volta még szembetűnőbb e legfrissebb kötetben. A szerző ért ahhoz, hogy jellemző, ízes, formás előadásban, kurtán összefogva és csattanókkal tetézve mond­ja p1 a világtörténetet, és a II oivasiuM az Mimi Szemle 5. számában Tartalmas és változatos az Irodalmi Szemle 5. száma. Kö­zel száz oldalon több értékes, érdeklődéssel olvasható írást kínál olvasójának. A lap ebben a számban ün­nepli a CSKP megalakulásának 55. évfordulóját. Kiss József: Major István szerepe a szlová­kiai kommunisták népfront- programjának kidolgozásában című írásában egyebek között megjegyzi, hogy Major István személyében „az a kommunista néptribün nőtt a szlovákiai kommunista mozgalom élvona­lába, akinek egyénisége képes volt átfogni a forradalmi akti­vitást a legszélesebb társadalmi méretekben.“ A számot bátran nevezhetjük a költészet számának, hiszen Tóth László, Kulcsár Ferenc, Varga Imre és Weörös Sándor versein kívül négy figyelemre méltó tanulmány foglalkozik a „költészet lehetőségeivel“, A valóság vonzásában és Az első közlésem című igen jó ötletből fakadó rovatban pedig szlová­kiai magyar költők vallanak önmagukról. Sokan bizonyára örömmel és nem kis meglepe­téssel fogadják Szabó Gyula verseit. 1972-ben elhunyt festő­művészünkről kevesen tudták, bogy költő is volt. „így, egy­szerűen, minden jelző nélkül: költő, azaz a szónak is művé­sze“ — fogalmazza meg Kon- csol László a versek elé írott velős dolgozatában, a továb­biakban pedig többek között ezeket írja: „Megrendítő, hogy élete utolsó két évében már nem festett, nem látta a szí­neket — írni viszont tovább írt: a szó nem hagyta el. Művésze­iének utolsó dokumentumai te­hát azok az 197 les versek, amelyeket ebben a kis váloga­tásban olvashatunk.“ A további oldalakon egy-egy elbeszélést olvashatunk Mikola Anikótól, Gál Sándortól és Dá­vid Teréziől. A Hagyomány-ro- vatban Fried István emlékezik Berzsenyi Dánielre, a költő szü­letésének 200. évfordulója al­kalmából; Itt olvashatjuk Gál István jegyzetét A Comenius- bejegyzés Mezőlaki János al­bumából címmel. A Figyelő-ro­vat ezúttal szegényebb a szo­kottnál, nem találunk kritikát, sem recenziót egyetlen hazai magyar alkotásról sem, pedig jónéhány kötet látott napvilá­got az utóbbi hónapokban. Az Irodalmi Szemle 5. számát fiatal szlovákiai magyar kép­zőművészek munkái díszítik. (hr) SHon írn 9gá v Ifjúsági horgászversenyt ren­dezett Jánok községben a pio­nírok számára a Horgászok Szövetségének Košice-vidéki és Moldava nad Bodvou-i (Szepsi) járási vezetősége. A versenyen 53 pionír vett részt. Az első helyezést 3510 pontos teljesítménnyel Szentpétery György, 11 éves szepsi pionír érte el: egy 3,5 kg-os halat fogott ki a halastóból. Tóth Já­nos elvtárs, a horgászok járási elnöke a verseny végén el­mondta, hogy eddig még so­hasem volt ilyen sok résztvevő­je a pionírok horgászversenyé­nek. Egyébként a jó szervezé­sért, a versenyzők jó felké­szítéséért dicséret illeti Vajda Sándor, Prokcš Ladislav, Eöt­vös Lóránt és Start Ladislav elvtársakat. Firtkó Istvánné Az egészségügyi őrsök vetél­kedőjén első helyezést értek el a kéméndi pionírok: Rák Ti­vadar, Németh Kázmér, Balázsy László, Vincze Imre, Szeleczki Kálmán. Sikeres szereplésük­ben nagy érdeme van Németh Mária tanítónőnek, aki évek óta foglalkozik a csapat egész­ségügyi őrsének kiképzésével. Egyébként az érsekújvári já­rást is a kéméndi pionírok képviselték a Piešťanyban meg­rendezett országos versenyen, s ott is jól szerepeltek. Csepregi Zoltán Most is tevékenyek az ipoly- szalkai pionírok. Főleg a VI. A. osztály tanulói. Szép ered­ményt értek el a gyógynövé­nyek gyűjtésében. A vállalt 