Új Szó, 1976. június (29. évfolyam, 129-154. szám)

1976-06-10 / 137. szám, csütörtök

Legfontosabb a beszédkészség A szlovák nyelv korszerű oktatásáról A szlovák nyelv oktatásának a magyar tanítási nyelvű isko­lákban sajátos helyzete van. A növekvő társadalmi igények az élet minden területén megkö­vetelik, hogy a magyar anya­nyelvű polgárok hazánk bár­mely részén megállják a he­lyüket. A legfelsőbb párt- és ál­lami szervek több ízben is fog­lalkoztak a magyar iskolákban folyó szlovák nyelvoktatás kér­désével. Az iskola mint társa­dalmi intézmény sokat tehet ezen a téren, hiszen Dél-Szlo- vákia jelentős részében a gyermekek az iskolai szlovák órákon kívül keveset, vagy egyáltalában nem kerülnek kapcsolatba az élő nyelvvel. Nem kétséges, hogy isko­láink, főleg az utóbbi 5—10 év­ben sokat tettek a szlovák nyelvoktatás színvonalának emelése érdekében, s ma már a magyar tannyelvű iskolák egyenrangú ismereteket nyúj­tanak az ország más tannyel­vű iskolával. Szükséges, hogy szétoszlassuk azt a tévhitet, mely szerint a magyar iskola nem tanítja meg a tanulókat szlovákul. Ma már a helyzet gyökeresen megváltozott. Ja­vult az iskolák korszerű segéd­eszközökkel, tankönyvekkel va­ló ellátottsága, más formákkal és módszerekkel folyik az ok­tatás és a nevelés. A kulcsfon­tosságú tantárgyakat — közöt­tük természetesen a szlovák nyelvet is — a legjobban kép­zett pedagógusok oktatják. A dunaszerdahelyi járásban a szlovák nyelvet 90 százalékban megfelelő szakképesítésű peda­gógusok tanítják, az iskolák 30 százalékában bevezették a cso­portos nyelvoktatást, mely le­hetővé teszi, hogy differenciál­tan, s egyénenként is többet foglalkozzanak a tanulókkal. A többi iskolában pedig bevezet­ték a szlovák nyelvű társalgási órákat; ezeken elsősorban a beszédkészség fejlesztését szor­galmazzák. Már az óvodában Az utóbbi három-négy évben több óvodában is meghonoso­dott a szlovák beszélgetés. Ez elsősorban a növekvő társadal­mi igénnyel magyarázható. Az óvodai szlovák nyelv tanításá­val kapcsolatban a neveléstu­domány szakembereinek véle­ménye eltérő. Általában az a nézet alakult ki, hogy az óvo­da és az iskola nyelvének egyeznie kell azzal a nyelvi kö­zeggel, amelyben a gyermek él. Ha tehát a gyermek két­nyelvű közegben nő fel, akkor az óvodai-iskolai nyelvi kép­zésnek is kétnyelvűnek kell lennie. A gyermek az idegen nyelv elsajátítására már az is­koláskor előtt alkalmas. Ezt támasztják alá azok a kutatá­sok is, amelyeket több óvodá­ban, így a peredi magyar tan­nyelvű óvodában 1974-től foly­tatnak. A beszélgetés játékos formában zajlik, s a játék he­vében a gyermekek szinte ész­re sem veszik, liogy szlovákul beszélnek. így szlovák játéko­kat, verseket, meséket sajátí­tanak el. Nagy segítséget jelent ez a szülőknek is, akik megelé­gedéssel fogadták, hogy gyer­meküket jól felkészítik az isko­lára, ahol két nyelvet tanulnak. A komáromi óvodában szerzett tapasztalatok is azt igazolják, hogy a gyermekek szeretik eze­ket a beszélgetéseket. Megvan bennük a természetes vágy, hogy elsajátítsák a nyelvet, s jó a kapcsolat a szülőkkel is. Az óvoda minden héten közli a szülőkkel, milyen új szavakat tanultak a gyerekek, hogy azo- kal ott is gyakorolhassák. A korszerű nyelvoktatás elő­térbe helyezi az élő nyelv mi­nél gyakoribb használatát az oktatásban. Az ötvenes és rész­ben a hatvanas években alkal­mazott grammatikai módszer, mely a nyelvtan öncélú tanítá­sát helyezte előtérbe, elszakad­va annak gyakorlati alkalma­zásától, ma már a múlté. A tankönyvek és módszertani ki­adványok a tanulók értelmi képességéhez mérten olyan szövegek, beszédtémák tanítá­sára serkentenek, melyek gya­korlati jellegűek. A pedagógusok és szülők örömmel fogadták az alapisko­la alsó tagozata számára ki­adott Képes nyelvkönyvet. Ez az egyetlen tankönyv hazánk­ban, mely három szocialista ország közreműködésével ké­szült. Központi küldetése a be­szédtevékenységi formák kiala­kítása. Iskoláinkban egyre job­ban tudatosítják, hogy a szlo­vák nyelvű társalgásnak min­den órán jelen kell lennie, hi­szen a nyelvtan tanítása nem cél, csupán eszköz ahhoz, hogy tanulóink jobban elsajátítsák a szlovák nyelvet. A természettudományi tantárgyakban már évek óta sikeresen folyik a szlovák szakterminológia ok­tatása. Tanulóinknak az anya­nyelven szerzett ismereteiket szlovákul is tudniuk kell inter­pretálni. A gyakorlat igazolja, hogy ez az eljárás helyes és célravezető, mert a tanulók szaktudásukat ilyen formában is kamatoztatni tudják. A mű­szaki és a természettudományi szakokon, ahol a tárgyi tudás a döntő, a magyar tanulók így aztán nincsenek hátrányos helyzetben, mert a legfonto­sabb kifejezésieket szlovákul is elsajátították. Az anyagi feltételek a haté­kony nyelvoktatáshoz teljes mértékben adottak. Évről évre javul az iskolák elátottsága, egyre több és színvonalasabb szak- és módszertani kiadvány jelenik meg a szlovák nyelv oktatásához. Javulást értünk el az iskolai diákkönyvtárak szlo­vák könyvekkel való feltöltésé­ben. Az iskolai oktatásban jól felhasználják az Ohník, Včiel­ka, Zornička és Priateľ című lapokat. Ezek szintén elősegítik a tanulók kifejezőkészségének javítását. DélJSzlovákia nagy részén a tanulók csak az iskolában beszélnek szlovákul, ezért fon­tos a tanítási órák hatékony kihasználása. A pedagógus kulcsszerepe vitathatatlan. A nyelvoktatás elmélyítésében, az ismeretek megszilárdításában azonban ma már sokat segít­hetnek a szülőik is hiszen többségük a felszaba­dulás után végezte iskoláit, s a szlovák nyelvet többé-kevésbé ismeri. Jó, ha a szülők napon­ta beszélgetnek gyermekükkel szlovákul, ösztönzik őket a szlovák nyelv tanulására. Több iskola baráti kapcsolatot tart fenn szlovák iskolákkal. A nyá­ri szünidőben közösen szerve­zett táborozások, kirándulások, üdülések, csereakciók nemcsak a nyelvtanulást segítik elő, ha­nem hozzájárulnak a hazafias és internacionalista kapcsola­tok megszilárdításához is. A Dunaszerdahelyi Jnb oktatás­ügyi osztályának kezdeménye­zésére a járás magyar tannyel­vű iskolái baráti kapcsolatot létesítettek a Spišská Nová Ves-i járás iskoláival. A kap­csolatok felvételében és ápolá­sában számítanak a helybeli szövetkezetek és állami gazda­ságok anyagi és erkölcsi támo­gatására. A kapcsolatokat a szülői munkaközösségek is fel­veszik. A szlovák nyelv tanításában elért eredményeink ugyan ja­vultak, de nem eshetünk ön­elégültségbe. Minden lehetősé­günk és feltételünk megvan ahhoz, hogy közös erőfeszítés­sel áthidaljuk a felmerülő ne­hézségeket, leküzdjük a prob­lémákat. SVINGER ISTVÁN Élménnyel szolgált a Szlovák Filharmónia vendégszereplése is, amelyet ezúttal Carl Melles vezényelt. Símvomios tapersenyek Jegyzetek az idei Prágai Tavaszról Az idei Prágai Tavasz méltó befejezését jelentették azok a hangversenyek, amelyekre a világhírű rendezvény utolsó napjaiban került sor. Egyik legnagyobb érdeklődéssel várt vendég Claudio Arrau chilei zongoraművész volt. Ez a nagy­szerű előadó a világ legjobb zongoristái közé tartozik és most is élményszámba menő teljesítményt nyújtott. Az első estjén a Cseh Filharmonikusok közreműködésével Brahms d­Ľr. Václav Smetáček a Prágai Szimfonikusokat vezényelte nagy sikerrel. moll koncertjét adta elő. A 73 éves művész minden romanti­kus pompa nélkül filozofikus mélységekre jutva játszotta Brahmsot. Serge Baudo kar­mester Fauré Pelléas és Meli- sande című művének, valamint Prokofjev V. szimfóniájának ragyogó vezényletével kápráz­tatta el a közönséget. Az est további részei közül Liszt h- moll szonátájának előadását csodáltuk, amely a fesztivál egyik felejthetetlen élménye közé tartozott. Nagy érdeklődés előzte meg a fiatal, de szakmai körökben már jól ismert Ránki Dezső fel­lépését is. A Brnói Állami Fil­harmónia közreműködésével Lei} Segerstam finn karmes­ter vezényletével Beethoven 5, zongoraversenyét játszotta jó technikával, de kissé egysí- kúan, kevesebb színnel, mint ahogy ez a zongoraverseny a fülünkben cseng. A finn kar­mester energikus vezénylési stílusa különösen az általa komponált Pandorrai vázlatok­ban jutott érvényre. Az idén először szerepelt a fesztiválon a leningrádi Sosztakovics Szimfonikus Zenekar Neeme fárvi észr nemzeti művész ve­zényletével. A kritika mindkét hangversenyt nagy elismerés­ben részesítette. Ugyancsak a fiatal szimfoni­kus zenekarok közé tartoznak a Montreali Szimfonikusok is. Repertoárjukból De Falla Há­romszögletű kalapjának tempe­ramentumos, bővérű előadása emelkedett ki. A hangverseny sikerében jelentős része van Fhrübeck de Burgos spanyol karmesternek is. A kanadaiak még egy maradandó élményben részesítették a fesztivál közön­ségét. Maureen Forrester kivá- lff tolmácsolásában hallhattuk Mahler Holt gyerekekről szóló ciklusát. Az énekesnő bebizo­nyította, hogy nem véletlenül tagja a New York-I Metropoli- tannek és a legjobb Mahler- előadók közé tartozik. A hazai együttesek közül az utolsó na­pokban a Prágai Szimfonikusok nyújtottak figyelemre méltó teljesítményt Mozart Rekviem­jének előadásával, amelyben közreműködött a Prágai Filhar­móniai énekkar, vezényelt dr. Václav Smetáček. Az idei Prágai Tavasz mara­dandó élményekkel szolgált, színvonalas hangversenyeknek tapsolhatott a nagyszámú kö­zönség. Ezt a magas színvonalat igazolták az idei rendezvény utolsó hangversenyei is. CSABA GYÖRGYI Két kiállítás Tárlat — munkásoknak Bratislava peremén, a Slov­naft tárlati terme a színhely. Az esemény: a negyedik kép­zőművészeti bemutató, a Zlaté Moravce-i születésű, rajztanár és festőművész, jelenleg a Kép­zőművészeti Főiskola docense, Elena Antalová képeinek kiál­lítása. Mozgó szereplők: a fes- tőnö, a Fővárosi Képtár igaz­gatója és néhány dolgozója, a Klara Zetkin szocialista brigád tagjai és a többiek, kiknek fi­gyelő, érdeklődő arca kipirul. Pedig az áprilisnál szeszélye­sebb május vége hűvös és sze­les. De emberi melegség van a teremben, ahol egy Mozart- kvartett elbűvölő dallama árad és a vörüsszegfűk, rózsák, bár­sonyos kék szirmok édes illa­ta leng a levegőben. Mozdulat­lan szereplők: a fehér kulisszá­kon megjelenő Fák és a Nap. Csupa tájkép. Antalová ugyan csendéletet és arcmást is fest, meg falikárpitot is tervez. De lényéhez legközelebb a táj áll. Piktor férjével, néhánv barát­jával két évtizede minden nyá­ron bebarangolja országunk fes­tői vidékeit. Ismert és rejtett szépségek állítják meg útjában. Benyomásait gyorsírásszerűen rögzíti. Vázlatfüzetének 22 lap­ja,/ a tavalyi év termése is itt sorakozik. A pasztellkréta pu­ha, meleg színei, a hirtelen odavetett vonások a benyomás frisseségét éreztetik. Kelet- Szlovákia és Árva tájait, meg­hitt hangulatú falurészleteket mutatnak. Később a bratislavai műte­remben, miután a benyomások élménnyé mélyültek, Antalová a tájat saját festői világképé­hez idomítja. Ezek az olajjal vagy guassal vászonra és pa­pírra vetett képek már nem a természeti látvány, a konkrét valóság lejegyzései. Többek, el­mélyültebbek ennél. Kevés színt használ, kulturált zöldeket, ké­keket, halk barnákat. Némelyik vásznán felcsillan egy-egy élénkebb piros vagy sárga folt. Széles ecsetvonások idézik a geológiai erők hajdani működé­sét jelző monumentális sziklák szeszélyes tömegét. Látjuk a tájat az alkony kihúnyó fényé­ben és a köd burka alatt. De a környező valóság Antalová tájaiban mindenekelőtt a fák­ban ölt formát. Övék a vezér­szólam, ők képezik a fő motí­vumot és ők a kifejezés leg­főbb hordozói. Számos változa­ta van a határozott vonalakkal alakított törzseknek, a különös formájú, sajátosan egymáshoz hajló, vagy szétváló ágaknak. A kéreg alatt érezhető a sej­tek fejlődése, a nedvek életadó keringése. A tompa színeket olykor beragyogja a Nap szelíd jótevő fénye, az élet áldott me­lege. Térjünk vissza tőlük egy percre a Slovnaft dolgozóihoz, akiknek a kedvéért és érdeké­ben valósult meg ez a kis ga­léria. A munkaidő leteltével itt összegyűlnek már nem passzív nézők csupán. Lelkesek, érzés­sel, megértéssel fogadják a mű­vészet megnyilatkozásait, ame­lyek révén lelki és gondolatvi­láguk egyre gazdagodik, egyre jobban elmélyül. Michal Jakabčic képei A hosszú évek óta csoportos, később tematikus kiállításokban részt vevő M. Jakabčic két év­tizedes alkotó munka utáni legelső önálló bemutatója a Mirbach palotában nyílt meg. A tárlat nem az egész eddigi életműre való visszapillantás, csupán az utolsó tizenkét esz­tendő legjellegzetesebb műveit sorakoztatja fel. A Klenovecen 1930-ban szü­letett Jakabčic Csemicky és Mudroch mesterek tanítványa volt. Sokáig állt Mudroch gaz­dag színvilágának és tempera­mentumos ecsetkezelésének ha­tása alatt. Szülőfalujának és tá­jának dicséretét kifejező vász­nakat a festő ..elfelejtett gyer­mekkor“ elnevezéssel jelöli. Al­kotása a természet a világ reá­lis jegyeihez kötődik. De a lá­tott valóság elemeibe beleérzi a maga látomásait; újra te­remtő készséggel az emléke­zetében, érzéseiben s talán ál­maiban élő világot jeleníti meg. Szavakban nehezen fogal­mazhatók meg ezek az érzel­mektől táplált, az őt foglalkozz tató belső képeket kivetítő, szürrealista indíttatású művek. A „klenoveci rapszódia“ táj­költeményeivel azonban egyide­jűleg, hatvannégyben rajzolja meg a Politikai fogoly című al­kotását, amely szocialista szel­lemű, elkötelezett magatartást tükröző mű. Fiatal, bilincsbe vert kezű férfi képe. A vilá­gosan körvonalazott arcéi, a nagyra tárult szem, árkában sö­tét árnyék, a magas tiszta homlok, céltudatos, elszánt em­bert idéz. Mögötte hullámzó dombok aljában megbúvó kis falu, ahonnan fiatal nőalak kö­zeledik feléje. Ez már a vágy­álom. A fogoly fantáziájában élő kép. Az 1967-től 1972-ig terjedő időszakban a falu igézetében, annak életét eleveníti meg. Ezek többnyire határozott tér­szervezésű, alakos kompozíciók. Egy-egy részletük geometriai felosztottságú. Mély színű koci kák, hasábok között erősen tor­zított, nagy fejű gyermekfigu­rák. Mintha valamiféle lemez­ből volnának kivágva. Körülöt­tük labdák, trombiták, s a jel­legzetes falusi állatok: a kakas, a ló, a macska mesebeli meg­fogalmazásban (Szokatlan já­ték, Nyáron este kilenckor, Al­kony). A hatvankilences évjel- zésű Menekülés a háborús tra­gédiát érezteti. A hetvenegyes Éjszakai sétákat, a Májusi éjt felfokozott képzelet, álomszül­te alakok és jelenetek népesí­tik be. Egyidejűleg festi meg a Tisz­telet Leninnek című művét. Het- vehkettőtől az új művészetpo- litika ösztönzésére egymást kö­vetik az évek óta a tematikus tárlatokon megjelenő eszmei mondanivalójú munkák. A Soha többé Kľak, Telgárt és Kališten lángvörös ég alatt, gránátoktól, bombáktól felsebzett föld, be­lőle előtűnő emberi testrészek, törmelékek, pusztítás, a pusz­tulás felidézői. Itt a békét, an­nak védelmét, az emberséget sürgető művész hangja szólalt meg. Majd megkapó tájképek, ér­des faktúrával kezelt kékek, vörösek, zöldek tengeréből plasztikus apró gyermekfigurák, másra talált fiatal párok vagy munkába igyekvő falusiak tűn­nek elő. (Az éjszakai kaszás, Kakasok hajnala). A széles, lendületes ecsethú­zások, az egymásra hangolódó színek lírai alkatú tájfestőről, az ember sorsával azonosuló művészről adnak hírt. BÁRKÁNY JENŰNÉ

Next

/
Thumbnails
Contents