Új Szó, 1976. június (29. évfolyam, 129-154. szám)
1976-06-07 / 134. szám, hétfő
A stószi rétek világbékéje HAT ESZTENDŐVEL EZELŐTT, 1970. MÁJUS 31-ÉN HALT MEG FÁBRY ZOLTÁN A margaréta apró, fehér vitorlái nekifeszülnek a szélnek. Köralakú hajó ring a lég-vizen. Fedélzetére sohasem kerülhet f egy ver. A margarétából sohasem lehet hadihajó. Nincs hatalom, amely a békés fűszálak ellen kényszeríthetné. A margaréta a jó jegyében él. A törékeny férfit, akinek olyan vékony volt a bőre. mint a friss dióbél burka, gyakran látták mar garéták között. A stószi rétek világbékéjét tanulmányozta. ,,Szeretett Fábry Zoltán író elv- társi Hogy bátorkodom soraimmal felkeresni, bocsánatát kérem. Nem vagyok tollforgató ember egyszerű munkás vagyok, egy a sok közül. Amit írok, úgy írom, ahogy a szívem diktálja. Én indítottam el az illegális munkát 1938-ban a dobsi- nai és rőcei járásokban. Nagy szükségünk lett volna a személyes segítségére, de sokat tettek írásai is. Ön a szlovenszkói magyar dolgozók Gorkija. Én az ön írásaiból merítettem sokat, hitet adó anyagot. Különösen a Fegyver s vitéz ellen könyvéből, amely azóta közkézen forog Igen nagy örömömre szolgált volna Stószon csak egy pillanatra is beszélni önnel és látni önt. Az utamba eső magyar községeket szerveztem. A csügge- dőket bátorítottam Rozsnyóról én vittem a rezolúciót Steiner elvtársnak. Az első köztársaságban előfizetője voltam a Korunk nak és az Ot-nak. valamint a Nap-nak. Az ön írásait gondosan kivágtam és eltettem nehezebb időkre. Örökbecsű munkájáért e levélben fogadja köszönetemet. hálámat és nagyrabecsülésemet. Hosszú életet, egészséget, sok-sok sikert kívánok önnek.“ Schreiberné asszony, stószi gondozója mondja: — Reggel nyolckor vittem neki a reggelit. Ha öt percet késtem, méltatlankodott: hol jártál rlyen sokáig? Ha öt perccel előbb toppantam be? — megrótt: még nem vagyok kész a munkámmal, még nincs nyolc órai Ilyenkor osztotta szét a tálcára aznapi gyógyszeradagját. Ha betegeskedett. óránként jártam át Az ebédet mindig akkor fogyasztotta, ha befutott a negyedkettes busz. Ha a busz késett, ő sem ebédelt, mert nyugodtan akart enni, és ha vendég jött volna megzavarta volna. Fél háromtól fél ötig aludt, hétkor vacsorázott. Utána részletes beszámolót kívánt a stószi eseményekről Minden érdekelte, még az is feltűnt neki. hogy az egyik fiatalasszony műkontyot visel, és az a műkonty nem áll jól neki. Nem nyugodott addig, amíg véleményét nem közölte a fiatalasz- szonnyal, aki ezen egy jót nevetett. Az édesanyja szép asszony volt. még idősen is, az édesapja meg. a sánta kereskedő, ott ült a boltja előtt egy borszéken, a hársfa alatt, ha vevő jött, kiszolgálta, különben olvasott. Fábry Zoltán ragaszkodott a régi szokásokhoz, mindig mnodogatta. hogy az ember ne adja fel azt, ami szép Karácsonyra és szilveszterre átjött, ajándékokat vettünk egymásnak . . . Szombaton, 1970. május harmincadikén délelőtt takarítottunk. Az idő nem volt még igazán meleg, ebédre mégis az előszobában terítettük, mint nyáron, és ő ennek szemlátomást megörült. Sóskamártásos húst evett és grízt. Viccelődött, csipkelődött. A vacsorát a lányom vitte át. Jókedvű volt akkor is. Körözöttet evett sóskiflivel és kérte, hogy ezentúl mindig sóskifli legyen a körözött- höz. Szokása volt, hogy búcsúzáskor tréfásan hátbaüti a lányomat. Csacsit, akit úgy szeretett. De aznap este nem tette ezt. Furcsának találtuk. Az ablakot nagyon hamar becsukta. Ez is furcsa volt. Másnap reggel mondja a szomszéd: Fábry úrnál ég a villany. Nem gondoltunk semmi rosszra. Átmentem, kopogtam, de nem jött válasz Az ágyához