24 kg kamillát elsőként gyűj­tötték össze. Legszorgalmasabb­nak Vígh Csaba bizonyult, aki vállalását jól megtetézte, hi­szen 1 kg helyett 10 kg kamil­lát gyűjtött. Nem feledkeztek el a pionírok a község parkjá­nak gondozásáról sem. Szevc- rin Marcel elvtárs, a hnb tit­kára I-Iornyák Terézt, Soós Erikát, Szép Kornéliát, Herda Zsuzsannát, Gyetven Szilviát, Mitukovics Erikát, Magyar Ju- ditot, Sotkovszky Gizellát, Sziart Lászlót, Csepreghy Erzsé­betet dicsérte szorgalmas mun­kájukért. Majerszky Márton (Susil Weerarathna felvétele) kultúrhistória ismert (és kevés­bé ismert) személyeihez kötött apróbb eseményeket, sohasem tévesztve szem elől, hogy tér­ben és időben hiteles — vagy legalábbis hitelesnek tetsző — kulisszát vonjon az események köré. így azután anekdotáit úgy adja elő, hogy azok adott időben, adott személyekkel megtörténtek, illetve: megtör­ténhettek. S ennél többre' egy anekdotakötet nem is vállalkoz­hat. Mint előző köteteiben, a szer­ző ezúttal is történelmi alakok, tudósok, írók, művészek cso­portjait vonultatja fel, a követ­kező fejezetekre tagolva: 1. Történelmi margináliák, 2. Jogar és pásztorbot, 3. lladis- ten papucsban, 4. Pegazushá­ton, 5. Komédiás históriák, 6. Nágyzenekar, 7. Változatok több szólamra, 8. Műteremsarok* 9. Tudumányosdi. A kötetet több száz, jórészt ko­rabeli karikatúra illusztrálja, sok köztük klasszikus remek­mű, író és muzsikus — rajzolód alkotásai, önportréja (Caruso Saljapinról, Saljapin önmagá­ról, Mozart Márie Antoinette- ról és más különleges ábrázo­lások). Makai Imre kitűnő fordításá­ban új kiadásban vásárolhatjuk meg Dosztojevszkij regényét, „A félkegyelműt". Az író így vallott a ,.Bűn és bűnhődés“ mellett mindmáig legnagyobb hatású és legnép­szerűbb regényéről: „Egy töké­letesen szép embert szeretnék ábrázolni. De nincs ennél ne­hezebb a világon, különösen most... A szép az eszményi, de se a mi eszményünk, se a civilizált Európáé nincs még kidolgozva. Csak egy tökélete­sen szép személyiség van a vilá­gon .. Dosztojevszkij tehát félreért­hetetlenül kimondja, hogy mű­vének hőse, Miskin herceg, nem más, mint a XIX. század orosz társadalmába helyezett „földöntúli jellemű“ lény. Va­jon mit hozhat a világnak ez az eszményi szépségű ember? Elcsitíthatja-e a szenvedélye­det, diadalmaskodhat-e a pénz, az önzés hatalma felett, és egyesítheti-e embertársait a szenvedés és a szeretet jegyé­ben?... Ezt a kérdést tárja az olvasó elé gyönyörű regényé­ben a szerző. S a sokszálú tör­ténet elbeszélése során a ma­ga teljességében mutatkozik meg írásművészete: előttünk áll a tragikus, a lírikus és a szati­rikus Dosztojevszkij. Számos érdekesség akad #az említett műveken kívül is a. legfrissebb könyvtermésben. íme a lista: Ady Endre válogatott versei, Gorkij legszebb elbeszé­lései (Huszonhat férfi — egy lány címmel), Galgóczi Erzsé­bet új regénye (A közös bűn} és válogatott elbeszélései (A vesztes nem te vagy), Radnóti Miklós művei, Andrej Chudoba elbeszélései (Isten veled, Cyra­no!), Köpeczi Béla — Várkonyi Ágnes monográfiája (II. Rá­kóczi Ferenc), a Mondák köny­ve, a Magyar mondák a török időkből és a kuruckorból, Ta- jovský válogatott elbeszélései (Keserű kenyér), Hunyady József (A fekete lovag) és Er­dődy János. (A szent sábán j történelmi regénye, valamint Marék Veronika leporellója (Annipanni hull a hó). —il— SZÜNIDŐBEN Milyen ma a középiskolás fiatalság? Milyen a viselkedése, milyenek a gondjai, mik az örömei, mi foglalkoztatja őket szabadidőben, vagy a tanév alatt? Szinte egytől egyik vá­laszt kaptam ezekre a . kérdé­sekre Trnaván, a középiskolás fiatalok ötödik országos