Új Szó, 1976. június (29. évfolyam, 129-154. szám)
1976-06-17 / 143. szám, csütörtök
a lovákia déli járásaiban bi- zonyára kevés az olyan eSységea földművesszö- vetkezet és állami gazdaság, amelynek szakemberei között ne lenne valaki, aki egykor a Tornaijai Mezőgazdasági Műszaki Középiskola diákja volt. Évente ugyanis mintegv hatvanan érettségiznek ebben a jó nevű iskolában. Magában ez persze még nem jelent sokat. Az viszont mindenképpen többet mond hogy a mezőgazdasági üzemek vezetői elege dettek a tornaijai szakközépiskolából kikerülő fiatalokkal és munkájuk eredményeivel. — Iskolánk diákjai úgyszólván a déli országrész minden járását képviselik — mondta ott jártunkkor Jő ba Mihály mérnök, az igazgatóhelyettes. — Az ország magyarlakta községeiből gyűlik egybe szeptemberenként a két kezdős osztály. A négyéves üzemgazdász! irányzat mellett szinte állandóan nagy az érdeklődés a kétéves felépítmónyi tagozat iránt is, amely a gimnáziumi érettségi után szakmai ismereteket nyújt. Az idei tanévben összesen 183 diákja van az iskola hat osztályának. Oktatásukat szakképzett és összeforrott- pedagógusgárda végzi Tóbik László Trosko Alicr: „Ha kapok valamit.. .* Ezt persze nem úgy mondta el az igazgatóhelyettes, mintha valamennyiük legnagyobb gondját panaszolta volna el. Az iskolában ugyanis a tanulás, a szakemberképzés jelenti az első számú feladatot. Ennek szerves része a mezőgazdasági üzemekben végzett rendszeres gyakorlati oktatás is. Az egységes földművesszövetkezetekben, illetve az állami gazdaságokban évente több hetet tölsokat adott nekünk az iskola — mondta Trosko Alica, akit az egyik legjobb tanulónak tartanak. — É:n a tőketerebesi járás Zétény községéből majdnem véletlenül kerültem ide. Ugyanis mindig tanárnő szerettem volna lenni. Persze nem sajnálom, hogy így történt. Megszerettem a mezőgazdaságot. Most már többet is szeretnék tudni. Ha felvesznek, továbbtanulok a Nitrai Mező- gazdasági Főiskolán. Elsősorban a növénytermesztés érdekel. Mészáros Márta a dunaszerdahelyi járásból, Dercsikáról jelentkezett gimnáziumi érettségivel a szakközépiskolába. A felépítményi tagozaton most fejezte be a második évet. — Eredetileg nem akartam továbbanulni a gimnázium elvégzése után — mondotta. — Most örülök, hogy meggondoltam a dolgot. Az itt szerzett tudásomnak biztosan jó hasznát veszem majd a gyakorlati munkában. Haza szeretnék menni a falumba, a társult szövetkezetbe. A munkától nem félek, meg attól sem, hogy kis faluba megyek vissza. Bízom benne, hogy feltalálom majd magam. Surányi Tibor Füleken érettségizett. Ugyancsak végzős a felépítményi tagozaton. Két évMit visznek a tarisznyában ? mérnök, igazgató vezetésével. Az iskola öreg épületében a közelmúltban szaktantermeket létesítettek. Ezekben már korszerű feltételek között folyik az oktatás. Nem hiányoznak persze a segédeszközök sem. Az utóbbi időben nagy gondot és Jóba Mihály mérnök, az iskola igazgatóhelyettese komoly anyagi eszközöket fordítottak a tanítási segédeszközök vásárlására. Tamulini is meg kell tainulini Az iskola pedagógusainak mindez jó segítséget nyújt munkájuk végzésében. A korszerű segédeszközök használata viszont még korántsem jelenti azt, hogy ezzel megoldottak minden gondot. — Nem régen tanítok, de az első naptól az az érzésem, hogy sok diák, aki ide jön, nem tud tanulni — mondta Jóba Mihály. — Az iskolában nemcsak oktatni kell. nemcsak kész ismereteket kell nyújtani a diákoknak, hanem meg kell tanítani őket tanulni is. Aránylag sokan várnak kész információkat. A feleletekben jobbára csak azt adják vissza, amit az órán hallanak. Nekünk nemcsak ez a célunk. Azt akarjuk, hogy az órán hallottak alapján alkossanak önálló véleményt, s aktív részesei legyene a tanítási órának. — Amióta az iskolákban bevezették az ötnapos tanítási hetet, nem könnyű jól gazdálkodni az idővel — folytatta az igazgatóhelyettes. A szabad szombat miatt kevés idő jut a pihenésre, a szórakozásra, a szervezett tevékenységre, az iskolán kívüli művelődésre és a sportolásra. Pedig erre is nagy szükség lenne. Mi ráadásul még abba a kedvezőtlen helyzetben is vagyunk, hogy nirics tornatermünk. Ennek már régen nagy hiányát érr ^ük. A mozgásra alig van lehetőségünk. A festnevelési órák megtartását 'agy elhalasztását jobbára az időjárás alakulása határozza meg. A sportolásra mi lenképpen nagyobb lehetőségek kellenének. Egyelőre azonban nincs kilátásunk arra, hogy rövid időn belül valami javulás történne ezen a téren. tenek az egyes osztályok diákjai. Sajnos, nem mindig és nem mindenütt egyforma eredménnyel. — A gyakorlatok megszervezése már régen komoly gond számunkra. Ugyanis azok az emberek, akik a gyakorlatra küldött diákokkal foglalkoznak, az erkölcsi elismerésen kívül nem kapnak semmit. Ezért kissé húzódoznak ettől a „mellékes“ munkától. Gyakran úgy vélekednek, hogy: „Ha kapok ezért valamit, akkor vállalom“. Az ilyen hozzáállásnak elsősorban a diákok látják kárát. Később persze azok a mezőgazda- sági üzemek is, ahová ezek a a fiatalok az iskola elvégzése után dolgozni mennek. — Milyen megoldást javasol? — Nem könnyű megoldást találni. Bizonyára sokat köny- nyítene a helyzeten, ha az illetékes felsőbb szervek erre a célra felszabadítanának a különböző alapokból bizonyos anyagi eszközöket. Jutalomért, úgy hiszem, mindenütt szívesebben vállalnák a gyakorlatozó diákokkal való foglalkozást. Az eddiginél jóval tartalmasabbak, eredményesebbek lennének a szakemberek mellett eltöltött hetek. Ezért semmiképpen sem lenne haszontalanul kidobott pénz az egy-kétszáz koronás jutalom. A legjobban azonban mi is annak örülnénk, ha anyagi jutalmazás nélkül is minden helyen jövendő munkatársakat látnának az iskola fiataljaiban. Ütra készein Néhány nap múlva a Tornaijai Mezőgazdasági Műszaki Középiskolában is elcsendesednek a tantermek. A negyedikesek, illetve a felépítményi tagozat végzőseinek többsége rövidesen dolgozni kezd majd valamelyik mezőgazdasági üzemben. Vajon milyen elképzelésekkel, milyen útravalőval indulnak az iskolából? Erről faggattuk Trosko Ali- cát, Mészáros Mártát és Surányi Tibort. — Úgy hiszem, a többiek nevében elmondhatom, hogy vei ezelőtt jelentkezett a Nitrai Mezőgazdasági Főiskolára. Akkor azonban helyszűke miatt nem vették fel. — Még egyszer megpróbálom. Ha ezúttal sem lesz szerencsém, otthon az újbási szövetkezetben szeretnék dolgozni. Ott is szükség van a fiatalokra. Aki becsületesen akar dolgozni, megtalálja a számítását. Én nem véletlenül választottam ezt az iskolát. Szüleim mező- gazdasági dolgozók, ök tanítottak meg a föld szeretetére. Nálunk, Medvesalján sokat lehet még javítani a gazdálkodás eredményein. Trosko Alicát, Mészáros Mártát és Surányi Tibort előzetes érdeklődés nélkül, találomra Surányi Tibor (Borzi László felvételei) szólítottuk meg. Nem választót, tunk volna rosszul azonban akkor sem, ha bárki mástól érdeklődtünk volna. Mint ahogy azok sem választottak rosszul, akik ebbe az iskolába jelentkeztek. LALO KÁROLY Gomha&zöfg előtt Soroljuk csak föl: Fábry napok, Dunamenti Tavasz, Tavaszi szél..., Jókai-napok, országos népművészeti fesztivál, számos különböző szintű verseny, seregszemle. Idei tavaszunk tehát rendiig vül gazdag volt kulturális eseményekben, amelyek sok embert aktivizáltak, és ami különösen örvendetes, sok fiatal| kapcsoltak be kulturális életünk vérkeringésébe. Valamennyi seregszemle, fesztivál, hozott valami újat, szépet, ami gazdagította, és erősítette nemzetiségi kultúránkat. De ne beszéljünk múlt időbon, hiszen a rendezvények sorozata még nem ért véget. Az előző évektől eltérően már pénteken, tehát holnap kezdődik Gombaszögön a nagy múltú, népszerű dal- és táncünnepély. amely évről évre sokezer embert vonz a gömöri táj egyik legszebb, leghangulatosabb völgyébe, a szabadtéri színpad köré: művelődni, szórakozni, baráti kapcsoltokat teremteni, összefogni a tájegységeket a Bodrogköztől a Csallóközig; és nem utolsó sorban kellemesen eltölteni a hét végét, ki-ki kedve, hajlama, érdeklődési köre szerint. A huszonegyedik gombaszögi találkozó műsora gazdagabbnak, változatosabbnak ígérkezik, mint az elmúlt esztendőkben. Bizonyára örülnek amatőr képzőművészeink — és velük együtt mi is —, hogy elvihetik és bemutathatják munkáikat Gombaszög közönségének, hiszen olyan ritkán nyílik alkalmuk országos rendezvényen szerepelni. Reméljük íróink, költőink és az olvasók még közelebb jutnak egymáshoz a rozsnyói járásban rendezett író-olvasó találkozókon, amelyeken egyébként fellépnek a Jókai-napok győztes vers- és prózamondói. Jó ötletnek tartjuk, hogy Gombaszögön, ahová valóban a leg. többen jönnek, könyvkiállítást is rendeznek, ami ugyancsak jó szolgálatot tesz az imént említett közeledésben. Szombaton bizonyára nagy sikert arat majd a Nálepka Kapitány Katonai Művészegyüttes, Jdkó Vera, Mozsár Imre valamint Kovács Kati a Gemini együttessel; és a vasárnap fellépő többi vendégegyüttes közül például a revúcai Likotex és a budapesti Csepel. Az elmúlt évek népművészeti szemléinek alapján megállapít, hatjuk, hogy számos népi tánc- együttesünk és folklórcsoportunk magas színvonalon dolgozik. Csodálatos színekben játszó, élettel, erővel telt, szemet gyönyörködtető szereplésüktől most is sokat várunk. Hosszú időn keresztül gondos munkával épített műsoraik vasárnapi bemutatójáról idén először a Csehszlovák Televízió helyszíni közvetítést ad. Ha Gombaszögről beszélünk, a hagyományokhoz híven az időjárásról is szólni kell. Csak egy mondatot: nem többet: kívánjuk, hogy napfényes és csillagos égbolt alatt találkozzunk. (brj GÖMÖRI VALLOMÁSOK BÁCSKÁI BÉLA KIÁLLÍTÁSA Bácskái Béla legújabb festményeit és rajzait a persei művelődési otthonban láthatjuk ezekben a napokban. Művészeti életünk jelentős eseménye volt ez a kiállítása, amelyen legsajátosabb karakterű alkotásait állította ki. Minden képe a hétköznapok tükrében, szinte krónikaszerűen idézi a dimbes-doinbos tájat és az ottani emberek életét. Honismereti tudósítást ad a környékről, amelyben él és alkot. Bácskái Béla szülőfaluját és annak környékét ismerteti. Fényt és békességet közvetít. A földműves munka szépségét hirdeti, amely a tájból, az emberből, az életből sugárzik. Úgy lob- bantja fel élményeit, hogy a tárlatlátogató maga is fölemelkedjék. Atérezze és átélje, értelmével érlelje az építő jelent, a művészetet, s azt a feszültséget, amely a képek láttán reá is átsugárzik. Emlékezetes és mély élményt szerez magának mindenki aki ezt a tárlatot felkeresi. Még a kevésbé jártas látogató is megállapíthatja, hogy főleg a per- sei „zsánerek“, s e környéknek tájképei jelzik Bácskái Bála festészetének jelenlegi csúcsát. Bácskái ugyanis a tárgyilagos szintézist keresi. Azt a pontot, ahol a kép már önmagában hordozza jelentését és nincs szüksége tárgyias támasztékra. Nem ábrázolni — kifejezni akar. Kifejezni a szín erejével, a tónusértékekben, a színellentétekben munkálkodó indulati töltéssel, mához szóló expresz- szivitással. Lelki világának mozgását kívánja fölerősíteni a láttatás nyelvén. Vágyainak, szenvedélyeinek esszenciáját, zamatát éreztetni, immár kiforrott, letisztult piktűrájában. Számára a szín már nem csupán az ábrázolás kelléke, hanem a kompozíció eszköze: a lélektani kifejezés, a társadalmi jellemzés hordozója is. Tónusai a képi fogalmazás révén lesznek „többek“ önmaguknál. Nemcsak gyönyörködtetnek, hanem a felszíni jelenségek mögött rejlő lényeget is föltárják. Ez a magyarázata, hogy Bácskái festészetében minden cselekvésnek közösségi jelentősége is van. Egyéni észrevételei ugyanis az egész társadalmat érintő és foglalkoztató kérdéseket summáznak, illetve válaszolják meg közérthetően. Perse mintegy négyszáz lelket számláló település. Rendezett, tiszta falu Losonc és Fülek között. A lakósok szívesen látogatnak el az itteni rendezvényekre, mert tudják, hogy a falu vezetői jó irányba terelik lépteiket. Megtanítják őket, hogyan is szemléljék és értsék a művészetet, miképpen értelmezzék a korszerű alkotásokat. Bácskái Béla kiállítása is igazolja, hogy falvainkban is megfelelő az’ érdeklődés a kultúra, a művészeti alkotások iránt. SZUCHY M. EMII A TENNI AKARÁS LEHETŐSÉGEI Elsők között az oktatásban és a társadalmi munkában Mészáros Márta A Szakszervezetek Központi Tanácsa — Mindenki szocialista módon címmel — évről évre versenymozgalmat indít, melynek keretében különböző kötelezettségeket vállalnak az egyének és a kollektívák szocialista társadalmunk építése, környezetünk szépítése érdekében. A mozgalomba a Komáromi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola szakszervezete is bekapcsolódott. A tenniakarás lehetőségeit mindenki megtalálta. Az oktatók a környék mezőgazdasági vállalatainak dolgozói számára különböző szakelőadásokat tartottak a szervezés és irányítás, a növényvédelem, az agrotechnika, a növénytermesztés, a gyümölcsészet, valamint az állattenyésztés fejlesztésének és korszerűsítésének lehetőségeiről. A pedagógusok egy része kapcsolatot tart fenn hazánk kutatóintézeteivel. Elsősorban a kutatómunka területén gyümölcsöző az együttműködés. Az oktatás színvonalának és hatékonyságának széles emelése érdekében számos új segédeszköz készült egyéni ötleteik alapján. A munkás paraszt családból származó és gyengébb előmenetelű diákok számára délután külön órákat tartanak, hogy elősegítsék tanulmányi eredményeik javulását. Az iskola SZISZ-szervezete segíti az egyes szakkörök munkáját. A Lenin-klub tagjai baráti kapcsolatokat ápolnak a dél-komáromi szoviet iskola komszomolistáival. Nemrég négy tagjelöltet vettek fel a kommunista párt tagjainak sorába. A társadalmi munkában is szép eredményeket értek el. Munkájuk értéke csaknem 7000 koronát tett ki. A tantestület az iskola 260 diákjával együtt bekapcsolódott az őszi betakarítási munkálatokba, s egyenként 16 brigádórát dolgozott le. Korszerűsítették az iskolai üdülőházat is. Brigádmunkában villanyt és vízvezetéket szereltek. A szakgyakorlatot vezető pedagógusok sokat fáradoztak az iskola melletti tangazdaságban. Társadalmi munkájuk értéke több mint 35 000 koronát tett ki. Az eredmények elsősorban az iskola, a helyi pártszervezet és a szak- szervezeti bizottság szoros együttműködésének köszönhetők. Az SZSZK Oktatási Minisztériumának és az Oktatási Dolgozók Szlovákiai Szakszervezeti Tanácsának értékelése alapján a komáromi szak- középiskola a második ciklusú iskolák között szlovákiai viszonylatban megszerezte az első helyet. HEGEDŐS ISTVÄN 1973 VI. 17. 6