léptem és láttam hogy mozdulatlan Kiáltozni kezd tem. jött a férjem, tükröt tartott a szája elé, de a tükör nem párá- sodott be ... Egy esőcsepp lefut a gesztenyefáról, mint az augusztusi ég csillaga. A könnyű kis koporsót most emeli magasba nyolc kéz. Planétánk egyik fia rövidesen protonjaira, elektronjaira hull, szíve fölött törökszegfű lobog. Sohasem tudja meg, van-e élet a Tau Cetin, gyógyítható-e a rák, megszületik-e a csehszlovákiai magyar irodalom József Attilája, és a fenyők, a rózsák, a parajlevelek, búzavirágok, juharfák, japánbirsek példája után sikerült e az embernek is megvalósítania a békét? BATTA GYÖRGY CSONTOS VILMOS: Fábry Elment - s örökre itt maradt. Kiégett - s lángja most vakít. S egyképpen vénet, fiatalt, Belázosít, nyugtalanít. A lángja, mi égre lobbant, Megvilágítja- merre menj, Hogy majdan, ha elföd a hant, Életet akkor is teremj! Jelen van bennem - benned is; Élete - pislogó mécses. Humánumra akit nevelt Halála - égig-lobbanás. Benned aki az emberben hisz, A sírja csupán ielképes; Aki zsoltárt se énekelt. Szelleme élet-folytatás Susil Weerarathna felvétele F. C. WEISKOPF: A lIINSBRliCKi mm A következő történetet Anna Seghers mondta el nekem, mikor hét évi száműzetés után (melyet ő Mexikóban, én az Amerikai Egyesült Államokban töltöttem) egy közös New York-i barátunknál viszontláttuk egymást. — Egy novellához való anyagot hoztam neked — modta Anna az üdvözlés első szavai után. — Olyanfajta esetről van szó, amilyenekről te a Valószínűtlen Valóságokban írtál Anna az ő sajátos stílusában, modorában beszélt. Megőszült haja alatt, fiatal szemében az álom fénye csillogott. — Igen, ezt csak a te novellagyűjteményedben tudom elképzelni, és ezért ajándékozom neked az anyagot. Különben magamnak tartottam volna meg. Nevetett, majd fokozott buzgalommal folytatta: — Csak azt kell megígérned, hogy megfelelő tanulságot gondolsz ki hozzá. Nehogy az egész úgy hasson, hogy a történetet azért mondod el. hogy a kegyes gondviselés titokzatos hatalmát akarod bizonyítani. De hát miféle gondviselés volna az — szakította félbe beszédét ebben a pillanatban —, amelynek jóságos tevékenysége csupán három emberre terjed ki és megengedi, hogy százezrek pusztuljanak el a fasiszta táborok gázkamráiban és kivégzőhelyein! Nem, amit a gondviselés csodájának neveznek, ahhoz ennek az esetnek amit neked el akarok mondani, semmi köze sincs, azonban a szó legjobb értelmében mégis csodálatos. Hiszen tudod — az asztalon át felém hajolt, és lehalkította a hangját — én hiszek a csodákban. Persze, ezeknek egy sajátos fajtájában; a valóság csodáinak nevezem őket, és ha találkozom velük, mintha visszajutottam volna gyermekkoromba, abba a korba, amikor a mesék még a mindennapokhoz tartoztak. Elrévedezve nézett cigarettája füstjébe és szünetet tartott. Közvetlenül ezután belekezdett a történetbe, amelyet megkísérelek itt elmondani úgy. ahogy akkor megtapadt a fülemben. Amikor a harmadik birodalom összeomlása után ismeretessé vált, hogy Németország közútjait és a szövetségesek gyűjtőtáborait benépesítő, úgynevezett gyökerüket vesztett személyek között az elgázosított és élve elégetett zsidóknak számos gyermeke is ott van, az a néhány zsidó emigráns család, amely a nácik elöl menekülve Mexikóban talált menedéket, elhatározta. ARNFRID ASTEL: Epigramm ák ACHILLES ÉS A TEKNÖSBÉKA Tulajdonképpen ki ez az Achilles, kérdezte a teknősbéka, s tovább zabálta a zöldséget. KÖRNYEZETSZENNYEZŐDÉS A leverkuseni Bayer Művek ismeri szükségleteinket. Nemcsak aszpirint produkál, hanem fejfájást is. KÉRDÉS EGY GONnOLATTULAJDONOSHOZ Ha aggályoson ragaszkodsz gondolataid tula/donjogáihoz, miért nem tartod meg gondolataidat magadnak? A LIBERÁLIS Két szék között ül a liberális karosszékében. AZ UTOLSÓ AKTUS A légijek elhagyják a süllyedő patkányt. EÖRSI ISTVÁN FORDÍTÁSAI EMANCIPÁCIÓ „Szabad akarok lenni“ — szólt a színházi bábu, s átvágta drótjait. IRODALOM Klaus Wagenbach kiadó elutasítja verseimet „Ilyesmit én is tudnék“ — mondja, minélfogva — úgy véli — nem is lehet ez irodalom. TÍMÁR GYÖRGY FORDÍTÁSAI hogy az árva gyerekek közül Harmincat új hazájukba hozat, és saját gyermekükként magukhoz veszik őket. Sok fáradságba türelembe és rengeteg pénzbe került a merész vállalkozás elindítása. És az ügy kivitelével foglalkozó bizottság tagjai a számtalan szállítási nehézség, bürokratikus fondorlat, útlevél és egyéb akadály miatt már-már lemondtak az egészről. Végül mégis sikerült az utolsó nehézségeket is leküzdeniük, és az 1945-ös év egyik őszi napján a veracruzi kikötőbe meghívott nevelőszülők meglátták jövendőbeli fogadott gyermekeiket, amint egy brazíliai tehergőzös lépcsőjéről partra szálltak, ps feléjük közeledtek A kis jövevények nyakában kartonpapír lógott, többnyire hiányos személyi adatokkal. Két ilyen papírlemez üres maradt. Viselőik egy körülbelül hatéves fiúcska és egy nála valamivel fiatalabb leányka voltak. A segélybizottság a legbuzgóbb utánjárással sem volt képes egyebet megtudni, mint azt, hogy a gyerekeket a ravensbrücki gyűjtőtábor közelében találták és nyilván testvérek Amikor az árvákat egy jóval előbb, pontosan megállapított terv szerint az örökbefogadó szülőknek átadták, akkor a ravensbrücki testvéreket (így nevezték el kettőjüket, akiknek személyazonosságát nem lehetett megállapítani) elválasztották egymástól és két különböző családhoz, a fiúnak Acapulcóba, a leánykának Pueblába kellett volna kerülnie. A kislány kétségbeesetten kapaszkodott bátyjába, és szívettépően zokogott. Sem rábeszéléssel, sem ba- busgatással nem lehetett megnyugtatni. A lányka bánata annyira meghatotta a B. házaspárt, akik őt magukhoz akarták venni, hogy elhatározták, tekintet nélkül arra, hogy ez egy kicsit megnehezíti helyzetüket, a fiút is felnevelik. Szándékuk könnyebben fogam- zott meg. mint annak megvalósítása. Mert az acapulcói család eleinte semmiféle körülmények között sem volt hajlandó a fiút átengedni. Sok komoly érvelésbe, sok könnybe és ígérgetésbe került míg sikerült őket meggyőzni. Végre már ott tartottak, hogy a B. házaspár a két testvérrel együtt elutazhatott otthonába. Pueblába. Mihelyt megérkeztek. B. asszony hozzálátott, hogy fi két gyereket új ruhába öltöztesse. Hiszen még azokat a rongyokat viselték, amiket akkor hordtak, amikor Ravensbrückben rájuk találtak. B. asz- szonv a régi holmit egy csomóba kötözte hogy maid odaadja a rongyszedőnek. Ekkor támadt az az ötlete, hogy egy-egy ruhadarabot egy kötényt, egy kabátot megőriz a gyerekek számára — emléknek a szomorú múltból. Ki tudná leírni az asszony megrendülését, amelyet akkor érzett, amikor a kabát tisztítása közben egy félig elmosódott, kusza ceruzavonásokkal teleírt cédulát fedezett fel. amelynek szövege így hangzott: „Ezeket a sorokat egy órával a gázkamrába való elszállításom előtt írom, abban az őrült reményben, hogy a két gyermekem életben marad. Es menedéket, segítséget fog találni nemes szívű embereknél. Ha ez a reményem teljesül, kérem gyermekeim jótevőit, tegyenek meg még valamit. Értesítsék megmentésükről testvéremet, családunk egyetlen élő tagját, akinek sikerült Idejében külföldre menekülnie.“ Ez a külföldi testvér nem volt más, mint B. asszon v. BÁRKÁNY JENŐNÉ fordítása