talál­kozóján, amelyet az elmúlt na­pokban rendezett a SZISZ Szlo­vákiai Központi Bizottsága. A trnavai gimnázium épületé­ben — a stáb székhelyén — szinte a nap minden szakában találkozhattunk melegítőbe, tornaruhába öltözött fiúkkal, lá­nyokkal. Tornaruha, melegítő. És már el is érkeztem ahhoz, amit e találkozóban nagyon jó­nak, hasznosnak és egészsé­ges kezdeményezésnek tartok: ez pedig a sportversenyek. Mindenekelőtt tudni kell, hogy ezekre a különféle sportvetélke­dőkre az egyes járások, majd kerületi versenyek győztesei kerültek, tehát országrészeink legjobb sportolói. Tudjuk, hogy a sok új létesítmény ellenére még mindig nincs elég torna­terem, ahol a fiatalok megfe­lelő környezetben tornázhatná­nak. Akinek azonban kedve van, az mégis talál sportolási, edzési lehetőséget. Ezt bizo­nyították ezek a fiatalok is, akik kitűnő eredményeikkel, sportszerű versenyzésükkel tar­kították a rendezvényt. Sport- lövészetben a csapatversenyt a vendéglátó gimnazisták nyer­ték, míg egyéniben a nagyme­gyeri Névéri Edit lett az első, és társa Fitos Erika a máso­dik. Az úszást Jozef Báláz trnavai tanuló nyerte. A találkozó érdekes színfolt­jának bizonyult a fiatal grafi­kusok, képzőművészek, fényké­pészek tárlata. Festészetben az első helyet M. Rybárová, egy bardejovi diáklány szerezte meg. A grafikai szemle győz­tese D. Trsfan lett Topolcany- ból. A kisplasztikák kategóriá­jában a legsikeresebben L. Uh- lárová szerepelt, míg a fényké­pészek közölt M. Kálka, szen­ei gimnazista végzett az első helyen. A fiatal alkotók munkáiról elmondhatom, hogy a képeken, szobrokon érződik a tehetség és a megfelelő világnézet. Té­máikat nemcsak közvetlen kör­nyezetükből, az iskolából, a diákéletből merítik, de nyitott szemmel járnak falujukban, vá­rosukban, az üzemekben, a szö­vetkezetekben, ahol a dolgozók élete, munkája érdekelte őket, vagy sok esetben a táj szép­sége ragadja meg fantáziáju­kat. Megrendezték az iskolai újsá­gok szerkesztőinek találkozó­ját is. Szlovákiában tavaly 224 iskolai lap jelent meg, s most a legjobbnak a kassai Šmeral utcai gimnazisták kiadványát, a Homo Studiosust ítélték meg. Az újságok között lapozva rá­bukkantam a kassai ipariskolá­sok Acéltoll-ydva is, amely két évvel ezelőtt végzett az első helyen. A rendezvényt esténként a folklórcsoportok, beat-együtte- sek, énekesek, énekkarok fel­lépése tarkította. A beat-együt- tesek fellépése kapcsán el kell mondanom, hogy akad még „csiszolni való“ a kellemes, tiszta zenei élményhez vezető úton, amelyet ezúttal gyakran tarkítottak zeneileg élvezhetet­len, hangzavarba fulladó „alá­festések“. S most pedig még adós va­gyok — részben — az írásom elején feltett kérdések megvá­laszolásával. Csak részben, mert az eddig elmondottakból is már sok kitűnik, a fentiek is sejtetik milyenek is a kö* zépislcolások. Dolgosak, vidá­mak, tanulékonyak, néha talán túl hangosak, dehát — fiatalok. A versengés, a találkozó kel­lemes öröméten sem feledkez­tek meg a társadalmunkat és az egész emberiséget érintő kérdésekről. Ezt igazolja töb­bek közt az a nyilatkozat is, amelyben támogatják a stock* holmi felhívásit. Végezetül azt említem meg, ami e nagysikerű találkozó végkicsengése volt. Jók ezek a rendezvények, s a jövőben el kellene érnünk, hogy ne ezren, hanem több ezren vegyenek részt, vagy esej.leg több ilyen találkozót szervezzenek. így ér­hetjük el, hogy a középiskolá­sok még jojban megismerik majd egymást és számot adnak arról is, hogy szellemileg és fizikailag eg/aránt felkészül­tek a reájuk váró feladatok megoldására. (Z. J.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents